Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-11 / 83. (3414.) szám

1934 április 11, szerda. T>RXGAiMaG^ARH!KTíAI> 7 Oroszország a második ötéves terv árnyékában Szovjetsazdasás és valódi sazdasás Oroszországban Teljes összeroppanás előtt áll a világtörté­nelem ieggiganHkusabb gazdasági kísérlete P ír á g ia, április 10. A második ötéves terv nagy eseménye az, hogy az orosz kormány fi­gyelme végre a belföldi piac felé terelődik és kezdi kalkulációba venni gigantikus ter­veinek megkonstruálása közben az orosz mun­kás és az oirosz .hivatalnok szükségleteit. Ez döntő fordulatot jelent a szovjet imperialista kereskedelempolitika szempontjából, mert hiszen akármilyen teóriával szépítették is, végeredményben aligha vodt ezekben az évek­ben ország, amely az imperialista kereskede­lempolitikai elvet, hogy tudniillik egy ország gazdasági erejének fokmérője az export, olyan szélsőségesen alkalmazta volna, mint Oroszország. A piacok azonban lassan bedugulnak Oroszország elől, és kénytelen lesz a szov­jet a belső piac felé orientálódni, ez pedig az úgynevezett konszolidációs folyamat vég­ső kifejlődését és ezzel kapcsolatban a pol- gária/s o dás tér hódí tását jelen ti a szovjet határokon belül. Lakás- és közlekedési nyomor A mai helyzet ugyanis az, hogy az orosz munkás és hivatalnok képtelen lépési tarta­ni az orosz indusztriális termeléssel. A lakás és közlekedési nyomor ma is a legnagyobb katasztrófája az orosz életnek. Tehát mégcsak nem is a ruházati és más szük- ségüeti cikkek hiánya teszi elviselhetetlenné az orosz életet, hanem az, hogy nincs lakás, hogy ma is három-négy család van összezsú­folva egy régi kis lakásban s az, hogy az orosz hivatalnoknak és munkásnak egy-két órával élőbb kell munkába indulnia, mert a nagyvárosokiban sokszor órák hosszat kell sorba állni, amíg a villamos felveszi és munkáholyére szállítja. fA közlekedési mizériák ellen van a legtöbb panasz, ugy. hogy most a szovjet kormány megkezdte a moszkvai (földalatti vasút épí­tését. Ennek a gigantikus munkának az ok­tóberi ünnepségekig el kell készülnie. Hat­vanezer iifjukommunista dolgozik rajta sza­kadatlanul. Ugyancsak most folyik Moszkvá­ban a Grand Hotel építése is, amely állító­lag a világ legnagyobb szállodája tesz, de amely ennek ellenére sem fogja enyhíteni a moszkvai lakásnyomort, mert hiszen a hatal­mas ezálodakomplekszum az idegenforgalom céljait szolgálja. A szovjet lakáshivatalokban pedig tovább folyik az elkeseredett véres harc minden négyzetméter fedett területért. Ugyanakkor, amikor az orosz munkás és hivatalnok lakásálban, mint a hadikommuniz­mus utolsó emlékei ott sorakoznak a közös takaréktiüzJhelyen a petroleumifőzők: ahány család lakik a lakásban, annyi „Primus“ áll­dogál a takaréktüzhely lapján — a piacokon aranyért és devizáért mindent lehet kapni. A második ötéves terv jelszava: emelni kell az életstandardot. A „Torgszin" boltjaiban mindent kaphat az, aki valóiban alkalmazkodni akar a jelszóhoz és ki emelni akarja éílets'tandiardját. A „Torg- szin“ áruházak a magánüzlet utolsó s egyben első erődítményei Szovjetoiroszországban. Természetesen ezekben a boltokban is bent van a szovjet keze és valójában nem szolgál­nak más célt, mint, hogy kicsalogassák a polgárság utolsó tartalé­kait. Ezekben a boltokban úgynevezett importárut árulnak. A külföldi árunak soha nem volt olyan csábi tóereje az orosz vásárlóra, mint a szovjet-éra alatt. Természetesen az a ruha vagy cipő. amelyet ötszörös, esetleg tízszeres áron lehet kapni a „Torgszin“ boltjaiban, a legflilányabh, Wselejtezett gyári portéka. Aki­nek van még egy kevés aranya, eldugott ék­szere vagy evőeszköze, vagy régi érmei, az vásárolhat ezekből az import cikkekből. Az arany Vadászterületei A helyzet az élelmiszerpiacon hasonló A nyilvános élelmiszerüzletek száma egyre na­gyobb tesz, ami ugyancsak a magánkereske­delem előretörését jelenti. Ugyanekkor a különböző elosztóhelyek is üzemben vannak. A kenyér jegyek és a zárt elosz/lókelyek még a radikális osztályhairc éveiből maradtak fenn, de a szovjet polgár egyre jobban eltávo­lodik ezek tői] az intézményektől s aki csak teheti, nyilvános boltokban vásárol. A nagy ipariizemek az uj rendszer gazda­sági erődítményei, amelyek ,,gariuzonjaik“ ellátásáról maguk gondoskodnak. A szovjet államban ezek az erődítmények, ko­moly politikai hatalmat jelentenek. A mosz­kvai központ most azon fáradozik, hogy ezek­nek a nagyipari üzemeknek a hatalmát meg­tör je, de ha ez be is következnék, itt vannak a privilegizált elosztó lielyek, amelyek a ma­gas bürokrácia érdekeit szolgálják s ezeknek a megszüntet éise azért is nehéz, mert minden szovjethntalmasság érdekelve van bennük. A nagyüzemek önellátását azért tette lehetővé a szovjetkormány, mert védekezni akartak az inflációs elemek térhódítása ellen. A nyilvá­nos boltok természetesen inflációs elemek kezében vannak s noha ezekben az üzletek­ben az árak meglehetősen szilárdak, az árak természetesen magas inflációsárak. A zárt elosztó helyek végleges beszünteté­sétől azért vonakodik a kormány, mert ez az inflációs elemiek előtt való kapitulációt jelentené és ezek a bérek minden emelke­déséire az árak emelésével válaszolnának. Ezt a problémát Oroszországban csak ugy le­ * nos. het megoldani, ha az árukészlet olyan nagy lesz a boltokban, hogy az, áru és érték normá­lis nivellálódása, tehát a polgári értetemben vett áralakulás ismét régi szerepéhez jut. Ma az a helyzet, hogy hivatalosan rubel egyenlő rulbel, csakhogy Oroszországban valóban Kőcseréit áruvalu­tája az uir; hiszen a nagyközönség a rubel értékét a Torgszin áraihoz viszonyítja. Ami pedig az arany közvetett befolyását jelenti a rubelre, irtuk, hogy a „Torgszin“ árait aranyban és devizában számítja. A gyakorlatban igy kikristályosult az arany- -rubel értéke, amel körülbelül harminc-negy­ven papirrubelnek felel meg. Mindezekből a jelenségekből megállapítható. hogy a szovjet- rendszer felszíne alatt egy másik, valóságos gazdasági rend alakult ki és a saját törvé­nyei szerint él. Ezek a törvények pedig sok­szor homlokegyenest ellenkező gazdasági ál­láspontot fejeznek ki, mint amire a szovjet- rendszer felépült A második ötéves terv első éve ennek a belső ellentétnek a jegyében zá­rult te, s a jelekből Ítélve a következő évek során a valódi helyzet egvire inkább előtérbe fog nyomulni és a gigantikus, de légüres tér­ben mozgó úgynevezett, kollektív gazdasági 'rendet, száműzi az orosz életből. SzmHÁzKonvvKabTüRA Budapest! színházak GIUDITTA Lehár-bemutató a magyar Operaházban Budapest, április 10. (Budapesti szerkesztő­ségünktől.) Abból az európaszerte folyó általá­nos. őszinte ünneplésből, amellyel a magyar Le­hár Ferencet körülveszik, valahányszor fiatalos ■alakja megjelenik a hangviereenyemelvényen vagy a színház függönye előtt, most Budapest is kiveheti a részét. A világszerte ismert zene­költő személyesen vezényli legújabb müvének három első előadását a Magyar Királyi Opera­háziban, a pesti Vigadóban pedig szerzői estét rendezett Székelyt) idy Ferenc dr. és Báthy Anna közr emu k ö elésé vei. Feszült várakozás előzte meg már hónapok óta a Giuditta bemutatóját, amely eredetileg még a bécsi premier elé volt kitűzve, de külön­böző technikai jellegű -akadályok miatt csak most került sorra. Vájjon felveszi-e a versenyt „Giuditta" sikere „A mosoly országáéval, ope- ra-e vagy operett, fontoskodtak a színházi babi- tüék és snoibok. De a művészvilág is fokozott érdeklődéssel várta az eseményt, mely a bucla,- peeti Operaházat minden tekintetben hatalmas erőpróba elé állította, mert nemcsak a zene, ének és tánc területein várt rá virtuóz össz­munka, hanem a prózai színjátszást is gördülé­keny együttesbe keltett illesztenie. Minden benne van e műben, amit egy hatvan- négyéves einiber az életről tart, — mondotta Lehár egyik interjúban. — Hitem szerint a „Giuditta11 legérettebb müvem, amelyen oly szeretettel dolgoztam, mint talán soha máson. A „Giuditta11 muzsikája nem sárguló perga­menbe van Írva. Vérpiros melódiafolyamok csörgedeznek a vezérkönyvben, amely a rozoga- szerkezetü librettó kezdetlegesen összetákolt deszkabódóija fölé egzotikus színekben úszó, fi­nom érzéki illatokba burkolt lukszuspalotát emelt. Lehár szorosan közeledik a jazzmuzsi'ka, bárromantika fülledt atmoszférájához, de mint egy cercle-t tartó fejedelem, megtartja azt a distanciát is, amelyre előkelő rangja még a val­lomások legmeghittebb pillanataiban is kötelezi. Hü marad négyév tizedes tradícióihoz, de tárva- nyitva számára minden ajtó, amely mögött va­lamilyen újabb szépség titkát, vagy divatos szépség budoárját sejti. Nem cserélte el régi- lantját bendzsóra. de felfrissítette néhány ko­pott, szakad ozásnak indult húrját. És hü marad önmagához abban a nosztalgiában is, amely első szerzeményei óta mágnesként húzza az opera- szinpad felé. L eh árnál nem póz, nem hiúság kérdése ez a magasabb formáké rétes, hanem szerves életfeltétele alkotása irányának. Az ope­ra és operett közötti szoros válaszfalat egyné­hány ottfelejtett repedt tégla, vagy összetört te­tőcserép nélkül lebontani neki sem sikerült, de finom, szimíónlkus közzenék andalító mámorá­val, könnyedén felszálló bűbájos áriák szárnyán átrepülni felette, elfeled tetei, vagy pillanatokra láthatatlanná varázsolni annál inkább. Ezért nem érdemes analizálni, firtatni, hogy , Giudit- ta“ az opera vagy operett annaleseibe soro­zandó, fontos, hogy operaezinpadon megállja a helyét és a budapesti operaház színpada méltó helyet biztosított számára. Miként Leli ár legutóbbi müveiben, ugy itt is hiányzik az operettre jellegzetes happy end sab­lonja. Csak a kezdet, a ,.begmnimg“ happy, mely a kalandokra szomjas, kis kikötő városból ki­repülni vágyó forróvérű szépasszony és délceg 'légióskapitány rövid ideig tartó boldog szerel­méről szól. hogy aztán imi.ndIkettöjUket elindítsa egy ldssé erőszakos- drámai robbantás következ­tében csuszami ásnak indult lejtőn, amely vélet­len találkozások tarka összevisszaságán keresz­tül abba a keserű, kiábrándító tanúságba zök­ken, hogy minden szétválasztó gyűlölet és egy- beforrásra gyújtó vágy folytonos izgalmakat ígérő csábításai, a közös szép emlékek, a közös, szomorú kenyér sem tudja őket összehozni, mert késő... Lehár zenéje a szövegkönyvet, mondhatnánk, csak kiindulópontul veszi fel és a merész start után függetlenül, minden megkötöttség nélkül vág neki álmai és elképzelései birodalmának. A kezdeti bágyadtéig után ezért van fokozás fel- vonáeról-f elvonásra, kópről-képre. mivel a zene­szerző szuverenitása egyre áthatóbb, szuggesz- tivebb lesz. Maga az előadás teljesen megkoronázza & hó- J napok óta tartó sokirányú előkészítő munkát, Fieisoher Antal eléggé nem méltatható, fárad­hatatlan ügyhuzgalmának köszönhető, hogy a zenekar minden színkeverést bajszálifinoman tud végrehajtani, e főképpen aláfestésekre felépített muzsikában. Márkus László rendezése brilliáns együttműködést teremt énekesek, táncosok kö­zött és egyben maradéktalanul érezteti a kalei- doszkopszerüen változó környezetek színpadi je­lentőségét- Dfj. Oláh Gusztáv dús pompájú szin- padi képei és eredeti kosztümkreációi pedig szinte látványos revü érdekességét kölcsönzik a nagyszerű előadásnak. A címszerepben a szerep bécsi kreálóját is túlszárnyalja WalteT Ró­zsi. Minden jelenése izgalmas, lebilincselő, őszin­tén megjátszott, énekben átérzett, tánca érzékien szép és gyújtó. Partnere Szűcs László a kezdeti merevséget gyorsan vetkőzte le és hanganyaga elfeledtette játékbeli fogyatékosságát. Szende Ferenc sok élethüséggel alakítja a kiöregedett férjet. A komikus táncospárt Laurisiu Lajos és Orosz Júlia sovány szerepükhöz képest sok kedves ötlettel viszik színpadra. Maleczky Osz­kár, Székely Mihály, Fekete Pál epizódszere­pekben kitűnőek, a Cieplánski által betanított baltettben Bordy Bella szép mozdulataival. Sza- ilay Karola pajzán humorával és tánc mellett elsőizben beszédszereppel aratott meleg sikert. A párbeszédek szellemes gördülőkenysége Har­sány] Zsolt művészi fordításának érdeme. Dr. VÁRADI MIKLÓS. * A vasárnap esti bemutatón igen előkelő, az ope­ra nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség ünne­pelte Lehár mestert és — a nagyszerű WalteT Rózsival az élén, — a darab szereplőit és kiváló rendezőjét. Gyönyörű, káprázatos szinházi est volt, amelyet a magyar kormányzó és családjá­nak megjelenése, a sok külföldi e'ökelőség, a diph áci-ai kar és a budapesti társaság legis­mertebb tagjainak jelenléte valóságos művészi és társadalmi eseménnyé avatott. A Boldogasszony dervise — Orbók Attila és Békeffi László vigjátéka a budapesti Nemzeti Színházban. — Két kitűnő ismerője a színpadnak a finom ízlésű Orbók Attila és az izes humora Békeffy László összeadott és kedves, fordulatos vígjáté­kot formált Tóth Béla irodalmi remekszámba me­nő novellájából: A Boldogasszony derviséből. Katolikus fiú és református papleány szerelme témának rendkívül hálás és a mai idők hangu­latában egyenesen kívánatos alkalom az iró számára, hogy elősegítse, követelje, hirdesse és hangoztassa a felekezetek közötti békét. Ennek a szép és nemes célnak a szolgálatában Orbók és Békeffi becsületes 'és jó munkát végzett és a Tóth Béla vetette magból lombos, terebélyes, árnyatadó, szivet és lelket derítő fa nőtt a most sikerrel bemutatott vígjáték alakjában. A Ma­gyar Nemzeti Színház előadásának középpontjá­ban Sugár Károly alakítása áll. aki csirkefogó, ravaszkodó, képmutató, de melegszívű Halil dervis alakjából elő és érző embert csinált. Né­hol talán eltúlozza kissé a figurát de alakítása egy nagy tehetséggel megáldott színművész al­kotása, amely minden elismerésre és dicséretre méltó. A vígjáték alkalom-mai! szolgált arra is, hogy Ignátz Rózsiban, a színház fiatal tagjában, sugárzó intelligenciájú, finom és nemes művé­szi eszközökkel és Ízléssel féllépő színésznőt is­merjünk meg. Papkisasszoúya bensőséges hangjá­val. bájos megjelenésével egyik erőssége az elő­adásnak, amelynek még Burtos, Bodnár. Kürti József kitűnő szereplői. (zd.) é ....................... * BR ISTOL.... I BRISTOL... BRISTOL Szálloda Budapest 1 Dunapart árban és szolgálta­tásban vezeti Szoba teijet ellátással I személyenként napi 1 12 pengőért

Next

/
Oldalképek
Tartalom