Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-29 / 99. (3430.) szám
6 6 __________ 1934 á prilis 29, vasárnap* " KÜLÖNVÉLEMÉNY RÁDIÓ \A nagy Marconi most ünnepei te hatvanadik sziüilet'ő&naípját és ez alkalommal is kény- téten volt elbeszélgetni az újságíróval. Az újságíró multijáról kérdezte, de Marcona, a hatvanéves fiatalember, csak a jövőről akart beszélni. Elmondta, hogy a rádió komoly használhatóságát csak a most folyó és következő munka fogja megalapozni- Elmondta, hinnünk kell abban, hogy elérkezik ismét a halk szó uralma, elérkezik a Nagy Feltaláló régi kísérletének uj döntő sikere és akkor a halk szó fogja diktálni az ész gyári termelését is. Olyan találmányok korszaka lesz ez, amelyek nem fognak belekerülni a védekezés stádiumába, mert nem tesz mi ellen védekezni. Védekezni csak az erő elten tehet, de ki tud védekezni a halk szó elten, amelyet mindenki meghall, — akkor is, ha ki sem mondják. Sándor Imre. JImzoU a csontvázat, aki hegedül neki. Amig figyelem ezeket a lázas örökifjúkat, azon tűnődöm, hogy miért annyira ellenszenve-, sek. Az idők változtak, hallom, megszűnt a múlt előítélete. Előítélet tényleg nincs, de öreg-, ség, — azt tapasztalom, — mégis van. Hiába minden, az öregség rut és nem való kirakatba. Hogy ők maguk ,.jól mulatnak44, lehetséges. Csakhogy kettőn áll a vásár. Azon, aki művel valamit és azon, aki ezt nézi. Nézni határozottan nem szép. Ha valaki ilyenkor mindenáron táncolni akar, táncoljon egyedül, vagy zárt ajtóik, zárt ablakok mögött. Ezt valaha így fejezték ki merőben elmaradt anyáink, akik már betöltötték a negyvenedik életévüket: — A mi korunkban már nem illik, fiam. n. Két fohász. hogy évek óta csak rövid hullámokkal kísérletezik és állandóan csökkenti az áramerősséget anélkül, hogy az elért távolság ezáltal kisebbednék. Ez végeredményben arra fog vezetni, mondta a nagy feltaláló, hogy minimális erősségű hullámokkal az egész földgömböt be lehet hálózni. Kevesebb erővel nagyobb eredmény! A gyakorlati fejlődés, amely Marconi találmányán alapul, egyelőre nem a feltaláló utján halad. Egyelőre az történik, mint például tegnap is olvashattuk, hogy fokozzák a meglévő leadóállomások erősségét. A cél és az eredmény is az, hogy az egyik állomás tul- bömböli a másikat és a mindinkább virtuóz rádióamatőrök most már nem abban fitogtatják művészetüket, hogy minél több állomást tudnak fogni, hanem abban, hogy minél több állomást tudnak — kikapcsolni. Ezt a művészetet mindig szélesebb körökben tanulják meg a rádiókészülékek tulajdonosai és a gyárak is mindinkább úgy tökéletesítik gépeiket, hogy azokon könnyű tegyen kikapcsolni a nem kívánt harsogó állomást. Mint látható, a fejlődés egyelőre negatív irányban halad. A cél a leadóállomáson: fokozni az erőt, a cél a felvevőkészülékkel: védekezni az erő ellen. Minden nagy találmány elérkezik ehhez a védekezési stádiumhoz és a rádió, amelyről kezdetben azt hittük, hogy csak javunkra és örömünkre szolgálhat, — elég hamar érkezett el ehhez a stádiumhoz. Kikapcsolni a zavaró állomást és megkeresni azt, amelyik érdekli az embert: ez mindenkinek szivejoga. Eddig csak egy államban történt meg — Németországban — hogy a rádió tulajdonosok kötelesek voltak beállítani készülékeiket bizonyos alkalomra- Remélhető, hogy ez a példa egyelőre nem talál követésre és egyelőre távol van az idő, amikor csak az az egyetlen mód tesz a védekezésre, hogy az ember kidobja a rádióját. A mc.i tendencia mellett szinte komikusán hat az egyszerű valóság, hogy a rádióhallgatók szívesebben hallgatják a jó programot, mint a hangosat. A rádióban a verseny egyelőre az erősségért folyik, nem a minőségért. Pedig Marconi uij kísérletei e tekintetben is szimbolikus erejűek és példára intők, ő a kvalitással akar elérni olyan távolságokat, amilyeneket eddig a legnagyobb áramerősséggel sem tudtak elérni, finomságokra törekszik, hegy meghódítsa a földet, amelyet pusztán az erővel még a rádióiban sem sikerült meghódítani. Marconi törekvései — eddigi nagy eredményei láttára — nem lékicsinylendők. Főleg nem lekicsinylendő a kísértetek tendenciája még szimbolikus értelemben sem. Szimbolikusan is jól esik a természettudósnak az a megállapítása, hogy nem erővel, hanem csakis a tudás finomságával lehet meghóditani a földet. Az ő törekvéseit megcáfolja egyelőre a gyári termelés, de a gyári termelés is kénytelen lesz a feltalálóhoz igazodni, ha eljön az ideje annak, hogy elgondolásaiból valóság tesz. Marconi, akinek eddig úgyszólván minden sikerült, kétségtelenül meg fogja érni ezt a legnagyobb sikert is és a kvalitás számára meg fogja teremteni a legnagyobb utat, a legszélesebb kiterjedést a földön. Volt már arra idő, hogy a halkan kimondott szó széliében és hosszában megkerülte a földet anélkül, hogy az éter hullámai segítették volna. Útja hosszabb ideig tartott, de hatása maradandó és visszhangja még ma is hallható és egyre erősödik. E halk szó visszhangját ma látszólag még elnyomja az erő, aminek divatját éljük, de talán valahol folynak már a nagy kísérletek annak elérésére, hogy ismét a halk szó fonja körül a földet és vegye birtokba a föld egész felületét. Az emberi ész, amely fejlődésben, megértésben, okosságban még messze mögötte van az emberi szívnek, ma még az erő diadalát d[Idáiéi a gyári fcirmetes érdekében, de Ida: ICo&zhdáwyi I. Tánc. Vannak emberek, akikről nem tudom, hogy miért táncolnak. Itt van például ez a haspók. Minden mulatóhelyen, bálon ott látni. Pocakja akkora, hogy egyedül alig tud járni vele, ezért karjára fűz egy fiatalnál1 yt és azzal illeg, de úgy, hogy közt te és táncosnője között hasa legalább félméter távolságot tart. Az fflltedefliem távolsága ez. Ha akarná, se bírná magához ölelni táncosnőjét. Szándékában megakadályozná testi mivolta. Szüntelenül cepelnie kell hasát, mint valami hordót, ügyelnie, hogy el ne guruljon valamelyik sarokba. Arcán erőfeszítés tükröződik. Amint tipeg tánccipőjében egyensulymüvész módjára és ide-oda hajladozik, nem is táncosnőjére vigyáz, hanem erre a roppant és becsesnek tetsző zsirdaganatára, időmként rá-ráband- zeit, aggódva, vájjon megvan-e még. Még mindig megvan. Akkor nyugodt abban folytatja szórakozását. Soványitó kúrát végez a teljes nyilvánosság előtt? Rejtély. A másik, egy őszbecsavarodott öregur, vele ellentétben vékony, mint a deszka. Túl jár a hatvanom. Érdes, merev, szálkás. Olyan, mintha fából faragta volna ki valami kontár kisasztaites. Le se gyalulta, meg se szögezte, csak úgy összeeszkábálta. Benne hagyta a fa csőin óit és kiemelkedő bütykeit ás. Kedélytelennek látszik. Soha egyetlen szót se szól. Nem is mosolyog. Leirhatatlamul komoly. Temetésén se lehetne szomorúbb, mint amikor táncol. Teljesíti kötelességét. Előre és hátra lép, jobbra és balra, forog. Egy gép nem végezheti munkáját ilyen pontosan. Azt hinnéd, hogy unja. Viszont akkor nem táncolna folyton. Ennélfogva nem unatkozik. Pokoliam mulat. A nő is itt van, akinek legkisebb unokáját múltkor avatták föl az egyetemen jogi doktorrá. Haja platinaszőkére festve. Szembogara tágl az atropintól. Ráncait évekkel ezelőtt egy kitűnő szakorvos igyekezett eltüntetni parafin befecskendezéssel s minthogy a haladó idő azóta se henyélt, most- naponta tojássárgájával, indiai olajjal kezeli, villanyvasa lóv all vasalja s táncmulatságok előtt azzal a nővel hozatja rendbe, aki selyemharisnyájának leesett szemeit szokta fölszedegetni, tűvel. Rendki vilii elevenséget szintel. De halálosan fáradt. Néha., amikor azt hiszi, hogy nem figyelik, maga elé mered, egy karossizékre gondol, melyben az öreg- amyők szundítanak, egy görcsös botra, bélelt, kényelmes mamuszra, meleg téglára, benbateá- ra. Szegény, a halál táncát ropja. Keresem azt Az egyik így szól: — Rádió, hangok villámgépe, mindenütt és mindenkor jelenlevő, hogy hódoljak méltóiképpen teneked? Ideges csápjaid behálózzák a világot, érintenek minden, leiket. Egységbe fogod az emberiséget. Megszünteted a gyötrelme® egyedüllétet. Vakoknak muzsikálsz, gyógyíthatatlan betegekkel társalogsz, azoknak az elhagyató!taJknák, akikkel azelőtt sohase állt szóba senki, te mesélsz, mint jó barát, órák hosszáig. A könyvnyomtatás nem tett olyan csodát, mint te, nem vitte előre oly hatalmas lépéssel a világot. Villamosság szárny ár, röpíted a gondolatot. Öntudatod mindenütt ott ég az Isten háta mögöt is. Ma a legkisebb tanya különb műveltségi góc, mint hajdanában Párig vagy London. A másik igy szól: — Rádió, életem elkereseritője és hóhéroló- ja, meddig gyötörsz még? Mióta te dörögsz az uceán, mióta te kornyikálsz és süvöltesz nyitott ablakokon, vastag házfalakon át, nincs éjjelem, se nappalom. Elraboltad egyetlen kincsemet, magányomat. Nem hallom többé bensőim szavát. Kisajátították a csöndet. Olyasmire kell figyelnem, amire nem akarok. A huszadik század elrettentő példája vagy te, mely nem tiszteli az emberi méltóságot, az egyént e a középszerűség fölényével és szemérmetlenségével oda tolakodsz mindenüvé, ahová nem is hívtak. Te, a szellem népkonyhája és kiönto csatornája, te, a szervezett unalom szeméttele, pe és pöoegödre, irgalma zz nekem, kegyelmezz. AZ UJ NEMZEDÉK Áz uj magyarság felé Irta: Zapf László A csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmaknak két korszaka volt. Az e.ső jellegzetessége a reklám volt, amikor az ifjúság minden legkisebb kénye-kedvét nagy dobra verte és amikor egyszerre az egész magyar közélet, sőt az egész középeurópai politikát .máról holnapra át akarta nyalábolni és irányítani. A második korszakban az ifjúság először is belátta azt, hogy ifjúság, hogy feladata nem lehet a közélet .rögtöni megreformálása, sokkal inkább az arra való céltudatos előkészülés csendes, belső munka árán. Innen van. az, hogy az utóbbi időben egyesek sokmfindent féllreimagyarázfak és fé Ír elmagyarázhattak. mivel a nagyközönség a dolgok természeténél fogva nem láthatott be mindig a kulisszák mögé. így például ma már mindenki tudja és hangoztatja, hogy az ifjúság a magyar nemzeti eszme egységes alapján áll, főleg a speciális magyar szociális megújhodást feszegeti és 'hogy a tisztán elméleti délibábokat a pozitív megválóéi tás mérlegére teszi. De meim mindenki tudja, hagy éppen a Magyar Munkaközösség mozgalma volt az, a,mely ezeket az eszméket az érdeklődés előterébe helyezte és megalkuvás nélkül hangoztatta. Ez a mozgalom volt az, mely az első korszak végén elharapózott, kisebbségi helyzetünkön rendkívül veszedelmes Internacionalizmust megbuktatta és amely sok olyan kétségkívül nevelő hatású teljesítményt produkált, amilyen például iaz 1931. november 21. és 22-i pozsonyi ankét volt, vagy az 1932. február 20-i nagy prágai vitádéiulán, mely egyúttal a Sarló utolsó nyilvános szereplése volt a diákéletben és mely a. legszélesebb diák tömegek nacíonakziál ódásáit jelent e t te. Csak átmeneti jellegű zavart keltett az, hogy nagyrészt a közvetlen ifjúsági életen kivül álló körök a Magyar Munkaközösség nevét Pozsonyban a szociáldemokrácia céljaira akarták kihasználói. Az ifjúság ezt az akciót hirlapiilag is többszörösen elítélte s bár a nyilvánosság élői ideiglenesen visszavonulva, a Magyar Munka- közösség .mindenki által szépnek ismert programiján keresztüli jutott el a mai végső tisztázódás és konkrét műnk a lehetőségek stádiumába, amikor is, — ami'nit azt Pongrácz Kálmán a Magyar írás márciusi számában nagyon helyesen megállapította, — általában nem arról van többé szó, hogy az ifjúság az idősebbekkel szemben generációs elválaszt ód ást, vagy csupán a fiatalok bérharcát akarná, hanem az elaprózott, de mindig egy uj magyarság, egy uj rendszerű uj világ kialakításáért elhangzott ifjúsági hangok észrevétlenül is egy nagyarányú uj magyar refo rm-mc aga lommá sűrűsödnek, amely már nem csak ifjúsági térülteién mozog, hanem az ifjuteig helyzeti előnyéből kiindulva a magyar élet minden vonatkozására programadó lehet. Viszont h,a. igy áll a helyzet, akkor a mai viliágban, amikor nem emberek állnak többé emberekkel szembein, hanem pontosan megbatározott világnézeti és gyakorlati rendszerek rendszerekkel szemben, egyetemes magyar visziomy- llathan is feltétlen szükség van aura, hogy az eddigi rendszert élen ifjúsági kezdeményezések az egész nemzeti életet átölelő munkává tömör üljenek. A csehszLovákiaii magyar ifjúsági életben ezt a feladatot a Széchenyi Reform Mozgalom vállalta magára, mely a világnézeti alap konkrét megfogalmazását és a tervszerűen irányitott programadást jelenti. Hosszú belső munkálkodás árán főleg Prágában alakult ki és a br(inni ankét om került az akadémikus nyilvánosság elé. Miután a puszta jelszavak hangoztatásának és az egyéni, vagy résziletkezdeményezések ikora 'lejárt, a Széchenyi Reform Mozgalom élső feladatának tartotta a nemzeti munka i világnézeti alapjának megfogalmazását. Először 'is kon- istruk/tiv magyar oemzeti eszme alapján áll, amely szerint minden ember kötelessége, hogy saját nemzeti kultúráját fejlessze és ezáltal teljes emberré fejlődjön, mivel a nemzet az emberi élet szerves járuléka. Ez más szóval annyit |s jelent, hogy a nemzeti szempontot mindig össze lehet és* össze kell egyeztetni az egyetemes emberi társadalom harmóniájával. A Széchenyi Reform Mozgalom a nemzeti élet megújhodásáért állítja munkába korunk szociális igazságra törekvő eszméjét is, mely igy mentesül az egyoldalin osz- tályérdektői] és egy szervesen igazságos társadalmi rendért, való munkává lesz. És ina, mikor „a materializmus csődje után írók, filozófusok és gyakorlati politikusok munkáiban egy uj világnézet, az idealizmus indul el az egész viliágon hódító útjára, mint az emberiség egy uj szellemtörténetd korszakának alapzata14, az ifjúság mozgalma is az idealista világnézet és a krisztusi ■exköilcs alapján akarja megoldani korunk nemzeti és társadalmi kérdéseit. Ez a modern idealizmus Krisztus idealista életfelfogásából indul ki, a szellemi embernek az anyag feletti felsőbbrendűségét jelenti ‘és nem az egész embert, csupán annak jobbik felét, az emberi lelket és a természetfeletti abszolút jóság és tökéle-, t esség fogalmát, az Istent teszi meg az élet iránytűjévé. Ezien világnézet alapján, melyből itt csak Ízelítőt adhatunk, oldódnak meg kisebbségi életünk gyakorlati feladatai. Ha a kisebbségi magyarság nem akar elpusztulni, a jövő generációjának a feltétlen szilárd egységre kell törekednie. Ideijét múlt mindem olyan törekvés, mely a magyarságot egymástól kulturálisam és gazdasági-* lag elhatárolt felekezetre akarja osztani. Ha valaki közüliünk akár nyilitam vagy burkoltam a- felekezeti ellen tét-szitás szolgálatába áll, az vétkezik lég elemibb nemzeti érdekeink ellem. A vallás magasztos feladata az ember lelki életének ápolása és a társadalmi erkölcs megőrzése. Ez azonban nem akadályozhatja meg azt, hogy mindnyájan egyformán magyarok legyünk, akármilyen valláshoz és felekezetihez is tartozzunk. Hasonló a helyzet az osztálykérdéssel. A kisebbségi kulturmumka koncepciója az osztály ellentéteik áthidalása lehet csak a közös nemzeti szolidaritás megterem tétével a jövendő igazságos társadalmi berendezkedésre való előkészület formájában. Ezzel párhuzamosan kell haladnia a kisebbségi közélet erkölcsi megújhodásának. Bármely kisebbségi népnek sokkal inkább, mint az áll ami alkotó nemzetnek, szüksége van a szociális felelősségérzet, a tiszta becsületesség ée tisztesség ébrentartására. A csehszlovákiai magyar ifjúság felnövekszik és lassan, szinte észrevétlenül belenő a felnőttek életébe. Hisszük, hogy képes lesz arra, hogy a kisebbségi magyarság kulit uráliié és gazdasági kereteit betöltse, azokban munkát fejtsen ki, bármilyen hivatással is keresd meg mindennapi kenyerét. így a meglevő kereteket tovább fej - lesz.tibeti, uj tartalommal töltheti meg. És egészen biztos, hogy apáink büszkék lesznek, ha látják, hogy az uj hajtások, bár zsengék és Ígéretesek még, végeredményben ugyanolyau. fajtájú tiszta magyar gyümölcsöt fognak teremni majd, — legfeljebb az idő által megkívánt frissebbeket (V nemesebbeket, — mint az előttiünk járó magy ar »emzedék, ‘
