Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-17 / 112. (3443.) szám

•PRSGaiMAG^ARHTRMÍ 1934 májas 17. „A kisebbség száméra a nemzeti összetartás az egyetlen járható irt" A magyar nemzeti párt nógrádi körzete nagysikerű értekezletet tartott Losoncon Szilany szenátor, laton országos ügyvezető elnök ét Giiler tartománygyüléti képviseld résztvételével Losonc, május 16. (Saját tudósítónktól.) A magyar nemzeti párt rógrádi körzetének választmánya vasár­nap a Vigadó-szálló nagytermében ülést tar­tott. Az ülésen a losonci járás magyar köz­ségeiben levő pártszervezetek elnökei és a körzeti választmányi tagok kivétel nélkül megjelentek, összesen 96-an. A választmányi ülést Árvay Imre rappi kisbirtokos, körzeti élnők nyitotta meg rövid beszéd kíséretében. Azután dr. S z i 1 a s e y Béla- szenátor mon­dott- 'hatásos beszámolót. Beszédében az euró­pai (helyzettel foglalkozott; meg említette, hogy a ilefegyverzés kérdése hosszú időn keresztül áll az európai politika érdeklődési fókuszá­ban, de — sajnos — mennél többet és intenzivebben foglalkoznak vele, a súlypont annál inkább tolódik el a lefegyverzés gondolatáról a fegyverkezés gyakorlati megvalósítására. A csehszlovák kormány külpolitikája nem megnyugtató, mert azoknak a táborát erősiti, akik Franciaország vezetése alatt- inkább a felfegyverzés gondolatét szolgálják a bizton­ság elvének elő té rb etolásával. A nagy tapssal és éljenzéssel fogadott- be­széd után dr. Giiler János tartománygyölé­si képviselő intézett lelkes, -buzdító szavakat a választmányi tagokhoz. Majd bejelentette, hogy célszerűségi okokból a körzetnek a kék­kői járáshoz tartozó választmánya külön ülé­sen fog foglalkozni az időszerűvé vált kérdé­sekkel s hasonlóképpen külön választmányi ülés keretében fog a párt foglalkozni a losonci, illetve a körzetbeli kisiparosság sérelmeivel. A kisiparosság részéről az illésen résztvevő D o mibr-o vs z k y József losonci pártelnök -tudomásul vette a bejelentést s -kifejezetten is kérte úgy a maga. mint a losonci magyar ipa­rosság sorsának jobbrafordítása érdekében, Az elhangzott felszólalások után Jaross Andor országos ügyvezető elnök emelkedett szólásra. Hatalmas felépítésű beszédében is­mertette az általános politikai helyzetet. Rá­mutatott az-után arra, hogy a nemzeti eszme a megújhodás korát éli és világszerte foglalja el a helyét az emberi sorsok, a népek s nemzetek életének irányítá­sánál. A magyar nemzeti kisebbség számára is létparancs, sőt a demokratikus jogokért való küzdelemben a kisebbség számára a nemzeti összetartás az egyetlen eredményes és járható ut. A kisebbség életében a nemzeti öntudat ápolá­sa a legjobb összekötő kapocs a magyarság egyes rétegei és osztályai között. Célunk egye­síteni a nemzeti erőket, mert csak így tudjuk kultúránkat megvédelmezni, továbbépíteni és a demokratikus jogrendért való harcunkat eredményesen megharcolni. A magyar nemzeti párt szervezkedési ügyeiről beszélt azután és kidomborította, hogy meg kell teremteni az Igazi eipbe-ríköz-e-iség-et magyar és magyar kö­zött. Nem ismerhetünk más szolidaritási, csak a nemzetit; az osztályszolidaritás eszméjét, melyet ellenünk különösen a kormánypártok szeretnek felhasználni, a világtörténelem legújabb eseményei teljesen devalválták. Ujábiban a felekezeti szolidaritás gondolatát kí­vánják a politikában is hatóerővé tenni, külö­nösen a katolikus párt eszméjével. A magyar nemzeti párt többre értékeli a hit oltárait és éppen ezért nem akarja és neon engedd, hogy a profán élet fórumára hurcolják azokat az értékeket, melyek minden vallásos ember köz­kincsei, mert ez egyben azt jelentené, hogy a pártpolitika viszont átléphetné a templomok küszöbeit is. A percekig tartó elismeréssel fogadott be­széd után rátértek a tárgysorozat lé-tárgyalás sára. Régi losonci szokás szerint a losonci já­rás magas értelmi szivonal-án álló gazdái saját maguk az előadói a pár fértek üzleteik er az egyes tárgyaknak. Ágoston Samu mikei kisgazda hatalmas elaborátumot terjesztett be a munkásbiztositó pénztárak megreformálására vonatkozólag s határozati javaslatot nyújtott be, amelyben a nógrádi gazdák követelik az önálló mező- gazdasági pénztár felállítását, illetve a vonatkozó törvények megfelelő mó­dosítását. K a 1 c fi ó József fclsőbolyki kisgazda sta­I tísztikaí adatokkal alátámasztott előterjesz­tésében rámutatott arra a pusztulásra, amely a nógrádi tájfajta m arh a tenyésztést, érte az ál­tal, hogy a -híres nógrádi tenyészetek évtized óta nem részesülnek támogatásban. Felhívja a párt törvényhozóit, tegyenek sürgős lépéseket a nógrádi marhatenyésztésnek a háború előtti színvonalra való emelése érdekében. Az előterjesztésekhez Fodor Jenő, a mező­gazdasági szakosztály országos elnöke szólt hozzá és gyakorlati kiegészítésekkel látta el a benyújtott határozati javaslatokat. Horecz Béla pi-nci kisgazda a nyelv jogi sérelmeket tette szóvá s követelte a magyar nyelvű hivatalos iratok kiadását, a hivatalos lapnak magyar nyelven való megjelentetését. Budapest, május 16. A Magyar Tudományos Aka­démia vasárnap tartotta meg ünnepi közgyűlését, amelyen nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. A Tudományos Akadémia tagjai közül körülbelül kétszázan vettek részt a közgyűlésen, amelyet Ber- zeviczy Albert nyitott meg. Megnyitójában ismer­tette az Akadémia tizenöt esztendejét a világhábo­rú kitörése óta. Az Akadémiának az utóbbi tizenöt esztendő alatt páratlan nehézségekkel kellett meg­küzdenie, mert alapítványainak tökéi teljesen el­értéktelenedtek. Az anyagi gondokkal teljes eszten­dők után az Akadémia második megalapítója úgy­szólván gróf Vigyázó Ferenc volt, aki egész vagyo­nát az Akadémiára hagyta. Sajnos, a sok adóssággal és ma is megterhelt vagyonból tudományos célok­ra alig lehet valamit fordítani. Berzeviczy beszéde . után Balogh Jenő terjesztette elő főtitkári jelen- j tését, amely részletesen beszámolt az Akadémia j múlt évi működéséről és a tagok munkásságáról. Apponyi az áliam$érii és diplomata Ezután gróf Bethlen István foglalta el az elő­adói székét és „Ap-ponyi Albert emlékezete" címmel tartott előadást. Bevezetőül felrajzolta Appcnyi Albert államférfim profilját s megállapította, hogy nincs 1867-től 1914-ig, a közel ötven éves korszak alatt senki a magyar közélet tényezői között, aki Aipponyinál mélyebb hatást gyakorolt volna arra, hogy a politikai élet küzdőterébe milyen kérdések kerüljenek. Apponyi nemcsak a parlamentben szó­noki fölényével diktálta az ütemet, hanem program­jának eszmei tartalmával, amelyben mindig benne volt öz, hogy a nemzeti függetlenség és önállóság- teljessége nélkül nincsen nemzeti élet. A kiegyezési korszak politikai harcainak igazi dinamikus lökőereje az ő személyében testesült meg & az ő eszmevilága nélkül az újkor küzdel­mei meg sem érthetők. A történelem itélőszéke előtt ő maga is felelős a korszakért, akárcsak Tisza Kálmán, vagy Tisza István, mert történelmet csinált és döntően befolyá­solta öt-ven éven keresztül a magyar nemzet életét, még akkor is, amikor nem volt felelős állásban. Apponyi volt 1889-ben az első, aki hirdetni kezdte, hogy a kiegyezés nemzeti tartalma még nincsen végrehajtva, ő fokozatosan akarta kiépíteni a hat­vanhetes kiegyezést és annak keretén belül megva­lósítani a nemzeti követeléseket. Az A-ppcnyi-fóle konstrukció nem zárta ki, hogy az uralkodó osz­trák-magyar közös hadsereg csapatainál a magyar nyelvet érvényre juttassa, úgy hogy az a politikai küzdelem, amelynek elérését Apponyi célul tűzte kj, nem tűnt fel olyannak, amely a kiegyezéssel ellentétben állott. — Apponyi rendületlenül hitt egész 1910-ig a kö­zös hadsereg nemzeti irányba való fokozatos átala­kításában, hitt albban, hogy ezt a király és a ma­gyar nemzet között való komoly összetűzések nél­kül érheti el. Erre nem hiányzottak bizonyos tárgyi bizonyitékok sem. A magyar katonai nevelés, a Bánffy-kormány idejében talán éppen abból az ok­ból, hogy az Apponyi vezetése alatt álló nemzeti párt és a szabadelvű párt fúzióját lehetővé tegyék, a király hozzájárulásával valósult meg. A magyar tannyelvű honvédnevelő intézeteket a magyar tisz­tikar kiképzésére is alkalmassá tették, később a honvédség megkapta a tüzérséget. A Széli-éra után Ferenc .J-ózse jórészt hozzájárult a 9-cs bizottmány javaslataihoz, de mindezektől eltekintve, Ferenc magyarul beszélő csendőrök és fináncok al­kalmazását a falvakban. Határozati javaslatát egyhangúi!,ag elfogadták. Kristóff Sándor párt-igazgató az adózta­tási rendszer fonákságaival foglalkozott. Vé­gül beterjesztette a választmány kiegészítésére és a bizottságok összeállítására, vonatkozó ja­vaslatát. Kj. Kovács József országos pártvezetőeé- gi tag, bolyki kisgazda emelkedett hangú be­szédben mondott köszönetét a párt törvény­hozóinak és tartománygyii-1 és-i képviselőinek. Még K a r cza g Miklós pinei pártelnök a- cigánykérdés sürgőé orvoslására kérte fel a pártvezetőséget, majd dr. Giiler János záró- ezavaiva! végétért a sikerült pártösszejövetel. József alkotmányos érzése minden kétely fölött ál­lott és mindaddig, amiig Ferenc Ferdinánd főher­ceg befolyása és beavatkozása kevésbé volt érez­hető, nem volt kizártnak tekinthető, hogy a király bizonyos engedmények megtételére kapható lesz. Apponyi nem akarta nemzetét népszerüséghajhá- szásbói tudatosan belevinni egy reménytelen küz­.Pozsony, május 15- (Pozsonyi szerkesz­tőségünktől) Saljapin F-edor, a világhírű -éne­kes vasárnap óta Pozsonyban tartózkodik, mint a szlovák nemzeti színház vendége. A nagy művész megérkezése után nyilatkozott a sajtó iképviselői-nek, akik isimét megírták róla a régen ismert dolgokat: hogy zsákhordő volt valamikor, hogy egyetlen vágya elvonulni a világtól és e célból már vett is egy házacs­kát valalic-l Tirolban, h-o-gy tíz gyermeke van és hogy nem árulja el életkorát- Az újságírók az indiszkrét szállodai bejelentő lapból tud­ták meg, hogy Saljapin bizony már elmúlt 65 éves •.. A ko-r valóban nem látszik meg az elegáns, fiatalos külsejű művészen, aki még mindig szereti a jó bort és — saját bevallása szerint — a szép magyar zenét, amit legutóbb Buda­pesten kedvelt meg. Saljapin a Cár lton-szálló negyedik emele­tén vett ki fürdőszobás lakást, ahol titkárával együtt lakik. Hétfőn éjjel egy pozsonyi u,r — a boihémvilágban jól ismert ta-nárember — kíséretéiben a művész megtekintette Pozsony éjjeli életét. Felkeresték a „Heuri-gereket" is és Saljapin- -nak az egyik Magas-uti bon-mérésiben nagyon Ízlett a bor-. A vidám borozgatás után egy bár­ba vonult a társaság -és hajnali három órakor hazafelé menet Saljapinnak eszébe jutott a jó bor és ismét a Magas-utra kanyarodott be. A társaság már zárva találta a vendéglőt, de ez a körülm-énynem riasztotta vissza a művészt. Saljapin bezörgetett az ablakon és igy szólt az álmosan előkerülő vendéglőshöz: — Kedves barátom, nagyon ízlett itt a bor, megvenném ezt a házacskát, a szőlőt, a pincé­ben levő borral együtt... — Nem ela-dó az uram! — feleit a bor tér.. delembe, mert ismerte a monarchia erővfwooytít, Apponyi nem volt forradalmár. Nem gondolt fegyveres ellenállásra a mindent fo­kozatosan akart kiküzdeni. Bethlen ezután megállapítja, hogy Apponyinak nagy közéleti k fi Kdeimében éa céljai­ban nem Tisza Kálmán és nem Tisza István vol­tak igazi ellenfelei* hanem a történelmi fátnm, amely a magyar sors fölött lebegett és egymással szembenállásra kényszeritette a kornak legönzet­lenebb és legnagyobb magyarjait. Apponyi nem osztja Kossuth nézetét a Duma-kooiÜ- derációról sem és nem helyesli az Ausztriával való kapcsolat összeférhetetlenségi elméletét. Döntő fon­tosságúinak tartotta a -magyarságra nézve a nyuga­ti kultúrával való kapcsolatot. — Apponyi sohasem vétett az ellen, hogy a nem­zetiségeknek nyelvi jogai a közigazgatásiban, tör­vényhozásban, iskolában tiszteletben tartassanak. Az 1907. évi népiskolai törvénynek tartalmát pro- pa-gandaokokiból magyarázták félre a magyarság ellenfelei. Apponyi hitt és bizott a parlamentarizmusban, a demokráciában és kora eszméinek végső konzek­venciáit sokkal könnyebben vonta le, mint sok, nálánál liberálisabb kortársa. Előadásának további részében Bethlen István is­mertette Apponyi politikai pályájának egyes állo­másait, hogy hogyan szakadt el a konzervatív esz­métől, hogyan alakult ki egyénisége, de sohasem lett doktriner liberális, az ő szabadelvüsége mindig a lelki kiegyezés színeivel bírt. Idealizmustól telitett egyénisége leginkább talán Rákóczi Ferencére haselit. ő is erősen vallásos ér­zésű volt, mint Rákóczi Ferenc, de mentes min­den felekezeti előítélettől s együtt tudott működni még a vallástalan ifj. Andrássy Gyulával is, valamint a régebben sza­badkőműves Szilágyi Dezsővel. Nem volt gyűlöl­ködő, az egyéni és pártszempo-ntokat mindig alá­rendelte a köznek. Előadása végén ismertette Apponyi életének utol­só — a magyar történelem szempontjából kiemelke­dő jelentőségű — korszakát, visszaemlékezéseket mond el Apponyi genfi vitáiról és szerepléséről, ahol nagyszerű tehetséggel -képviselte a magyar ál­láspontot a Népszeövetség előtt. A béke eszményé­ért komolyan lelkesedett, hitt benne, ő volt Európa egyik legnemesebben gondolkodó, legönzetlenebb politiknsa. Meggyőződése szerint Apponyit Géniben sohasem! lesz képes senki teljesen pótolni. Bethlen István beszédét a nagyszámú közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel és tapssal fogadta. rn-elő gazda. — Itt szülöttem, itt is akarok meghalni. — Tudja maga, hogy ki vagyak én? —' fűztő tovább a szót a vásárolni akaró művész, — Saljapin az énekes ... — Még akkor s-em eladó. De ha az u®“ mindenáron -énekelni akar nálam, azt le­het, de ma nem, mert tizenkét órakor volt a záróra. Saljapin jót mulatott a szőlősgazda invitálá­sán és nagyon meghatotta makacs ragaszko­dása a házához, szellőjéhez. — Olyan, mint a mi muzsikunk — mondotta elmenőben, — ragaszkodik az ősi röghöz. Mindenesetre rendelt a bor-hói néhány üveggel, hogy magával vigye az u-tra. Hogy legyen mit szopogatni, ami-g az expresszvonat tovaröpiti Európa nagyvárosai felé... * Saljapin kedden este a Faust címszerepét énekelte — francia nyelven — a pozsonyi szlovák színházban. Hangja, énektudása éa előadása elbűvölte a közönséget. Sajnos, az erősen felemelt helyárak következtében igen sok páholy üresen tátongott és ez a körül­mény láthatóan leverően hatott a művészre. Tiberms pusztulása Jeruzsálem, május 16. Tegnap, nem sokkal azután, hogy a bibóriási árvíz áldozatait elte­mették, újabb áradás öntötte el a várost. Attól tartanak, hogy ez alkalommal több gyermek is a vízbe fűlt. A váz alatt lévő városrész la­kosságát a város magasabb részére költöztet­ték. A házak egymásután omlanak összo és ezért a mentés rendkívül nehéz. Igen sok em­ber nyomtalanul eltűnt, az a feltevés, hogy a (hullámokban -lelték halálukat, Bethlen István Apponyi Albertról A volt magyar mínusz terelnék emlékbeszéde az Akadémia ünnepi közgyűlésén „Énekelhet nálam az ur, de a szőlőmet nem adom el‘ — mondotta a pozsonyi bortermelő Saljapinnak, aki meg akarta vásárolni a jó bort termő szőlőjét és házát 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom