Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-06 / 127. (3458.) szám

(3458) szám • Szerda • 1934 junius Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, j\ SzloVenSzkÓÍ ÓS rUSZUlSzlcÓi TTlClglJCirság ulicel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • . # OJ ° Prága II., Panská ullce 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. VOlitlkoi napUapja • • TELEFON: 303-11. ® • Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2.— Ki. 8ŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHR. Odalent, Baranyában... (sp) Pr ága, junius 5. Különös eset történt az elmúlt napokban Magyarországom, egy bar arnya megyei falu­ban: Hidason. A miagyar .református templo­mot — amelyben az elmúlt évtizedekben sok száz magyar hivő dicsért© az Urat — átadták a falu német kulturegy esül elének, hogy kul- turházként használja, mert Hidason kihaltak a magyar református hívek, a megszaporodott német lakosság pedig egyre jobban berendez­kedett, jobban erősödött és terjeszkedett. A magyar sajtón végigvonult a döbbenetes gyász hangja, egyes tulhirtelen lapok és fel­ületes szemlélők már a magyar faj pusztu­lásáról és a kihalás veszedelméről beszéltek, mig Kovács professzor, a budapesti statiszti­kai hivatal vezetője, az adatok fegyverzeté­vel bebizonyította, hogy éppen Hidason erről szó sem lehet. Igaz, hogy a falu sváh lakossá­ga harminc év alatt 1600-ból szabályosan 2200-ma növekedett, de a 2—300 főnyi hely­beli magyar lakosságban sincs fogyás, ha a szaporodás nem is jelentékeny, A .magyar .re- frnmátus templom kényszerű megszűnését nem a magyarság számának hanyatlása okoz­ta, csupán a helybeli református egyház vala­milyen véletlen folytán történt krízise: a re formátus magyarok elfogytak, a katolikusok megszaporodtak. Nemzetiféltő és szomorkodő kommentárt tehát felesleges a hidasi esethez fűzni. Ellenben, ami bennünket meglep, az eset­nek és az esetre való reagálásnak — hogy úgy mondjuk — kisebbségpolitikai része. E sorok írója a hidasi probléma felmerülésekor véletlenül Pesten tartózkodott s mint kisebb­ségi ember, természetesen mást látott és mást keresett a Hidast követő megnyilatko­zásokban, mint a magyarországiak. Elsősor­ban feltűnt, hogy a svábokról, az esemény passzív szereplőiről, egyetlen rossz szó sem hangzott el, sem a baloldali, sem a jobboldali lapokban. Nem hibáztatták őket, nem támad­ták. Pedig a leírásokból megtudtuk, hogy a község valamikor magyar volt, s ma mégis sváb a világ arrafelé mindenütt, sváb a szép evangélikus templom, a baptista imaház, né­met a felírás a hősök emlékén, sőt a szomszéd falvakban, Zsibribben, Ólaidban, Majoson szintén egyre erőteljesebbé válik a sváb élet. „A Kulturbund derekasan dolgozik a német­ség érdekében, — írták elismerően a lapok, — ládaszámra jönnek a német könyvek és propagandaira’tok Hidasra." Mi megszoktuk, hogy eféle megáll api tásoknál a felháborodás moraja zug végig a többségi sajtón, — Ma­gyarországon ilyesféléről szó sem volt. Sőt, az úgynevezett legsovémabb lapok egyike ün­nepi vezércikkében egyenesen megvédi a svá­bokat, akik hidegen nézték végig Hidason a magyar templom halálának szomorú, utolsó ceremóniáját, és szinte mentegetőzve Írja, hogy őket senki nem teszi felelőssé az ese­ményekért, ők csak éljék tovább nyugodt, szorgalmas, eredményes sváb életüket. Ez a hang uj volt előttünk. Mi, fiatalembe­rek, nem sokat tudunk a múlt századok nem­zetiségi politikájáról, nem tudjuk, hol és mi­kor történtek hibák vagy visszaélések, de nem is érdekel a történelem politikai fel- használása, mert tudjuk, hogy a múltat min­den történész és politikus másként idomítja; — bennünket a jelen érdekel, az, amit saját szemünkkel látunk, tapasztalunk, ami éle­tünkbe vág, Nos, a hidasi esetet s főleg ki- sebbség.politikailag nemes visszhangját, ma­gunk láttuk és tapasztaltuk.. A magyar sajtó egy ilyen kínos incidensnél, amilyen a hidasi volt, egyetlen rossz vagy indulatos szót sem hallatott a magyarországi ■ német kisebbség-, Békés kibontakozás Közvetlen tárgyalások intézik el ajngoszláv-magyar latirnsenti ellentéteket EckEiardt Tibor és Foiícs köss? sséesstáia a genfi tanács e őtt A határíncidensek története • Az 1931 utáni leromlott állapotok Genf, junius 5. A népszövetségi tanács ma délelőtti nyilvános ülésem foglalkozott Magyarország panaszával, melyet a budapesti kormány a jugoszláv-magyar határincidensek ügyében adott be. Magyarországot Eckhardt Tibor képviselte, Jugoszláviát Fotic követ. Az elnöki megnyitó után Eckhardt Tibor nagy érdeklődés mellett hosszú beszédben fejtette ki a magyar kormány álláspontját. Kijelen­tette, hogy a petíciót Magyarország a népszö­vetség 11. szakasza alapján nyújtotta be. A külföldön emiatt többször támadás érte a ma­gyar kormányt és ezért kénytelen minden vo­natkozásban megvilágítani az ügyet. Sajnos, — mondotta Eckhardt — igen sok súlyos kér­dés vár orvoslásra, amelynek megoldását Ma­gyarország a múltban hiába követelte. Nem ellenséget, hanem komoly barátokat akar a magyar kormány mai lépésével szerezni. Nem titkoljuk, — mondotta a magyar megbízott — hogy a helyzet súlyos és sürgős orvoslás kell. A magyar-jugoszláv határvillongásokból sok baj eredt. Harmincöt véres incidenst panaszol föl a magyar jegyzék s ezekből az incidensek­ből 15 halállal végződött. Az incidensek fo­lyamán óriási anyagi kár hárult a haitármcn- ti lakosságra- A jugoszlávok időnkint hős*- szabbiTövidebb határzánt rendeltek el, nem adtak határátlépési engedélyt azoknak a bir­tokosoknak, akiknek,földje a határon túl van. Ilyenformán 26.000 holdat pusztulás fenyege­tett és sokezer magyar paraszt kenyértelenné vált. A Jugoszláviához intézett demarsok eredménytelenek maradtak, holott Magyar- ország Jugoszláviának a vegyes bizottság föl- áillitását is fölajánlotta. Az orvoslásnak — fe­jezte be beszédét Eckhardt — két módja van: az egyik a megtorlás, a másik a népszövet­séghez való fordulás. A jobb belátás az utób­bihoz vezette a magyar kormányt. A magyar kormány a következőket köve­teli: 1. hogy a jugoszláv hatóságok minden év március elsejéig vízumot adjanak a határ- mienti magyar parasztoknak határátlépési iga­zolványaikra, hogy megművelhessék a hatá­ron túl fekvő földjeiket 2. hogy a belgrádi kormány engedje meg a határon túli birtokkal rendelkező magyar állampolgáreknak m«czögazda• ági termékeik­nek szabad kivitelét 3. hogy a haíárincidenseket vegyes bízott- -•ág intézze el. Foiics válasza Fótié követ válaszában kifejezte meglepő lését a magyar panasz miatt. A tárgyalások még áprilisban is folytak és senki sem sejt­hette, hogy a magyar kormány a népszövet­ségi paktum 11. szakaszára hivatkozva Genf elé viszi az ügyet. Magyarország és Jugoszlá­via számos megállapodást kötött, amely sza­bályozta a két állam liatárviszonyát 1931 vé­gén azonban a Magyarországra költözött hor- vát terroristák tevékenysége megzavarta a jóviszonyt és a határvidéken olyan személyek jelentek meg, akik veszélyeztették Jugoszlá­via belső békéjét. Szervezett bandák támadá­sokat kíséreltek meg Jugoszlávia ellen és a belgrádi kormány kénytelen volt határzárt életbeléptetni és szigorúan figyelni a határ­menti dolgokra. Nem csoda, ha ilyen körül­mények között a régi megállapodásokat nem mindig tartották be. Ennek ellenére Jugoszlá­via hajlandó újra fölvenni a közvetlen tárgya­lásokat Magyarországgal. A megegyezés Eckhardt Tibor válaszában visszautasította Fótiénak a horváí emigránsok magyarországi tevékenységére vonatkozó vádjait és kijelen­tette, hogy Magyarország kénytelen a mene­kültek menedékjogáról szóló nemzetközi egyezményeket tiszteletben tartani, mint azt valamennyi más ország cselekszi. Fotic kije­lentette, hogy Jugoszlávia nem tűrheti el Ma­gyarország beavatkozását az ország beliigyei- be. A vitát Vaseoncellos elnök zárta be, aki kö­zölte, hogy az ügyet a két állam közvetlen tárgyalásai fogják tisztázni és a népszövetségi tanács közbelépésére nincs szükség. Genfben ezt a döntést megelégedéssel vették tudomá­sul. * I Kommunista barrikétíharcok Roubaix-ben P á r i s, junius 5. Roubaix-ben hétfőn este ITcnriot jobboldali képviselő előadást akart tartani. A kommunisták megakadályozták az előadást, elzárták az uccákat az előadóterem közelében és mindenkit megakadályoztak abban, hogy bemenjen. A kommunistákhoz a szocialisták is csatlakoztak. Gyalogos és lovas rendőrök avatkoztak a küzdelembe, mire a tüntetők barikádokat emeltek. Heves összeütközésre került a sor, mig a rendőrség kiürítette az uccákat és lehetővé tette az elő­adás megtartását. Az előadás után ismét vere­kedésre került a sor a jobboldal hívei és a kommunisták között. A kőd okulásoknál és a verekedéseknél 100 ember megesebesült, közöttük 12 súlyosan. Feüegyverzik az amerikai acélműveket London, junius 5. Washingtonból érke­zett jelentés szerint az amerikai acélművek őrséget szerveznek üzemeikben és fölfegyver- zik megbízható embereiket. Az előkészüle­tek azért történnek, mert nem lehetetlen, hogy az amerikai acéliparban junius 16-án sztrájk üt ki. Pinchot, Pennsylvania kormány­zója hétfőn jelentést tett Roosevelt elnöknek a helyzetről és kifejtette, hogy az rendkívül komoly, úgyhogy minden eshetőségre föl kell készülni.-o----­rő l, sőt biztosította megértéséről és szerete- téről. Azt sem tudjuk, hány iskolája, újságja, papja, politikusa van a németeknek Magyar- országon, de láttuk, hogy az ország közvéle­ménye szeretettel és ragaszkodással fordul feléjük, ami több, mint iskola és politika. Nem az a lényeg, mit adnak a kisebbségnek, hanem az, vájjon azt adják-e neki, amit akar, ami kielégíti. Esetiéig ezer iskola sem elégíti ki, esetleg 'a jó szív, a szeretet, a békés atmoszféra megnyerd. A hidasi svábok kí­vánták az elárvult református templomot Ku 1 túrverbandjuk számára, — megkapták. 1 A hidasi esetnél egész Magyarország érdé-1 kelve volt. Az egész ország gyászolta az ősi magyar református templomot s az egész or­szág tisztelettudóan üdvözölte a jogos örö­köst, a német kulturegyesületet. Pedig ezek a hidasi svábok alig kétszáz évvel ezelőtt te­lepedtek a hajdan szinmagyar faluba, mely­nek lakosságát megtizedelték a törökkel és az osztrák udvarral vívott harcok, — tehát nem őslakosokról, hanem aránylag friss tele­pesekről volt szó. Nincs több kívánságunk, csak az, hogy másutt is ugyanennyi megértést és szeretetet találjon a kisebbség, ha egyszer I netalán más formában megismétlődik a hi­dasi eset, ha egyszer valahol egy kisebbség netalán abba a helyzetbe jut, hogy átveneii kultúrája számára a többségi nép elárvult isténházát, — illetve, ha egyáltalán lehetővé válhatna valahol másutt, hogy a kisebbségi nép számbelileg 'és gazdaságilag úgy megerő­södhetne, mint Hidason, ahol békésen és erő­teljesen szaporodhatott egészen addig a mér­tékig, amikor a fönti átvétel bekövetkez­hetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom