Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-27 / 120. (3451.) szám
1984 május 27, vasárnap. 9 A tizenkilencedik század Egy polgárasszony a írónon ■ Viktória és az an&ol v iíá g hatalom titka nagyanyia Prága, május vége. Strachey Viiktória-életraj- aiában az a meglepő, hogy a történelem legnagyobb kérdései is egyszerű és hétköznapi konyhaproblémákká változnak (benne, s a könyv maradéktalanul adja vissza azt a képet, amit egy zavartalan és egyhangú családi élet tükörlapján rajzolnak ki a forradalmakkal, nemzeti szabadságharcokkal, háborúkkal és egy egészen uj világkép kialakulásával terhes század eseményei. Viktória az első polgári uralkodó, vele lép szinre a kispolgárság, minit történelmi osztály — ezt Maurois állapítja meg Viktóriáról, Strachey ennyi közvetlenséget soha nem enged meg magának s talán nem is láthatta ennyire a citoyen szemével a kis kövér és édesen duzzogó királynőt, a francia Maurois, aki egyébként is szívesen foglalkozik angol kérdésekkel, élesebben ismerte fel, hogy nem a forrongó párisi polgár tört utat a kispolgár Ízlésének és erkölcseinek a világpolitikában, hanem az angol királynő, aki ugyan mélységesen meg volt győződve elhivatottságáról, ez azonban lényét nem vonta be misztikus ködökkel, megmaradt egyszerű polgárasszonynak, aki rajongott férjéért és rajongott derék tanácsadóiért, szerette az egyszerű örömöket és népének szive dobbanását is megérezte. Sok mindenhez nem értett Viktória, ösztönei azonban csalhatatlanok voltak. Tömzsi alakja végignyulik e zajos századon; 1837-ben lép trónra, tizennyolcé vés korában és 1900-ban sodorja le onnan a halál, életének utolsó percei- -ben is dolgozott,, kihallgatáson fogadta • a dél- afrikai frontró! hazatérő Rpiberts tábornokot, szívósan ragaszkodott a hatalomhoz, még az; ■utolsó, percben se akart.gyönge asszonynak látszani — pedig egy hosszú életen át a.legkényesebb helyzetekben is éreztetni tudta, hogy gyen- ■ge asszony .-.csupán. S- ezzel nyerte meg legnan- gyobb csatáit. Viktória házasságában is vált valami mese- szerű, olyasvalami, ami csak egészen ritkán szokott az életben beválni: a férjet, aki számára az élet legteljesebb boldogságát jelentette, két évtizeden keresztül, valójában már a bölcsőben kijelölték számára. Mind a két gyermeket ugyanaz a báibaaszony fürösztötte, s mindkettőjüknek neveléséről a Coburg-ház híres bizalmasa, Stónkra ar dr. — a század együk legeredetibb alakja — gondoskodott. Egyenesen ördögi az a családi mechanizmus, amely szívós céltudattal faragta egymáshoz ezt a két jellemet: mint egy pár cipő két darabját, olyan pontosan szabták egymáshoz őket. S ahogy ez a művelet sikerült, ebben van valami ördögi is, ha úgy tetszik, valami boszorkányoseág, mert hiszen még a légrej'telmesebb anyagból is kevertek ennek az emberpárnak életébe, még pedig elég nagy adagot — a boldogságból. Albert könnyen megnyerte Viktória szivét, amit egyébként nem is volt túlságosan nehéz megnyerni, s ettől kezdve egy példás családi élet áll az események középpontjában. Európa a fejeteteján áll, az angol trón körül pedig egy uj skót nyaraló építésének gondjai nyüzsögnek, Viktóriát megviselte, ha uj minisztereket kellett megszoknia, Melbourne érdekében például még bakfis-kxrálynő korában angol viszonylatban valóságos puncsot hatjott végre, kijátszotta az alkotmányt, csakhogy ne kelljen megválnia a drága, lord Melbourne-tői, akitől annyit tanult és akit később oly gyorsan elfelejtett. Hasonló szívóssággal ragaszkodott azonban minden munkatársához- és tanácsadóinak egész lelkét' megnyitotta.' Természetesén legfőbb tanácsadója szeretett férje' volt, Albert, akinél tökéletesebb embert el se tudott képzelni. Albert valóban jeles férfiú volt, főleg abban, hogy voltak ideáljai, de tipikusan német ember volt, derék és szorgalmas, mindent tudni akart, sőt lehetőleg mindent jobban akart tudni, éppen olyan érdeklődéssel merült el a tojáeültetés problémáiba, mint a reneszánsz művészi kérdéseinek tanulmányozásába. Szépen zongorázott, ismerte a filozófusokat, szerette a művészetet és értett is hozzá, csinosan festegetett ő maga is. lankadatlan és fáradhatatlan szervező volt. aki mindent írásba foglalt, mindenről tervei voltak és gyűlölte a tervszerütlenséget. Az angolok természetesen ki nem állhatták. ma, úgy nőtt Albert hatalma, napról-napra. sőt. éjszakáról-éjszakára közelebb jutott a kis co- buTgi herceg a hatalmas angol trónhoz. • Már nemcsak Viktória férje volt, hanem a királynő első tanácsadója, aki különleges helyet biztosított magának a kormány és a Korona között. Albert szerepéről Strachey igen érdekesen ir. Megállapítja, hogy a korai halál, amely a veszedelmesen előrenyomuló Albertét Anglia szempontjából a legjobbkor távolította el a trón közeléből, ismét elejét vette egy válságnak, ami, ha Albert tovább él, elkerülhetetlenné vált volna. Albert kiváló egyéniség volt, szorgalmas és szívós politikus, akinek a befolyása az abszolutizmust könnyen kiszélesíthette volna Angliáiban és akkor elkerülhetetlenné vált volna a konfliktus a Korona és Alkotmány között.. A véletlen azonban itt is közbeszólt és az angolokat megszabadította Alberttól. A na%y titok a Kárpátok gyöngye 700 év óta gyógyít páratlan sikerrel Rhe urnát - Köszvén yt Isiászt - Neuralgiákat Strand - Sport - Tánc - Zene - Társaság Dr. Balassa trencséntepiici S I N A- gyógyszappanának fölerakata De tanulságos ez az életrajz nemcsak azért, ■mert a gyenge asszonyi kéz és az ugyancsak gyengének vallott kispolgári jellem apró csodáira vezeti rá az olvasót, hanem azért, mert elárul valamit a nagy titokból: Anglia nagyságának titkából. Erről a titokról maga Strachey az angol történelemnek ez a kétségkívül nemcsak legalaposabb ismerője, de talán legérzékenyebb bírálója is annyit mond: „Az angol alkotmány a véletlen és a bölcsesség gyermeke." Hozzátehetjük: az angol világhatalom is. S még valamit: ki tudja, mennyi' bölcsesség volt a véletlenekben, amelyek mindig olyankor jutottak szerephez. mikor az államférfiak bölcsessége már csődöt mondott. Viktória születésének idején az angol uralkodöház nem volt jobb állapotban, mint. akár a francia, akár az orosz, degenerált- ság, züllöttség, kishitűség jellemezték a század- fordulón egymást követő angol királyokat s hogy a deszpotizmus nem tudott úrrá lenni a szigetország felett, valójában csak annak köszönhető, hogy I. György nem tudott angolul és igy az alkotmány olyan szakaszokkal bővült ki, amelyeken keresztül a királyi' hatalom minden túlkapását ügyesen le lehetett faragni. Szemmellátható volt azonban, hogy az uj század eszmeáramlataival szemben az angol királyság se lesz viharálló. Ekkor jött a véletlen; a harmincas években egész Európában a roman- ticizmus volt ébredőben, uj szellem, amely Julién Söreiteket kergetett maga előtt, a század embere ekkor járta az érzelmesség nagy iskoláját, ez volt az előfutama a nagy szellemi viharnak, amely gyökerestől tépett ki réhány évszázados tölgyet. A londoni nép se vonhatta ki magát a romanticizmus varázslata alól ebben az érzelmes és regényes atmoszférában jelenik meg a tizennyolcéves Viktória, fején az angol koronával: bakfis királynő, aki nagy kék szemeivel vidáman néz szét maga körül a hintóbán, mig végighajtat a koronázás után London zsúfolt uccáin. S a londoni nép megbahonázottan nézi a jelenséget, amelyet valóban a korszellem vezetett kézenfogva elébe. Ha Viktória nagybátyjai közül került volna valaki trónra, egész biztosan elkerülhetetlenné válik az angol forradalom s akkor alig félszázaddal később Angliában is bekövetkeztek volna a. francia forradalom eseményei. Rózsaszálakat azonban nem szoktak nyaktiló alá vonszolni. Német árnyék az angol trónon Strachey gyengéd és tiszteletteljes gúnnyal beszéd Albertről és Viktóriáról, nem lát félisteneket. bennük, de emberi képességeik iránt elismeréssel vau. Nem mér rendkívüli mértékkel? s ez teszi hihetetlenül meleghangúvá és közvetlenné a könyvet, a királyok erényeit nem Írja egy felsőbbrandü hatalom számlájára és hibáikat nem túlozza el. Albert nem rokonszenves neki, de megértéssel van iránta, elismeri képességeit, tudását, jelentőségét, noha stré'berségét enyhe gúnnyal kiélezi. Olyan alakot formál ebből az igazi német hercegből, hogy Balzac se csinálná különben s ehhez nem a saját képzelőerejéből meríti az anyagot, hanem a levéltárak és memoárok poros lapjairól. Megható, hogyan írja le Albert szívós és dacos küzdelmét a hatalomért, amelynek első pillanat- han, úgy lászott, csak drapériái mögött szabad meghúzódnia. Albert, aki házassága elején utálta a politikát és az újságokat kezébe se vette, később beletanult a politikáiba és kora reggeli munkáját újságolvasással kezdte. Rendszerekbe foglalta az összes európai problémákat, Palnierstoiuial állandóan hadilábon állott, mert a külügyminiszter kutyába se vette Albert terjedelmes memorandumait, hanem minden kérdésben gyorsan és meggondolatlanul — de azért zseniálisan cselekedett. Ezt az ösztönös, hazárd küzdelmet nem bírta elviselni Albert, ő rendszereket akart és megfontoltságot, Palmerston pedig fütyült minden rendszerre. Számtalan kérdésben végül mégis igen nagy hasznát vették Albert papírkosárra ítélt memorardutnaihak. S Albert hatalma is megnőtt. Ahogy szaporodott a gyermekeik száaz Európa nagymamája Viktória magára marad és életének hátralévő. majdnem nagyobbik felét gyászban és kegyeletéé visszaemlékezésben tölti el. A királynőt érzékeny szive ismét végletekbe sodorja, drága Albertiétől sehogy sem tud elválni. S ez az árnyékalak még sok bajt csinált volna, ha az alkotmány most nem erősebb és ha Viktória élő tanácsadói között nem akad két olyan zseniális férfiú, mint Disraeli és Gladstone. A német kérdésben természetesen Viktória mindvégig Albert befolyása alatt állott, de életének utolsó éveiben már elfordult Bismarck és különösen II. Vilmos Németországától. Hatvanhárom évig ült Anglia trónján, leányai férjhez mertek, fiai megnősültek, Európának minden uralkodója rokona volt, családja valóban Európát jelentette és családi ügyei Európa történelmét. Családi alapon intézte el a viszályokat és minden történelmi kérdés számára családi kérdés volt. Egy rakoncátlan század nagyanyjává nőtt lassan méltóságteljes magaslatán, az európai viszály óikról nem tudott sokat, boldog országban élt. 1848-ban például, mig Európa forrongott uj eszmék és uj erők ostromától, Viktória a. Buckingham-palotában uralkodó áldatlan állapotok megszüntetésével volt elfoglalva. Ez volt az ő történelmében a 48-as forradalom. Halálos ágyánál jött. össze utoljára Európa azóta véresen ezétzüllöt családja. Rablóbandát alakított két nyomorgó lengyel festőművész-növendék, hogy tanulmányait folytathassa Kirabolták egy orvos lakását Krakkó, május 2E. Néhány nappal ezelőtt elvetemült rablótámadást követtek el dr. Nissenfeld orvosnak, az orvosi kamara pénztárosának lakásában. A betörők súlyosan megsebesítették az orvos gazdasszonyát, aki egyediül tartózkodott a lakásban, majd az egész házat kirabolták. A bűnügyben sokáig hiába nyomozott a rendőrség. Számos embert tartóztattak le, akikről csakhamar kiderült, hogy ártatlanok. Végre most meglepő fordulatot vett a nyomozás: kiderült, hogy a vakmerő rablást a krakkói művészeti akadémia két növendéke Bobreski Ulászló és Zenkierzik Kazimir követte el. A két fiatalember tehetséges festő, de anyagi eszközök híján az a veszély fenyegette őket, hogy kénytelenek lesznek tanulmányaikat abbahagyni. A fiatalemberek ezért elhatározták, hogy rablóbandát alakítanak. Részletes tervet dolgoztak ki, „szakmabeli" emberekkel igyekeztek szövetkezni, munkanélküli mechanikusokkal, lakatosokkal és ügynökökkel barátkoztak össze, akik részben a betöréseknél, részben a zsákmány értékesítésénél lehettek segítségükre. Pontos program szerint akartak dolgozni és elkészítették azoknak a gazdag embereknek a listáját, akiknek kirablását előkészítették. Első áldozatnak az orvost szemelték ki, mert tudták, hogy az orvos pénzszekrényében tartja az orvosi kamara több ezer dollárt kitevő vagyonát. A rendőrség elfogta a két tettest és a házkutatások során két külvárosi lakásban 2000 dollárt talált bankjegyekben és arányban. Ezenkívül néhány száz zlotyt. aranyórákat és gyűrűket juttatott napvilágra a házkutatás. A pénz egy részét a két akadémiai növendéknél találták meg, akik bevallották a bűncselekményt és kiszolgáltatták a rendőrségnek a rablóbanda tagjainak egész névsorát. Diítmger isméi kipakolt egy csikágói bankot Csikágó, május 26. Tegnap a késő esti órákban Osikágó egyik külvárosában álarcos banditák megtámadtak egy bankot. A banda négy férfi- és két nőtagból állott, vezérük pedig Diliinger volt. A bankőrség, mely a rablási kísérletet észrevette, azonnal tüzelni kezdett és heves tűzharc fejlődött ki a banditák 'és az őrség között. Két bandita holtan rogyott össze, a többieknek sikerült gépkocsijukhoz eljut- niok és elmenekülniük. DíHhiger Londonban? London, május 26. Mialatt az amerikai lapok Dili inger újabb ottani rémtetiteiről számolnak be naponta, a ..Daily Mail" legutóbb szenzációs riportban számol be arról, hogy Diliingernek mégis sikerült Európába szöknie és számos jel szól amellett, hogy a gangszter- király London külvárosaiban bujkál. Állítólag a rendőrség megbízható jelentést kapott arról, hogy Döinger valóban Londonban van és a. ■Soottlamd Yard legügyesebb bűnügyi tisztviselői kutatnak utána. A hír természetesen nagy riadalmat keltett az angol fővárosban. A nagybankok é* áruházak őrségeit tetemesen megerősítették. Egy királyi házasság regénye Viktória nagybátyjainak magánélete miatt a. nép képzeletében körülvette. Anglia tehát megúszta, a romanticizmus forradalmát. S e kritikus pillanatban Viktória még rózsa-, szál volt, aki egész váratlanul hajtott ki azon j a mocsáron, amely a királyi család házatáját, |
