Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-22 / 93. (3424.) szám

17 H&4 ApcrHAs 22, •vasárnap. ASSiOHtlÚK £A?4A A növendékteány öltöztetése erőpróbája az anya ízlésének Tíz és tizenhat év közé esik az a kor, amikor a leány már nem gyermek, de még nem is felnőtt. Amelyik növésben megelőzte kortársait, többnyire darabos, fiús, hosszú karjaival és lábaival nem tud hová lenni, mozdulatai szertelenek. Másik formái­ban még teljesen gyerekes, viszont koránál és nagyságánál fogva kinőtt a bébi ruhákból. Két véglet fenyeget. Ne keltse a bakfis „nagyos* ruháiban koravén benyomását, sem Barmuimba való óriásgyerekét, a zenei csodagyerekekhez hasonlóan, akiknek a pódiumon elhisszük lecsökkenteti éveik számát, de szemtől szembe kerülve velük, ijedten konstatáljuk, hogy nőies formákat rejtegetnek a ,hangekleid“ alatt. Két szempont vezessen. Az egyszerűség és cél­szerűség. A ruha gátolja a kislányt, gyerekes sza­bad mozgásában. Friss, üde és finom legyen a ru­ha. Nem kényes és pazar, hanem könnyen mosha­tó. tisztítható. Egyszerű, félhosszu angolos köpeny, fiuszabásu ragián, világos szinü szövetruha, keskeny kis piké- gallérral és kézelővel, mint disszel, rakott szoknya, egyenes szabású bő kis kabáttal, mint kosztüm, esetleg kockás és egyszínű összeállításban, a bakfis idei tavaszi viselete. Könnyű egyszínű szövet, a ru­hákon zefir, oreton, nyersselyem,nanking, esetleg krepdesin a blúzokhoz, a divatos anyagok. A matrózruha, amely valaha az e korban lévő leányok legizlésesebb és legáltalánosabb viselete volt, ma iskolai formaruha és mint ilyen, munka­ruha lett. Otthon az ingblúz vette át szereipót. A plissé-szoknya vasalása állandó gondot jelent. Erő­sebb gyermekeket előnytelenül kővárit. Helyébe az egy-két mély berakással bővített szoknya lépett. Jobban is áll, kevesebb anyag is kell hozzá. Azok­ra a gyerkekre, akiknek derék vonalát még korai hangsúlyozni, blúzra felgomibolt szoknyát adhatunk. Blúz helyett kötött, vagy horgolt zsempert visel­hetnek. Olcsó és hálás ás abszolút nem kényelmet­len, élénk és gyerekes szinefoben is készülhet. . A növendékleány élete az iskola és sportszerű mozgások között oszlik meg. Sima angolos kabát, drapp vagy szürke, esetleg sötétkék, nem kényes és neon feltűnő színiben, hasonló ruha vagy szok­nya, élénk bluazal az a viselet, amely délelőtt és délután körülbelül minden alkalomra megfelel. A világos és élénk szint, ami oly jól áll az Üde, fiatal aircszinhez, a sapka, vagy sál színében pótoljuk, ■ A saipka különböző formáiban oly általános, hogy úgyszólván szó sem eehet a bakfis tavaszi kalapdi­vatjáról. Nyáron viselhetnek vászon-, vagy szalma­kalapot, de ezeket is csak angolos, fiús, majdnem sapkaformában. A cipő követi a stílust. Alacsony sarkú, kívül varrott, egyenes és szélesorru, hangsúlyozottan sportszerű cipő a divat. A ruha hosszát teljesen a kisleány alakja szabja meg. Térden felülit már nem viselnek ebben a korban. Vékony, gyerekes nagy­lányok rövidebbet hordhatnak. Nagyon magas, erős gyerekek ruhabossza alig különbözik a felnőtteké­től. Gyermekbálok, táncpróbák, estélyek alkalmával divat a bokáig érő ruha. Tulajdonképpen csak a tizenöt éveseket illeti. A várva várt, megálmodott első hosszú ruha pillanata, mint mérföldkő újra bevonult életükbe. Ne sajnáljuk tőlük, oly kedve­sen éli nekik, oly karcsuak és fiatalok ezekben a bő, hosszú szoknyákban. Ügyetlen mozgásukat ta­karja, súlyánál fogva méltóságot erőszakol viselő­jükre. Ezek a táncruihák, ha hosszúak is, leányosak és gyermekesek. Tüllből, grenadimból, vagy georgette- ből készülnek. Könnyűek, de nem simulnak, bő ráncokba esnek alá, mint virágszirmok lebegik kö­rül a kis alakot. Diszük volán, szegések, kis csip­ke. Rózaszin, fehér, halványkék, vagy halványzöld, leányos színekben készülnek, esetleg milflör mintá­val szerény kivágással, rövid, húzott ujjal, Nagy garderob oktalan fényűzés a bakiiénál. Eteárgult lapokat forgatok. Nem is kell megnéznem a címlapot: a kövérkés, néhol tán­coló betűk és a szöveg egyik-másik mondata évszámmál is pontosabban visszatükrözi a werr- theri kor fájó, zavaróé és talán nem is egészen őszinte lelkivilágát. A betűkről és a szerelem­ről látom, hogy a negyvenes évek elejéről való a könyvecske. A mai ember csodálkozik, ha eb olvassa és azt kérdezi, hogy került ez a köny- nyekbe fulladt korszellem az akkori Magyar- országra, ahol ebben az időben erős, alkotó, elszánt épitőakarat hatotta át a műveltebb osz­tályokat. Miként hatóit be annyira a körinda,t- ba az a divat, hogy a barát barátjának „forró <»ófc“-TÓl ír és szenvelgését még azzal - tetézi, hogy levele végén a klasszikusoktól átvett „élj boldogul" felkiáltást biggyeszt a sorok alá, valójában nem érzi a régi rómaiak derűs élet­kedvét? A régi levelezőben az a legkedvesebb, hogy az előszóban a szerző pontosan megmagyaráz­za, mi a levél és milyennek kell lennie: Azon irományt, mélly távol lévő személy­hez iratifc levélnek, aki a levelet írja, azt le­vélírónak nevezzük. A levélnek értelmes és egyszerű szavakkal írottnak kell lennie, olly Elég, egy, jó szövetből készült, jól szabott ruha, amely minden alkalomnak megfelel, a munkaruhá­kon és esetleges táncruiháíkon kivül. Ne legyen a kislány divathölgy, akinek a gondo­lata kizárólag a nuhakérdés köti le, de szokja meg és tanulja meg korán megbecsülni, kímélni és visel­ni ruháját, anélkül, hogy ez gátolná korának meg­felelő játékaiban. Tanulja meg, hogy a csinos külső kötelessége a nőnek. Váljon természetévé, hogy minden körülmények között ápolt, tiszta és tetsze­tős legyen. Ne bízzuk tulkorán az öltözködést a kislányra. A gyermek szarkához hasonlóan szereti mindazt., ami fényes, színes és feltűnő. Az ízlés a legritkább eset­ben veleszületett. Vezessük mindaddig, amig meg tudja ítélni, mi az, ami korának és egyéniségének megfelel. Viszont ne kapcsoljuk ki őt ebből a kér­désből teljesen. Ha kívánságai, vagy ellenvetései vannak, hallgassuk meg és mikor helyesnek Ítél­jük, hagyjuk érvényesülni. Minél kevesebb anyagi lehetősége van egy leánynak, annál fontosabb a fejlett ég kényes ,ízlés. Ezzel tudja áthidalni éppen az anyagi nehézségék okozta hiányokat. —CSf—1» világosan, mintha négy szem között beszél­getnénk azzal, akj távol van. A mai kor szárazkedélyü szülöttje azonban hiába törési a személyes beszélgetés közvetlen­ségét az alábbi levélbe®, amelyet egy ifjú ba­rátjához intéz: Igen becses barátom! Forró csókom le­gyen azon felbonthatatlan szövetségnek pe­csét! őije, méllyet velőd imé itt közlök... Vagy pedig a „Fin attyához írott levelében születése napján": Szivemből szeretett édes Atyám! Nem va­gyok képes azon érzemónyéket, melyek ma szivemet elfoglalják, szavakkal kifejezni; de mégis megpróbálom elfogult szivemet megnyitni, hogy gyenge színeikkel fessem azt mi 'belsőmben, oly elevenen gerjedsz. Nincs gyengédebb kötél, mint a tiszta szere­tet és az édes engedetem kötete, mely a gyer­meket szüléhez csatolja... Ez a kissé édeskés levél mégis jól esett az akkori apának, bizonyára jobban, mint a mai ifjúság levelei, amelyek igy kezdődnek: Halló, öreg... A sok írott érzelem mellett nagy sze­repet játszanak a levelező „mustráiban" a. könnyek is. Az az ifjú például, akit gyámja Nincs gyengédebb kötél, mint a tiszta szeretet" Barangolás egy régi magyar „úri levelezőu so­rai között ■ Amikor a szép levél érzelgős volt F\ tavasz divata — Vasárnapi divatlevél — A bécsi tavaszi szezon nagyobbszabásu esemé­nyei közé sorolható a „Müvészfoáz" tavaszi kiállí­tásának megnyitása. Ennél az évről-évre megismét­lődő eseménynél nemcsak a kormány, a művészvilág és az internacionális társaság előkelőségei, hanem Becs híres szép asszonyai és divatdámái is megje­lennek. Természetes — teljes tavaszi díszben . . . Ez a körülmény már évekkel ezelőtt magára vonta úgy az érdekeset kereső fotóriporterek, mint a di- vattudósitók figyelmét. Innen van az, hogy ma a kiállítás megnyitása nemcsak művészi szempontból, de a divat szempontjából is jelentős. A párisi, de főleg a bécsi szalónokban heteken át készülnek rá. Mint egy divatrevün, úgy vonulnak fel egymás után az érdekes elegáns toalettek, melyeket, ez egyszer nem hivatásos manoequinek, de igazi divatihölgyek viselnek. Itt látni, hogy a divat ezer ötlete, közül, mit fogadtak el a valóban jól öltözködő, társaságbe­li dámák. Tekintettel a hirtelen felmelegedett időjárásra, szid én rövid kabátos kosztümök és a könnyebb, szö­vet komplék szerepeltek a legtöbbet. A kosztümök nagyobb része, kókszinü szövetekből készült.. A hal­vány kéktől kedzve a legsötétebb, feketébe hajló kékig minden árnyalata képviselve volt. De ked­vencnek mégis ez élénik buzakék és a lilás levendu­lakék nevezhető. Ez a két szín dominál, csak a kosz­tüm anyagok és a minták maradtak olyanok, mini tavaly voltak. A keskenyosikos és apró pepita kel­mék vezetnek. Simákban pedig a shetland meg a kovercoat. anyagok- . A kosztümök szigorú angol szabás szerint ké­szültek, tehát simák és egyszerűen ihatnak. A túl­zott simaságot és egyszerűséget világos blúzokkal és rókaátvetőkkel ellensúlyozták. A konzervatív, idősebb hölgyek megelégednek egy-egy ezüstróká­val, de a fiatalabb generáció két-három rókából Ö6»- szeállitott boát csavart a vállai köré. A blúzoknál két változat dominált. Az egyik a vilá­gos, jobbára fehér selyemből készült ingblúz, me­lyet sötét nyakkendő, összetűzés vagy plissérozott z&abbó díszített. Az utóbbi változat különösen elő­nyös és a sötét kosztümöknek újszerű, fiatalos jel­leget kölcsönöz. A második bluztipus viszont élénk szinü; nagypettyes, csíkos vagy sríhotti&kookás anya­gokból dolgozták. A széles gallérokat a kabátra ki­hajtva viselték. A komplék egyszínű, egyenlőtlen felületű francia szövetekből készültek. Mint a kosztümöknél, itt is a kék szin dominál. A kompié a szezón favoritja. A két év előtti komplékkal összehasonlítva megálla­pítható, hogy lényegesen megváltozott.' Elsősorban, az újszerű kompié nem készül kizáró­lag háromnegyedes kabáttal. Normális kabáthosszal is dolgozzák. így a komplékajbát önálló ruhadarab­bá vált. Nemcsak a kompléruihához kötött, dé több­féléhez is viselhető. Sőt, gyakran a tavaszi kabátot' is pótolja. A kabátnak és ruhának összetartozóságát mutató harmónia az idén a szövetekből és a színekből hiányzik. Egyedül a facónnáí érvényesül. A kabát és a ruha szabása ugyanazon témát variálja,-azaz a vonalvezetés és díszítés lényegében egyforma. Az egyöntetűségnek ez a változata az összeállításnak diszkrét eleganciát ad. A komplék összeállításánál tapasztalható újítások praktikusak — mert a kabát egyszerű szabása le­hetővé teszi, hogy az egyszínű kabátot nemcsak egy, de több ruhához is vélhessék. Ilyen esetben az Ö3Z- azetartozóságot e ruha anyagából készült* de kifőz­hető vagy legmo/bolható sál, vagy gallér, öv és átfü­zőseik jelentik.. Ha a kabátot azzal a célzattal készítjük, hogy azt nemcsak egy, de több — különböző mintájú és anyagú — ruhákhoz fogjuk viselni, ügyelni kell ar­ra, hogy a kabát 6zine a ruhák mintázatával bizo­nyos mértékben harmonizáljon. A komplékabátok szabása egyenes, derékban osak kissé 6ziükitik be. Mint a tavaszi kabátoknál, itt is a raglánvállak dominálnak. Fő jellegzetességük a kettős steppelés és a nagy zsebek. A kompié összeállításánál megengedett, divatos variációk: sötét kabát világos ruhával. Világos ka­bát sötét alapon mintázott ruhával. Láttam egy sö­tétkék-világoskék összeállítású kompiét, azaz elől a nyitott kabát egyszinü sötétkékből, a ruha pedig pár árnyalattal világosabb kékből készült. Ugyanezt a kabátot fehér-kékpepita jersey ruhához és egy kék-piros kockás imprimé ruhához is viselték. Vi­szont egy nagykockás, barna-drapp mintás páletó- szertieu megvarrt komplékabáthoz, egyszinü drapp- szövet ée sötétbarna selyem ruha is készült. Az egyöntetűséget legombolható gallérokon és ki­cserélhető sálokon kivül a kalapokkal és a silókkal fokozzák. A sötét tavaszi kosztüm vagy kompié, amely még a hivatalos nyárban is aktuális lesz, szines kesz­tyűkkel s sálokkal eleven szint nyer. Rendszerint a kesztyű tenyere bőrrésszel késiül. A külsejét, főlég a manzsettáját a ruha anyagából, vagy a diszével harmonizáló, kelméből dolgozzák. Sötét, egyszinü ruhákon friss és fiatalos a fehér pikkégallér, vagy organdizsabbó, —- mindezekhez, a hozzáillő manzsettá, ’ nem a ruhák ujján, hanem a kesztyű manzsettáján látható. Nyáron újra népszerűek lesznek a kézzel kötött és horgolt cérnakesztyűk. A menzeettát ezeknél is szi-nés szövetből vagy selyemből fogják készíteni. Rxdvinyi Magda. Évek múlnak — elrepül a fiatalság ... Védje arcbőrét! Csak a Kitien-puder van minden bőrre spt« dallzálva. A száraz bőrre való Heavynetn szárítja ki a bőrfelületet, megóvja repedé­sektől, megakadályozza foltok és rántok keletkezéséi. A zsíros bőrre való Light feW, szívja a fölösleges zsiradékot és összehúzza a kitágult pórusokat. E két-fajta Kitien-puder mindegyike órákon át tart a bőrön, minden idő áráé-. bán és a táncnál bekövetkező izzadáskor is. Különleges alkatrészei azonnal eltüntetik az arc és orrfényességét, védik és erősitik az arcbőrt s bársonyossá teszik. Semmi sem múlja felül azon lányok éa asszonyok bőrének friss szépségét, akik e BWBWWBS szépségüket Kitien-puderrel HwtrfCTcB állandóan megtartják. m?4 Ir >11 alAM A tartós púder Főlerakat Szlovenszkó és Podkarp. Rus részére* R. PETES és tsa, TRNAVA. másik „oskolára" küldött, igy búcsúzik ©1 a „nagyérdemű T. Professor Úrtól": Amit egy részről nagy hálával köteles va* gyök fogadni, más részről könnyező szemek­kel válók meg kedves helyemtől, hoíl négy esztendőkig részesültem nagyérdemű profes- soromnak tudományos oktatásaiban... A dagályos szavakban minduntalan kifeje­zett rokomszenv nem hat azonban meggyőzően, még akkoT sem, ha az ifjú ezt Írja a barátján nak: Nem, édes Pistám, mi nem teszünk egy* máshoz idegenek, mind addig, míg kebleink a szép és jó iránt lángolni fognak.. s De 'nemcsak a levélíró, hanem az iskolákban használt „úri levelező" szerzője is érezte, hogy az érzelmek tultengése nem egészen helyén* való az élettől duzzadó magyar földön. Igaz, hogy ennek az igazságát nem annyira a saját személye, mint inkább a muzsik rovására han­goztatja: !’ > í'i ’.o. Esküszöm,. Te édes Barátóm, vesztegelni nem fogok. A Hivatal lészen őrfalam és a költés országaiban soha többé nem feülenge- zeik. Külömben is mit használ egekben szán­tanunk és vetnünk, midőn aratnunk, végtére is csak ide lent, a földön kelletik. Nin-cs egy baráti levél sem az egész könyv­ben, amely vidám volna. Milyen kor lehetett az, amikor egy fiatal és vagyonos urifiu ilyen sza- vakat irt legjobb barátjának: Feri, Feri, én félek, hogy többé nem lát­juk egymást. Én érzem, hogy az én időm ide s tova betelik; ah, ollyan rossz volt itt ezen a nyomorult életben, s mégis ollyan jó!!! De szerencsére nem betegség volt az urfi ba­ja. A következő sorok homályosan bár, de fel­ismerhetően más természetű bajokról szólnak: Oh! Ezen szív, ezen szív! Ki bír eléggé mesteri kezekkel felfejteni, ha a boldog és kínos pillanatokban a kéj vagy a fájdalom-ó az, mellyet leginkább kell éreznünk? Ma ezt iraók ehelyett: szerelmes vagyok. Lehet, hogy a negyvenes években a fiatalura­kat mindig és mindenkor a boldogtalan szere­lem nyavalyája gyötörte, mert több mintalevéllr ben is találunk hasonló „érzeményeket": Nem foglak láthatni édes barátom téged, Pesten nem foglak láthatni. Ne többet erről egy szót is. Én már álmodni sem tudok és álmodni legalább, milly édes? A jövő posta napon, ha keserves busongó óráim engedni fogják, többet írok. Te ne szűnj meg baráti leveleket imi... Végére értünk a könyvnek. Furcsa, hogy a refórmkorszakban, amikor a magyarok köré- bén nagyon is gyakorlati gondolatok uralkod­tak és a nemzeti eszme mellett eltörpült az egyén sorsa, az volt a szép levél, amely sze­mélyes érzelmekről és világfájdalomról szólt. Hisszük azonban, hogy a Wertherek érzelgős­sége idegen talajból került át a magyarok kö­zé. Ezt bizonyítja az „úri levelező" erőteljes, zamatos és kedves magyar nyelve. O. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom