Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-17 / 88. (3419.) szám
4 'PiOTcOT-M^sROTra'i’® im április 17. kedd. PIESTSKY-m Hz összes gyógyházak nyitva. Atalánykurák Ké 65* — tői feljebb, teljes gyógykezelést beleértve. (Rheuma, kőszvény, ischias) Felvilágosítás: Fördő- igazgatóság, PieSfany. A Szepesség 1934-ben fan e rcinénij a koromnál rezbánndszat ujföélesilésérc? Niisch Andor szepességi komijának korompai állomása m Késmárk, április 14. Korompa. ahová NitecJh képviselő útja MárkueíaJlváról vezetett, szomorú .látványt nyuijt. Az egykor hatalmas vasművek, amelyek 6000 munkást és többszáz, alkalmazottat foglalkoztattak, ma már csak romok. A gyári épületek falai omladoznak, a gépeket ócskavasként adták eh a munkáeházak sora ápolatlan. Ma már csak 4900 lakosa van az egykor virágzó Korompának, amelyet a 12. századiban bevándorolt németek létesítettek és amelyet már I. Lajos bányavároei rangra emelt. A bányákat a 17. század elején Thurzó Ádám és Thököly István fejlesztették. A 18. században a Csáky-család tulajdonába jutottak, amelytől 1848-ban, a magyar szabadságharc idején váltották meg a lakosok. Később a Hernádvölgyi Bányaipari Társaság vásárolta- meg a bányákat, a vasgyárat pedig a Rima- muTány-Salgótarjáni vállalat létesítette. A háború után, 1927-ben. amikor már régen szünetelt minden munka, a szlovinkai bányákat, amelyekben vasércet és rezet termeltek, a Beer-Sendheimer & Co. frankfurti cég vette meg és Korompai Bányamüvek r.-t. cég alatt folytatta a munkát. Több mint ötszáz munkást állított be, de 1931 augusztusában ismét be kellett szüntetni az üzemet, mert a világipiac helyzete miatt külföldi piacát elvesztette. A ■belföldi piacon viszont nem tudott elhelyezkedni, mert annak ellenére is, hogy a köztársaság' évi rézszükséglete 16.000 tonna, amiből Szilo- ylnka 2000 tonnát termel, a termelési költségek olyan magasak, hogy a külföldi behozat tailal Szlovinka nem képes versenyezni. Amig a Szlovinkában kitermelt rezet Németországba és Ausztriába lehetett szállítani, addig 500 munkásnak havonta mintegy 350.000 korona munKabért fizetett ki a korompai bányatársaság és mintegy 450.000 korona értékű havi szükségletét fedezte a környéken, 1931 óta ez a hatalmas bevétel teljesen elveszett a lakosság számára és megkezdődött a munkanélküliség. Pedig lehetett volna a szlovinkai rézmüveken segíteni, csupán a szakértőknek azt a javaslatát kellett volna elfogadni, hogy a behozott 14.000 rezet kilónként 50 fillér vámmal terheljék meg és ebből az összegből tegyék lehetővé a szlovinkai termelés olcsóbbá tételét és az évi 2000 tonna termelésnek a belföldön való elhelyezését. Tízezer család kenyere A helyzet azóta sem változott. Krueger mérnök, a korompai müvek igazgatója közölte velünk, hogy a jelenlegi körülmények között szó se lehet a munka ujrafelvételéről. Ma a szlovinkai bányákban mindössze 18 ember dolgozik, akik a bányafemitartási munkálatokat végzik, mert a rézbányáik különben víz alá kerülnek. A Dorothea-anellékibánya igy is már viz alatt van, azonban — mint Krueger igazgató közli — három hónap alatt újból ii z embeh oly e zh ető. A bánya szünetelése több mint 10.000 családot érint. Az uj rézleldolgozó gyár terve Ilyen körülmények között fokozott jelentőséget látszik kapni az a terv, amely a tátra- vidéki közgazdasági szövetségben felmerült és amely arra irányul, hogy „Montania" név alatt a szepességi bányavidéken réztfeldolgozó telepet létesítsenek. Az erre vonatkozó akció már néhány hónappal ezelőtt megindult. A terv szerint a, társaság kétmillió korona részvénytőkével és 10 millió értékű kötvény kibocsátásával alakulna meg. A részvényjegyzési akció már régebben folyamatban van. Erről a tervről Krueger igazgató a következő figyelemreméltó felvilágosítást, adta: A gondolái, hogy a szepességi bányavidéken egy rézfeldolgozó gyárat létesítsenek, 'igen egészséges és keresztülvitelére feltétlenül szükség lenne Ha a szepességi réznek a feldolgozása Németországban és Ausztriában a fuvardíjak ellenére is kifizetődött, akkor & Szepes- ségen, a termelés helyén, ahol csak igen csekély szállítási költség állana élő, szintén hasz- nothajtó és rentábilis lehetne. Egy rézfeldolgozó gyárnak, amely a szlovinkai bányák szempontjából is rendkívül előnyös lenne, még az a másik előnye is megvolna, hogy olyan telepeket, amelyek eddig csupán vasércet dolgoztak fel — bár rézelőfordiuMsaik is szép mennyiségben vannak, de a szükséges és rendkívül drága üzemi berendezés hiánya miatt a termelésnek ezt az ágát nem folytatták — rézterme- lésre késztetnék. Ezenkívül üzembe lehetne helyezni olyan rézbányatelepeket is, amelyek külföldi szállítási lehetőség hiánya miatt már hosszú évék óta nem dolgoznak. A rézfeldolgozó telep felállítása szempontjából elsősorban Korompa jönne számításba, mert itt minden előfeltétele megvan az eredményes munkának: itt van a vasút, vizerő, az érc, képzett munkaerők etfc. Természetes, hogy az újonnan létesítendő telepnek elsősoriban a szlovinkai termelésre kellene támaszkodnia, de ez — mint említettem — csak az egyik bázis volna, a többi szepességi rézbánya termelését is itt lehetne feldolgozni. — A korompai bányaréezvén ytársaság már évek előtt foglalkozott egy ilyen-' réztf old olgo- zé létesítésével, ki is dolgoztuk a szükséges terveiket és elkészítettük a költségvetésit, a terv azonban a réz árának rohamos csökkenésén, a világpiac helyzetének folytonos roez- ezabbodásán, a belföldi elhelyezés lehetetlenségein és az ezekből folyó teljes munkabeszüntetés kényszerén meghiúsult. Ismétlem: a gondolat egészséges és minden előnye megvan, mi látnék legszívesebben, ha ez a rézfeldolgozó telep létesülne. Az előállítási költség magasabb az eladási árnál Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a rézpiac helyzete még egyáltalában nem Jár vult, a rézárak nem emelkedtek és nincs is Kilátás arra, hogy a régi árakat elérjük. Még a belföldi rézárak emelkedésére se számíthatunk, mert hiszen a réznek nemzetközi piaca van és ennek árjegyzéseihez alkalmazkodnak a köztársaságban fennálló rézárak is. Ezzel szemben a termelési költségeik egyáltalában nem estek ée ha meg is volna a lehetősége, hogy a szlovemszkói réztermedést, amely csupán egy nyolcadát teszi ki a köztársaság évi szükségletének, belföldön elhelyezzük, ez meghiúsul azon a nagy különbözeién, amely a réz ára és a termelési költségek között fennáll. Ez a különbözet igen nagy, egy kiló rézért ma 4 koronát fizetnek, már pedig egy métermázsa rézércből, amelynek bányászása csak munkabérben 36 koronába kerül, csupán két kMó rezet nyerhetünk. Ezzel az árkülönbözettel, a termelési költségek drágaságával a tervezett Montania-ala- pitásnak is Számolnia kell, amelynek financiális bázisát nem látom egészségesnek. Ha meg is lesz a kétmilliós alaptőke és a 10 milliós obligációs kibocsátás — amelynek, kamatozását se szabad figyékneu kívül hagyni, — akkor is a Montania, prosperálásának aa alacsony rézárak ée a tulmagas termelési költségek miatt meg kel hiúsulnia. A Montania-rész- véuytáreaságot, illetőleg a rézfeldotlgozó telepeit csupán abban az esetiben lehetne megvalósítani, ha a 2 millió alaptőke és a 10 millió kamatköteles oMigáció helyett 12 millió alaptőke állana rendelkezésre, amiből pedig az államnak kellene tízmilliót jegyeznie. Vagy pedig, ha megmarad a társaság az obii- gációknál, az államnak kellene ezek kamatait garantálni. De ahhoz, hogy a rézfeldolgozó telep eredményesen dolgozhassák és rentabilitása Ibiztoedttassék, az államnak garantálnia kellene a réz ára és a termelési költségek közötti különbözeiét. Csakis ez a megoldás, ezeknek az elengedhetetlen feltételeknek a bízóéitása garantálná, hogy a szepességi rézfeldolgozó telep egészséges gondolata egészséges alapokon legyen megteremthető 'és fenntartása bitzositható. Krueger igazgatónak ezek a szakszerű felvilágosításai, amelyeknek alapossága minden kétségen kívül ál, uj irányba kell, hogy terelje a Montania létesítésére irányuló akciót. A Mon~ tandára és a réz-feldolgozó telepre a szepességi bányavidék gazdasági érdekei szempontjából kétségtelenül szükség van. Az akciót azonban a mai viszonyok között olyan irányban kell folytatni, hogy az állam adja meg a szükséges anyagi bitzositást a Montania számára és ezzel is segítsen a szepességi bányavidéken. í; Dr. N. V. Folytatjuk. Palotai Kovács özvegye meg van győződve arról, hogy férjét Stavisky bandája tette el láb alól A francia sajtó is Stavisky cinkosainak kezét látja a bűntényben A budapesti rendőrség megindítja a nyomozást Budapest, április 16- (Budapesti szerkesztőségiünk te lef önjei öntése-) Megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy a Nizzában legutóbb titokzatos körülmények között elhunyt dr- Palotai-Kovács Károly dúsgazdag budapesti ügyvéd tragédiájának hátterében a Sta- visky-ügyről suttognak. Palotai-Kovács tragédiáját most már a külföldi sajtó is kapcsolatba hozza a Stavisky- botrámnyal és a Paris Soir ma ideérkezett száma már a leghatározottabb foirtmábain irja, hogy a Nizzában állítólag öngyilkosságot elkövetett Palotai-Kovács tulajdonképpen gyilkosság áldozata lett. Hogy kik követték el a gyilkosságot, irja a lap, azit egyelőre ugyan még nem tudni, de Palotai-Kovács tragédiájának titokzatos körülményei nagy mértékben hasonlatosak Prince bíró meggyilkolásának körülmémyed- bez. A Nizzáiban elhunyt magyar ügyvéd mint a magyar optámisok egy részének képviselője szoros összeköttetésben állott a Stavisky-bot- -rá-ny terhel tjeivel s valószínűleg számos terhelő adatot tudott volna a nyomozó hatóságok rendelkezésére bocsátani Stavisky cinkosai ellen. ' Az ügyiben már a budapesti rendőrség is készültségiben van s amennyiben Parisból jelentést kap arról, hogy Palotai-Kovács Károly tragikus eíjhiunytálban gyilkosság gyanúja merült fel, a budapesti rendőrség azonnal megindítja a nyomozást annak megállapítására hogy milyen szerepet játszott az ügyvéd az ep- tánskövetélésok eladásának közvetítésénél. Vasárnap este különben Budapestre érkezett Nizzából dr. Palotai-Kovács Károly özvegye is. özvegy Palotai-Kovácsné kétségbeesetten mondotta el a reá várakozó újságíróknak, hogy teljesen érthetetlen előtte, hogy Nizzában, mi történt. — Attól tartok, hogy sohasem fogják megfejteni ezt a titkot, mert titok van itt. borzasztó titok, — mondotta az asszony. — A nizzai hatóságok már az első pillán attól fogva bűntényre gondoltak és el is rendelték szcremosétJein férjem holttestéinek felboneolását Mivel azonban az orvosok minden kétséget kizáróan megállapították, hogy öngyilkosság történt, a francia hatóságok megadták az engedélyt a temetésre. Ennek ellenére is én meg vagyok győződve arról, hogy férjem bün- * 9 tény áldozata lett, mert hiszen oly életvidám volt az utóbbi időben s úgy szeretett volna élni, hogy senki ismerőse sem tételezhette fel róla, hogy ilyen sötét tervekkel foglalkozik agyában. Az sem igaz, hogy az utóbbi idő- ban anyagi bajokba kerültünk volna. Henry Rochette, a háború előtti idők Staviskyja, a törvényszéki tárgyalóteremben borotvával elvágta a torkát — Paris újabb szenzációja — Páiris, ápuilis 16. A S'tavisky-ügy forrongása közepette újabb szenzáció érte a francia közönséget: a háború előtti idők legnagyobb pénzügyi szélhámosa, Henry Rochotte, akit úgyszólván Stavisky tanítómesterének tartottak, az egyik törvényszéki tárgyalóteremben, a hallgatóság sorai között, tárgyalás közben beretvával elvágta a nyakát és a gyors orvosi beavatkozás ellenéire hamarosan elvérzett. Az öngyilkosság módija — tekintettel az öngyilkos személyére — óriási feltűnésit keltett a francia fővárosban, mert Henry Rochette ugyanabban a tárgyalóteremben követte el tettét, amelyben többizben folytatta harcát az igazságszolgáltatás sál é« amelyben tölbb- izbem ítélték él hosszabb szabadságvesztésre. Zsúfolt hallgatóság előtt egy érdekes bűn ügyet tárgyaltaik a párisi igazságügyi palota 9. számú termében szombaton délután, almikor öt óra tájban az egyik padsorban ülők arra lettek figyelmesek, hogy egy közöttük ülő idősebb szakállas férfi hangtalanul Lefordul a pádról. Azonnal a segítségére siettek és megdöbbenéssel látták, hogy a hatvan év körüli férfi a borotvával, amelyet még mindig a kezében szorongatott, teljesen átmetszette a torkát. Azonnal felfüggesztették az ülést-. Az öngyilkoshoz sietett a törvényszéki orvos és a tárgyalást vezető elnök, akik rögtön fölismerték az öngyilkost., mert az évek folyamán többször akadt vele dolguk. Az orvos utasítására nyomban a legközelebbii kórházba szállították, ahol sürgősen meg akarták operálni, de minden igyekezett hiábavaló volt: Rochette, aki tizenhárom centiméter széles sebet ejt ott a torkán, még az operáció megkezdése előtt elvérzett. A mellette levő orvos konstatálta, hogy Ro- chette előzőleg mérget vett be. — Bede pozsonyi magyar konzuli attasét Belgirádba helyezték át. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Dr. Bede István konzuli attasét, a pozsonyi magyar királyi konzulátus attaséját Belgrádi)a helyezték át, ahol a magyar királyi követség attaséja lesz. Bede utódjául dr. Csopey Dénest nevezték ki konzuli attasénak a pozsonyi magyar királyi konzulátushoz. — Bányászok holttestére akadtak a „Nelson III.*4 bányában. Brüxből jelentik: A „Nelson HL"1 bányában, ahol az utóbbi évek egyik logezönnyübb bányarobbanása történt, lázasan folynak az eltakarítási munkála tok. Ezideig csak egye Mén hé nyász holttestére akadtak. Most két másik bányásznak csontjait, és az egyiknek a fejét, találták meg. A két bányász földi maradványait- holnap törne tik. »
