Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-02 / 124. (3455.) szám
1964 ftimfrM S. ggMribja& ——ar——1 !■ in m ■■ i ■■■»■>■ a—MBnfa—Mn—aKMn—wicBaii..-zs. w vtjb^íu^t jmcuíipm mama zetet Nagy-Britannia és Franciaország között, ami egyet jelent a lefogy verzósi konferencia esetleges megmentésének teljes lehetetlenségével. Anglia ugyan nem támogatta Németországot, de nyilatkozatából kitűnt, hogy nem is fogadja ellenségesen annak törekvéseit, inig helyteleníti Franciaország merev elzárkózását. Franciaország temperamentumos külügyminisztere viszont leszámolva minden illúzióval és szépitgetéssel, nyíltan kijelentette, hogy a mai Németországot európai veszedelemnek tartja, mert a német fegyverkezés máris megindult és ilyen körülmények között hallani sem akar egy olyan lefegyverzési konvenció megkötéséről, amely attól függ, vájjon Németország elfogadja-e azt vagy sem. Sir Jothin Simon az esetien kiutat abban látta, hogy a hatalmak beleegyeznek Németország részleges fölfegyverzésébe a január 29-i angol memorandum alapján. Barthou viszont lángoló vád beszédet mondott a birodalom ellen s azzal vádolta a német kormányt, hogy hadügyi költségvetését két és tél milliárddal fölemelte. Franciaország szerinte nem engedheti meg, hogy a világot az újraéledt porosz szellem kormányozza és a népszövetség csak azt fogadja el, amit ez a porosz szellem helyesnek tart. A világhelyzetre rendkívül jellemző, hogy Barthou beszédében élesen Anglia ellen fordult. Barthou azzal kezdte szónoklatát, hogy Franciaország továbbra is a népszövetség híve marad és követni óhajtja Briand politikáját. Véleménye szerint a reményt nem szabad föladni, de a világpolitikai helyzet 1954 májusának végén sokkal bonyolultabb, mint 1933 októberében volt, amikor a birodalom otthagyta a lefegyverzési konferenciát. Franciaország a jövőben senkire sem akar tekintettel lenni, mert a folytonos kompromisszumkeresés csak eimérgesiti a helyzetet, mint a múlt tanítja. Ezután a francia külügyminiszter egyenesen szembefordult Simonnal, egymásután fölhozza és cáfolja annak tételeit, miközben kellemetlen kérdéseket intéz hozzá. Barthou szerint minden felelősség Németországra hárul. Németország nincs Genfiben, az angol javaslatok alapján, mégis csak azt akarja tenni, ami Németországnak rokonszenves. Ezzel szemben a birodalom nem törődik a genfi tanácskozásokkal s miközben a népszövetség városában fiolynak a tárgyulások, óriási arányokban fegvverkezik. A porosz szellem győzőit a birodalomban. Németországot senki sem fenyegeti és a berlini kormány mégis állandó veszélyről beszél. Ilyen körülmények között Franciaország nem hajlandó követni az eddigi utat, s nem hajlandó olyan rendszerekkel foglalkozni, amelyek Németországnak tetszenek. Barthou beszéde után, amely eddig a legélesebb beszéd volt, amely Genfiben Németország éllen elhangzott, nincs sok remény a megegyezésre, annál kevésbé, mert Angliában nagy visszatetszést keltett a francia külügyminiszter nyilatkozata. Barthou, Simon és Litvinov együtt ebideit P ár i s, junius 1. A Havas-ügynökség genfi jelentése szerint Barthou francia külügyminiszter pénteken délben Sir John Simonnal és Litvinov orosz népbiztossal ebédelt és megbeszélte velük a genfi helyzetet. Litvinov ét Benes tárgyalásai Genf, jumiius 1. Litvinov orosz népbiztos csütörtököm délután Benes csehszlovák külügyminiszterrel tárgyalt. A két államílérfiu hosszantartóén beszélt az aktuális politikai kérdésekről, különösen a biztonsági beszélt az aktuális politikai kérdésekről, különösen a biztonsági kérdésről és a lefegyverzési konferencia helyzetéről. Javaslat a biztonsági bizottság megalakítására Genf, junius 1. A népszövetségi tanács ma délelőtti titkos ülésén elsősorban arról tanácskozott, hogy miként lehetne a nem nyilvános ülésekről kiszivárgó indiszkréciókat megakadályozni. Ezután a Bolívia és Paraguay között konfliktus került napirendre. A bolíviai delegátus javaslatáról tárgyaltak, amelyben a külön bizottság kiküldéséről vám szó. A tanácskozásokat délbem félbeszakították. A legközelebbi tanácsülésen folytatni fogják a délamerikai kérdés tárgyalását, majd a magyar—jugoszláv vita kerül napirendre. ! Genf, junius 1. A genfi lefegyverzési konferencián uralkodó helyzet pénteken is komoly maradt, de a hangulat optimisztiknsabbá vált. A delgátusok ma nyugodtabban tárgyalják az eseményeket és várják az újabb javaslatokat. A semleges államok blokkja a lefegyverzési bizottság péntek délutáni ülésén javaslatot tesz az úgynevezett biztonsági bizottság megalakítására, továbbá arra, hogy fegyverkezési fegyverszünetet kössenek a hatalmak és csak öt év múlva folytassák a lefegyverzési tárgyalásokat. Egyébként Barthou szenvedélyes és határozott állásfoglalása még ma is az érdeklődés középpontjában áll. Egyes hírek szerint döntést a konferencia ma sem hoz, hanem az üléseket ismét elnapolják 1934 októberéig. Ezrek és ezrek vettek részt az urnapi körmeneteken Pozsonyban és Kassán Pozsony, janim L (Pozsonyi ewríkeeztőségünktől.) Az urnapi köranenetm, amelynek & szép idő kedvezett, több ezer főnyi hivőkőzöneég vett részt. A toörmenetet dr. Okánlk Lajos városi plébánoe vezette. A baldocibin után dr. Micsura Márton, a katolikus hitközség elnöke haladt a hitközség' több feépvieelőteatületi tagjával. A örvényihozók közül Kreibich Károly országos kereszténye?; oei atléta párti szenátor vett réezt a körmeaetben. Kassa, junius 1. (Kacsai szekeeztőaégünktőtl.) Évek óta nem látott hatalmas hivőtömeg vett részt Kassán az urnapi körrmenetben, a katolikus egyház legnagyobb s egyben legszebb maoifeeztácdós ümnepeégén. A körmenetben zarándokló ember- áradat megtöltötte az macákat. A fényes szertartások reggel 8 órakor kezdődtek a Dómban, ahol az ünnepi szentmisét Ceárszky püspök celebrálta. Aa evangélium felolvasása után a iszó székről szlovák és magyar nyelven prédikált, azután 9 órakor megindult a körmenet a világ négy tája felé felállított oltárokhoz.- Az ünnepi menetben elől haladtak a felekezeti és állami iskolák katolikus növendékei, utánuk a Szivgárdiista-igyermekek fehér ruhában, a cserkészek csapatai, a különféle katolikus egyesületek és körök számtalan zászló alatt. Az ősi ipartársulatok is részt vettek a kör- menetben régi szép zászlóik alatt, valamint a tűzoltóság zenekara is. A Krisztus kínszenvedésére vonatkozó jelvényeket a katolikus leánykörök és Mária-kongregációk vitték. Utánuk következtek a fiatalság) az iparosok és a felnőtt férfiak kongregációi, a katolikus egyháztanács tagjai, a hölgyek Már'iíukongregáciiói >s a Szlovák Katolikus Kör. Ezekután jöttek a szerzetesi harmadrendek tagjai és az Oltáregyesület égő gyertyákkal. Utánuk az énekkarok, a szerzetes és világi papság haladt, majd a baldachiu alatt az Oltáriszemtséget vivő püspök, előtte virágot szóró kislányok. A püspök után a világi és katonai hatóságok képviselői és a hívők ezrei következtek. A magyar többségű Beregszásza* megsemmisítették a községi tisztviselők választását, mert a pályázatban nem írták elő föltételként az államnyelv tudását A városi tanács a legfelső közigazgatási bírósághoz fordul panasszal az országos hivatal döntése ellen Beregszász, junius 1. (Saját tudósitónktól.) Meg. j irta a PIMH, hogy a beregszászi városházán a múlt év augusztusában nyolc állásra pályázatot írtak ki, de-a megtartott választásokat a járási hivatal meg- | semmisítette és uj választás megtartását rendelte j el. Beregszász városa újra kiirta a pályázatot, azj uj választást azonban mindeddig nem lelhetett meg- J tartani, mert az első választáson megválasztott tiszt j viselők az országos hivatalhoz felebbeztek a járási j hivatal megsemmisítő, határozató ellen. A felebbezés ügyében ügyében most döntött az országos hivatal és megerősítette a járási hivatal határozatát. Az indokolás a magyarság körében méltán keltett feltűnést. Az indokolás szerint ugyanis a választó- j sokat oly pályázat-hirdetés alapján tartották meg, j amelynek szövege nem volt tekintettel a város ad- j minisztrációs szükségletére és nem irta elő feltételként az államnyelv ismeretét. * Az országos hivatal álláspontja a nyelvrendeletbe ütközik, mely világos szavakkal határozza meg a községek ügyviteli nyelvét. A nyelvrendelet értelmében Beregszászon az ügyvitel nyelve magyar, uincs tehát szükség orra, hogy a tisztviselőktől az államnyelv ismeretét követeljék, különös tekintettel arra, hogy a város fordítót is alkalmaz. Az országos hivatal döntése ellen Beregszász város képviselőtestülete a legfelső közigazgatási bírósághoz fog panasszal fordulni, amelynek döntéséig a választásokat elhalasztják. — Mussolini megkapta a legmagasabb kinti kitüntetést. Rómából jelentik: Kína római követ* vaceora keretében átadta Mussolini mimez terel- nőknek a Sárkány-rend naigykenresztjét, a legmagasabb kínai kitüntetést, amelyet elsőkben adományoztak külföldinek. Jí művésznő Irta: Farkas István Szitnyai Zoliánéknak szeretettel — Művész, — mosolygott a művésznő, — milyen szépen tudja mondani. — Egy pillanatig félig hunyt pillák alól nézett Jánosra, talán azt akarta mondani: — Parasztmüv-éfiz, akit csak a föld és az illat érdekel, és nem volt még a Hungáriában egy rendes, kiadós, úri vacsorán. — De nem szólt, csak mosolygott, mosolygott és szinte kislányos kíváncsisággal kérdezgette tovább; — Mi az a zöld ott a kőrakás mellett? Tudjátok, az, ami úgy idenevet felénk? — Páfrány, — felelte csendesen János, bár a szive majd kiugrott a helyéről, hogy megmondhatta, és a művésznő komoly érdeklődéssel nézte a domboldal mennyasszonyát. — Virágot akarok, — selypitette. — Hozzatok nekem olyan rózsaszín virágot. Jó) fog állni a déli ruhámhoz. Akarom! Tibi Jánosra nézett. Valamikor maga ment volna virágért, úgy fölmászott volna az enyhe domboldalra, mint a pinty. Hányszor tett már különb dolgokat csacska kis diáklányok ked- vé-rt! De most a lábára szabott, épen csak elég kényelmes sétacipőjére nézett, majd Jánosra, és halkan köbé csel ni kezdett. — Mindjárt hozok, — vállalkozott rá János, és már fönt termett a domboldalon, ahol száz apró virág kacsintott reá. Némelyik félénken, mert magán őrizte az első harmat himiporát, némelyik magát kinálgatóan, mert nem tudott betelni önmaga újra fölfakadt szépségével, s olyan virágok is voltak, amelyek egykedvűen néztek és tudomást sem vettek a róluk tanakodó emberekről. A virág erre a séta ruhára Is jól illett, és a művésznő kedve magasabbra hágott. Odabent, a hatalma* szállodáiban még úgy gondolta, hogy |fölolvassa nekik félig kész regényének kéz- I iratát, és igy a három különböző értelem és kri- ; tik a pergőtüzében jó étvágyat készít elő a késő i ebédre. De most, hogy barátkozni kezdett a vi- | rág okkal, megfeledkezett a kéziratról, és a duz- ! zadó szintén antilópbőrös retikült úgy himbálta magával, mint a diáklány a könnyen abbáha- gyott kézimunkáját. — Üljünk le, nini, milyen szép asztal, milyen jószagu, frissen mosdatott padok. És le kellett ülniük. A frissen mosdatott, jószág u padok mindenféle emberhez hozzá voltak szokva, d© az ilyen hirtelen leülő, lármás embereket nem igen szerették. Alig hallhatóan nyikorogva tiltakoztak a roham ellen, de a fáradt ajkuk még az eső haragjával hadakozott' és nem tudott élő tilalommá válni. A művésznő Viktorral beszélt már, a kedves, csöndes fiúval, akinek verseit és tárcáit öregedő asszonyok és fiatal leányok könnyes vágyakozással, vagy csendes álmodozással ég elmúlt emlékek szinességével olvasgatták, Tibi meg Jánoshoz húzódott, olyan közeire, hogy szemükbe ülhetett a hangjuk, ha egymáshoz akartak szólni. A virágok és a fák között, csendes tó partján fölifakadt benne .a közös földön töltött, messze maradt diákkor és úgy kérdezgette: — Mondd csak, Jánoskám, látjátok-e jól a Narancsot? Te is ismered, ugy-e? — Látjuk mi is, én is szeretem, — mondta János és nagyon örült, hogy egy messzefekvő hegyet gondolhat az itteni hegyek helyébe. — Mikor diák voltam, minden vasárnap fölmásztunk a tetejére. Onnan, a csúcsról néztünk alá három vármegyére. Jó mesezelátónk volt, mindig magunkkal vittük. Most csak lelkűk volt a jó messzelátó, de azért látták azon keresztül a Dunát is, az Ipolyt is, az egyik vékonyabb szalag volt, mint a másik, de szalagok voltak, amit pántlikának kellett volna a palóc lányok hajába tűzni, amikor esténként énekelgetik a fodormentás illatok palástja alatt, hogy: 1 — Este van a faluba, de világos, Kislány áll a kiapuba, de virágos, Rozmaringot szagolgat, azzal engem csalogat, Azzal engem csalogat, de hiába. A szivük egyszerre megtelt a rozmaring bolondos képével, amit a palóclányok olyan melegen szorongatnak a kezükben, a fehér csont- táblás imakönyvek, — meg a szagositott zsebkendőkkel együtt. Még az imakönyve’k angyal- képe, vagy Máriája is odarajzolódott a még harmatos asztal fölé, amire most rákönyököltek, mert a szivük nehezítette meg odaihulló fejűket. — Az én apám ismerte az egész vidéíbet, -— mondotta Tibi. — Évtizedekig ott élt 'közöttük, ők is ismerték és szerették. Azért választották meg alispánná is. Pedig nem a megyéből volt, nem voílt velük vérségi kapcsolata. Palóc lett az apám 'is, mint a többiek. Nem veszed észre a 'beszédemen, hogy ón is palóc vagyok? És János előtt illesztgetmi próbálta a. mélyre .hasasodó á-kat és a magasodni igyekvő, de félúton leibiJleuiő e-ket, amik rendes betűik ugyan a palóc ábécében is, de miihelyt kiejtik őket, olyan bolondosán elhúzódnak, mintha mindig az apró hegyekhez ragaszkodnának és azok szerint nyúlnának mások fülébe, szemébe, szivébe és gondolatába. Olyan jói állt neki ez a régen elszokott, de most hirtelen megtalált külön palóc beszéd, hogy János belül nagyokat nevetett ölömében. Maga is úgy felelt rá és nem vették észre, hogy erdélyi fiú és pesti asszony ül mellettük, akik nem értenek erre a furcsa, külön nyelvre, különösen a művésznő nem ért, mert Pesten született, ott is fog meghalni és regényeiben is csak néha utazik le elhagyott állomásokra, de igazi faluiban még a regényeiben sem volt. Sok kipörgetett ly-űík is furcsa voQt, ugyThogy azok ketten fölfigyeltek rájuk és a mü- 1 véfiznö megfenyegette őket: — Ejnye, ti parasztok! Hát illik az hazalM- kivánkozmi a faluba, amikor velem vagytok? De tudták, hogy mesebeszéd a tiltakozás és a szép parasztos magyar muzsikabeszéd jól i esik a mind a négyüknek, a Petőfi-tér aeszo | nyalnak is, a Lágymányos fiának is, minden- 1 kinek jól hangzik, talán még ezeknek a bíiik- ! köeben élő madaraknak is, atkák, odacsücsöri- | tik a csőr üket az itt ritkán hallott, más hangok felé és igyekeznek belőle valamit eltanulni. — M'enjünk tovább, menjünk az erdőbe! —- kiáltott a művésznő, — ér. veletek akarom élvezni a természetet! Menjünk', no, keljetek! Sietve mentek tovább a tó partján, mig erdei ut alá nem értek. Itt hosszú, furcsa szekér- alkotmányok várták őket,’ a szekerek előtt jámbor és fáradt lovak ropogtatták a szénát és a közelben éppen most javították a még titokzatosabb, még rejtettebb erdőrészekbe vivő kocsi- és autóutait. — Jaj, de jó, jaj ,de pompás! — örvendezett, a művésznő. — Szekerek és lovak! — És kis- ilámyos mosollyal mosolygott !p a keblére tűzött, domboldalról hozott virágra, mintha azt akarta volna vele vagy neki mondani: — Én is közületiek való vágyóik. Magyar vagyok. A 'tietek, és értlek, szeretlek mindnyájatokat, lovakat, erdőt, domboldalt, virágot, utat, padot, melegszívű és elfáradt népem! Nektek is innék, ha tudnék inni a nyelveteken, de várjatok csak, itt hamarjában eltanulom tőletek azt, ami eddig hiányzott a mesterségemből és most már úgy hozzátok szegődöm, hogy regényeim minden tizedik oldalán megemlékezem rólatok ... Máris uj regénysorok gyülekeztek rohamra fejéber, és olvasatiam cikáztak benne a gondolatok: Folytatjuk. 2
