Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-10 / 131. (3462.) szám

1904 jnntns 10, vasárnap.

19

Képe fi a szó

tervirodalomból

A ezovjetorosz irodalomban 19S2-i'g két főirány uralkodott. Az elsőhöz a Proletárirók Oroszországi Szervezete cimii egyesületiben tömörült bolsevista írok és költők tartoztak. Ezek Lenin tanítását követve azt hirdették, hogy bolsevista agitáció és .propaganda az orosz irodalom egyetlen feladata. A másik irány követői enné! sokkal nemesebbnek tartották az iró és a költő hivatását. Nem álltaik be a bolsevizmus szolgálatába, hanem tovább is művészi értékű müvek írására törekedtek. A kormány minden támogatást megvont tőlük, mégis müveik kiadását megengedte, ha nem támadták a bolsevizmumst. Ennek az iránynak a hívei a poputcsiki — úti társak — revet kapták. A proletárirók mellett csak mint megtűrt társaik haladtak az irodalom utján. Egy-két kivételtől eltekintve (Brjuszov, Gorkij) minden tehetséges író csak „útitárs“ volt. Ide tartozott az Európában is ismert irók .közül Leo- nov Leonit, P. Romanov, B. PHnják, J. Ehren- bnrg. Szejfullina s mások.

Mikor 1928-ban az első ötéves terv megjelent, a Proletárirók Oroszországi Szervezete kiadta- a jelszót, hogy tagjai csakis az ötéves tervet szolgálják. Ehhez ragaszkodtak is, de müveik nem sikerültek. Nem tudták propagálni sem az ipari, sem a mezőgazdasági több- termelést. mert még a munkások sem akarták olvasni írásaikat.

Gorkij észrevette, hogy ott a baj, hogy a vérbeli irók nem csatlakoztak a bolsevizmus- hoz. Mivel önkéntes csatlakozásukra számítani nem lehetett, azt a tanácsot adta a (kormánynak, hogy a második ötéves terviben az irodalom munkakörét is pontosan előírja. így született meg a tervirodalom.

A szovjetkormány 1932 április 23-án feloszlatta a Proletárirók Oroszországi Szervezetét s minden Írót egy közös szervezetibe, az írók Szövetségébe kényszeritett bélé. Csak az írhat, ciki tagja a Szövetségnek.

Minden iró az ötéves tervet tartozik szolgálni, vagy leteszi a tollat.. A második ötéves terv, gazdasági, politikai, társadalmi és szervezeti kérdései egyben az irodalom kérdései is. A hivatalos cenzoron kívül az írók Szövetsége is vigyáz rá, hogy csak olyan írás lásson napvilágot, amely e követelményeknek mindenben megfelel.

A mai szovjetorosz irodalom tehát a kormány és a bolsevistapárt szócsöve. Az orosz iró nem alkotó művész többé, hanem mesterember. Eszköz a szovjethatalom (kezében. A mai életet írja le és vagy a szóvj©trendszert dicséri, vagy azokat a hibáikat ostorozza, amelyeken a kormány segíteni akar. Sőt újabban az is szokássá vált, hogy a szovjethatalom az irodalom utján előkészíti a közönséget, mielőtt valamelyik rendeletét kiadná.

Minden szovjetorosz iró ma az ötéves tervet szolgálja. Pontosan tudja, hogy miről és milyen szellemben kell Írnia, sőt még mintát is kap hozzá. A költők mintaképei D. Bjednyj, Panferov és SztávisZkij, a novellistáké A. Kren, Ryklin és M. Koijcov. Az orosz életben leli magyarázatát, hogy keserű gúny vagy erőltetett humor vonul végig írásaikon.

A szovjetkonmány és a szovjetkritika megállapítása szerint az utoljára eanlitett három iró elbeszélései és rajzai remekművek, pedig csak többkevesebb ügyességgel megírt riportok, akár az újabban megjelent regények is. Egy érdemük azonban mégis van. A tendenciától eltekintve elég hű képet rajzolnak a mai orosz életről, mint azt a következő példákból látjuk:

1. A. Kren:

Egy vadász feljegyzései (Turgenyev-utánzat)

Csodás téli reggel volt. A frissen- hullott hó fehér lepellel takarta be a földet.

Egy vad ász ember ment Bálák óvóból a puszta felé. Két vígan csaholó agár szaladt előtte. Minden járókelő udvariasan köszöntötte Miz- jutin tóváriét, a vadászt. Híres lövő és a vadnyomok páratlan ismerője Mizjutin.

Ara ez csak a mellékfoglalkozása. Vadászunk a szárát ovi vizügyi hivatal elnöke. Felelős és díszes állás. De mert megbüvölte a falusi cserd és a gazdag vadászzsákmány reménye, egy hónappal ennek előtte Balaknóba ment, hogy egyszerű Útmutatásaival és személyes közreműködésével segítségére legyen a rosszul dolgozó hajó javi tégy árnak.

Ha tudnád, nyájas olvasóm, hogy milyen pompás nyúl futkos a balaknói pusztán, milyen üdítő a frissen hullott hó illata, milyen nagy örömmel szívja magába tüdőnk a szabad levegőt, megértenéd, hogy a mi drága elnökünk miért, szerette jobban a. szabad pusztát, mint az iroda fojtó levegőjét.

Nappal vadászott Mizjutin. este pedig a hajógyár tisztviselői körében a vadászattól kissé fáradtan a gyárigazgatóval, Aikaszim továris- saí ikártyázott.

— Egy kis tromffal elütöm az ászát, — mondotta Mizjutin halik, fáradt hangon. — Egy ici-pici kis tromffal, igy la!

A tisztviselőik vidáman mosolyogtak, amikor látták, hogy nemcsak a vadászatban, de a kártyában is szerencséje van az elnök tóváriénak. Néha előfordult, hogy egyik-másik mérnök eljött a műhelyből, hogy szaktanácsot | kérjen valami javítás dolgában, de az ilyen I tökfilkót még az előszobába se engedték be, j azzal a megokolással /hogy Mizjutin elnök na- ! gyón el van foglalva és senkit sem fogadhat.

Mizjutin nemcsak jó vadász, de jó ember is volit. Vájjon mit csinálnak hivatalin oktársaim Szaratovban? —■ töprengett magában. — Bizonyára unatkoznak, szegények. Idehivom őket, legalább együtt lesz az egész társaság.

Csodálatos téli reggel volt. Halkan zúgtak a telegráfdrótok, vitték az örömhírt Szaxatov- ba. „Gyertek Balakovba teljes tanácsülésre." A rossz nyelvek azt mondják, hogy a helyettesének szóló táviratban azt is üzente, hogy puskát, kutyát és kártyát is hozzon magával.

Egy verőfényes reggelen vidám csaholásra lett figyelmes Balakov. Mizjutin kutyái találkoztak az elrökheleyettes kutyáival. Megjöttek a szaratoviak, hogy segítsenek a munkájukban elmaradt batekoviaknak. A szaratoviak leemelték fővegüket s vidám hurrá-kiáltásokkal üdvözölték rég nem látott, drága elnöküket. Mizjutin rövid beszédet intézett hozzájuk. Történeti fontosságúnak mondta azt az eseményt, hogy az egész tisztviselőkar együtt van s teljes ülést tarthat.

Rövid tanácskozás után a tisztviselők megebédeltek, azután (kártyához ültek. Persze játék közben komoly dolgokkal is foglalkoztak. Megtárgyalták, hogy a balaknói hajógyár miért nem tudja elvégezni a rábízott munkát.

Mig a tisztviselők kártyáztak, az elnök to- váris és helyettese vadászgiattak s rémületbe- ejtették a puszta vadjait.

Négy napig tartott, a teljes ülés. Végre elérkezett a búcsú zás szomorú órája.

Csodálatos téli reggel volt. A frissen hullott 'hó fehér lap ...

*

Nem folytatom. Ez nem vadászélbeezédés, hanem igaz történet, amely a bálákéi hajójavitó- gyánban esett meg 1934 februáriusában. S bár több bét múlt el azóta., a balakovi gyár munkásai még nem felejtették el, hogy milyen segítséget nyújtott nekik az elnök, milyen teljes ülést tartott s mennyi nyulat ejtett el a balakovi szép napokban.

2. G. Ryklin:

A kerületi szovjet gyűlése

Mély álomba merült Topcsichafalva, csak egy ház . ablakaiból szűrődött ki gyenge világosság. E ház felé vette útját utasunk.

A folyosón jobbra az első ajtón egy táblát vett észre, rajta felírás: „Szervező bizottság". Utasunk benyitott. Az asztalokon, az asztalok alatt, a székeken, a padlón egymás mellett emberek feküdtek s hangosan hortyogtak.

Ezután a másik ajtóm nyitott be. A „Propaganda bizottság" szobájában ugyanolyan kép 'tárult szeme elé. Itt azonban nemcsak hortyogtak, hanem fütyültek is.

A közművelődési szakosztály szobájában hasonló zene fogadta. Utasunk végiment a folyosón s a kerületi ellenőrző bizottság titkárának a szobájába lépett be. Az első piJ&lin&tban azt hitte, hogy a magasságom égboltozat kellős közepébe pottyant 'bele, olyan eürü felhők és köd- foszlányok úszkáltak egymás hegyin-hátán. Áporodottszagu. sűrű dohányfüst, keringett a szobában és halk, fáradt hangok hallatszottak.

Amikor szeme hozzászokott a füstfelhőhöz, látta, hogy emberek ülnek az asztal mellett és

bóbiskolnak. Egyikük-inásikuk ádáz harcot vívott az álom ellen.

Senkise vette észre utasunkat. Az asztalhoz ült, gyöngéden megbökte szomszédját s beszédbe ereszkedett vele.

— Mi van itt, tóvárié?

— A kerületi szovjet gyűlése.

— Mikor kezdődött?

— Nem tudom biztosan. Talán IS órával

ezelőtt.

— Ki-miféle emberek alusznak a szobákban?

— Pártunk '.egtevékenyebb tagjai, őket is meghívtuk a gyűlésre. Hetvenen vannak itt. Nem akarnak az ülés befejezése előtt hazamenni, hát lefeküdtek.

— Miért csőditették ide azt a sok embert?

— Tiszta sor. Senkit se szabad megsérteni. Meghívtuk a petróleumraktár felügyelőjét, hát a rendőrfelügyelőt meg a többi felügyelőt- is meg kellett hívni. Olyan is van köztük, akit'hatvan kilométer utat tett. meg, csakhogy jelen legyen a beszámolón.

— Ügyosztályok is vannak nálatok?

— Láttad, hogy vannak. Azt mondják, hogy a kormány megszünteti a sok felesleges hivatalt, dehát sok mindent beszélnék.

Utasunk ezután a tárgyalást kezdte figyelni. Éppen az áliatügyi osztály vezetője, Ghaba- rov tette meg a jelentését. Még be se fejezte, amikor az elnök indítványára a bizottság egyhangúlag dorgálásra Ítélte s jelentését a végrehajtó bizottságba tette át felülvizsgálás végett.

Ohabarov után a többi előadó következett. Mind igy jártaik. Egyhangú dorgálásban részesültek s jelentésük a végrehajtó bizottsághoz került.

— Hátra van még a traktorjavitó műhely jelentése — szólalt meg az elnöklő kerületi titkár. — Hol az előadó?

Mély csend.

— Hol az előadó? — kérdezte mégegyszer a Movjettitkár.

— Itt vagyok! — kiáltotta utasunk s fél- ugrott a helyéről. Én vagyok az előadó.

Ezután álmosan, vontatottan, ahogy a többiektől hallotta, 'beszélni kezdett:

— A traktorok javítása rendiben folyik, — mondotta — noha gyorsabb tempóban is dolgozhatnánk.

— Elég! — kiáltotta az elnök. — Megrovásra ítéljük s jelentését a végrehajtó bizottsághoz tesszük át.

Ebben a pillanatban egy riadtarou, álmos ember rohant be a szobába.

— Én vagyok az előadó! — kiáltotta torka- szakadtából. — Én vagyok a mŰbelyfőnők és •nem ez a továris. Még csak nem is ismerem öt.

A titkár széttárta karjait. •— Döntsétek el magatok közt, hogy ki a mühelyfőnök, — mondotta nyugodtan.

Utasunk szólásra jelentkezett.

— Ide figyeljetek! Semmi közöm a traktorokhoz, de ti még ezt se tudjátok. A kerületi ellenőrző bizottság főfelügyelője vagyok, most jöttém Novoszibirszkből. Mit csináltok ti Top- csichában? Hát nem olvastátok el az uj rendeleteket?

A főfelügyelő röviden, tömören, meggyőzően beszélt.

★

A leirt kerületi szovjetgyülés 1934 február

26-án folyt lé Topcsichábar. A szinigazeágot Írtam meg. Csak a főfelügyelőről szóló részt költöttem. Elképzeltem, hogy mi volna, ha a kerületi főfelügyelő véletlenül 'betoppant volna Top- csichába. Kár, hogy a főfelügyelő továris nem megy Topcsichába. Pedig várják.

3. M. Koijcov:

A jelenlevőkről irt a szerkesztő

Sohase beszéljünk a jelenlevőkről, mondja a közmondás. így kívánja a béke és az okosság. Nagyon helyesen.

Ha egy vidám estélyről távozol s nem találod a hócipődet, hangosan, sőt durván mondhatod, hogy az egész előszoba meghallja:

— Valami állat elvitte az uj hócipőmet!

Hanem rögtön tedd hozzá:

— A jelenlevőkről persze nem beszélek.

Ha ezt hozzáteszed; senki se sértődik meg. Sőt olyan vendég is akad. aki becses utbaigazi- fást nyújt.

— Biztosan Hja Petrovice vitte el. Ez a szokása. Siessen utána, hátha utódéri.

Ha azonban a jelenlevőkre vonatkozó megjegyzést nem teszed meg, mindenki megsértődik. Felszólítanak, hogy máskor udvariasabb légy vagy pedig hord el magad.

Erről a bölcsességről az ujságirórak se szabad megfeledkeznie. Ezt bizonyítja a „Lenin zászlaja alatt" című rajonujság szerkesztőjének az esete. Koihn szerkesztő továris még nagyon fiatal. Még zöld, nem csoda, ha elvetette a Sulykot. Tűzbe jött s megégette magát. Nem szivlél- te meg a bölcs igazságot, hogy a jelenlevőkről csak jót vagy semmit se szabad mondani.

Kohn szerkesztő nem a hócipője miatt haragudott.. Komolyabb oka. volt Tá. A bastani kerület könnyelműen vette a gabonagyüjtóst.

A kormány 39 ezer tonna gabonaadót vetett ki a bastani kerületre. A kerület jómódú. Van elég igája, traktora és gabonája. Az odesszai tartomány mintarajonja lehetne, ha ...

n kerület az első héten 642 tonnát. a másodikon 280-at, a harmadikon már csak 220-at szál- ^ ütött be az állami magtárba.

Kohn szerkesztőt bántotta ez az amerikázás.

, Dörgedelmes vezércikket irt s leleplezte az elleni orrad a lm ár tempót és a kulákok mesterkedéseit.

Névszerirt megnevezte a (kulákokat, a volt I fehérgárdietákat s a rendszer többi ellenségeit,

> | akik ma a falun uralkodnak.

Úgy cselekedett, ahogy kötelessége pana/n- ’ csolta. Csakhogy megfeledkezett a bölcs élet- .' szabályról. A jelenlevőikről beszélt.

Ezt irta vezércikkében: „A rajon bolsevista szervezeteiben sok az osztályellenes elem. Válogatás nélkül mindenkit fölvesznek a pártba., a sejtek nem elég óvatosak. A fogyasztási szövetkezet bolsevista sejtjeiben kulákok, volt gazdag parasztok ülnek. Bojdenko is párttag, pedig cári rendőr volt. Ez a magyarázata, hogy még á bolsevistáik se elég erélyesek s könnyen elveszít,^ a fejüket."

Kohn sezrkesztő erélyesen követelte, hogy ’ tisztítsák meg a pártot ezektől a káros elemektől. Mindenki helyeselt volna a szerkesztőnek, ha nem a jelenlevőkről beszélt volna. Csakhogy a szerkesztő a jelenlevőkre hibázott rá.

A vezércikk a bastani újság 136. számában r jelent meg. A 137. számnak egészen más volt a képe.

Vezércikk itt is volt, de a vezércikk után a rendelet következett. A rajon kommunista pártja közli, hogy K<nhn továbbra is Kohn marad, de a szerkesztéstől elcsapja s szigorú dorgálás- . ra ítéli. Politikai bűnt követett el, amikor megvádolta a pártot s azt állította, hogy osztály- ellenes eleme kkel van tele... A szerkesztő elvesztette a fejét... A szerkesztőnek segíteni kellett volna a gabonagyüjtésben, ehelyett azonban kispolgári jajveszékelésben tört ki. Megrágalmazta a pártot, hogy lerombolja a tekinf lyetk tiszteletét."

Lám, milyen nagy gonosztevő volt a bastani szerkesztő. A jelenlevőkről beszélt s bemocskolta a jót, amelyből evett.

Kohn szerkesztőt csak a legmagasabb hatal- . masok mentették meg a sulyo-sabb következményektől.

A végzetes vezércikk megjelenése idejében . az országos ukrán kommunista párt. főtitkára, Chátájevics éppen a bastani járásban tartott ihi- j vatalvizsgálatot és olvasta az újság 136-ik, majd a 137-ik számát. Felháborodott a szerkesztővel szemben tanúsított eljáráson, hisz a szerkesztő -igazat irt, neveket sorolt föl. Azonnal táviratozott a rajon párttitkárának s tiltakozott a szerkesztő elesapatása és a kritika elnyomása ellen.

Sevosenko rajontitkár kedves, megnyugtató táviratban válaszolt. „Először. Az odesszai tartományi szovjettitkáreág már uj szerkesztőt, küldött, következőleg nincs szükségünk Kohnra.

L Másodszor. A kritikát illetően jelentem, hogy Chátájevics tóváriénak a kritika szükségességéről és a kritika elnyomásának káráról szóló ut- . mutatásait a pártszemináriumban részletesen , letárgyaltuk."

Finom ember a bastani rajon párttitkára. Sev- , csőnko továris. Finom és okos ember. Tapasztalt -ember. Diplomata. Nem Bastamából. de Genfiből, a Népszövetség titkári hivatalából kellene táviratokat küldenie.

Az odesszai tartományi szovjet megváltoztatta a bastani határozatot. Kobr szerkesztő marad. Hanem az uj szerkesztő Bastanába érkezett. Kohn tehát átadja helyét s máshol próbál , szerencsét. Hogy ki nyert és ki vesztett, nehéz vclna megmondani. A bastani rajon kommunista- pártja régóta várt az alkalomra., hogy udvariatlan szerkesztőjétől megszabaduljon. És meg is szabadult tőle.

Aki a jelenlevőikről beszél, elveszi a büntetését.

*

Michail Koijcov egyike a legjobb orosz iaptu- dóe íróknak. de regényt, elbeszélést és útirajzot is ir. Sokat van külföldön. Budapesten is meg- a tizenkilenec város (1933) cimtí könyvéiben fór ült 1921 vagy 0t2 -ben. Itteni benyomásait irta le. BONKA Ló SÁNDOR.