Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-01 / 76. (3407.) szám
1934 án~:,b 1, vasárnap. if otaMÍm ofrtfadit*5wse Ida: Heuémm PM Sürgöny és rádió cikkázik a föld körül' ég lázbaejti a® emberiséget: Dél afrikéban uj aranymezőket fedeztek fei! Űe ki gondol e hir hallatára Jokann Angaist Baiter tábornokra, az arany apokaliptikus lovagijára és ki gondol egy fantasztikus élet végére, amelyről elfelejtettek irmi? Száraz krónikák jelentik csak, hogy a kaliforniai IJj-Helvétia konkvisztádora, minden idők egyik legmisztikusabíb alakja mindent elvesztett, mintán mindent megnyert és élete végén éveken át ostromolta a washingtoni kongresszust: dollármilliárdokat kért kártérítésül Amerikától az elvesztett aranyparadi- cs amért. Most újra megindult az arauypara- dicsomért dúló harc. Aktuális lett gyerekkorom egyik kedvenc alakja: Suter tábornok iés mert benne nyer megszemélyesítést az aranylázas emberiség, felvázolom, ahogy később láttam, amikor sokat foglalkoztatott. Suter tábornokot, a hetvenhárom esztendős szikár aggastyánt egész Washington jól ismeri: eszelős ember ez a hatalmas, még mindig ériási erejű férfi, aki torzonborz bajuszával, rongyokban lelógó egyenruhájában úgy fest, mint a harmincéves háború egyik ittmaradt kísérlete. Betörők, tolvajok és rablók képezik a tábornok kíséretét. Mindenki reméli, hogy az ő révén valami igen nagy gonosztettet fog végrehajthatni, a kongresz- ezus épületét felrobbantja, az állampénztárt kirabolja,------mert Suter nem enged és ő az, a ki legyőzi az élet minden akadályát. Évek óta támadja a kongresszust. Beadványokkal ostromolja az államot, fenyegetőzik, zsoldosokat toboroz, hogy fegyveres erővel elfoglalja Kaliforniát. Senki sem hallgat rá. A júniusi nap forrón tűz le a washingtoni kongresszusi épület hatalmas lépcsőzetére, amelynek végső fokán Suter tábornok helyet foglalt. Megszállotta a kongresszust, és agya, amely légiókat vezényel, mint hajdan az aranyiparadicsomban, elrendezte a csapatokat: senki sem hagyhatja el az ő tudta nélkül az épületet, az elnök sem, mert Suter jó! ismeri a titkos kijáratot. Ö, most nem szabadul többet az elnök, akin nem segít, hogy Amerika ura! Suter parancsot adott a légióknak, hogy élve vagy halva hozzák eléje: itt a leszámolás órája. Hány évtizede várja ezt a leszámolást? Feje mintha üres lenne, nem tud gondolkozni, nem emlékszik semmire, ami a saját élete volt, elfelejtette az életet, amelyet csak azért élt végig, hogy most leszámoljon ... A hatalmas ember olyan, mint a csontváz és szemei alig látszanak ki az üregekből; arcbőre viaszsárga, halottra emlékeztető, de ez csak látszat... Látszat, amely valóban csal, mert íme, Suter tábornok szeme lázban ég és teste, ez a szikár test, amelyet egész Kalifornia jól ismert, ültében felegyenesedik. Nem kel fel, hogy is kelne, amikor trónuson ül... így fogja fogadni az elnököt, aki gyáván megfutamodott, valahányszor tehette, de most ez egyszer nem futhat el, most az egyszer oda kell állnia Suter tábornok elé, aki megkérdezi, ki vette el tőle az arany- paradicsomot, mi jogon vették el; Suter tábornok elé, aki döngeti Amerika kapuját és bebocsáttatást követel az elvesztett paradicsom, az arany jogán... Döngeti a kamit; tovább nem vár! Ha percek múlva nem jelenik meg előtte a kongresszusi tagok élén az elnök, megfuvafcja a trombitákat és elrendeli az ostromot... ügy érzi, hogy most ugrott csak az amerikai partra a Badenből elszakadt aranylázas hóditó és ebben a percben nevet a négy évtizeden, a kaliforniai aranyparadicsom négy évtizedes poklán... Percek még és olyan hatalmat tart a kezében, amellyel meghódítja a régi hazát, Baden nagyhercegséget, a német birodalmat, a világot... — Tábornok urnák jelentem, itt hozzuk az Egyesült Államok elnökét! —- jelenti ebben a percben a paranesőrtiszt. Valóban, Suter tábornok előtt, felvonul az elnök és mögötte félénken húzódnak meg a kongresszus tagjai. Itt van a nagy pillanat, amiért küzdött, kezében tartja a hatalom kulcsát, és fent van a legmagasabb hegyinkön, ahonnan a Tagadás ősi szelleme megmutatja neki a világot, hogy kezébe adja. Suter tábornok ültében felegyenesedik. Itt >z Arany, itt az Arany!... Egy pillanat, még s a világ megtudja, hogy Suter tábornok a ilág ura, a kaliforniai aranyimezők felfedezője..,,, Az elnök méltóságteljesen közeledik feléje és elsőnek az ország legnagyobb kitüntetését tűzi a rongyos egyenruhára, azután beszédbe kezd. Méltatja Sutért, aki negyven évvel ezelőtt jött Amerikába és egy csapásra felfedezte a paradicsomot... A tábornok hallgatja az elnök szavait és réveteg szemmel látja, hogy a kongresszus tagjai egyre szaporodnak. Százak, ezrek özönlenek ide és lepik el az épület lépcsőzetét, amely szintén egyre szélesedik. Tágul a tér, egyre tágul és most már beláthatatlan az •emibertömeg. Az elnök szava pedig egyre jobban zeng és hömpölygő szózattá magasztosul ... A tábornok hallgatja, de nem érti a szavakat. Reszkető keze végigsimogatja a rongyos egyenruhát és viaszsárga arca mosolyog, mert most már tudja, amit az imént nem tudott, hogy husvét van, 1834 husvétja. Tavaszelő napsugara melegit már és Basel város öreg házai uj színekben pompáznak. Az ifjú Jobann August Suter, aki folyton csak a könyveket bújja, most becsukja a Szentirást. A feltámadást olvasta és lázban ég: az írás szavával meghódítani a világot! Husvét vasárnapja van és .ki kellene menni a város elé a közeli erdőbe. Húsvéti séta... A világot meghódítani... Az ifjú Suter nekivág az uccáknak. Kint a város előtt zajlik az élet. Mindenki kivonult, hogy élvezze az ünnepnapot és Sutért egyszerre körülfogják a barátai, akikiöl sokat kell szenvednie, mert könyvmoly és nem veszi észre a zajló életet, nem tudja, mi a bor. a dal, a nő és az arany. Ma nem is annyira ünnepi a hangulat, mi"' különben ebben a régi városban. A/ e a -■ rek mintha lázasak lennének. Nagy a tolongás, izgatottan magyaráznak, hadonásznak, de Suter, aki még mindig az írásra gondol, a feltámadásra, nem érti a láz okát, amíg barátai megmagyarázzák. Újságot teregetnek ki előtte, amelyben ökölnyi betűkkel az van megirva, hogy valahol Amerikában aranymezőket fedeztek fel — Másnap Suter eltűnt a városból, hogy meghódítsa az aranyparadicsomot ... Mindezt az elnök mondja? Az elnök mögött most már az egész emberiség sorakozik fel. Suter, aki elindult, hogy husvéttal a szivében az írás szavával meghódítsa a világot és felfedezte az aranyparadicsomot, ebben a percben tudja, hogy azonnal felelni fog kelleni, mert az elnök befejezte a beszédét és az egész emberiség halotti csendben várija, mit fog mondani Suter tábornok. Suter tábornok felemelkedik és belefog a beszédbe: — Embertársaim — mondja — husvét van. a feltámadás ünnepe... a feltámadás azt jelenti, hogy csak az üdvözölhet, aki legyőzte a világot a Szellem erejével........ így beszél Suter tábornok rongyos egyenruhájában. A tömegek hallgatják és nem értik: négy évtizedig küzdött az arany paradicsomáért és most, hogy titáni harc után győzött, olyan dologról beszél, amihez semmi köze? — Az aranyparadicsomról beszéljen?.... Mit fog tenni mérhetetlen hatalmával? ___ Legy őzte az egész világot, mi a terve a világgal? ........ Il yen kiáltások hallatszanak mindenfelől. Suter tábornok szeme azonban mereven ara elnökön csüng. Kétségtelen, hogy az elnök is az! fogja kérdezni, hogy mit fog tenni a \ifv..al, amelynek teljhatalmú ura. Az elnök közelebb lép hozzá, vállára teszi csont- kezét, szembenéz vele és halkan, hogy rajta kívül senki sem hallhatja, igy szól: — Megtudtad-e, mi a feltámadás és a feltámadást választod-e, vagy az aranyparadicsomot? A washingtoni kongresszus aznap nem ülésezett. Két szolga álmosan lépett ki a főbejáraton és amikor meglátták, hogy a rongyos és eszelős Suter tábornok megint itt ül és a meleg napsütésben elaludt, belerúgtak. A csonttá aszott test oldalra lendült és lassan legurult a lépcsőkön. Mikor jobban szemügyre vették a halottat, látták, hogy csodálatos mosoly ül az arcán. Az egyenruha egyik zsebében egy zacskó kaliforniai aranyport találtak, a másik zsebben a Szentirást. A két szolga gyorsan megegyezett és megosztotta egymás közt a zacskó tartalmát. így történt, hogy az aranyparadicsom felfedezője, a mérhetetlenül hatalmas Suter tábornok után nem maradt más, csak a Szentirás. * Husvét van, 1934 husvétja. Tavaszelő nap- sugara melegit már. Pontosan száz éve, hogy Baselben és a világ minden városában lázban égtek az emberek. Ma megint úgy van, mint akkor. Ma sürgöny és rádió cikkázik a föld körül és lázbaejti az emberiséget: Dél- afrikában uj aranymezőket fedeztek fel! Az emberiség, mint Johanu August Suter, megindul, hogy meghódítsa a világot. Nincs aktuálisabb ember nála, aki meghódította a világot és aki után nem maradt más, csak: a Szentirás. KÜLÖNVÉLEMÉNY Fújja a szél, (ujja... A szerény vendéglő hosszú asztalánál, amelynél ma vacsoráztam, hat fiatalember foglalt helyet. Beszédjükből úgyszólván semmit sem értettem, csak az egyik elszólásából, amely magyar nyelven történt, tudtam meg, hogy szabadult katonáik. Tiszta, de nem elegáns ruházatukból, mereven kötött nyakkendőikből, amelyeket Izgatottan nyomogattak minden pereiben, először arra következtettem, hogy munkások, akik most tették le a. munkaruhát, összeverődtek, felvették vasárnapi sötét ruhájukat és betértek egy pohár sörre a. vendéglőbe. Aztán láttam, hogy az egyiknek nyakkendője sincs, csak tisztára mosott kék inge, ez az asztal végén ült, egy szót se szólt, kirítt a nem elegánsan öltözött társaságiból, zavartan mosolygott a paraszti arcával és a sörből is álig mert inni. Mikor már megtudtam, hogy nem a gyárból jöttek, hanem a kaszárnyából, nem lepődtem meg, hogy az egyik, aki a. legbátrabban vitte a szót, nemcsak a maga sörét fizette, hanem még három társáét is. Ekkor már tudtam, hogy miről van szó. Olvastam, hogy ma szabadultak a katonák, ösz- szesen hetvenezren a köztársaság egész területén. Nem lepett meg, hogy a 'legjobban öltözött fiatalember, akinek eélyemnyakJkendője volt, fizetett azokért is, akikkel tegnap még teljesen egyforma ruhába öltözködött, a. kincstári ruhába, amit kiadtak nekik egyformán a depóból. Annak is, aki kiadós zsebpénzt kapott hazulról a leszereléshez, annak is, aki csak a katonalevéllel tud eljutni hazáig az ünneplő ruhában, amelyben bevonult. A jómódú fiút otthon talán gazdaság várja, amelyben dolgozhatik, talán apjának üzlete, amelyben elkél a, segítő, megbízható munkaerő, talán az ismerős, vagy éppen családi vállalat irodájában vár rá a biztos állás... Valamikor nagy vigság volt az ilyen szabadulás. Az öreg bakáik ki se várták a leszerelés- napját, jóval előbb kiadták az ismerős humorral megfogalmazott gyászjelentéseket „az utolsó száz napról“. Nagy mulatságok voltak még akkoriban, nemcsak egy pohár sör mellett, amelyet más fizet az emberért... Az egy embernek a sorsa talán biztos, de vájjon milyen a tovbbié? Eszembe jut, amit egy barátom beszélt a leszerelő katonákról, hogy ... bizony nem szívesen szerelnek le. Vannak közöttük sokan, akik mindenképpen igyekeznek meg- rneghosszabbitani a, szolgálati időt, sőt — megtörtént már, — ha másképpé®, nem megy, akkor úgy, hogy becsukalják magukat minél hosszabb időre. A büntetési idő nem számit be a szolgálatba, ezt az időt utána kell szolgálni. Biztosan elrettentésül vették 'be a szabályzatba ezt a rendelkezést, hogy még jobban elriasszák a katonát a büntetéstől, az idők azonban olyanok, hogy a fiatal 'katonák visszaélnek az ijesztő rendszabállyal is, csakhogy minél tovább legyen biztos — komiszkenye- rük, feketekávéjuk és fekhelyük. Akár a sötét. magánzárkában is. Tegnap a francia lapokban volt olvasható, hogy ott sem szívesen szerelnek már le a katonák. Kéréssel fordultak illetékes helyre, hogy hosszabbítsák meg a ' szolgálati időt. Az indok ott is, ami mindenütt: a mindennapi feketekávé, a mindennapi komiszkenyér ... A mindennapi kenyér, amiről Imánk szól, a ka.tonáóknál mindennapi komiszkenyérré alakul át, szigorú fegyelemmel, kemény szolgálattal, de amelytől mégsem akarnak megválni a kiszolgált öreg katonák, akik valamikor olyan vidáman szabadultak, éppen a mindennap miatt. Hetvenezer ember szerel le a köztársaságban, vájjon mennyi megy közülük a bizonytalanságba, a munkanélküliségbe? Talán még azt is, aki a 'biztos megélhetésbe készül, holnapra, már kínos meglepetés várja oda.- haza. Tavasz van, husvét van, fiatal élet reménykedő nyüzsgése van, vájjon ez a sok fiatal élet, aki most szomorúan válik a katonai szolgálattól, mitől várja a boldogulást? Az angol felfogásról szóló gazdasági fejtegetésre gondolok, amit nemrég olvastam. Eszerint az angolok azért kívánják a katonaság kibővítését és a felfegyverkezést saját országukban és mindenütt, mert meggyőződésük szerint ez ara egyetlen mód a, gazdasági krízisből való menekülésre. A fegyverkezés még nem háború, mondják ara angolok, a fegyverkezés csa,k munkaalkalom. És valóban, Angliában fellendülés van, noha nem fegyverkeznek túlzott méretekben, csak éppen módjával, ahogy elővigyázatos angol polgárokhoz illik. Az angolok, ugylátszik, olyasminek tartják a békebeli fegyverkezést, mint hogy: lépést kell tartani a divattal. A technika fejlődik, a divat változik, tudjuk a régi 'békevilágból, hogy tira- husz év elteltével kiöregszik a felszerelés, ósdivá,, versenyképtelenné válik a fegyverzet, nosza, uj ágyukat kell épiteni, uj felszereléssel kell ellátni a hadsereget. A játék bizonyos mértékig célravezető, de — jól tudjuk — veszedelmes. Az angolok arat mondják, hogy jó politikával minden veszedelmet. el lehet, hárítani idővel, egyelőre csak meneküljünk a munkanélküliségből. Pedig a. tapasztalat nem ezt mutatja. A tapasztalat azt mutatja, hogy a halott tőke élni kivan... Vájjon nem Hehene-e Európában más uton- módon megteremteni a munkaalkalmat? Ha már elmúlt a fiatalok kedve, hogy hazatérje- nek a régi szabadságba, ha már inkább hajlamosak arra, hogy tovább szolgáljanak a biztos gyér kenyérért, vájjon nem lehetne-e ezt a gyér kenyeret másképpen megszolgálni? Ara angolok, akik kétségtelenül jó politikusok, még mindig a politikában bíznak, hogy elhárítsák a kisértő veszedelmeket és ara angolok, akik reális emberek, még szintén nem találták meg a módját annak, miként lehetne a hadseregből munkasereget, ara ágyukból termelő gépeket készíteni. A munkasereggel már kísérleteznek több országban, eszméje felvetődött a köztársaságban is. Sajnos, ara egészen komoly befektetésiek még nem erre a célra állnak rendelkezésre... Ha önkénteseket toboroznának az Ilyen munkahadsereg'be, talán többen jelentíkezné- nek, mint amennyien ma leszereltek. Nem nagyon hihető, hogy igaz lelkesedés vezetné őket, de valószínű, hogy szívesebben dolgoznának a megszokott „civil" szabadságban, ha ez nem volna annyira bizonytalan. A munkahadsereg igazi ideje még nem következett el és reméljük, hogy egyhamar nem Is lesz szükséges, hogy elkövetkezzék. Ma még hiszünk abban, hogy a katonák megint örömmel fognak szabadulni, ma még hiszünk abban, hogy újra az élet és a boldogulás reménye fogja hazaröpiteni a szabaduló fiatalembereket. A szükség megváltoztathatja ara ember legősibb karakterét, leggyökeresebb tulajdonságait is, de ma még bíznunk kell benne, hogy ara ősi tulajdonságok diadalmaskodni fognak a körülményeken és le fogják győzni a szükséget. Az életkedv, a küzdéshez való bá.- tOTság talán alkalmas lesz még arra, hogy megváltoztassa a „rossz konjunktúrát" és nem a konjunktúra fogja megváltoztatni az emberi jellemet. És ha az idén a fizetett sör mellett is szívesen szabadulnak a katonák, ha ezekben az években hajlandók is volnának besoroz- tatnd magukat a munka zord fegyelmi hadseregébe, hadd reméljük még, hogy visszatérnek azok ara idők, amikor a szabaduló katona nem a kenyértelenség érzésével, hanem a boldogulás reményében és örömében énekli majd a katonanótát, a szabaduló katonák régi nótáját: „Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja". SÁNDOR IMRE. A LÉNYEG Férj- Pi édesem miért csináltatsz folyton uj ru. hát? Nem tudod, hogy nyakig vagyunk az adósságban? Feleség: Én tudom, de a szabónőm nem tadja! NEM LEHET A vizsgálóbíró: Vádlott, mindenekelőtt tájékoztasson bennünket akkori viszonyairól. A vádlott: Bocsánatot kérek birö ur, de ezt most. nem tudom megtenni, mert nincs velem a fény képalbumom. 6
