Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-20 / 115. (3446.) szám

10 1904 mifas 20, vasárnap. BRAZÍLIÁBA íPARANÁt Argentinéba, Uruguayba és PARAGUAYBA UTAZZON A LEGNAGYOBB ÉS LEGGYORSABB ANGOL MOTOROS íatmPMu Ida: Hú&dotányi Dézsa Társadalmi Élet ALCANTARA és ASTURIAS bajokkal. MindeD információval ingyen szolgál; ROYAI MAIL LINE Praha I)., Vádavské náméstf 72/a. j VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Lengyel- országba és Bulgáriába még ugyanaznap megszerez a „Prágai Magyar Hírlap1' pozso­nyi kiadóhivatala. Lőrinckapu.ucca 17., II. (Central passage), ilyen útlevelek meghosz- szabbitását is vállaljuk. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai ki- adóhivatal: Prága, Panská ul. 12., III. em, SELMEC1 TAVASZ Rügyezés, virág, rózsaszín táj hoilInak a telkemre: Valaki vár... Valami régi, elfelejtett álom vibrál most bennem s e méla tájon •.. Pásztor nélkül legelészve mennek fehér égi nyájak zöld mezők fölött piros a nap.szál lat... Pacsirta, trilla, tiszta illatok alkony, színek, felhők, ift-ott csillagok; ahogy igy ballagok halk örömbe bágyad hamvas-tüzü bánat... Most Reá gondolok s olyan tiszta vagyok, olyan boldog vagyok ... Kossányi József — LAPUNK LEGKÖZELEBBI SZÁMA - a pünkösdi ünnepek miatt __ május 23-án (Prágában kedden este, Szlovcnszkón szer­dán reggel) jelenik ineg. — Az országos keresztényszocialista párt országos pártvezetősége május 22-én. kedden d. e. 11 órakor Pozsonyban a párthelyiségben (Ventur-ucca 9, I.) ülést tart, amelynek napi­rendje a következő: 1. Esterházy János orszá­gos elnök megnyitója. 2. Az országos párt­igazgató beszámolója. 3. Dr. Kátra Kálmán főtitkár helyzetjelentése Keletről. 4. Hokky Károly helyzetjelentése Ruszinszkóról. 5. Ki­rály József előadása a községben és járásban való legfontosabb teendőkről. 6. Dr. Laczkó Béla előadása a pártokat és sajtót érintő leg­újabb törvényekről. — Az országos pártveze­tőség előtt délelőtt 10 órakor az országos végrehajtó-bizottság ülésezik és előkészíti a pártvezetőségi ülés napirendjét. — Meghalt dr. Gaál Jenő professzor, volt fő­rendiházi tag. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: Dr. Gaál Jenő volt főrendiházi tag, műegyetemi tanár, mára virradó 'hajnalban Budapesten meghalt. Dr. Gaál Jenő 1846-ban. Pusztagerendáson született s az aradi kereske­delmi és iparkamara titkáraként kezdte meg közéleti szereplését. 1878Jban mérsékelt ellen­zéki programmal mandátumot vállalt. Később miniszteri tanácsos, végül egyetemi tanár és az egykori főrendiház tagja lett. Különösen köz­gazdaság! tanulmányaival tűnt ki. — Halálozás, özv. Hofinann Ferencné, szül. Klenipa Mária 84 éves korában Léván elhunyt. A jótékonyságáról közismert u riasszon y temetése szombaton délután ment végbe nagy részvét mel­lett. A nemrefi lelkületű matróna halála kiterjedt és köztiszteletben álló családot borított gyászba. Hofcnann Árpád nyug. lévai járásbiró édesanyját vesztette el az elhunytban. % Bevallom, mindig sajnáltalak 'benneteket — és egy kicsit le is néztelek, — mert nem is­mertétek személyesen Borsos Pétert. Hogy kicsoda volt ő? Hát ezt hosszadalmas volna igy elbeszélni és lehetetlen is. Tiz-husz vastag kötetet tud­nék összeírni az apró-cseprő szokásairól, a te­kintetéről, amint fejét félrebillentve kinéz az ablakon, a homloka sajátos Táncolásáról, a szavajárásáról, m;ég a tüsszentéséről is, de fél­lek, hogy akkor is csak halvány képetek volna róla. Egy emberből ol$an varázs árad, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Nemcsak az a fontos, amit mond és tesz az illető, hanem lé­nyének a kisugárzása, az a nem-látható fény, az a nem-hallható kísérőzene, mely állandóan körülveszi, az, ami éppen ő s az, ami nélkül 5 nem is ő. Annyi bizonyos, hogy én mindent neki kö­szönhetek. Mélyebb, maradandóbb befolyást alig gyakorolt rám még ember. Okos volt, káprázatosán okos. Ha valami bonyolult kér­dés vetődött föl, melyhez senkise mert hozzá­nyúlni. ő csak megszólalt és játszi könnyed­séggel tisztázta a helyzetet. ítéleteiben föltét­lenül meg lehetett bízni. Eszességével csak ízlése vetekedett. Úgy öltözködött, mint • egy világfi. Még ma is látom egyik világosszürke s egyik sötétkék ruháját, egy fűzős meg egy gombos cipőjét, melyet oly takarosán viselt, hogy bámulat és hódolat ébredt bennem. Ma­gas volt, karcsú, izmos és férfias. Ezenkívül el­més is volt, ragyogóan és ösztönösen elmés. Ha visszagondolok rá, a képzeletemben a talpraesett megjegyzések és .észrevételek va­lóságos tűzijátéka cikázik, mely szikra záporá­val betündöklj az egész égboltot. Borsos Péter az én első elemi iskolai taní­tóm ivóit, ő tanított meg a betűvetésre, de a gondolkozásra és érzésre, az életre is. Micsoda mély, bölcseleti távlat tárult elém, amikor a házépítést, magyarázva hangsúlyozta, hogy az ablak meg az ajtó voltaképp nem egyéb egy lyuknál, melyet az ősember egy sziklafalba vájt, vagy amikor a hős és nagylelkű oroszlán s a vérszomjas és kegyetlen tigris közt vont meglepő párhuzamot. Micsoda csodálatos ötvö­zettel olvasztotta összea hadvezéri szigort s az érzelmes puhaságot. Emlékszem kezeirására, biztos és gyönyörű betűire, melyeket hamar- elmosódó krétával rajzolt a fekete táblára, de azért még ma se törlődtek le emlékezetem Mi lapjáról. Emlékezem hegedűjére, hangsipjára és andalító tenorjára, mellyel az édes „Pász- tortüzek“-et dalolta nekünk, hogy mi utána zümmögjük. Emlékezem, hogy nyugtatott' meg egyszer, pusztán kezének fejemre tételével, amikor attól féltem, hogy az uccán estefeléi „hasföl metszők" járnak. Emlékezem, hogy űzte ki belőlem a különféle betegségektől ,valő oktalan riadalmat, hogy helyezett agyagföldet az ujjam r.a, amikor az udvaron megcsípett a méh s emlékezem aranyos kedélyére, bohókás és gyors ötleteire, utánozhatatlanul-egyéni hu­morára, mellyel a hóméra kacaj viharát kel­tette föl, aztán arra a mozdulatára is, mellyel ezt a dörgő óceánt egyszerre elcsitította. Mi­csoda lélek volt, micsoda szellem, micsoda or­vos, nevelő, előadó és tréfamester. Mit szaporitsan a szót?! ő volt maga a tö­kély. A példaképem volt, az eszményem, dön­tően befolyásolta fejlődésemet, ösztönzött és serkentett, hitet adott az emberi nagysághoz és mértéket a felbecsülésére. Sokszor elcsüg­gedtem az emberek kicsiségétől és középsze­rűségétől, visszaidéztem emlékét és már meg- vigasztalódtam. Jól esett tudnom, hogy van. Mindig arra vágyakoztam, hogy megközelít­sem és méltó legyek hozzá, öntudatosan és ön- tudatlanul utánoztam őt- Olvasmányaim hőseit csak úgy tudtam elképzelni és megérteni, hogy az ő alakját helyettesítettem a papiros- ábrándokba s ezáltal kézzelfoghatóvá és tar­talmassá váltak. Hatása nem is múlt el a tűnő évekkel, ha­nem egyre erősbbödött és mélyült. Kikerül­tem a keze alól. Akkor távolból bámultam. Boldog voltam, ha megpillantottam az uccán, ha kalapot emelhettem előtte és ő némán bó­lintott. Bölcsnek látszott, aki az életet egysé­gesen szemléli és hagyja futni a maga utján. Nem ápolta (növendékeivel a régi kapcsolatot, mint más nevelő. Sohase szólított meg. örök­ségül átadta szellemét s az tovább munkálko­dott. Vágyat oltott belém a tökély után. Ké­seibb, amikor más tanítóik tanítottak, más ta­nárok, még az egyetemen is, hozzá mértem őket s tudásukat kicsinynek, ízlésüket, hiá­nyosnak találtam- Lehet, hogy ezért támasztot­tam a művészettel szemben is oly szigorú kö­vetelményeiket. Saljapin hangja fakónak tet­szett az övéhez képest, Shaw szelleme kissé régimódinak, elcsépeltnek. Miután elszármaztam szülővárosomból, Bor­sos Péterrel alig találkoztam. Évtizedekig Bu­dapesten .és (külföldön éltem. Hébe-hóba írtam neki egy képeslapot, mint: „Hűséges tanít­ványa". Ezt sohase köszönte meg, pedig sze­rettem volna eltenni emlékbe felejthetetlen betűit. Sokáig tervezgettem, hogy egyszer majd meglátogatom. De a tervem mindig meghiúsult. Múltkor aztán, negyven év múlva végre megtörtént a rég óhajtott találkozás. Elmondom nektek barátaim úgy, ahogy meg­esett. Arról értesültem, hogy minden nap pont tizenkét órakor az „Arany eas“-ban ebédel- Nem csekély lámpalázzal nyitottam be azon az üvegajtón, mely ennek a kisvendéglőnek a különszobájába vezet, ahol fehér abrosszal van terítve az uraknak. A sarokban, a kandalló mellett üldögélt, gyűrött kék ruhában, készen vett nyakkendő­vel. Nem ismert meg. Én nyomban megismer­tem. Olyan volt, mint valaha. Csak talán ala­csonyabb. Meghajoltam előtte és bemutatkoztam. — Á, szervusz — szólalt meg kissé reked­tes hangon — barátja az erénynek és a túrós- lepénynek. Hát téged mi szél hoz ide, ahol a madár se jár? A régi mesehangulat vett körül. Szemem könnybe lábbadt. Letelepedtem melléje- ő csak bámult rám a kék szemével, de egy szót sem szólt Tisztogatta a kanalát az asztalken­dőjével, aztán a kését, végül pedig a villáját, úgy, hogy az abrosz csücskét a villa ágai köré tűrte és hosszan sikálgatta ivele. Kifejtette, hogy akár vendéglőben étkezik, akár uriház- nál, erről a szokásáról nem tesz le, mert az evőszerek „sehol a világon nem eléggé tisz­ták". A pinoér hozta a levesét, a remek, arany­sárga marhahuelevest, kockatésztával. Mint­hogy a leves forró volt, megragadta a korsót és a tányérját nem kis ámulatomra csordultig teleöntötte hideg vízzel. A marhahúst többször egymásután megsza­golta, a kenyeret is, a sót és a paprikát is. Általában mindent megszagolt. Három deci asztalit rendéit. — Szeretem a bort — jegyezte meg. — Csak egy esetben nem- Tudod-e öcsém, hogy mikor? — kérdezte felvillanó szemmel, osi- gázva érdeklődésemet. — Akkor, amikor nincs — tette hozzá és kacagni kezdett. j Ebéd után cigarettára gyújtott. Engem is megkínált eggyel. Gyufát kerestem a zsebem­ben. De ő leintett. Odatartotta égő cigarettá­ját, hogy azon gyújtsam meg az enyémet. — Csaljuk az államot — kacsintott felém hamiskásan. Én dermedten, tátott szájjal vártam, folyton vártam valamit. Hiába vártam. A politikát az „urak huncutságáénak nevezte, a nyiratko- zást egyszerűen „birkanyirás“-nak. Zavarom­ban fecsegni kezdtem. Kis eseteket, valódi és koholt történeteket mesélgettem, hogy szóra­koztassam és riadt figyelmemet másfelé te­reljem. ő végighallgatta őket. Aztán mind­egyik után ezt mondta: — Hihe- és lehetetlen. Ez szíven ütött. Nem azért, mert sértette ízlésemet. Nem, barátaim! Egyszerre vissza­emlékeztem, hogy ezt az elmésséget már hal­lottam, negyven évvel ezelőtt, nem is egyszer, hanem sokszor, az ő szájából s akkor ebben az emberi szellem diadalát csodáltam. Jaj Istenem, de szomorú voltam. Szaladva mentem haza a vidéki uecákon. Mit éreztem? Nem azt, hogy megöregedett szegény. Inkább azt, hogy én öregedtem meg s már nem lehet sok keresnivalóm ezen a vi­lágon. Mert mondjátok, minek él a földön az olyan ember, aki már Borsos Pétert se bá­mulhatja?! — Szabadlábra helyezték a Birnbaum-cég üzletve­zetőjét. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Dinit nap okiban jelentettük, hogy a rendőrség le­tartóztatta Birubaum Adolfné ismert kassai keres­kedőt, ennek Sándor és József nevű fiát, valamint Neufeld Jenőt, a cég üzletvezetőjét. A letartóztatás a csehországi textilgyárak feljelentésére történt egymillió koronát meghaladó csalás elmén. Közben Neufeld -Jenő szerepe tisztázódott és igy a rendőr­ség ma szabad lábra helyezte. A többi letartóztatott ellen tovább folyik az eljárás. # A komáromi Katolikus Leánykor Sohalkház Sára szociális testvér vezetése alatt tagavató ünnep­séget tartott a komáromi Szent Amdrás-templomban. A nagyszámú taggal biró leánylkörlbe huszonnyolc leányt vettek fel ismét. A tagavatási szertartást Kovács Mihály káplán végezte. Az egyházi szeN' tartás után a kör Szent Anna-otthonában uzsonna volt a katolikus társadalom részvételével. Schalk- ház Sára szódáiig teatvér érdeme, hogy a katolir kus háztartási alkalmazottak vallásos egyesülete létrejött és neki köszönhető, hogy rövid komáromi tartózkodása alatt szépen megerősödött az egyesület. # A Kárpátegyesület kassai osztálya jiumus 23-án és 2-4-én társas kirándulást rendez autóbu­szon a Dunajec áttöréséhez a Vörös kolostor és Ruzdbach-fÜrdő megtekintésével kapcsolatban. Indulás Kassáról junius 23-án. szombaton • délután négy órakor. Előjegyzéseiket elfogad a Kárpát­egyesület irodája: Vitéz A. könyvkereskedő, Kassa. Jelentkezési határidő: junius 5. — A pünkösdi ünnepek alatt kisebb családi kirándulások indul­nak a Lajoe-menházhoz. A menlbáz állandóan nyitH va van, kényelmes uj sodronyos ágyak és jó ellá­tás teszik kellemessé az ott időzést. Társas össze­jövetelek minden kedden a Katolikus Olvasókör­ben. # A lévai Charitas ifjúsági csoportja pünkösd hétfőn délután a piarista menház kertjében műso­ros bemutatkozó előadást rendez. # A százdi római katolikus iskola az Anyák nap­ján lélekemelő ünnepély színhelye volt. A nagyszámú közönség előtt Éggenhofer Gyula igazgató tanító megható szavakkal méltatta az ünnep jelentőségét. Szavai mély hatást gyakoroltak. Ezután kb. 30 al­kalmi költeményt szavaltak el az iskola növendé­kei és az iskolai énekkar Éggenhofer igazgató ve­zetésével énekszámaival méltóan egészitette ki 8 szép műsort. A költemények betanításánál Eggen- hofer Georgina tevékenykedett alapos hozzáértés­sel. # A lévai kereskedelmi csarnok nagy érdeklő­dés mellett tartotta meg évi közgyűlését. Pokorny Gottfried elnök megnyitó beszédében a szabadkéz reekedelem mellett foglalt állást. A költségvetés letárgyalá&a után Bernáflh Adolf titkár terjesztette be jelentését a 'kereskedelmi csarnok miulit évi mii-' ködös érői. Jelentése során hibáztatta., hogy a kis­iparosokról és kereskedőkről nincs törvényes gon­doskodás rokkantság és betegs'ég esetére. A ke­reskedőknek maguknak kell megtenni a kezdemé.? nyéző lépéseket. Az országos vezetőség már meg­állapodást kötött egy biztosító intézettel, amit a tagok figyelmébe ajánl Ezután megejtették a vá* tisztásokat. Elnök ismét Pokorny Gottfried lett, altelnökökké Kern Oszkárt és Blumenithal Jónást válasz tottáík, ügyész: dr. Maink Károly, titkárt Rernáth Adolf, pénztáros: Weiss Ignác, gondnoki Schiulc Ignác. Ezenkívül megválasztották a vá-i lasztmányt is. — Eljegyzés. Nagy Sándor Tgimnáriumi ta« nár Ipolyságon, eljegyezte Veszelák Erzsikét, Vészelák Lajos nyugalmazott igazgató-tanító leányát, Ipolyságon. (Minden külön értesítés helyett.) — Dr. Lnsztig JosiLa ügyvédi irodáját, Ipolyságon (Főtér), megnyitotta. — Hibaigazítás. Színházi műsoraink között a két kassai mozi műsora tévedésből felcserélődött. Eszerint a Korzó a „Csibi“-t, a Gapitol pedig a „Retten az éjszakádban című darabot adja. — Magyar leányinternátus Érsekujvárott. A Leg­szentebb Megváltóról nevezett Nővérek érsekujvári Henger Intézet nevű zárdájukba felvesznek az in­ternátusba olyan leánygyermekeket, akik az ugyan­ottani állami reálgimnázium magyar osztályaiba járhatnak. A gyermekek a zárdából egy kedves nő­vér felügyeletével mennek az iskolába és ugyan­így térnek onnan vissza. A zárdában zene és ide­gen nyelvek oktatásában részesülhetnek. Bővebb felvilágosítást ad a Henger Intézet zárdafőnöknője. A beiratkozások a. gimnáziumba julius első nap^ jaiban lesznek. ———wm—waaminMBniBBBga xx Makacs székrekedés, vastagbélkat arr us, puffadás, vértorlódás, anyagcserezavarok, sár­gaság, aranyeréé c-somók, csípő fájás esetei­ben a természetes „Ferenc József" keserűviz — reggél és este egy-egy kis pohárral béré­vé — rendkívül becses háziszer. — A Tábortűz, a szlovenszkói magyar ifjúság közkedvelt folyóirata. Ezt a folyóiratot a gimná­ziumok e egyéb középiskolák tanári kara. szülői tanácsa is igen ajánlja. Havonta kétszer, jelenik meg, gazdag és érdekes tartalommal, amelyek le­kötik a.z ifjúság érdeklődését. Legújabb számában a „Vezér" címen ír meigezivlélendő cikket Komló István, majd Körösi Csorna Sándor tanul óévei fel ir érdekes tanulmányt, dr. Magyar Győző, érdekes- visszaemtókezéseket közöl a gödöllői dsemboriról, teljes színi jelenetet ad közzé, amelyet játszani le­het cserkéiszsz in padokon, gazdag cserkész-rovatát érdekes és újszerű pályázat teszi teljessé. A Tábor­tűz a tanár s a szülő segítőtársa. Előfizetési, ára egy évre 00 korona. Komárom, Főgimnázium.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom