Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-03 / 125. (3456.) szám

q»Bft^/*ÍA&1tARU«RItAa iumma 8, Taggawigg. Ha ásványvizet hoznak önnek . •. kérdezte meg mindig saját érdekéber, vajjo© jómárlkáju-e ... -vájjon „Mattoml-féle Giawhilh- ler‘*-e. Ára rendszerint ugyanaz, mint a többié. A Gdefsthtibler pezsgő izével tűnik iká. ÁB- ványtartalma rendkívül kedvező hatással! bír testére. ható oka van: Ausztria. Ha ia 'birodalom ünne­pélyesen elismeri Ausztria függetlenségéit, és Dollfoss megöleli Hitlert, Róma és Berlin fegy­vertársakká válnak. A birodalom pedig 'bár­mikor hajlandó ilyesféle áldozatokat hozni, 'kü­lönösen, ha a pillanat érdeke igy követeli és máskép nem megy, — mint a lehetetlennek vélt lengyel-német kibékülés példája igazolja. Berlin és Varsó között bonyolultabb ia viszony, mert ott az ellentétnek mélyebb okai vannak. A két hatalom ugyan csodálatos közeledést, mutat, de tartós ez a jóviszony? A birodalom örökre beleegyezik abba, hogy Keletporoszország és Nagyporoszország között lengyel ék éktelen­kedjek? Aligha, — de van megoldási terve, ami­vel a lengyeleket mégis ki elégíthetné. Emléke­zetes, hogy Oroszország a közelmúltban javas­latot. tett a 'birodalomnak a balti államok status quo-jának garantálására, de Berlin, épugy mint Varsó, visszautasította az ajánlatot. Miért.? Mert a, birodalom bármikor beleegyezik abba, hogy Lengyelország megvalósíthassa régi ál­mát és rátegye kezét a tengerihez vezető Lit­vániára. — akár Észtországra és Lettországra is, —• ha Danzig és a korridor kérdésében Varsó engedékenységet mutat. Lengyelországon áll, mit értékel többre, a szűk korridort, ahol sok százezer német él, vagy a három balti államot, ahol viszont, több százezer lengyel él manapság. A korridor-ügy rendezése Varsót egyszer­smind enk orr a megszabadítaná a német ellen­féltől. sőt közvetlen fegyvertársat találna a nagy, a régi keleti veszedelem, Oroszország, el­len, amellyel ma a távoli Franciaország utasí­tására csikorgó foggal kénytelen .barátságban" élni. De ezt a barátságot Pilsudski sehogysem tudja megemészteni. Lengyelország genfi vi­selkedése igazolja ezt. ahol Beck egyre inkább énfant terrible lesz. minél közelebb érkezik Oroszország belépésének időpontja, A lengyel delegátus tegnapi népszövetségi viselkedése egyenesen azt a látszatot kelti, mintha Len­gyelország volna a legközelebbi hatálom, amely otthagyja a népszövetséget. A németek szóval réseket látnak a francia szövetségi rendszeren. A nagytekintélyű Knik- kerbocker legutóbbi európai újságírói kőrútján azt is megállapította, hogy Romániában és Jugoszláviában német, befolyás kezd jelentkez­ni. Ilyen körülmények között a kétségtelen fran­cia előny a fegyverek és a szövetségek verse­nyében mégsem oly végleges, mint a szakítást kierőszakoló Franciaország elgondolja. Nézeteltérések a koalícióban Hétfőre halasztották a minisztertanács ülését * Kemény viták az építkezési segély visszatérítése, a termésárbfztosités és a szociális biztosítás kőről Prága, junius 2. A minisztertanács mára egybehívott ülését, amelynek a termés árak biatositását célzó intézkedésekre vonatkozóan elvi határozatot kellett volna hoznia, hétfőre halasztották el. A halasztás oka _ minit a fél­hivatalos lap is megállapítja — az, hogy a kormány politikai és gazdasági kollégiumá­nak az egész tegnapi napot kitöltő tanácsko- j zásai _ melyek az építkezési segély visszaté- J ritése, a termésárak biztosítása és a szociális biztosítás köriilvitatotí kérdései körül mo­zogtak _ nem tudtak pozitív elhatározásokig jutni. Akció van folyamatban, hogy főleg a gabonamonopólium kérdésében fennálló né­zeteltéréseket hétfőig kiküszöböljék, mert Maiypetr miniszterelnöknek szilárd elhatáro-1 zása. hogy a kormányjavaslatokat a keddi ülé­sen beterjeszti a képviselőháznak. A tárgya­lásokat azok a nézeteltérések is megnehezí­tik, amelyek az uj megthotalmazási törvény terjedelme kérdésében fenn állanak. A koalíció kebelében levő nézeteltérésekről szóló hir nem jelent újdonságot, ellenben szenzációként fogadják Prágában azt, hogy ezt a kormány félhivatalos lapja ilyen nyíltan beismeri, A szociáldemokrata Právo Lidii bi­zonyára szintén jól ismeri a valóságos hely­zetet s a helyzetképet azzal toldja meg, hogy nincs kizárva, hogy a kormány miég kedden délelőtt is tárgyalni fog a délután benyúj­tandó javaslatok fölött. A politikai miniszte­rek mai ülése szerinte az építkezési államse­gély visszatérítésének kérdéseivel foglal­kozik. Koalíciós körökből eredő értesüléseink sze­rint a gabonamonopólium kérdésében már teljesen kész az egyezség. Nagyobb nehézsé­gek merültek fel a szociális biztosítás re­formja körül. Az agrárok ugyanis olyan gyö­keres reformokat sürgetnek, amelyek a szo­ciális biztosítási központokban a szocialista politikai csoportok hegemóniájának megdön­tésével járrái¥hk. Ezeket a hatalmi pozíciókat \ a szociáldemokraták nem akarják a kezükből i kiengedni, a reformokat ellenzik s énért kel­lett elhalasztani a minisztertanács ülését. A másik nehéz kérdés ugyancsak a szociá­lis biztosítással kapcsolatos. Közöltük, hogy a magan alkalmazó ttak nyugdíjbiztosítási no-j vei Iáját a parlament szociálpolitikai és költ- j s égvetési bizottsága már megszavazta, ugyan­akkor azonban a szociálpolitikai bizottság al- j bizottságot bízott meg a már elfogadott ja­vaslat amaz intézkedéseinek újabb rendezése végett, amelyek a háborús katonai szolgálat­nak a nyiigdijbiztositá&ha való beszámításáról rendelkeznek. Az albizottság a hét folyamán kétszer is tartott ülést, a legionáriusok-köve- telte módosítások kérdésében azonban nem tudott megegyezni. Az albizottság kedden dél­ben, közvetlenül ama plenáris ülés előtt tart értekezletet, amelyen a legfontosabb pont éppen a nyugdíjbiztosítási novella. Ilyen körűimén vek közöt nem csodálható, ha koalíciós körökben ismét olyan hírek keltek szárnyra, hogy7 a kormány abbahagyja a hiába­való erőlködést, elejti a kisebb és nagyobb mun- 'kaprogramejkat, a szociális biztositás reformját, az ép/kezési segélyek visszkereseti jogának ér­vényesítését s megelégszik egynémely egészen jelentéktelen törvényhozási nvunkávial, s első­sorban a mégha talmazási törvény hatályának kiterjesztése 4s meghosszabbítása után őszig pi­henő állásba vonul és ősszel kiírja a nemzetgyű­lési választásokat. Nincs kizárva azonban az sem, hogy a választások hírével csak az agrá­rok akarják megpuhitani a nemzetgyűlési vá­lasztásoktól irtózó szocialistákat, akik részére mégis csak jobb a szociális biztosítási pozíciók legalább felerészének megtartása, mint az nj törvényhozói választás és ezen át esetleg a hu­ta lomból való teljes kiesés. Betiltották a rozsnyói „Újságot" Ez a negyedik lapbetiltás Rozsnyón Rozsnyó, junius 2. (A P. M. H. rozsnyói tu­dósit ójától.) Az ,,Ujöág“ cimii, Rozsnyón .meg­jelenő hetilapot, az urnapi szám megjelenése előtt a rozsnyói járási hivatal a köztársaság védelméről szóló törvény alapján és hivatkozás­sal a „Sajó Vidék" és „A Mi Újságunk" betil­tását elrendelő országos hivatali végzésre ez év október 16-ig betiltotta. Ezzel rövid időn belül a negyedik magyar hetilap betiltását fo- ganatositották a hatóságok Rozsnyón. Az .,Újság" betiltásánál a rozsnyói járási hi­vatal végzése hivatkozik arra, hogy e lap nyomdája azonos az előzőén betiltott lapokéval és noha szerkesztője g egyben kiadója más sze­mély, de a lap beifső tartalma lényegében ugyanaz, mint az előbbieké és politikával is foglalkozik, no­ha ezt megindulásakor eleve kizárta. Mind­ebből és azokból a körülményekből, hogy az Újságnak ugyanaz az előfizető tábora, mint az előző lapoké és rovatai e ünyagbeosztása is azonos, nyilvánvaló, hogy a betiltott lapok­nak pótlapja. Betiltása ugyanazon időpontig, azaz október 16-ig szól, mint a „Sajó Vidék“-nyomd»a előbbi lapjaié. Az újabb rozsnyói magyar lapbetiltást meg­előzően ismételten házkutatásokat is foganatosítottak a hatósá­gok a „Sajó Vidék" szerkesztőségében, az országos keresztényszocialista párt irodájá­ban, a párt titkárának, Fejes Jánosnak, laká­sán, úgyszintén Benkovich Guidó, volt kér. szocialista helyi pártelnök lakásán. Fejes és Benkovich átmenetileg a rendőrségen őrizet­ben is voltak. Kihallgatásuk .jegyzőkönyvét a, csejidőreég a ri­maszombati ügyészségihez továbbította * nincs kizárva, hogy az ügynek még folytatása lesz. A magyar nemzeti párt titkán értekei ite ÉfltiiJSáiSii Érsekújvár, junius 2. Május 30-án a magyar mi agy ar nemzeti párt nyugati kerületének tisztviselői Járass Andor, országos ügyvezető el n őik vezet ése mellett és Koczor Gyula orsz. h. elnök jelenlétéiben értekezletet tartottak, melyen a párt szervezési kérdéseit és a gya­korlati munkát tárgyalták meg részletesen. Az értekezleten megbeszélték a pártba be­kapcsolódott munkásság ügyeit és a kisebb­ségi magyar szolidaritás alapján a munka- szerzés lehetőségeit. A titkári irodák a jövő* ben foglalkozni fognak rendszeresen a ma­gyar munkaadók és munkások közti munka- közvetitéssel. Foglalkozott az értekezlet a betegsegélyző pénztárak túlkapásaival és az adózási viszás- ságofekal s egységes irányelvekben állapod­tak meg az ezirányu jogsegély ny uj tás t ille­tően. AG / _ sniBiiiiiiiBifiiiininiiiiini ÍSl 1B| BBIBBlUiBISniiilBIBIUIIIBIBIBBIIIIIBB §§F^ RÁCZ PÁK. .11h'l;''V!:I ' k„ ^!' k';;'S A gyár otrombán bőgött- A begyek vissza­pofozták a hangot, mely begurult a völgyibe, az apró faházikók közé és bétán torgott min­den kicsi hajlékba. Az öregasszony feltápászkodott a kemény ágyról és kinyitotta a konyhaajtót. Csak úgy ruhástul aludt. Várta a fiát. Egész éjjel hány­kolódót!. mert Péter nem jött haza. A. nap még a hegyek hátában volt, de su­garai beszi nősítették a ködös patak partját, melynek vize kristályosán futott be a gyárba és fekete szennyesen kerüli onnan elő egy betoncsatornán át. Péter kivágta a kis lécajtót. Az öregasz- szony rászólt: — Most kell hazajönni? Már ez minden éj­jel igy lesz? Péter a sarokba vágta sapkáját. Arca so­vány volt. Fekete haját hátrasiniitotta és két könyökkel esett az asztalra, ahogy maga alá húzta a széket. Nem szólt. Az öregasszony ezért tovább méltatlankodott: Egész éjjel nem aludtam miattad- In­kább a gyárba mennél, minthogy igy csava­rogsz ... Péter felkapta a fejét. Két tenyere ráesett az asztalra és marokra fogta az abroszt. Rá­nézett az anyjára és keserűség tódult ki a szájából: — Inkább a .gyárba? Hát igen, inkább, üe az igazgató nem vesz fel. Kidobott. Azt mondta, hogy nagyon okos vagyok neki. Nem jó a munkások közé olyan, aki okos. Mert én négy gimnáziumot jártam. Szem rehányta. Szem rehány ta, hogy az ő kegyelméből. Amiért apánkat ronggyá tépte a gép ... Igen, azért segített hozzá a négy gimnáziumhoz. Az öregasszony megállt a kouyhaajtóban. Visszanézett a szobába. Az ablakon már be­szórta sugarait a reggeli nap. Kívülről min­den kis ablak lángolt a völgyben. Farkassze- írnet nézett a gyárral, mely komoran búgott és pazarlón füstölt. Az öregasszony keze resaketőn mutatott ki a gyár felé. — Igazsága van az igazgatónak. Igazsága! Én mondom! Az anyád... És a mellét verte, hogy ő. Sovány melle kongott; petyhüdt szépsége íneglöttyent a karton-rékli alatt. I — Mert ha tanultál volna, m.a ur lennél. Mint az igazgató, meg a mérnök, meg az irodatiszt, vagy legalább olyan, mint a I munkavezető ... De igy mi vagy? Péter felugrott. Borotvált arcán kinőtt a szőr. Ettől még feketébbnek látszott, ü is mellbe vágta magát, ököllel. — Semmi! Úgy van. semmi! Az asszony beljebb lépett. Kint a két sovány malacka visított, de nem bánta. — Ne o-rdits, mert. felköltőd a lányt. Péter dühösen nézett az ágyra. — Hadd keljen. Én se aludtam, ö se alud­jék. Az asszony bezárta maga mögött a szoba­ajtót. — De nem úgy van ám, fiam! Ö keres. Ez a lány kenyeret hoz a házhoz, nvig te sem­mi!. Neki nyolckor a gyárban kell lennie, le pedig dögölni fogsz az ágyban, amelyikből ő kibújt.,. Péter az ágyra nézett, melyben elnyúlva aludt a nővére. Végigtapogatta szemével, ahol csak érte. Keserű büszkeséggel nézte, mert szép volt. Nagyon szép. Hangját telorn- pította, ahogy az anyja elé lépett. — Látod anyám! Ez a lány a legnagyobb kincsünk. Az asszony szeme könnyes lett. — Belátod? Péter lelógatta a fejéi. — Be Az asszony szemrehányólag Folytatta; — És mégis mennyi keserűséget okozol neki azzal, hogy lopod a napot. Páter elfordult. 1 — Nem lopnám, ha munka lenne. De hová menjek? Már eddig is kétszáz munkást bo­csátottak el a gyárból. Mind a kétszázan együtt voltunk az éjjel. Az egyletben voltunk és panaszkodtunk egymásnak. Tudja anyám? Itt ez... Ez itt az átok! Ez a gyár, ezek a gépék ,., amik apámat ronggyá tép lék ... Ha ez az üzem itt. nem tökéletesedik, ha ez itt nem fejlődik, vagy ha ide se hozzák ebbe a völgybe, mi itten mind a kétezren megél­tünk volna azokból a földecskékből, amiket, elvettek tőlünk. Amik olyan jók voltak, mert a tavaszi árvíz elkerülte. Ráépilették a gyá­rat. Azt mondták, könnyebben fogunk élni, boldogabbak leszünk. Aztán jött egyik gép a másik után. Mindig kevesebben kellettünk. Aki a gyárból kieseit, elment Amerikába. Ma í oda se lehet. Hát ez az. Ott ivóit a ni az éjszaka, ahol a keserűség. Az asszony meg vakarta a vállát és értei le­nül nézett az ágyra, melyen a lány megmoz­dult. Szétvetette két karját és felduzzadtak keblei. Péter megdörzsölte szeméi és anyja után kifordult az ajtón. Előtte terpeszkedett a gyár. A gépek tompa moraja ütemesen hirdette a rohanást. Eszébe jutott az éjszaka, az egyletben, a pislákoló villany mellett. Mennyi emberarc. Csontos és sovány, égetett borii és sebhelyes. Mennyi bütykös kéz, letépett, körmti ujjakkal. Mennyi hibás láb, megkopaszodott fej és 'kikorhadt fogú száj. Kenyérfélén száj. Mosl, ebben a hajnali verőién yhen, másoknak létezett elölte. Vigabbak, bizakodóbbak voltuk, mini ott, az egyletben, éjszaka. Folytatjuk. «*

Next

/
Oldalképek
Tartalom