Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-22 / 93. (3424.) szám
10 1934 Április 22, vasárnap. kezéé formái a szalonok jelentőségéről való felfogás, a társadalmi Ízlés, nagyon közel á/$ Páriához. Prágáé nem, Újaiéiban az építkezési stiilois is inkább franciás, mint az a modern germán stílus, amely az uj Prágában diadalmaskodott. A németbarát politikusok állandóan kifogásolták a magyar kultúrának és társadalomnak ezt a határozott francia-orientációját, amely a háború előtt, sőt. a hábo-ru után gyakran szöges ellentétbe került a. hivatalos ‘politikával. Csehszlovák iában a hivatalos elemek fran dala arátok, míg a nép távol álll a francia, stílustól, Magyarországon megfordítva van: a politika elorientálódott a franciáktól, de az irtellekt-ualizmus és a társadalom át és át van itatva a franciás életfelfogással. A Pfítomnost továbbá gúnyosan leszögezi, hogy a magyar propaganda mindenkivel rokonságot talál: a francia lapokban a franciákkal, a németekben a németekkel, az angolokban az angolokkal. A magyar kulturális kapcsolatok sokfélesége nem oly nevetséges, mint a Pfítomnost gondolja. A magyar nem ismeri a cseh népnek (történelmileg determinált) elhárító önmagába zárkózását, a „maié. ale nase“ mentalitást, amely mikrokozmikusan éli a saját életét. A magyar lélek, főleg a budapesti lélek, rendkívül tág és utat enged minden befolyásnak. Varnak dolgok, amiben teljesen angol, dolgok, amiben francia, dolgok, amiben német. Egyenesen túlzás, hogy mekkora mértékben engedi magára hatni a nagy népek életformáit, s innen van, hogy az angol ősi parlamentarizmusból, a német tudományos és közigazgatási princípiumokon át a francia művészeti és társadalmi formáig minden nyugati vívmány mély és komoly hatást gyakorolt rá. Erre bizonyítékokkal fölszerelve bármikor rámutathat. A magyar középosztály (nem beszélek a vezető rétegekről) egyetlen kultnrfonmá- mak sem volt soha ellensége, lelkesen, oda- adóan átvette és amalgamízálta életében, innen van talán a magyar élet sziueesége és néha szinte túlzott sokfélesége; kompiikáltsá- ga. A cseh középosztály (nem beszélek a vezető rétegekről) gyakran elzárkózott egyes hatásoktól, riadtan visszautasította, mert ellenséget szimatolt benne, a magyar naivul odaadta magát, minden hatásnak, s — őszintén szólva — gyakran kellemetlen helyzetekbe került a kissé könnyelműen sokfelé érdeklődés miatt. De a tény igazság s nem „hamis propaganda44. Mélyen tisztelt szerkesztő ur, jó lenne egyszer ezekről a kérdésekről nyíltan beszélni a magyarok és a csehek között, mert az a tájékozatlanság. amivel még előkelő cseh folyóiratok is megítélik a magyar dolgokat, egyenesen elképesztő. Mi, akik ides-tova egy évtized óta élünk Prágában, nap-nap után szomorúan tapasztaljuk ezt. önök nem ismerik a. magyar kultúrát, a magyar életet, csak szériában gyártott hivatalos patronokat sütnek el. ha .róla beszélnek. Mi jól ismerjük a cseh népet és kultúráját. Ilyen körülmények között nem vagyunk egyenrangúak a vitánál. Önök lebecsülik a magyar kulturvitalizmust, azt a szellemi intenzitást, amit a magyar intel- lekitualizmus ki tud fejteni és kifejtett a háború utáni Európában. Önök elintézik azzal, hogy „hamis propaganda14 és keseregnek eredményein, de nem néznek a, mélyébe, nem látják szellemi és értelmi rugóit. A Pfítomnostraík feladata volna, hogy „sino ira et stúdió44 foglalkozzék magyar kulturális dolgokkal. Higyje el, mélyen tisztelt szerkesztő ur. a cseh társadalomnak is csak javára, szolgálna, ha megismerné a magyarokat, s nem legendák és patronok szerint ítélné meg, hogy később csodálkozzék, ha a dolgok nem úgy történnek, mint gondolta. A magyar nép testileg, lelkileg óriási krízisen esett át a háború után. A krízis már tulajdonképpen a háború előtt megkezdődött, 8 rángáeait, egészségtelen ki-kitöréseit, a betegség csúf jeleit fölényes mosollyal nézték a boldogabb helyzetien lévő népek. De a nagy krízis mólóban van, amióta a betegség folytán széfszaggatott társadalom, főleg az addig két malomban őrlő középosztály, az ellenségesen szembenálló magyar hivatalos világ és a. magyar intő!lektualizmus megtalálta, az egymáshoz vezető utat és közösei" dolgozik, a magyar nemzet vitai izmusa kezd ismét olyan lenni, amely csodákat, miivel és a történelem folyamán gyakran e kis. idegen népre terelte Európa érdeklődését. A magyar egészéége.so- dés processzusát nem szabad lebecsülni. Nem szabad megismerot/lenül hagyni. Nem szabad fölényeskedő politikai pairónok puffogtatásával elintézni. jZvatkó pal. Hoíosiűt a bdmd vm Ida: Heu&auec Hál Különböző sajtójelentések szerint Tre- bitseh-Lineolu útban van Európa felé és megkérte a belga hatóságokat, engedjék meg neki, hogy Belgium területén át vegye útját a bodeni tóhoz. A bodeni tó partján kolostort akar építeni és élete alkonyát tanítványainak szentelni, akik nagy számban jöttek vele át Európába. A kolostor a buddhizmus jegyében épül és Trebitsch-Lincoln, aki néhány évvel ezelőtt áttért a buddhista vallásra és mint buddhista remete a Tschao King nevet viseli, a bodeni tó pántján építendő kolostorban a titkos tanokat akarja kiválasztottjai előtt hirdetni. Kolostorral végződik tehát, a nagy kaland, egy élet valóban szenzációs kalandja: 'Tre- bitsek-Linooln minden volt és semmi, száz maszku jelenség és sohasem <3 maga, de talán mindig és minden szerepében, amelyet nem a világot jelentő deszkákon, hanem a nagyvilágon játszott, el egész népek előtt, mégis ő maga, Peer-Gynt, aki keresi magát, de nem belül, hanem a világban és szerepekben és íme, őt is megvárta az a Solvejg, akire soha sem godolt, akivel a sok szakadék-ugrás közben nem törődhetett. Most kolostort épit neki, oltárt emel benne és Solvejget fogja tanítani a fiataloknak, akik talán azt hiszik még, hogy Peer-Gynt élete tartalmas lehetett Solvejg nélkül is. Ez az ember a világ ítélete szerint csaló, aki ült, becsapott, hazudott. Életének utolsó jelenete, a bodeni tó partján építendő buddhista kolostor is csalás lesz a világ szemében. Akinek csalás a lényege, aki egész életét annak szentelte, hogy több, vagy kevesebb legyen, mint ami valójában, aki anyagi előnyökért népeket károsított meg és neon tartozott sehová, annak nem hiszitek akkor sem, ha merész fordulattal megtagadja egész múltját és kivetíti magát egy ellentétes világba, egy minden földitől elvonatkoztatott dimenzióba, hogy a két pólus groteszk összefogásával bizonyítsa, mennyire kimeríthetetlen és meglepetések kel teli egy ember akkor is, ha élete első pillanatától csalónak könyvelték el. De valamint Peer-Gynt az emberi élet analógiája és csak azért közkedvelt alak, mert nem élt, hanem mert Ibsen képzeletéből ugrott elénk, Trebitsch-Lincoln is mondhatni íejetetejére állított Peer-Gynt, aki csak a matériában különbözik költői testvérétől, mert valóban átugrotta azokat a szakadékokat, amelyeket a másik álomszerben egyetlen ugrásában elintéz. Trebitsch megszületése pillanatában ugrott át a „másik partra44 és élete azért egy csaló élete, mert a jelenségek világát nem volt hajlandó komolyan venni, amit a komoly emberiség csak azoknak bocsát meg, akik ezt a művészetben teszik, de soha sem azoknak, akik belekontárkodnak a valóságba. Csalónak mondott kalandor és nagy művész közt sokkal szorosabb a kapcsolat, mint az eddigi esztétikák mutatják és a hivatalos világszemlélet elismerni hajlandó. A nagy kalandorról van itt szó, nem Strassnoffról, aki boldog volt, ba néhány ezer koronára becsaphatta az embereket (ámbár már ebhez is sokkal nagyobb emberismeretre, kitartásra, bátorságra, szóval „erényekre44 van szükség, mint a rendezett élet fenntartása számára), de szó van azokról a kalandorokról, akik a szerelem sodrába kerültek és a szerelem mintájára alakították át a maguk számára az egész világot, mint Casanova, vagy a hatalmi vágy kalandorairól, akiket, ha kisebbek voltak, kondottierinek és konkvisztádoroknak neveztek, de néha reneszánsz-alakokká és uralkodókká tornyosultak. Trebitsch-Lincoln nem az a nagy kalandor, akinek neve maradandó lesz, anert nem annak hódolt, ami a nagy és örök emberi szenvedélyek egyike: élete az a mii, amely nem úgy sikerült, ahogyan tervezte, mert nem volt mester. — Viszont dilettáns sem volt, mert nean aprózta el magát. Ha pedig megvalósul, amit anost a buddhista kolostorral kapcsolatban jelentenek róla, akkor van olyan érdekes, hogy memoárjait joggal megírhatná. Alig hihető, hogy komolyan vegye a maga kolostorát és köny- nyén lehet, hogy e mögött is nagy szélhámosság lappang, de nem is ezen van a'hangsúly, mint ahogyan az élete sem lenne érdekes, ha nem vállalta volna azokat a szerepeket, amelyeket. bámulatos trfdással és rubinnal játszott el eddig. A kaland vége kolostor és titkos buddhista tanítás. Trebitsch-Linoóln beáll főpapnak, — jó lesz vigyázni! De talán ön tudatlanul is azt akarja megmutatni ez a különös ember, hogy minden élet kaland és minden kaland vége kolostor. Ember, aki olyan intenzív látszatéletet élt, mint ő és annyira keresztül látott minden szitán, a „komoly44 világszemlélet szitáján talán legjobban, szinte szükségszerűen kolostorba vonul, amikor megelégelte a röpke játékot, hogy egy felsőbbrendii játékba fogjon: a szellemi elmélyülésbe. Ha ez egyszer is az fog maradni, aki eddig minden szerepéiben volt, ha nem tér le a kalandor és szélhámos Trebitsch-Linooln útjáról, akkor könnyein lehetséges, hogy mint buddhista remete és a bölcseség tanítója újfajta világképet termel ki magából, hiszen mint csaló és kalandor olyan nagy tudott lenni, hogy az igazi nagy ember analógiájára fejjel kimagaslott a tömegből és végsőnek itt is törvényszerűség, hogy a kis csaló olyan, mint a kis ember: nem veszik észre, sőt annál kevésbé, minél rendesebb és tisztességesebb. Formátum kell hozzá, hogy valaki Trebitsch- Lincoln legyen és ennek a formátumnak méltó betetőzése az az ugrás, amely egyszeriben csodamódra átemeli a Szellem anyagmentes birodalmába. Mondom, félek tőle, hogy csúnyán rámcáfol és talán akkor leginkább, ha valóban megteszi, amire vele kapcsolatban ráhibázok és nem szeretném, ha ez a cikk kezébe kerülne, mert még bedől neki, ami nem lenne lényéhez mérten ő maga. Csak akkor fog meglepőt produkálni a buddhizmus terén is, ha nem zavartatja magát gátlásoktól és nem igyekszik azoknak a kedvében járni, akik kiebrudalták a társadalomból. Neki nem szabad megkomolyodnia, nem változhat át polgárrá, aki buddhista tanítómester a szó beskatulyázott érteimében — —: milyen kár lett volna, ha Napóleonnak egy nap eszébe jut, hogy felesleges játék, amit csinál, mert a föld beissza a sok vért, amit a maga elgondolása oltárán áldoznia kell, az életrajzírók nyomdafestékes papirhegyei elborítják á nagy Életművet és „pár ezredév gúláidat elássa44. Nem kell fennakadni a merésznek tetsző hasonlaton: minden rendkívüli élet a másikkal párhuzamosan halad és a történelem matematikája tanítja, hogy ezek a párhuzamos vonalak is a végtelenben találkoz-i nak. Ez a magasabb szintetikus szempont. A hasonlaton csak azok akadhatnak fenn, akik minden rendkivüiiséget pragmatikus szemszögből ítélnek meg, de a humor az elmélyülés ama kellemes formája, amely felszabadít e szemszög eigyoldalu kényszere alól. Trebitsch-Lincoln pedig nagy humorista volt eddig, aki úgy játszott az élet elemeivel, mint a gyerek az épitőszekrény tarka köveivel és most kupolát forrnál a megmaradt legszebb és legtarkább kövekből: kolostort á bodeni tó partján. A kalandnak vége: kezdődik az uj, még ismeretlen kaland bevezető akkordja és a 'bodeni tó partján ott áll a régi lovas, aki semmibe vette a nagy vizet, nekivitte a lovát és átgaloppozott a másik partra. A „Bodeni tó lovasát44 az egész világon jól ismerik, olyan jól, mint Trebitsch-Lincolnt. Az egyik szemifényvesztetí, a másik csalt; nincs köztük különbség. Az emberek pedig, ugv látszik, mégis csak jobban csodálják a bodeni tó lovasát, mint azt a sóhivatali ellenőrt, aki soha sem csalt ugyan és nem volt szemfényvesztő, ezzel szemben azonban soha sem nyargalt át lóháton a bodeni tó vizén. Minden okunk meg van tehát arra, hogy feszült fegyelemmel várjuk, hogyan fog sikerülni az nj lovas galoppja: kolostor a kaland végén. Sikertelenség esetén van időnk visz- szatérai a sóbivaialba. A születések száma csökken, a halálozási arányszám javul, a népszaporodás egyre kisebb arány ú Csehszlovákia természetes népszaporodása 1933-ban 5'5-re sülyedt Prága, április 21. Beszédes adatokat közöl a statisztikai hivatal a népszaporodásról. Az 1923—32-es években a házasságkötések átlagos száma 131.966 volt Csehszlovákiában. A házasságikötések legnagyobb tömege természetesen a gazdasági konjunktúra éveiben mutatkozott: így 1928-ban 137.201, 1929-ben 139.200 és 19S0-bain 136.939. A múlt esztendőben csak 124.264 házasságkötés jött létre, tehát 7702-vel kevesebb, mint a tízévi átlag volt, illetve 14.936-tal kevesebb, mint amennyi 1929-ben volt. Sokkal nagyobb hanyatlás mutatkozik a születések számában. Asr. előző évtized születési átlaga 341.466 volt. Tavaly az újszülöttek száma csak 287.434-re rúgott, vágyig 53.992-vei volt alatta az átlagnak. Az élvesziUetettek legnagyobb számát 1923-ban regisztrálták: ekkor ugyanis 379.808 volt az újszülötteik száma. 1923-hez képest eszerint 1933-ban 92.345 lélek a csökkenés. A natalitás csökkenése fokozatos, mert míg az elmúlt évtized első felében az évi átlag 357.308-at tett ki, a második felében már 352.584-re ment vissza. E visszaesés hatását enyhíti a halálozási arány javulása. A halálozás tízéves átlaga ugyanis 216.988-at tesz ki, mig a múlt. évben elhaltak száma csak 20.5.077- re rúgott, vagyis 11.861-gyel kevesebb. A halálozási arányszám 1000 lakosra számítva a 15.03-ról 13.96-ra csökkent. Sokkal nagyobb arányú a születési arányszám hanyatlása, amely az átlagos 23.68- ról tavaly 19.19-re zsugorodott. A legbeszédesebb azonban az az adat, amely az élvesziileíettek és az elhalálozottak számának különbségét, azaz a tulajdonképpeni természetes népszaporodást tünteti föl. Ez tavaly 1000 lakosra számítva mindössze 5.5 volt- A legalacsonyabb arányszám az egész utolsó évtized alatt. 1923-ban még 12.22 volt, vagyis tíz év leforgása alatt a természetes népszaporodás 55 százalékkal hanyatlott. Ennek természetesen elsősorban szociális okai vannak. BHBHB Zajos tüntetést rendeztek a munkanélküliek a nagyszombati járási hivatal előtt az élelmiszer jegyek miatt Rajvonalba fejlődött csendőrség oszlatta szét a tüntetőket ■ Két súlyos sebesülés Nagyszombat, április 21. (Saját tudósi tónktól.) Az itteni járási hivataliban tegnap osztották ki az élelmiszer-jegyeket a város és a járás munkanélkülijeinek. A járási hivatal csak a törvényes jogosultsággal biró munkanélkülié kinek adott élelmiszer jegyet. A hivatal előtt nagyszámú olyan munkanélküli (gyűlt össze, akik a törvény rendelkezése szerint nem kaphattak az élelmiszer jegyekből és a tömeg zajongani, majd tüntetni kezdett a járási hivatal székháza előtt. Egyre súlyosabb fenyegetések hangzottak el a tüntetők között, végre is a járási főnök a csendőrség segítségét vette igénybe a rend helyreállítására. A csendőrparancsnok előírás szerint többször felszólította a tömeget a szétoszlásra, de miután a békés szónak nem volt foganatja, parancsot adott a legénységnek, hogy oszlassák szét a tüntetőket. A csendőrök rajvonalba fejlődtek a járási hivatal épülete előtt, felfűzött szuronnyal haladtak előre a tömeg felé, mire r tüntetők nagy zajongás közepette menekültek A nagy tolongásban a munkanélküliek egymást taposták 1c és két súlyos s töbt könnyebb sebesülés történt. A súlyosan sebesülteket beszállították a kórházba, a tüntetők vezetői közül pedig néhányat letartóztatott a csendőrség. Dédőtt tíz órakor ismét teljes rend volt a járki hivatal környékén.
