Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-13 / 133. (3464.) szám

2 1954 joitius 13. Mforda. ^RXGM-MAGteR-mRMB szabályozása nem jelentene mást, mint a saj­tó jelen tőségén ek és erejének aláásását. Ki­nek használna ez? Az államnak és a nemaet- nek sémin leseire! Voltakép kimos dolog rá- mutatni arra, hogy a pártok több védelmet kapnának, mint a nemzet. Vájjon talán a pántok adták nekünk a szabadságot? Hát nem a nemzet vo.lt-e kénytelen a pártok el­lenére kiharcolni a nemzeti önállóságot? Nem a nemzet késztette a pártokat az állam- fordulatra? Szerencsére a javaslat még nem térvény. Mert könnyen megtörténhetne, hogy Kramár három napi fogházat kapna a Benes-féle uj legendáról irt vasárnapi kritikájáért! Mert hiszen mondhatnánk, hogy Benes a petkával szemben védelmezte a demokratikus-köztár­sasági kormányt!'ormát, s Kramár most emiatt kritizálja. Hol van a megengedett és meg nem engedett kritika közötti hatér?“ * A kormányban levő cseh néppárt lapja, a Li­dové Listy az alkotmányos tényezők megnyi­latkozásainak kötelező közlésére vonatkozóan ekkép nyilatkozik: ,.Szabad legyen megjegyeznünk, hogy e hír­adás hitelességét kétségesnek tartjuk. Nincs sok ideje annak, hogy az egész koalíciós sajtó a németországi sajtó gleichschaitolását elitélve ama spontán nézetének adott kifejezést, hogy azok az intézkedések a diktatúra legdurvább megnyilatkozásai. Nincs sok ideje annak, hogy a mi sajtónkat hatalmi szóval késztették olyan cikkek és megnyilatkozások közlésére, miket a. kormány küldött meg. De ez a háború alatt volt s ezt a gyűlölt bécsi kabinet csinálta ve­lünk. És hiába csinálta. A kitűzött célját ezzel nem érte el s a csehszlovák közvélemény mind­eddig a becsület kérdésének tekinti, hogy ne engedje magát ilyen módon befolyásoltatni s a csehszlovák 'történészek ezt a tényt az osztrák rezsim legdurvább erőszaktételeinek gyűjtemé­nyéhez sorozzák. A sajtószabadságot Csehszlo­vákia valamennyi pártja a demokrácia alappil­lérének tekinti. A sajtószabadság védelmének szentelte képviselői tevékenységének nagy ré­szét Masaryk professzor is. Nem tudom, ho­gyan képzeli a sajtótörvény ilyen „reformjá­nak “ kezdeményezője a dolgot, de a kormány tagjainak megnyilatkozásai, hacsak nem hiva­talos megnyilatkozásokról van szó, mindig te­lítve vannak párt-ideológiával és sokszor ellen­tétes világnézetre támaszkodnak, úgyhogy az ellenfél lapjában való közlésük csak erőszakot jelent s ennek az állam szempontjából nem vol­na haszna. Nem érdemli meg a demokráciát, aki a demokrácia legszebb virágát tarolja. Ül­dözzétek a felforgató elemeket, büntessétek őket, ha vétenek a törvény ellen, de emellett ne menjetek túl a demokrácia elveinek hatá­rain. Semmi körülmények közt! Nem hiszünk a Ceské Slovo híradásának hitelességéin és saj­náljuk, hogy ezzel a hírrel a rezsim ellen han­golták a közvéleményt. A demokratikus Cseh­szlovákia nem gleichsclhaltolhatja a sajtóját, ha demokratikus állam akar maradni!” Hí őgyaltai járás keresifényszocialislái lelkes lefolyású nagygyűlésen tüntettek a párt vezetői mellett Esterházy, Jabloniczky ál Alapy beszélt a tzentpéteri gyűlésen Komárom, június 12. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap fényesen sikerült népgyüilést tartott az országos kér észtén yszocialista párt az ógyal­lai járás legnagyobb községében, Szentpéteren. A lelkes lefolyású gyűlésen — amelyre jóval több mint ezer lelkes párttag felvonult — Tészt- vett Esterházy János országos pártelnök, öt. Jabloniczky János nemzetgyűlési képviselő, dr. Alapy Gyula tartománygyülési képviselő és Derfinyák Gusztáv párttitkár. A község hatá­rában Holecz János kisgazda vezetése mellett ötven biciklista-ifjú fogadta a pártvezéreket., majd a község közepén felállított s gyönyörűen felvirágozott diadalkapunál Molnár Mária a magyar leányok és asszonyok, Gerencséry Sándor a legények, Németh Ignác s Molnár Vil­mos községi ,biró a párt községi képviselőtestü­leti tag'jai nevében üdvözölték a közszeretetben álló országos pártelnököt ég a képviselőket. Igor Vilmos helyi pártvezető elnök megnyitó szavi után Esterházy János országos pártelnök emelkedett szólásra s nagyszabású beszédben foglalkozott az aktuális politikai és gazdasági kérdésekkel. A kormánypártok kisebbségi po­litikájával szemben részletezte a magyarság kisebbségi követe­léseit mgy politikai, kulturális, közigazgatási, mint közgazdasági térem Leike© helyeefléeeel gyakran megszakított be­széde végén mélyhatáeu szavakkal hívta fel a magyar anyákat, hogy gyermekeiket keresztény és magyar szellemben neveljék. Szűnni nem akaró éljenzés és taps követte beszédét. Majd dr. Alapy Gyula tartomány- gyűlési képviselő hosszabb beszédben a külön­böző társadalmi rétegek válságos gazdasági helyzetével foglalkozott s ismertette azokat a követeléseinkét, amelyek a munkanélküliség és a mezőgazdák eladósodottságának enyhítését célozzák. A lelkes helyesléssel kisért felszólalás után dr. Jabloniczky János nemzetgyűlési képviselő mondott általános érdeklődéssel kísért, közérde­kű beszédet. A kül- és belpolitika, minden ak­tuális eseményére és fontos kérdésére kitérő 'be- ezéd lelkes viszhangert váltott ki a közönségből. A képviselőt beszéde végén lelkes éljenzéssel és tapssal ünnepelték. Végül Derfinyák Gusztáv körzeti párttitkár a szervezkedés folytatására és a párt iránti hű­ségre buzdította az emelkedett hangulatú nagy­gyűlés közönségéi.. Szent-lvány, Jabloniczky és Törköly rariitiíiéiiFis igyál a mentelmi bizottság előtt Prága, juináus 12. A képviselőháiz men­telmi bizottsága ma déliben háromórás ülést tartott, amelyen összesen húsz kiadatási ké­relmet intézett fi. Szövetkezett ellenzéki pártjaink képviselői klubja részéről a bizottsági illésein dr, Holota János kép­viselő vett ré«®t, aki valamennyi tárgyalt ügyhöz felszólalt s természetesen minden esetben a kiadatás el­len foglalt állást. A bizottság dr- SchoUioh képviselő kiada­tását három esetben indítványozza. Sliwka, Valló és dr. Jabloniczky képviselőt egy-egy esetben javasolja kiadni a bizottság. Jabloniczky képviselőt amiatt, hogy az 1861. évi osz­trák törvényben előirt határidő előtt nyil­vánosságra hozott egy vádiratot. A bizottság Szent-lvány József képviselőnek öt men­telmi ügyében és dr. Törköly képviselő egy mentelmi ügyében is döntött. Szent-Jvány képviselő tavaly tavasszal a bu­dapesti Magyarság-ban cikket irt ,,A prágai műhelyből” címen, amelyben különösen Be­nes külpolitikájával foglalkozott. Röviddel ezután a Pesten Lloydsban jelent meg Szent- lvány képviselőnek egy cikke, amelyben a csehszlovák-m agyar kul túr ka pcsolatok kérdé­sével foglalkozott Kéthly Anna budapesti szo­ciáldemokrata képviselőnőnek amaz inter­pellációja kapcsán, amelyben a szlovák nem­zeti színháznak Békéscsabán való szereplésé­nek megakadályozása tétetett, szóvá a buda. pesti parlamentiben. Az ügyészség mind a két cikkben a köz­AG / — ...—­il llllMilllllllJliiHininilllHInlHiHUiIlllniiIiilliflli ggagffBfcw HniunuiiiiiiiKiiMiiiiiimimiimimiiuiiiiiniinai OitllJflIlíillllílllíllllllliln fi rA«e pál ■ " “ • 6 " v E ii[[[1III1IIIIIIIiiiíiiiiiiii!í!II1II1IUIIiiiiíiiiiiiiíiiíiiiiiiiiiííííií;iiii^ ...........................mii.... <»> Má r tudta, hogy kik. Az élen Péter jött. Otti elsápadt. Péter nem számított erre a találkozásra. Rővidnyelü bal­táját lekapta a válláról és a lábaszára mellett csöngette. Egymáshoz értek. Határozatlan moraj zú­gott ivégig a kétszáz emberen. Otti azonban felkapta a fejét. A bátyjára nézett. Az pillanatra megállót!, mintha a kö­vetkező lépés irányát keresné. Ki akart térni. De aztán nekivágott. Otti elé lépett. A kes­keny mély utón egyiküknek a szegélyre kel­lett hágni. Péter nem mozdult. A terhes né­maságban csak a főmérnök szólalt meg. — Térjen ki nekik, Ottika. Ée karonfogta. Gyengéden ölelte át a karját és a szegélyre segítette. Az Otti orreimpája kipirult. Péter is szólni szeretett volna vala­mit. De mindketten nagyot nyeltek. Péter \ hátrakapta fekete haját és a baltát ismét a vállára lökte. Az emberek szemlesütve, egy hang nélkül topogtak el mellettük. Egy se köszönt. Miért? Úgyse parancsol nekik a főmérnök. Már messze lent kanyarogtak a völgy ár­nyékában, amikor a férfi megszólalt: — Az első volt? — Az,., — Nem merte megszólítani? — Nem akartam. — Fél tőle? — Nem, ő fél tőlem. — Rossz ember? — Rossz. — Izgatja a népet? — Izgatja. — Nem tud rá hatni? — Nőm tudok... Még nem tudok, de meg­próbálom ... — Talán ha vissza ven nők a gyárba. — Isten mentsen! — Miért? — Felforgatná a gyárat. — Miért? — Ellensége a népnek .. A főmérnök elmélázott. — Nem is tudom, miért lehet valaki ellen­sége a gépnek? Micsoda szép, fenséges dolog az, mikor az ész teremtő ereje egy-egy gépet megalkot, világra hoz! Látja Ottika, én nem is azért alkotom igazában a gépet, mert az dolgozik nekem, mert az hasznot hajt, hanem csak azért, mert ez az alkotás nekem gyö­nyört okoz. Ottj ránézett, — Maga akkoT igen boldog ember lehet. f A főmérnök a fejét ingatta. — A boldogság és gyönyör, az kettő. A bol­dogság magasabb rendű érzés, a gyönyör iz­gató. Én nem is arra gondolok, mikor rajzaim fölé hajolva a géprészeket alkotom, hogy azok egy vagy kétszáz, vagy kétezer ember kenye­rét fogják elvenni, hanem arra, hogy ez a holt anyag megmozdul majd s őrjítő pontossággal, lelketlen engedelmességgel fog dolgozni. Tö­kéletesebben és biztosabban, mint a megbíz­hatatlan emberkéz. Nincs érzékem a szociális bajok iránt, amiket a gép okoz, mert én rajon­gója vagyok a gépnek és megbocsátok neki minden rosszat, mivel engedelmeskedik ne­kem és gyönyörűen végzi el mindazt, amire én megalkottam. A számítás és a költészet pá- loaodása a gép. Nem bánnám, ha sohase hozna hasznot, csak járjon. Osak dolgozzék, amikor én akarom. Egy gombnyomásra engedelmes szolgám legyen minden aoélporcikája. Otti megállóit. — Szóval nem maga a bűnös. — Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy nem maga a bűnös abban, hogy ebben a faluban kétszáz család éhezik. — Erre igazán nem gondoltam. Nekem a rajzoló-asztalom a mindenem. A többi a gyár- igazgatóé. Az ő gondja. Az én feladatom csu­pán az, hogy a termelést minél olcsóbbá te­gyem. Ezért fogadott fel a cég és ezért fizet­nek Azért vállaltam ezt magamra, mert csak igv tudom e nemes szenvedélyemet kiélni. Egy tisztáson letelepedtek. Nem messze fe­lettük a déli napban komorodott az Oltár ha­talmas kőteste. A bükkös belsejéből vékony füst. szivárgott elő. Otti odámutatott. — Látja, ott vannak a szénégetők. Csúnya, fekete emberek. Gyerekkoromban mindig társaság védelmiéről szóló törvény 14. pa­ragrafusába ütköző vétség tényáUadékát látta fenforogm. A mentelmi bizottság elfogadta Markoviéi előadónak a kiadásra vonatkozó indítványát és Szent-lvány kiadatását a plénuronak java­solni fogja. A bizottság eaenM'vűl Szent-lvány kiadatá­sát indítványozza Markovira előadmánya alapján a rendtörvénjy 15. paragrafusába üt­köző bűntett miatt (felhívás törvényes köte­lességek nemteljesátésére s bűncselekmé­nyekre) , amiyet Szent-lvány állítólag a Bérc- tetőn — Tornaija közelében — mintegy öt­száz ember jelenlétében egy népünmepen el­hangzott felköszöntőre adott válaszával köve- tett el. A feljelentést ebben az esetben Szent- lvány József képviselőnek egy elbocsátott kanésza tette meg. A bizottság végül nem javasolja Szent- lvány képviselő kiadatását a lévai pártna- non és Rimas®écsen tartott beszédei miatt és agyán csak nem javasolják dr. Törköly kiadatását sem a szepsi nép gyűlésen tar­tott beszámolója miatt. Hí u! bsüga kormány Brüsszel, június 12. De Broaueville ma dél­előtt megalakította kormányát. A miniszter- elnök helyettese Deveze lett, külügyminiszter Jaepar. A kabinett mögött áló többség nem változott, A katolikusok ismét 5 ás a liberálisok ugyancsak 5 tárcával bírnak a kormányban. Olasz barátságét ajánl Bartbou a Párisban időző Jefticsnek P á r i s, június 12. A L‘Oeuvre valószínűnek tartja, hogy Barthou francia külügyminiszter Jeftics jugoszláv külügyminisztert Párisban nyomatékosan figyelmeztette arra, hogy Jugo­szlávia keressen közeledést Olaszország felé. A pillanat ma rendkívül kedvező a közeledés meg­kezdésére. Nem lehetetlen, hogy Francia ország visszatér régi tervéhez és szorgalmazni fogja a francia-olasz-jugoszláv baráti szerződés meg­kötését. 1923 óta Olaszország nem hajlandó ezt a szerződési tervet elfogadni, de a jelenleg! európai helyzet olyan, hogy ma esetleg nem el­lenzi az uj kapcsolatot. Két milliárd dollár az amerikai munkanélkülieknek Washington, junius 12. Az Egyesült Államok kormánya augusztus elsején két milliárd dollárt folyósít közvetlen munkanélküli segélyként az amerikai munkanélkülieknek. A hivatalos vé­lemény szerint ezt az összeget 1935-ben még egy milliárd dollárral fölemelik. ezekkel ijesztgetett a mama. Nevetett és végigdőlt a tavaszi kabátján. A főmérnök szemlélődött. Nézte az erdő vi­haredzett fáit, messzebb, magasabban a feny­vest, a tisztások tarka virágait és a szénége­tők fából összetákolt füstös kunyhóit. Aztán a leányra nézett. _ Szép itt minden, de azért maga a leg­szebb. Otti féloldalra dőlt és fejét hátravetette. — Udvarolni akar? — Ilyen szép tavaszban mi másson járjon az ember esze? Otti elterelte a szót. — Éhes vagyok. — Parancsoljon. — Mi ivan benne? — Bontsa ki és tálalja fel. Maga is a kabát szegélyére telepedett. — Szabad? — Oh igen. Nem is fog állva falatozni. A környékről szúnyogok gyülekeztek. Gyönge zenéjük figyelmeztetőleg szólt. — Gyújtson rá, hogy ne csípjenek. A főmérnök rágyújtott. A csomag aljén Otti cukrot is talált. Kivett egyet és a férfi szájába dugta. A főmérnök elkapta a keskeny (kezet. Ajkához szorította és csókolni kezdte. Mindig mohóbban. Már a csuklójánál járt a szája. Ta- pogatózón kúszott feljebb. Otti pillanatra má­morosán hagyta, majd kényeskedve szólalt meg: — Ne, nee ... A férfi már egészen ráesett a kezére. Feje majdnem a leány ölébe hullt. Otti kitépte a kezét. — Elég volt, főmérnök ur! A férfi felnézett rá, — Folytatása következik. — %

Next

/
Oldalképek
Tartalom