Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-13 / 109. (3440.) szám
1&&4 májas 13, TaMmaup. 5 A MIATYÁNK Elbeszélt* Irta: Móricz Zsigmondi A pap kisétál t a m**őre. Szép idő volt, csak nagyon meleg. A fekete ruháiban fuldokolt hőségtől. De ahogy a falut elhagyta, friss szél kerekedett s kedvesen legyezte az orcát. így vígadban haladt to*váM> a rét fele. A falu határa dimibes-doimboe volt. Hajdanában zsombékos, vizes áradásoe terület. Mocsár feküdt a mélyebb helyeken, ahol nád, sás és csikhal élt. Ez a régi kor imár egészen feledésbe ment a néip lelkében. Kihalták az öregek, akik akkor éltek s nem tudták a fiatalok, milyen volt az, .miikor a 'búzaaratás helyett egy- egy kád hallal, csíkkal mentek be a városba, hogy a legszükségesebbeket megvegyék. Akkor még magukezőtte vászon ruhában jártak, pénzt irmagnak se láttak .a bocekorukat magul szabták a birka bőréből s az asszonynép mezítláb járt a tarlék on. Ez már mind elmúlt. Ma a. legújabb divat szerint öltöznek a nők és a cipőben selyem- harisnya van a lábukon. A férfiak is elfelejtették- a gubát, a ködmönt, a szűrt, a régi viseletét s briicseszber, és kurta úri kabátban, vagy éppen bőrkabátban járnak. Dani tollas kalap helyett kockás sapka van a fejükön s a nagy szakállakat, bajuszokat leborotválják és gaz- diszkülsővel mennek a munkáiba, ahol ha leveti a felső ruhát, mind iparoslegény marad. De a régi panasz, az megmaradt. Pénz a mai időkben senkinél sincs. Néha az egész faluban nem lelhetne összeszedni húsz pengőt. Az [ adó tvagy, a termésnek nincs ára. Szóval a régi világ él a lelkekben. A földekről innen is. onnan is. odanéztek a. papra. Volt, aki köszönt, volt. aki nem köszönt. Volt. aki úgy belemerült a munkájába, hogy ne kelljen észre se vennie, hogy a pap arra jár. Tehát ez is csak úgy volt, mint régen. A pap is úgy volt velük, mint a régi papok. Ember volt. Némelyik gazdának előre ikő- szönt, elkiáltott utána messzire, a harmadik földre is. a másiknak a köszöntését is alig fogadta. mert emberek közt idővel személyes viszony fejlődik ki, aszerint, hogy ki mennyire tudja, elfelejteni a régi sérelmeket. A pap nem volt haragtartó természet, Kiíüetölgött 'belőle az indulat, de azért mégis csak o:tt marad egy kevés a feszültségből, ha a presbiteri gyűlésen ez, vagy az a gazda ellene szavalt s ellene szavazott. Mikor odaért a Belátóra, arra a dombra, ahonnan a hajdani vízállást messze távolig be lehetett látni, megáldott és szépen elnézett a mély területre. Eszébe jutottak a régi papok harcai. Azok még fájdalmasabbak voltaik, mint a maiak. Amennyivel szegényebb volt a nép, annyival élesebb volt az ellentét köztük s az egyháztagok közt. Itt történt az a híres eset mikor az uj pap. most éppen száz éve. megkérte a kurátorát, hogy mutassa meg neki a rétjét. — Akarja látni, tiszteletes uram? — Akarnám, kurátór uram. — Akkor nézzük még. Kivezette ide a Belátóra s itt csónakba, ült vele. Hosszú rudat vitt magával s mikor arrafelé evezett a tavaszi árvíz hátán, ahol a rétéi vannak, azt mondta a papjának: — Tiszteletes uram. tessék csak leereszteni azt a rudat... Lábólja csak vele a fődet... Ahol a legmélyebb, ott van a maga rétje. Még így szemmel is meg lehet látni, hogy csakugyan ott, vannak a papi rétek kiszabva, ahol legmélyebb a föidszin. Abban az időben ez volt a legrosszabb parcella, leghamarabb ezt öntötte el a viz: ezt adták a papnak. Azóta azonban megváltozott a határ képe. Megásták a, nagy csatornát e a vizek leszaladtak, leszállóit a,k. Most ez a legjobb rét. mert kiszáradt az egész határ, ma csak ott van szép íü. ahol egy kevés talajvizet kap a töve. A pap bólogatott. Az emberi életre, a faluval való örök harcra gondolt. Sok örömét is ad ez az elet. itt a nép között. Istán szóigája és falu cselédje lenni, lelki vigaszt adni a békétlenség idején, de s-ok keserűséget is térem ez az állapot mind a mai napig. Ha a népben irigység és ellenséges érzés támad a felette álló idegén, a lelki,pásztór ellen, ennek sóm adják ingyen az életet, szenvedéllyel és szenvedéssel jár. Tovább sétált a földje felé. A rétán a kaszások a szénát gyűjtötték. Kettő hordta a pet rencéket, a harmadik ember rakta a szénakazalt. Jó nagy ágyáét vetettek neki. Sók szó na van az idén. A pap megállott a földje szélén s nézte a munkáját. Kalapját levette s kopaszodó homlokát ki tett o a friss szellőnek. Szívesen vett volna villát ő is a kezébe, de a papnak, ez nem igen szabad: a nép elvárja, hogy a papja más legyen, mint ő, a papnak nem szabad kézimunkássá lennie, mert- ha az kapát vesz a kezébe, abból már békétlenség támad. De abból is. ha semmit sem csinál. Egy fiatalabb gazda, meg egy szegény ember ment, el az utón s ahogy a papot látta, hogy gyönyörködik a, szénájában, hangosain odaszól a másik embernek: —• Szép kazal szénája lesz a tisztelete* urnák ... Elég az egy Miatyánkért, A pap meghallotta, a szót. Megfordult. A gazda el fond i tóttá a fejét és tovább akart menni. U támaszéit: — János. A gazda kelletlen megállott: — Jó napot, tisztátets uram. —■ Gyere csak ide. János. A gazda engedelmeskedett. Nem könnyen mozdult a csizmája a parancsra. Lassan lépegetett a pap felé. .Mikor odaért hozzá, megemelte a kalapját. — János. -— mondta a pap. aki még mint kis iskolás gyermeket ismerte meg a gazdát. Itt nőtt ez a szemé előtt s itt lázadoz ellene; ahol lehet, de azért nem volt köztük soha, ee.m- mi összeütközés, úgyhogy a bizalmas tegezést nem vonta meg tőle. — Hallom, mit mondasz. János. Hogy elég ez egy Miatyánként. A gazda csendesen mosolygott. — Elég is. tisztelete* uram. Ne tessék megharagudni. de égy Miatyánkot én is eimondanék érte. A pap feltette a kalapját, hogy az.ember is a fején hagyta s azt mondta: — Hát. Jánoé. én neked adom, ha elmondasz róla egy Miatyánkot, A gazda nézte a papót. Igazán beszél, vagy csak tréfál. — Én elmondom, tisztelete* ur. S már belepirult, ahogy köményen és harcosán bel emeredt a szemébe. Míg ki nem mondta a szót. olyan szelíd volt, mint a bárány, de eb- hon a pillanatban már indulat és fel lobban ás volt benne. A vére elkezdett felbuzogni az ereiben s egyezerre csak harcos lett, aki kézigránátot tárt kezében, mirt a háborúban. De ott sem retináit még. Ott is nyugodtan indult, hogy eldobja az ellenség sáncára. Hogy mi volt benne a nagy nyugalom alatt, tudva, hogy a gránát reá ép olyan veszélyes lehet, mint az ellenségre. azt csak ő érezte. — JÓI van. János, — mondta a pap. — Jói j vám... Hát csak móndd el. í A gazda égyet lépett, ahogy azón hevességében néki megy a kazalnak, ami már olyanforma magas vólt. mint a, templomban a szószék. Létra volt az Oldalának támasztva, Indult, hogy felmegy a létrán a kazal tetejébe imádkozni. — Nem jól van. János —- szólt a, pap. Nem úgy. Papi módra. tlgy. ahogy én szolgálók a falúnak a szénáért. Mert az az igazság, hogy te is úgy csel éked jé!. — Egy Miatyánk nem nagy dolog. ■ mondta a gazda fölényesen. — Hogy gondolja, tiszteleté* uram? — Gyülekezet előtt. János. Evvel intett a kaszásainak s szólott nekik: — Hijjátok csak össze a szomszédokat, aki a mezőn található. János gazda Istennek akaratából a lelkek épülésére akar cselekedni. A gazda ellenségesen hallgatta a papi szavakat. Már kezdte bánni, hogy bélelépett a pap mezejébe. Sértette, hogy a pap olyan nyelven szól, amit ő nem tud. De megkötötte magát, a szemöldökét összevonta s elszánt és konok indulattal meredt a papra, aki pedig csak beszélt, csak beszélt: — És ez nagyon szép cselekedet lesz. a mi testvérünktől. Menjetek azért és gyüjtsétek össze a híveket, hogy tanúi legyenek a mi ba- r á tünk m égi ga zulásának. A kaszások nagyot, néztek s nem akarták érteni a dolgot. De nem voltak hozzászokva, fofijéy a pappal vitatkozásba, bocsátkozzanak. Egyszerű emberek voltak, akik nem tettek mást. csak amit a perc tétetett velük. Ha kaszálni kellett, kaszáltak, ha gyűjteni kellett, gyűjtöttek. Ha beszélni kellett, kimondták azt. ami az eszükbe jutott * legfeljebb egy-egy tréfa. vagy egy-egy közmondás ereiéig mertek túl a legbiztosabb útról, ahogy' a gyermek egy- egy mezei virágért letér az ösvényről. Elmentek hát és átkiálltoltak a szomszéd földekre s hívták a népéket. hogy hamar jöjjenek. mert valamit akar velük a pap. Nincs idő. mondták itt is, ott is •— szénával nem lehet ácsorogni, most is felhő fenyeget délről. — De muszáj! — mondták a kaszások. — Mér muszáj? t— Prédikáció lesz. — Annak meg a templomba, van a helye, — szóltak az emberek. —- Csakhogy János gazda fog prédikálni. Erre elbámultak az emberek s megállott a kezükben a villa és a gereblye. Janó* prédikál? ... Volt. aki nevetett, de a prédikáció neve már annyira keményen és ünnepélyesen ■hangzott, hogy az á’mélkódás lepte még őket. Ez soha nem történt, mióta a világ... Hogy egy közülök való gazdaember erre vállalkozzon, hogy kinn a mezőn, az Istán ege alatt prédikálni akarjon ... Aki csak hallotta, megilletődött és gondba merülve hagyta ott a rendet, a eZénaboglyá- kát s láSí-an gyülekezni kezdtek a pap rétje felé. tes urnák nincs ellenére, ők is- elvárták, mi fog történni. Ott volt a kurátor is. aki mégis kötelességének tartotta, hogy ezóvátegye a dolgot. — Nem értettem, tiszteletes -uram. mi légyen az eset. — Ebben pedig semmi csodálatos nincs. — mondta a pap. — A mi vallásunk szerint mindenki pa<p. Kálvin, a mi hitünk reformáló ja megírta volt, „ne nevezzétek a papot papnak, mert csak egy pap van. az Ur Jézus Krisztus. A többiek pedig, akiket papnak tartotok, csak prédikátorok, akik -prédikálják a Krisztust és: az Is tenne igéjét...“ János mogorván hallgatta a, papot és elvadulva fogadta a ráboruló pillantásokat. Megismerte lelkében, hogy nagy dologra vállalkozott. De nem szólhat, érette semmit, mert be -kell látnia, hogy a pap valóban úgy szolgál a. Még a lépésük is olyan lett. mintha vasárnap indulnának a-z Isten házába. Nehéz lépések és ünnepélyesek. Nem sok idő múlva már egész kis gyülekezet állott a pap körül. A pap úgy fogadta őket. lhint istentiéztelét előtt -a templom 'kapujában, ahol sorra, kézé fog véiük s tisztes szavaikká! kérdezősködik a, dolgáik felől, míg az isten- tiszteletre mind összegyűlnék a hívek. János ellenségedéin és egyre jobban kivörösödve nézett a dologból eljövőkre. Komor volt, mint a ha) álfáit étt a sir a lómháziban. Az emberék látták, hogy meg van szállva s nem háborították kérdésekkel és tisztessé,gnélküii szavakkal. Elfogadták, hogy Jánós valami baptista lett. vagy nazarénus. de ha a tisztéiért május hó 15.-ig jelentkező azon uj előfizetőknek, akik lapunkra egy egész évre előfizetnek és egy évi előfizetési dijukat ezen napig hozzánk átutalják, 1934. julius 15-ig megkezdett Pdstyén-fttrde-i tartózkodásuk költségéből Ki 300*-, azaz háromszáz koronát magunkra vállalunk. szénáért., ahogy most ö indítja. És mégis valami nagy igazságtalanságot érzett a. helyzetében. Hirtelen felforrt, az egész vére s ugv zúgott, hogy nem hirt tisztán gondolkodni. Már nem is a széna utáni vágy fojtogatta. hanem a dac és a kemény férfi a barát, hogy nem enged magával elbánni. Vett ő ennél veszélyesebb állapotban is, ott, is félt és ott, is rettegett, de azért nem retirált meg. Végre már mindenki itt volt. akit csak a mezőn elérhettek. A pap ekkor körbe állította, az embereket a boglya köré s intett Jánosnak, hogy végezze tisztét. János, ahogy a paptól annyiszor látta, lassú és ünnepies léptekkel közeledett a létrához is úgy ment .fel rajta, szinte megmerevedett kezekkel * lábakkal, hogy egész pap volt már, míg felfelé lépegetett a, lépcsőfokokon. Amint felfért s körülnézett egy .pillantással, mégtántoTodott, de mégis összeszedte magát s azt kiáltotta: — Mi atyánk ... A pap felszólott: — Ném ugv, János, éléi n éimicMiir!:. S elkezdte a templomi éneket: ■ lm bejöttünk nagy örömmel. Felséges Isten ... A te ezenéidnek gyülekezetibe .. • A te templomodba.... Felséges Atya Isten... János állott a szénák a za! tetején. A fejét bekötötte az égbe s szédült vele az egész világ, (így erezte, hogy mindenki rábámul, a-z emberek. a boglyák, a felhők, az angyalok és az ördögök. És az éneknek nem akart vége lenni. A kezdő ének után jött az. hogy „Tebenned bíztunk eleitől fogva". Irtóztató felelősséget érzett magán. Ha el- | mondja is a. Miatyánkot. hiszen az csak egy | csekély kis rövid ima. amit minden este el- | mond lefekvés után. elalva* előtt, ahogy az 1 édesanyja tanította, de mi iesz ezután?... Egész életére in iát vánkosnak nevezik ... Gúnyul v szele csapott bele. egy kis szénáért... van neki szénája... nem szorult a papéra, hogy igy elbánjanak vele... Valami irtóztató gazságot érzett, mit csinálnak itt vele... És már csak azon imádkozott, hogy ezek odalent hadd éneivel jenek végtelenségig, csak hadd énekeljenek, míg a nap lemegy és selét lesz az egész világon, hogy senki no lássa az ö arcát, ahogy meg hagyta fogatni magát, mint egy egér az egérfogóban. Mi van evvel a kazallal? Egész életét a kazal tetején tölti, ez a legjobb hely. a legszebb hely. Ki tud olyan kazlat rakni, mint ö... De akkor villa- van a kezében * azzal rakosgatja a feladott szénát, hogy egészséges legyen a kazal, formája legyen, ki ne ömöljön, be ne ázzon. Hiresek az ő kazlai... és most. hagyta magát igy megszégyeníteni... Irtóztató káromkodásra gyűlt benne a düh é* a, szive olyan volt. mintha hétezer kitörte volna a frász. Izmai megmerevedtek s úgy érezte roppant Különös k edvezmény ................................................................................................................................... uj előfizetőinknek! m: . -- > -v ...... .......... ,[■■'" ,
