Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-27 / 120. (3451.) szám

2 1934 május 27, vasárnap. pánt magyar osztályát, a csehszlovák szociál­demokraták névleges magyar csoportját, a cseh nemzeti szocialista párt magyar tagozatát, vagy a ..magyar Tudóvá strarát44 szabad .propagál­tok. És mivel ezt az álarc kedvéért legtöbb­ször nem propagálhatják, megelégszenek a ma- . gyár egységfront leszállásával. Knrta marsruta, de legalább átlátszó. A kisebbségi magyarság útja nyílegyenes és határozott. Kisebbségi népünket csak a. nem­zeti öntudatra és egy akaratra való neveléssel emelhetjük olyan teherbíró öntudatos nemzeti­séggé. amely a nemzeti gondolat előnyomulásá­nak mai nehéz korszakában önfentartáera, sőt önépítésre képes. Bennünk nagyszerű népi ős- erők nyugszanak, csak tudatosítani, egysége­síteni. összefogni kell ezeket a népi erőket. A destruáló erők akadályozó munkájának visszaverése könnyebbik része ennek a nem­zeti munkának. A terjedelmesebb, a pozitív munka: a nemzetnevelő mnnika ezer frontján. S itt az idők nagyobb erőfeszítésre sürgetnek. A nemzeti építő részletmunkába a most fölser­dült uj nemzedéknek is föl kell sorakoznia. Európaszefte a fiatalok a hordozói az uj nem­zeti áramlatnak, kisebbségi fiatal magyaroknak is tehát nagyobb önfeláldozással kell ibekap- esolódniok a magyar munkába. Erre kötelezi őket az a fokozott szociális felelősségérzet és történelmi köteileeségtuda.t is, mely mellett nem j egyszer oly szép hitvallást tettek önmaguk és a köz előtt. A nemzetépitő munka frontja vég­telen, minden jószándéku magyarnak akad elég tennivalója. Japán emberanyaga hódit Egymillió Japán családot telepítenek Mandzsúriába Nyugtalanság Moszkvában - á gigantikus tervet a hadsereg valósítja meg Moszkva, május 26. Tokióból érkezett jelentés szerint a japán kormány szélesvonalu temet dolgozott ki Mandzsúria legterméke­nyebb vidékeinek benépesítésére. Az el­jövendő évek alatt egymillió japán családot a karnak Mandzsúriáiba telepíteni és ezzel Japán befolyását végleg biztosítani az uj csá­szárságban. A japánok máris megalakították húszmillió yen tőkével a telepítési társaságot, amelynek feladata lesz az akciói végrehajtani. A japánok főleg Charbin közelében teleped­ROEBnram nónek le, azaz ott, ahol a japán kormány má­ris óriási megművelhető földterületeket vásá­rok: össze erre a célra. Főleg a vasútvonal mentén létesülnének nagyobb japán kolóniák Charbin, Csancsun és Tumyn között. Ugyan­akkor azonban Mandzsúria északkeleti és északi területein is megkezdődött a föld föl­vásárlása a telepítés számára. A japán igaz­gatás alatt álló délmandzsuriai vasúttársaság ötmillió yent adományozott telepítési célokra. Moszkvában nagy figyelmet szentelnek a gigantikus japán tervnek annál inkább, mert a japánok az orosz határ közelében uj városo­kat akarnak létesíteni. A Kvaníung-teriileten állomásozó japán hadsereg vezérkara lelke­sen támogatja a tervet és a japán katona­tisztek azok, akik részleteikben kidolgozták az akciót. A Mandzsúriában állomásozó japán hadsereg parancsnokságát egyébként Araki tábornok, a volt hadügyminiszter vette át. BefejeitáSs a költségvetési vitát a magyar parlamentben Budapest, május 26. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Az öt hét óta tartó költs égvetési vitát tegnap befejezték. Utolsó­nak a pénzügyi tárca költségvetését tárgyal­ták, amelynek vitája során Imrédy Béla pénz­ügyminiszter is felszólalt. A pénzügyminisz­ter kijelentette, hogy7 az utolsó tiz hónapban az államháztartásban 36 millió pengős ja­vulás volt tapasztalható, de ezzel a deficitet még sem lehetett eltün­tetni. 38-8 millió pengős deficit mutatkozik, amely azonban az előirányzat keretében mo­zog. A költségvetés egyensúlyának biztosítá­sára tett intézkedések bizonyos eredménnyel jártak. A kormány továbbra is megtesz min­dent a hiány apasztására. A kópviselő'ház hétfőn az apropriációs vitát kezdi meg. Névtelen nyiltlevélben jelenti le legislesujabb pártalapitását CsánEti Meg nem nevetett ansnírs társaság akar váreü pártot alapítani Léváj május 26. Osánki Aladár, mint ismere­tes, húsvétikor rop iratot adott ki, amelyben an­nak a nézetének adott kifejezést, hogy a szlo- venszkói magyarság Hodzsától hiába reméli problémáinak megoldását, mert Hodzsa sovi­niszta, ellenben a Kioíács-Bemes-féie cseh nem­zeti szocialista párt volna szerinte az. amellyel a magyarság együtt haladhatna. Osánki akkori felkináikozását azonban a cseh nemzeti szo­cialista párt ruszdiszkói vezetője kereken el­utasította, Ez a balsiker azonban nem akadá­lyozta meg Cfcárkit abban, hogy újabb párt­alapifáson ne törje a fejét, Egy- hónappal ez­előtt lapot alapított Léván ..Magyarság41 cím­mel. A 'lapaiapitásban Szenes Ignác volt ma­gyar szociáldeipokrata. jelenleg cseh nemzeti érzelmű agitátorral állt össze s másik társául a kormány támogató „A Reggel44 volt emberét: Wittenberg Józsefet választotta. A három fér­fiú lapja legutóbbi számában aláírás nélküli, tehát anonim jellegű nyílt levélben jelenti be az uj „párt“-ot. A nyílt levél a pártok szerinti tagozódás he­lyet azt ajánlja Léva város magyarságának, hogy- lépjen 'be a „Léva Város Barátainak Kö­rébe44, amelyet a meg nem nevezett anonim •társaság fog megalapítani. Az áxtatlanképü ala­kulatról azt ígérik, hogy ..politikamentes gaz­dasági és kulturális egyesület44 létez, „melyet minden felekezeti és nemzetiségi törekvés ki­kapcsolásával képzelünk eil“ —• módja egye­bek közt. A „zászlóbontás44 Léván óriási közderültsé­get keltett egyrészt azért, mert közismert, hogy az egész kísérletet, kik mozgatják a cseh nem­zeti szocialista párt érdekében, másrészt azért, mert annyira, átlátszó módon akar „politika- mentes44 álarcban politikai harcot kezdeni a lé­vai magyarság szilárd frontjával szemben. Meg­kérdeztünk egy tekintélyes lévai polgárt, hogy miképpen fognak a városi pártok válaszolná a különös felhívásra, s ezt a választ kaptuk: — Névtelen levélre a magyar ember nem szokott hederiteni, hanem olvasatiamul a pa­pírkosárba dobja. Ez még inkább áll egy névtelen nyílt levélre. Legföljebb annyiban viselkedünk másképpen, hogy az utóbbit —» amely fóból-vaskarika — meg is mosolyog­juk. Mert miféle levélíró az, aki a nyilvános­sághoz fordul levéllel s ugyanakkor a névte­lenség mögé búvik el a nyilvánosság elől? A lévai polgárságnak előre megvan a vélemé­nye az ilyen anonim alapításról. A dénesdi egyházi ének- és zenekar fennállá­sának 175 éves jnbileumát junius 3-án gazdag mü- soru ünnepéllyel üli meg. Az ünnepséget, reggel a lourdesi barlangnál megtartandó szentmise nyitja meg, amelyet Tyukoss dános esperes celebrál fé­nyes pepi segédlettel. Szenitbeszéd magyar és né­met nyelven. A mise alatt ez ének- és zenekar Pührer „C“ miséjét adja elő. Ezután a háborúban elesett tagok emléktáblájának megkoszorúzása következik. Délután a templomban a férfikar Hu- lényi latin litániáját énekli. Az ünnepséget a templom melletti kertben folytatják. Beethoven “Isten dicsősége” (vegyes- és zenekar), Uhland „Isten napija" (férfikar), Spohr „Ég felé száll” (fér­fikar), Sdhubert-Bertée „Egyveleg” (ifirvőszene) és Ltncke „Szent JAnosbogár" idill (zenekar) c. zene- számok képezik a műsort. Köziben Mészáros János plébános és Ox Tamás tanító tart szónoklatot. A ju­bileumi ünnepséget mindkét helybeli vendéglőben táncmulatság zárja le. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepséget junius 10-én tartják meg. 1*1 llefy&hty Ida: T-aiih Urddj/jLn (83) A könnyek vég igí oly iák keskeny arcán. Olyan nagyon boldogtalan volt itt! Ezek a newyorki magányos napok, tele. szivszoritó fájdalommal... A szálloda otthontalaün rideg­sége... Idegenül érezte magát és mintha minden oldalról veszedelem fenyegetné. A kereskedelmi iskola hideg Üzletszerűsége .. • A vágyakozás Lorrimer után... Marcangoló töprengés, hogy helyesen cselekedett-e... És a gondolat, mely nem hagyta nyugodni: — az elképzelés, mely Lénámért és Delightét béldog egyetértésben mutatta ... Larry lepedő nagyságú zsebkendőt húzott elő és testvéri gyöngédséggel letöröl gette Mary Lou arcát. Aztán talpra állította, kive­zette a lifthez, ő pedig megállt a lift ajtaja előtt, akár detektív az őrhelyén és várt. amíg leérkezik a lány. Nem óhajtotta megkockáz­tatni, hogy megszökjön előle. Mikor Mary l.,ou megérkezett, od akisérte a portás pultjá­hoz. megvárta, amíg kifizeti a számláját, aztán karonfogta, odacipelt,© az ajtóhoz, ki az uocá- ra, be a taxiba, ki az állomásra, föl a Weet- miílbe induló vonatra­A vonatban szigorú hallgatás kezdődött. — Mi az ördögnek szaladtál el voltakép­pen? -- kérdezte Larry. — Nem tudtam szembenézni vele... ~- Az ej helyzettel, vagy Londinerre] ? — Lorryval — vallotta be Mary Lou nagy- nehezen. - Olyan váratlan és félelmetes volt az egész! De már ugy(g régen tudtam, hogy H kell mennem. — De nem azért szöktél meg, hogy magad megszabadulj — mondta Larry —■ hanem azért, hogy Lóriimért felszabadítsd. Erre nem volt szükség. Ha ott maradtál volna, rögtön meghallottad volna. hogy Delight Hartford tulajdonképpen Iksz Ipsziionné nagyságos asszony és hogy Lorrimer nem szereti őt és sosem fogja szeretni. — Honnan tudhattam volna? — kérdezte Mary Lou és nézte az elhúzódó éjszakai tájat és a házakból kiszűrődő fényeket. — Hát ezt, persze, nem tudhattad Te meg Lorrimer szép kis párocska vagytok ezzel a bolond idealizmus tokkal — morgott Larry. — Te azzal a hősies badarsággal, hogy igazságot kell szolgáltatni, ő meg a nevetséges házassá­gi ajánlatával. — Hát akkor mégis feleségül kérte! ~ ki­áltott fel Mary Lou. — Igen. De, ahogy Deligiht magát kifejezte, őt már egy korábbi szerződés kö'ti — nevetett Larry. Mary Lou csendesen mondta: — Akkor mégis kellett, hogy szeresse. — Értsd meg, hogy nem szerette. Csak úgy érezte, hogy ez a kötelessége. Utóvégre elég jól ismered a fiút és tudod., hogyan gon­dolkozik. — Igen- — Mary Lou hallgatott. Bámult ki az éjszakába Egyáltalán nem volt úgy meg­győződve róla. mint Larry, hogy Lorrimer nem szerette a nőt. Az állomáson taxiba ültek és kihaj'taittak j Wymimeékhez. Jenny éppen hat regényt dlva- I sott egyszerre és igyekezett rászánni magát, hogy egyszer kivételesen korán feküdjék le i Kirohant elébük, amint meghallotta, hogy az I ajtót nyitó inassal beszélnek és boldogan I ölelte meg Mary Lout. — Hát mégis megtaláltad! De jó, hogy ha­zahoztad! — kiáltotta oda Larrynak és sze­mérmetlenül szájon csókolta a fiút, de azért nem engedte ki karjából a barátnőjét. Jenny | szülei szintén kijöttek a nagy 'lármára, hogy j megnézzék, ég-e a ház. Már tudták az egész történetét és a három fiatalembernek nagyon jól esett, hogy milyen természetesen, egy sze­llmen és jóságosam fogadták szivükbe ők is Mary Lout. Éjszaka, állig húzott térdekkel gubbaszkod- va Jenny ágyán, Mary Lón elmesélte a még hiányzó részleteket és végül bánatosan fe­jezte be: — így hát kijöttem. Mi egyebet tehet az ember, ha Larry a fejébe vesz valamit? — Feleségül kell menni hozzá. Ez az egyet­len mód rá, hogy az ember egy kicsit meg­ingassa az akaratát — felelte Jenny habozás nélkül — Csakhogy erre a módszerre már nekem van szabadalmam. Mary Lou nevetett. A ezin már visszatért az arcáiba, pihentebbuek, derűsebbnek lát­szott. A magány nagyon romboló betegség, és, ha Jenny meg Lanry még nem is jelentet­ték a gyógyulást, enyhülést minden eeetre hoztak. — De nem mai’adhatok itt — folytatta Ma­iry Lou. — Vissza kéll mennem és el kell vé­geznem a tanfolyamot. Azért sem maradhat­nék itt, mert... nem tudnám elkerülni Lor- ryt. — Nézd, ő még egyelőire nincs itt, ha pedig megjön, senki nem árulja el mekt, hogy te hol vagy- Tudod, hogy úgyse .jön át soha, csak ha .meghívjuk. Mindig szaladni keltett, utána — nyugtatta meg Jenny. — No, most eredj vl«z­sza a szobádba, valamit aludni is kell. Reggel majd telefonálok Margaret néninek. Másnap reggel átjött Margaret Lorrimer. Mary Lou a hatalmas fogadószüba sarkában várta. Az ijedt, magányos kis alak majdnem elveszett az óriási szobában, de az arcán a bá­torság színe piroslott és a szeme fénylő és tiszta volt. Margaret odasietett hozzá és meg­ölelte. — ó ... úgy féltem, hogy ... hogy haragud­ni fog rám — lihegte Mary Lou. — De meg kellett tennem, Lady Margaret. Úgy éreztem, hogy nagy igazságtalanság... a nővel szem­ben ... Lorryval szemben. Szerettem volna világosságot hozni a dolgokba. Arra nem gondoltam, hogy ki fog jönni Westwoodba. Beszélni akartam magával és megkérni, hogy látogassa meg a nőt és aztán mondja meg Lorryuak az igazságot. Csak ennyit akartam, semmi mást. — Tudom. Nem, igazán nem haragszom. Akkor egy kicsit haragudtam mosolygott Margaret — de csak néhány percig és az is már régen volt. És a végén kiderült, hogy minden a legjobban történt. Gyorsan hozzátette: — Szeretném, ha tudná, Mary Lou, hogy: még mielőtt a tényeket ismertem, még mi­előtt minden rendbe jött, én már nemcsak megbocsátottam, hanem áttértem a maga meggyőződésére és hálás voltam magának. Később arra kérte Mary Lout, hogy jöj­jön vissza Westwoodba. — A szobája vár magára és nagyon el­hagyatott a gazdája nélkül — mondta. — És minden holmija ott maradt. — De a munkámnak már vége — válaszolt Mary Lou. Nagyon igyekezett, hogy mosolyog­ni tudjon, de piros ajka remegett. — Jöjjön, mint az én vendégem — kérte Margaret vidáman.

Next

/
Oldalképek
Tartalom