Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-06 / 104. (3435.) szám

s Fölszentelték az ungvári keresztény munkásság fehér zászlaját A lelkes lefolyású ünnepség két vezér­szónoka Fedor és Hokky képviselő volt UAgrár, május 4. (Ruszinszkói szerkesztő­ségünktől.) A maga nemében Ungváron ed­dig példátlan, lelkes ünnepség folyt le május 1-én az UAC.-pályán, ahol a három hónappal ezelőtt alakult ungvári keresztény imunkás- szakszervezet fehér zászlóját avatta fel. A szentelési szertartást reggel 8 órakor kezdődő diszfelvonulás előzte meg, a Bozos-ucca ele­jéről a Masaryk-'téren, a Rasin- és Rákóczi- uocán át a Széchenyi-szigetre, onnan pedig az UAC.-pályára. A diszmenetben több mint kétezer fehér- virágos munkás és munkásnő vett részt a fel­szentelendő zászló alatt. A munkác-si keresz­tény szakszervezet és a keresztényszocialista párt német osztálya ötventagu küldöttséggel és saját Máriás-zászlajával képviseltette ma­gát. A menet elején vonultak Fedor Miklós és Hokky Károly nemzetgyűlési képviselők, Egry Ferenc volt szenátor, Pásztor József pá­pai kamarás, Zibai plébános s néhány szak- szervezeti titkár és párttitkár. Az impozáns menetet a bélyi rezesbanda nótaszóval ve­zette végig a városon a nézőközönség ezrei­nek sorfala között. Az IJAC.-pályán felállított emelvényen el­sőnek Egry Ferenc volt szenátor, kisgejőci harangöntő-mester, mint a munkaadók képvi­selője jelent meg és lelkekhez szóló szép be­szédben üdvözölte a munkásságot e nagyszerű ünnep alkalmából. A zászlószentelési szertartás^ a római kato­likus egyház nevében Pásztor József pápai kamarás végezte mély hatású beszéd kísére­tében. Majd a református egyház részéről Komjáthy Gábor ref. esperes-lelkész áldotta meg a zászlót, végiül az evangélikus egyház részéről Margóczy. Aladár főesperes adta ál­dását a fehér zászlóra; mindketten magas szárnyalásu beszédben méltatták a nap jelen­tőségét, A munkás-szakszervezet nevében Küikemezey József ügyvezető tett fogadalmat a zászló alatt, majd Hokky Károly nemzet­gyűlési képviselő mondott lelkes hatású üd­vözlő beszédet, méltatván a keresztény mun­kásság szervezkedésének nagy jelentőségét. Nagy figyelem közepette emelkedett ezután szólásra Fedor Miklós nemzetgyűlési képvi­selő, aki a tőle megszokott nemes szónoki len­dülettel fejtette ki, hogy a krisztusi szellem­ben milyennek kell lennie a munkás és mun­kaadó közti viszonynak. Két nyelven elmon­dott beszédét lelkes taps és helyeslés fogadta. Utána dr. Kerekes István, az országos ke­resztényszocialista párt ruszinszkói kerületé­nek politikai elnöke a párt nevében üdvö­zölte a munkásokat és a zászlót, majd Pataky Menyhért és Pásztor József lelki vezetők üd­vözlő-beszédei következtek, úgyszintén Búgra József munkás, Krón József szakszervezeti jegyző, Kerekes János kassai kiküldött, a szaktanács elnöke; Tonhaizer János mun­kácsi párttitkár, Sájghy István iparos és Kor- hikova Zsuzsanna üdvözlő szavai hangzottak el. A lelkesebbnél-lelkesebb üdvözlő beszé­deket a munkásság kitörő lelkesedéssel fo­gadta. Nagy hatást keltett Köszörű Károlynak erre az alkalomra irt „Májusi ébredés1* cimü verse, melyet Szkalla György szavaló-mű­vész adott elő. Az ünnepséget egyébként Kö­szörű Károly nagyvonalú beszéde fejezte be, melyben a keresztény felekezetek közötti eme dicséretes összefogás jelentőségét mél­tatta. A zászlóba elsőkként a zászlóanyák helyez­ték el a zászlószögeket. A zászlóanyák: dr. Ke­rekes Istvánné, Szűcs Mária munkásnő, Kö­szörű Károlyné, Zahorcsák Mihályné mun­kásnő, Kalmár Mariánné, Perdulák Mihályné munkásnő, Wittenberger Istvánné, Keszler Istvánné és Daru Sándorné gyönyörű szalla- got hímeztek a zászlóhoz. Az ünnepség után ismét felvonulás, utána pedig közebéd követ­kezett. A zászló képeit Sárkány Baba festő- művésznő kószitet'te. Az ünnepségen Mára- marosból az aknaszlatinai, bocskói és rahói testvérszervezetek kiküldöttei is megjelen­tek. Kommunista kudarc, keresztényszocialista siker - a dunauerdahelyí május elteje Dunasfcerclahely, május 4. Dunaszerdahe- |y<-ri a kommunisták minden esztendőben ha­bi Ima- felvonulásokkal; népgytülésekkel ée mulatozásokkal ünnepelték meg május else­jét. A kommunista szervezkedés hatalmas erőrekapását mutatta az a tény, hogy a köz­ségi képviselőtestületben 7 képviselőjük ült. A keresztényszocialista haladó párt intenzív munkája, a Keresztény Munkásegylet meg­alapítása s az ottani vallásos és nemzetmü- velő munka azt eredményezte Dunaszerdahe- lyen, hogy a kommunista párt alapjaiban in­gott meg, a párt. tagjai egymásután léptek be a keresztény munkásegyletbe, amely ma már magába tömöríti az egész dunaszerdahelyi keresztény munkásságot. Érdekes, hogy a hét képviselőtestületi tag közül már három sem jár az ülésekre s azok is rendkívül szerényék lettek. A kommunista párt talajvesztését Duinaszerdahelyen a legjobban mutatja, hogy május elsejére a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtak annyi hívőt összetoborozni, hogy egy felvonulással legalább a látszatot meg­mentsék. Dunaszerdahelyen annyira csendes volt a május elseje, hogy sem népgyülés, sem felvonulás nem volt, de még egyetlenegy vö- röskokárdás ember sem mutatkozott az uccán. Kombinált szoba ÜE1F BÚTORGYÁR i. BYSTRICA lel. 170 Komplett lakás- és irodaberendezések Saját tervezet! Szőnyeg, linóleum és gyermekkocsik gyári lerakata Sezlón rúgózva Ki 130-­M 360 Patent sezlón ágynemű elhelyezésére Jlapoh é napló Irta: Darkó István A RIMBLI Egy szlo'venözkói kisvárosban, régebben, még a háborús időkben és azok előtt, eléggé isime- metes volt a rimbli. Losonc voH’t ez a város, rim- blinek pediig egy önálló nyel!1 vet neveztek a rimblisták**, akik szervezett gondtalanságukban odáig is elmentek, hogy légbemuszó határokkal kacsalábon forgó államot, pontosabban köztár­saságot alkottak és tartották fenn huzamosabb időn át, Nyelv melllét mozgalom is volt tehát a rimbli, törekvéseiben eléggé szétfolyó, hatá­rozatlan megmozdulás és humor-konjunktura, arneliy végül, kitartó fejlődés folyamán, részt­vevői legnagyobb megl epe fősére mégis akkora eredményeket ért el, hogy egy egész állaim ke­retét építhette maga köré légnemű kínai fal­ként, szótáradé és illanó tartalmának a bekerí­tésére. Hol terült el ez a Rimbli-köztársaság, vagy ahogy rimbli nyélven hívták, a ,Rimbli-eőgér- tarpeja“, hol úszkáltak határai a kisváros leve­gőjében, meddig terjedt hatalma és mik voltak létének alapjai, maguk az állampolgárok, a rim- bfeták sem igen tudták. Bizonyos tények azon­ban megtörhetetlen bizonyítékokkal tanúskod­tak a Rimbli létezése felől. A nyelvet, egy lelki-eszperantó és garnirn mű­nyelv egészen önkényesen gyártott részeit és keverékét megalapítója, a>z álamnak különben az elnöke is, a főbb méltóságokkail együtt állan­dóan fejlesz tette. Voltak, akik folyékonyan be­szélték a rimbllt, ismerték törvényeit, baji ká­sáit. ragozásait, amelyek a nyelv egyszerű sza­bályait alkották. A fejlődés kezdetén néha még magyar szavakat kellett a rimblihe bélekeverni, ezek később egymásután cserélődtek ki eredeti riibmlli-szavakkal s csak egy-egy tőben, gyökér­ben maradt nyomuk. Ennek dacára sem mond­ható, hogy nyelvünkből származott volna a rim­bli. Az állami nyomdában, egy kis kézi présen több füzetben meg is jelent a riimibli szótára és használati utáskása. Voltak, akik már ennek az értékes kiadványnak a segítségével tanultak meg rlmhlifüil. Törvényei ég íratlan szokásai át­szőtték szálaikkal, arany fonalaikkal a rimblisták köznapi életét is. Az elnököt, e dliiszels tiszte mellett festőművészt és megtestesült humort, rimbli Ikézbi'lllegetéssel köszöntötték az utcán. Szine, arany-kék-fehér-rózsaszin-narancssárga 'és még ki'tudja milyen, (Ívelő ifjú szivárványok összetett gzinei), cimorpajzsa, zászlaja, zümmögő indulója is volt a Rimblinek. Tavaszi estéiken, a losonci korzó csendesedő végén a rimblisták, ] javarészt húszon felüli éves fiatalok, sokuk ka- tonarubálban, élv o nullák a költészet rimbli je­nek mindenkori legnagyobb magyar vezéréről. I Petőfi Sándorról elnevezett utcába, aboll az el nöki lakás, a téli (nyáron nyári) palota állott. Itt szemlélte meg a sorba állított délceg rimblis- tákat, bakkecekie ugrásokkal vonulván el előt­tük. az „Eboe urzser“, az elnök. Jókedvű pari­pája a maga láthatatlan valóságában szila,jón ug rált alatta, a zümmögő rimbli zene üteméire s az állami színekre befestett ékes kormánypálcáját, egy rövid kis nádbotot magasra emelte kezében. Bolondok ezek a fiatalemberek, állapították vol­na meg a vígyorgó hold világ és a tapsoló csilla­gok, de ezek is beszélték a rimbllt s ezért nem mondották.. Aki fiatal volt és értette a jókedvet 6 még hozzá akiiben élt e két ailapke'fék megfogni mazásánák éte kifejezésének a vágya, minden különösebb nehézség nélkül tagjává, válhatott a Rimblinek. Csak el kellett magát jegyeznie a komoly arccal kacagó nyelvnek és komoly nagy kacskaringókkal díszített hüségesküt kel­lett letennie. Ha aztán derék hive lett a Rim- hlinek, szép címet is kaphatott, kimondani is nehéz rimbli elmet, az állam nagypecsétjével ellátott oklevelet, vagy idegenből származott kinevezte tett hazájába, messzi idegenbe, kül- államba. Rimaszombatba, vagy Szentendrére nagykövetnek, vagy konzulnak. Nem lehet célja e rövid történelmi Írásnak, hogy tárgyának furcsaságait, sokféleségeit, ese menyeit mind felsorolja. Legalább ife annyira meddő kísérlet volna ez, mint leírni a. lélek ván­dorlásának útját és irányát a térben, ha nem meddőbb. A kérdés azonban akarva nem akarva felmeredez: Bolondság volt-e hát egész v. lójában a rimbli nyelv és a köréje seregfő sok ízletes oktalanság, maga a tágabb értelemben vett Rimbli? Fiatalság: bolondság, mint tudjuk, i'gy mondja a felnőtt tapasztalat, de aki foglalko zott már az emberi szív és száj belső és külső beszédeivel, az azt felel, nem a rimbli nem volt értelmetlen bolondság. Köznapi nyelvész és töprengő, akiben megnézzem t valaha is a gondolat, hogy Bábel tornyának meséjén kívüli mik azok a valóságos okok, körülmények és kényszerítések, amelyek az emberiség számta­lan különféle nyelvbeszódét létrehozták, tallán elfogadják egy más kérdés jogosultságát is: mi hozta létre a rimbllit? , A Rimblire úgy emlékezünk, aJki'k ismerjük 1934 május 6, vasárnap. losonci történelmét, mint az ifjúság nyelvére.- Az ifjúság lelkiállapota teremtette meg a játé­kos nyelvét. És hunyják be a szemüket minda­zok, akik máig nem ás hallottak a rimbllről, be­hunyt szemmel futtassák át gondolataikat ifjú éveik mezőin és feleljenek legjobb meggyőződé­sük szerint: N'incs-e' hát egy nyelv, szétszórt és ■általában össze nem szedett, hetükből és hang-: ■zókból álló. amelyet csak az ért, tud, beszél, aki fiatal. Amelyre csak az emlékezhetik, aki volt fiatal. Miért ne? Ahogy a fajták magyar, fran­cia, dán nyelvét kiformálhatta az ember földi létezésének millió rejtelme, ahogy azonos lét­feltételek egy nyelv használatára szorítják az embert, úgy miért ne állhatott volna elő a fia­talság lelkiállapotában, életkörülményeiben a rimbli-nyely és szórványos volta dacára is adott esetben jól megvizsgálható, bár kezdetleges 'rimbli-éiletf orma ? Egy fiatal lélek játékosan csoportosította hangjait a fogalmak kifejezésére, egy másik jó­kedvűen hozzátoldott s a fiatal beszéd elkezdte növekedését. A használatban fejlődött é6 alkal­mas vcll-tát bizonyítja, hogy egy évtizednél is tovább élt. A mesélő tovább mehetne: Ilyen módon külön nyelve lehetne, vagyis van, csakhogy nincs megalkotva, nemcsak az ifjú embernek, hanem az öregnek, az aggnak, a férfinak és a nőnek is. De a mese ilyen messze nem megy- Megáll a rimblioél s egy elmélázó ak­korddal már be is fejezi: Volt egyszer egy rimbli nyelv és voltak a Rimiblinek csupa fiatal polgárai Losonc városában székelt a.z ismeretlen terjedel­mű, egyszer mérhetetlenül messzire, máskor csak a korzó és az elnöki palota araszára ter­jedt. vibráló levegőhatárok övezte állam, a Petőfi-uocai téli (Tavasszal tavaszi) palotá­ban. Nagyköveteit és konzuljait előre küld­te messzi idegen földekre, egészem Rima­szombatba és Szentendrére is, hogy ott kép­viseljék a -rimbli-érdekeket. Aztán nagy csa­pás és elkerülhetetlen veszély zudult a jó­kedvű rimblistákra. Ez a veszedelem romok­ba döntötte államuk légies épületét, a fele­dés ködfátyolát borította az optimizmus szár­nyain lebegő, ízes bolondságaikra és nyelvü­ket, mint a szanszkritt-et, az idő homokja elte­mette. Csak a véletlen ásta ki az elmúlás kö­veibe vésett nyelvemléket, apró szótárait és nyelvtanát a rimbli-nyelvnek, egy rendetlen Íróasztal fiókjának rezignált kiürítése alkal­mából. Pedig hát, kiált fel az egykori rim- blista államtitkár, mért kellett a rimblinek elpusztulnia? Gondterhelt fejét lehajtva és megfelel: Eltelt az idő a rimblisták fölött. Idősek lettek az egykori vidámak és most már felnőttként felejtenek. A rimblit, ez már a világ sora, elföldelték. De mégis, ha a mai fiatalok ajkán olykor olyan szót hallanak megzendülni, amely a rimbli hangzattanára, hajlitására és ragozására emlékezteti őket, ilyenkor sűrű kézlibegtető rimbli-köszöntés- sel integetnek az utódok felé és megzendül bennük is a régi kedv s a hajdani bizakodás- ———a A prágai magyar főiskolások vi aestfe a hiflerizmusról Prága, május 4. A prágai magyar ifjúság Szé­chenyi Reform Mozgalma a prágai MÁK mozgalmi szemináriumában. tartotta meg érdekes vitaestjét a hi-tlerizimus tudományos kritikájáról. A mozgal­mi szeminárium vezetője, Toperczer László a vita­est bevezetésének szánt előadásában ismertette rö­viden a hitlerizimus világnézeti és eszmei koncep­cióját, mely Wagner Wotan-kultuszával és Nieíz- soliének a modern Übermenschről alkotott filozó­fiájával van összefüggésben és igy végeredmény­ben nem egyéb, mint a német-germán magasabb- rendlüségbe vetett misztikus hit. Az előadó megál- lapitotta, hogy ez a világnézeti kiindulópont Csatá­ra természeti és faji jellegű. Ezután ismertette a hitlerizimus huszonnégy programpontját és a kitű­nő liberálisba világnézet történelmi szerepét. Az előadást mélyreható vita és eszmecsere kö­vette. A jelenlevők megállapították, hegy megvár, de nem kevésbé nemzetközi szempontból a hitle­rizimus pangermán jellege következtében minden nemzet alsóbbrendűségét kellene, hogy jelentse. Ezért a hitlerizmus speciális német jelenség, me­lyet más fajok és nemzetek nem importálhatnak. Pozitívum benne, hogy programjában igen erősen kihangsúlyozza a társadalmi erkölcs és felelősség­érzet szükségességét és hogy egyrészt a világszerte végbemenő naciomális megújhodás egyik alak a, másrészt a liberalista és materialista világnézet gyakorlati bukásának közvetlen függvénye. Ellen- mondáea, hogy ez áramlatok politikai formációival küzdve, önmaga is ugyanazon világnézeti alapokon áll végeredményben, szellemtörténeti eredményeit is nagyobbára hatalmi eszközökkel éri el és igy a megdőlt abszolút világnézeti rendszerek helyébe relatív, vagy exkluzív germán jellegű kiindulási pontokat ad. Ezért van szükség a korszerű kisebb­ségi nemzeti megújhodásban először is egy kérész- tényjeüegü, abszolút idealista vilégué'otre és en­nek alapján az idealista demokráciára, mely az anyagias liberalizmus helyébe az ideális szabad- ságeszmét állítja. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom