Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-17 / 137. (3468.) szám
17 %«CT-MA!G&ííRH1RIiSS* Méterre szóló pontossággal olvas le a térképről bármely uttávolságot a poprádi Marcsán Zoltán precíz uj műszere: a „kartométer“ A szepeiségi fiatal szigorló mérnök nagyszerű tájékoztató eszközt ad a turistavilág kezébe Prága, junius 16. Gyalogoló utas emberrel, műkedvelő turistával gyakran megesik, hogy valamely útszakasz hossza után érdeklődve a helybeliektől igen eltérő válaszokat kap. Az első útbaigazító megnyugtatja: az ut legfeljebb negyed óra. Tiz perc után megint találkozik valakivel, az kedélyesen még husz-huszonöt percre becsüli az ut hátralevő részét. Már félórája halad a cél felé g ekkor a harmadik útbaigazítást kapja. No, még egy jé félóra — mondja nyugodtan a pipázó jámbor atyafi s nem tudja megérteni, mért izgul föl ezen a kedélyes tájékoztatáson az amatőr turista. Nos, ezeket az apró bosszankodásokat egyszereraindenkorra kiküszöbölte a kezdő turistáik életéből egy eddig ismeretlen szlovenezkói magyar fiatalember, aki még csak most szerzi ugyan meg a mérnöki oklevelet, de máris nagyszerű térképmé- rő műszer megszerkesztésével ajándékozta meg a turista világot. Miiszere ugyanis méterekre szóló abszolút pontossággal tájékoztatja a turistát afelől, hogy a térkép két tetszésszeriuti pontja milyen távolságra van egymástól Nem kell semmi egyebet csinálná, mint a műszert pontosan ráilleszteni az egyik pontra & a kis kerekét végigvezetni a másik ponthoz vezető akármilyen kanyargós útvonalon s a másik ponton minden fáradság nélkül kényelmesen leolvasni a kész eredményt: a — méterek számát. A fiatal mérnök nemzetközi néven „carto- meternek" azaz „térkóptávolságmórő műszernek" nevezi a mellényzsebben hordható kis készséget, melyet mostanában szabadalmaztatott a prágai szabadalmi hivatalban. A nagyszerű kis műszer megalkotóját, Marcsán Zoltánt, a prágai német műegyetem negyedéves szigorlómérnökét már nem kell bemutatnunk olvasóinknak, arcképét műszerével együtt utolsóelőtti mellékletünkben közöltük. A poprádi fiú a turisták klasszikus hazájában, a tátraaljf Szepességben bukkant rá ennek a térképmérő készüléknek a szükségére s addig furt-faragott, amig tökéletesen meg nem oldotta a vállalt problémát. A készülék fémből van, de súlya összevissza 28 gramot nyom. Igazi „melílényzseb" alkalmatosság. A műszer lényeges része egy fémdob, amelynek belsejében négy kerék forog. Mindegyik kerekén számjegyek 0-tól 9-ig. Ezek a kerekek, illetve a rajtuk levő számjegyek mutatják a térképen lemért méterek számát. A szerkezet egyszerű. Az alaphelyzetben a négy kerék ezt a számot mutatja: 0000. Ha az egyeseket tartalmazó szélső jobboldali kerék 0-tól 9-ig haladva egyet fordul, akkor újból nullát mutat, de fordultával a tizes számjegyeket mutató legközelebbi kereket egy tized fordulattal előrehajtja s így a műszer ezt fogja mutatni: 0010. Ha ez tizszer megismétlődik, akkor a leolvasható szám már 0100 lesz és igy tovább. Eddig az egész a taxaméter rendszerével azonos, Marcsán egyéni hozzáadása — vagy mondhatjuk: Kolumbusz tojása, — az, hogy ezt a szerkezetet egy olyan külső kis futó kerékkel hozraa mozgásba, amelynek mérete a térkép arányszámához van hozzászerkeszt- ve g tulajdonképpen a futókerék kerülete az, amely a térképen levő távolságot pontosan méri és a távolságot fogazatával átteszi a négy számjegyes méterszámot regisztráló belső dobkerekekre. Ennek a műszernek a legfőbb előnye az eddigi térképmércékkel szemben az, hogy a kis kerék nem csúszik el a térképen, mint például a centiméter hosszúságú tűs mérce, mely a térképet is lyukasztja s az egy centiméteren belüli uthajlásokat nem regisztrálhatja. A Marcsán- műszer kis kereke ezzel szemben pontosan tudja követni az úthajlatokat, nem légi távolságot, hanem valódi távot mér. Az első két modell, amelyet Marcsán a szabadalmi hivatalban bemutatott, a fital mérnök kézi munkája, — tehát precizitása nem lehet tökéletes, mint a precíziós gépekkel készítendő gyári gyártmányok, — de. ennek ellenére már az első modell is olyan pontos, hogy egy ellenőrző kísérlet alkalmával a térképen leolvasásra föladott 36.500 méternyi távolságot 3 méteres hibaeltéréssel mutatta ki s 36.497 métert regisztrált. A precíziós gépekkel készítendő Marcsán-műszerek kétségkívül még kisebb eltéréseket fognak • felmutatni. A szabadalma zásra benyújtott műszer az 1 :25.000 méretű térképekhez k ■- szült. De ez semmi nehézségei nem fog okozni Marceánnak, hogy a műszert más méretű térképekhez is hozzáalkalmazza. Nem kell hozzá egyéb, misnt a futókerekek méreteinek megváltoztatása. És még egy kell hozzá: egy vállaikozó. Nem mecénás, arra nincs szüksége, hanem vállafkosó, aki kereaeni akar. Mert e* a kis műszer a gyakorlati életben egé*-xs biztosan szükségletet képez ég szükségleti cikk lesz. Előállítási költségei kicsik, ára olyan lesz, hogy minden turista megveheti. Maga Marcsán azt hiszi, hogy az erdő-, és utmérnökök, valamint az építészek és geométerek számára nélkülözhetetlen műszer. ValÓ6zinü azonban, hogy a katonai hatóságok érdeklődését is megérdemli Mint az itteni magyarság napi krónikásainak nagy örömet jelent számunkra, ha egy ilyen fiatal magyar alkotó tehetség sikeréről számolhatunk be. S Marcsán Zoltán, aki ezzel az Ígéretes alkotással indul e-1 mérnöki pályájára, többszörösen közelről érdekel bennünket. Magyar fiú, Szlovenszkó gyermeke, a Szepessés fia. Egészen a mienk. Asszony voltál, meleg, barna. Anyám voltál s neved: Anna, I>olgos és eres két kezed sokan nem is tudják, hogy létezett. A szekrényemben lég még egy ruhád. Elteszem. Ez még emlékszik teád. Téli fagyon az árva cinegéknek szórok s mondom: ezt ő küldi tinéktek. Mert minden ami körötted élt. virult és holt a te szeretett, kedves, kicsiny gyereked volt. Hozzád simult a gyermek, kis állat, a virág, kezedben kinyílt volna talán az Áron ág. És így láttam meg én is a te szemeden áf milyen a rét, »* erdő, ai égbolt: e világ. Benned gyuladt a csendes, a mindent látó fény, óvtad és őrizgetted s te lehelted belém. Idézem kedves arcod # látlak: utolsó nyár. Úgy eltűnődtél néha, — talán te tudtad már , . Mit mondjak rólad édes, mit kedves, drága, jó, olyan szegény ez írás, szegény a szó. Szeretne fellobogni szent fáklyafény gyanánt, s lesz mint « vers: sírod felett bolyongó kicsinyke gyertyaláng. W. WWBERGER ANNA. Sm Selice Irta: Dienes Adorján Fra CuantaLto Perét ti Feliee, a eienai ferences kolostor főnöke csak nehezen szakíthatott időt arra, hogy lelkét a szent magány elmélkedéseivel avagy a zsolozsma kedves dallamaival felüditiheese. Minden idejét a kolostorral ösz- szafüggő bajlódások foglalták le. Majd a szerzetesek meglazult erkölcseit kellett a fegyelem abroncsaival ossz esz őri tani, majd a világi uraknak kellett az enyém és tied között való különbséget megmagyarázni akkor, midőn ezek a kolostor .jogait csorbították, vagy fekvőségeit (minduntalan háborgatták. Fra Feliee nagyon kiváló retor és buzgó szerzetes volt, azonban a paragrafusok görbéin nem tudott eligazodni. Most is íme ez a Cusani Ambrosio szomszéd földbirtokos se szó se beszéd, elfoglalta az egyik majorságot azzal a szóval: — Nekem tetszik ez a dülőfö'ld. Ami nekem tetszik, az közel áll hozzám. Ami közel áll hozzám, althoz jogom van. Amihez jogom van, az az enyém. A házfönök csak elámult erre a fura. következtetésre, mely még akkoriban is — a 16. század derekán — elég szokatlanul hangzott. Csak töprengett, csak sóhajtozott, hogyan kellene már a kolostor jogos birtokából kitessékelni signor Ousanit; midőn Turinaz Taddeoval, Siena egyik tekintélyes ügyvédjével találkozott, Ez a Turinaz jómódú volt 'és becsületes ember Volt. Fra Feliee ez utóbbi tulajdonsága miatt kezdte barátságába fogadni, mert látta s tapasztalta, hogy ez az ö becsületessége nem rekflámfény a másik kettő becsalogató hizlalásához, örömmel (köszöntötte: — Maestro! a Madonna hozott téged mórt utamba. Nézd már, mit cselekszik velünk ez a gőgös Ousani. És elbeszélte neki az esetek Turinaz sűrűn pislákolt szemével, mint szokta volt, ha erősen gondolkozott, azután így szólt: ■— Ne búslakodjék Atyasigod, CusaoH ki fogjuk füstölni a majorból. Az ügy a sedeg elé került és ott Turinaz azzal kezdte filippikáját, hogy elmondta Cusani szarvasokoskodását. Azután így folytatta: — E logika ellenében én fölállítom az én logikámat. Ez pedig az, hogy ami nekem tetszik, azt szeretném elérni. Amit szeretnék elérni, azért küzdenem kell. Amiért küzdenem kell, az távol áll még tőlem. Ami távol áll tőlem, az nem aiZ enyém. Tehát jóllehet tetszik Cusani- nak a szerzetesek majorsága, az nem az övé s nem lesz az övé soha! És folytatásul úgy megmosta a rabi ók állandókig lealacsonyodó uraknak, a kor lóba erkölcsének, sőt az esetleges részrehajló Ítéletet hozó bírónak fejét, hogy ez sietett kimondani a döntést: .— Cusani Ambrosio ha kell brachiummaí is, el távoli ttassék a majorból ég az a szerzeteseknek visszaadassék. FTa Feliee nagy hálával köszönte meg Turinaz eredményes közbenjárását. — Nem nekem tettél jót, mio care — mondotta — hanem kolostoromnak és az anyaszent- egyháznak. Szép cselekedet. Bár meg tudnálak jutalmazni, úgy amint érdemied. Hát mivé] remuneráljalak fáradozásodért, mondd? —■ Szent Ferenc fiaitól nem fogadok én el anyagi értékeket, — felelt fejét csóválva Turinaz — hanem mondj el értem, padre, egy ro- eaTiumot és emlékezz meg rólam miséidben. Ez legyen az én ügyvédi honoráriumom. — De mégis.,. kezdte volna a házfőnök. .— Nem, nem. Majd ha Rómába kerülsz valamely magas egyházi állásba, akkor tudom, meg fogsz rólam emlékezni. — Én, Rómába? .,. ugyan már, miket beszólsz?-— De bizony, padre mio, az ilyen etttetü emberek mint te vagy, nem maradhatnak itt Siená- ban véka alatt. Na, meglásd. Turinaz még nagyon sokszor volt segítségére a kolostornak, holmi jogi ügyletek lebonyolításában, úgy hógy a eienai kolostor birtokviszonyainak rendbehozatalát Fra Feliee saját energiáján kívül Turmaznak köszönhette. De aztán... beteljesedett, ennek jóslata: Montálto Peretti atyát Rómába hívták, hol a Sapienza ‘egyetem tanára lett. Itt sem állt meg a ranglétrák fokain, mert V. Pius pápa fermói püspöknek tette meg, majd pedig bíborral tüntette ki. És mikor XIII. Gergely halála után összeült a bíborosok kollégiuma, hogy uj pápát válasszon, fölállt a nagy- tekintélyű Farnese bíboros a szóval: — Oly pápára van szükségünk ma, aki bebizonyította már, hogy tud kormányozni és aki mindennemű politikai pártoktól távol áll. Fölösleges hát a szavazás, már van pápánk, hódoljanak neki. Ezzel odajárult Montálto Peretti Feliee bíboros elé és térdet hajtott előtte. A többi bíborosok lelkesen követték példáját. És az egyszerű eienai házifőnökből, Fra Feliedből — V. Sixtus pápa lett... Turinaz Taddeo ügyvédnek nem iveit ily egyenes irányban fölfelé élete folyása. Sőt. Erősen lefelé ívelt az. Amily tömegesen keresték őt fel ügyes-bajos dolgaikkal az emberek Fra Fe- lice idejében és közvetítése folytán: éppen olyan árván üldögélt szobájában annak elköltözése után s hiába várta az újabb föleket. De még a régiek is eHmaradtak. Turinaz mint ügyvéd egyszerűen kijött a divatból. Ekkor az a gondolata támadt, hogy felköltözik Rómába, ott bizonyára visszatérnek számára a régi szép napok. Csak midőn már ott volt, az örök városban, akkor látta, hogy elibizta magát. A nagyvárosban szinte elveszett, Sienába visszamenni pedig saégyel- te magát. Már megtakarított tőkéjéből élt, sőt ez is elfogyott lassan és az ő sanyaruságos helyzete testileg is leverte lábáról. Folyton betegeskedett. Ismerősei kérdezgették: — Signore, mit adjunk és mivel segíthetnénk? — Mivel? — nyögte a beteg — azzal, ha tudósitanátok a szentséges Atyát nyomorúságos sorsomról. És e jóemberei kérve-kérté'k a pápa háziorvosát, látogatná, nézné meg TurinazL — Turinaz... Turinaz — gondolkodott ez —- nem ismerem, Nekem a Vatikánban elég dolgom van, nem érek rá ismeretlen betegségekkel és ismeretlen emberekkel piszmálkodni. — De azt állítja a maestro, hogy ő a Szentatyának régi jóiéin erőse még Sienából. — Ja úgy? nos akkor uieghoroszkópoLom az ipát I Az orvos már másnap jelentést tett a pápának |Turinazról és keserves testi-lelki állapotáról. — A jó Taddeo! — csapta össze kezét fájdalmas meglepetéssel Sixtus pápa — oh povero. Azután elhallgatott s pillanatnyi gondolkodás után hozzátette: — Én magam fogom őt gyógykezelni. És midőn észrevette, hogy orvosa nagy szemeket mereszt eme kijelentésére, mosolyogva jegyezte meg: *— Fiam, a pápának mindenféle betegségek gyógyításához értenie kell. Igaz ugyan, hogy nem vagyok hivatásos orvos, mint IH. Viktor, a 400 évvel ezelőtt élt elődöm, aki még mint montecassinoi apát IV. Henrik német császár epeköveit vette ki: de hát megpróbálkozom ezzel a szegény, régi jóbarátommal. Többet a pápa nem volt hajlandó közölni orvosával. Ezt azonban a kíváncsiság nem hagyta nyugton és három nap múltán beállított Tu- rinazhoz: — Nos, nos? küldött orvosságot a SzentatyaV Valóban, látom is, hogy jobban vau. Frissebb, vigabb mint a múltkoriban. Láthatnám az orvosságot? — Hogyne, hogyne — feleit, Turinaz — talán van még belőle a tálban, ott az asztalon. — A tálban? Hát egész tál orvosságot küldött a Szentatya? — Ühüm. Az orvos odament az asztalhoz, a födelet felemelte a tálról és abban maradék, friss salátát látott csak. Hol Turinazra, hol a salátára nézett és végre ámultán kérdezte: — ÉJB ex a zöldség használt signorénak? Hihetetlen. — No nem éppen magában ez — monda pajkos mosollyal Turinaz — hanem különösen az, hogy a tál fenekén ezer arany zeóhino volt... Turinax nemsokára teljes egészségesen a Vatikánba költözött, ahol a pápa jogi ügyeit vezette. Ezek pedig bizony bonyolultabbak voltak, mint * sieoai kig birtokháborítások, Nero obelisztjének kiásása, az Aqua Feliee vízvezeték épitése, a szent Péter kupola felhúzása és so k más nagystílű alkotás, erős jogi nekífekvóet is igényeltek. De Turinaz birta a munkát, mióta meggyógyította V. Sixtus pápa — salátája. Anyám emlékére
