Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-15 / 135. (3466.) szám

<fiRS<ra-MAG^ARHTRLAB 1934 junius 15, pémtoII Három tévedés kongatta félre a hidasi harangot Ravasz László ref. püspök nyilatkozata tisztázza a félreérté­seket ■ Semmi komoly ok nem volt az „eklézsia-temetés“-re A Hidason bezárt magyar református tem­plom ügyéről dr. Ravasz László református püspök a budapesti sajtóban .nyilatkozott. Többek között a következőket jelentette ki: — Édesapám betegágyától éppen a hidasi ügy miatt jöttem hamarább haza, mint ahogy terveztem. Tájékozódva az eseményekről, mindenekelőtt nagy- csodálkozással kell meg­állapítanom azt, hogy annyi jóhiszemű, és buzgó ember miképpen eshetett áldozatul oly súlyos tévedéseknek és akarva, nem akarva eszközévé lett annak, hogy az egész ügy nyilvános tárgyalása nemcsak a reformá­tus egyháznak, de a magyar nemzetnek is sú­lyos erkölcsi kárt okozzon, — Az első tévedés a,z volt, hogy a hidasi „eklézsia-temetést" még eddig nem világos okokból megrendezték. Ugyanis Hidason már 1892-ben megszűnt az önálló magyar egyházközség és leányegyházképpen Bonyhádhcz csatlako­zott, 1928-ban pedig a leányegybázközség szórvánnyá alakult át. Ennek nem az egyke volt az oka, sem az, hogy a magyarság heolvadt a németségbe, mert ha beolvadásról lehetett beszélni, ép­pen az ellenkezője derült volna ki. — hanem az, hogy gazdasági okok miatt, mint aranya helyen másutt a világon, erről a hely­ről elköltözött a magyarság. Aki ismeri a népmozgalmi adatokat, tudja jól, hogy ilyen átvándorlás következtében hirtelen gyüleke­zetek támadnak és gyülekezetek elosztanak. A hidasi magyar református gyülekezetét harminc-negyven év óta a bonyhádi lelkész gondozza, javai felett a bonyhádi presbité­rium őrködik. — A bonyhádi lelkésznek kell gondoznia, j kiszolgálnia most is a hidasi magyar refor­mátusokat. Nem volt tehát szükség arra. hogy ünnepé­lyes keretek között bejelentsék a világnak a hidasi magyar eklézsia megszűntét, mi­után ebben az egyházközségben semmiféle j uj változás nem jött létre s negyven év óta j zavarta!; n áll fenn a mindenkori status quo. Ha a gyülekezet lelki gondozása szempontjá­ból a régi templom túlságosan nagy. vagy karbantartása túlságosan költséges, — legfel­jebb arról lehetett volna szó. hogy az egyház­megye és az egyházkerület jóváhagyásával a templom és az egyházközség földje diaszpóra- gondozás céljaira, szabályszerűen felhasznál­ta ssék. — A .második hiba az volt, hogy a sajtó kü­lönböző orgánumaiban ezt a kérdést úgy ál­lították be, mintha egy magyar gyülekezet pusztult volna ki az egyke miatt, illetve tag­jai laSsankint németajkuakká váltak volna, s ezáltal a magyarság egyik élő darabját el­nyelte és 'bekebelezte volna a terjedő német­ség. — A harmadik és egészen meglepő tévedés az volt, hogy néhány lelkes budapesti ifjú em­ber leutazik Hidasra, leszereli a. hidasi templom •harangját, felhozza Budapestre és országos tün­tetés tárgyává teszi, nem is sejtve azt. hogy ezáltal önhatalmúlag birtokába vesz egy ide­gen vagyontárgyat, a tulajdonos megkérdezé­se nélkül és vele tüntetőén rendelkezni kezd. Tetézi ezt a bonyodalmat az, hogy sem a köz- igazgatás, sem a hidasi magyar református szórványnak egyetlen tagja fel nem emelj til­takozó szavát, a bonyhádi presbitérium elnézi ezt az eljárást, s a lelkész, a püspöki hivat ab ihoz intézett — igen helyes — távirati tiltako­zása után, két nap múlva beleegyezik abba., hogy az elhozott harangot a Társadalmi Egye­sületek Szövetsége egyelőre őrizetbe vegye. Hoíofct ebbe beleegyeznie a Üeűfcészuek joga neon voOit. Ezáltal egy nagytekintélyű és illuszt­ris egyesületet, s annak országos vezetőit a harangyügy intézői abba a kényéltmetlen. hely­zetbe hozták, hogy nyilvánosság előtt terveket jelentenek be a harang felhasználására vonat­kozóan akkor, amikor az a harang nincs a fai- itajdomukbam, felette nem rendelkezhetnek, s amikor az a harang, mint a magyar református egyház tulajdonában lévő vagyontárgy, el neon idegeníthető rendeltetéssel bár, s csak ennek megfelelően használható fel. — Ha a bonyhádi presbitériumnak nincs is, de a tolnai egyházmegyének és a diunamelléki egyházkerületnek van határozott terve arról, hegy miiképpen ke® az elnéptelenedett gyüle­kezet, vagyontárgyait, kultikus berendezéseit, kíenódiuimait a törvény szellemében, s az élő és gyarapodó .magyar református egyház élet­igényei szerint, Isten dicsőségére és a magyar nemzeti eszme szolgálatára felhasználná. E néhány sor nyilatkozatnak célja csak az, bogy a magyar református egyház életerejét, tekintélyét, s magát a tiszta jogi és erkölcsi, sőt nemzeti igazságot megvédeímezze és hogy a jelen esetből kifolyóan eloszlassa a felesle­ges aggodalmakat. Még a magunk harangját sem szabad féirever- r.i. amikor nincs veszedelem, még kevésbé a másét. Kivégezték a csikágói orvost, aki orvosság helyett mérget adott gazdag nagybátyjának Rablás közben meglepte az unokahuga, akit agyonlőtt ■ Költséges passziói vitték a bűnbe Wiihough doktori Oikágó, junius 14. (A P. M. H. munkatársá­tól.) Csík ágúban kivégezték dr. Withoug Rali 28 éves orvost, aki borzalmas kettős gyilkos­ságot követett el. Mindenfelé nagy megelége­dést keltett, hogy az orvos életét villamoe- ezékben fejezte be, mivel szörnyű tettét külö­nös kegyetlenséggel hajtotta végre. Dr. Withoug Rali két év előtt fejezte be or­vosi tanulmányait és azután rendelőt nyitott. Mooncitybene. Osikágó közelében. A fiatal or­vos klientúrája egyelőre nem sokat jövedelme­zett és ez a szerény jövedelem egyáltalán nem állott összhangban költséges passzióival. Dr. Withoug nagy kártyás volt. lóversenyen is játszott és Ajgam m f. m ■■■■■■ >„ bulid Imiinmn fii! ’'!!.111’ Vi fi w* “ffjrft A főmérnök felfigyelt. — Mi van benne? — Jó friss forrásvíz. Azért hoztam, hogy igyanak. — Nagyon szép magától, öreg — így szoktam mindig, ba kirándulók jönnek — Szoktak jönni? — Mindig akad pár. Otti felült. — Ma is jó egynéháriyan voltak- már, ugy-e öregapám? — Voltak biz, kisasszonykám. Kétszázan voltak. — Miit akartak? — Tanácsot jöttek kérni. A főmérnök közelebb lépett a fekete em­berhez. — Adott nekik? Az öreg bólintott. — Adtam. — Jót? — Jót. — Mit mondott nekik? — Azt mondtam nekik. amit. esténkint a tűz lángjából kiolvasok. Annikor, kérem, az Oltáron megszólal a vihar szava és a villám­lás leüti a legszebb fenyőt odafent. Akkor le­het a tűi lángjából sok mindent kiolvasni. Mert az égi tűz akkor a paradiésonibéli tudás fáját emészti... Az öreg szeme őrületeden felfénylett, ahogy az Oltár felé mutatott. — És mit olvasott ki belőle? — faggatta tovább a mérnök. — Azt olvastam ki, hogy aki pedig gépet tanál ki, az az ördög cimborája. Az azért van a világon, hogy az embereket megrontsa. Az embert pedig úgy lehet megrontani, hogy megpuhulni hagyják a keze kérgét... Ha nem hagyják dolgozni. Akinek nincs mit dol­gozni, az a rosszra hajlik. Az bűnt követ él. A bűnös ember meg az ördögé. A férfi arca borússá lett. Ottina nézett, aki derűs tavaszi mosollyal viszonozta. Egv csep­pet se hatódott meg attól, amit az öreg fekete ember olyan vészt jóslón n prófétáit.-- Na látja? A főmérnök feje lekókkadt. — Látom. — Tudja már, hogy mit .jelent az, amit maga csinál? A főmérnök elfordult. — Tudom. Komoran nézett az erdő rengetegében ba­bonán élő aggastyánra és Intett: minden pénzét felemésztette játékszenve­délye. Csakhamar suilyos adósságokba keveredett és uzsorások karmai közé került. Ekkor azonban váratlanul kilátás nyúlt ar­ra. hogy a-z eladósodott fiatal orvos mégis rendes viszonyok közé kerüljön. Gazdag ceiká- gói nagybátyja. Williann Couiber azt hitte ma­gáról. hogy szívbajban szenved és ezért maga •mellé vette orvos-un ok a öccsét, hogy az állan­dóan a köze!é'l>en legyen. Dr. Withoug Rali na­gyon szép fizetést kapott és így alkalma nyílt arra is, hogy adósságait törleseze és nj életet kezdjen. Ehelyett tovább folytatta költséges — Köszönöm öreg a jó friss forrásvizet. Szedje össze ezt az ételmaradékot. Jó lesz ma­gának. A szénégető öles alakja meggörnyedt. Für­gén szedegette az ajándékot. ~~ Én szoktam mindig kapui az ilyeneket, ha az urak errefelé jönnek. Az Isten fizessen meg érte. Legyenek boldogok. Látom, hogy szeretik egymást. Otti is felállt Lerázta kabátjáról a morzsá­kat és a férfi szemébe mosolygott. — Az áldást már megkaptuk. A férfi azonban komor maradt. —■ Ez az öreg ember badarságokat beszélt, de azért igen gondolkodóba ejtett. — Mivel? — Azzal az ördögeim élettel. — Talán csak nem babonás? — Az nem, de szeretem az életet és nincs kedvem meghalni... Az öregasszony a kapuban ácsorgóit. — Már alig vártalak. — Pedig siettünk. — Jó volt? Szeme tekintete meglágyult és anyai szivé­vel nézte a leányát. Ötti elpirult. — Jó. — Kedves volt? — Kedves. — Mit mondott? Otti körülnézett. — Ne beszéljünk itt. Gyerünk be. A szobában a sarokba vágta felöltőjét. — Az a szénégető elrontott mindent, — Beszéltetek vele? — Odajött. 'életmódját és egy csapásra akart megszaba­dulni nyomasztó adósságaitól. Nagy fogadást kötött az egyik legközelebbi lóversenyre. Két lovat tett meg, de nem volt szerencséje. Elvesz­tette minden pénzét, sőt még addigi adósságait is növelte 8000 dollárral. Hitelezői egyre job­ban szorongatták és az a veszély is fenyeget­te, hogy nagybátyja megszűnteti alkalmazását. Szorult helyzetében borzalmas terv érlelő­dött meg benne. Elhatározta, hogy meggyilkolja és kirabolja jótevőjét. Meg is tette az előkészületeiket.. Közölte Mory unokahugával, nagybátyja leányával, valamint a ház barátaival, hogy Williaim Couiber állapo­tában feltűnő rosszabbodás állott ibe és számol­ni kell a katasztrófával. Ezt a hargülátfoefltéet oly ügyesen csinálta, hogy Couber környezeté­iben már mindenki számolt a gazdag öregur hir­telen halálával. Eközben Withoug doktor a szívre ható, halálos mérget készített elő, amelyet adott pillanatban fel akart, használni. Valószínű, hogy ebből a méregből időnként 'kisebb adagokat adott nagybátyjának, mert Couber szeptember vége felé súlyos ez ivbun­taim ak rá! panas zkodot t. November 4-én azután dr. Withoug elérke­zettnek látta az időt borzalmas tervének vég­rehajtásához. Nagybátyja már nyolc nap óta ágyban feküdt. E nap délutánján azt tanácsol­ta az orvos unokahugárnak, bogy feküdjön, le, kímélje magát, hogy a következő súlyos ra- -poiktban teljes erejével virraszthasson atyja be­tegágyánál. A leány megfogadta a tanácsot és lefeküdt. Éjféltájban felébredt álmából Wih- iiam Couber és ekkor az orvos hatalmas adag mérget adott be or­vosságként az öregurnak. Couber azonnal elvesztette eszméletét és hö­rögni kezdett. L>i\ Withoug ekkor kivette a ind-Tok ló párnája alól a kulcscsomót és amíg nagybátyja a halállal küzködött, lázas siet­séggé! kutatni kezdett a pénzszekréuyben. Javában kereste a pénzt, amikor egyszerre csak neszt hallott és meglepődve látta, hogy a szobában áll unokahuga, aki apja haldok­lásából és a nyitott pénzszekrényből egy­szerre mindent megértett. A fiatal orvos erre rátámadt borzalmas tette egyetlen tanújára és be akarta tömni a szítják A leány azonban kiszabadította magát- Dr. Wi­thoug előrántotta revolverét és . agyonlőtte a leányt. ’ 7 Ezután öngyilkosságot akart elkövetni, de er­re már nem volt bátorsága. A doktort letartóz­tatták. A 'boncolás megállapitqtta, hogy Wib liaan Couber sohasem szenvedett szívbajban. Az öregur csak képzelt beteg volt. A főtárgyai ásón a bestiális orvos cinikusan viselkedett. Az esküdtek egyhangúan Ítélték halálra és most ültették a villamoeszékbe.------------□------------­— Mit akart? — Vizet hozott. — Biztosan kapni akart érte valami! — Kapott is. — És mégis elrontotta? — Nem tudta, hogy ki előtt, beszél. — Csak ennyi az egész? — Éppen elég. Nékem éppen elég. — Nem értelek, lányom. Otti az asztalhoz ült és fejét két tenyerére támasztotta. — Azért elég, mert én ezt az embert sze­retem. Sírni kezdett. Az asszony .hozzáment és so­vány kebléhez vonta a szép leányfejet. — Ne sírj, Otti, ne sirj. Inkább mondd el, mi bánt.. Talán ő nem szeret? A leány heves zokogásba kezdett. Beleka­paszkodott az anyjába és a kopott réklijére hullatta könnyeit. — Szeret. — Hát akkor mi a baj? — Jaj, Istenem, de boldogtalan vagyok. Az öregasszony megijedt. — Mi történt veled? Otti felkapta tekintetét. Hirtelen törülgetni kezdte könnyeit. — Semmi, semmi. — De mégis történni kellett valaminek, hogy igy sírsz. Otti megfogott egy gombot az anyja réklijén. — Nézd csak anya! Én dolgozó no vagyok, így mondták mindig a városban, mikor tanul­tam. Én tehetek, amit akarok, magammal. Az én utam nem kiépített, nem egyenes, csak olyan, amilyet török magamnak. Ez az ember azt akarja, hogy legyek az övé, de 0 nem akar az enyém lenni. — Folytatása következik. — % 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom