Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-17 / 137. (3468.) szám

1084 joaira 17, Tasárnap, 'PRAGAW v lAGYARHlRLiAŰ Zacconi, a „tiszteletbeli az igazi „nagy színész"-rőt és a világhírű az Erős Négyes nagy teljesítményéről, sebességéről és megbízható­ságáról, miután ez a kocsi oly nagyszerű győzelmet ért el az 1000 mértföldes csehszlovák versenyen. Az Erős Négyes befutott a célba és sokkal erősebb kocsik előtt győzött. A Z-4 utolsónak beérkezett autója jobb időt futott, mint e kocsiosztály tavalyi győztese. Az idén a résztvevő kocsik fele az 1100 ccm-ig terjedő kategóriához tartozott és e nehéz konkurenciában az Erős Négyes az első helyen végzett, Az egész team kitűnő helyezéseket ért el és ezzel megnyerte a nap legmagasabb diját: a köztársaság elnökének és a közmunkaügyi minisztériumnak a diját. Ez a siker igazolja a legjobban az Erős Négyes jő tulajdonságait, teljesítményét, sebességét és biztonságát. Az Erős Négyes ma a vezető kiskocsi, mely nemcsak műszaki tekintetben, hanem elegáns!" ájával és árával is kiemelkedik. A négyüíéses kabriolet csak 22.000' Kc-ba kerül, Tekints© meg a győztes Erős Négyest fiókjainknál vagy képviselőinknél. CECUOSLOVUKISCHE WHFFEÜW1HKE A. G. BRUNN Gyári lerakat: Praha XII., Sásn^ská 32. — Kerületi képvi­seletek: Pozsony; Autocentrála, GyuFlkovi«-Llszt.u,87t. Kassa: Aufoservice Spira, Florianská 4.— Besztercebánya: Klopstock és Hudoba. Irodalmi patent-iroda kezdte meg működéséi Budapesten Az ötletvédő iroda céljai és jelentő­sége ■ Tsz évig van az ötlet letétben Milánó, junius havaiban. Az olaszok büszkesége, Érmet© Zaooomi, vállán kézéi nyolcvan eszbendjővel még most sem tud pihenni. Nem hiáíba -választották meg a bolognai diákok „tisztelet,be Iá húsz­éves “-nek: még nyáron is, amikor pár hó­napra visszavonul a színpadtól víareggói vil­ióljába, MaJtelos tűzzel dolgozik. Emlékiratait írja. Bs megfigyeléseit, keser­nyés, de bölcs megállapításait a színházi világról — és a színházi válságról. Legutóbb nagy hírlapi polémiája volt, Zac- oouinak egy olasz kritikussal, aki szerint végleg kihalóban vannak „a nagy színé­szek" és újak nem is fognak születni, mert hiszen az uj színpadi művészet és a mozi fölöslegessé teszi őket. Zacconi sokban igazai adott az olasz kritikus­nak, de ő még mindig hisz az örök művészet­ben és polémiája — amelyet alább közlünk — bizonyára érdekelni fog mindenkit, mert hiszen éppen Európa legnagyobb drámai színészének művészi felfogásáit fejezi ki, aki a nagy látványos színpadi előadásokkal szemben védelmébe veszi — az előadó mű­vészetet. — A színház uj urai, — mondja Zacconi, — a közvélemény irányitói elhatározták, hogy megölik a „nagy. színészt" és magát ezt. a fogalmat. Helyébe pedig kitalálták a szín­padi „látványosságokat‘‘ és az ebhez szüksé­ges „csillagokat". Úgy érzem, én magam is túlélten) saját koromat. És bizonyos, a drámai előadás igaz művészete meghalt: legjobb esetben is mes­terséges, rutin lett belőle. A. szenvedély nagy Háza; betanultsiág- A lendület: gépiesség. A hév: hiú tetszelgés. De ha drámai művészetben ki is akarták ölő i a nagy színészt, a színház két nagy ver-, senvtársa, a mozi és a sport megteremtette a maga primadonnáit. Mert a tömeg ezek nélkül nem tud meglenni, A mozi hihetetileniüil elterjedt szórakozás. Ném azért, mert valamennyi film nagyszerű és művészi, hanem mert értett ahoz, hegy uj „csillagokat", uj „díváikat" teremtsen. A kö­zönség nem mozi-drámát, vagy mozi-vígjáté­kot megy megnézni a moziba, bár öles pla­kátok hirdetik minden uocasarkon, — hanem azért tolong a mozi pénztáránál, mert Greta Garbót, Lón Chaneyt, Brigitte Helmet, Chap­lint, Janningst akarja látná. A bálványait. Azt se tudja, hogy ki a film-darab szerzője, sőt a sokat reklámozott rendező neve sem érdek­li, pedig végeredményben- ő ád életet min­dennek a színpadon ... A közönség azonban „bálványait" megy megnézni a moziba. Az ipar és a géniusz legmodernebb talál­mánya a mo zi és modern abban is. hogy nagy művészeket, teremtett, akiket világnagyrágókká tett meg, még mielőtt csak egy jelenet is elkészült volna a számukra írandó darabból. — A sport, — folytatta Zacconi, — a mai kor másik szórakozása: szintén látványos­ság- Divat. Az arénák és sport-telepek a né­zők tízezreitől hemzsegnek. A belépődíj ára? Mellékes! . Bármely összeget örömmel meg­adnak. csakhogy egy labdarugó mérkőzést végignézhessenek. De a tömeg a sport ked­véért szereti a sportot? Kötve hiszem. Ide is a nagy nevekért megy és a kedvenceit siet ünnepelni, tapsolni. Hajdan az igazán nagy színészek voltak ózok, akik kedvéért „meg­mozdultak a hegyek", ha Mohamed nem ment a hegyhez-.. Ma? A sport-nagyságok kedvé­ért külön vonatok viszik ezerszámra a néző­ket egyik városból a másikba, vagy7 akár egyik országból a másikba. Bs hajók viszik át őket akár egyik világrészből a másik- kon­tinensre. A sport többé nem sípért, hanem: látványosság lett. A tömeg bálványokat akar imádni és ezért teremt magának egyre újabb bálvá­nyokat. hogy bennük élje ki art a vágyat, a kalandosság, a tobzódás, az őrület után, amit maga elkövetni nem mer. Ezért keresi őket mindenütt, a sporttelepen, a moziban, a színházban. A színpad, maga a látványosság, csali annyiban, érdekli, mint valami keret: ami érdeklődését leköti., ami izgatja: , . . a hő:-, a költészet, a fantázia , és főként a nyers erő hőse! A színház önmagáért való látványosság volt a „oommedla deli' arte" ideién, amikoir nem voltak „nagy színészek", csak figurák, típusok, „maskarák". Akkor lett a színház­ból művészet, amikor ezek a közönségtől ösz­tönözve átalakultak „színészekké". D© év­százados munka, fáradság, megaláztatás, ta­nulás, ambíció: ezek emelték fel a színpadi látványosságok művészetét és Shakespeare. Moliére, Goldoni kellett hoz­zá, hogy a piaci színjátszásból az élet szín­játéka, igazi művészet lehessen. A tömeg pedig követte kedvenc figuráit a piacokról a négy fal közé, termekbe, színhá­zakba, és amikor a maskarák, a régi színpadi figurák kihaltak, élő színpadi lényekkel bo­lyét lesi tét te őket. És igy született meg „a nagy színész", a „primadonna", aki aztán sa­ját ízlése szerrini formálta át a színpadot. •. és a közönség Ízlését is: mindkettőt fejlesz­tette, és erkölcsi tartalmat meg költészetet vitt belé. De á régi iskola „nagy művészei" kihalóban vannak, — vallja be maga Zacconi is. — Ma a „látványosságok" világát éljük: fények, szí­nek, reflektorok, illatok, lárma, raffiüált díszle­tek éfc színpadi berendezkedések kellenek, És ezeknek megszületésével .meghalt a szavalat tradíciója: ma selypít és „pöszézik" a színész, nem lépked délcegen, hanem a lábát húzva von­szolja, magák És a színész újra visszasüllyed arc-nélküli maskarává, amelynek nincs sem egyénisége, sem lelke ... ^ A „rendező" ma a színpad zsarnoka,'aki min- j denre gondol — az acélvázas forgószinipadtól kezdve arra, hogy • a csillár ne papirmassé, ha­nem igazi muránói csillár legyen — csak éppen a színészre nem. A színész ma szinte fölösleges, szinte betolakodott valaki a modern színpadi látványosságokban... És igy a rendező, hogy megoldja az uj kor színpadi látványosságának problémáit, megölte azt az egyetlen lényt, aki nélkülözhetetlen és aki nélküli a színház, ha mindjárt díszes és túlzsúfolt is, mint valami muzeum, amely tele van a legszebb és legér­tékesebb műtárgyakkal, mégis, csak üres terem, mert hiányzik belőle a lélek! ( Pár év keli még csak, és igy végleg megölik a drámai színházat. De aztán újra születik egy „nagy színész", aki megtölti a színpadot és lelket visz belé. És akkor — hiába! — megint csak újjá fog szü-1 letni a színház. (a- g ) (*) „Mindent túlszárnyaltak a magyarok a Gyöngyösbokrétával." Ezt írja a Neues Wiener Journal azzal kapcsolatban, hogy a bécsi ünnepi hetek nemzetközi táncversenyére a magyar kul­tuszminisztérium négy „bokrétát1 küldött Bécs­ibe: a kunszentmiklósiakat, akoppányszántóiakat J szatmáriakat, és a szentistvániakat. A nemzet­közi táncverseny általában nem váltott ki túl­megy érdeklődést, de annál jobban vált ki, a bécsi sajtó szerint, a Magyar Bokréta négy cso­portja. „A, néptánc eme szimfóniája tánc volt- a szó legélénkebb értelmében. Ehhez olyan zene, ami csak Magyarországon teremhet, mindent magával ragadva, tele harmonikus merészség­gel. A szemeket lebilincseli a népviseletek ezin- po-mpája," (*) „Tessék beszállni" Pozsonyban Bállá Lici- vel és Kiss Manyival. Pozsonyi szerkesztősé­günk jelenti: A „Tessék beszállni", Harmatih Im­re és Márkus Alfréd revüoperettje került bemu­tatóra pénteken este a pozsonyi városi színház­ban Bállá Lici vendégfelléptével és Kiss Manyi bemutatkozásával. — A közönség határozottan jól mulatóit, sokat tapsolt a kiállitásos szép da­rabnak: sokat a jó előadásnak és legtöbbet a vend égszereplő Bállá Licinek, aki rniss Fregolia szerepében valóságos eleven „ördög" volt, aki ördöngősen táncol, csodásán bukfencezik, szinte akrobataszerü produkciókat végez. Bállá Lici ebben a szerepben még a Csipetkénél is jobb voiit. A többi szereplők teheségük .legjavát nyúj­tották. Kiss Manyi, a Kassáról szerződtetett uj szubrett mint karmester mutatkozott he. Tem­peramentumosán, tempósan kezelte a karmes­teri pálcát, de a színpadon is kitett magáért: ügyesen táncolt, kellemes hangja van úgy7, hogy bemutatkozása határozottan előnyös volt. A si­kerben osztoztak: Bokor Margit, Mihályi Ernő, Szenesei István, Nagy Gábor, Kabina Margit, Bérczy Gyula, Maá-r János, Ross József és dr. Hontby. Ügyesen táncolt S t r e h 1 i n g.e r Valii •v JantüPT Nusi.. Az ügyes rendezés ifj. M i - •h.ályi Ernő .érdeme... A darab, több estén át ■marad műsoron. — (r. j.) Budapest, június 16. (A P. M. H. munkatár­sától.) A magyar színpadi szerzők szövetségének keretében érdekes kezdeményezés indult meg. amely már konkrét formákat nyert és Heltai Hugónak vezetésével az ötletvédő iroda mái' meg is kezdte működését. Heltai Hugó a kö­vetkezőkben informált bennünket az iroda cél­jairól és jelentőségéről: — Az utóbbi időkben egyre .jobban elszapo­rodtak a plágiumpörök és a különböző orszá­gok bíróságait gyakran igen nehéz feladat ölé állítja egy-egy ilyen pörnek az eldöntése. A pa­naszosok azzal fordulnak a bírósághoz, hogy va­lamelyik sikert- aratott színdarabnak, vagy film­nek ötletét ők dolgozták ki, ők küldték be va­lamely ügynökségnek, színigazgatónak, film- vállalatnak, aztán vagy visszaküldték kéziratu­kat azzal, hogy a beküldött mü nem felel meg és nem használhatják, vagypedig egyáltalán nem is válaszolnak a szerzőnek. Egy idő múlva aztán megjelenik a színpadon, vagy a film vász­nán egy darab, amelynek ötletében, sőt feldol­gozásában is a szerző meglepetten ismer a sa­ját müvére, amelyet az igazgatóság néhány hó­nappal azelőtt mint használhatatlant utasított vissza. így kerekedik a pör, amelyben a- bíróság­nak nagyon nehéz bizonyítási eljárást kell végrehajtania és ez igen ritkán vezet ered­ményre. A szerző bizony a legtöbb esetben nem jut jogaihoz és ötletéből illeték telemül szerzik a jogosulatlan hasznot. — Mondom, hogy az utóbbi időkben egyire gyakrabban jelentkezik ez a visszaélés és sok .konkrét esetet is lehet fölhozni példának. Csak a legismertebbet mondom el: Tamás István Ju­goszláviából Pestre származott Író dolgozta fel a mostanában bemutatott Panoptikum című vázlatát, beküldte annak az amerikai vállalat­nak, amelynek magyar ember, Kertész Mihály a rendezője. A vállalat Igazgatósága arról érte­sítene, hogy a darabot- nem használhatja, most azután egy7 budapesti mozgóban ismerte fel a nem használható vázlat alapján készült filmet. 20.000 dolláros kártérítési per keletkezett a do­logból s a per kimenetele teljesen bizonytalan. — Ezt a visszásságot akarja egyszersminden- korra megszüntetni az a kezdeményezés, amely a színpadi szerzők egyesületének keretében ötletvédő irodát hozott létre. Az író beküldi hozzánk müvét, szcenáriumát. akár kidolgozott formában, akár vázlatként, vagy mint- egyszerű ötletet-. Mi anélkül, hogy ezt az ötletet megvizs­gálnék, vágyás a zárt csomagot felbontanék. el­helyezzük a beküldött kéziratot irodánkban. Nagy borítékba tesszük, pecsétünkkel látjuk el és rávezetjük a. szerző nevét, a beküldés és az átvétel idejét. Tiz évig őrizzük az elhelyezett iratot levéltárunkban. Nevetségesen csekély összeget számítunk fel ezért, tiz évre mindössze két pengőt, külföldön élő magyar Írók letétjéért ugyanennyi időre tiz pengőt. — A letétbe helyezés után az iró most már nyugodtan terjesztheti be müvét bárhová, nem kell attól tartania-, hogy ötletét elorozzák. Ttt van az iroda tanúsága, amely adott esetben töb-' bet ér, mint a szabadalmi hivatal patentja, mert elismert erkölcsi testület áll mögötte, nieívnek szavahihetőségéhez szó sem fér. Ennek tanú­ságát minden bírói fórum el fogja ismerni. — Bár irodánk nemrégiben kezdte meg mű­ködését, az irók máris bizalommal fordulnák hozzánk és helyezik letétbe ötleteiket Megnézem a levéltárat. Az első ötletet május 16-áin terjesztette be Zsoldos Andor. A legújabb közlemény jumius 11-én érkezett Fiúméból. Egy operettlibrettót tartalmaz ez a küldemény s a szerző jelzi, hogy a muzsikát is •letétbe he­lyezi. Hiába, nemcsak az anyagi javáknak, az öt­letnek is vannak tolvajai. * wmmrnmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom