Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-18 / 113. (3444.) szám

péntek. ^MGM-MAG^ARHTífMr> •A helyzet felfelé ívelő irányzatot mutat« Kánya magyar külügyminiszter expozéjában felgöngyölítette a háború utáni Magyarország külpolitikai problémáit A háború utáni tárgyalások története - A javulás jelei - Megbukott kísérletek - A megegyezés zavaró momentumai Magyarország iüggetlenitette magát a kisantanttól inak megállapod á s&zerüen ilyen engedménye­ket biztosítanak. Hogy ez a terv még ma is kasért, misem bizonyítja joblban, minthogy a kisantaut egyik vezető politikusa nemrégiben megjósolta, hogy habár csak hosszabb idő. 30—40 év múl­tán is, de létrejön a kis antant és a többi du- hamenti államok között az uj rendszer, amely biztosítani fogja ez országok politikai és gaz­dasági együttműködését. Hogy mindezeket a célokat el lehessen érni, szükséges volt a Du- namedemoében előbb fönnálló hatalmi viszo­nyokat radikálisan módosítani. Ezért határoz­ta el a békekonferencia, hogy a magyarok és osztrákok kezéből ki kell ragadni a vezetést- A legnagyobb ellenállást ezzel a tervvel szemben Magyarország részéről várták. Ezért döntöttek úgy, hogy Magyarország uj határait kizárólag katonai szempontok alapján kell megvonni, amit legújabban meglepő őszinte­séggel bevallott Osusky párisi csehszlovák követ is egyik Prágában tartott előadásán. Magyarország keresi a kibontakozás útját Ennek a tervnek esélye eleinte kedvezőinek látszott. Az akkori osztrák kormány mindent helyesnek és célravezetőnek tartott, ami Ma­gyarország ellen irányult. De miniden nyomorúság és nehézség köze­pette nem halt ki a magyar nép leikéből a reálpolitikai érzés, aminek tanúbizonyságát szolgáltatták azok a tárgyalások, amelyeket A (fisantant és Magyarország — Mindig hirdettük és most is hirdetem, hogy a ki sántán t államaival létesitenjjő nor­mális gazdasági viszonynak részünkről sem­miféle akadálya nincsen, sőt hangoztattuk azt is, hogy a normális gazdasági viszony helyreállítását őszintén óhajtjuk. Most is hangoztatom, hogy amennyiben a kis- amtamt a szoros gazdasági együttműködést óhajtja velünk, erre meg kell teremteni a re­ális feltételeket. Nem változtatunk azonban semmit azon a régóta elfoglalt álláspontun­Jugoszlávia nem hosszabbítja meg a Magyarországgal kötött kompenzációs egyezményt a háború utáni évek túlságosan feszült at­moszférájának enyhítése céljából több szomszédos állammal folytattunk. Emlékükbe idézem itt azt, — mondotta Ká­nya külügyminiszter, — hogy Renner kancel­lárral, majd a huszas évben Benes csehszlo­vák külügyminiszterrel és 1926-ban pedig a belgrádi kormánykörökkel is tárgyaltunk. Mindezek a tanácskozások nem a ml hi­bánkból teljes eredménytelenséggel vég­ződtek. Később azonban bekövetkezett a jobb jövő hajnalhasadásia és a külpolitikai helyzet az óta állandóan javul. Az osztrák nép és az osztrák kormány fokozottan több megértést mutatott a két szomszédos ország együttmű­ködésének szüksége iránt. Ez év március ha­vában Rómában összegyűltek a magyar, osz­trák és olasz állam megbízottai s tanácskozá­saik alkalmával a három nép őszinte közele­dése és barátsága ünnepélyes módon jutott kifejezésre. A római hármas egyezmény az első gyakor­lati lépés az autaorlda ellen és a gazdasági együttműködés mellett, A Rómában létrejött jegyzőkönyvek valójá­ban azonban nem jelentenek semmiféle elté­rést a három ország eddig folytatott politiká­jától. Gazdasági tekintetben a római okmány a stresai elveket akarja a gyakorlati életben megvalósitani. amiből világosan kitűnik az is. hogy más államok kormányai számára is nyitva hagyja a közeledés lehetőségét. kon sem, hogy az ilyen kereekedelírni szerző­déseket bilaterális alapon, vagyis minden egyes állammal külön-külön kell megkötni. Magyarországot, amikor a magyar-olasz-osz- trák barátság útjára tért, nem a bosszúvágy, ! nem a megtorlás gondolata vezette, bár két­ségtelen, hogy politikánkat lényegesen el'őse gitette a kisantaut államainak állandó erős politikai nyomása és gazdasági elzárkózása. Most azonban, miután célunkat elértük, külpolitikailag szabadabban mozgunk, gaz­Budapest, május 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Tegnap tár­gyalta a képviselőház óriási érdeklődés mel­lett a külügyi tárca költségvetését. Lakatos Gyula előadó hatalmas beszédben ismertette a költségvetés egyes tételeit. Beszédében egyebek közt kijelentette, hogy a magyar közvéleményben gyakran tesznek szemrehá­nyást a népszövetségnek, mert nem foglal ál­lást Magyarország mellett. A népszövetségnek azonban ahhoz minős ereje, úgymond, hogy érdemi kérdésekben döntéseket hozzon, még kevésbé ahhoz, hogy esetleges döntéseinek érvényt szerezzem. Lakatos beszédében utalt arra a magyar panaszra is, amelyet a jugo- szláv-magyar határsérelmek ügyében terjesz­tett be nemrégiben a népszövetséghez a ma­gyar kormány. Az előadó csodálkozásának adott kifejezést afölött, hogy a külföld meglepetéssel fo­gadta a magyar kormánynak ezt a lépését, halott Magyarországnak a népszövetségi alapokmányban biztosított joga volt a pa­nasz benyújtására. Az eliőadó szavai után megindult vitában Örosdy Fülöpné bárónő sürgette a lengyel barátság és a francia ro- komszenv megerősítését és kiméiyitését. Pintér László az Európa-szerte észlelhető nyugtalanító jelenségekről beszélt, Beck La­jos auz európai helyzettel foglalkozott, amely­nek központjában még mindig a német-fran­cia viszony áll. Kánya expozéja Vita közben felszólalt Kánya Kálmán kül­ügyminiszter is és hosszabb beszédben ismer­tette az általános külpolitikai helyzetet. — Nem óhajtok ismétlésekbe bocsátkozni, i— kezdte beszédét a külügyminiszter, — Olaszországtól és Ausztriától eltekintve a többi európai államokhoz való viszonyunkat illetőleg sem akarok részletes fejtegetésekbe bocsátkozni, annyival kevésbé, mert ezt már a minap megtette beszédében a miniszterel­nök ur. Ezen a téren az utóbbi időben semmi vál­tozás nem állott be, de sikerült továbbra is biztosítanunk azt a baráti jóviszonyt, amely számos európai államhoz fűz bennünket. A közép európai kérdéssel kapcsolatosan visz- szaidézem a Ház tagjainak emlékezetébe, hogy a magyar nép még a legsúlyosabb időkben is megóvta szívósságát és kitartását s emel­lett mindenkor megmutatta hajlandóságát a békés megegyezésre. Mindezekből a tényekből kiviláglik az is, hogy minden nehézség ellenére ma a helyzet felfelé ívelő irányzatot mutat A békeszer?6dések céljai A trianoni békeszerződések megalkotóinak szeme előtt tudvalevőleg az az elgondolás volt, hogy az osztrák-magyar monarchiát régi formájában semmi körülmények között sem szabad fen.ntart.ani. Ezért a Duna-medence or ganikus egységét uj alapokra kell fektetni Az a cél lebegett szemük előtt, hogy a .régi mo­narchia területén több kisebb szuverén álla­mot kell létesíteni, de egyszersmind gondoskodni kell arról is, hogy e kis államok együttműködése bizto- sittasséik és külpolitikájuk azonos irányba terelődjék. A békeszerződések ezt a tervet nem valósí­tották meg teljesen- Ennek nyoma megtalál­ható a trianoni béke 205. szakaszában, amely­nek érteimében a szövetséges és társult ha­talmak lemondanak a nekik garantált egyol­dalii legnagyobb kedvezményről abban az esetben, ha egyrészt Magyarország, másrészt .Ausztria, vagy a csehszlovák állam egymás­Budapest, május 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A magyar—jugo­szláv kereskedelmi szerződés május 15-én éj­félkor lejárt. A szerződés meghosszabbítása érdekében az elmúlt napokban előzetes tár­gyalások folytak Budapesten a magyar és ju­goszláv gazdasági delegáció között, de a jugo­szláv kormány — mint azt a Prágai Magyar Hírlap js jelentette __kedden váratlanul visz­sz arendelte Budapestről az ott tárgyaló gaz­dasági kiküldötteit. A jugoszláv gazdasági delegáció visszahívására állítólag a magyar kormánynak az elmúlt hét végén a népszövet­séghez benyújtott panasza adott okot. Miután a tárgyalások igy megszakadtak, május 16-ától fogva szerződésnélküli állapot van Magyar- ország és Jugoszlávia között. A most lejárt kompenzációs szerződést tavaly kötötték meg és az főképpen a jugoszláv fabehozatalra vo­natkozott, amelynek ellenében Magyarország iparcikkeket exportálhatott Jugoszláviába. A lejárt szerződés értelmében Jugoszlávia 10.4 millió pengő értékű fát szállíthatott Ma­gyarországra, mig Magyarország 21.4 millió pengő értékű iparcikket vihetett ki Jugo­szláviába. Ez látszólagos akti vámnak tűnik fel Magyarország javára, a valóságban azon­ban ez az aktívum bőven megtérült Jugo­szláviának az odairányuló magyar idegen- forgalomból. Évenként ugyanis a jugoszláv fürdőket mintegy 40—50.000 magyarországi vendég látogatta, mig Jugoszláviából mind­össze 6—8000 fürdővendég jött Magyaror­szágra. Ez az idegenforgalom most meg fog szűnni, ami azt látszik igazolni, hogy tulaj­donképpen Jugoszláviának lesz kára abból, hogy gazdasági háborút kezdett Magyaror­szággal. Nincs szó vámháboruróll Budapest, május 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) A félhivatalos g Órai Újság megállapítja, hogy a Budapesten időző jugoszláv kereskedelmi delegáció visz- szahivásával nem tört ki a vámháboru Ma­gyarország és Jugoszlávia között, mert a két állam között kereskedelmi szerződés áll fönn, amely nem érinti a május 15-én lejárt kom­penzációs kereskedelmi egyezmény meghosz- szabbitásának elmaradását 3 dasági téren pedig aa. Olaszországgal, Ausz­triával, Németországgal és Svájccal kötött megállapodások által erősen függetlenítet­tük magunkat a kisantanttól, nevezetesen a csehszlovák piactól. Ezt a megjavult helyzetünket egyáltalában nem akarjuk a helyzet további kiélezésére felhasználni, sőt. szívesen közeledünk gazda­ságilag azokhoz az államokhoz, amelyekben erre megvan minden hátsó gondolat nélkül a jóakarat Ennek fennállását nem akarom eleve ta­gadni, azonban nem hallgathatom el, hogy a legutóbbi időben észleltünk bizonyos je­lenségeket. — igv egyes szomszédos álla­mok vezető egyéniségei részéről történt igen harcias kijelentéseket, a kisantaut ve­zérkari főnökeinek tárgyalásait és a revi- zió-ellenes mozgalom szertelenségeit, — amelyek a kisantaut államainak őszintesé­gét illetően bizonyos kételyeket keltettek bennem. A Balinga1'tűm jelentősége A külügyminiszter a középeurópai kérdés­sel kapcsolatban még néhány szóval megem­lékezett az osztrák problémáról is, majd át­tért a balkán-paktum kérdésére. — A Balkán-paktumnak, — mondotta, — nálunk igen szigorú kritikában volt része. Valóban hiba volna, ha nem akarnánk lát­ni, hogy a Bal kán-egyezmény által tényleg olyan kísérlet történt, amelynek célja a bé­keszerződések által teremtett helyzet állan­dósítása. Kétségtelen tehát, hogy a Balkán-egyezmény egy nagyobb, egész Európát felölelő és Ma­gyarország szempontjából nem kívánatos ak­cióba illeszkedett bele, mégis nagy tévedés volna annak fontosságát túlbecsülni. Benyo­másom szerint eredendő hibája a paktumnak, hogy annak megalkotói hamis premisszákból indultak ki és egy nemlétező veszély elten próbáltak védelmet szervezni. A magyar érdekek szempontjából a paktum káros hatását egyáltalában nem látom. Magyarország helyzete a Balkán-paktum megkötése után semmiben sem változott. Ba­ráti jóviszonyunk, amely Törökországhoz, Bul­gáriához és Görögországhoz fűz, nincsen érintve a Balkán-egyezmény által. A népszövetség és Magyarország A leszerelési tanácskozásokat ismertette még részletesen Kánya külügyminiszter. — Türelem és szívósság vezetett bennünket eddig a leszerelési konferencia tárgyalásain. Bármilyen döntést is hozzon május 29-én a főbizottság ülése, ki fogunk tartani eddigi ál­láspontunk mellett, amely a népszövetségi alapokmány 8. paragrafusán alapul és amely­nek helyességét a nagyhatalmak 1932 decem­ber 11-én hozott határozatukkal elvileg is elis­merték. Csak ezen az alapon érhető el a mi viszonylagos biztonságunk is, amelyre époly jogot formálunk, mint bár­mely más szuverén állam. Csak ezen az alapon küszöbölhető ki a nem­zetek között jelenleg fennálló nagy bizalmat­lanság és féltékenykedés, amii a jogegyenlőt- leoségnek természetes és elmar adhat atlan következménye. A háborúban alulmaradt or­szágok — állapította meg Kánya külügymi- niszrter — rendesen a szövetségi szerződések és katonai konvenciók megkötésében látják a jobb jövő megalapozásának egyetlen lehető­ségét. Mi azonban, mint azt mindenki tudja, más utón járunk. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy egyenlőtlen eszközökkel és fegyverekkel küzdünk, és hogy ennek következtében még nehéz harcok várnak ránk. Az egysiéges magyar népre támaszkodva a magyar kormány nem fél ezestől a küzdel­mektől. A külügyminiszter igen mély hatást keltő beszéde után a külügyi tárca költségvetését általánosságban és részleteiben is elfogadta a képviselőház. ERELMESZESEDES, ARTÉRIÁK, IDEGEK. MIRIGYEK, CSŐN- TOK megbetegedéseinél csíz JOD-BROM GYOGYFURÖ RENDK1 FÜL OLCSÓ PAVSal aRaJ. összköltségek elöidényben- (Öidényben: 21 napra K8 1110-— Kő 1200’— 28 Kő 1420 — Kő 1550-— Prospektust küld a Fürdöigazgatóe&g Ci* kúpele

Next

/
Oldalképek
Tartalom