Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-15 / 87. (3418.) szám
1984 Április 15, vasárnap. <prxgmMag^rhirlap 17 ASS26HUÚK UfAA BIBI-KALAP halványsárga tafotából bodzabokrétával Budapest, április, „Nyilvános helyeken az asszonyok öltözete világos hímzett atlasz. Fillet duzzadéíkkal és hlonde csipke ruhaujjal. Virággal ékesített krepp kalap. Játékszínben fejkötőt viselnek, melyen csipke-szalag van s ezt apró virágokból álló koszorúcska tartja fel. Ugyanilyen bokréta van felül a fejen, melynek öszve szorító szalagja kevéssé lecsüng...“ — Írja tavaszi dívattudósifásképpen a Honimüvész az 1833. évben április 4-én megjelent száma. Kereken százegy éve, azaz 1833 április 7-én ezt olvassuk a Viseleti Rovatban: „Bécsi asszonyok ruhája: Donna de Glória szövet átlássál bélelve s fekete csipkével kerítve annak felsőrésze. Ezen kerítést a mell közepén és a két vállon szalag bokor disziti. Strucc tollal ékesített fejiköto." Vagy másutt: „Bibi kalap halovány sárga tafotából bodzabokra táv a l-'" Elégtételül a mai asszonyoknak, akiknek oly gyakran vetik szemükre esztelen fényűzésüket az öltözködésben, kerestük elő ezeket a régi lapokat. Mit jelentenek a mai mellény- zsebbe rejthető, egy bővitett mondattal körülírható toalettek ezekhez a francia salátánál többféle delikateszekből összeállított, leírásukban egészen kouyfaareceptszerüen hangzó, zizegő és suhogó selyem-építményekhez. Strucctoll, Monde csipke, fillet duzzadék, virág a fejkötőn és fejkötő alatt — és még ma panaszkodnak a férjek? És sírják vissza a régi jó, egyszerű, igénytelen időket? Nézzük meg, mik voltak azok a szórakozások, amelyekre „Szépeink** felöltötték a mai sokféle creppeknél még zengzetesebb és többet ígérő néven nevezett tafota és atiasofcat. A Pesten Rothfcrepf Gábor szerkesztésében megjelenő Honmüvész „A regélő folyóírásnak társa“, mint vasárnaponként és csütörtökön megjelenő magyar divatlap bőven beszámol minden társadalmi eseményről. „Theatrum" rovatában részletes és mindenre kiterjedő figyelemmel ir kritikát úgy a magyar, mint a német színjátszásról. „Muzsika" rovatja beszámol a zenei eseményekről. Egy-egy ünnep lefolyásáról részletes riportot hoz.' A mai „sachlioh" ember nem olvashatja mosoly nélkül ezeket az akkori korra jellemző negédes hangú és virágos nyelvű sorokat, néha meglepően szókimondó és indiszlkrét kritikákat. Az előbb említett év április hetedikén megjelent számában a húsvéti ünnepekről olvasunk. „A nap híves volt, de tiszta. S mintegy ingerlé az embert a kimenetelre. Kár, hogy a Király utszát ellepő irtóztató por szinte elvesző lélegzetét a menőnek, nem csuda tehát, ha a hintókiban ülő dámák kendővel kéntele- nitetének befedni szájukat." Mig ezek szerint az akkori kocsikorzó sok kívánni valót hagyott hátra, addig a budai gellérthegyi népünnep zajosabb és színesebb lehetett a ma is szokásos búcsúnál: „Egész családok törtetnek fel — írja az április 14-iki szám —, mintha végkép kiakarnának Buda és Pestről vándorolni. Az egyik kaláccsal rakott kosarat, a másik egy sziv- viditó pincetokot — egyik pici járni sem tudó apródját — másik ismét — tán legnehezebb vagyonát — karjába c&impajkodzó hitvestársát viszi fel meggörbedve a hegynek." Majd1 ‘Urai hangú leírása következik a Gellérthegy nyújtotta panorámának: „Buda és Pest deli Szépei fátyolaiikat hátra vetve vidám arccal köszöntik az ifjúdé természetet, — de epésen fűzi hozzá: — „férfijainak czigorajikból bodor füstöt eresztve inkább a közelebb előttük lebegő alakokat látszanak szemüvegeiken vizsgálni, anint a messze természetet bámulni.". Bábos, seres, kés-, pipa- és gyümölcsárusok, szerencsejátékosok, muzsikusok és állat- seregiét szórakoztatják á kirándulókat. „Viaszalakok valának felállítva egy házacskában, melybe a nézőket egy visító klarinét és dob csalogató, de ezen szép muzsika nem akart nagyon hatni, a hegyre szándékozó buosusokra, legfeljebb az ajtó előtt egy rúdnak két végén lóbázó két viasz gyereket csu- dálták." (íme a panoptikum őse.) „A nyersebb tréfákat kedvelők almákat hajigáltak alá ... Némely miveletlenebbek egész erejűkből asapdostáfc az almákat az alattok álló gyermekek fejéhez, arcához, hátához, sőt az arramenő- csinosabb rendbelieket, asszonyokat se kímélték, innen történt, hogy sokan kék foltokkal, dagadt szemekkel, sőt véresen is alig menekedtek meg az almazáportól." A Honmüvész zenei és színházi kritikáiból Ízelítőképpen a Weiser Bortárói irt sorokat közöljük. Beleszámítva Galli-Curci legutóbbi pesti bukását, nem hinnénk, hogy azóta is kegyetlenebb kritika hagyta el a magyar sajtót. Reméljük, elfogulatlanul ítél, amikor Írja: „Weiser Berta magát flauta remekésznének s több filharmóniai társaságok tiszteletbeli tagjának nevezi. Noha nehéz darabokat játszott, de hibázok abból a csinosabb érzékeny és aesthéticai előadás, s kivált az első darabban úgy sietett egyik taktusból a másikba, minden tempó-tartás nélkül, hogy az oreihestra alig tudá őtet tartusban tartani." A tudósítást a következő laikenikus mondat zárja be: „Személyi alakja közönséges, öltözete tiszta fehér volt." Még Liszt Ferenccel se bánik kesztyüskézAz ember társas lény, társaság nélkül nem tud élni, de sokszor a társaság miatt nem tud kellemesen élni. Minden társas összejövetelnek megvan a maga árnyéka, amely -már a kezdet kezdetén jelentkezik. Meghívtuk a vendégeket nyolc órára, még szép, ha előkelősködve csák félórát késnek, mert akadnak olyanok, akik caak félti® felé jelennek meg. A várakozás ideje alatt pedig a megjelentek üres gyomorral, kényszeredetten beszélgetnek, mert nincs, ami animálja őket. Egy óra hosszat üldögélnek hát, a-mig vacsorára várnak, két órát elMtiMMSBÉaEg zel a Honmüvész: „Ama híres hazánk fia, — írja — Liszt Ferenc, ki tiz év előtt mintegy csudahangászat fija ment Párásba, most is ezen városban tartózkodik. Kevés idő előtt egy daljáték adatott neki, hogy azt muzsikára szerezze, de az első előadásnál nem felelt meg a várakozásnak. Az óta felhagyott a hang szerzéssel. De azért a párisi legügyesebb kla- vi-rjátékosok közé számittatik. Neheztelnek rá, hogy az általa nyilvánosan játszott remekműveket kellemetlenül szokta meg prémezni, s ezáltal elcsonkitja. Ezenkívül szemére hányják, hogy játszás közben kezeivel és lábaival igen heves mozgásokat tesz." —cs—t. ülnek az asztalnál és azután a ivégtelenségig a szalonban. » Legokosabb az a háziasszony, aki nem várakozik a későnjövőkre, hanem időben invitálja a vendégeket az asztalhoz. Árnyoldala a . tánsas érintkezésnek, hogy hármait igyekszik az ember elkerülni, a szokott típusok mégis csak megjelennek. Mindig akad valaki a vendégek között, aki azzal brii- liroz, hogy a legújabb irodalmi termékeket olvasta és mindenkit halára kínoz azzal a kérdéssel, hogy mi a véleménye róluk. Ilyenkor a legokosabb azzal válaszolni, hogy operettek Jani és János Irta: Rácz Pál Mécs Lászlónak. Jani már esett a lábáról. Titokban, hogy János meg ne tudja, lakást keresett, de eddig nem talált kedvére valót. Ezért csillogott fel a szeme egy papirlap láttán: „Kétágyas szoba kiadó." Felmászott a negyedik emeletre és megnézte. — Mi az ára? A háziasszony megcsörgette köténye zsebében a konyhaszekrény kulcsait. — Egészen olcsón adom a fiatalúrnak. ■— De mégis? — Hát fizet majd száz koronát, fűtés nélkül és. világítással együtt. Janinak tetszett az ajánlat. — De nekem elég egy ágy is. A háziasszony széles arca mosolyra színesedett. — Hát éppen ezért csak száz korona. Jani nem értette. — Miért? — Mert magának csak egy ágyra van szüksége. A másikat valakinek kiadom. Jani felhúzta a szemöldökét. — Szóval lakótársat is kapok. A kövér asszony megveregette a Jani vállát. — Maga nagyon derék embernek látszik. Esküszöm, hogy meg fog férni bárkivel. Másként hogyan is adhatnék egy kétágyas szobát száz koronáért a belvárosban? Jani ráhagyta, >— Ez igaz. >— No, látja! Jani odacsusztatott húsz koronát foglalóul és átvette a kulcsot. — Majd holnap este beköltözködöm. Kissé ösezeszorult a szive az uccán arra a gondolatra, hogy ott fogja hagyni Jánost. Lelkifurdalást érzett. Tiz éve laknak egy szobában. Még diák korukban kerültek össze és azóta a legszebb baráti egyetértésben' éltek. Megkülönböztetésül ő vállalta a sírig a Jani nevet, mig barátja Jánossá lépett elő azon a napon, mikor egy belvárosi üzletben állást kapott. — Jánossal tovább nem lakhatom — állapította meg magában. És eszébejutott Laura... A szép, fekete hajú Laura, a János főnökének a leánya, akibe három hét óta szerelmes Mindennap szerelmesebb. — Lehetetlen — állapította meg ismét. — Nem lakhatom Jánossal egy percig se tovább- Nem nézhetem, hogy miként kínozza csókjaival a Laura képét, ő is szerelmes belé... . Közben hazaért. Elhatározta a küszöbön, -hogy egy világért el nem árulja Jánosnak sötét elhatározását. Még ezt az éjszakát végigszenvedi mellette, árián titokban elköltözik. Benyitott. János a mosdó tálból húzta ki fejét: — Hol jártál? Jani fájdalmasan nézett rá és goromba próbált lenni. — Semmi közöd hozzá! János veresre dörzsölte mellén a bőrt. — Hát még mindig haragszol? Jani majd elsírta magát, de azért még gorombább volt. — Én nem haragszom. Egyáltalán nem vagy az a valaki, akire haragudni érdemes. János eltátotta a száját. — Jani, te sértegetni akarsz.-r Nem hogy akarlak, de már megsértettelek. János a hátát kezdte dörzsölni. — Na és most mit csináljak? Jani a vállát vonta és levágta magát a rongyos díványra.. — Bánom is én. Csinálj, amit akarsz. János busán nézett Janira. — Hát már így vagyunk? Jani kemény próbált lenni; — igy! János lemondóan ejtette le bozontos fejét. — Hát jó. És abban a pillanatban elhatározta, hogy barátságukat nem töri össze, mint a poroel- lánt, hanem kitér Janinak. Titokban elköltöz- köd-ik. Maradjon itt Jani az ő haragjával, meg a Laura iránti szerelmével. Úgysem bírná ki tovább, hiszen ő is szerelmes Laurába és megkéri a kezét. Felöltözött és az asztalhoz telepedett. — Jani! Barátságosan mondta a nevét, de Jani rá se figyelt. — Jani te! Hangjában annyi melegség volt, mintha csak Laurának mondta volna az üzletiben, ha néha bekukkantott, hogy az apjától egy kis zsebpénzt csikarjon ki. Jani most már felnézett rá. — Mit akarsz? — Semmit, Jani, csak szeretnélek figyelmeztetni arra, hogy Laura kifejezetten engem szeret. — Mikor fejezte ezt ki oly kifejezetten ? — ugrott fel Jani és szembefordult Jánossal. — Tegnap. — Hol? — Hátul, a raktárban, mikor a déligyümölcs szállítmányt vettem át a speditőrtől... —• Az nem igaz! János fölülérezte magát. — Hogy mondhatsz ilyet a barátodnak? Jani nagyokat nyelt, hogy a zokogását hefalatozza. — Nem vagy a barátom! Aki képes az ideálomat elszeretni, az nem barátom! Az idegen nekem. Az ellenségem! Az a boldogságom elrablója! És az te vagy!... János is felállóit. Elhatározta, hogy nem felel semmit. Nem érdemes. Ennek a szép, ideális barátságnak most -már igazán vége. Nagynehezen bujt bele a kabátjába és kifordult az ajtón. Langyos alkonyat volt. János tétován kalandozott az uccákon. Minden kapualjban megállóit és megnézte a cédulákat. Akadt itt is, ott is egy-egy szolba. János midegviket megnézte. Rideg kis helyek voltak ezek. El se tudta képzelni, hogyan lakhatnék egyedül egy ilyen szobában? Már egészen belefáradt a keresésbe, mikor felbotorkált a negyedik emeletre. A széles arcú háziasszony még szélesebb mosollyal fogadta. Kötője zsebéből kulcsot húzott, elő és megmutatta a szobát. — Tessék! Szép, világos, napos, kétágyas szoba. János megkérdezte:— Mi a bére? Az asszony hozzáhajolt és mint valami édes titkot, vallotta be: — Száz korona, fűtés nélkül és világítással együtt. János olcsónak találta. — És fogadhatok magamhoz lakótársat is, -merthogy két ágy van? Az asszony elnevette magát. — Azt nem, édes fiatalúr! — Szóval maga adja ki a másik ágyat is. — Persze, hogy persze. János megenyhült. Elgondolta, hogy legalább nem lesz egyedül. Ugv megszokta azt a bolond Janit. Valaki csak pótolni fogja.,. — Hát nem bánom — egyezett bele -János és előkereste a foglalót,. Az asszony megveregette a vállát. — Már ki is adtam ... Aztán jóakarattal tette hozzá: —- De azért még választhat. Melyik ágyat Minden hölgy álma Íw NANA crém« 9’- K NANA púder 6'- Kí körömlakk 5‘-Kí **o u o R £ >,* [I xj I Ké 6*— Kő 9 — Ké 5 — Minden drogériában, illatszertárban és gyógyszertárban kapható. Raktár Csehszlovák köztársaság számárai Praha-Smichov, Divliova u. 1« A vendég és a vendéglátó ne legyen ellensége egymásnak
