Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-28 / 146. (3477.) szám

A sajtószabadságért A csehszlovák légionáriusok lapja a Nánodiní Qsvolbozeni tegnapi száma közölte az alábbi vezércikkeit; ,yNóha a rossz Í6 hoz némi jót. A sajtó- javaslat körüli harcban a rosszat a kritika szabatosam körülirta. Az egyetlen jó, amit a javaslat akaratlanul magával hozott, annak a megbizonyosodása volt, hogy köztársasá­gunkban nem kevés az az erő, amely a demo­krácia ügyét komolyan veszi. Igen kevés ja­vaslat vert föl annyi port, mint a meg nem gondolt sajtónovella s kevés ellenző véle­mény volt annyira spontán, mint ezzel kap­csolatban. Közéletünk sok baja közt ez a je­lenség vigasztaló volt. Iime, annak a kornak a kellős közepén, amely a „meggyőződés, a kritika és a szólás szabadsága*1 fogalmát úgy­szólván csak gúnyosan ejti ki, mint az em­beri tévelygés holmi régi esztelen korának maradványát, mégis élnek ebben az ország­ban emberek, akiknek a tájékoztatás és a kritika szabadsága belső szükségletük. S ezek nem egyedülállók, nem egyesek. A kormány- javaslatot nemcsak a független sajtó és az uj-ságirók szervezete bírálta meg. Jelenté­keny mértékig segített bennünket a párt- sajtó is, nevezetesen a vidéki, mellénk állott a „demokratikus együttműködés akciója** is. Mindazok, akik a gyakorlatból konkréten meg tudják ítélni, mit akar megakadályozni a ja­vaslat, nem feledkezhetnek meg a Csehszlo­vák légionárius szövetség segítségéről, amely mint a köztársaság első katonáinak pártokon felül álló szervezete teljes enkölcsi és politi­kai joggal bír a tiltakozásra. A maga fel­hívásával, hogy a törvényhozó testületek hagyják ki a 18a paragrafust, rendkívüli mó­don megerősítette a közvélemény hangját. Főleg a független és pártatlan közvélemé­nyét. A A közvélemény manifesztálása a sajtó gúzsbakötése ellen azonban még e harci si­kerek ellenére sem jelent elegendő sikert. Semmit sem segít a dolgon, ha a közvélemény ellene lesz a javaslatnak, a parlament pedig megszavazza. És ez a veszedelem fennáll. Sőt még egy paradox helyzet kialakulása egészíti ki a dolgot. Ki védi tulajdonképpen? A javaslat kezdeményezői nem találtak egyet­lenegy lapot, amely teljesen, melléje állt vol­na. A kormányelnök megengedte,, „hogy a javaslaton változtatások eszközölhetők,. azok­ban már kimutattuk, hogy a bizottság által eszközölt változtatások nem kielégítők. Az igazságügyminiszter elismerte, hogy in puncto 18a paragrafus igen nehéz anyaggal állunk szemben. A koalíciós újságírók nem értenek egyet a javaslattal. Személyét illetően mind­egyik pártban sok képviselő nem ért vele egyet. És mégis meg fogják szavazni a javas­latot? Későn ismerjük föl parlamentünk mechanikus működésének egyik nagy hibáját. A képviselők személyüket illetően ellenzik a javaslatot, de mivel eddig nem tudták ke­resztülvinni, hogy legalább ilyen vitás kér­désekben megillesse őket a szavazás szabad­sága és hogy a saját meggyőződésük szerint határozhassanak, valószínűleg újból kevésbé mulatságos színjátékot fognak nekünk mu­tatni és pártbeli megkötöttségük következté­ben a javaslat mellett fognak szavazni. És ez nem csak paradoxon. Egyúttal olyan helyzet is, amelyben teljes joggal lehet idézni a mi­niszterelnök néhány nappal ezelőtti szavait: képviselőle tehát vagy csak mannekinek? * Hátra van még a szenátus. Ott vannak ko­moly emberek, akik közül nem egy vissza­emlékezhetik, milyen szívós harcot vívott a cseh sajtó a régi állam brutális hivatalnoki és rosszakaratú bürokratikus hatalma ellen. Olyan férfiak is ülnek ott, akik nehezen tud­ják elviselni a szenátus jelentéktelen szere­pét, az itatós papiros szerepére való degra- dáltságot, olyan institúció lévén, amely a ja­vaslatok többségére úgy bólint rá, ahogy a képviseiőház elkészítette. Most ráadásul át nem gondolt, ki nem dolgozott rossz javas­latot terjesztenek eléjük, melyet a közvéle­mény, a sajtó és az ujságirószervezetek el­leneznek. Hogy a szenátus most mit fog csi­nálni, az nem lesz jelentőség nélküli arra vonatkozólag, hogy a közvélemény mint fog Ítélkezni erről az intézményről. Nem nehéz megmondani, hogy a szenátusnak saját jelen­tősége és alkotmánybiztositotta jogainak tu­datában mint kellene viselkednie. Alkot­mányjogi bizottságának mindenekelőtt helyre kellene hoznia a kormány súlyos hibáját, amikor a javaslat benyújtása előtt nem hall­gatta meg az újságírók véleményét. Vagyis meg kellene ti ívnia a lapasztalt újságírókat és meghallgatnia őket arra vonatkozólag, mi miatt, vannak aggodalmaik. Meg kellene hiv­Hmz évvel ezelőtt kezdődött a nagy tragédia 1934 junius 28: az osztrák-magyar trónörököspár meggyilkolásának 20.-ik évfordulója A világháborúi előidéző szerajevói dráma emlékei — Artslettenben, a világégés hét első áldozatának sírjánál Prága, juiius 27. A szerajevói tragédia ne­vezetes évfordulóhoz érkezett; húsz éve van annak, hogy Ferenc Fordinándoit, a volt osztrák-magyar monarchia trónörökösét és fe­leségét — 1914 junius 28-án *— Szarajevóban megölték. Húsz esztendő nem volt elég ahhoz, hogy elhalványodjon e véres nap emléke, mert az eseményeik, amelyek a gyilkos merénylet nyomán következtek, éreztetik hatásukat ma is az egész 'világon. Sokszor felvetődik az a kér­dés, vájjon Szerajevó nélküli élmaradt volna-e a világháború vagy sem, de feleletet erre sen­ki sem tud adni. Azt megállapították, hogy a merényletet könnyen el lehetett volna ke­rülni. A kulisszák mögött éles harc előzte meg Fe­renc Ferdinánd boszniai utazását. Már 1913- ban érdeklődtek az illetékes osztrák-magyar hatóságok Szarajevóban, hogy alkalmasnak ta­lálják-© az időpontot egy főhereegi látogatásra. A tartományi kormányzótól nem a legmegnyug­tatóbb válasz érkezett, de a katonai kormányzóság annál makacsabbul sürgette a látogatást és kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a közbiztonság a legpéMásaÖb lesz. A vitában végül a katonaság győzött, de a polgári ható­ságok a sértett önérzet alapjára helyezked­tek és valósággal amerikáznd kezdtek. Csak akkor kaptak ész­be, mikor a végzetes napon láttáik, hogy az ucca biztonsága nem a legkifogástalanahh. A feteszmél'és akkor már késő volt. Végzetes események A trónörökös ellen tudvalevőleg két merény­letet követtek el. Mikor a főhercegi pár pro­gram szerint körkocsikázásra induilt a város­ban, bombát dobtak autójukra. Ez a merénylet nem sikerült, a felrobbanó bomba csak Merizzi alezredest sebesitette meg. A merénylet után a trónörökös a városházára hajtatott és ott történt az a kínos jelenet Fe­renc Ferdinánd és a város polgármester© kö­zött, amely valósággal megdöbbentette Sza­rajevó előkelőségeit. A monarchia szereinesét'len- songu trónörököse nem a legsimább modorú em­ber volt és mikor a polgármester ellője ment, hogy üdvözölje, valósággal ráförmedt; — így fogadják az ön városában a vendé­geket!? A polgármester halálsápadtan hallgatta vé­gig a trónörököst, aki ezután Így szólt; —-No, most már beszélhet. A polgármester erre elmondotta beszédét., amelyre a főherceg röviden válaszolt, azután megtekintette a városházát, ahol körülbelül egy óráig időzött. Felesége ezalatt a szórajevói hölgyek között tartott oercle-t. Mikor a trónörökös-pár távozni készült, Gor­áé rendőrfőnök arra kért© őket, hogy változ­tassák meg a programot és legalább addig maradjanak az épületiben, amíg az uocát meg­tisztítja a rendőrség. Ferenc Ferdinánd azon­ban kiadta a parancsot az azonnali indulásra, mert meg akarta látogatni a kórházban a se­besült Merizzit. A polgármester nyitotta ki a főhercegek autójának ajtaját. Megalakult a menet. Elől a polgármester autója haladt, utána a kormány- biztosok és harmadiknak következett gróf Har- racth kocsija, amelynek fő ülésén Ferenc Ferdi- mámd és feflesége foglalt helyet, szemben velük Potiorék. HaTrach gróf az autó lépcsőjére ál­lott, két kiterjesztett karjával fogózott, hogy testével védje a főherceget újabb merénylet esetén. A halálos golyók Mikor a volt Ferenc József-ucca és a rak­part sarkára érteik az autók, egy ezatócsíboilt ellőtt, amelynek bejáratát emberfogásságnil nagyobb, pitékből készült pezsgősüveg tartotta, gyors egymásutánban két revolveriövés dör­dült el. Az első golyó Harrach gróf karja alatt keresztüliütötte az autó oldalát és Ho­henberg hercegnő altestébe fúródott. A máso­dik a gróf karja fölött röppent keresztül és a trónörökös nyalkát érte. Mindkét golyó fő- ütőeret szakított át. A főhercegnő nyomban elveszítette eszméletét és férje vállára roskadt. A főherceg, aki még néhány pillanatig öntudatáráil volt, átölelte fe­leségét, de nemsokára ő is összeosuMott. Por tiorek fali eh éren, mozdulatlanul, szinte eszét vesztve meredt a haldoklóra. A merénylő A lövésekre óriási zavar és rémület támadt. A körüláililók rávetették magukat a merénylőre, aki néhány lépésnyi távolságból lőtt és nyugod­tan a helyén maradt. Rendőrök, kotonatiezjtek rohantak rá, öklök, botok emelkedtek a leve­gőibe, miig végre a detektívek nehéz viaskodás untán kiszabadították a tömegből és egy kapu alá vitték. Itt kiderült, hogy a neve Garvrilo Princip. Grahovoból való, nyolcadik osztályos gimnazista. Az autó ezalatt a széles ülésen hátír ahányat! ó két halálos sebesülttel vészesen trombitálva ro­hant a korák felé. Üdvözlés helyett - abtzolució Ez a kis kastély a folyó túlsó partján van, közvetlen a Ferenc-rendi zárda, szomszédságá­ban. A barátok a kiemelkedő épület, erkélyéről nézték az ünnepséget és a bomba robbanása után elhatározták, hogy a trónörököst és fele­ségét üdvözölni fogják szerencsés megmenekülésük alkalmából. Mikor az autó befordult a konak kapuján, a zár cl aif önök a kis küldőt tség élén akadálytala­nul léphetett be az épületbe. A barátok az ud­vari hivatalnokok sürgés-forgását és ijedt ar­cát. arra magyarázták, hogy az izgalmas per­cek viselték meg ennyire a trónörököspár kör­nyezetét. Már a belső termekig hatoltak és ép­pen azon tűnődtek, hogy miként juthatnak a főhereegi pár elé, mikor az egyik szobából sá­padt arccal rohant elő egy udvari tiszt és a szerzeteseik a nyitvahagyott ajtó mögött meglátták a kereveten mozdulatlanul fekvő Hohenberg Zsófiát, mellette a halottra vált arcú, véres trónörököst, aki utolsó pillanatait élte. A gratulálni induló zárdafőnök megren­dülve lépett be és könnyes szemmel adta meg a trónörököspárnak az abszoluciót. Éjszakai temetés A trónörököspár hazaszállítása és temetése nagy gyászpompával ment végbe. Metkovic mia a sajtójog szakértőit, s megkérdeni, mi a véleményük a beterjesztett javaslatról. Tanulságos összehasonlítást kaphatna tőlük arról, milyen a sajtószabadság minálunk és a nyugati demokrácia országaiban, továbbá pontos adatokat arról, milyen kellemetlen következményekkel járt a sajtószabadság könyörtelen korlátozása a nemdemokratikus áll rmokban. E®t a szenátusnak meg kellene tennie és ezizel nem tenne egyebet, mint a kötelességét, amit a kormány elmulasztott. Csak azután kellene az alkotmányjogi bizott­ságnak határoznia és a javaslatot az érdekel­tek és a szakértők véleményezése alapján módosítania. íme, mily csábitó alkalom, hogy a régi épületbe uj szellem nyomuljon be és a szenátus megmutassa, hogy nem fölösleges intézmény. A sajtótörvény lesz ennek a pró­baköve. A szenátus nem bújhat ki a döntés alul, hogy a újból és újból csak itatóspapiros akar-e lenni, avagy komoly testület, amely­nek hivatása korrigálni a képviselőház gyors munkáját és kiküszöbölni annak minden hi­báját. Ha újból csődöt mond, ha ismét csak nem tesz eleget az egész nyilvánosság és a független közvélemény apellál ószavának, akkor hogy állíthatja meg azokat az egyre szaporodó hangokat, amelyek a szenátus megszüntetését sürgetik? Csak azzal véde- kezhetik, ha megmutatja súlyát, jogosultságát és jelentőségét. A sajtójavaslat csábitó alka­lmi), hogy uj szerepét éppen ennél kezdje." dalmát kikötővárosból egy hadihajó szállította ■a hók test eket Triesztbe. Triesztből szalonkooeó* kem szállították a holttesteket Bécebe, ahol az udvari kápolnában ravatalozták fel őket. A nép itt búcsúzott el a trónörö'köspártói. Pénteken ■este tiz órakor Artetetten várkastélyba szállí­tották a holttesteket, hogy ott helyezzék el őket örök nyugalomra. Ferenc József elkísérte a menetet. A temetésnek éjfélkor kellett volna megtör­ténnie. Az éjszaka folyamán azonban oly borzalmáé 'zivatar volit, hogy a holttesteket nem merték a dunai kompon, amely Pödhlar és a túlsó part között közlekedett, átezállitani. Ceak hajnali három órakor — még mindig zuhogó esőben — történt meg az át szál látás. A koporsókat A vártemplora alatt levő kriptában helyezték el, ahol a trónörököspár első, holtan született gyermeke is nyugodott. A nyugvóhely Artstetten kastélyában, a vártemplom sirbodi- jában pihen a világháború első két áldozata. A kastély egy harátságoe domb tetején á& Az épületben a megölt trónörököepár legidősebb fia, Max von Hohenberg henceg lakik, feleségé* vei, Walidiburg Woltfeegg Erasébat hercegnővel ée négy gyermekéivel. Közvetlenül a kastély; mellett fekszik a templom, amelyben & eirbolt van. A templom gótikus építmény, az ablakok művésziesen festett üvegből vannak, a templom belsejében komor félhomály uralkodik. A tó- ablaknál van az oltár, mellette térdeplők. A mauzóleum hátterében nagy márvány* lapon nyugszik a kát katakombaatflusu már* ványszarkofág. Fölöttük egy benyílóban látható a holtan született gyermek kicsiny koporsója* Alatta két repülő angyal domborműivé, az an­gyalok koszorút tartanak kezükben. A kopor* sókon látható a név, továbbá a főherceg fele* se gének születési dátuma és a két halott ©Uia* lá.lo zásának napja.. A márványtalapzaton a kő* vetkező felirat olvasható: „A háziasság kötelékében, a halálban egye- sülten.“ A szarkofág mellett friss virággal telt váza á>b Máriacelli zarándokok hozták a.z elmúlt na­pokban. Mint minden évben, úgy ebben az évben is a legközelebb eső vasárnapon, ez évben junius 24-én ünnepelte meg a csa­lád a kettős halál évfordulóját. Miksa hercegen kívül fivére, Ernst von Hohen- Iberg és nővére, Nostitz grófné jelentek meg az iartetettem kastélyban. Rajtuk kívül az osztrák (Rieichsibund és számos volt udvari tisztviselő vett részt, az emlékünnepen, A világtörténelem nagyot haladt az elmúlt húsz esztendő óta. A nagy fordulatot, amely azóta bekövetkezett, az artetettem kriptában ■nyugvók halála vezette be. A történelem for­duló kereke átgázolt testükön és utánuk — a világháborúban — milliók testén. Tanoncmunka-kiállítás Komáromban Komárom, junius 27. A komáromi tanonciskolák felügyelőblzottsága a járási ipairtársulattal egye­temben kiállítást rendezett a tanonciskolák tanu­lóinak szakrajzaiiból és műhelymunkáiból. Az ele­im fiúiskolában rendezett kiállítást Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő, ipar társulati elnök lendületes beszéddel nyitotta meg. Kifejtette, hogy nincsen igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a kisipar nem versenyképes és túlélte önmagát, éppen az ellenkezőjét, bizonyltja a moBt megnyílt kiállítás, örömének adott kifejezést, amiért az ipa­rosifiatalság modern szellemben dolgozik, tanul és készen áll arra a küzdelemre, melyet az élet igé­nyel. Koczor Gyula ezután üdvözölte az iparható­ság nevében megjelent dr. Risztlcs főtanácsost, ée a kiállítást megnyitotta. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Telkes Mihály, a tanonciskola igazgatója mondott köszö­netét Koczor Gyulának és a<z iparhatóságnak úgy megjelenésükért, mint azért a támogatásért, mely­ben a kiállítás ügyét részesítették. A kláWitás juiius íMg tart. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom