Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-27 / 120. (3451.) szám
1994 május 27, vasárnap. 17 ^^CT-MAjE&JSRHnaiSP Színházi csaták — Anno Domini 1903 Irtat Hang aricasViator óriás eseményszámba ment, az egész városit lázas izgalomba 'hozta Fedák Sári kilátásba- helyezett váradi vendégszereplése. Abban az évben volt ez, mikor Zsazsa a Bob herceg- hon aratta tüneményes sikereit. Fedáik neve fogalommá vált e ez a sudár növésű oíkos leány a mágnásoktól az utolsó osztálysorsjegyező kofáig mindenkinek kedvence lett. A budai tmágnáspalotákban kézről-kézre adták, s 'boldog volt, akinél Zsazsa egy csésze teát ivott. Azzal az ö hunyoros, de hihetetlenül érdekes, okos tekintetével különös módon tudta lebilincselni a vele érintkezőket. Rajongtunk érte mindannyian, akik abban az időben a színházak körül ólálkodtunk. S hétszámra hallgattuk volna a Bob: Érted eped a szivem, érted eped a gitárom ...“ szerenádját. Az volt a 'boldog és irigyelt, akinek szegfű- csokrát Zsazsa este gitárjára kötötte, s nem adtuk egy félvilágért, ha egy-egy újabb Sztre- lis zkv-f el vételébő 1 aláirásos képét megkaphattuk. Zsazsa pedig úgy bánt a hódolóival, mint macska az egerekkel. Engedte, hogy körülötte szaladgáljanak, szaglásszanak, — dehát a többit úgyis tudják. Azonban gyerünk csak vissza Nagyváradra! * Úgy esett a dolog, hogy a város jótékony nagyasszonya, Escherolle6 báróré egylete, vagy talán a városi szegények javára egy estélyre megkapta a színházat, s körültekintő tanácskozás után, Fedákkal és Szoyerrel a vezető szerepekben, a Gésákat tűzette előadásra. Szoyer Ilonka is tetőpontján volt művészetének, s előző vendégszereplései révén ismert és kedvelt volt a váradi közönség előtt. Zeaasa azonban alig játszott még vidéken, kettős felléptük kész szenzációszámba ment. Hogy is irták akkoron a nagyváradi lapok: „Fedák Sári és Szoyer Ilonka együttes fellépte Sidney örökbecsű daljátékában országos jelentőségű ünnepe lesz a színházi Múzsának, s mint hírlik a fővárosi színházak és hirlapoik is beküldik képviselőiket, e velünk együtt az egész ország osztatlan érdeklődése kíséri a két díva. nagyváradi vendégszereplését." Hetekkel előbb elfogyott az utolsó karzatjegy is, s a Royal-kávéház élelmes Marci pincére ötven és száz koronákkal adott túl az idejekorán összevásárolt belépőjegyeken. Ellenőrizhetetlen s meg nem állapított forrásból izgató hírek kezdtek azonban városszerte terjengri. Azt suttogták, hogy Zsázsát az egyesült Szoyer-párt ki fogja fütyülni, másnap azoniban már a Fedák-párt szervezkedéséről locsogott a fáma, s nem is annyira a primadonnák iránti rokon-, vagy ellenszenv, mint inkább az általános izgalom és lelkesedésből kifolyólag két táborra szakadt a város színházba járó közönsége. Zsazsa mellett a huszártisztek s a megyei urak foglaltak állást, ezek voltak az úgynevezett agrárok, Szoyer Ilonka mellett a városi társaság, s az irók lelkes gárdája korteskedett, s látszólag ez volt az erősebbik a városi párt. Szoyerék a Royal-kávéháziban táboroztak, a Fedák-párt Bőlöny József ugrai földibirtokos, nagy színházbarát úri házánál tanyázott. Sütötték, főzték a. terveket, s meglepetéseket, s fonták ki Fedák, ki Szoyerék számára városszerte a koszorúkat. * A gimnázium tornatanára — akinek nyári -helyiségében, nagy kiterjedésű kertben rengeteg veresakác nyílott — csodaszép illatú ró- zsaszinfürtös virágait a jó Isten is arra teremtette, hogy illatos virágesőre használjuk föl, — örömmel adta meg az engedélyt, hogy a teljes májusi pompáiban virágzó akácokat leszedessük, s virágzuhatagot készítsünk Zsazsának. Sőt odáig ment a tanár ur előzékenysége, hogy a délutáni tornaóra végén diákjaival szedette a virágot, akik „a Fedák“-ról lévén szó, óriási lelkesedéssel tépték, rázták, kopasztották a szegény fákat. Este 7 órakor lepedővel takart két hatalmas ruhakosárral állítottak a színháziba, s ragyogó arccal adták át a bóditó szagú virágtömeget. Egyikük, okos tekintetű fiúcska, ravaszul hunyorítva súgta: — Senkinek sem árultuk ám el, hogy akácesőt hoztunk a Fedáknak, mert még utolsó pillanatban is lefűzhették volna a t r i k k ö t! Egy-egy szivar 6 borravaló ellenében nagy- titokban a szinpad fölé cipelték a zsinónnester segédei a két kosarat, s azt az instrukciót kaptáik. hogy minden felvonás után egy-egy kosára! zúdítsanak a szagos jószágból a Zsazsa nyakába. Nem is képzelné senki, micsoda tömeget képez, s főképpen micsoda átható illata van ilyen két kosárnyi akác virágnak. | Az egész földszinti és páholypublikum lelkesedve, de őrült fejfájással tért éjjel haza az I előadásról. A karzatnak azoniban semmi baja nem volt, ott a huszárok és babáik voltak elhelyezve, már pedig egy-két kosár akácvirág, akármilyen erős illata is van, meg sem koty- tyan egy szakasz huszár bagaria-csizmája mellett. Ezt pedig a váradi konyhatündérek rég megszokhatták. Dehát sok minden más is történt még ezelőtt a nagy nap folyamán, * Korareggel kimentünk a virágpiacra, s öezszevásáro-ltuk az egész ott talált virágkészle- tet, s a már másutt is megrendelt, s falukról beküldött virágtömeggel együtt elküldettük Bölöny Józsefekhez. Szani6zló-uccai házuk tágas udvarán, élén a háziasszonnyal társaságbeli leányok és asszonyok rendezték, kötözték az érkező virágkészletet, s csakhamar hetven kis Bidermeyer-koszoru sorakozott a belső udvar frissen kaszált gyepágyán. Ezalatt a Szoyer Ilonka hatalmas pártja is zseniálisnál zseniálisabb — hogy a kis diák szavaival éljek — trikköket eszelt ki. Hogy pedig híveiket ezzel is lelkesítsék, a főuocai virágkereskedés kirakatába is kirakták a 6zebbné!-6zebb csokrokat, rózsafüzéres napernyőket, virágkosarakat. A mi taktikánk a meglepetés volt, lázas készülődésünkből nem árultunk el semmit a külvilágnak. A kirakatok virágóriásain lelkes feliratok ékeskedtek: „A legbájosabb csalogánynak — Nagyvárad társadalma." — „Az egyetlen Mimosának — Nagyvárad müértő közönsége." — Szoyer Ion- kának az intelligens úri publikum" stb. A hatás meglepő volt. Százszámra tolongott a kirakatok előtt a nép, s egy-egy újabb Szo- yer-virágcsoda megjelenését tüntető éljenzéssel és tapssal fogadták. Lelkes diákok kurjantottak ugyan néha egy-egy „éljen Fedák"ot is, de az ucca hangulata déltájban határozottan Szoyer-párti volt, a helyzet Zsazsára nézve aggasztónak látszott. Hja, a nép kegye, akár a szerencse fargan- dó, s ahhoz szegődik, amerre a siker sikongó ezélkakasa száll. * A Szoyer-párt uccai sikerének híre Zsázsához is eljutott, s az erős, de önérzetes diva haragosan villám!ó szemekkel fordult az ebéd utáni fekete kávénál felénk: — Tudjátok, engem a dolog túlságosan nem izgat ugyan, de azt kijelentem, ha egyetlen füttyöt is hallok, úgy ott hagyom a színházat, mint a pinty. Át sem öltözöm, jelmezben jövök vissza a hotelbe, 6 nem játszom tovább az Istennek se. — Ugyan mi jut eszedbe Zsazsa füttyről beszélni, tájékozva vagyunk mi a hangulat felől, s biztosíthatunk, rém volt még akkora ün- nepeltetésbeu primadonnának része, amilyennel itt fognak ma elárasztani. Különben is légy nyugodt, aki fütyülni merészelne, az a halál vagy legalább is huszárpofon fia. Mert bizony mi is nyugtalankodtunk kissé, az ucca karzati népének hangulata kiszámíthatatlan, s éppen ezért jó csomó hetes huszárt láttunk el jeggyel, s helyeztünk el a karzaton ezzel a rövid instrukcióval: —r Aki pedig fütyül — pof, pof, pofi Közben pedig gyártottuk az ideákat, diszi-- tettük a virágos kocsikat. Déltájban eszébe jutott valakinek, hogy egy felvirágzott bárány, melyet francia pásztornőnek öltözött kisleány vezetne a színpadra, nagy hatást tenne. Nosza, megindult a hajsza ilyfajta göndörszőrü jószág után. Aranyért sem volt kapható. Végre egy közeli faluból, úgy emlékszem Mezőtelegd- ről lovas staféta hozott este hat órára a virág- kereskedésbe egyet, ahol a kis bégető jószágot rózsabimbókikai és rózsaszínű eelyemszallagoes- kákkal felcicomázták, e a színházi kellékes hatéves, fehérbeöltözött, szalmakalapos leánykája gond jaira bizták. Egy kis versre is betanították a csöppnyi jószágot, melyet Zsazsa színpadra lépésekor kellett volna elmondania: — Hull a virág, bárány béget, szeretnek itt Zsazsa téged. De hát persze a kis maszatos úgy megijedt a szinpad fényáradatától, 6 az ordítozó publikumtól, hogy vers helyett elpityeregte magát, — e orrát fújva, maga kezdett bégetni. * Vegyük azonban sorjában a dolgokat. Este félnyolc óra: a színház környékét ezernyi nép veszi körül és sorra éljenzi az érkező no labilitásokat. Mert ott volt, kérem, a színházban mindenki, aki a vidék hotvoléjához tartozott: a Bölönyiek, Miskolczyak, Tiszák, Beöthyek, Pallayak, Mess k ók, Szunyoghok, Fráterek, Wertiheimsteinok, örleyek, Baiáeházyak, Te- legdyek, — továbbá az egész hetes közös, —• s a honvédhuszár tisztikar, s még Pestről is csomó Fedák-imádó, s színházi Szoyer-barát. A színház szorongásig megtelt. A pénztár leeresztett ablaka előtt százszámra vártak jegyre kétségbeesett alakok, akik még mindig remélték. hogy valakit a nagy szorongásban megüt ta’án a guta. s megürül egy hely. Ezek tényleg már csak gutaütésre játszottak. A karzat két szélén az úri házak szobaleányai ültek, kezükben három-négy kis koszorút Az volt a nagy esemény, ahogyan a kis Takács visszaérkezett a háborúból. Mindenki láthatta volna rajta, ha van valaki akkor az állomáson, hogy amikor lelépett a vonatról, tétovázva nézett körbe, babra kézzel sokáig csa- to'gáttá magára a hátizsákot és bizonytalankodó . lépkedeéssel megirdult a visszatért leszereltek között a alu felé, hogy no, a kis Takács, a ferdeorru Takács Jani semmit sem változott. Olyan ő bizony, amilyen azelőtt volt, mielőtt a nagy emberszükségben az ő satnya- sága is megkel'ett a hadseregnek és bevették és elvitték. Eléggé a közepén tették ezt vele, mert elmúlt már akkor is negyven esztendős. — Nagyon meg lehet szorulva a Konrád, meg a Vilmos, — mondotta még Pintye is, a sánta, háborús pótdobos a faluban, — ha már a Janira is rávetette a szemét, girhes Takács Janinkra, Janit nem is kisérte ki senki az állomásra, amikor virágosán, kufferesen, jócskán vidáman, italtól bemelegedve elvitte a vonat a negyvenévesek között. Nagyon öreg, okulárés öreganyja volt neki otthon a kis belsőségében, az járni sem tudott, nem kísérhette ki a Janikát. Meg is volt ijedve szegény vén Ta- kácsné, amikor megtudta, hogy még a Janit is viszik katonának. Annyira megrémült, hogy görbe-eres öreg lábai azt a kis szolgálatot is felmondták, amelyre eddig napjában valahogy mégis rá tudta venni őket. Egyedül imbolygóit hát a daloló házasemberek közt a vén legény, a kis Takács. — Jajj, lelkem Janim, — sirt hozzá Bodon- né. aki megöregedett anélkül, hogy gyermek- áldásban részesült volna, — jajj, suta 'kis JaIria: Darkó is' van nikám, hát te úgy mégy a többiek közt, mint az elhagyott árva, elátkozott árva megvarázsolt árvaságos árva, jajj, hát gyere már, hogy sirassalak legalább én tetéged, valaki legyen, aki utánad is sóhajt egyet: Jaajj, magassáigos nagy Mennyibéli. viszik a Janit, visz mik!... — Ne ordijjon, Bodonró, — szólt rá az állomásfőnök, az ezüstcsillagos, — magától minden áldott temetésen, minden egy teremtett katon akisé résen csak ezt hallani. Valaki hozzátoldotta: — Nincs, aki ezt a gyámoltalan Takács Janit elrihassa, hát ő vállalta. Fiatalabb úgyse jutott neki, pedig nem látom, hogy vóna ember ,akibe asszonyféle nem csimpaszkodik. Hát bizony akkor nem is volt, csak Jani. Neki még akkor is be kellett érnie Bodonné- val, aki pedig csak olyan szakmányba sírt. Ahogy a boltban az ember azt a gyertyát, ostort, süvegcu'krot veszi meg, amelyik még ott van, ott áll, nem nyúlt addig senki hozzá, úgy nyúlt ő is a Takács Jani magányossága felé. — A Jani férfiasságának még a háború sem haszrált, — mondta a tanító a papnak, — ekkora gyámoltalanság, amekkora ebbe az emberbe szorult, szinte el se képzelhető. Mesébe Plő. Pedig esze van, állítom, hogy esze van. Csak gyáva, vagy mi az ördög van vele, nem mer beszélni, mozogni, nincs bátorsága az élethez. Az ilyen rögtön elesik, ahogy kiér. Az első dolga, ahogy kiteszi a lábát a vonatból, hogy odaáll egy golyó elé. Pulya egy szerzet. Ha még ez ie hazajön, akkor úgy szól a közmondás, hogy az ügyetleneké a szerencse... nem a butáké. — Igen, — a pap k utánagondolt Janinak, — nem nagyon sikerült férfiember. Ijedten jött egyszer hozzám az özvegy Bencéné, hogy levelet hozott, nem merte felbontani. Ez a harmadik levél, akit életemher kihozott nekem a posta, mondta szegény. Az első fiatalabb koromban meghozta a hirt Klevelandból, hogy meghalt szegény amerikás bátyám, egyetlen testvérem. A második Josefstadtból jött, hogy szegény fiám lábát amputálni kellett... Az volt a harmadik levél, amit hozzám hozott. Mi lehet vájjon benne, milyen Isten csapása?! Kiderült, hogy Takács Jani irta. tavalyelőtt, innen a faluból, egysoron lakik Bencéékkel. Le- vélileg kérte meg a Bence-leány kezét.. Nem adom, kiabálta akkor Bencéné, bolondnak nem adom. Aki igy megrémiszt engem, annak nem adom szegény láryomat... Hát ilyen gyenge legény a Jani. Levélben kért feleséget magának, egyetlenegyszer próbálkozott és akkor is igy... Én se hiszem, hogy még előkerüljön szegény feje ... És mégis előkerült. Lassan .toprongyosan ballagott be a sáros utón, sovány hátizsákkal a hátán, fodrosszélü lábezárvédőbem. Alig lépegetett, kedvtelenül, árván előzgette egyik taipa a másikat, tudta, hogy senki se várja otthon, csak a félkegyelmű Mák Péter, akitől pusztulásba mehetett ugyan egész vagyonkája, öreg édesanyja közben a templom mellé költözött, a földbe. Nem vigabb így ez a visszatérés, mint az eltávozás volt két évnek előtte, a virágos, italos elutazás. Hanem most az akkori éneklők se virítottak valami nagyon a jókedvtől. Egyesével, kettesével dagasztották az őszi sarat s a vonatbeli beszélgetés után idehaza már szólni se futotta a kedvük. Minek siessen haza? Ráérkezése elég van, az otthoni pusztulást megláthatja még és nem lesz későr akkor se meglátnia. Betért a kocsmába, forralt bort kért és süketen hallgatta a kocsmáros örvendezését. Egyszer csak egy kupecforma, városi állású, csizmás ember ugrik eléje. Szeme szélső pillantása már azóta, hogy belépett a kocsmába, észrevette és tudomására adta Janinak, hogy ez a kereskedőképü igen nézegeti őt. Egy hosszú időig ültőhelyében tette ezt, a túlsó asztal végéről, aztán egyszer csak megmozdult, mint aki nem bírja tovább és kiállt a kocsma köze.pé'be. Jani asztala elé. A két-három ember, a kocsmáros. egy belépő muzsikus cigány, akik még az ivóban ott volta kívülük, jól hallhatta, ahogy tiszteik ed ő hangon szólt Takács Janihoz: — Csak nézem oldalt, nézem, mondom magamban, ez csak ő lehet. Én is kint voltam, kérem, Tirolban. A tizennégyes honvédek közt voltam. Ejnye, a falu nevét, no már az nem jut eszembe. De az arca ... biztosan tudom, holtbiztos, hogy megismertem. Engem aztán térden lőttek, hazaküldtek, tizenöt tavaszár. Ráhaijolt a Jani asztalára: — őrmester voltam. Nem emlékszik rám, kérném? Egyizben az én szakaszom volt kirendelve, ott álltunk, mintha mellbe vágtuk volna, amikor megismertem magát... Komolyan nem emlékszik rám ... nagyobb volt a pocakom, őrmester Baumann, a kórházban lefogyott... Az volt a jó munka, amikor maga felhúzta őket... egymásután. Volt olyan fasor, hogy két oldalt többen is csüngtek a fákon ... Hallja, azért magával nem érzi a legkényelmesebben magát az, aki látta azokat a munkákat!... Ugy-e nem tévedek? — Nem, — a Jani szájából önmaga csodálkozására jött elő, — nem téved őrmester ur. — Maga az, ugy-e? Ejjmye, a neve? Azt is emlegették. — Takács János. — Lehetséges. Már nem emlékszem... de igen, Takács. Mintha csakugyan Takács volna
