Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-15 / 135. (3466.) szám
<fiRS<ra-MAG^ARHTRLAB 1934 junius 15, pémtoII Három tévedés kongatta félre a hidasi harangot Ravasz László ref. püspök nyilatkozata tisztázza a félreértéseket ■ Semmi komoly ok nem volt az „eklézsia-temetés“-re A Hidason bezárt magyar református templom ügyéről dr. Ravasz László református püspök a budapesti sajtóban .nyilatkozott. Többek között a következőket jelentette ki: — Édesapám betegágyától éppen a hidasi ügy miatt jöttem hamarább haza, mint ahogy terveztem. Tájékozódva az eseményekről, mindenekelőtt nagy- csodálkozással kell megállapítanom azt, hogy annyi jóhiszemű, és buzgó ember miképpen eshetett áldozatul oly súlyos tévedéseknek és akarva, nem akarva eszközévé lett annak, hogy az egész ügy nyilvános tárgyalása nemcsak a református egyháznak, de a magyar nemzetnek is súlyos erkölcsi kárt okozzon, — Az első tévedés a,z volt, hogy a hidasi „eklézsia-temetést" még eddig nem világos okokból megrendezték. Ugyanis Hidason már 1892-ben megszűnt az önálló magyar egyházközség és leányegyházképpen Bonyhádhcz csatlakozott, 1928-ban pedig a leányegybázközség szórvánnyá alakult át. Ennek nem az egyke volt az oka, sem az, hogy a magyarság heolvadt a németségbe, mert ha beolvadásról lehetett beszélni, éppen az ellenkezője derült volna ki. — hanem az, hogy gazdasági okok miatt, mint aranya helyen másutt a világon, erről a helyről elköltözött a magyarság. Aki ismeri a népmozgalmi adatokat, tudja jól, hogy ilyen átvándorlás következtében hirtelen gyülekezetek támadnak és gyülekezetek elosztanak. A hidasi magyar református gyülekezetét harminc-negyven év óta a bonyhádi lelkész gondozza, javai felett a bonyhádi presbitérium őrködik. — A bonyhádi lelkésznek kell gondoznia, j kiszolgálnia most is a hidasi magyar reformátusokat. Nem volt tehát szükség arra. hogy ünnepélyes keretek között bejelentsék a világnak a hidasi magyar eklézsia megszűntét, miután ebben az egyházközségben semmiféle j uj változás nem jött létre s negyven év óta j zavarta!; n áll fenn a mindenkori status quo. Ha a gyülekezet lelki gondozása szempontjából a régi templom túlságosan nagy. vagy karbantartása túlságosan költséges, — legfeljebb arról lehetett volna szó. hogy az egyházmegye és az egyházkerület jóváhagyásával a templom és az egyházközség földje diaszpóra- gondozás céljaira, szabályszerűen felhasználta ssék. — A .második hiba az volt, hogy a sajtó különböző orgánumaiban ezt a kérdést úgy állították be, mintha egy magyar gyülekezet pusztult volna ki az egyke miatt, illetve tagjai laSsankint németajkuakká váltak volna, s ezáltal a magyarság egyik élő darabját elnyelte és 'bekebelezte volna a terjedő németség. — A harmadik és egészen meglepő tévedés az volt, hogy néhány lelkes budapesti ifjú ember leutazik Hidasra, leszereli a. hidasi templom •harangját, felhozza Budapestre és országos tüntetés tárgyává teszi, nem is sejtve azt. hogy ezáltal önhatalmúlag birtokába vesz egy idegen vagyontárgyat, a tulajdonos megkérdezése nélkül és vele tüntetőén rendelkezni kezd. Tetézi ezt a bonyodalmat az, hogy sem a köz- igazgatás, sem a hidasi magyar református szórványnak egyetlen tagja fel nem emelj tiltakozó szavát, a bonyhádi presbitérium elnézi ezt az eljárást, s a lelkész, a püspöki hivat ab ihoz intézett — igen helyes — távirati tiltakozása után, két nap múlva beleegyezik abba., hogy az elhozott harangot a Társadalmi Egyesületek Szövetsége egyelőre őrizetbe vegye. Hoíofct ebbe beleegyeznie a Üeűfcészuek joga neon voOit. Ezáltal egy nagytekintélyű és illusztris egyesületet, s annak országos vezetőit a harangyügy intézői abba a kényéltmetlen. helyzetbe hozták, hogy nyilvánosság előtt terveket jelentenek be a harang felhasználására vonatkozóan akkor, amikor az a harang nincs a fai- itajdomukbam, felette nem rendelkezhetnek, s amikor az a harang, mint a magyar református egyház tulajdonában lévő vagyontárgy, el neon idegeníthető rendeltetéssel bár, s csak ennek megfelelően használható fel. — Ha a bonyhádi presbitériumnak nincs is, de a tolnai egyházmegyének és a diunamelléki egyházkerületnek van határozott terve arról, hegy miiképpen ke® az elnéptelenedett gyülekezet, vagyontárgyait, kultikus berendezéseit, kíenódiuimait a törvény szellemében, s az élő és gyarapodó .magyar református egyház életigényei szerint, Isten dicsőségére és a magyar nemzeti eszme szolgálatára felhasználná. E néhány sor nyilatkozatnak célja csak az, bogy a magyar református egyház életerejét, tekintélyét, s magát a tiszta jogi és erkölcsi, sőt nemzeti igazságot megvédeímezze és hogy a jelen esetből kifolyóan eloszlassa a felesleges aggodalmakat. Még a magunk harangját sem szabad féirever- r.i. amikor nincs veszedelem, még kevésbé a másét. Kivégezték a csikágói orvost, aki orvosság helyett mérget adott gazdag nagybátyjának Rablás közben meglepte az unokahuga, akit agyonlőtt ■ Költséges passziói vitték a bűnbe Wiihough doktori Oikágó, junius 14. (A P. M. H. munkatársától.) Csík ágúban kivégezték dr. Withoug Rali 28 éves orvost, aki borzalmas kettős gyilkosságot követett el. Mindenfelé nagy megelégedést keltett, hogy az orvos életét villamoe- ezékben fejezte be, mivel szörnyű tettét különös kegyetlenséggel hajtotta végre. Dr. Withoug Rali két év előtt fejezte be orvosi tanulmányait és azután rendelőt nyitott. Mooncitybene. Osikágó közelében. A fiatal orvos klientúrája egyelőre nem sokat jövedelmezett és ez a szerény jövedelem egyáltalán nem állott összhangban költséges passzióival. Dr. Withoug nagy kártyás volt. lóversenyen is játszott és Ajgam m f. m ■■■■■■ >„ bulid Imiinmn fii! ’'!!.111’ Vi fi w* “ffjrft A főmérnök felfigyelt. — Mi van benne? — Jó friss forrásvíz. Azért hoztam, hogy igyanak. — Nagyon szép magától, öreg — így szoktam mindig, ba kirándulók jönnek — Szoktak jönni? — Mindig akad pár. Otti felült. — Ma is jó egynéháriyan voltak- már, ugy-e öregapám? — Voltak biz, kisasszonykám. Kétszázan voltak. — Miit akartak? — Tanácsot jöttek kérni. A főmérnök közelebb lépett a fekete emberhez. — Adott nekik? Az öreg bólintott. — Adtam. — Jót? — Jót. — Mit mondott nekik? — Azt mondtam nekik. amit. esténkint a tűz lángjából kiolvasok. Annikor, kérem, az Oltáron megszólal a vihar szava és a villámlás leüti a legszebb fenyőt odafent. Akkor lehet a tűi lángjából sok mindent kiolvasni. Mert az égi tűz akkor a paradiésonibéli tudás fáját emészti... Az öreg szeme őrületeden felfénylett, ahogy az Oltár felé mutatott. — És mit olvasott ki belőle? — faggatta tovább a mérnök. — Azt olvastam ki, hogy aki pedig gépet tanál ki, az az ördög cimborája. Az azért van a világon, hogy az embereket megrontsa. Az embert pedig úgy lehet megrontani, hogy megpuhulni hagyják a keze kérgét... Ha nem hagyják dolgozni. Akinek nincs mit dolgozni, az a rosszra hajlik. Az bűnt követ él. A bűnös ember meg az ördögé. A férfi arca borússá lett. Ottina nézett, aki derűs tavaszi mosollyal viszonozta. Egv cseppet se hatódott meg attól, amit az öreg fekete ember olyan vészt jóslón n prófétáit.-- Na látja? A főmérnök feje lekókkadt. — Látom. — Tudja már, hogy mit .jelent az, amit maga csinál? A főmérnök elfordult. — Tudom. Komoran nézett az erdő rengetegében babonán élő aggastyánra és Intett: minden pénzét felemésztette játékszenvedélye. Csakhamar suilyos adósságokba keveredett és uzsorások karmai közé került. Ekkor azonban váratlanul kilátás nyúlt arra. hogy a-z eladósodott fiatal orvos mégis rendes viszonyok közé kerüljön. Gazdag ceiká- gói nagybátyja. Williann Couiber azt hitte magáról. hogy szívbajban szenved és ezért maga •mellé vette orvos-un ok a öccsét, hogy az állandóan a köze!é'l>en legyen. Dr. Withoug Rali nagyon szép fizetést kapott és így alkalma nyílt arra is, hogy adósságait törleseze és nj életet kezdjen. Ehelyett tovább folytatta költséges — Köszönöm öreg a jó friss forrásvizet. Szedje össze ezt az ételmaradékot. Jó lesz magának. A szénégető öles alakja meggörnyedt. Fürgén szedegette az ajándékot. ~~ Én szoktam mindig kapui az ilyeneket, ha az urak errefelé jönnek. Az Isten fizessen meg érte. Legyenek boldogok. Látom, hogy szeretik egymást. Otti is felállt Lerázta kabátjáról a morzsákat és a férfi szemébe mosolygott. — Az áldást már megkaptuk. A férfi azonban komor maradt. —■ Ez az öreg ember badarságokat beszélt, de azért igen gondolkodóba ejtett. — Mivel? — Azzal az ördögeim élettel. — Talán csak nem babonás? — Az nem, de szeretem az életet és nincs kedvem meghalni... Az öregasszony a kapuban ácsorgóit. — Már alig vártalak. — Pedig siettünk. — Jó volt? Szeme tekintete meglágyult és anyai szivével nézte a leányát. Ötti elpirult. — Jó. — Kedves volt? — Kedves. — Mit mondott? Otti körülnézett. — Ne beszéljünk itt. Gyerünk be. A szobában a sarokba vágta felöltőjét. — Az a szénégető elrontott mindent, — Beszéltetek vele? — Odajött. 'életmódját és egy csapásra akart megszabadulni nyomasztó adósságaitól. Nagy fogadást kötött az egyik legközelebbi lóversenyre. Két lovat tett meg, de nem volt szerencséje. Elvesztette minden pénzét, sőt még addigi adósságait is növelte 8000 dollárral. Hitelezői egyre jobban szorongatták és az a veszély is fenyegette, hogy nagybátyja megszűnteti alkalmazását. Szorult helyzetében borzalmas terv érlelődött meg benne. Elhatározta, hogy meggyilkolja és kirabolja jótevőjét. Meg is tette az előkészületeiket.. Közölte Mory unokahugával, nagybátyja leányával, valamint a ház barátaival, hogy Williaim Couiber állapotában feltűnő rosszabbodás állott ibe és számolni kell a katasztrófával. Ezt a hargülátfoefltéet oly ügyesen csinálta, hogy Couber környezetéiben már mindenki számolt a gazdag öregur hirtelen halálával. Eközben Withoug doktor a szívre ható, halálos mérget készített elő, amelyet adott pillanatban fel akart, használni. Valószínű, hogy ebből a méregből időnként 'kisebb adagokat adott nagybátyjának, mert Couber szeptember vége felé súlyos ez ivbuntaim ak rá! panas zkodot t. November 4-én azután dr. Withoug elérkezettnek látta az időt borzalmas tervének végrehajtásához. Nagybátyja már nyolc nap óta ágyban feküdt. E nap délutánján azt tanácsolta az orvos unokahugárnak, bogy feküdjön, le, kímélje magát, hogy a következő súlyos ra- -poiktban teljes erejével virraszthasson atyja betegágyánál. A leány megfogadta a tanácsot és lefeküdt. Éjféltájban felébredt álmából Wih- iiam Couber és ekkor az orvos hatalmas adag mérget adott be orvosságként az öregurnak. Couber azonnal elvesztette eszméletét és hörögni kezdett. L>i\ Withoug ekkor kivette a ind-Tok ló párnája alól a kulcscsomót és amíg nagybátyja a halállal küzködött, lázas sietséggé! kutatni kezdett a pénzszekréuyben. Javában kereste a pénzt, amikor egyszerre csak neszt hallott és meglepődve látta, hogy a szobában áll unokahuga, aki apja haldoklásából és a nyitott pénzszekrényből egyszerre mindent megértett. A fiatal orvos erre rátámadt borzalmas tette egyetlen tanújára és be akarta tömni a szítják A leány azonban kiszabadította magát- Dr. Withoug előrántotta revolverét és . agyonlőtte a leányt. ’ 7 Ezután öngyilkosságot akart elkövetni, de erre már nem volt bátorsága. A doktort letartóztatták. A 'boncolás megállapitqtta, hogy Wib liaan Couber sohasem szenvedett szívbajban. Az öregur csak képzelt beteg volt. A főtárgyai ásón a bestiális orvos cinikusan viselkedett. Az esküdtek egyhangúan Ítélték halálra és most ültették a villamoeszékbe.------------□------------— Mit akart? — Vizet hozott. — Biztosan kapni akart érte valami! — Kapott is. — És mégis elrontotta? — Nem tudta, hogy ki előtt, beszél. — Csak ennyi az egész? — Éppen elég. Nékem éppen elég. — Nem értelek, lányom. Otti az asztalhoz ült és fejét két tenyerére támasztotta. — Azért elég, mert én ezt az embert szeretem. Sírni kezdett. Az asszony .hozzáment és sovány kebléhez vonta a szép leányfejet. — Ne sírj, Otti, ne sirj. Inkább mondd el, mi bánt.. Talán ő nem szeret? A leány heves zokogásba kezdett. Belekapaszkodott az anyjába és a kopott réklijére hullatta könnyeit. — Szeret. — Hát akkor mi a baj? — Jaj, Istenem, de boldogtalan vagyok. Az öregasszony megijedt. — Mi történt veled? Otti felkapta tekintetét. Hirtelen törülgetni kezdte könnyeit. — Semmi, semmi. — De mégis történni kellett valaminek, hogy igy sírsz. Otti megfogott egy gombot az anyja réklijén. — Nézd csak anya! Én dolgozó no vagyok, így mondták mindig a városban, mikor tanultam. Én tehetek, amit akarok, magammal. Az én utam nem kiépített, nem egyenes, csak olyan, amilyet török magamnak. Ez az ember azt akarja, hogy legyek az övé, de 0 nem akar az enyém lenni. — Folytatása következik. — % 4
