Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-10 / 131. (3462.) szám
2 <May<arMA&£aft-fflKL5B ezitóse, illetve magyarázata, mely a kerületi betegsegélyző intézetek kiterjesztő joggyakorlatának gátat szabna. Ez a javaslat alighanem 'politikai Ígéret marad. A harmadik javaslat, mely a közérdeklődés gyújtópontjába jutott: az agráradóssáigok rendezése. Szoms*zédá llamok példája, a mező- gazdasági ingatlanok mérhetetlen eladósodottsága, valamint a közelgő választások szele érlelik ezt a törvényjavaslatot. A miniszter- tanács is foglalkozott már a javaslat alapelveivel, a pénzügyminiszter és a földművelésügyi miniszter érthetően szemben állnak egymással, mert kb. 30 milliárd Kc-t tesz ki a mezőgazdaság jelzálogterhe csupán, melyből az államnak legalább 10 milliárdot kellene átvállalnia. A fedezet itt is hiányzik. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági terhek csökkentése konverzió utján olyan feladat, melyet nem lehet úgy végrehajtani, hogy minden tényező; az adós, a hitelező és az állam is egyszerre jóljárjon vele. Valamelyik félnek kell a szenvedő szerepét vállalnia. Romániában a bankok, Magyarországon az állam került ebbe a helyzetbe. Vitán felül áll, hogy a földteher olyan mértékre növekedett a magas kamatteher és a föld terményeinek elértéktelenedése folytán- hogy a hitelezők igen sok esetben már is elvesztették tőkéjük egy részét. Jelen esetiben közgazdaságilag indokolt, hogy részben a bankok, részben az állam hozzon áldozatot a mező- gazdaság érdekében, mely ezúttal a közérdekkel azonosítható. Szövetkezet ellenzéki pártjaink már hónapokkal ezelőtt a közélet felszínére vetették ezt a gondolatot és minden gyűlésükön részletesen foglalkoztak vele. Ez részükről természetes kötelesség volt, mert a magyar földm'iveslakósság — s általában a szlovenszkói és rusainszkói földműves- lakosság — igen nagy mértékben van ezen kérdésbenz érdekelve, sőt azt mondhatnánk életérdeke fűződik hozzá. Ismerjük a kormánypártok parlamenti munkarendszerét és természetét, tudjuk, hogy a kormánypártok a pártérdekek aprólékos latolgatásával szoktak határozni és megegyezni. Tudjuk, hogy minden vívmány kapcsolatos valamely ellenvivmánmyal, tehát nem számíthat a csehszlovákiai mezőgazdaság olyan átütő erejű törvényre, mely sorsát lényegesen fogja befolyásolni. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy a termés értékesítését biztositó intézkedések legtöbbször a csehországi aratás és betakarítás időpontjához igazodnak, tehát egy hónappal késik le a szlovenszkói és kárpátaljai aratást és cséplést. Felhívjuk a kormánytényezők figyelmét, hogy itt nálunk már aratásra figyelmeztet a szőkére fakult rozs és sárguló búza. Ha tenni akarnak és tudnak, úgy már most kell cselekedni! De megmondjuk azt is, hogy a csehszlovákiai magyar földműves nem azt fogja dicsérni, aki felemeli a búza árát, hanem azt, aki csökkenti terheit, melyet az állam, a köztestületek, a biztosítók és a bankok követelnek tőle. A csehszlovákiai magyar gazda búzája vásárló erejét, de nem magas árát követeli. Ezt kellett elmondannunk, mikor felrévle- nek előttünk a korai aratás fenyegető gondjai. A illlliwil fllllilllli I Otti megfogta az anyja kezét. — Nézd mama, nem haragszom én rá, csak rendre tanítom. Tanuljon meg tisztelni engem, aki mégis csak kenyérkereső vagyok. Belőkte magát az ágyba. Feje alá gyűrte a párnát és beleféezkelődött. Az öregasszony az ágy szélére ült, — De azért mégis valami rossz dolog készül Nem gondolod? Otti sokáig hallgatott. — Gondolom. Sőt tudom. A gép ... — Mi van a géppel? — Az, hogy eleszi az emberek szája elől a kenyeret. Az öregasszony felschajtott. — Ez igaz. — Hát itt a baj. — Rossz vége lesz akkor ennek. Otti sötéten felelt. — Rossz. Csönd lett. Csak a kiesi villany pislákolt. A hangulatuk kísérteties lett. ügy érezték mindketten, hogy a gyár gépei kinyújtják ólajoe acél kezeiket és fenyegetően zörgetnek m 1>S4 június 10, vasárnap. A szlovenszkói és ruszinszkól volt megyei alkalmazottak nyugdijilletményeinek végleges szabályozása érdekében Keresztury József szenátor interpellációt nyújtott be az összkormányhoz Prága, jundus 8. Keresztury József szenátor és törvényhozótársai az összkoximányhoz a kővetkező interpellációt nyújtották 'be: „Szlovenszkóm éis Rusziiinszkóbain számos volt megyei alkalmazott van, akik hosszul évtizedeket töltöttek megyei közszolgálatiban s életük alkonyán a megyei igazgatás megszűntével, illetve átszervezésével elvesztették állásukat. Azóta már ismét hosszú évek teltek el és az illetékes kormányha/tóságok az idevonatkozó törvényes rendelkezés elv ellenére még mindig nem rendezték véglegesen ezeknek a szerenesétleneknek becsületes munkával szerzett nyugdíjigényüket, illetve nem hajtották végre a többi közalkalmazottakkal való teljes egyenjogusitásukat. Közel 500 ilyen nyugdíjas, vagy annak hátramaradottja, továbbá vagy 100 utbiztos s mintegy 200 utkaparó él hosszú évek során át a legnagyobb bizonytalanságban. Ezeket a legjobb esetben miég mindig a régi, a mai megélhetési viszonyoknak meg nem fellelő volt vármegyei szabályrendelet határozmá- nyai szerint látják el. Még rosszabb a helyzetük az cgvéib volt vármegyei intézményeknél, kórházaknál sib. alkalmazott, részben egyetemi képesítéssel bíró volt vármegyei tisztviselőknek, vagy azok hátramaradottjainak, akik egyáltalában semmit, vagy csak nagyon csekély kegy dijat kapnak. A szlovenszkói országos képviselőtestület, mint a volt megyéket, majd zsupákat helyettesitő autonóm képviselet már 1329-ben, majd 1931-ben hozott határozatával rendezte a volt vármegyei alkalmazottak szolgálati és fizetési viszonyait s e határozatait még 1931 októberében a belügyminisztérium elé terjesztette jóváhagyás céljából. A nyugdíjasok egyenjogúsítására az országos képviselőtestület ugyancsak még 1930-ban hozott határozatot s ezt is még 1931-ben félterjesztette jóváhagyásra a belügyminisztériumihoz. E határozatokat azonban a belügyminisztérium mindez ideig nem hagyta jóvá, annak ellenére, hogy az országos hivatal és több szlovenszkói törvényhozó is már jónéhányszor megsürgette. Érdeklődésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy a késés oka abból származott, hogy nemcsak a belügyminisztérium jóváhagyásától függ a kérdés végleges rendezése, hanem egyúttal a közegészségügyi, közmunkaügyi s nem utolsó sorban a pénzügyminisztérium hozzájárulásától. Tehát nem kevesebb, mint négy minisztérium hatásköri vitájától, vagy megegyezésétől függ közel ezer önhibáján kívül élszereiniesétlieniedett volt megyei alkalmazottnak, illetve hátramaradottjának életsorsa. Általános és szinte állandó a panasz, hogy a kormányzat mostohán bánik a köztársaság keleti országrészeivel. A fenti eset azt látszik igazolni, hogy nem indokolatlan ez a panasz, mert mig a történelmi országokban kivétel nélkül megkapják a nyugdíjasok a szolgálati rendtartás értelmiéiben őket megillető nyugdijat, addig Szlovenszkó és Ruszinszkó óriási kárára, — de a köztársaságnak sem előnyére, — néhány ezer igényjogosult miint másodrendű állampolgár kezeltetik. Nem akarjuk hinni, hogy csak azért van ez, mert az illetők ezelőtt Magyarország szolgálatában állottáik, hiszen önhibájukon kívül szervezték át a kePozsony városa 12 millió koroMért megvette az iparpalotát Pozsony, június 9. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt kilenc órakor volt a pozsonyi járásbíróságon a Széna-téri iparpa'l'Ota árverése. A hatalmas épülettömböt évekkel ezelőtt ■minitegy huszonnyolc millió korona költséggel a cseh iparospárt égisze alatt létesült szövetkezet építtette, de a szövetkezet hamarosan csődbe került. A mai árverésen csupán egyetlen ajánlattevő jelent meg: a városi képviselőtestület megbízásából a város polgármestere. Az iparpalota kikiáltási ára tizenkilenc millió korona volt, amelyet azonban a város képviselője nem volt hajlandó megadni. Végül is 12,340.000 koronáiban egyezitek meg, g ezen az áron a palota a város tulajdonába ment át. Megvárták még a szokásos tíz percet, s miután más vevő nem jelentkezett, a végrehajtó hivatalosan is kinyilvánít oitta, hogy az iparpalotát a város vette meg. Tiltott műtét miatt elitéltek egy poprádi orvost Kassa, junius 9. (Kassai szerkesztőségünk tele- fonjelentése.) A lőcsei kerületi bíróság ima foglal- kozott Banek Erzsébet poprádfelkai leányasszony tragédiájával, aki tiltott műtét következtében beileö részeken a közigazgatást a történelmi országokban már a köztársaság megalakulása előtt mieggyökeiresedett rendszer mintájára. E jogos panasz és föltétien sérelem kiküszöbölésével a kormány bebizonyíthatná a köztársaság keleti részei iránt annyiszor hangoztatott jóindulatának s igazság érz etének őszinteségét. Kérdezzük ezért összkormányt: Hajlandódé sürgősen intézkedni, hogy a szlovenszkói és ruszánszkói vcflt vármegyei alkalmazottak s azok hátramaradottjainak nyugdijilletményei véglegesen szabályoztas- sanak s egyenlő elbánásban részesüljenek a történelmi országok nyugdíjasaival s általában az állami nyugdíjasokkal?44 (Az interpelláció a nemzetgyűlés hivatalos nyomtatványai sorában 1272-2. szám alatt jellent meg.) állott vérmérgezésben meghalt. A vádirat dr. Springer Leó 38 éves poprádi orvost vádolja a tiltott műtét elkövetésével, de az ügyészség bűntárs! minőségben vád alá helyezte dr. Wittmaan Béla poprádlelkai orvost és Gensky Mihály 30 éves felkai munkást, a leánynak volt kedvését. A vádirat szerint Gensky viszonyt folytatott a tragikus módon elhunyt leánnyal s amikor a viszonynak következményei mutatkoztak, elvitte a leányt az orvoshoz. Dr. Springer Leó pedig poprádi rendelőjében végrehajtotta a műtétet. Hőnek Erzsi azonban a műtét után azepszist kapott és rövidesen meghalt. A lőcsei kerületi bíróság rövid tárgyalás után bűnösnek mondotta ki dr. Springert a terhére rótt bűncselekményben és ezért őt két havi fogházra és ötezer korona pénzbüntetésre ítélte. Az Ítélet végrehajtását azonban két évi próbaidőre felfüggesztette. Dr. Wittmann Béla és Gensky Mihály ügyét a bíróság különválasztotta s azt később fogja tárgyalni. — A villám agyonsujtott egy gömftrl fiatal, asszonyt — a karján levő csecsemőnek semmi baja sem történt. Dobéin ár ól jelentők: Tegnap délelőtt megdöbbentő s különös szerencsétlenség történt a közeli Toraatgörgő község határában. A község felett kisebb zivatar vonult keresztül és Kinyik. Jánosné> aki a mezőn dolgozott, két hónapos gyermekével egy magányos fa alá menekült a zivatar elől Az asszonyt követte fa a.lá férje is és abban a pillanatban, amikor a felesége közelébe ért, hirtelen villáim csapott be a fába és halálra sújtotta a szerencsétlen asszonyt. A mellette álló férje kisebb sérüléseket szenvedett, ezzel szemben az asszony kezében levő gyermeknek csodálatosképen semmi baja eam történt. iiniiiiBiiiiiini llSilllllllllIllilllllllllliiiillilill RÁCS PÁR n ■ « t N V E llllllllllillí (6) be az ablakon ... Megborzongva bújtak össze és úgy próbáltak elaludni. * • * Másnap a főmérnök a léckerítésig jött és rákönyökölt. — Itthon van Ottika? Az öregasszony mosolygott. Néhány foga 'kisárgult cserepet* ajkai közül. , — Itthon ivan, nagyságos főmérnök ur, itthon van. — Kérdezze meg, hogy nem lenne-e kedve sétálni? Otti kinézett az udvari ablakon. — Engem keres? A főmérnök elmosolyodott. — Eltalálta. — Talán valami sürgős gépelni való? — Oh, a világért sem! Mit gondol? Hiszen ma vasárnap van. Otti a haját igazgatta. — Jaj, hát éppen ezért Ijedtem meg enynyire magától. — Olyan félelmetes vagyok, hogyha megjelenek? Otti kedvesen rázta a fejét. — Nem, de azt hittem sürgős munka miatt. A főmérnök cigarettára gyújtott. A gyujtócisonkot bedobta az udvarra, ahol az asszony a malacokat etette. — Látja csak, Ottika, már elfelejtette, hogy tegnap ezt megbeszéltük. Pedig arról volt szó, hogy kirándulunk. Fel, a hegyek közé... A szövetkezetben veszünk egy kis harapni- valót, Otti nem szólt, Az anyjára nézett, Az olcsó csipkefüggöny körülölelte a fejét. Olyan volt a tavaszi napfényben, mint egy rejtelmes szoboralkotás. A főmérnök gyönyörködött benne. — No? — Megkérdem a mamától, elenged-e. Az asszony rázárta az ajtót a visító malacokra. Odatipegett a kerítéshez, mialatt a Bundás kutya a lécek között szagolgatta a férfi nadrágszárát. — Nagyságos főmérnök ur, ha úgy parancsolja, nagyon szívesen. A fénfi leverte a cigaretta hamuját. Belenézett a dohány parázsba és mosolygott. — Nem parancsolom, csak kérem. Otti már az udvaron állt. Fehér nyári ruhája rásimult, mint. a fény. Karján tavaszi kabátkát tartott, merthogy hűvös lehet a tavasz... Magához intette anyját és a fülébe súgta: — Az Oltár alá megyünk. Márta megkérdezte: — Miért? Otti az ajkára nyomta az ujját. — Csitt! Odamentek ma reggel Péterek is. Tudni akarom, hogy miért. Aztán rámosolygott a férfire. — Ha úgy tetszik, már mehetünk is. A főmérnök körülnézett. — Merre? A hegyek tetején apró fehér felhőbárányok poroszkáltak a kék levegőben. Kicsi árnyékuk el-elhuzott a gyár fölött, mely komor füstös ormaival mereven állt és pokoli hangon búgott. A tavasz minden bája lehullott róla. A főmérnök nem ismerte a vidéket. — Maga Jobban ismeri ezt a tájat, hiezen idevalósi. Otti elnevette magát — Jó, hát most az egyezer én fogok magának diktálni. A férfi is nevetett. — Helyes, de holnap ismét csak én ... A leány hanyagul lóbálta a felöltőjét. — Menjünk fel az Oltárhoz. — Messze van? — Felfelé egy óra járás. — Magános hely? — Nem. — Pásztorok? — Nem. — Erdészlak?-T- Nem. — Hát akkor farkasok tanyája? — Sokkal félelmetesebbeké. Folytatják. %
