Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-15 / 87. (3418.) szám

1984 Április 15, yaflAmap. IS SzmHÁz-KonVvKabTLmA Beregszászi beszélgetés Rózsahegyi Kálmánnal, a magyar falu és a magyar színpad nagy szerelmesével „Lelkiismeretes, alapos és lelkes munka folyik a szlovén- szkói és ruszinszkói magyar színházakban“ ■ Néhány nagy­sikerű darab kellene a budapesti színházi válság leküzdésére Beregszász, április 14. (A P. M. H. munka­társától.) Hétfőn és kedden Beregszászon vendégszerepelt Rózsahegyi Kálmán, a buda­pesti Nemzeti Szintinagynevű művésze. A páratlanul népszerű művész nagyszerű ala­kításának (Az öreg tekintetes és a Csoda- doktor címszerepében) két zsúfolt ház volt tanúja. Csodálatos emberábrázoló művészete mind a két szerepben valósággal elbűvölte a megértő és elmélyedő közönséget. Dicséret, elismerés illeti a színházi szövetkezet két exponensét: Szabó Károlyt és Strausz Feren­cet Rózsahegyi feledhetetlen ivendégszereplé- sének megvalósításáért. Beregszászi vendégszereplése alkalmával a Prágai Magyar Hírlap beregszászi munka­társa beszélgetést folytatott Rózsahegyi Kál­mánnal elsősorban ruszinszkói impressziód­ról. Keresetlen közvetlenséggel, meggyőző őszinteséggel nyilatkozott az ízes magyar be­széd felülmulhatatlam művésze, akinek ki­mondott szavai értelmükön túl, akusztikailag is élményt jelentenek. Beszél kedvesen, szé­lesen, színesen, alig is kell kérdezni. Mind­amellett óvatos, kerül minden vonatkozást a politikával, nem foglal állást művészi irá­nyokkal, Írókkal szemben. Szállodai szobájában folyik le a beszél­getés. Még mielőtt bármit is kérdeznék, siet elismeréssel adózni a beregszászi közönség ritka megértéséért. Boldog és hálás a szere­tetteljes fogadtatásért. Áradozásálban hirtelen kérdéssel megakasztom: — Járt már valamikor Ruszinszkóhan? — Hogyne. Játszottam Ungváron a Vén gazemberben és a Süt a napban, öt vagy hat éve annak. A Polgár direktor hívott meg. — Szeret vidéken játszani? — Mint mindegyik színész, aki hiú a hír­nevére. Igaz, hogy _ bár pályám kezdete óta hiú vagyok — vidékre alig tiz éve járok el. Ak­kor is csak rábeszélésre mentem el. Azóta azonban gyakran lépek fel vidéki szín­padon. Szlovenszkén is többször megfordultam. El­kísértem a Földes társulatát a legkisebb vá­roskába is. Beregszászra is szívesen jöttem, ahol még soha nem jártam, pedig innen szár­mazott el Pestre és a világgá Fedák Sári. — Remélem, még látni fogjuk máskor is a beregszászi színpadon? — Jövök én máskor is, ha hívnak és szíve­sen látnak. Már csak azért is szeretnék leg­alább még egyszer eljönni ide, hogy kedvem­re való darabban játszani, mert — megval­lom őszintén — nem tartom legjobb szere­pemnek sem az öreg tekintetest, sem a csoda- doktort. Sajnos, a színházi szövetkezetnek nem állt rendelkezésére más darab, amely­ben felléphettem volna. — Majd minden szerepében a letűnt vidéki magyar élet típusait viszi színpadra, tudna-e modern szellemű és miliőjü darabban ját­szani? — Már hogyne tudnék! Játszottam én már a királyén kezdve minden szerepet, de mert úgy látom, hogy a parasztot, a dzsentrit, a fa­lusi élet alakjait én tudom a legjobban alakí­tani, ezért maradok ebben a szerepkörben és ez kelti azt a látszatot, mintha én más sze­repben nem lennék megfelelő. Végigjátszot­tam én már Moliére vigjátékait és alakítot­tam Shakespeare összes bolondjait. — Ösmieri az utódállamok kisebbségi ma­gyar színházi életét és kultúráját? — Sajnos, alig. Csak ritkán nyílik alkal­mam az utódállamok magyar színpadain játszani s ritkán jutok el az utódállamokban élő kisebbségi magyarsághoz is. Annyit azon­ban tapasztaltam, hogy lelkiismeretes, alapos és lelkes munka fo­lyik mindenütt. Itt Beregszászon is egészen jó a társulat, Se- reghy igazgató elsőrendű színházi ember, a színházi szövetkezet vezetői pedig áldozat­ikész férfiak. — Szintiskolájának volt növendékei közül kikkel találkozott Beregszászon? _ Három növendékemet is megismertem, de bizony a nevükre már nem-igen emlék­szem. _ Van-e tényleg színházi válság és mi a bajok forrása? — Színházi válság van. Pesten is, Európá­ban is, mindenütt. A művészetek egy élő, Prága, április 14. Jan Ki-epura volt talán az első művész, aJki átalakít otta, a hangosfilmet és arra törekedett, hogy az opera elemeivel uj műfajt teremtsen a slágetfilmiből. Ez a világhí­rű énekes nemrég nyilatkozott arról, hogy át­alakítható-e a fiOm az eddigi értelemben vett operává vagy sem. Az interjúiban azt állítja, hogy nem ő volt az első, akinek eszébe jutott filmből operát csinálni, hanem a filim fejlődése magával hozta ezt az újabb művészeti formát. A {kérdéshez sokan hozzászóltak és az ankét vége az lett, hogy megállapították, hogy fűm­ből sohasem lehet opera, nemcsak technikai okokból, hanem azért sem, mert az operaéne­kes minden egyébre való, csak filmre nem. Az operaénekes vagy az operában vagy a hangversenyteremben énekel, tehát megszokta a nagy tereket és azt, hogy öblös hanggal te­lítse meg őket. Ehhez alkalmazkodnak az az operaénekes gesztusai is és mimikáját is a hanghatásoknak rendeli alá. Ezzel szemben a film még a hanghord ozásban is a legna­gyobb egyszerűséget és közvetlenséget követe­li meg és a szereplők külső megjelenésében hallatlan igényeket támaszt. Az operaénekes nek a hangja kedvéért gyakran el lehet nézni mozgásának darabos voltát és pátosza a fik mén roppant furcsán hat. A legritkább eset te­hát, hogy az operaénekes mint filmművész is megállja helyét. Nem tud olyan lenni, mint a hétköznapi ember, akinek életét mutatja be a jó film. Ha tehát egy operaénekes mégis sike­reket ér el filmen, ezt egyrészt annak köszön­heti, hogy a közönség néhány koronáért hallja a kiváló énekest, de ez semmi körülmények között nem lenne elegendő és nem lenne csal­étek a közönség számára, mert a filmlátogató elsősorban jó filmet követel. így tehát csak az az operaénekes ér el eredményt a filmnél, akinek személyében az énekes kvalitásaival a színészi kvalitások is találkoznak. Meg kel hagyni, hogy Kiepura volt az első, aki a filmben megkedveltette az operaénekest. A filmstúdiók azonban hamar ráeszméltek ar­ra, hogy külső megjelenés és valódi filmszíné­sz! tehetség nélkül az operaénekest általánosít­va nem lehet filmben szerepeltetni. Az opera sohasem tesz film Vájjon a film valaha ás opera lehet és elikép- zelhető-e filmopera? Azt hiszem, ennek a kér­désnek a fordítottja válasz a kérdésre, mert így is kérdezhet nők: Vájjon az operából1 lesz-e valaha fűm? Az opera még ma is a felsőbb tíz­ezrek élvezete és igy örvendetes volna., ha az óriási rezsiköltségek mellőzésével az olcsón megközelíthető film szélesebb néprétegekhez juttatná el az énekmüvészetet. Szociális szem­pontból mindenesetre örvendetes volna. A film- és az opera azonban ez idő szerint mégis csak összeegyeztethetetlen, sőt egy bizonyos mű­vészi értelemben ellentétes műfaj. Az opera egészséges törzs hajtásai. Ma ez a törzs beteg imndeinütt, ezért hervadnak el a zöld hajtá­sok, azért senyved mindenhol a művészet, eaért van szánházi válság is. — A magyar színház és a magyar színészet helyzetét milyennek látja? — A színházigazgatók rendkívüli erőfeszí­tést tesznek a válság leküzdésére, amihez néhány nagysikerű darab kellene, azonban ez a* elmúlt szezónban nem nagyon akadt. — Feilép 'még a budapesti Nemzeti Színház nyári szünetéig? — Az a műsoron lévő darabok sikerétől függ. Valószínű azonban, hogy még ebben a szezónban bemutatóra kerül László Miklós Legboldogabb ember cimü vigjátéka, amely­nek címszerepét én alakítanám. — Hogy a László-darab szerepén kiviül is a legboldogabb embernek mondhassa magát, mit kíván az élettől? — Szerettem volna ivalamikor egy 50 hol­das birtokot, csendes kis tanyával, ahol ta­vasztól kukorica törésig laktam volna, télen pedig a Magyar Nemzeti Színházban játszot­tam volna — parádés, szép szerepben. Olyan­ban, mint a Vén gazember volt, vagy amilyen a Szabim nők elrablásában van. — Moziban fellép még? — Hogyne. Szeretem a filmet, éppen úgy, mint a rádiót. — Akkor a legközelebbi viszontlátásra és viszonthallásra a mozivásznon és az éter hul­lámain. .. „ „ . természeténél fogva természetellenes-. Gondol­junk például arra, hogy Wagner „A Rajna kin­cse" cimü zenedrámájában a rajnai setilők ide- oda úszkálnak és közben hullámos dalinkat éne­kelnek, amelyeket az ember a váz mélyéről hall, azaz igy keli, hogy elfogadja Wagner el­gondolása alapján. Egy ilyen kis rámutatás bi­zonyítja az esztétika ama régi tételét, hogy a művészet nem naturalizmus és különösen ■neon az énekművészet, tehát az opera, amely nemcsak természeti adottságokkal, hanem a pezühológia elemi követelményeivel is homlok­egyenest szembehelyezkedik. Az operában ha­lálosan megsebesítik a hőst, aki mindaddig énekéi fortisezimós hangon, amig a librettó elő nem írja neki, hogy meghal. Persze, ezek olyan logikai ellenvetések, amelyeknek semmi közűk az esztétika törvényeihez. Sok kísérlet történt már arra nézve, hogy az operát a ter­mészetesség felé terjesszék, minden kisérlet azonban sikertelen maradt és kellett, hogy si­kertelen maradjon. A zenét nem lehet siettet­ni, a.z áriáikat ugyan Wagner mintájára fel le­het olvasztani drámai akcentusokká, de amig egy történés keretén belül emberek minden kö­rülmények között énekelnek, addig természe­tességről nem lehet szó. Ezzel ellentétben a film tiszta naturalizmus, márcsak azért is, hogy technikai előnyeit ma­radéktalanul kihasználhassa. A film alapfelada­tában a tömegéletet juttatja kifejezésre és hét­köznapi események fordulatai biztosítják lükte­tő varázsát. Egy szegény fiú szerelme valami kis varrólány iránt, amiből a végén boldogság fakad, vagy egy szegény lánynak gazdag vő­legénye kerül happyendesen a közönség elé. A tempó gyors és az iram magával hozza, hogy a filmművésznek a legkíméletlenebb egyszerű­séggel kell magát az életet megszólaltatni. Bár­milyen szép legyen a híres tenor hangja, a filmképek keretéből kiesik, ha taglejtés© és mozgása nem élethü. A film tehát nemcsak tempóban és térbeliségben, hanem életszerűség­ben is teljesen ellentétes az operával. Mindeb­ből az következik, hogy az opera sohasem lesz a tömegek közkincse, operából nem lesz film és viszont a film nem alakulhat át sohasem operává. Mussolini tilmopera-álma A filmopera álom, amelyet nem lehet meg­valósítani. Mussolini a maga nagy tömegelgon­dolásaiban ugyan arra is gondolt, hogy a film- operát megvalósítja és ez szociális szempont­ból érthető is, de neki is le kellett mondania erről a szándékáról. A saját filmszakértői 'be­szélték le erről a tervéről, ő úgy gondolta el, hogy a legjobb operamüvészeket szerződteti film számára, úgyhogy a tiszta művészetet, a ragyogó énekhangot a film szolgálatába állítja és ezáltal gazdagítja és müvészetileg- tökéle­tesíti a filmet, viszont az operát mint műfajt. Filmből nem lehet opera — opera nem lehet Hím Egy ankét eredménye « Kiepura nyi­latkozata és Mussolini elgondolása „Koniferum" valódi borókabogyó pártat kitűnő házigyógyszer és mint ilyen ne hiányozzék egyetlen háztartásban sem. „Slovlik*4 Trenéin. tökéletesebbé teszi azáltal, hogy rendelkezésé­re 'bocsátja a fillmábrázoOás hatalmas arányait és megnövekedett formáit. Ez a nagy fejlesz­tési program nem sikerült és igy marad, az a követelmény, hogy a zene a filmben azt a sze­repet töltse 'be, ami a kép val ószerüségéhez hozzájárul, hiszen minden ember még hétköz­nap is énekel, különösen, ha olyan a hangula­ta. Aki tehát a filmben a kellő időpontban énekel, annál nagyobb sikert fog elérni, minél inkább közrehat megjelenésének természetessé^ gével. Téves volna tehát azt hinni,, hogy a filmopera megvalósulása útban van. A film és az opera továbbra is különböző művészeti for­mák és úgy elütnek egymástól, mint a tűz, meg a ví z. (•) Remdíkvül nagy érdeklődés előzi meg a nvit- rai SzMKE május 5.-i Dombay-emlékilnnepélyét. Nyitrai munkatársunk jelenti: A közelmúltban rö­viden 'hírt adtunk arról, hogy a Szlovenszkói Ma­gyar Kultur Egylet nyitrai csoportja nagyszabású Dombay Hugó-emlékünnepély rendezését tervezi. Az irodalmi est iránt hatalmas érdeklődés nyilvá­nul meg. A három évvel ezelőtt elhunyt költő szám­talan tisztelőije az első híradásra közölte, hogy résztvesz az emlékünnepélyen. A nagy érdeklődés arra késztette az egyesület vezetőségét, hogy az eredeti tervektől eltérően az Tparosház dísztermé­ben fogja megrendezni az irodalmi estet. A műsor összeállításénál tekintettel volt a rendezőség arra, 'hogy a száraz irodalmi esték a köznöségmél nem találnak kellő megértésre, miért is a lehető legvál­tozatosabban a műsort a következőképp állította össze: Dr- Gyürky Ákos elnök „Emlékezés Dom­bay Hugóra" címen tart előadást, majd a férfikar Szőke József karnagy vezetésével két gyönyörű ma­gyar dalt énekel. Dr. Staud Gábor h. elnök „Dom­bay a költő" címen tart előadást. Paszovszky Kató két Dombay-verset énekel cigányzenekari kíséret­tel, Nemrava Ferenc nyitrai zeneszerző megzenésí­tés éhen. Szintay Nándor rendező Dombay egyik hu­moreszkjét olvassa fel. Szünet utón Stift Jenő „Dombay az ember és kortárs" címen tart előadást, majd a női kar Neanrava által megzenésített Doan- bay-verseket énekel ugyancsak cigányzene kíséret mellett. Ezután Verő Géza Dombay-anekdotókat is­mertet és Nemrava Ferenc énekel Dombay-verseket saját megzenésítésében. Ungváry Ferenc Dombay „A mi nyelvünk" cimü mestermiivét szavalja el. A magyar dalköltészet néhány remekének előadásával fog befejeződni a nagysikerűnek ígérkező Dombay- eml ékünnepély. (*) Az „Egy magyar nábob" második pozsonyi előadása. Pozsonyból írják: Sokak kívánságára, akik már nem kaptak jegyet a Toldy Kör szinigár- dájámak „Egy magyar náfbotb" cimü szinielőadására, megismétlik az előadást május 13-án, vasárnap dél­előtt fél 10 érakor a pozsonyi városi színházban. Jegyek hétfőtől kezdve már kaphatóik a Seifert- cégnél (Goethe-u. 5., színházzal szemben). o Szimfonikus hangverseny Érsekújváréit. Ér­sekújvárt tudósítónk jelenti: Az Érsekújvár] filhar­monikus társaság jövő szombaton, április 21-én az Arany Oroszlánban szimfónikus hangversenyt ren­dez. Jaksits József zongoraművész közreműködésé­vel. Jaksits Beethoven Es-dur zongoraversenyét fogja zenekari kísérettel játszani. A műsor másik kiemelkedő száma Körte Ferenc 'bírósági tanácsos­nak szimfonikus költeménye lesz. A klasszikus1 műsoron még Haydn D-dur szimfóniája s népszerű zenemüvek szerepelnek. A hangverseny komoly ze­nei eseménye lesz Délszlovenszkó kulturéletének. (*) Biller Irén művészi terveiről. Budapestről je­lentik: Biller Irén most játsza huszonötödször a „Tisztelt ház" női főszerepét. Május elejéin, mihelyt a Hunnia filmgyárban befejezte a felvételeket, Csathó Kálmán filmjének, az „Uj rokoninak nőt főszerepét fogja alakítani. Junius első felében Lukács Pállal játszik egy filmben. Magyarországra egy év múlva tér vissza. Körijén Amerikáiban férj­hez megy, mondotta nevetve. (•) Négy kötetért kétmillió korona. Egy newyorki' árverésen e napokban négy kötet kelt el, amelyek annakidején George Washington tulajdonát képez­ték. A négy kötet Robertson müve és V. Károly császár uralkodásának idejével foglalkozik. A mű 1782-ben jelent meg Londonban és a newyorki ár­verésen 84 ezer dollárért kelt el. (•) Romáin Rolland nőül veszi titkárnőjét. Luga- nóból jelentik: Romain Rolland, a világhírű fran­cia író házasodni készül. Évek óta él a genfi tó partján és itt diktálja legényeit titkárnőjének, az orosz származású Kudasev kisasszonynak. A meny­asszony a titkárnő és az esküvőt imt-g ebiben a hó­napiban megtartják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom