Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-20 / 115. (3446.) szám
6 t>ra:gaiA\ag^arhi rlm> 1934 május 20, vasárnap. KÜLÖNVÉLEMÉNY FUTBALL Időnként illik inni a sportról, a futball ró 1 különösen. Püblicisztáinkat és Íróinkat követem e szokásban abból az alkalomból, hogy ezen a héten az egész köztársaságot futball- lázba ejtette a csehszlovák-angol mérkőzés. EiELNESZESEDiS, ARTÉRIÁK, IDEGEK, MIRIGYEK, CSONTOK megbetegedéseinél CS11 JOD-BROP3 GYOGYFÜKÖ RE N DK1 W L OLCSÓ PAVSAL aRaK Összköltségek elöidényben: íöidényben: 21 napra Kő 1110-— Ke 1200"— 28 „ Kő 1420— Kő 1550-— Prospektust küld a Fürdöigazgatóság Ciz kúpele. Kezdetben áróink negatív álláspontot foglaltak el a sportlelkesedéssel szemben, makacsul kitartottak az egyetlen elismert fölény, az értemi fölény álláspontján és csak az utóbbi időben olvashattunk barátságos cikkeket a futball mellett. Az író kénytelen maga alatt vágni a fát és kénytelen — legalább is bizonyos idő elteltével — követni a valóságot. Hivatkozhatnék arra, hogy én már hosz- szu évekkel ezelőtt, abban az időben, amikor íróink még a szellem magaslatáról néztek le a sportlelkesedésre, hogy már ebben az időben is a valóságos okot igyekeztem kihámozni a valóságból és Írásban és szóban próbáltam kifejezést adni a megértésnek, a sportszenvedély szükségességének. A feltoluló valóság már széles fronton az álláspont revíziójára kényszeríti „a szellem arisztokratáit", akik a győzelmes testiség elismerésével igyekeznek enyhíteni a maguk vereségét. A magam részéről viszont most már — egy kicsit túlságosnak találom a sportlelkesedést, helyesebben a sporttal való foglalkozás méreteit. Szerdán, a csehszlovák—angol meccs előtt sportlapot vettem a kezembe, amire még nem volt példa. A lap tónusa, témái, megírási módjai, kifutásai megdöbbentettek. Minthogy váratlanul ismerkedtem még e sajtótermékkel, az volt az ijesztő érzésem, hogy a sportban már több az adminisztráció, mint az eredmény, több a tanácskozás, a levelezés, az intrika, általában az irodai munka, mint maga a sportteljesítmény. Legtermészetesebbnek találtam a humoros rovatot, mely a sport nagyjainak, a sztároknak anekdotáit ismerteti, bár a nyelvet és a humort már alig értettem meg. Végre a futball sokkal nagyobb tömegeket mozgat meg, mint a színház, tehát a futballban nagyobb szerep jut az intimpistáknak, mint a színházban. A dolog természete szerint a futballista humora más, mint a színész és színésznő humora, ezenkívül a futballistának még „közvetlenebb" és még több intim feljegyezni valót kell produkálnia, mert a sportláp naponta jelenik meg százezres kiadásban, a színházi lap pedig csak hetenként jut el sokkal kevesebb olvasó kezébe. Ez a rovat teljesen kielégít, mert minden fajta humorban kicsinyek az igényeim. A legrosszabb vicclapot is végig tudom olvasni, mert a humor iránti reményem kiapadhatatlan és törhetetlen. A többi cikket nem tudtam végigolvasni, mert nem akartam humorkereső célzattal végigböngészni az oldalas beszámolókat futballmeccsekről, amelyeket általam alig ismert csapatok vívtak egymás ellen. A százezres példányszámú napilap közönsége ezeket a tudósításokat falja és én egyáltalán nem becsülöm le ezt az olvasó- közönséget, csak egyszerűen nem tartozom közéjük. A jelenség, amely ezúttal a szellemi arisztokraták kedvelt megnyilatkozási formájában, a betűben nyilvánul meg, érthető, majdnem egészen világos. Volt idő — alig néhány évtizeddel ezelőtt — amikor a betű jelentősége a szellem arisztokratáinak birtokában volt. Sajnos, a szellem hivatásos és hívatlan művelői rosszul gazdálkodtak a betű jelentőségével. Külön birodalom volt az övék, külön kasztjaik voltak, külön elismeréseik és főleg lebecsüléseik. Mindenkit, osztályoztak, nagy raktáruk volt skatulyákban és az olyan ember, akit egyik skatulyába sem tudtak beosztani, nem létezett számukra. Tekintélyük volt, éppen az volt. a baj, hogy tulnagy volt a tekintélyűik. Divatot diktáltak hosszú ideig és a divat megszéditette a skatulyákon kivül élőiket is. A kívül lévők megirigyelték a státusban szereplőket, igyekeztek valamiképpen. becsúszni közéjük és ha ez nem ment, külön skatulyákat eszkábáltak magukénak, hogy valamiképpen létezhessenek a világ számára híveikkel együtt. Veszedelmes módon elszaiporodott a skatulya-tábor, nagy osztályozás volt és nagy exkluzivitás. A külső tábor, amelyet az exkluzív Írástudó gyűjtő szóval a sznobok táborának nevezett, mindent elkövetett, hogy szabaduljon ez elnevezés terhétől és bélyegétől. Újabb skatulyák keletkeztek a legeslegnagyobb tábor számára, a sznobizmus elleni sznobok tábora számára. A birodalom épülete papirosból volt és nyomdafestékből: össze kellett omlania. A betű kótyagos prófétái és hívói mindent megvetettek, ami kívülük történt, elsősorban me,gvetették a testet, amelyből szinte kiszállni igyekeztek. A test a maga fölényében egyiideig tűrte ezt a veszedelmesen egészségtelen játékot, de aztán, mikor fulladozni kez> dett a papirhalmaz és betühalmaz alatt, megrázta .magát, egyet nyújtózott, lelökte magáról az összes skatulyákat és — kiment a mezőre futballozni. A sznobok utána tódultak, sajnos, nem azért, hogy ők is futballozzanak, hanem azért, hogy nézzék a játszókat és megkezdjék a drukkolást, a tippelést, a fogadóst és mind azt a tülekedést, ami ma a futball és hasonló népszerű sportok körül folyik. A sportláp százezres példányszáma azt mutatja, hogy a sznobok elpártoltak a felszentelt Írástudóktól. A magukra maradt próféták kezdtek fázni az exkluzív magasságban, amelyet állítólag kerestek, kezdték elhagyatottaknak érezni magukat a sznobok seregének közelsége óriási választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., KoStee Üveg — porcellán — villany csillárok! Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833 nélkül, amelytől pózaik szerint mindig távoltartották magukat. Megtalálták a magas magányosságot, amely feLé fuvolahangon sóhajtottak és cudarul rosszul érezték magukat benne. Siránkoztak a tömeg után, amely elhagyta őket és az utókort reklamálták sérelmeik orvoslására. Pedig megérdemelték sorsukat, mert már régen nem az emberekhez szóltak, hanem a sznobokhoz, akiket a maguk képére alkottak. Hosszú ideig tart, amiig az egyik sarokból elszabaduló inga az egészséges középre leng, de az bizonyos, hogy már átlendült a másik sarokba. A nagy nemzetközi futballmeccsek, amelyek országokat tartanak lázban heteken keresztül, amelyeket vezető államférfiak néznek végig, akik valamikor divatos írók permierjein jelentek meg, a hihetetlen példányszámú sportlapok azt mutatják, hogy az inga közel van a túlsó véglethez. A testi egészség igazi hívei régóta tudják és halkan hangoztatják, hogy nem ez az igazi AZ UJNEMZEDEK ÚTJA A Széchényi programja A prágai Magyar Akedémikusok Körének mozgalmi szemináriuma e napokban vitaestet tartott. Programként a Széchényi Reformmozgalom „kátéja" szerepelt 22 programponttal. Bevezető előadást Estók Gyula tartott. Hangsúlyozta a konstruktív nacionalizmus szükségességét, mely alap elfoglalása teszi egyedül lehetővé, hogy Középeurópa államaiban együttélő nemzettestek nacionális érzésük megtartásával pozitív és alkotó munkát végezzenek. Toperczer László a mozgalom világnézetéről beszélt. Kifejtette, hogy a mozgalom az ideális filozófiát és igy az, ideális világnézetet fogadja el. Szükségesnek tartja azonkívül, hogy a mai társadalmi élet az etikus rend alapján fejlődjön tovább. Itt kimondotta egyúttal, hogy a nemzeti haladó ifjúság etikai szempontból a Krisztus által hirdetett erköl- csiséget veszi eszmei alapul. Zapf László a Toperczer László által hangsúlyozott metafizikai valóságokat elismerő ideális filozófia alapján felvázolta a mozgalom által hirdetett ideális szocializmus körvonalait. A kisebbség gazdasági kérdéseit vetette fel azután. A gazdasági javítás módszerét az önsegély kiépítésében látja. Szükségesnek tartja ezzel kapcsolatban a szövetkezeti rendszer és hálózat kiépítését. A zsidókérdéssel kapcsolatban utalt arra, hogy ezen problémát nem lehet szubjektiven avagy ideges lelki beállítottsággal tárgyalni. Abkarovits József a csehszlovákiai magyar kisebbség kulturéletével, a kulturfölény, kul- turcentralizáció, decentralizáció kérdéseivel foglalkozott. Itt vitába szállt dr. Savatkó Pálnak a „Magyar Szemle" májusi számában megjelent s a szlovenszkói középosztályról szóló tanulmányának több megállapításával. Azt hangoztatta, hogy a jövő kulturéletünk intenzitása nagyrészt függ attól, vájjon a magyar munkás- és paraszttömegek energiáját felhasználjuk-e, illetőleg beállitjuík-e az egységes magyar munkába. Ugyancsak függ kulimé lelünk attól is, vájjon megfelelően szót adunk-e itt a feltörekvő uj generációnak. Az előadásokat vita követte. Konklúzióképpen az ülés a 212 mozgalmi programpont mellé állott, melyek a következők: Nacionális téren: 1. A nacionalizmust a mai társadalmi előrehaladás reális lökőerejének tartjuk. Kisebbségi életünk gazdasági és kulturális fejlődé sének biztosítékát szintén a nacionalizmus bán látjuk. 2. Elvetjük a fajelméletet. Elvetjük az, ön célú és az össztársadalom érdekeit nem tekintő nacionalizmus minden formáját. Ezzel szemben az etikus nemzeti eszme, a konstruktív nacionalizmus alapján állunk. Célunk ezért: 3. Minden .csehszlovákiai magyar egyesítése a közös nacionális eszme alapján. 4. A kisebbségi helyzet öntudatositása a magyarság minden osztályánál. 5. A társadalmi osztályokat foglalkozás és szakmabeli tagozódásnak vesszük. Küzdünk viszont a felesleges osztályelzárkózás ellen. 6. Célunk a kisebbségi kultúra megtisztítása magyartalan függvényeitől. Harcolni akarunk a magyar nemzeti kultúra tisztaságáért. 7. Küzdünk a felekezetieskedés ellen. Világnézet: 8- A metafizikai valóságokat elismerő filozófia alapján álló ideális világnézetet hirdetjük. Elvetjük a materiális filozófia világszemléletét. Célunk az ideális filozófián felépült konstruktív társadalomszemlélet kifejtés© és gyakorlati alkalmazása. 9. Célunk a materiális társadalomszemlélet destruktivizmusának megismertetése. 10. Küzdünk a liberalizmus ellen és a kollektív társadalmi érdekek érvényre jutásáért. 11. Küzdünk a marxizmus minden formája ellen. 12. Célunk a szociológia megtisztítása az egyoldalú természettudományos elképzelésektől (fajelmélet, a darwinizmuson alapuló tanok alkalmazása a társadalomtudomány terén stb-). 13. Harcolunk Krisztus tanításából folyó ál-, sport. A negyven-ötvenezer főnyi tömeg, amely végigdrukkolja a nagy meccseket, a sok százezer, aki rádión hallgatja és újságból olvassa, nem mozdítja elő az egészsége- sedést, amely felé az emberi test törekszik. De már szerencsére növekvőben van a tábor, amely a saját testét műveli, amely a valóságos, földi magasságok felé mászik, turista- cipőben, verejtékezve, négykézláb és énekszóval tágítja a tüdejét az erdőik valóban jóleső magányában, nem pedig a tribünön kiáltja magát rekedtre sok tizezredmagával. Az átlendülés, amelyet most már kénytelen- kelletlen az írástudók is tudomásul vesznek, valóság, tehát szükségesség. De egészséges akkor lesz, ha majd nem ötvenezer ember nézi huszonkettőnek a játékát, hanem ha mind az ötvenezren — futballoznak. Akár senki se nézze őket. Nem fontos. Azután kifáradva haza mennek és megint olvasnak. Nem a sportújságot. Goethét. SÁNDOR IMRE. talános erkölcsi törvények kihangsulyozásáért és a közélet ily szellemű megújhodásáért. Zsidókérdés: 14. Célunk a zsidókérdés tudományos feltárása és a megoldási ut kijelölése. Szociális téren: 15. Elitéljük a mai kapitalizmus erkölcstelen üzelmeit. Állást foglalunk a jövő igazságosan szerves és erkölcsi alapokra épült társadalmi rendje mellett. 16. Hirdetjük az idealista világnézet alapján felépitett idealista szocializmust. Egyúttal elítéljük az egyoldalú anyagelvüségen felépülő marxi szocializmust. Kisebbségi helyzetben: 17. Célunk kulturfejlődésünk intenzitásának növelése, ezáltal a magyar kulturfölény biztosítása. 18. Küzdünk kulturéletünk és kulturszer- veink depolitizálásáért. 19. Célunk az egységes szlovenszkó-kárpát- alji lélek megteremtése. 20. Küzdünk az összmagyar kultúrába alapozott, de decentralizált, illetőleg Szloven- szkó—Kárpátaljára centralizált önálló kultúráiét megteremtéséért. Gazdasági téren; 21. Célunk kisebbségi önsegély utján a kisebbségi gazdasági élet megjavítása. 22. Szövetkezetek kiépítése. Keíemhéri Sándor: Szegény szived Néha dühösen rádront a vágy és nem gyógyít meg senkinek a lágy keze. Néha megfojt az őrjítő semmi. Nagyon messze szeretnél menni, úgysem köt a jelenhez semmi, csak a vágy, csak a kin, csak a halál. A kin — jaj! — mindig rádtalál s a halál is egyszeT megtalál: a gyilkos, szörnyű, fekete legény s akkor megáll a szived, szegény és nem tudja meg, miért dobogott, jaj! — mért fá^t annyit ,miért, dobogott
