Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-07 / 80. (3411.) Második kiadás

4 T>R\GAI-A\mAaR-H 1RLAP 1984 április 7, msop^mI Holtpontra jutottak a katolikus blokk körüli tárgyalások? *BB-——— ni i Kramárék afkotmánymódosiló tervezete Prága, április .. A cseih nemzeti demokrata párt ifjúsági szervezete, melynek élén Kasin ügyvéd, a meggyilkolt Rasin pénzügyminiszter fia áll, alkut- mányim ódosifó tervezetet dolgozott ki. A tervezet szerint a nemzetgyűlés két (házból álla-na: a „nép- parlamentbőT és a miunka pala-mentjéből*. Mindkét háznak 150—150 tagja lenne. A népparlament tag­jait a tervezet szerint a nép választja általános, egyenes, egyenlő, titkos választójoggal négy eszten­dei időszakra. Az aktív választójog alsó korhatára 21 óv. a p sszivé 26. Az: országot száz egyenlő vá­lasztókerületre osztanák be s mindegyik kerület egy-egy képviselőt küldene a népparlamentbe. Ha több jelölt közül egyik sem érne el abszolút több­séget. akkor pótválasztás ejtendő meg a leg'öbb zavazatot elért két jelölt között. Elhalálozás ese­tén szintén pótválasztással töltendő be a mandá­tum. A többi ötven mandátumot az egész országra szóló lajtsromos szavazással töltenék be. A leadott szavazólapon a nevek sorrendjén változtatás eszkö­zölhető. A munka palamentje a nemzeti kultúra a nemzeti termelés és a nemzetvédelem képviselőiből tevődik össze. Tagjai nem egy időpontban válasz­tatnának, hanem a központi érdekszervezetek, ka­marák és testületek tisztításaival együtt. Ezzel a testület kontinuitása és fölfrissülése egyaránt biz­tosítva lenne. A nemzeti kultúrát a tudomány, a művészetek és a népnevelés reprezentánsai képvi selnék. A nemzeti termelést az ipar, a földművelés, a szállítás, a kereskedelem, a pénzügy, a szabad pályákon levők, a munkaadók és az alkalmazottak érdektestületeinek képviselői. A nemzetvédelmet katonai személyek, éspedig vagy hivataluknál fog­va. vagy elnöki kinevezéssel. A népparlament az általános politika kérdéseiben lenne illetékes, a gazdasági országgyűlés a gazdasági kérdésekben A kulturális kérdések mindkét ház kompetenciájá­ba esnének, azonban mindkét háznak minden kér­désben megvolna a kezdeményezési joga. A nemzet­gyűlés, vagyis a két ház együttes ülése tárgyalná fiz állam költségvetését, az alkotmány módosítását, az országhatárok, a béke és háború kérdéseit, dc'nt a népszavazás kérdésében s a köztársasági elnök által visszautasított törvények sorsa fölött. A kor­mány politikáját mindkét ház külön vitatja meg Mindkét háznak jogában áll a kormány részleges, vagy teljes fölváltását javasolni a köztársasági el­nöknél. A köztársasági elnököt népszavazással vá­lasztják öt esztendőre. Az elnök nevezi ki és me- neszti a kormányt, a kormány tagjait sa át belátása szerint választja meg a parlament tagjaiból, vagy nem parlamenti személyekből. A kormány a köz- társasági elnöknek felelős. A vasuttigyi, postaügyi minisztérium és a közmunkaügyi minisztérium ügykörének egy része (útépítés, vizi utak, polgári repülésügy) a fölállítandó forgalmi minisztériumba olvasztandó össze. A kereskedelmi és földmívelés- ügyi minisztérium nemzetgazdasági minisztérium­má egyesítendő, a közegészségügyi minisztérium a népjólétivel szintén egy tárcává olvasztandó ösz- sze. A közmmnkaügyi tárca megszüntetendő s ügy­köre a rokontárcák közt osztandó föl. A köztársa­sági elnök által kinevezendő államtitkárok össze­kötők lesznek a kormány és a parlament közt. A minisztériumok vezetésében a folytonosságot a tár­caigazgatók fogják képviselni. így képzelik az alkotmány módosítását Kramár pártjának fiataljai.-----o----­Prága, áp rilis 6. A katolikus blokk ügye nem áll nagyon rózsásan. Rámutattunk arra, hogy a szlo­vák néppárt álláspontja nem egységes a kormány- baílópés kérdésében. Már pedig az magától értetődő, hogy a katolikus blokk a kormányban lévő cseh néppárttal való összeszövefckezés szükségszeriileg magával hozná a kormánybalépést is. Ezért a szlo­vák népipárt belső ellenzéke, amely a párt igazi ideológiáját képviseli a megalkuvásra kész oppor­tunistákkal szemben, a Srámekkel való szőve iséget hevesen opponálja. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a katolikus blokk körüli tárgyalások holtpontra jutottak. A Lidové Noviny mai jelenté se szerint a blokk ügye már négy teljes hét óta tapodtat sem jutott előbbre. Eddig csak elvi megegyezés történt, amit azonban nem lehet nagy pozitívumnak tekinteni, mert hi szén két katolikus párt között a katolikus összeio- gásnak elvben nem lehet semmi akadálya, ellen­Budapest, április 6. A zsidókérdés világnézeti alapjai címmel hir­detett szerda estére előadást Bangha Béla pá­ter s a Horánszky-uccai kongregáció nagyter­mét zsúfolásig töltötte meg a közönség, amely lelkes tapssal fogadta a pódiumon megjelenő előadót. Bangha páter elöljáróban megállapította, hogy a zsidókérdés valóságos tényező és nem áll, mintha a zsidókérdés a politikusok müve lenne, vagy éppen, hogy mondvacsinált prob­léma volna. A zsidókérdés eleven probléma, amelynek súlya alatt nyögnek keresztények és zsidók egyaránt. Mindkét tábornak érdeke, hogy ez a probléma megoldódjék, hogy nyug­vópontra jusson. A zsidókérdés alapja egyesek szerint a faji ellentét. Még ha elfogadja is azonban ezt az állítást, a faji ellentét semmiképpen sem ma­gyarázza meg az ellentéteknek azt az erős ki­robbanását, amely ezzel a problémával jár. Ott van a néger és a febér faj ellentéte, amely 'bi­zonyos tekintetben ugyan nagyobb, de bizo­nyos tekintetben kisebb, mint a zsidó és ke­resztény ellentét. De faji ellentét van maguk ben semmi sem történt a gyakorlati végrehajtásra vonatkozólag Már pedig az első nehézségek éppen a gyakorlati részletek körül fognak jelentkezni. A tárgyalásokról közölt optimista nyiltakozatok a lap szerint csak arra szolgálnak, hogy mindkét fél a másikra háríthassa a várható eredménytelenség ódiumát. A lap szerint csak nem ugyanolyan lehetősége van meg a szlo­vák néppárt és az agrárpárt közötti összefogás­nak, ndnt a Hlinka-Srámek blokknak. Emellett mint harmadik lehetőséget említi a csehellcnes éllel bíró egységes szlovénedéi blokk tervét, amely mindkét előbbi terv fölbontására szolgál­na. De szerinte erre sem fog sor kerülni, mert a szlovenszkói blokk gondolata csak eszköz azoknak a kezében, akik a status quot fenn akarják tartani. között a keresztények között is és ez az ellen­tét az együttélés során amalgámizálódik. Még a nyelvi különbség is, pedig a zsidóknak nincs külön nyelvük, mert a héber nyelvet általá­ban nem használják. A zsidóság kétezer esz­tendő óta érzi magát idegennek, a kereszté­nyek kétezer esztendő óta tekintik ellenfélnek. Kétezer év óta érzi magát a zsidóság külön­állónak. A zsidókérdés megoldásán már régóta gon­dolkodnak és akadnak igen előkelő agyvelők, akik ebben a kérdésben olyan elfogultan vé­lekednek, hogy a kérdés megoldását a zsidók kiirtásában látják. Egy másik megoldás, amit egy volt osztrák miniszter javasolt: minthogy a zsidóság és a keresztény társadalom tűz és víz, legyen a zsi­dóság kisebbségi nemzetiség, amelynek meg kell állapítani jogait és kötelességeit. Harmadik megoldási mód a lábéra!izmusnak az a mintegy harminc-negyven év óta javasolt elgondolása lenne, hogy meg keli szüntetni az érzelmi ellentéteket, mégpedig a vallás hát­térbe szorításával. Ez az igyekezet csődöt mon­dott. Az egész világon metafizikai megújhodás „Az egész világon metafizikai megújhodás észlelhető, — nemcsak a keresztény, hanem a zsidó intelligencia körében is44 Bangha páter előadása a zsidókérdés világnézeti alapjairól észlelhető; szomjúság a válás után, nemcsak a keresztény, hanem a zsidó intetligencia kö­rében is. Krisztusért és Krisztus elten Minden ellentét, kulturális, ízlésbeli, felfo­gásbeli, amely a zsidóság és a kereszténység között kirobbanásokra vezetett, a vallási ala­pon épülő világnézeti különbség következté­ben állott elő. A két tábor között az elszaka­dás Krisztus után következett be. Az egyik tábor Krisztusért lelkesedett, a másik Krisztus ellen foglalt állást. A Krisztust valló zsidók tá­bora megerősödött a Krisztust valló pogá- nyokkal, ami csak fokozta a Krisztus-ellenesen érző zsidóság elkeseredését, amely azt látta, hogy azoknak a tábora nő, akik hamis Mes­siást dicsőítenek. Amikor későbben Rómában a kereszténység került felül, akkoT viszont a kereszténység éreztette fölényét a zsidósággal. Ha az előtérben más okok Í6 mutatkoznak, az ellentét gyökere a vallásban van. Ezzel -ma­gyarázható, hogy mindegyik tábornak más színezetű az etikája, a társadalmi élete és min­den megnyilatkozása. Az emberek semmihez sem ragaszkodnak annyira, mint a vallásukhoz. Még a magát val­lástalannak valló ember is örül. ha vallása dia­dalra jutását látja. A vallás érthető is, hiszen semmi sem tüzesiti úgy át a leiket, mint a val­lás, amely külső, társadalmi utón is erősen ér­vényesült, mert az egy vallási és világnézeti alapon álló emberek szolidárisak egymással. Ezekre a megáflapitásokra mondhatná vala­ki, hogy ellentét van a protestánsok és kato­likusok. valamint a görögkeletiek között és még sincs közöttük harc. Erre azt válaszolha­tom, — mondotta Bangha páter, — hogy van elég harc, de ez azért nem olyan éles, mert Krisztus mellett nem állnak olyan távol, mint a zsidóság és kereszténység. Az áttérés kérdése A harmadik állítás az a következtetés le­hetne, hogy ezek szerint a zsidókérdést nem lehet másként éliminálni, mint az összes zsidók áttérésével. — Ez bizonyos fokig úgy is van. A zsidó­kérdés robbantó erejét meg lehet kötni, ha a zsidóságnak előkelő tényezői, döntő és irányitó sza-vu vezetői bizonyos megértő ro'konszenwel foglalkoznak a kereszténységgel. Az egyik amerikai zsidó rabbi nyiltan hirdette, hogy a zsidóságnak nincs oka haragudni Krisztusra, legnagyobb büszkeségére. Ettől már csak egy lépés a kereszténységgel való jóindulatú fog­lalkozás azok részéről is, aikik nem akarnak keresztények lenni. A nagy spirituális ébredés, amely nagyszámú zsidóságot vonzott Prohász- •ka püspök előadására is. már nyilvánvalóvá tette -hogy az emberiséget nem lehet csak anyagi javakkal boldoggá tenni. Erre a vallá­sos ébredésre számitok, — fejezte be előadá­sát Bangha páter, — és ettől remélem a zsi­dókérdés égető voltának enyhülését. Jftás&dUc sccetefUMtrfás Heqémt Ida: fadk BaMwin — Neon. Én repülőgéppel megyek. A vo­nat csak nagyon későn indul- A -repülőgép­pel sokkal hamarább ott vagyok. Maga majd utánam jön vonaton. Nem hagyhatom ott, be­tegen. fájdalmak közt, egyedül! — fejezte be dacosan Mary Lou. — Matbews... — kezdte Lorrimer. De Mary Lou már elhatározta magát. — Tudom, hogy Matbews mellette van. De magának is ott kellene lennie, még pedig olyan gyorsan, ahogy emberileg csak lehet­séges. És nekem is mellette van a helyem! Olyan, jó volt hozzám, mint szülő a gyermeké­hez! — kiáltotta szenvedélyesen Mary Lou- — És amit magáért lett! Miért, hogy maga c»ak mindig saját magával törődik? Egyene­sen a repülőtársasághoz megyek és gépet bé­relek- Maga majd utánam jön, amikor akar. A végén mégis csak vele ment a férfi. Soha életéiben nern gyűlölte úgy magát, mint az utrakészülődés rövid ideje alatt, mert úgy re­megett, mint a megfélemlített állat. Mikor meghallotta a motor bugását a repülőtéren, szánté belebetegedelf, a rémületbe. De össze­gzőn tóttá a fogát és beszállt a gépibe. — Indulás! A géip a levegőbe emelkedett. Hiába volt Mary Lou egyetlen kívánsága a kétségbeesett (44) sietés, hiába gondolt szorrongő aggodalom­mal Margaretre, most mégis ujjongó öröm táncolt a szivében. Ez aztán az élet! Könnyed lebegés a tiszta levegőiben, az óriás madár­szárnyak, melyek úgy viszik, akár a pelyhet, a gép hatalmas szivének dobogása.. - Az első diadalmas pillanatban még Lorrimeriről is elfeledkezett — mindenről elfeledkezett a vi­lágon ! Két órája repültek már, mikor Lorrimer odafordult hozzá. Nagyon sápadt volt, de a pillantása nyugodt -és még mosolyogni is tu­dott. A szörnyű, szinte állati rémület, két órája volt mögötte — a zuhanás félelme, rosszullét, 'borzalmas vágy, hogy feiorditeon: nern bárja tovább, nem búrja — de a rémület enyhült, a rosszullét elmúlt, lassan megerősödött és győzött az akarat. Félénken, szégyenkezve érintette meg a lány kezét- Mary Lou megfordult. — Szégyen lem magam. — Csak ennyit, mondott a férfi­Mire New Yorkba értek, örökre kigyógyult régi •félelméből, a lezuhanása nyomán kísértő sötét rettegésből. Sok időt megtakarítottak a légi úttal. Elő­zőleg Mürgönyöztek Westwood Houseba, úgy­hogy a repülőtéren már várta és rögtön vitte őket az autó a' kastélyba. Mióta Mary Lou ismerte, most, az autóul alatt történt először, hogy a fénfi nyíltan kiöntötte a szivét, be­szél az emésztő félelemről, amely gyötörte, a gyilkos emlékekről, melyek megbénították- Ez most mind elmúlt örökre. Meggyógyult. — Lesz saját repülőgépünk! — ígérte. —- Ugy-e megengedi, hogy éra is megtanul­jak repülőgépet vezetni? — kiérte Mary Lou, aki úgy beleélte magát a szerepébe, hogy el­felejtette — nincs joga bármit is kérni. De a kérdés mélységesen meghatotta a férfit, a boldog jövő tündöklő reménységét lopta szi­vébe­— Ha újra belejövök, én magam fogom megtanítani! — mondta boldogan. Megérkeztek. Margaret már valamivel job­bam volt. Gondos ápolónő vigyázott rá, dr. Matbews pedig úgy bolyongott a házban, mint a hűséges házőrző kutya. New YorIából híres sebészt hivatott ki M-rs. Lonrimerfhez, Rönt­gen-felvételeket készíttetett. A kart gipszbe rakták és minden azt mutatta, hogy szépem össze fog forrni. Margaretnak csak pihenésre volt szüksége, mert gyönge szivét nagyon megviselte a megrázkódtatás. — Buta dolog — magyarázta el ő maga. —• És nagy szégyen, pont az ebédlő padlóján el­csúszni De máir előbb kicsit kábult voltam és egyszerre csak azon vettem észre maga­mat, hogy szegény Peter kétségtxíesve igyek­szik felszedni a földiről. No. azért nagy baj nem történ-t ... Söl — lelte hozzá hangtalanul, önma­gának sok jó fakadt belőle: hiszen a fia legyőzte önmagát és eljött hozzá... szárnya­kon* 12. FEJEZET Larry egy valódi lady vei vacsorázik Lorrimer később is sokszor mondta Mary Loiunak: — Nem tudom eléggé megköszönni, amit értem tett, amikor rávett airra a repülőútra. Ilyenkor azt felelte Mary Lou, amit a Ha­dirokkantak Kórházában tett első látogatá­sukkor mondott: — Nem én vettem rá. Maga vette rá önma­gát. — És hozzátette becsületesen: — Hogy őszinte legyek, akkor egyáltalán nem törőd­tem vele, hogy maga velem jön-e vagy se- Illetőleg nem igaz, nagyon is törődtem v-ele! Nagyon is akartam, hogy jöjjön, de csak az édesanyja miatt. Annak, hogy velem jön-e, vagy a vonattal utazik, semmi jelentősége nem volt az én elhatározásom szempontjából. Én Mrs. Lorrimerhez akartam jutni, rnég pedig olyan gyorsan, ahogy csak lőhet. Érti, ugye? És a férfi majdnem alázatosa® felelte: — Igen, Delight. értem. Mary Lou most még jobban gyűlölte a ne­vét, ezt a furcsa kis nevet, melyet olyan fi­nomkodónak, tetszelgőnek és ostobának ér­zett. De hallgatott a névre, felelt rá és állan­dóan figyelmeztette magát, hogy ez az 5 igazi neve és Mary Lou nincs többé. Még nagy­nénje is erre a névre küldte levelét a távol napkeleti őserdő magányából, a borítékon ea a név állt dara egyenes, határozott Írásával. De a levélben már igazi nevén szólították: „Hát megörültél te, Mary Lou? Ha nem volnék úgy idekötve, azonnal visszafordul­nék és kiszednélek arról a szörnyű helyről­Ügyi- hangzik az egész. mint. szabályos el- i mebaj!“ Eoflytatáuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom