Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-01 / 76. (3407.) szám
a 30 1994 ápfttte i, t—árftajf, utána Monva-SzG4®ía, bajnokságáért álltam ki Öímíitzben, Hármas holtTersenybél körüliem ki másodiknak. Padlova, a mostani csehszlovák bajnok a 3. helyen végzett Cfoailupovával újból 4:4 állás után vesztettem. —• A harmadik tátrai versenyemen 19Ö2 jniniusában, már harmadik voltam, u|ból egy fokkal magasabban, mint az előző évben. Magyarország bajnotíságában is a 3-ik helyre pitottam Bogén és Dany mögött. 1333 januárjában Nyitrán harmad® *or nyertem Szlovenszkő bajnokságát. — Ezzel aztán csehszlovákiai sportkarrierem befejeződött. Munkaköröm megszűnt s én hazatértem. Budapesten — Először a. ScMotzer-inkolába kerültem, 1933 novemberében aztán SanteMi mester iskolájába léptem, ahol megkezdődött a nagy munka. SantelM mindent, ki akart hozni belőlem- Egy hónapig voltam a keze alatt, amikor december 12-én megrendezték a bécsi nagy nemzetközi versenyt. Esen a harmadik róttam. Büszke vagyok erre az eredményemre, hiszen eben a versenyben olyan mezőny indult, amelyben Bogáti Erna csak a hatodik helyet érte el. — 1934 február 2-ika vivókarriérem egyik t legemlékezetesebb áMomása. A Labrioía-ezta- házban állottunk #*emben Ausztria válogatott csapatával s 12:4 arányban győztünk, Én voltam & csapat legeredményesebb tagja, három mérkőzést nyertein s csak egyet vesztettem. De ae egyik legyőáött Ellen Preiss, a világbajnok volt, aifci Lo»- Angeles éta még egyetlen vereséget el nem szenvedett. 5:3 arányban győztem le. Rövid, de annál hangosabb verseny volt, villámgyors akciók követték egymást. Ellen Píréin el sem hitte, hogy veszíthetett. — Itt Magyarországon rengeteg versenyen indultam s mindig az örökös harmadik szerepét töltöm be. Az idei magyar bajnokságon is 4:4 állásban kaptam ki Bogentől a Elek Osibitől. Vidéken is sokat versen yzem, aka- démiázom. Ezeket a versenyeket már ne is ivegyük számba, —* És hogyan dolgozik? — kérdezzük. — Háromszor egy héten, még pedig délutánonként pontos, precíz iskolát tartok. Mivel i a hölgyek délelőtt szoktak járni, partnereim j most is férfiak, mint Kassán. Az iskola után I nagyon fontos, a huszperces séta tUdőtréning-1 nek. Hetenként egyszer, legfeljebb kétezer klubhelyiségekbe járok s vivők, hogy megismerjem ellenfeleimet. — Elmondott minden érdekeset, Iltrs. És mit. üzen a sílovenszkőiaknak? Szeretettel gondolok, rájuk s várom, hogy lássam őket. Talán a legközelebbi Tátra - bajnokságom! Világhírű sportversenyek A sport meghódította a világot. A sport különböző ágai milliókat és milliókat mozgatnak meg, sok-sok millió a nézők száma s a niai gén rációban már alig is akad valaki, aki figyelemmel nem klisémé a sport nagyszabású eseményeit. A sportfcüzdelmek célja a pillanatnyilag jobb kiválasztása, s a győztes óremdijazásd, jelentősebb versenyeknél bajnoki címet, tiszteietáigat és vándordíját nyer. Helyi riválisok találkozása $ „derby“, más küzdelmek kupáért, serlegért folynak. Ezek közül sok akad, amely ma már világhírnek örvend s .gyakran nem is gondolták a díj adományozása idegében, hogy egy díj sorsa idővel milliókat és milliókat fog érdekelni A derby k ilón fogalom és kétségkívül első helyen áll. Ma már minden országnak megvan a derbyje, de az eredeti, az első derby másfél évszázad előtt született meg Angliában, a sportok őshazájában, Két angol főur: az EarI of Derby és Sir Charles Bunbury hároméves lovak részére márfél mérföLdes távon futóversenyt írlak ki. Mikor már az előkészületeket befejezték, nevet kerestek a versenynek és cilinderből sorsoltak: a kihúzott cédulán Derby neve volt. ezt a versenyt elnevezték tehát derby- nek, az első versenyt azonban az epsomi síkon Diomed nyerte meg, Sir Ruinburry lova. Hét év mull el, míg végül elsőidben Derbv-ló nyerte a derbyt: „Sir Peter Teazle“, de száz évnél jóval tovább tartott, mig — éppen tiz év előtt — Sansovino-val újból Derby-ló győzött s harmadszor — tavaly — Hyiperion. Különben alig volt év, hogy Derby-lo nem vett részt a derbyn, helyezést elég,gyakran ért is el, de győztesként mindössze háromszor végzett. Ma minden országnak van derbyje, Minden derbynéi azonban hagyomány: csak háromévesek vehetnek rajta részt és a táv másfél mérföld — 2400 méter. A Davis-Cöup az ennbersport terén vezet s a fehér sportnak, a tenisznek világhírű örökös vándordija. Mint a derby, a Davis-Cup sem indult úgy, hogy biztos lett volna a világhíre. A múlt század végén a fiatal. Dwight F. Davis, egy dúsgazdag amerikai ifjú, jelenleg ezredes, gyarmat- kormányzó, Boston vezető ékszerészcégénél hatalmas ezüstserleget rendelt nemzetközi íeniszvándordíjként azzal a célzattal, hogy az akkor vezető angolokat elcsábítsa évről-évre Amerikába. Nehezem is indult meg a küzdelem, mert az első év — 1900 ~ amerikai győzelme után a következő évijén az angolok egyszerűen távolmaradtak a Davis-Ouiptől * a védő Amerikának nem akadt ellenfele. Ez különben később még egyszer előfordult, 191 Ősben Tavaly volt harminc éve, hogy a DohertyMivérek győzelmeivel a Davis-Ouip elhagyta Amerikát s ettől az időponttól számit tulajdonképpen a nagy teim/xláj világhírneve, mert. most már akadt, európai jelentkező is erre a nemzetközi tenisz bajnokságra, sőt \ usztrália is jelentkezett s aimi nem sikerült Amerikának, Ausztrália már első szereplésekor elragadta a dijat, amelyet, több éven át eredménytelenül próbált Amerika vttewrahódi1 tani, végül is azonban 1912-ben Angliának sikerült ez a kísérlet. Most már — a háborús évektől eltekintve — évről-évre nagyobb számban akadt jelentkező, a kontinensről pedig Franciaország 1927-ben belépett a Davis- Cup győztesek sorába. Egy kivétellel mindig Amerika próbálta elvitatni a franciáktól a nagy íjat. de ez a kísérlet csak az angoloknak sikerült tavaly, pontosan harminc évvel az első angol Davis-Cup győzelem után. A teniszsport nagy nemzetkösj fejlődése és rendkívüli népszerűsége nem kis mértékben kétségkívül *» eredetileg két nemzet párviadalának szánt Davis-Cupnek köszönhető. I Az angol kupa A labdarúgás őshazájában. Angliában, a ixitbaUsport nagy népszerűsége jórészt az angol kupatornának köszönhető. A kupát 1870- ben alapította az akkor alig néhány éve fennállt angol futbalilszövetség, tehát az angoloknak ez a klasszikus futbalklija hatvanéves múltra tekinthet vissza. A kupa, amelyért ma Angliában száz és száz csapat küzd, már a harmadik. A* elsőt, amelynek értéke mintegy ötven font voilt, 1895-ben ellopták Birminghamben egy sportüzlet kirakatából, ahol a védő Aston Villa a kupát kiállította. A második kupát 1911-ben vonták ki a forgalomból és Lord Kinnairdnek, ar angol szövetség elnökének adományozták érdemei elismeréséül. A mostani kupa tehát már a harmadik, ennek első védője Bradiiond City volt. Kupamérkőzéseken, amelyek az egész éven át pontokért folyó ligamérkőzésektől eltérően kiesési rendszeren alapulnak, mi ndig nagy a nézők száma. Az első kupadöntőn, 1871-ben, 500 néző volt, a rekordszám másfélszázezer volt 1923-ban, mikor Wembleyben valósággal elsöpört a fékevesztett tömeg minden korlátot, kerítést és rendőrkordont, a skót kupadöntőrekord is 120 ezer nézőt jegyzett fel, azóta azonban Angliában jobban vigyáznak és bár évről- évre negyedmillió jegyigénylő akad, csupán kilencvenezer jegyet adnak el s ennek egy jelentős hányadát is fenntartják a kupadöntő résztvevőinek h,iveik részére. A kupadöntő különben igen nagy társadalmi esemény, amelyen megjelenik az angol király szermélyesen vagy a király képviselője, akinek a szövetség elnöke mutatja he a két csapatot, amelynek minden játékoséval a király kezet fog és a döntő után a király nyújtja át a győztes csapat kapitányának a legbüszkébb futball trófeát. Kuipatoma van majdnem minden ál lám 1 sbd a ru gósportijáb a n. A Tour de Francé, a kerékpárossiport nagy dija, a Fr&n*inors«ág köriiii verseny, a párisi „L’Auto“ című sport- napi) ap főszerkesztőjének, M. De,sgra,nge-nak köszönheti mégplapitását. Tavaly volít harminc érve, hogy Desgrange ezt az egy hónapig tartó és Franciaország körül vezető versenyt bevezette, amely éveken át a franciák és a belgák párharca volt. később csatlakoztak a küzdőkhöz az olaszok és svájciak, legutóbbi pedig mér » németek is megjelentek a j b tártnál C- ' „Ha kimegyek, ha kimegyek, a pályáira., .*• kei- r det/tt népszerű ituballistanóta szövegét kell idéz-1 aem, amikor sürgős mondard valómat alkarom a; ezlovenszkói magyar futball-közönségéhez intézni. , „Rávetem a szemem a labdára", folyfcaódnak a nóta pattogó sorai „megvárom mig a bitó fütyül.. Hohó, ne ilyen gyorsan! Közben még történik, valami a pályán ... és épen erről kell beszélnem. Egy kis türelmet kérek. Mielőtt a biró sípjába fújhatna, kiszaladnak a pályára a játékosok. Először többnyire a honi csapat, amelyet kitörd lelkesedéssel, tapssal, esetleg üdvrivalgással fogad a közönség. Előlegezi nekik azt a dédelgető bizalmat, amellyel kedvenceit mindig legjobb tudásuk kifejtésére ösztönzi. No és most következik az, amiért az hiszem minden igaz sportember szégyelli magáti Megjelenik a vendégcsapat, a szomszéd városkából vasúton, vagy autóbuszon átrándult 11 futballista. Bajnoki pontokért jöttek, kétszer négy- i venötperces, férfias játékban meg akarják matatni, mit tudnak. És mivel fogadják őket? Füty- tvel, fujkiáltásokkal, sokszor kórusban hangzó, üvöltésszearü csúfolódással. Mintha, valaimeranydök nemcsak a csikó? dressz miatt, amelyet viselnek, hanem általában is köröző t fegyene volna! Azt mondhatják erre egyesek, hogy ez nem igaz, ezek eil&zigelt esetek. Kérem, ne szépítsük a dolgot, az ügy érdekében igenis leszö-1 gozzük, hogy ez általános szokás pályáinkon. Ato- piritó szokás, amely a sportnak a lehető legször- nyübb félremagyarázából, a túlzott és korlátokat nemismerő klubfamatizmiueból és lokálpatriotizmusból fakad. Micsoda lelkierőt, fegyelmezettséget és sport- szeretetet tételeznek fel ebben a 11 vendégjáíé- Kösban, ha ilyen fogadtatás után még szép és a szabályoknak megfelelő lovagias játékot várnak el tőlük? Nem, kérem, ez így nem mehet! A sport, a magyar sport egyetemes érdeke követeld, hogy ez megváltozzék. Tudom jól, nem lehet a publikumot máról- holnapra leszoktatni, az ilyesfajta viselkedésről, noha nyugaton és a nagyvárosokban már meg- ] tették. De tenni kell valamit. Bár nagyon szép dolog, hogy a legszegényebb! iszlovenezkói polgár vasárnap délntán ücknegy ® iiutbaHménközésre, lefizető 5—8 koronáját és e^zel támogatja a sportot. De azért, nincsen joga néhány koronájáért aa egész héten ideges főnököktől vagy házsntos feleségtől elszenvedett kéHometlen ■ gégékért benneragadt dühét azokon a szórend- étien, kizárólag sportolni akaró idegen fiókén kW tölteni! Ne ordítson, ne csúfolodjék már a mér= kőzés megkezdése előtt, amikor ehhez még kévét, eebb oka van, mint esetleg később mert hiszen tudjuk jól, ha az idegen csapat joWfc mint a hazai, akkor van init hallania a lesből,, szabálytalanul elért gólok, a durva játék, a pártos bíró miatt. És ha a szegény vendégek kikapnak. akkor egy jó szót, egy biztatást nem kapnak. Hát lehet ez helyes? A sport tiszta szeHemébe® történik mindez? Elismerem, hogy a nézőközön-* cégtől, nem lehet abszolút pártatlanságot és sport* szerit viselkedést követelni, bár biztosra vehető, hogy derék polgáraink a megváltott jegy fejében színházban, vagy akár cirkuszban nem merészelnének a nekik nem tetsző dolgoknál annyira ordítani. De Igenis elvárjuk, sőt megköveteljük sportegv- teteink vezetőitől, pályafunkcionáriusaitól és aktív sportolóitól, hogy befolyásukat helyes szellemben, a tiszta sportszerűség szellemében érvényesítsék. Gátolják meg é« ne táplálják a sértő hangoskodás-t a kluidanatikujs és lokálpatrióta berkekben. Hassanak oda, hogy legalább mérkőzés előtt megteremtődjön a sportnál elengedhetetlen fair légkör. Előlegezzék minden vendégcsapatnak azt a bizalmat, ami a eportbeli érintkezésnél magától értetődik! Ha a szlovenszkói futbaJlpályákon ez a békés, meccselőtti hangulat valamikor nteghonosni, bizonyára kevesebb sípcsonttörésről, biró verésről és megkövezésről fogunk hallani. Fékezzük hát, meg végre a tulhangos kluhiana,tikosokat és lokálpatriótákat! Mindenkinek haszna lesz belőle, legfőképpen a sportnak! Schneller Pák Az osztrák labdarúgás diktátora nyilatkozik a Prágai Magyar Hirlapnak „Ha én Csehszlovákiában lennék, ötször olyan eredményeket érnék el, mint például itthon** ■ mondja Meisl Hugó, aki üdvözletét küldi a szlovenszkói magyar labda* rugóknak, beszéd az osztrák sikerek titkairól és nem tud, vagy nem akar jóiolni a világbajnokság eredményeiről Becs, március 30. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) Az olaszországi labdarugó- J világbajnokságok időpontja egyre közeledi!:. Az újságírók meginterjúvolják a világ majdnem min- ] den élő labdarugóvezérét, már most hasábos be-! számolókban fogalkoznak az esélyekkel. Ezeideig j még csak egy ember nem nyilatkozott: Meisl Hugó, az osztrák labda rugósport teljhatalmú diktáló- ra. Me isit öl különben s már évek óta nem tudtak [ interjút hozni az újságok, ő volt az a szürke veze- j tő, aki a miérközós leírása után a nyilatkozók kö- ■ zott szerepelt, a nyilatkozataival pedig szintén nem | mondott semmit. Ilyen és hasonló gondolatokkal közeledtem a Bocs j belvárosában lévő lejtős Bergigassebon az osztrák I labdnrue'ószövetség székiháza felé. Meisl a játékos, a biró és sportvezér harminc esztendeje Meisl a szövetség elnöki szobájában fogad. Kényelmes’ karoeszéfcben eluyujtózkodva. ül, levelet diktál. Alacsony zömök ember, 'kopaszodó, élénk, fürkésző és kissé elgondolodó szemét ráimirányit- ja, régebbről ismerjük egymást, tudja mi járatban vagyok nála. Felteszem az első kérdést. — A közönség előtt szinte fogalommá lett. Mindenki tudja, hogy Meisl és az osztrák labdarúgás egy és ugyanaz. De ki az a Meisl? Ki tudja a magánéletét, ki volt, írni volt? Pillanatig hallgat. Mintha gondolkodna a feleleten. Aztán válaszol: — Harminc éve foglalkozom a labdarúgással. Előbb magam is játszottam. Később mérkőzéseket vezettem. Aztán a szövetség vezetője lettem. Az egyik legnagyobb bécsi bankban völt tekintélyes álláson) e « szövetség ügyeit amatőralapon végez- í tóm. De hét esztendővel ezelőtt annyira lefoglalt í a labdarúgás, hogy választanom kellett, vagy az j osztrák sjx>rtiiíiik' szolgálok, vagy maradok, szürke j banktisztviselő. Elhatározásom eredménye: itt vagyok, és széles mozdulattal* körülmutat a szobában, — A tanulásban. — vágja rá hirtelen és levesen. J — A tanulás mindennek a veleje. Ha egy osztrák i játékos délafriikai túrára megy és a zulukatferek i ellen játszik, ha ott is elleshet valamilyen mozdulatot, cselezést, amit felhasználhat a maga játékmodoránál. minden habozás nélkül megteszi. A három nagy középeurópai rivális: Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria közül azért tud Ausztria elhatározó sikereket aratni, mert a két másik ország játékosaitól minden helyes mozdulatot elsajátított. Én voltam az, aki annakidején a magyar inváziót Becsbe indítottam. A magyar játékosok kellettek nekünk. Hogy őszintén szólják, sikereinket sokban köszönhetjük a magyaroknak. A csehszlovákoktól is sokat tanultun. Akkor, amikor a. Sparta fénykorában volt. A különbség az volt, bogy a Spartától csak mint együttestől, a magyaroktól viszont, mint egyénektől ianul- tunk. De a tanulás nemcsak a labdarúgásban áll Nemcsak a trénertől lehet tanulni, aki a labda kezelésire tanítja a, játékosokat. Fontos például a kondíció is. Egyszer lohozattam Becsbe a legjobb német kondi- ciótrénert s az két. héten át az összes bécsi egyesületekben működött. Nálunk az örök jelszó: tanulni, tanulni. Akárkitől I Az osztrák labdarúgás: Bécs — Azért beszélek mindig Becsről. — folytatja Meisl — mert az osztrák labdarúgás úgyszólván csak Becsből áll. Ezért irigylem Csehszlovákiát. Ott rengeteg a nagyváros. Ott nem kell mindent cet rali- zálni, mint nálunk, vagy Magyarországon. Uram, ha én Csehszlovákiában lennék, ötször olyan eredményeket érnék el, mint például itthon. A héc*i nikerek titka: az örök tanulás — Saeretnők tudni, mi a magyaráwM*. a* osztrák labdarugó olykor páratlan mikor*©ro*«<án**í f Elismerő szavak a csehszlovákiai magyar labdarúgásnak Az Ön révén üdvözletemet küldöm a azloven- i szkói magyar labdarugóknak. Mindig szeretettel fogok reájuk visszaemlékezni. Sokat Wráotoodtsm Pozsonyban. A Pozsonyi Torna Egylet, —- e*t magyarul mondja — mérkőzését is vezettem, ha jól enr lékszem. A „Tsc!hedhosIovaklfiohe“ Magyar labda- i rugó Szövetség, — így’ mondja -- működését még | ma is figyelemmel kisérem. A magyar, éljen akár- j hol is, nagyszerű sportember. Mi tudatában vagyunk annak, hogy Koorád TI. Schaffter é» • öf%A sport legveszélyesebb barátai.. •
