Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-24 / 143. (3474.) szám
ÍSÍJS^JLJSÍSSSL, Miricának felejtem kell Iria: Erdős Renée Az erdélyi barátodul irt, hogy Máma Pestre fjön, legyek olyan jó, keressem M őt, vagy hívjam meg magamhoz, egy m ás odunoka testvé- (rénéi fog lakni és egyenesen azért jött, hogy távol legyen otthonról. Mert Miricának felejteni kell és addig haza sem mehet, mig tökéletesen el nem felejtett mindent és ő, Magda, arra kér ■engem, hogy ez a felejtés minél könnyebben menjen, tegyem lehetővé, hogy Mirica itt Pesten, minél előbb egy jó partit csináljon és akkor akár vissza se menjen többé Maroshidasra. Én Miricát. akikor láttam utoljára, mikor olyan volt, mint egy kis feketerigó, alig volt nagyobb, mint az öklöm, rettentő nagy szája volt, sárga arca és kkneredt fekete szemei. Egyszóval csúnya kis jószág volt és most, húsz esztendő után, felejteni küldi az anyja Pestre. Mi a csudát kell neki felejteni? Valami tragikus szerelme volt talán? De hiszen azt hallottam valakitől, hogy férjhez ment! Az a Magda olyan rossz levélíró. Mindig csak a legsúlyosabb családi eseményeket irja meg nekem és előszeretettel a halálesetekről informál, ment tudvagy-é vagy lány? Mirica fölnevetett a csudálatos szájával és szólt: — Már majdnem férjhez mentem. De akkor közbejött valami és visszament a parti. — No, ugyan! Ez nem olyan nagy baj. Akad még neked vőlegény! Mirica a cigarettáját nézte és mosolygott. — Nem a vőlegényemen múlt. Én bontottam fel az eljegyzést. — És miért bontottad fel, Mirica? — kérdeztem tőle. — Mert nem szerettem azt az embert. Anyuka akarta, hogy hozzámenjek. Anyuka akarta minden áron. — Gazdag volt? — kérdeztem, ismervén az anyák lélektanát s az idők szelleméit. — Hát igen, gazdag volt. De nem éppen ezért. Anyuka mindenáron azt akarta, hogy férjjhez- ,menjek és elmenjek a háztól. — Ne beszélj! Mi oka lehetett volna erre? Egyetlen leány vagy! — De már öreg lány vagyok. Hiuszonskét eei- tendős. Anyuk* attól félt, hogy elkéée/k. — Nem értem, — mondottam — nem értem ezt a dolgot. — Eleinte én sem értettem. De aztán megértettem — sóhajtott Mirica. — Mi történt, mondd el már! — kértem. — Nehéz est úgy egysuuszra elmondani. Jött oda valaki... — Valaki, aki tetszett neked? — kérdeztem. — Igen. Valaki, aki tetszett nekem és akiről azt hittem, hogy inkább nekem való lenne, mint a másik. Csakhogy már nem volt egészen fiatal. — Hány éves volt? — Már negyvenöt Ez a gyárhoz jött. Egy textil mérnök. Német. Igen csinos ember ... — No és? Az anyád ezt nem akarta? — Nem. Azt mondta, igen nagy köztünk a korkülönbség e hogy ebből még nagy baj lesz. 'Az ig lett. — Hogy-hogy? — kérdeztem. — Hát hozzámentél? — Nem mentem. A mama lebeszélt róla. — No még ilyet se hallottam, hogy egy anya lebeszéljen egy házasulandó férfit arról, bőgj a leányát elvegye! — Pedig igy történt — mondta Mteina egy fcas sóhajjal. — Nem ment ez olyan egytwertten, mint a néni gondolja. Sók minden történt ott, -amiről nem alkarok beszélni — Be csak beszélj! Borzasztóan érdekel a dokg. Mi kifogása volt dtene anyádnak? — Sók miíndenifié<le — mondta Mirica. — Anyuka kutatott utána és megtudta, hogy Németországban már volt egy felesége. —- Hát aztán? Ha elvált tőle... — Elvált, az igaz. De volt egy barátnője is és ezt is elhagyta. Anyuka megái lapí totta felőle, hogy széksap és ál ihatatlan természet. — Ezt majdnem minden férfiről meg lehet állapítani. Hát aztán? — A végén kiderítette azt is. hogy tüdő- eenwfourntja van. Emiatt i* jött hozzánk, hogy más klímában legyen. — Ez már nagyobb baj. Bár negyvenöt esztendővel a. tüdöcsuceburut sem olyan veszedelmes. — De két gyereke is van az első feleségétől — mondta Mirica. — Anyuka azt mo-ndta, hogy azokat a gyerekeiket bizonyosan jobbon fogja szeretni, mint akik ezután születnek neki. — Micsoda jósnő veszett el az anyádban! 'Ezt igazán nem tudhatja előre. Szóval- téged is (lebeszélt. — De még mennyire. Csakhogy nem sikerült neki — Nagyon helyes! Ki kell tartani a szerelem mellett. És a vége? —- A vége? — mondfta Mirica és a két nagy szeme a mély örvényekkel most fellángolt, haragos könnyekkel. — A vége, hogy most. itt ja, hogy semmit sem gyűlölök a világon, úgy, mint részvétlevelet irni. Valami nagy baj történhetett Móricával. hogy felejteni küldi! Talán füstbement a házassága? Elvált az urától? Találgattam én mindenfélét, mig végre egy napon megszólal Pestről a telefon és egy női hang beszélni kezd és azt mondja, hogy ö Mirica, akit az édesanyja a régi barátság jogán pártfogásomba ajánlott. Mikor jöhetne ki hozzám látogatóba? — Hát csak gyere, — mondtam neki — akár holnap is kijöhetsz, szívesen látlak. Másnap délután ki is jött Mirica és mikor belépett az ajtón, lábaim a földbe gyökereződtek bámulatomban. Egy magas, karcsú, fekete nő ált velem szemeim, kékesfényü hajjal, szivárványos. szemöldökkel, hosszú, fekete szempillákkal és akkora két karbunkulns szemmel, amiknek örvénye elnyeléssel fenyegette az egész világot — Szent Isten, — rémüldöztem magamban — ezt adjam én férjhez? Ér kithez adjam? Ki merné ezt elvenni? Veszedelmesen és kárhozatosan szép volt ez a Mirica, bár a nagy szája megmaradt. De micsoda száj volt ez, Teremtőm. Ami kifejezést és bájt a természet ki tud találni egy asszonyt száj számára, az mind benne volt. És ahogy széjjclbuzódott. hogy rám- n-evessen, olyan gyöngysor csillogott ki belőle, aminél hibátlanabbat elképzelni sem lehet. Léültem, beszélgettem vele, kikérdeztem otthóni dolgokról, amíg a teát be nem hozták. Elmondott mindent. Az apja halálát és hogy a nagy házat el akarták adni, szerencsére nem akadt rá vevő, mert így legalább megmaradt, a kerttel együtt, amit Mirica annyira szeretett. — És anyuka? — Oh, anyuka jó! van. Szebb, mint valaha volt. A hajában egyetlen ősz szál sincs. Miéit, hogy a néni igy megőszült? — Ez már a családiban van. — mondtam -— mi mind nagyon korán őszülünk. És igy tovább. De amikor már a második csésze teáját itta és a harmadik cigarettára gyújtott rá és megvolt a kellő hangulat, akikor megkérdeztem tőle: —• Hát veled mi van. Mirica, Most azt sem ■tudom, férjhez mentél-e, vagy nem. Asszony Szeplők, bőratkák, pattanások, barna toltok, orrvörösség, nagy pórusok, ráncok öregílik arcát. A keleti Alrria-hárnlasztókura nyomtalanul eltávolít minden szépséghibát. Meg fogják Önt csodálni, inért bőre fiatalosan friss és tiszta lesz. Ára 7 Kfi, kettős kuracsoina- goláSban ti Kő. Aki ezt a liirdfiiéit kivágja és megrendelésével 0 nápon belől beküldi, a kis csomagolás rendelésénél 20%, a nagy csomagolás rendelésénél pedig 00%-os árkedvezményben részedül. Kérem közölni, vájjon bőré zsíros vagy száraz, Őr. kömény Miklós, KoSIcn I, Pnstfoeh líOo/E. Szlövcnszkó. Gyakran dörög ©1 fülünk mellett ez a komor szó, épen elégszer hallunk és olvasunk fontos voltáról. Viszont igaz ama igaz, annál kevesebb esetben alkalmazzuk- Itt most — mint divatcikkhez illik — kizárólag az öltözködés,beli önkritikáról 'beszélünk és bátram kiljelentbefijük. hogy talán sehol sem lelhet olyan első pillanatra szembeötlő az önkritika hiánya, mint épem az öltözködésnél. Lássak tehát, hogyan néz farkasszemet esetleges hibáivá] az önmagát ismerő, azaz Őnitorátikával biró hölgy. Ha kisníövésü, kerüli a többféle szinössze- állitást, amely vágja az alakot, inkább egyöntetű szán-hatásra törekszik, Evégből ellenáll a ruhától elütő, feltűnő övéknek is, bármilyen divatosak is legyenek azok manapság. Egyszerű anyagok legkedvezőbbek részére, de hát az imprimék, tweedek nehezen küszö- böllietők ki a mostani gardairobokból. Ezért utóbbiakat is alkalmazza, de óvatosan. Apró mintásokat választ közülük. Ruhát eltakaró hosszú vagy pedig egészen rövid kabátot visel. Ha mindenki hordja a háromnegyedes kabátot ő mégsem teszi, mert tudja jól, hogy ez a különben elegáns viselet rövidíti a lábakat. A divatos ruha 'lenn bővül; rá nézve igen fontos, hogy hol kezd bővülni. Térd és boka között rövid a lába? Akkor arra vigyáz, hogy a bővülés ne kezdődjék túl alacsonyan- Vagy ha a fazon ezt mind énképén megkívánná, úgy a szoknya hosszát toldija meg valamivel. Egyébként is: a lehetőségig hosszú ruhák barátja — a szoknya szélén sorakozó fodroknak pedig esküdt ellensége. Vállra eső széles gallérokat, kihajtókat nem kedveli, annál inkább a nyaknál záródó kis kerek kivágásokat. Estélyi ruháira nagy súlyt helyez (kis termetű nők szobáiban mutatnak legjobban, itt érvényesül rajtuk, ami szabadban, ue- cám gyakran elsikkad: graoiozitásuk!), az estélyi ruha hosszúsága megengedi az elütő, széles övék alkalmazását is- A princessz ruha pedig egyenesen remekül áll neki. Derék vonalát. mentői (följebb helyezi, ami lényegesen hosszát ja lábait s egyúttal az egész összbenyomást. De nemcsak ruháival, hanem más, apróságokkal is erre a hosszításra igyekszik. Kistermetűiknél igen gyakori, hogy a fej nagysága nem áll arányban a kis növéssel:. Ezért az arcot simán keretező frizurát, hord, nőm pedig lokrris-vukois, fejet nagyitó széna- boglyát. Ha raolett az illető kiváló önk ritiká.fii hölgy, akkor is tudja, mii a kötelessége. (Bár ez talán a legbánatósabb helyzet, miután korunk céltudatosan üldöz minden dekányi rzsirtöbíiyietet a hölgyi termeten!) Kerüli az iraprimétoet, közülük csakis sötét, alapon apró! virágosakat vagy a hosszában csíkozol takat j I választja- Neon hord semmiféle vállai &oBbb- eitő hotoit: ezéles kihajtókat, rüs*-gallérokat, pufifos ujjakat. Az ujjak bőségét inkább a kar alsóbb részére koncentrálja- Nem csináltat sötét szoknyához világos blúzt és kabátot, hanem inkább megfordítva. De legjobban, szereti az egyszínű öltözködést. Hegyben végződő keskeny nyakki vágás a kedvence é» véáefclenaégbá] sem bard regüníwrO holmit, mórt a ti6n tolja a mailéit, Túlságosan lenge anyagok (muszlin, orgaedfy helyett a nehezebb esésű eket. részesíti eMay- be®. No és a sovány hölgy? Igaz, hogy divat a soványság, de hát a jóból is megárt * sok. A túlságos kes'zegség sem esztétikus látvány és épen úgy rászorul az öltözködéssel való korrigálásra, akár a molettség, az alacsony, vagy a tolmagas termet. De azért mégis csak legkönnyebb dolga a sovány hölgynek van, a divatnak majdnem valamennyi újítása az ő malmára hajtja a vizet. A fodros-bőd ros keppek, zsabók, pliszék, a puiflfós ujjak e egyéb apró női raififinériák, továbbá a nagy és feltűnő mintás anyagok mind az ő célját szolgálják, ezért csak igen kevés az, ami tilos a számára. Ha kerüli a teljesen sima, testhez álló angol blúzt, amely még laposabbá feszi; a ruhától ebütő színű ujjakat, ami még soványabbnak tünteti fej alakját; sötét blúzt a világos szoknyához, ami vékonyítja felsőtestét és nem visel csontoeeágát. túlságosan érvényre juttató mély kivágá&u toaletteket — már mindent megtett saját érdekében A tolmagas hölgy világért sem hord bac- kiás tüzékü, kanimátlan tokkot, viszont roppant kedveli a széles kardimáju, lapos tetejű kalapokat. Ellensége a feltűnő sadrnéknek, mivelhogy amúgy is föltűnő alakjánál fogva semmi szüksége még jobban kihangsúlyoznia magát. Nem visel sima, szorosa® karhoz simuló ujjakat, amelyek bosszitanak és bokszában csíkozott ruhát sem, amely a végtelenségig uyuijtja termetét. Szereti a haránt- csikókat, a bő ujjakat, a sokifodiru leng© (tüli, muszlin, orgamdá) és a kemény, dekoratív esésű ruha anyagókat (taft). Barátja a hazaknak, amely vágja az alakot ; a háromnegyedes kazalk és kabát senkinek sem való annyira, mint épen neki! Megtárgyaltok kicsiket, nagyokat, kövéreket, keszegeket — maradtak a tökéletes alakú nők- Nekik nem tanácsolunk ezúttal semmit, hiszen ők azok a boldogok, akik mindent viselhetnek. Legföljebb szeműik és hajuk szikéhez, onroüskájukhoz kell megválasztani kellőképen ruháikat- De ebbé azután már igazan nem szólunk bélel —>■ i .Q ■ vagyok.. * — Azt látom, hogy itt vagy. De miért vagy itt? — Mert anyuka egy rettenetes nő. Bebizonyította nekem, hogy mindenben igaza volt, amit arról az emberről mondott. — Hogy bizonyíthatta be? Nem értem... — Az az ember áffihatatlan. Nekem azt mondotta, hogy szeret és... Elhallgatott és belenyomta a cigaretta véget a hamutartóba. — Nem tógod szeretett? — kérdeztem tőle, égve a kíváncsiságtól. — Nem csak eogem ... egyezővel.., rége tett a dolognak... és én eljöttem... — S az anyád most persze boldog! — De mennyire! A legboldogabb ember § tfiöHfta. A anH bőteo voh m esküvője— HogyJhogy? Hát Mrjbes ómba? — Hiá asm totosflc todni? — Nem tudtam. Anyád nekem mindig csak a haláleseteket írja meg. És kihez ment? — Kihez ment volna? Hát ahhoz az 1:111 bérhez ... — Akit te szerettél? — Úgy van. — Akiről téged lebeszélt? — Igen. Azt mondta, Fritz inkább hozzávaló, mint hozzám, ő majd megtanítja becsületre. Neki több esze és több tapasztalata van, mint nékem, öt nem lelhet egykönnyen boldogtalanjai termi és több effélét! Hát igy történt. A meglepetéstől dermédten ültem és néztem Miricát, aki most megint cigarettára gyújtott, és megnézte a kannát, van-e még benne tea és ami volt, kitöltötte a csészéjébe és megitta, ugv keserűen és hidegen. — Igen, — mondta azután — ő most boldog. Bebizonyította nekem, hogy igaza volt. Fritz egészen a hatalmába került. Hát mát tegyek? Mégis csak az anyám. Legyenek boldogok! — No. látod, ez okos beszéd — mondtam neki, lassanként magamhoz térve a meglepetésből. — És ki tudja, talán jobb is igy... — MonCíjük — mondta Mirica és a hangja rekedte vált az erőlködéstől, hogy ne sírjon. —- Én már belenyugodtam a dologba, csak egy fáj. Hogy anyuka nem volt őszinte hozzám. Má'ért nem mondta meg, hogy ő is szerelmes bele? Dé csak játszőtte előttem a gondterhelt anyát és folyton értem aggódott. Ez nem volt szép tőle. És mit gondol a néni, mit mondott, mikor él jöttem? Azt mondta, hogy ö többet tett értem, mint amennyit anya valaha is tett a gyermekéért. Hogy •. • hogy ő feláldozta magát értem. Szép kis áldozat! Ezen már aztán nekem is nevetnem kellett, és nevettem i6, úgy hogy Matricát is magam thai ragadtam s a. végén ő is velem nevetett. — Én pedig nem fogok i nnen visszaül inni sóba, tudja a néni — mondta azután. — Én itt maradok Pesten, ha akármi történik is. Engem ’Maröshidas nem lát. többé. És ezt úgy mondta, mint egy aulyc* foga- dalnlat, hogy most már Pesten marad és # hangja olyan" volt, mintha megfenyegette volna (pestet, és azokat az ismeretlen férfiakat, akikkel iá sors ott, összehozza.-----o— 18 ú t&MMmk oMikwot Egy éjszaka alatt 15 évvei megfiatalodva!
