Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-06 / 104. (3435.) szám
■ iisjii Ui-.jUsi <j, V i Jlü'p. KHCT5KBEJBBMM5aa*!Bií»iSB: Óriást választéka Legolcsóbb áraki Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok 2 ll!lllllll!lllllllllll!l Modern képkeretezés, üvegezés iiiiiiiiihiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 Alapítva 1833 Sieted ki a vasútra, a barátom elé, aki e perőben érkezik. Barátom német grafikusművész, igazi árja német, látszólag 'boldog ember. Vezető tagja a képzőművészeti szakosztályinak Berlinben. Még a régi időkből a kancellárnak is jó ismerőse, sőt barátja, ha soha nem is kérkedik ezzel... Igazi finom művészember a barátom, különben nem is sietnék ki elébe a vasútra. A mai sivár életben már alig lehet az embernek barátja. Idő, kor és sok minden amit fölösleges magyarázni, elzárja az ember lelkét egy másik ember lelke elől. De ez a barátom, tudta a módját nem engedni időnek és kornak. Lelki és szellemi ékessége s berendezettsége, mint egy történelmi bútor, múlhatatlanul értékes és kedves. Fölényes, ironikus, okos művészember. Már többször volt Pesten, ha rövid ideig is. Már többszőr írtam is róla, ha röviden is. Mindig fájt a szivem mikor elváltunk. A legutóbb, ősszel, mikor elutazott, fel szóltam hozzá a vágón ablakába, ahonnan szép szőke feje kihajlott felém, két kék szem mosolygásával. — Legközelebb elmegyek Berlinbe! — j mondtam. — Nem érdemes! — felelte. Hát most#itt van, már látom! A hosszú kocsisor, az egész szerelvény, a fekete mozdonnyal az élén, mint egy eleven szépséget és valóságot, mint egy .különleges emberi teremtményt oldja ki magából s választja I elém katonás alakját szép szőke feje koronájával, mint aki az én számomra érkezett. — Mindenki, aki boldogan várt valaha a perionon valakit, ismeri ezt az érzést: az ember szereti a vonatót, amelyen ez a „valaki" megérkezett! No lám, a barátom! Mintha soha semmi nem változott volna a világon: itt van a barátom! Sőt itt van vele egy nő, amit sohase tett idáig, egy igazi nő, egy olyan karcsú no, mint amilyet Rippl-Rónai festett, a Hellen nosztalgiájával, — egy karcsú nő kis kutyával! Egy yorkshirei kis kutyával a karján. Soha ilyen tündéri nőt, az egy Walter Rózsit leszámitva, nem láttam életemben. Nem is nő. Csupa vonal és rajz. Olyan kul- turvonal és kulturrajz, hogy az ember úgy érzi: a jó Istennek már semmi köze ehhez a kreációhoz. Hogy jön létre az ilyen nő? A túlfeszített s túltelített akarat mámorából. Abból, hogy leadva a dolgokból maga körül, önnön magából kényszerít ki s erőszakol ki mindent, — másszóval idealizálta magát. Rögtön éreztem e nő láttára, hogy végérvényesen el volnék veszve és kárhozva, ha nem tudnám, ezzel az esztétikámmal s ennek az esztétikámnak a kontrolljával, kielemezni füneményszerüségét. Ha nem kisérné vétkekkel sűrített elragadtatásomat az a fékező gondolat, hogy ez a nő a barátom barátnője s utitársa. De azt is éreztem rögtön, e nő láttára, mennyire igaza van annak az annyi hivságos dolgon lázasan töprengő Nietzsche atyámfiának, mikor az idealizálást úgy definiálja, hogy az nem a kis dolgok elvonásából és letördeléséből áll, amint ezt általában gondolják. A levonásoknak a leghevesebb, a legerélyesebb módon való kihajtása az, ami döntő, ami olyan döntő, hogy minden egyéb eltűnik fölöttük. Másrészt az az ezüstszürke yorkshirei szőr- gomolyag, ami ezt a nőt komplelálta, a művészileg kitenyésztett agyonvérfertőzött öleb- fajtának egy olyan szörnyeteg- és szépségpéldánya volt, hogy nem győztem csodálni. Szeme, szája, orra, semmi sem látszott abban a sarkcsillag! prémburkolatban, mely mint egy királynői szőrköpeny vonta be, lesimi- fott ezüsthársony szálaival, testi formájának Iá thatatlan kontúrjait. Percenként végig kellett simítani a fején s megnyitni szőrtömegeket, hogy meg ne fulladjon ebben a köpenyében. A négy lába egy-egy gumihüvelyben volt, hogy a körme bele ne akadjon a szőrzetébe, ha. leteszik a földre. Hogy ne kelljen kioperálni a lábál lulajdon magából, ha megindul útjára. — Jaj, de szép kis kutya! — mondtam, miután a barátom bemutatóit a hölgynek. Ez nem kutya, — felelte a nő, — ez egy disz mii, egv ékszer egy tünemény. Sokai szenved áltól, hogy ilyen diszmi) ilyen ékszer, — rnom^a a barátom. — Miiwtón percben majd megfullad. Órákig kell kefélni s fésülni speciális kefedolgokkal. Járni nem tud. Eljutni egy gázlámpáig vagy egy uccasarokra, a legnagyobb kin számára. Amiből állandóan benső zavarai is támadnak. Olyan kényelmetlenségektől szenved, hogy az kimondhatatlan. A szépség mártírja.-----ügy van! — mondja a nő s beszállunk eg y taxiba. Sajnos, a kis kutya minden gond és féltés és érdeklődés központja, úgyhogy nem is tudunk egymásnak örülni, ahogy azt szoktuk idáig mikor találkoztunk. — Mindenki szenved, aki csakugyan szép. Az mind szenved, aki ritka lény vau a világon. Aki szebb mint a természet, az a legjobban szenved, — magyarázza a taxiban a nő. Nézem a barátomat, aki helyeslő kis fejmozdulatokkal kíséri a nő szavait. Általában egész lénye, maradéklalan lelki értelemben kisérni látszik e nőt. Látszólag minden gondolata hozzátapad s tőle nyeri kvinteszen- ciáit. Erkölcsileg szólván, valósággal e nő táplálja szellemi életerejét. Antit tud, amit lát, amit merít, azt mind általa tudja, benne látja, belőle meríti. Ez az 5 modellje, fölsróÉn láttam önt a kirakatban ön volt az édes próbabábu, titokzatosnak látszó ál-sphynx, fogyókúrás, szép karcsú lábú. Ott állt a Tél kirakatában, testét prémezték drága bundák s mert megbámulták, boldog is Tolt, mig bámulni meg nem unták. De a Tavasz kirakatában ön újra híres, érdekes lett, uj színek, vágyak parfiimiözték a percig tartó titku testet De már az ősz kirakatában divatba jöttek a niolettek s kegyetlenül lomtárba lökték, mint ráncost, régit, megvetetted. Lehetne arra is gondolni, hogy uj romantika felé megyünk. A kor elég romantikus. Nagy izgalmak mindenütt a világon, váratlan uj események, sorslfordulatok a társadalmak és az egyes emberek életében, a levegő túlfűtöttsége, a nacionalista eszmék hatalmas lendületű előretörése — a ma atmoszférája nagyon sok hasonlóságot mutat azzal, amely a francia forradalom és a napóleoni háborúk után megteremtette a múlt század első felének romantikus világszemléletét. A realizmus a nyugodt, egyensúlyozott időknek való, amiéikor csakis az látszik valószínűnek, ami logikus és észszerű, egyensúlyozott és állandó. A romantika a nyugtalan koroké, amikor semmi sem látszik valószínűtlennek, a lehetetlen sem lehetetlen, a dolgok irányítását az észszerii- ®ég helyett a fantázia veszi kezébe, uj és még meg nem állapodott eszmék járják keresztül- kasul a levegőt, a társadalmi rétegek uj integrálódásra törekszenek. Mennyi forradalmi törekvés van a világon, részint lezajlott forradalmak, részint kísérletek forradalmaik támasztására! Akárcsak a romantika korában, mikor a forradalom Parisban rneggyujtott fáklyája folyton ide oda cikázott az európai folva valami természetfölöttire. Az életem már sokkal könnyebb, — mondja, — mióta kivontam magam a természet béklyóiból. Már nem is dolgozom „természet után". Semmit meg nem figyelek magáért a megfigyelésért. Ez már gyári üzem s mü- vészetellenes.. Egyenesen őrizkedem attól, hogy azért nézzek, hogy lássak. Mindenben átengedtem magam tulajdon lelki kifejezéseimnek. Az embernek tudnia kell, hogy kicsoda az ember. Ilyen szép, ritka, finom dolgokat mondott a barátom, mi köziben a dumaparti szállodához értünk. Az eszményi nő vitte az eszményi kis kutyát s kiszállott. Mi is kiszálltunk utána. A liftben hallgattunk s csak annak örültem, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz. Ilyen közel egymáshoz ebben a kalitkában. kontinensen. E pillanatban Európa négy nagy nemzete, az orosz, olasz, német és spanyol van a tényleges forradalom állapotában s Becs még liheg az alig lezajlott forradalomtól... És mindezek a mozgalmak nem tudni, hova fognak eljutni, — hiszen jól tudjuk, hogy a forradalom sohasem oda szokott eljutni, ahova indult. Lehet, hogy .már benne is vagyunk a romantikában, csak még nem tudjuk. Bennünk, idősebbekben még nagyon is bennünk vannak a régi időik fogalmai és mértékei, de a fiatalokkal, a háború után nevelkedettekkel már nehezen tudjuk magunkat megértetni s az eszmék és mértékek nagy változása csak azért nem egészen feltűnő még, mert a fiatalok még nem jutottak igazán szóihoz. De hogy nyugtalanság fűti őket. az abból is látszik, hogy könnyen és szívesen csatlakoznak mindenhez, ami uj, ami más, mint. az apáiké. Milyen könnyen lesznek ma polgári fiúk és lányok bolsevistákká, bolsevistákból fasisztákká vagy nemzeti szocialistákká! A német náci- mozgalom, amit lehel úgy is értelmezni, hogy az ifjúság lázadása az öregek elleti, mennyire telítve van romantikus elemekkel! iörtóneAztán beléptünk a szobába. — Itt nagyon jó lesz! — mondta a nő s körülnézett. S rögtön leült egy fotőjre, úgy ahogy volt, kalappal a fején, kabátban s a kis kutyával a karján. — Azt hiszem San Toy is meg van elégedve. — mondta, gyöngéd tekintetével a kis kutya fölé borulva. — Csak a művészet teszi lehetővé, — mondta a barátom felém fordulva, — hogy az ember önmagát mint egy tökéletességet élvezhesse. — Ez igaz! — mondtam szeretettel. De akkor a nő, az eszményi nő, felénk nézett a fotőjről, túl világi tekintetével. leni-szemlélete, az északi szőke faj világuralmi jogosultságának legendája, a vallással szemben való magatartása — merő romantika. Másféle romantika, mint a régi volt, de romantika, amely sók esetben kénytelen magát a régi romantika formáival és szóképeivel kifejezni, mert még nem tudta kitermelni a maga külön szókincsét. A temperaturája mindenesetre nagyjából azonos a régi romanti- ; káéval. A romantika kisérőzenéje egykor az irodalomban és művészetben a történelmi téma kultusza ivóit. írók, festők, még zenészek is felfedezték a történelmet és boldogan fordultak dekorációi, festőisége és fantasztikuma felé. Fantáziájukban fölelevenitették a középkort, amelynek ax az előnye is volt, hogy keveset tudtak róla. És ma? Az asztalomon a mielőbb elolvasandó könyvek legtetején öt vagy hat történelmi regény várja, hogy kézbe- vegyem, a színházakban minduntalan történelmi tárgyú darabot játszanak, ami nagy film átütő sikert arat, az majdnem mind történelmi. És a közönség szívesen veszi mindezeket, érdeklődik régmúlt korok szenzációi iránt. Talán azért is, mert szívesen elfordul a maga korától, amelyben nem sok vigasztalást talál. Ezekben a történelmi müvekben épp úgy, mint a Hugó Viktor korabeliekben, nem annyira a történelmi valóságot keresik, hanem inkább a szenzációt, a mozgalmasságot, az egyik esetben a történelmi jelenetbe bujtatott aktualitást, a másikban a szórakoztató, izgalmas mesét. Flaubert is irt Salaimból, Tolsztoj is Háború és békét, de ők, ha már történelmi témára vetették magukat, milyen aprólékos részletességgel igyekeztek megismerni a kor valóságos képét! Ennek a mély belemerüléemek alig van nyoma a mai történelmi regényben, filmben, színdarabban. Nemrég az egéisz Középeurópát bejárta az Angliai Erzsébet cimü színdarab. Érdekes darab is volt. A szerzője Erzsébet angol királyné nagyszerű koráról szemmel láthatólag alig isimért mást, mint Lytton $trackey tagadhatatlanul kitűnő könyvét. A történelem ismét, mint dekoráció jelentkezik az irodalomban. Akár Walter Scott Jósika korában. A régi romantikából nemző-dött a XIX. század historizmusa. A maiból aligha fog egy uj historizmus támadni. Sőt mintha a történetíró is mutatna némi hajlamot a romantika felé. Erre vall például a középkor rehabilitálására \ alő — különben értékes és nem alaptalan — erőfeszítése. A régi romantikából nemződön a XIX- szazad liberalizmusa is. Ma, a mai romantika egyenesen a liberalizmus ellen fordítja lóg élesebb fegyvereit. UgylaIszik, le is fogja vágni. Mi öregek megdöbbent érzéssel látjuk, hogy a fiatalság már lomtárba valóknak tartja a belénk gyökerezett szabadság-és liumanitás- lideálokat. S ugylátszik. ezek most már hamarosan a múzeumba is kerülnek. Megteltek szolgálatukat, mehetnek. Ami a heh 'kh jön, az még zavaros, bizonytalan, tapogatózó Le- hét, hogy csak azért, mert még eddig nem tudták kifejezni. * — A barátod, — szólott a barátjához, — levihetné a kis kutyát az uccára egy percre. Mécs László s En láttam ont a kirakatban l Ruhája régi, arca ráncos, de lelke napról-napra szépül, Öt nem lehet lomtárba lökni: Isten vigyáz reá az égből! Uj romantika felé? Irta: Schöpflin Aladár Jíartsu nő kis kutyával írfa t S z o m o r y Dezső Rövid raiz Ha nincs szive s nem jön meg könnye: limlommá lesz a limlomok közi! — Pedig Önt is ott álmodták meg valamikor a liljomok közt. Az én anyámat régi módi ruhában láttam életemben: abban, mit varrtak Máriának, midőn fiat szült Betlehemben. Volt már sovány, midőn a gondok fogyókúrája megaszalta. _ de az angyalkéz varrta köntös szé p madonnává magasztalta. Bs volt kövér is, amidőn a szive alatt az Isten-képű gyümölcsöket hordozta. Régi ruhája jó volt: hozzászépült.
