Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-26 / 144. (3475.) szám
PÁRISI NAGYHÉT A Prágai Magyar Hírlap számára ir£a: BENEDEK KÁROLY (Páris) Miközben aiz ideérkező középeurópai lapok bara nap-nap után párisi zavargásokról olvasok, növekvő ámulattal izgalmas jelentése két, a francia kereskedelemügyi miniszter, Lamoaireux Lucián az idegenforgalom élénkítésére feleleveníti a hajdani párisi nagy- hetet, a „Saison de Paris“-t. Doumergue koncentrációs kabinetjének, helyesebben magának a minden temperamentumos volta mellett hallatlanul tiszta ösztömü és mérsékelt francia népnek misem válthatók nagyobb dicséretére, mint hogy ezt nyugodtan teheti. Az örökifjú köztársaságot a „ver saorum ' forrongó nedvei, uj erők, uj akarások feszitik a megújulás tisztitó viharában; uj emberek előretörésre készen a közéleti kulisszák mögött, százados intézmények rázkódnak, hajladoznak a tavaszi szélben, uj zászlók alatt uj tömegek özönlenek és tagozódnak, az ős birodalom újból egyszer vedleni készül... De a kiváncsi idegen bízvást jöhet: a Sacré Coeur fehéren izzó csúcsaitól az Invalidusok méltósággal telt kupolájáig, az Etoiile százados gőggel tekintő Diadalívétől, — mely alatt a Béke katonája alszik naftaláng és virágtenger között, — végig a Lajosok kertijein, a második császárság nyílegyenes nagytávlatú ave nue-in, az annyi igaz forradalmat látott Grands Boulevards-ok önmagukban futó ezer színű körén, az uj városnegyedek üvegfalú, terrasz-emeletü, oroszos palnWiriásal alatt, vagy a „vértől barna és munkától feke- te“ Szajna tekervényes szalagját tizenhat csillogó pántként egybefogó hidakon, — mindenütt ugyanazt a vidám, tarka, gondtalan ember- 'és autósürgóst, az ezer könnyed dalból, verklizenéiből összeszőtt zúgást, a latin eszmének és a latin kedélynek azt a mindent pezsgését fogja lelni, ami a lágy szellőkben feledtető, ösztönösen ízléses és kedélyes zsongó, a szivárvány színeiben pompázó nyugati ég alatt Parist Párissá s egyetlenné teszi Az örök Páris Az .idegen, ha a Gare de l‘Est újjáépített roppant csarnokából kilép s végignéz a Bou- levard Strasbourg zsivajgó tengerén, azt fogja mondani: „Páris nem változott!" Ez a látszólagos változatlan megállás az időiben, amit a rosszakarat oly könnyedén minősít „dekadenciának", valójában annak je- le, hogy Parisnak lényege, karaktere, hogy folyvást, szüntelen no és változik az idővel. Uj házak, uj kerületek, uj parkok telepednek észrevétlenül a régiek mellé, uj eszmék to iulnak a megszentelt előítéletek helyébe s mégis — Páris nem változik. Mert az uj. városrészek köveit ugyanabból a Sai-nt Maxiin ine-i kőbányáiból fejtik, itt a szomszédiban, ahonnan a régiek kikerültek sok évszázad óta, ós az eszmék megújulásukban is autoch- ton latin eszmék maradinak, magából Francia ország földjéből terebélyesedve ki, mint ahogy maga Pária földje adja az uj párisi házak anyagát. Nem mechanikus, nem csináli és gyártott ez a francia fejlődés, hanem bio- logikus, önmagából merítő, csudaszerü, mint fák rügyezőbe s bimbópattainás az Isten erdejében. Az idegen miitsem lát a születés vajúdásából; ha jól odia nem néz, még az uj hajtásokat sem látja meg talán, hanem besziyja az élet ózonát s azt fogja mondani: „Az erdő — (Páris, mindnyájunk Bakonya) — ugyanolyan, mint tegnap, mint máskor, mint sok-sok év előtt.-." És aszerint, hogy megértig a lombok zenéjét, fogja hozzáfűzni, hogy „Ez az erdő örökké fiatal", vagy hogy „Ez az erdő nem halad az idővel, ez öreg. * A Százezer Szinek Ünnepe Most, a nagyhét előestéjén, mint. uj táncra készülő aratott bálkirálynő, Páris előveszi az öreg almáriumból a régi meg az uj selymeket, az ékszereket is mind, a kösöntyűt, amit a nagymama hagyott rá és a gyémántgyűrűt, amit a legifjabb imádótól kapott. Longchamp és Auteui'l most gőgösen néznek a válsággal farkasszemet és megmentik régi presztízsüket. A világ legszebb autóin a világ legszebb női a világ legszebb ruháiban kocsizuak a Grand Prix-re, a világ legszebb fűi tálasára. A legrégibb parkok legifjabb smaragdjában háromszáz éves szökőkutak szivárványszin- bem ontják uj források friss vizét; a Grand Palai s-bau a Haute-Couture tart toalettver senyt, Grand Prix de la Mode, a Maupassant-i dédanyák levendulás bouloguei ligetében pa zár luxusautók and a lógják le a „Coucours d'Élégance en Automobile"-!; a papírsárkányok ünnepe után pólóverseny lesz a Baga telle-heo; repülő verseny is a francia égen, — (mert Parisnak külön francia ege van!), — az Arc de Triomphe alatt nemzetközi katonazene verseny, Vinoemnes-iben ezer év iram cia katonáinak színpadi felvonulása, a Bourbonok gyepszőnyegén parasztünnep, minden départemen'tok népviselete; tánc az uccuikon, tánc és ének a termekben; díszelőadás százöt színpadon, Versailles, Fontainebfeau, La Maimaison megint nagynak álmodják magú kát ez uj villanyfényben, mely régi latin szellemre, latin kacajra, Lalin gráciára, latin szépségre és illatra, gőgre és hitre és gazdagságra veti reflektorfényét. És a hetekig tartó ünnep pazar mámorában, ahol egy pénzben és eszményekben egyaránt gazdag nép önmagát ünnepli, tükör előtt táncol, hogy magához csábítsa az idegent; mig egybeöleikezik múltak ragyogása és jelen tündöklése, a tűzijátékok rózsás felhőiben talán visszfényük még a rég lerombolt városkapu gőgös felirata, „Non oorbis gentem, w©c gens iitbem tatom habéba!!“ * Krízis ...És szükség van erre az idegenosábdtó ünnepre nagyon. Ha patakzama ma is az idegenforgalom aranyáradata, mint néhány év előtt, egy perc alatt betöltené a költségvetés tiz és több milliárdos deficitjét! Jő esztendőkben 15 milliárd papirfrankra becsülték azt az irdatlan pénzt, amit ilthagytak a turisták tizenkét hónap alatt. És a párisiak természetes valaminek tartották ezt a világ minden Iájáról ölükbe futó adót, úgy vélték, hogy ez kijár nekik és szánakozva nézték le az ide. gént. Nem törődtek vele, jön-e, marad-e. S aztán, míg a szomszédos Olaszországban az idegeniforgalom bevétele rövid évek alatt 60 százalékot emelkedett, s a turisták száma két év alatt 1,904570-ről 2,528.308-ra nőtt. addig a francia idegenforgalmi bevétel tizenötezer milliója hat milliárdra esett 1991 -ben és három milUárdra tavaly. Az idei év újabb csökkenést látszik mutatni. Sok ideig nem vették észre ez uj válságot, mely nagyobb veszély, mint a kereskedelmi mérlegek év r öl-évre növekvő veszte sági©, ön- gazdageáguktól meg részeg ültön ezt mondták, jobb is. ha nem jön annyi, hiszen Franciaországban már nincsenek is franciák! A roppan! tegnap apadása a mindennapi életben nem is volt észrevehető- A párisi Nagyopera előtt csak úgy torlódtak egymásra az idegen gépkocsik, a kávéházak tér rászán csak úgy zsivalygott 79 nyelv és tréfából összeállították a minap, hogy a* egyik legismeretlenebb apró község, például a Mcnta.rgis melletti Chato'tte-en-Gatinée 5500 lakosa között 279-5 külföldi van, akik 22 különböző állam polgárai: 1 amerikai., 3 angol, 16 belga, 4 bolgár, 396 csehszlovák, 2 finn, 2 geo.rgiai, 5 görög, 50 jugoszláv, 1112 lengyel. 7 litván, 1 magyar, 3 marokkói, 6 német, 56 olasz, 918 orosz, 1 osztrák. 50 portugál, 3 spanyol, 3 svájci és 180 török. így fest még ma is egyetlen francia kisközség demográfiailag. Hanem Franciaország 80 plage-a. 85 magaslati üdülőhelye, 70 klimatikus gyógyfürdője, 1200 gyógyforrása, 117 más nyaralóhelye, az egymagában 20 milliárd frank tőkét képviselő szállóipar nem így vélekedett. Az mind hangosabban hallatta jajszavát: meg kellett végül hallani. A számok félre nem érthető nyelvet bedéinek. öt évvel ezelőtt, 1929-ben nem kevesebb mint 1,911.107 idegein lépte át a francia határt; 1930-ban 1,667.831; 1931-ben 1,542.285; már 1932-ben a milliót sem éri el számuk: 944.358 és tovább-is fogy még, 1930-ban mái csak 931 505- Több mint 50 százalékos csökkenés néhány év alatt! Akik „tovább“ uiaznak De még ez a hanyatt-homlok eső számsorozat sem mutatja teljes egészében az idegen forgalom csökkenését, mert e számokon beliül egyre növő arányt tesznek ki az átutazó!:, akiket csak a szükség visz át a francia területen valamely tengeri kikötőig és nem töltenek el nyolc napot sem az országban. V statisztikáiban főijegyzett utasoknak ma már nagy része ilyen. Jellemző, hogy erről a jelenségről nem mertek statisztikát csinálni a franciák. De kiszámítható könnyen abból a látszólag viaszáé tényből, hogy az idegenforgalom e tartós hanyatlása közepette a francia tengeri kikötők forgalmi statisztikája emelkedést mutat. Calais 420.000 utast továbbított 1933-ban és csak 335.000-t az előző év. ben; Boulogne forgalma egy év alatt 832.069- ről 338.000-re. Dieppe-é 149.000-ről 219000-re emelkedett. Ez mind a francia idegenforgalom veszteség!istájának súlyos voltál mutatja. •. Igazolja a legpesszimistább föl]tevéseket aa idegenek által Franciaországban kiadott pénzösszegek statisztikái ja is. Az utasok száma 53 százalékkal fogyott, az általuk kiadott pénz azonban — teljes 30 százalékkal! „Ne dolgozzon az idegen 1“ Legnagyobb mértékben fogytak persze az amerikai turisták, (Az idevágó számok az utolsó négy évben: 365,000. 305.000, 220.000 — 98-000.) De a franciák nem értettek hczsá aiz elmaradt dollárüdűlőket más országokból pótolni. Ugyani!y katasztrofális csökkenésit mutat a másik nagy torfstaországbő'l, Angliából érkezők száma, mely 1929-ben §80-000 volt és 1932-ben 522.000. Igv esett, a spanyol turisták száma is 350.000-ről 120.000-re ez évek alatt és így a többi is mind. A Saison de Paris © félre ismer ethete tlen tendenciával szemben csak nagyon ideigle- ! nes fellendülést okozhat. A franciák az élet drágaságát szeretik okolni idegenforgalmuk } hanyatlásáért, holott hasonló a drágaság Olaszországban is, melynek idegenforgalma óriásian növekszik. Megfeledkeznek arról, hogy az idegeniforgalom nagy tömegét nem a milliomosok teszik, hanem a kispénzűek és -hogy egy ország, mely kegyetlen szigorral üldöz. örökös ellenőrzés alatt tart és zaklat minden Franciaországban dolgozó külföldit és ezernyoleszázötvonhatót utasított ki „engedély nélkül való dolgozás" óimén egyedül a* utolsó négy hónaip alatt, nem számíthat arra, hogy távolba vágyó kisemberek Mekkája legyen. — A kisiparban is bevc*etik a negyvenórás munkahetet. A negyvenórás munkahét előkészületei, amint arról közgazdasági rovatunkban beszámoltunk; serényen folynak. A negyvenórás munkahét egyelőre csak a gyári munkásságra vonatkozik. A tárcaközi bizottság azonban folytatja tárgyalásait, melyek célja a negyvenórás munkahétnek a kisiparban és a kereskedelemiben való bevezetése. Bízón yos, hogy a kérdésnél: a kisipart és a kereskedelmet érintő része sokkal nehezebb, mint a gyáriimunkásokat érdeklő elhatározás. A J1 * ____ llilllllllllllllillllllllliilllllllll '' ■!!'! " E * * " V “ lillllillllll! <17> — Csak feküdj nyugodtan, Otti. Reggelre jobban leszel. Szokatlan gyöngédséggel vette körül húgát és homlokon csókolta!-, Otti azonban ráemelte a kezét. — Engem ne csókolj, te ... te bagós ... A falnak fordult és csakhamar ismét lázas, mély álomba merült. Felriadt. — Hány óra? Anyja letette az imakönyvet. — Kilenc múlt öt perccel. Otti megtörölte a szemét. — Hol a ruhám? Az asszony a szekrényre mutatott. — El raktam. — Add elő anyám. — Miért? — öltöznöm kell. t — De hiszen beteg vagy, lányom. — Már nem vagyok ... Már egészen jobban vagyok. És magára kapdosta ruháit. Felvette a meleg kabátját is, azzal kilépett az estébe. Szép, csendes este volt. A keleti ég pir- kadni kezdett. Jött a hold. Már belopta fényeit a völgybe. Rászórta ezüstjét a gyárra, mely sisteregve gőzölgött és feketén füstölt. Otti elsietett a gyár mellett. A hátulsó kapun beosont. Senkise vette észre. Az éjjeli őr a főkapuban beszélgetett egy cselédleánnyal. Otti erélyesen kopogott a főmérnök lakásának ajtaján. A férfi felriadt. — Lehet. Nyílt az ajtó. A küszöbön lázas szemmel állt meg a leány. A főmérnök az Íróasztalnál ült. Zavartan állt fel. — Maga az, Otti? — Én vagyok. — Jő estét. — Jó estét, — Jöjjön beljebb! — Köszönöm. — Már nem beteg? — Nem... De hiszen ez nem is fontos. Magának pláne nem volt fontos, csak annyiban, hogy nem fejezhette be a jelentését. —• Rosszat gondol rólam, Otti. Minden meggyőzés szándéka nélkül mondotta. Pár lépést tett és két kezét feléje nyújtotta a leánynak. Bevezette. A szeme közé mosolygott és hízelegni próbált: — Milyen kedves meglepetés. Otti idegesen nézett körül a csecsebecsével tultömött legénylakásban. A férfi nem értette. . — Talán zárjam be az ablakdeszkákat? Otti fáradtan intett. — Nem szükséges ... Úgysem maradok. A férfi melléje ereszkedett a pamlagra és megfogta a kezét, — Talán csak nem siet el,hiszen alighogy bejött. Otti ránézett a főmérnökre. — Mit dugott el az imént? — Hová? — Oda, az irómappába. A férfi mosolyogni próbált. — Semmit. Otti felugrott. — De én láttáim. A főmérnök kacagni kezdett. — Akkor meg miért kérdezi? Otti zavarba jött. — Azért, hogy halljam; bevallja-e. A férfi vállat vont. — Nem lennék köteles. Otti a perzsaszőnyeget nézte. — Az igaz. — No, látja, kis ideges. Üljön csak le. Mindjárt főzök egy jó, illatos teát... Valódi orosz... Jó lesz?... Különben, hogy megnyugtassam, az édesanyám képét dugtam a mappa alá ... Otti a fejét rázta. —-Nem hiszem... Aztán észbekapott. — Jaj, Istenem, hány óra? A férfi az órájára nézett. — Még csak háromnegyed tiz... Otti a tasakjához kapott. Nagyot akart kiáltani, de ívisszanyelte. Minden erejét összeszedte, hogy uralkodni tudjon magán és palástoló mosollyal közeledett a férfi felé: — Mondok magának valamit... A férfi csodálkozva állott a lázas arcú leány előtt, aki szebb volt így, a félhomályban, mint valaha. Otti azonban folytatta: — Jöjjön velem .., Jöjjön ki sétálni... Ki, az erdőbe ... Szép holdvilágos este van ... Jó?... Hangja már suttogássá halkult. Alig bírta elmondani a szavakat. Mintha rosszul betanult leckét magolt volna. A férfi felforrósodott, de fékezte magát. — Nem félne velem jönni? Otti belelehelte a főmérnök arcába; — Neem ... A férfi a karjába karolt. — Akkor máris mehetünk. — De vegyen felsőkabátot. — Felesleges. Meleg van. — De sokáig lehetünk ... Hangja suttogó ivott és tapadó. Folytatjuk. A ___18»4 tat- M. M*.
