Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-19 / 114. (3445.) szám
4 *paa:<aiAY\G'^ARHl rlm> lftM május 19, scoanibait. Kél nemei szerző szerint omol Oroszország glganflKns „Éiteli mcnedéMieliT Az Ufa fotóriporterének szenzációs jelentései a távolkeleti frontról Berlin, május hó vége. A meglehetősen egyhangú német könyvi érmeiéinek is meg van a maga szenzációja. A könyv az úgynevezett riokiuttne'n'tum-iTioéadom igazán elismerésre méltó tárgyi Iáig ossággá 1 megírt terméke, mindenki előítélet nélkül kézbe veheti, aki érdeklődik az •emberiség s ezúttal hozzátehetjük, a fehér emberiség sorsa iránt. Hogy miről van szó, a irönyv címe elárul!ja: „Aóhtung, Asien Mar- schiert!" A könyv valójában száraz és szűkszavú, de annál izgalmasabb jelentések gyűjteménye a távolkeleti frontról, amelyről csak homályos és zavaros elképzelései vannak az európai olvasónak s mindössze 'annyit tud, hogy ott távol történik valami, de hogy esetleg egy uj történelmi körszjak bojsíogadja irtóziatcls szárnyait, hogy esetleg az egész emberiség sori-la évszáJidclkra ismét e távoli ködeikbe vesző frontokon dől el, vallójában senki se hiszi. Eo'land Sínünk haditudósító és dr. Martin Rikli az „Uifa“ világkiradójának fotoriportere Írták ezt a könyvet, .amely az első őszinte és bátor tudósítás a távolkeleti 'harctérről. A könyv nem használ sok ügyes frázist, inkább az adatok felsorolásával akarja meggyőzni az olvasót arról, hogy a távolkeleti frontok mögött egy hatalmas földrész ébredése folyik és e gigantikus történelmi mozdulatnak egyelőre még csak {mikroszkopikus rezgéseit látjuk. A könyvben közel kétszáz igen érdekes kép is látható arról, hogy mi történik a Távol-Keleten? És talán a képek még ékesebben beszélnek, mint a szöveg. Bizonyos, hogy a két szerző, ha nincs is a mai németországi rezsim befolyása alatt, mindenesetre alkalmazkodik, esetleg belső ‘meggyőződésből, ahoz a rendszerhez, amely ma Németországban van, el kell azonban ismerni, hogy ez még csak abban sem akadályozta meg őket, hogy a világnézeti szempontból úgynevezett kényes kérdésekről őszintén és tárgyilagosain nyilatkozzanak. Egyik legfőbb értéke a műnek, hogy igyekszik teljes képet adni a Távol-Keletről s nemcsak katona' szempontból tárja fel a távolkeleti konfliktus kulisszatitkait, hanem világpolitikai és világgazdasági szempontból is. Emellett kitűnő riportokban számol he a könyv a páncélvonato'kban. kis kínai falvakban és romantikus éjszakai táborokban eltöltött harcnapokról. Dr. Rikli például az Ufa megbízásából Sang- haiban volt akkor, amikor a japánok ostromolták a várost. A foto riporter megfordult a legveszélyesebb pontokon is, mindenütt .igyekezett fölvételeket készíteni, emellett esténként ott volt az előkelő szállodák halijaiban, ahol a. míg a város fafai alatt elkeseredett harcok fellytfak, az embereik vígan táncoltak tovább, mert hiszen a „fehér hódítók" szemébeh c'&alk metlékíeis epizódnak tűnik fel mindaz, ami a város kültelkein folyik. Rikli megírja élményeit is az ostromolt városban, leírja a kínai csapatok hősies ellenállását, de leírja azt is, hogy közben a város zavartalanul éli a imaga régi életét, a boltokban nagy forgalom, a parkírozott sétányokon angol katonatisztek és francia kokottok. Megdöbbentő képe fajták sorsának ebben a véres kavargásban. Strumk eközben politikai részt igy eszik ismertetni s az ő szexepe főleg az, hogy kikutassa Moszkva szerepét a kínai kérdésben. A haditudósító véleménye szerint a kiírtai anarchiát Lenin robbantotta ki, aki bízott abban, hogy a forradalmi zűrzavarban a szovjet ráteheti kezét erre a hatalmas birodalomra. Rövid és némileg polemikus rész után, amelyben a mai orosz rendszer hatását és következményeit ismerteti a szerző, szenzációsan érdekes riportrészlet következik, amelynek ez a cime: Szovjetté részé retszág a hálókocsi ablakán keresztül. Ebben a fejezetben őszinte és objektív képet kapunk a mai Oroszországról. Végig a hat állomás birodalomban, minden állomáson ugyanaz a kép, parasztok százai batyukkal megnakod- ya várakoznak a perronon, mintha vtalami gigantikus népvándorlás folyna az országon keresztül. {Emellett mindenütt felbukkannak a. gyerek hadak, ezer és ezer hazátlan, apátián-anyátlan (gyermek keresi kenyerét csavarogva és koldulva a hatalmas birodalomban. A vonatot jegyes állomásokon valósággal megrohanják taszít óbb problémája, enyhült ugyan, de még mindig nem oldódott me!g teljesen. A szerző megállapítja, hogy sok fejlődést lehet tapasztalni bizonyos dolgokban, az alapbenyomás változatlanul az, hogy valami zavaros, kaotikus és piszkos massza hömpölyög e hatalmas birodalom határai között. „Az egésznek valami Gorkijra emlékeztető »Éjjel| meniedékhiely« hangulata vkun, min,tka. egész Oroszország valami gigantikus »Éjjelfi. menedékhellyé* változott volna“, — fejezi be könyvét a riporter. A sziámi császár és egyéb párisi ritkaságok Páris, május közepén. (A P. M. H. párisi munkatársától.) A fiatal annami császár, aki apja eilihuuy- táiig egy párisi kollégiumban nevelkedett volt, kitünően teniszezik és nagy tisztelője Lacoste- nak, egy sziámi francia főtieztviselő szép leányát vette nőül a múlt hetekben (rosszaié ven is vették fajvédő alattvalói nagyon!) most nászutra Parisba jött és itt részint zajos, részint szörnyen hivatalos ünnepségekben részesül. Bankett is volt tisz'teleté- tére az államfőnél Lebrun-nél, kit más héten viszont ő hívott meg az egész kabinettel együtt a sziámi követségen rendezett hamisítatlanul sziámi jellegű lakomára. Erre természetesen újabb vi- szonthivásmak kellett következnie, ezúttal a Quai d’Oreay.n, a külügyminisztérium csodaszép történeilmi fogadó termeiben, ahol Briand rendezte annak idején estélyeit Locamo meg a Kellog- paktum ünnepére. Mondanom sem kell, hogy a francia kormány kitett magáért ezen a reváns- dejemner-n. A legkomplikáltabb ételeket, a legragyogóbb személyzet szolgálta ki azon a nevezetes étkezŐS'zerviszen. melyet a világhírű Sévres-i por- celiángyár ajándékozott a külügyminisztériumnak I91'8;ban, a háború megnyerésének alkalmából és melynek minden darabja Franciaország egy-egy várát mutatja technikailag páratlan kivitelben. A trianoni service Ezt a szerviszt vette elő a francia külügyminisztérium akkor is, mikor a felejthetetlen Seipel kancellárt látta vendégül. Nagy megtiszteltetésnek volt ez szánva, de a gúnyos véletlen úgy akarta, hogy az osztrák államférfin, elé tett váltott tányérok sorra Yersaillee, Trianon és Sarát Germam várainak képét mutatták ... Élénken emlékeztet ez a groteszk eset ama lócáméi békelakomára is a francia külügyminisztériumban, mely olajágas előétellel kezdődött, cukorból formált békegalambokkal zárult, minden ételnek valami világbéfce-szimbolum volt a nevében csak a legvégül felszolgált obi igát ceofcoládélap- dacsoknak hagyta meg a szakács feledékenység- ből a szokványos nevét: „Botnbes de Sarajevo!"... A legszebb szemű nő... Esnek ilyen fura véletlenek, nevezetesen, ha az ünnepeltetés nem pont az ünnepelt személyére van szabva. Így mikor legutóbb a „Magié City‘‘ egyik nyilvános báljára, amely varrólányok, masaimód kisasszonyok és kis gép-írónőik legkedveltebb találkozóhelye, betévedt véletlenül Henrietté Bar- reaiu, a Comédiie Firancaise' egy város szerte ismert ifjú csillaga néhány udvarlójával. Az ünnepelt sztár kacagva élvezte ki inkongnitóját, maga — zneg- felejtkezetten vegyült bele a kicsi nők tengerébe, repesve örült a filléres papirsipkálknak és corian- dotifcnak, miket az igazgatóság osztott szét a szebb táncolók között és végül, mikor kihirdették, hogy most következik a nagy pályaverseny, „Les plus beaux yeux de la Francé", jelentékeny dijakkal egybekötve, mire sem gondolva feliratkozott a listán mint Mlle (mondjuk) Heléne Duval, A bá trendez cik egy begy ül ekez tették a szép pa- lyázólányokat a színfalak mögé, s ott nagy nevetés között mindegyikükre ■ egy fekete fclepetiust húztak, melyből épen csak hogy a két szemük látszott ki. Aztán felvonult a színpadra ez a furcsa csoport-minden beléptiijiegy szavazólapul szolgált és a roppant közönség az álcázott nőalakok közül megválasztotta mint „Franciaország legszebb szempárját“ — Mlle Heléne Durváit! Nagy diadala volt ez az inkognitó sztárnak, de nem tartott soká. A báli közönség miikor megtudta, hogy a legnagyobb állami színház egy hivatásos csillaga sejtőzik a nyertes álca mögött., szörnyen felháborodott ez ..aljas konkurrencián1' s ugyancsak szidták a •rendezőséget, meg a győztes művésznőt, aki jogtalanul tolakodott becsületes dolgozó nők közé, lévén neki (mint mondták) hivatása „szép szemeket csinálni"... A dicsőség fonákja Bizony hírnév és dicsőség talán műiden másnál viszonylagosabb fogalmak s miniden nagyságnak megvan a fonákja is. — Kerek tiz esztendeje mikor Anatole France-ot temettük soha-nem-látott két napos ünnepség közepette, megtérve a Diadalívtől, ahol az utolsó ceremónia folyt le díszbe öltözött katonaság és óriási néptömeg előtt, hogy kipróbáljam a dicsőség mértékét, tudatlan idegent játszva, -megszólítottam találomra egy kispolgárt a szert-eszéleidő tömegből, hogy „ugyan micsoda ünnepség folyt itt le, uram?" — „Na hallja“ méltatlankodott amaz, „Anatole France-t temette a nemzet!" — „Ugy-ugy“, mondottam én. „Hát aztán ki volt ez az Anatole Framce?‘‘ — „Még azt sem tudja", háborodott fel a kérdezett, „Anatole Francé az egy igen nagy — zenész volt!" Mert kit tud nagynak a tömeg és miért? Egyik legelterjedtebb párisi bulvárlap pályázat formájában lesz a váz tattá olvasóit, csupa párisi kispolgárt hogy ki a világ tizenkét legismertebb embere? A legtöbb szavazatot nyert fcizenkettők listája a kö vetkezőképen fest: leghíresebb a világon Henri Bergson; utána sorba következik Charles Pelissier a kerékpárb-ajnok — Lenin — Maurice Chevalier — Madame Curie — Raymond Poincaré — Jean Jaurés — Trockiij — Landmi, a feles éggyilkos — Baudelaire — Mussolinii és... F-reud tanár! Hanem a szemfüles riporter, ki a pályázatot rendezte, nem érte -be ennyivel, hanem sorra fölkereste a pályadijnye-rteseket, kik ama neveket írták volt listájukra, melyekre legtöbb szavazat esett, hogy vallják meg most már, hogy valójában mit tudnak ama nagyokról, kiknek a pályadijat köszönhetik? Egyikük (egy lámpagyujtogató egyébként) zenészlélek kellett hoigy legyen, mert úgy Henri Bergsonról, mint Freud Zsigmond tanár Schmidt tanár, a Cseljtiskm-exped'ciá vezetője. aki kiheverte súlyos tüdőgyulladását, ogy alaszkai kórházban interjút ad egy uj-ságirónak, tó! (kit ez alkalomra megtesz* belgának és elhunytnak) azt vallja, hogy mindketten zeneszerzők! A imásik díjnyertes, ifjú alkalmazottnő, ©lég helyei definíciót ad a 12 nagyságról, Leninről azt mondja, hogy „orosz volt és öregen halt meg", Oumenéről, hogy „valaminek a professzora", Jaurésről, hogy „egy hazafias miniszterelnök", Freud tanárról pedig, hogy ő „Béesben olyasmi, mint... Berliniben: Hitler" — amiből látható, hogy a pszichoanalízis megalapítójának nevét ugyan világszerte mindenki ismeri, ide kissé különös fogalmakkal asszociál- j'áik •.. íj|| BENEDEK KÁROLY. Románia nem ad kukoricát a rwzintzkói éhinségesekneft? Ungvár, május 18. (Ruszioszkói szerkesztőségünktől.) A magyar-csehszlovák vámháboru következtében a ruszinszkói éhiuségesek ellátásához szükséges tengerit az országos hivatal Romániából szerezte be. A nagy szárazságra való tekintettel azonban a román kormány a kukorica kivitelét megtiltotta, igy a ruszinszkói éhinségesek ellátásában lényeges zavarok állottak be. Emiatt a segélyezési akciót vezető dr. Beszkid Sándor közigazgatási főtanácsos indítványt tett arra nézve, hogy a sürgős szükségre való tekintettel, a szükséges tengerimemnyi- ség Magyarországról szereztessék he. Erre azonban — állítólag — azt a választ kapta, hogy Magyarországnak sincsen jelenleg kivitelre szánt kukoricája. Valószinü, hogy ha a romániai kereskedők a már megrendelt és szállításra esedékessé vált 4—őOO vagon tengerit nem tudják leszállítani, kénytelen lesz az országos hivatal áttérni az eddig is erősen hangoztatott rozzsal való ellátásra. Az ínségesek helyzete az ellátás elé gördülő akadályok miatt rendkívül súlyos, amit fokoz az is, hogy a tulnagy szárazság következtében hazai ter- melvényekkel sem tudják pótolni az elmaradt élelmiszert. Remélhető talán, hogy a román kormány kivételt fog tenni Csehszlovákiával, mint szövetséges álammal és a verchovinai Ínségesek ellátásában keletkezett zavar rövidesen megszűnik. Vakmerő rablógyilkos garázdáthodikBorsodban Miskolc, május 18. Már több Ízben hirt adott a Prágai Magyar Hírlap arról, hogy A'lsólborsódban vakmerő titokzatos bandita garázdálkodik. Nemrégiben találták meggyilkolva holtan az országúton Boreod-megye egyik gaa- dag földbirtokosát, 6 ma újabb borzalmas rab- lógyilkoisságot jelentenek Mezőkövesdről a ceendŐTségnetk. A mezőkövesdi határban ma reggel meggyilkolva, holtan találták Rosenfeld Miksa szentistváni földbirtokos korcsmárost. A gyilkos valósággal szétverte a szerencsétlen Rosenfeld fejét, majd zsebeit kifosztotta. Az áldozat -tegnap kétiovas fogatán a Tiszán járt, s a gyilkos valószínűleg visszatérőben támadt rá. A fogatot a lovakkal csalk a harmadik határban találták meg. Az egész környék csendőrsége erélyes nyomozást indított a vakmerő rablógyilkos kézreke.ritésére ScbuSze mégis vall Berlin, májius 18. A berlini kézigránát- merénylet bünpörében az államügyész tízéves fegykázat kért a vádlott Schultze számára. A imái tárgyalás elején újabb szenzációra került a sor. Mint ismeretes, a vádlott a pör folyamán tagadta tettét, miután a rendőrségen már bevallott mindent. Háromnapos tagadás után Schultze ma ismét azt vallotta, hogy ő a merénylő és várja büntetését. — Baj van az uj pozsonyi dunai propellerrel. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Pozsony városa nemrégiben 750.000 koronáért uj dunai propellert rendelt a komáromi Skoda-iinüveknél. A propeller keresztelőjére Komáromba utaztak a város urai és az uj hajót „Bratislavá'Onak nevezték el. A propellerrel először sajtóbemutatót tartottak, amely fényesen sikerült, a forgalomban azonban már az első napokban 'megbukott az uj vizi- jánmü. Kiderült, hogy az olaj a motort a rövid átkelésnél nem tudja hajtani és igy a kerekek elzeiroisodnak. A gépezet csak hosszabb' útra alkalmas. A „Bratislavát" visszavitték Komáromba, ahol a gyár költségén kijavították. Csütörtökön újból forgalomba helyezték a propellert, de délután négy órakor ismét felmondta a szolgálatot, még pedig a Duna közepén. Jó darabig vesztegelt az uj hajó, miig szerencsére nagyneihezen a túlsó kikötőig tudták vezetnigjétí a megrémült utasok elhagyhatták a bizonytalan jövőjű jármüvet, ezek a gyerekhordák. A régi, a forradalmi Oroszország egyik legfájóbb és Legviseza-
