Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-06 / 104. (3435.) szám
6 rPB&GAlA^AG^ARHIKLAr> 1934 május 6, vasárnap MBDHBM KÜLÖNVÉLEMÉNY Reményteljes fiatalember Az elmúlt napokban történt Becsben: egy reményteljes huszonháromé vés magyar fiatalember, akinek minden oka megvolt arra, hogy éljen, a vonat alá vetette magát és meghalt A fiatalember — doktor juris — egyedüli tulajdonosa volt egy sokmilliós miskolci cégnek, fiatal volt, vagyonos volt, egészséges volt, csak éppen: lélekben volt beteg. Nem egyszer próbált meg öngyilkosságot, amig végre sikerült neki. Drága sportkocsiját kétszer is nekivezette a vonatnak, a kocsi összetörött, ő megmenekült. A család — mit is tehetett volna egyebet — szanatóriumba zárta a fiút. Külön ápoló vigyázott rá éjjel és nappal, de egy szerencsétlen pillanatban a fiatalember mégis megszökött és elbujdosott a vasúti vágányokig. Érthetetlen, megdöbbentő, mondjuk mi fia talok és kevésbé fiatalok, akik tele vagyunk gondokkal, akiknek bizonytalan ébredést jelent minden holnap és akiknek legmagasabb vágyunk, hogy rövid időre kipihenhessük magunkat az anyagi gondtalanság langyos fürdőjében. Azok, akiknek nem jutott, valóban azt hiszik, hogy tudnának mit kezdeni a hatalmas vagyonnal. Fantáziánk illatosán csa pong, ha arra gondolunk, hogy hirtelen óriási vagyon birtokosai leszünk, akár sablonos főnyeremény árán is! Ellágyulva gondolunk könnyen megoldható szociális és erkölcsi kö telezettségeinkre: ennek ennyit, annak anvi- nyit. erre a célra emennyit, aztán hajrá! neki az életnek, a tengereknek és dél szigeteknek, később a tanulmányoknak, még később annak a munkának, amelyre legjobban vágyunk Szórakoztató és pihentető időtöltés az ilyen képzelődés azok számára, akik — nem fizet ték ki e havi házbérüket. A magam részéről — akármennyire is hajlamos vagyok a fenti képzelgésre — megértem a fiatalembert, aki a nagy vagyon és a biztos jövő elől a halálba menekül. Kedvenc témám az ilyen fiatalember, valamikor hosz- ezabb irásmüben foglalkoztam vele. Megírtam pontosan a jelenetet is, amikor a fiatalember, a szópjövőjü, megszökik a szanatóriumból orvosai és őrizel elől. Az én hősöm is a halálba menekült, de — némi kerülő utón. E hős nem kereste a halált, csak megtalálta, mert az élet nem nyújtott számára egyebet. Nagyon is megértem tehát a miskolci fiatalembert, megértem azt is, hogy nem kereste a hosz- szabbik utat, mert még csak fe1 sem ismerte a menekülés egyetlen útját, ..a keskeny ösvényt, amely az életre viszen“ Pedig a fiatal doktor juris a jogi tudományokon kívül tudója volt olyan dolgoknak, amiket mi, szegény emberek, nem ismerünk. A gazdagok a tudói ezeknek a dolgoknak, valamennyire tudják már őket az idősebb gazdagok is. de nekik van hová menekülniük a megismerés elől, ők még belefeledkezhetnek életük munkájába, amely létrehozta a va-j gyónt, ők még koruk természetes aszkézisé vei visszavonulhatnak a birtokba vett élet ki tét jelzik ezek a megmagyarázhatatlan ön- gyilkosságok, amelyeket fiatalemberek 'követnek el napjainkban, olyan fiatalemberek, akik a mi beszorított képzeletünk szerint az élet királyai lehetnének. A bécsi lap, amely szenzációs riportban tálalja fel a különös eseményt, azt említi meg a fiatalember melankóliájának okául, hogy édesapja és nagybátyja, a milliomos cég vezetői egymásután haltak meg rövid időn belül és akkoriban azt suttogták, hogy halálukban része van a fiatalembernek, ki akkor a nagy vagyon egyedüli ura lett. Ezeket a méltatlan híreszteléseket vette szivére a fiatalember és azok miatt menekült a halálba, — a lap 'értesülése szerintNem, a fiatalembernek valóban nem lehetett része apja és nagybátyja halálában. A szenzitiv lélek, akit megölt a vagyon felelőssége, nem ikivánhatta a vagyont. Sokkal köny- nyebb volna megfordítani a dolgot és a fiú édesapját és családját felelőssé tenni a fiú haláláért a családot, amely éjjel-nappal ápolót rendelt a „halálbakészülő‘‘ mellé. Orvoshoz vitték, ápolókkal vették körül, — csak éppen a gyógyulás útjára nem vezették rá, a gyógyulás útját nem mutatták meg neki. Az apa és a család a vagyon és a pozició tiszteletéire nevelték a fiút, pedig a fiú régen elvetette ezeket a bálványokat. A családi felfogás, a merev ragaszkodás özekhez a régi bálványokhoz, elállta a fiatalember útját, kilátását, hogy rátaláljon az életbe való menekülés útjára. A nagy óvatosságban, amely körülvette, a fiú nem láthatott egyebet, mint az ápolókat, akik őrizték, nem tudott más menekülési, mint azt, hogy ne kerüljjon többé az ápolók kezébe- Aa átmenet éles apa és fiú 'közötti, — és sohasem volt annyira éles, mint ma, — éppen ezért aa apad nevelésnek ma az az egyetlen feladata, hogy a gyermek elől ne zárja el a távlatokat, ne zárja el a® élet széles mezőit, . amelyek kívül esnek az ő öreg látókörén. Nemcsak a szanatóriumban, hanem a felnövök vés egész ideje alatt szűk körben őrizték a fiút és így lehetséges, hogy a fiú meg sem értette vágyakozásának szavát, a szűk körön kívül eső igazi élet szavát és a nagy vágy igy valóban csak értelmetlen melankóliában nyilvánult meg. A szemevilágát korlátozták, nem csoda, hogy elsötétült előtte minden és csak egy utat talált meg, amely kivezette a nagy sötétségből. Sándor Imre. M május hó 15.-ig jelentkező azon uj előfizetőknek, akik lapunkra egy egÉSZ évre előfizetitek és egy évi előfizetési dijukat ezen napig hozzánk átutalják, 1934. julius 15-ig megkezdett Pöstyén-fűrőő-i tartózkodásuk költségéből Ke 300'-, azaz háromszáz koronát magunkra vállalunk. Irta: Zilahy Lajos Nem tudom, hány á gyűlő vés dukál a fejedelmi újszülöttnek, aki Párizsban született, valamelyik francia építész asztalán, zizegő hártya- tekercsek között. Az újszülött neve: abrie. Nehogy tévedés legyen, nem Ábris hanem csak egyszerűen és igénytelenül: abrie. De. hogy valóban királyi csemete, egy óriási családfa, egy hatalmas dinasztia megalapító ja, aziránt egy percig sem lehet kétség. Abri tudvalévőén franciául hajlékot, menedéket jelent. Valamikor minden dinasztia jobbágysértései elől és irányító jótékonyságban lelhetik meg nyugalmukat. A nagy különbség azonban, amely az idő sebb gazdagok és fiatal utódjaik között van, az, hogy az idősebbek másképpen érzik az idő felelősségét, mint a fiatalok. A felelősséget érzik ők is, de az ő felelősségük belső mivolta még egyéni és családi. — ezt a felelősséget tartani és uralni lehet. A másik, szélesebb felelősség, amely össze roppant ja a huszonhá- roméves fiatalokat, az öregeket csak mint külső — gyengébb vagy öregebb — nyomás éri, ez alól könnyen szabadulnak kisebb-na- gyobb aram yball asz tok elejtésével Lelkűket csak kívülről kezdte ki a felelősség és ezt a kezdődő betegséget könnyen tudja gyógyítani a jótékonyság kellemes injával. Sem ők, az öreg gazdagok, sem mi, az ő szisztémájukban küzködők nem értjük meg közvetlenül a fiatal gazdagok lelkiállapotát, azt a felelősséget, amely lelkünk belsejében ütött tanyát és belülről akarja szétfeszíteni telküket, őket nem nyomja ellensúlyképpen a harc a kenyérért, a megélhetésért, a holnapért, a belső feszültség nem talál ellenálló külső falat 'és igy könnyen megesik, hogy a még meg nem edzett uj lélek, amely nem találja az enyhülés útját, szétfeszíti a testet, mint az uj bor a régi tömlőt. Régi tömlő a fiatal test. is, ha a régi felelősségek abroncsozzák körül életét. Az, uj belső felelősség korszakának közeled sorból eredt, az uj szónak is éhez a régi, polgári szóhoz fűződik a vérségi kapcsolata. Az értelme maradt a régi, a fogalma azonban mást jelent, rengeteg gondolat, társulását, az emberi élet fordulatát, ahogy például az en- tente szó alatt is mást értünk márna mint száz év előtt. Párizsban az egyik boulevardon uj üzletpalo- tá't építettek, amelynek pincehelyiségében a modern és előrelátó francia építész megépítette az ahris-t, amellyel eddig legfeljebb csak angol de- 'tektivrégényekben tálálkoztunk. A nagy, uj francia palotában a faliakra festett és lefelé mutató vörös nyilak jelzik mindenütt, hogy merre van lent a pincék alatt az abris, a szabad és boldog emberiségnek ez a sötét, szomorú, állati kis buvólyulka, amely végeredményében alig különbözik valamit a neandervölgyi ősember csontokkal teleszórt mély barlangjától. Gondoljuk csak els a földszinten, a boule- vardra nyíló nagy forgóajtók körül 1934 Párizsának tavaszi élete, gyönyörű kis nők, becsületrend es francia öregurak. jókedvű idegenek a világ minden tájáról, fent az emeleteken a legmodernebb üzleti élet, Írógépek, télé,főnök, rádiók, a huszadik század tündéri civilizációja de ennek az életnek illúzióját mint a véres penge metszi ketté a vörös nyíl, amely dermesztőén mutált, egy uj fogalom felé: abris! Erre menekülj, ha, megszólalnak a vészharangok, vagy hia megdöüdülnek a veszélyt jelző ágyuk, vagy ami még valószínűbb: a rádión keresztül tudod meg a valóságot. Ide menekülj, az abris felé rohanj, ha jön a gáztámadás. Erős cetoeritfalak, erős cement- mennyezet. A falba épít étit kamrákban rengeteg felhalmozott élelmiszer és ivóvíz. Külön helyiségben gondosan elrendezve várakoznak a gáz- maszkok és aoélsisakok. Külön kis kabin a felügyelő részére- akinek kezeügyében van a lakók listája g aki számon tarthatja, hogy nem maradt-e valaki odafent, a halál torkában. Az „odafent” ebben az esetben Párizst jelenti, a ma Párizsunkat-, valamennyiünk Párizsát, a világ legszebb városát, amelyre most úgy gondolunk, mint az emberiség közös kincsére, a vidám szépség kertjére, Balzac és Maupassant és Géraldy városára. Ne túlozzuk él a dolgokat: egy fecske még nem csinál nyarat, egy abnis még nem csinál európai gázháborut. Addig még nem is lenne semmi baj, ha a francia építésznek, vagy segédjének eszébejut a merész ötlet, hogy abrist kellene építeni, elvégre francia mü vészfejekben gyorsan pattan az ötlet. Itt azonban az ötleten túl másról is szó van: az ötlet megvalósulásáról. És üzleti palota terveiről lévén szó, a lehelletfiinom tervrajzok több- izibem fordultak meg a társaság tanácsüléseinek asztalán, ahol komoly és száraz pénzemberek ülnék, akik utálják a felesleges ötleteket. Hányszor összedugták a fejüket, hányszor megrágták a szót és a tervrajzot, amig végül ie jóváhagyták a kölltsétgvetiéenek ezt a tételét. Ami nem lehet egészen jelentéktelen összeg, hiszen az ab- ris ötszáz ember befogadására alkalmas, víz- és légmentes ajtókkal van felszerelve, és,ami a legfontosabb tétel: levegőellátásáról ugyanolyan gépezetek gondoskodnak, mint a, (tengeralattjáróknál. Az írókra, és művészekre ne adjunk sokat- ostoba rém látomásaikkal állandóan teleki ab áljá.k a világot. Ezek a. nehéz, komoly pénzemberek azonJban gondolkodóba ejthetik az embert, amikor nemcsak elhatározzák, hanem valóban meg is építik -ezt a különös buvólyukat. És szinte bizonyosnak látszik: ezekntán már nem épül Parisban egyetlen uj bérpalota sem abris nélkül, mert semmi sem ragadósablb, mint az ilyen példa. És ki tudja: vájjon néhány éven belül az u-j háztípus nem fogja-e mindenütt a világon éppen olyan természetesnek találná az ah'rist, mint manapság a fürdőszobát, amely nem is olyan régen még vakmerő újításnak számított? Valami van a levegőben. Valami fojtogató érzés. Egyelőre azonban ezzel ne törődjünk, gyerünk táncolni egy kicsit az albni-ba, ahol természetesen ipar két t és rádió is van. ggiQKfgsaBsaogM Hitsch a&c'ája a lőcsei német gimnázium megmentése érdekében Késmárk, május 5. (A P. M. H. 'tudósitójától.) Már hosszabb idő óta föl-fölbukkan a cseh és a szlovák sajtóban az a hír, hogy a lőcsei német állami gimnáziumot he fog iák szüntetni. Ezek a hírek a Szépééségen élénk nyugtalanságot váltottak ki, mert a lőcsei német gimnáziumra nem csupán kulturális, de gazdasági szempontból is nagy szüksége van Lőcsének. Most arról értesülünk, hogy a parlamenti takarékossági bizottság elé javaslat került a lőcsei gimnázium fenntartási összegének törlésére. A lőcsei német gimnázium fenntartása évente mintegy 500.000 koronába kerül, ebből az összegből 300-000 koronát emésztenek fel a személyi kiadások. Ezeket nem lehet megtakarítani, mert hiszen a gimnázium tanárait és egyéb alkalmazottait másutt kell elhelyezni és tovább fizetni. Ha tekintetbe vesszük, hogy az épületet továbbra is gondozni és tatarozni kell és hogy az iskola fenntartása esetén tandijak és vizsga- dijak is folynak be, akkor az esetleg elért megtakarítás semmiesetre sem olyan nagy, hogy a lőcsei német gimnázium bezárását indokolná. A gimnáziumnak 204 növendéke van, akiknek 86 százaléka német nemzetiségű. A tanulók szülei közül 41 százalék Lőcsén lakik, mig például a lőcsei csehszlovák gimnázium növendékeinek szülei közül csupán 38 százalék lőcsei lakos. Nem igaz tehát, hogy Lőcsének a növendékek hovatartozandósága alapján nincs szüksége német gimnáziumra. Eltekintve azonban ettől, a lőcsei iskolának még az is hivatása, líogy a Szlovenszkón és Ruszinszkón elszórtan élő németség gyermekei számára maradjon fenn, mert a pozsonyi és késmárki német középiskolák annyira igénybe vannak véve, hogy az első osztályba jelentkező tanulóknak csak kisebb részét vehetik fel. S tekintetbe kell venni Kárpátalja németségét is. Ugyanis itt 13.249 németnek nincsen középiskolája, Szlovenszkón 53-550 német lakosra jut egy középiskola, ez az arányszám a szlovákoknál már csak 46-198. A szlovenszkói és kárpátaljai németség sem saját tanítóképzővé! nem rendelkezik, sem egyetlen szakiskolája sincs. A lőcsei szülőív szövetsége akciót indított az iskola megmentésére. Nitsch Andor szepes- ségi képviselő vezetésével a jövő héten küldöttség megy Prágába, amely a miniszterelnöktől, az iskolaügyi minisztertől és a kormány két. német tagjától a lőcsei német, gimnázium további fenntartását fogja kérni. (DV) Különös l<e dvezmény h 1 !IL - -I'l, Ili' 'i uj előfizetőinknek! ■iifliiiiiniiiiiiii Uj szó született
