Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-22 / 93. (3424.) szám

8 'PRXGAI -.AAvgAAR- HTKLSI3 1934 április 22, vasárnap. Budapest fürdőDáros A Prágai Magyar Hírlap részére irta Liber Endre Budapest székesfőváros alpolgármestere Mimit egy ötvem évvel ezelőtt Magyarország ak­kori nagynevű knütuszinlná^tere, Trefort Ágos­ton a fürdőügyekkel kapceolaatcs kérdéseik megbeszélésére értekezletet hivott össze, amely­re meghívta a legkiválóbb magyar szak embere­ket. Étitől az időtől kezdve számíthatjuk tulíag- donfcépen Magyarországnak és különösen Buda­pestnek tudományos alapokra helyezett modem fürdők ült urnáját. öt ven év nagy idő egy emlber életében de egyes nagy gondolatok megéri elésé re nem min- diil elegendő. Ha Budapest fürdőváros gondola­tát sikerül egyszer megválóéi tani, amiben mind­annyian hiszünk, akkor mindenképen hálásan keli! visszaemlékeznünk Trefort Ágoston kultusz­miniszternek egy félszázaddal ezelőtt történt kezdeményezéséire és a Magyar Balmeologiai Egyesület működésére is. De meg kell még emlékeznünk a magyar tm- dományos balnecilogia alapvető munkásáról, a tudós Tham Károflyról, aki már 1864-ben tartóit korszakalkotó előadást az ásványvizek vegy­él emzésérő-l és elsőnek mutatott rá arra, hogy az ásványvizek vizsgáilatánáil milyen dóritő fon- toes'ágm az a körülmény, hogy a bennük oldott különböző gyógyító hatású alkatrészek együtte­sen, egyidejűleg fejtik ki hatásukat. Budapest és különösen a budai rész olyan geológiai alakulás helyén épült, amelynek öve­zetében a föld mélyében páratlan gazdagságú gyógyító erejű hév vizek vannak. Azt a dolomit- réteget, amelynek tulajdonképen a gyógyforrá­sokat köszönhetjük, a rejtélyes vulkánikus erő a budai oldalon meglehetősen magasra emelte, sőt a Szent Gellérthegyet. a Várhegyet és a Rózsadombot is úgy kell tekintenünk, mint en­nék a dolomitr ét égnék a vetődéseit. A Duna alatt azonban ez a réteg egészen meredeken lesik a mélybe és innen magyar ázható az. hogy la pesti oldalon pl. a városligeti artézi fürdő kunja, amelynek vizét a Széchenyi-gyógyfürdő táplálására használják, 970 méter mélyről szökik (fel 'és fúrására 9 és fél esztendei kitartó, szívós munka kellett. A budai oldalon a nemes tartalmú gyógyvi­zek ömmaguktói] is fel tudtak törni és .az ó- budai ásatások tanúsítják, hogy már az első ró­mai település idején, kétezer évvél ezelőtt ismer­ték az aquincumi meleg gyógyforrásokat. Ér­demes figyelemmel kisérni a budai fürdők sor­sát a középkorban is, amely általában nem ked­vezett a testi tisztaságnak. Történeti bizonyi- tékaínk vannak azonban arra. hogy az Ázsiából jött magyarság már akkor is sokkal többet tisz­tálkodott és fürdött. mint az úgynevezett mü­veit nyugat. Anonymus megemlékezik árrá1, hogy Attila is Árpád is, a Duna mellett levő felső meleg források alatt ütött tábort, vagyis a mai Császárfürdő környékén. Ma gyár-révnek (nevezték e.1 azt a helyet, ahol Árpád átkelt a ■Dunán és a fe’hévvizi táborból intézte Pannónia földjének meghódítását. Ennek a Felső Hév víz­nek a területén telepedték lie 1178-ban a keresz­teslovagok néven ismert máltai lovagok is. Ez a Felső Hév víz tehát, amely egyébként az Ár­pádok alatt nagy vásári forgalmat is bonyolí­tott le, tulajdonképen még régibb városrész, mint maga Buda vára. A Szent Gellérthegy forráscsoportjához tar­tozó forrásokat Alsó Hévvlznek nevezték és ezzél az elnevezéssel Ánpádházi Szent Erzsébet történetével kapcsolatban találkozunk először. •Szent Erzsébet ezekben az alsó hévvizekben fürdette, mosdatta és gyógyította azokat a sze­gényeket, akik annak a kornak rendkívül bor­zalmas betegségében: a bélpóklosságban szen­vedtek. A Szénit Margit legenda beszél Szent Erzsébet .asszony ispotályáról, amely a mai Szent Gelfért fürdő helyén állt, IV. Béla király üdéjében pedig a margitszigeti domocfcosrendi apácák is valószínűleg használták a Szent Mar­gitsziget északi részén feltört meleg források vizét fürdés céljaira, de ezek a szigetszabályo­záskor eltűntek. Róbert Károly, Nagy Lajos és Zsigmond ki­rályok idejében a a budai fürdőknek már n a­gy óbba ráoyu idegenforgalmat köszönhetett Bu­da népe. Az akkori útleírásokból tudjuk, hogy a tmai Rudas-fürdő és a mai Szent Imre fürdő, va­gyis a régi Rác fürdő helyén már akikor is nagy t űr dőépütetek állortrtia k. Mátyás király idejében újabb feHLendüÜée kora következett be a budai fürdők sorsában, amiről íaniisIkofíH Oláh Miklós esztergomi érseknek (lö.'íő ban.ttóhált 46 évivel Mátyás király; halála zéseink 1584-ből, 1591-ből, 1595-ből. 1596-ból is, amelyek mind meg emlékeznek arról, hogy a budai gyógyfürdők kiváló hatását a török hó­dítók nemcsak felismerték, hanem erősen propa­gálták is, úgy, hogy ezek a gyógyfürdők szin­tén nagyban hozzáijáru-lltak az idgenifoirgalom fel­lendítéséhez. Még messze Ázsiából is ól zarándo­koltak a fürdők csodájára, különösen a betegek, hogy megfiatalodhassanak és meggyógyulhas­sanak a budai fürdők vízéitől. Egy nürnbergi polgár 1604-ben 'török hadi­fogságba került. Amikor kiszabadult, Nüirnberg- beo könyvet irt és adott ki magyarországi ka­landjairól. Azt inja ebben a könyviben, hogy 1605-ben, mint rabszolga jutott öl Budára és beteg, fájós, megdagádit lába miatt gazdája öt betonként négyszer elküldte a budai fürdőbe. Két hónapos fürdő kúra után a budai fürdő cso­dálatos hatású vizétől telj esem meggyógyult. 1660 körül járt Budán Evllia Cselebi török vi­lágutazó, akinek krónikái m.a is felbecsülhetet­len értékűek. Az ő és az 1671-ben ugyancsak Budán járt angol orvos, Brown Eduard ileirásai- ból már nagyon szép képeit kaprunk a budai dőt kell értenünk, a francia betegségre és más hétféle betegségre hasznos. Ebbe .a fürdőbe Ma­gyarországról és egész Európából kocsitkon jöt­tek az emberek. Egy kilencedük fürdőről is megemlékezik, amely a Várban volt, a kalocsai érsek régi házálban, amit Szolimán szultán ren­dez tét eitt be és oda mesterségesen vezették fel a gyógyvizeket. Nyolc fürdő közül három für­dőt említ Kelet és Délkelet fellé, ötöt. pedig Nyu-- gat felé, vagyis Óbuda és Esz'tergom irányálban. A Rudlasfürdőt Szokoli Musztafa pasa 1556- ban épölt el tett e és Jeeál Derekül iilidzsemek; va­gyis zöldosz topos fürdőnek nevezték eh A mai Királyfürdőnek, amely a jelenregi Fő-utoáoan van, neve Taobtali, vagyis deszkáé pül etü fürdő volt. Ebben az időben még több híres fürdőt is­merünk: a Kaplia és Véli bég fürdője: a mai Lukács és Ceáceáirfürdők. Evllia Cselebi szerint a pesti oldalon is volt két gőzfürdő, ezek azon­ban már mesterséges fürdők voltak. Meg kell még említeni a többi krónikást is: Istvánffyit, Wernetr Ádámot, Gradelehnust, Or- teiiius't, Schweiger Salamont, akiknek leírásai­ból megtudjuk, hogy a török hódoltság idejé­ben'a fürdők egyúttal a társas élet középpontjai is voltak, különösen a török nők számára, akik egyéb szórakozástól Keletien még ma is el van­nak tiltva és így egész napjukat szeretik a für­dőkben tölteni,' ahol egymással hrécselbetoek, szórakozhatnak. Egyébként megállapítható, hogy a török hó­doltság idejében igen sokat áldoztak a hódítók a fürdők építkezéseire és egyes fürdők abból az időből ma is sért ölti] énül őrzik a török hódoltság korának építészeti emlékeit, különösen a Rud'as- fürdő. {E cikk befejező részét április 29-n, vasár­napi számunkban közöljük.) kök elfoglalták Budát.. A törökök által meghó­dított Budavárában részint a török világbiro­dalom minden részéből, részint pedig'Nyugatról igen sok idegen fordult meg. Vannak fe-ljegy­gyógyifürdőkről. Eyl-ia Cselebi azt írja, hogy Bu­dának nyolc helyen fakad természetes hévviz- forráén. Az Acéik ilídzsé. vagyis nyitott, fürdő, amely elnevezés alatt a mai Szent Gél,lért für­Érsekujvár történelmi jubileuma Érsekújvár, április 21. (Saját tudósítónk­tól.) Jövő évben, 1935-ben nevezetes jubileu­mot fog ünnepelni Érsekújvár városa. 1935- ben lesz kétszázötven éve annak, hogy Érsek­újvár _ 1685-ben — felszabadult a török ura­lom alól. A városban széleskörű mozgalom indult meg, hogy a nagyjelentőségű jubileu­mot megfelelő ünnepségekkel tegyék emlé­kezetessé. A közel jövőben megalakRják a számos tagból álló bizottságot, amelynek fel­adata lesz a jubileumi ünnepségek előkészí­tése. Sorsjáték írta: ülés Endre A helyiérdekű villamos sípja egy ideig még. sirt és bizonytalankodott a sötétben, mintha a hosszú kocsiéot elvesztette volna az utat s most nem tudna hazatalálni. De aztán lassan elhalt a kere­kek csattogása. Az ablakokon ki vetődő fényt is eltakarta a kanyarodó. A panaszló jájongás belé- veszett a ködbe. Szabó ur, az állami sorsjátékok felügyelője, egyedül maradt, a megálló mellett. Hideg, késő-őszi este volt. A fák már kopasz ágaik összefonódó, fekete csipkéiben álltak. A köd, mint valami nehéz, kínzó lidércnyomás, rá­nehezedett a novemberbe hidegült földre. Fehér hullámai elnyelték a házakat, el a siirgönypózná- kat, el még az égignyuló jegenyéket is. A pislogó uccui lámpák fázós madarakként, a kopasz akácok legalsó ágaira szálltak. Fázósan gubbasztottak, le lehunyták álmos, sárgafényü szemeiket. Szabó ur az utolsó pillanatban szállt le a villa­mosról. A friss estilap még a kezében volt.. A téli- kabátja is gombolatlanul nyiladozott. Majdnem to­vábbutazót t. Az újságot gondosan összehajtogatta és eltette. Belső zsebéből szivart vett elő. A nedves ködben két gyufája is kialudt, míg harmadikkal végre rágyújthatott s a csöndes társsal, parázsló szivará­val, végre elindult hazafelé. Évek óta lakott itt. Évek óta ment igv esténként -hazafelé. Szivarozva, pilienésrevágyón, gondolatok nélkül. Valamikor ez a néhány megismétlődő nap, ami­kor egyetlen intésére sorsok dőltek el, még izgat­ta, kevéssé. Az ő szavára nyúltak a kis árvalányok a hatalmas szerencsekerékbe. Az a néhány pillanat, — a húzásra váró számok között a soványka ke­zek bizonytalan kotoráezása. — elgondolkoztatta. Mi vezeti ezeket a kezeket? Miért állnak meg épperi a kihúzott számoknál? Mi lenne, ha tovább mennének? De ez alapjában véve szamárság volt. Ostoba­ság ilyesmivel törődni. S most mar az egesz nem érdekelte. Egyre simábban s egyre eseménytelenebből morzsolódtak az évek. A napi tennivalók, gondok, örömök és még az izgalmak is belekévesedtek a megszokásba. F/z a nyár is elmúlt. Az ősz ködös, mint a két év előtti. S a hazafelé vezető u! ugyanaz, akár­csak a legelső alkalommal1. Már a Bihar-ucca. sarkán tartott, amikor hirtelen megtorpant. Szivarjáról leesett a hamu. A ködben majdnem nekiment valakinek. Sötét volt. a legközelebbi lámpa messze. Az első pillanatban mást sem látott, csak egy feléje nyúló kezet. Ijedten hátrált egy lépést. — Bocsánatot kérek... — hallatszott rekedten és izgatottan a sötétből. Szabó ur odanézett. A ködből emberi alak bontakozott ki. A feléje nyaló kézben pedig mintha valami bofitékförma fehérség remegett volna. Szivarja izgatottan föl parázslót. Néhány pilla­nat múlt igy él. A két szempár egymásba, kapcso­lódott. A fojtott csöndben az idegen végre el-elakadva, furcsa remegéssel magyarázkodni kezdett. — Bocsánatot kérek... Hol találok itt egy le­vélszekrényt? ... Egy levelet szeretnék bedobni... Sürgős volna ... Szabó ur is megmozdult. — Levélszekrény? Fölemelte karját és kurtán odavetette: — Arra... Ott, a megálló mellett! S már sietett is tovább. Az ismeretlen férfi tartóztatóa-n még utána szólt: — Kérem... idegen vagyok itt... Merre is? De Szabó ur már nem -hallgatott rá. A jóérzése azt súgta, forduljon vissza és magya­rázza el az utat. Az ösztöne azonban csak vi-tte- vltfte előre. Még a szivarját, is eldobta. És hazáig már meg sem állt. * A reggeli tompa világosságban a kávéskanál ijedten csörrent a féligtelt porcellán csészében. Szabó ur a kávéja mellett ült. A gyerekek is készülődtek már az iskolába, nagy csapkodással szí jajgatták könyveiket, Lár­májuk beihallatszott a harmadik szobából. Az asszony valahol a konyhán motozott. A tízórait csomagolgatta egyenlő, igazságos adagokra el­osztva. Szabó ur elfehéredett arccal hajolt az újság fölé. Szivén néhány percig meleg vér helyett mintha jeges á.r zajlott, volna át, Szeme a nyitott újságra tapadt, halántékán kMagadtak az erek. — (Véres Rablótámadás). Tegnap este. a süni ködben, a főváros külső részén, a Bihar-ucca sarkán ... A sorok rém égő hullámokba szakadoztak, amint olvasta őket: ...egy ismeretlen férfi véres áldozatot köve­telő, vakmerő rablótámadást követett el a hi­vatalból hazatérő Sávoly Jenő magántisztvise­lő ellen ... Sávoly... Úristen! Hiszen itt lakik, a harmadik szomszédban. Mostanában esténként is bent dol­gozik a bankban ... még későbben jár haza, mint ő... A vakmerő rabló valamilyen ürüggyel előbb megállította a magán tiszt viselőt, azután le­ütötte. Nyom nélkül sikerült elmenekülnie. A gyerekek tovább veszekedtek, az asszony gyanútlanul átment a szobán. A köd odakint las­san oszladozni kezdett. — Siess, még elkésel! De Szabó ur nem tudott mozdulni. Elfehéredett arccal csak ült., ült a kiterített újság mellett, a. féligtelt kávécsésze szomszédságában, ült mozdu­latlanul. Az eszméletlen és súlyosan sérült Sávolyt a kihívott mentők kórházba szállították. Az apróbetüs, rövid rendőri hír helyén emberi kezet látott maga-felé nyúlni: ujjal közt valami boritékformáju fehérséggel. ..Bocsánatot- kérek...“ hallotta az izgatott rekedtes hangot. S a hetüket elöntő tegnapésti ködből visszáséj-tett az ismeret­len férfi bizonytalan alakja. Ha akkor megáll... És erre a gondolatra egyszerre fenn a torkában érezte a szivét. Ha kurtán nem rázza le... ha rögtön nem siet tovább... ha ő következik Sávoly után s nem fordítva ... ha... A reggeli szivarja kékesen elfoszüó és egyre szélesedő füstabroncsában, eseménytelen évek hosszú sora után. mellényén a polgára eredmények óra-láncával, boldog, békés, kiegyensúlyozott évek között, ezen a szürke, hideg, későőszi reggelen Szabó ur vallami retteneteset érzett. Ezen a szűk, földhöz kötőtű kis életen: valami földöntúli nagyot, és félelmeset. ■ S az állami sorsjátékokba belekövesedett életé­nek vonalai egyszerre ■ a végtelenbe futottak. Úgy érezte, mintha óriási szerencsekerékbe vol­nának zsúfolva: ő és Sávoly, ismerős és ismeret­len ... És onnan felülről, a messzi, ismeretlen világok­ból egy kis árvalány keze kotorász közöttük. Tegnap elment mellette. Már érezte ujjainak szorítását., de aztán mégis elengedte. A harmadik szomszédba nyúlt. S ő még itt ülhet, az asztal mellett, itt ül. De még a, gondolatra is elfehéredett-: hátha egy­ezer majd v-issza. fog térni? után megjelent 1 elíró munkája. Az ö leírásából következtetőink arra, hogy t.ulajdonképemá fürdőépüleitek inkább csak >a fel­hév vízi fürdőik körül voltaik talállhaltok, mig a Szent Gellert fürdő helyén 1-evő sáros meleg források leírásánál csakis a fürdők egészség­ügy] jelentőségét é6 gyógyító hatását etail&ti. A -mai Szent Imre fürdő medencéjéről is azt Írja. hogy úszni lehetett benne, tehát az akkori fo­galmak szerint ez a fürdő a nagy medencévé] igazán tekintélyes épület lehetett. . Még nagyobb fellendülés következett be a bu­dai fürdők történetiében akkor, aimiko-r a törő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom