Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-08 / 81. (3412.) szám

1934 április 8, vasárnap.

^RKGSlMAG^ARHlTfLSP

11

fpjfym iéáuáektdá

A köztársaság déli részén esőssé vált az idő. 1— Időprognózis: Vátlozékony, helyenként csapadékkal, mérsékelt meleg, éjjel néhol fagy.

— Meghalt Einem német vezérezredes, a világháború egyik híres hadvezére. Mühlheimből jelentik: Von Einem vezérezredes ma 81 éves korában meghalt. Az elhunyt tábornok fényes kariért futott be a német hadseregben. 1908-ban porosz hadügyminiszter is volt., A kínai expedíció vezetésével de őt bizt-ák meg. A világháború, első napjaiban az Einem vezérezredes parancsnoksága alatt álló

III. német hadsereg foglalta el Liittich és Namur belga erődöket. Az elhunyt hadvezér különben a német császári hadsereg legkisebb termetű tábornoka volt.

— Felgyújtotta saját házát, hogy a biztosítás révén pénzhez jusson: három szomszédház is leégett. Lévai tudósítónk jelenti: Horlhi községben Lomjánszky István gazdálkodó padlásán szerdán a déli órákban tűz támadt. A zsup- fedeles házak között a vész gyorsan továbbterjedt s csakhamar négy lakóépület és a mellék- helyiségek. gazdasági épületek hamvadtak el. A tűz oltása közben Pomothy Mária megsérült. A kár 24 ezer korona, amiből biztosítással csak egyrész térülhet meg, mert csak két épület volt biztosítva. Pénteken váratlan fordulat történt a tűz ügyében. Ugyanis a csendőröknek Lomjánszky István fia bevallotta, hogy édesapja utasítására a padkáson cigarettázott, hogy a véletlenség látszatával szándékosan idézzen elő tüzet, hogy a biztosítás révén pénzhez jussanak. Lomjánszky Istvánt a csend őrség e vallomás után letartóztatta és a lévai járásbíróság fogházába kísérte.

— Megalakítják az önálló magyar szociáldemokrata pártot Riisziiiszkóban ? Ruszin- szkói szerkesztőségünk jelenti: A szociáldemokrata párt ruszinszkói kerületéiben lévő magyar párttagok már régibb idő óta elégedetlenek a pártközponttal. Kívánságaikat egy Ízben memorandumba is foglalták, de eredménytelenül. Az elégedetlenek most azon dolgoznak, hogy külön magyar pártba tömörülnek és felvétetik magukat .a II. internaoio— Hatan egy ellen. N'a.gymihályról jelentik telefonon: Tegnap délután Legenyemihály közelében Csengő vasútállomás mellett a járókelők az utszéli árok vizében megfagyva találták Megela Péter kocsist, uradalmi alkalmazottat A csendőrség a nyomozás -során megállapította, hogy Megelát a tiszttartó a szomszéd községbe küldte , lovakért. Megelát útközben néhány falubeli gazdalegény, régi haragosa megtámadta és agyonütötte. A osendőrség hat csergői legényt tartóztatott le gyilkosság gyanúja miatt. A nyomozás tovább folyik.

— Pályázatot Írnak ki a rimaszombati hősök emlékművére. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Siohert Károly elnöklésével értekezletet tartott a hősök emlékművének bizottsága. Egyhangúlag elhatározták, hogy az emlékmű mielőbbi fel állítása érdekében a közeli napokban országos pályázatot fognak kiírni. Az emlékmű minden valószínűség szerint a Főtéren nyer elhelyezést. * dig,

xx Közöljük, hogy a CIGELKA jódos gyógyvíz hathatós óv- és gyógyszere a spa- nyolnátháinak, influenzának és a légzőszervek hurutos bántaLmainak. CIGELKA forrásválla- lat, Bardejov.

— Aljechin—Bogoljubov 2:1. Baden-Badenből jelentik: A világbajnokság harmadik

játszmája 27 lépés után remis-vei végződött. Aljechin igy most 2:1 arányban vezet. A negyedik- játszmát szerdán Billingenben játszók le.

xx Asszonyok uj és fontos egészségügyi útmutatója jelent meg éppen a magyar könyvpiacon, szerzője a telei,a főorvosa, Dr. Földes Lajos, kinek nevét., Orvosi tanácsok fiatal asszonyoknak" c. müve már ismertté tette. A Női betegségekről, megelőzés, védekezés c. müve hiánytpótb és az ezévi könyvpiac nagy eseménye. A mii szerzője több mint háromévtizedes gyakorlattal rendelkezik, e három évtized gazdag tudással párosult tapasztalatait bocsátja legújabb müvében a nők rendelkezésére. Mindazt, amit a női betegségekről tudnunk kell, egyszerű világos a legkisebb részletekre is kiterjedő pontossággal kapjuk meg, oly módon, hogy a már megbetegedett azonnal tudja, mit kell tennie, az egészséges pedig, hogyan óvhatja és őrizheti továbbra is legnagyobb kincsét, az egészségét. A munka a női betegségek minden fajtáját tárgyalja, különös részletességgel tér ki azonban azokra, melyek a legjobban elterjedtek és melyektől a nők, — *—sajnos joggal — a legjobban rettegnek, iá müvet valóban minden nőnek akár egészséges akár beteg, a legnagyobb figyelemmel kell elhív ásni a és a könyvet terjesztenie. A gyönyörű kiállítású gazdagon illusztrált munka ára csak Kő 22.50 és beszerezhető a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalában; portó 3.—, utánvét 5.— Kö.

„Az utolsó kurtizán“ viharos életútja

a pont-aux-choux-i nyomortanyátó a nagyvilági élet káprázatos állomásain keresztül a szeretőgyilkosságig

Miért ott Aíme d’Angfemonf, „Páris királynője“ ? ■ Az öregedni nem akaró „negyvenéves asszony" tragédiája

Páris, április 7. (A P. M. H- párisi munkatársától.) A „Petit Roquette‘‘-nek, a szigorú apácák felügyelete alatt álló női vizsgálati fogháznak báróim „sztár“-ja volt a múlt heteikben egyidejűleg. Három nő, ki világraszóló bűnügyek középpontjában állott: a 18 esztendős Violette Noziéres, az apagyilkos és vérfertőző széplány, — Mme Stavisky, Arlette Simon, a nagy csaló harmincéves özvegye, a világszép színésznő — és végül a negyvenötéves gyilkosnő, Germaine Hunt, alias Mme d An- giemont, „az utolsó kurtizán", ő hagyta el elsőnek társnőit, ő állott elsőnek az esküdtszék elé. Dacára a Staivisky-botránynak, mely minden egyéb szenzációt eltöröl, verték és pofozták egymást az emberek, hogy ezen a tárgyaláson jelen lehessenek. Mailre Torrés, a spanyol zsidó — aki ezúttal a magánvád kevéssé szimpatikus szerepét kellett hogy vigye — talán soha nem szónokolt lázasabb tömeg előtt. Kétévi börtönt kapott a revolve- res gyilkosasszony s a közönség valahogy megcsalatottnak érezte magát az Ítélet után, mert a tárgyalás tovább is homályban hagyta a vádlottnő indokait, amelyek Causeret prefektus lelövésére kényszeritették.

*

A szenzációkra éhes tömeg sehogy nem tudott belenyugodni, hogy a háború-előtti pezs- gőéletü Páris „legnagyobb" szeretője, az aranybanfürdő Germaine d'Anglemont, királyok kitartottja, — alki már tizenhatéves korában pazar magánautóján gördült végig igazgyöngyökkel és gyémántokkal megrakot- tan a bulvárokon, akinek szeretőit nem győzi összeszámolni a bíró s akinek szeme közé vágja a magán1 vád képviselője, hogy uj szeretője, Aga Khán karján pazar éjszakákat kacagott végig, miközben előző barátja a ver- duni véres sáncok alatt lehelte ki lelkét — Mme d'Anglemont, a szenvtelen balzaci démon, a szívtelen és szivekkel játszó oktalan féltékenységből lőtt volna agyon revolverrel egy öregedő, pedáns szeretőt, — mint akármilyen polgári feleség, aki mindenre képes, csakhogy ő legyen az „egyetlen" a szeretett férfi szivében... Hogy magándetektivvel őriztette a vénhedő prefektus minden lépését és a szobalánya előtt fakadt ki elkeseredve, mikor az a „tehén" detektivnö elvesztette szeme előtt a megfigyelt férfit egy áruház forgatagában ... S hogy, amíg a prefektus a miniszternél járt audiencián, hogy tisztára mossa magát egy több mint kétes panamaügyben, addig Germaine d'Anglemont a zsebkendőjét tépi cafatra féltékenységében, mert a miniszter szerinte csak „kifogás" és Causeret bizonyára más nővel tölti a délutánt ... Ez az egész kis polgárias revolverdráma sebogysem illett bele abba az olcsó, aranyfüstös keretbe, amelyben „az utolsó kurtizán" szín nyomatának illik függnie.

Jobb ügyhöz méltó buzgalommal keresték a hét országra szóló bonyodalmat ennek a szán aló uiraméltó, kivénült kokottnak kétségbeesett revolverlövése mögött. Az a körülmény, hogy Causeret — aki a cassisi fürdő- sök és hotelesek érdekét kellett volna hogy védje az odatelepülni akaró iparvállalattal szemben — valójában összejátszott a gyárosokkal, telkeket is vásárolt a leendő gyár közelében s óvatosságból e telkeket a szeretője nevére Íratta, felkeltette a gyanút, hogy valamilyen sötét panama lappang a látszólagos szerelmi gyilkosság mögött. Hogy a vádlottnő rémtette után nem a rendőrséget hivatta, hanem elrohant a városba s vérében hagyta fetrengeni a lelőtt szeretőt egy óra hosszat, ez — mondották — módfelett gyanús. Mosolyogtak a védekezésén, hogy — úgymond — ő maga sem tudja, hová rohant kétségbeesése perceiben és titokban azt suttogták, hogy a hírhedt „Séconde Bureau" egy ismert ügynöke járt a lakásban, melynek szőnyegén a haldokló prefektus hevert... Szeri-száma nem volt a mende-mondáknak a démoni d'Angle- mout asszony drámája körül. Politikai gyilkosság, mondották a jólértesültek; kémügy, suttogták mások; panama, bólintgattak a bennfentesek... Csak arra nem gondolt senki, hogy ez a gyilkosság egyszerűen a meg- öregedés tragédiájának egy véres kitörése volt. Genmaine d'Anglemont, az „utolsó kurtizán" mögött nem látták meg Yvonne Huot-t, a negyvenéves szépasszonyt, aki nem tud megöregedni... Nem az elvesztett telkek, az elvesztett évek fájtak Yvonne-nak; nem azok a gyémánt- és arany-ékszerek, amiket apránként kellett az utolsó években eladogatnia, hanem az az arany, mely fürtjeiben oly rohamosan devalválódott ezüstté; Causeret nem a magasállásu hivatalnok volt az ő szemében s nem is a szerelmi gyönyörök megtestesítője, hanem egyszerűen az utolsó férfi... a régi szerető, aki egyre hidegül, mert egyre jobban látja a félelmesen gyűlő ráncokat szerelmese szemei alatt.

*

Az életfogytiglan fiatalok

A jövő kor történetirója fel fogja jegyezni, hogy a XX. század első .negyede az aggastyánok nyarát jelenti. Napóleon húszéves tábornokokkal és serkedő-bajuszu ezredesekkel hódította meg a világot s utána a fiatalság tolult be az állam és társadalom minden vezérhelyére. A mi világháborúnkat itt is és túlnan is aggastyán-hadvezérek vívták végig, aggok ültek a békeszerződés asztala körül; a kilencvenéves Clémenceau, a nyolcvanesztendős Hindenburg és Apponyi mellett és után a hetvenes Doumergue, a hatvanas Tar- dieu fiatal-számba megy. Az „öreg ember nem vén ember" a kor jeligéje lett. Álhaj, festett arc, rövid ruhák ... ötvenötesztendős duennák játsszák a hősszerelmeseket, az ifjúság félszázad óta rajong Mistingue>tt karcsú lábaiért, a csodás Soréi félszázados színésznői jubileumakor cseréli fel a Casino de Paris meztelen-retvüivel a Comédie Francaise klasszikus színpadát és a hetvenes „forradal- már“-miniszterek hatvanesztendős Júliákat és Messzatinákat tartanak szeretőül. Lassan tér vissza a hosszú szoknya, a hosszú haj, a fiatalság divatja ... Germaine d'Anglemont negyvenéves koráig nem vette észre az idő múlását: máról-holnapra, hirtelen kellett

megöregednie. Gyilkossága mögött nem a politika és a „hanté fináncé" misztériumai .rejtőznek, hanem a klimaktériumba lépő emberi testé...

*

Három évtizedig egyetlen, véget nem érő füzértánc volt az élete: kózröl-kézre adták a férfiak. Alig tizennégy éves volt, mikor 1902-ben a gazdag telekügynök, Eugéne Saffroy, ismert „coureur" és „nooeur" — mint amaz időkben mondták — a „nagyélet“-be bevezette. Tizenötéves korában színésznőnek

készül s fel is lép. Akkor a gazdag Henry Lili az, ma parlamenti képviselő, a hivatalos barátja. Utána a holland-indiai nábob, Van Hoochtot, a délamerikai milliomos, Jósé dél Caril. Saját fogatai vannak akkor már a „kislánynak", aki saját „hotel privé“fjében él és gyémántjainak csodájára jár fél Páris. Grófok, tábornokok, diplomaták osztoznak kegyeiben. „Páris királynője." Az Avenue du Bois de Boulcgne-ban, az Acacias-ban, a Jardin de Paris-ban ő inaugurálja a divatot. In- kognitó királyoknak és főhercegeknek tanítja a szerelem művészetét. Vérző főúri szivek emelték — mint rokokó-hölgyet a vérpiros magas cipősarok — ezt a nőt minden más asszony fölé. Egy Wittelsbach legitim nőjévé akarta tenni s évekig tartotta kastélyában Wielzinsky gróf, Európa legnagyobb földbirtokosa. Mit jelenthetett ebben a vad keringőben Causeret, a délfranciaországi megyefőnök? Egy percnyi megálló 1919-ben a bácskai nábob Markctvics Vladdslav, a Vosges-i képviselő Pieard és a keletázsiai uralkodó Aga-Ivhán között...

Hirtelen hallgatott el a bóditó zene. A táncolok eltűntek, a kastély négyszobás lakosztállyá zsugorodott, a hús zik a r átois gyémántok szétporlottak s a gráfok, maharadzsák és főhercegek helyén egyetlen férfi maradt, az utolsó, a tiz év előtti régi szerető: Causeret... Nem volt ideje Germaine d'Anglemantnak megöregednie, negyvenéves korában volt a legfiatalabb, — de mégis rá kellett jönnie, hogy nem a Ninom de L'Enclos-k fajtájába tartozik. És ekkor féltékeny lett erre az öregedő szerelmesre, féltékeny, dühödten, kétségbeesetten, halálosan, mint életében soha.

A beérkező rendőrtiszt a carrarai márványból készült finom Saint Therése-szobrooska talapzatán találta meg a kilőtt revolvert s a fehérkaru, aranyszőke asszony azzal a szóval fogadta: „Egy revolverlövéssel darabokra

törtem a boldogságomat." Mintha finom por- cellán-szobroeska lett volna a Germaine d'Anglemont boldogsága is.

*

Most, az esküdtek előtt nem igy beszél. A hangja halk, a tekintete homályos: egy szegény negyvenötéves asszonyság, akin nagyon meglátszik a kora ... Négyhavi vizsgálati fogság fekszik ama revolver lövés és e tárgyalás között.

Négy hónap a Petit e Roquette-ben. Közös cella, amit egy tolvaj ucoai lány s egy gyermekgyilkos cseléd oszt meg vele. A bőrt fel-