Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-01 / 76. (3407.) szám

2 t^gaiMagíabl-hi^^. 1934 április 1, vasárnap. CsodaerSk a vízben! Az ásványvizek a természet értékes ajándé­kai. Különösen a „Mattoni-féle Gies6hübler‘‘ tartalmaz természetes kötésiben nagy meny- nyiségü kötött és szabad szénsavat, nátriu­mot, magnéziumot és káliumot. Hatása nemcsak a megbetegedett szervekre, de az egész szervezetre rendkívül jótékony. MásVélmlllIós hiány a cseh nemzeti szocialista vasutasok egyletében? Az egyesület cáfolja a sikkasztás hírét, de beismeri, hogy „túlkapások" voltak a „gondatlan gazdálkodásban" gyár tömegeiket ott szeretné látni az aktiviz- nms vizein ... A magyarsás önzetlen szolgálatában — Végül még csak egyet arról, hogy min­ket egyes politikai körök mindig irredenták­nak és államelleneseimek mondanak. Van egy latin mondás: calumniare audacter, sem- per aliquid liaeret — lalán erre építenek és talán még meg is akarják riasztani válasz­tóinkat, hogy ne merjenek ilyen „sötétszán- déku" párthoz csatlakozni. Én azonban bízom híveink józan ítélőképességében és biztos (vagyok abban, hogy nem fogok csalatkozni. _ Mi nem tekinthetjük egyesek, hanem csak a kisebbségi magyar kollektívám nagy érdekeit. Törvényhozóink ezeknek az érdekeiknek vé­delmére a magyarság túlnyomó többségétől már több izJben kaptak megbízást. Ez a ma­gyar többség mindezideig vállalta a kisebb­ségi sorssal járó küzdelmeket, mert bízik ve­zetői önzetlenségében és abban, hogy egye­dül az általuk kijelölt utón érheti el a ki­sebbségi magyarság boldogulását. Ezeu az utón meg kell maradnunk — tudjuk és érez­zük — ha meg akarunk maradni nyelvünk­ben, szivünkben és egész 'lényünkben is ma­gyaroknak­Helyzetűinkről beszéltem. Érzem a visz- s zássá gát annak, hogy még husvébkor sem kerülhettem el azt a kifejezést, hogy — „gyűlölet". A húsvétiban rejlő nagy szimbó­lum mint élő és éltető hatalmas valóság tartja bennünk a lelket 'és ha meg is kellett említenem a keresztény gondolatvilágból ki­küszöbölt szót: „gyűlölet", éppen a húsvéti lélek erősíti meg bennem azt a bizodalmas reménységet, hogy már nem lehet messze az az idő, amikor a ma még az ellentétek káoszá­ban elmerülni látszó világból kiküszöbölődik a gyűlölet, a harag és a bosszú érzése. Prága, március 30. A Poledni List köz­lése szerint a cseh nemzeti szocialista vasu­tasok egyletének, a „Jednotárnak" gazdálko­dásában máslfél milliós hiányra bukkantak. A hiány földerítése után az egyesület eddigi vezetőjét, Nejedly t elmozdították pozíciójá­ból. _ Az egyesület vezetősége most nyilatkoza­tot adott ki, amelyben a sikkasztást ugyan tagadásba veszi, de beismeri, hogy a gazdál­kodásban szabálytalanságok történtek, mert olyan tételeket helyeztek kiadásba, ame- j lyeket a vezetőség nem szavazott meg. A nyilatkozat egyben kilátásba helyezi, hogy í az egyesület nem fog károsodni és a jövőben hasonló ^túlkapások" nem fognak megtör­ténni. A Poledni List a cáfolat elemére fontartja közléseit s rámutat arra, hogy a cáfolat is be­ismeri, hogy „gondatlan gazdálkodás" folyt az egyesületben. A lap ezerint a szabálytalan kiadások úgy történtek, hogy az egyesület helyettes sztaro szitája Nejedly túlsókat költött ,. r ©prezentálásra* *. Mint helyettes sztaroszta reprezentációs költségek cliném egész évre 9600 korona átalányt kapott, azonban Nejedly egyedül az elmúlt esztendőben 50.000 koronát köl­tött ezen a címen az egylet vagyonából. Példája ragadós volt s hasonló módon 260 ezer koronával több kiadása volt az egye­sületnek 1932-ben, mint amennyit az elő­irányzat s m illetékes szervek jóváhagyása alapján költeni lehetett volna. A Poledni List szerint tiz esztendő leforgása alatt a szabálytalanul kifizetett összegek másfél milliót tesztnek ki. A Poledni List ez adatok közlése után rá­mutat arra a pikantériára, hogy ugyanez a Nejedly egyik tagja volt annak a tizenkéttagu bizottságnak, mely a nemzeti szocialista párt megbízásából az állami alkalmazottak fizeté­sének leszállítása ügyében a kormánnyal tár- l gyalt. Sdovenszkó országos etaükénak közbelépésé! kéri a pozsonyi magyar egyetemi tanszék érdekében Hitler tsrlraáwiflési képviseld Prága, március 80. Dr. Gilier János, a magyar nemzeti párt tartománygyülósi kép­viselője Szloveuszkó országos elnökéhez a következő írásbeli kérdést intézte: — A pozsonyi Komemsky-egyetemen leg­utóbb megszüntetett magyar nyelvi és iro­dalmi tanszék ügyében vagyok bátor a mé­lyen tisztelt Országos Elnök Úrhoz az alábbi kérdést intézni: — Szloveuszkó magyar népének nincs ma­gyar főiskolája. — kénytelen tehát egyetemi pályára készülő ifjúit kizárólag szlovák vagy cseh egyetemekre küldeni. Ezzel nem azt mondom, hogy a magyar ifjúságnak nem syűkségps az államnyelv tudása, — sőt en­nek az ellenkezőjét állítom, és állítom azt is, hogy a szlovák ifjúságnak is meg kell tanul­nia a magyar nyelvet, mert hiszen saükebb hazánkban, Szlovenszkón a társadalmi és gazdasági érintkezésben ennek a két nyelv­nek ismerete feltétlenül szükséges, sőt szük­séges a német nyelv ismerete is. Legyen szabad egy fontos momentumra, a magyar ta­A szlavemiszkóí magyar tannyelvű gimná­ziumokban a dolog természete szerint kö­telező a magyar nyelv és irodalom tanítá­sa. Kérdezem, hogy miiként fog gondoskod­ni a közoktatásügyi minisztérium a magyar tannyelvű középiskolák részére a megfele­lő tanár u tánpótlásról ? — Nem elhanyagolható érték az sem, hogy a szloveneakód szlovák és magyar irodalom­nak az együttélés természetéből fakadó köl­csönhatása is szükségessé teszi a magyar, nyelvnek és irodalomnak egyetemi ápolását és oktatását. — Tisztában vagyok azzal is, hogy az or­szágos kép v is elő testületnek a tanügyek terén — sajnos — semmiféle hatásköre nincs, en­nek dacára nem hallgathatunk, ha szloven- szkói kulturális érdekről van szó. Mélyen Tisztelt Elnök Ur! Vegye kezébe ezt az ügyet s mint a szlovenszkói magyarok közigazgatá­sának elnöke, védje meg a magyarok kulturá-1 lis érdekét. A pápa a modern egyh ázmüvészet tévedéseiről Róma, március 80. A pápa legutóbb kihallgatá­son fogadta Castellia tanár, isimert olasz műfestőt és ez alkalommal érdekes kijelentéseket tett a mo­dern egyházi művészetről, amelynek fejlődését élénk figyelemmel kíséri. Megjegyezte azonban, hogy nagyon sok és komoly tévedés van, amely be- lejutolt ebbe a művészeti irányba. „A mai idők nem egy egyházi műtárgya — mondotta a pápa — csak annyi vonatkozásban áll a szent dolgokhoz, hogy azokat sokszor szinte karikatúrává torzítják és így bizonyos értelemben profanizálják. Ez az uj művé­szet nem jelent haladást, hogy ha a szépséget nem valósítja meg legalább olyan tökéletesen, mint ahogy azt a régi művészet tette. Nagyon is gyakran látható éa szinte kínos módon csúnyák az uj mű­vészet munkái; vagy türelmetlenséget vagy általá­nos kultúra és különösen a rajzolásban való kikép- zettség, a lelkiismeretes és kitartó munka hiányát árulják el. Ezt a hiányt olyan művészi kiképzé­sekkel akarják leplezni, amelyek jóformán torziló jellegűek. A művészi kiképzés keresett újsága ily módon a rövidet húzza, mert az eredmény igen erő­sem emlékeztet a régi középkor bizonyos figuráira, amikor az antik hagyományok mór elvesztek és a reneszánsz hajnala még nem tűnt fel. Az ilyen mo­dernségre való művészi törekvések alapja az után­zás megvetése és helytelen értékelése, amely azt gondolja, hogy a régi munkákra való tekintet ki­zár minden újságot és zsenialitást, összetévesztik az utánzást a másolással, ami pedig oktalan do­log". nárktépzésre rámutatnom. Második sz£mftossdds Ida: faitUBMwi* (4o: Jenny feleit a kérdésre és mosolyogva vette tudomásul a szavai nyomán támadt hirtelen élénk közfigyelmet: — Átöltözni a vacsoráihoz és, azt hiszem, itt aiz ideje, hogy mi is kövessük a példáját ... Lawrence, egyetlenem! A hangja csupa csufoilódó huncutság volt. Larry felugrott és megdöbbenve bámult rá. Mrs. Lorrimernek kiszaladt a száján: — Eijiba, Jenny! De Jenny már nem volt a szobában, úgy kisuhant, mint a bíborvörös villám. Mikor át­jött Westwoodba, kis kézitáskát is hozott ma­gával, amelyik alig volt nagyobb, mint egy valamire való okmánybélyeg. Ez azt jelen­tette, hogy estélyi ruhát is hozott és itt ma­rad vacsorára. — Tetszik tudni, nem gondolta komolyan — mondta irtózatos zavarban Larry és nem volt világos, hogy kihez beszél. Olyan piros lett, akár a Jenny ruhája, csak a baja lángolt még pirosabban. — Honnan tudja? — kérdezte dr. Matfhews. — Az ilyesmiben eöha nem lehet bizonyos az ember. 11. FEJEZET Mary Lón szárnyra kel Röviddel újév után Mrs. Lorrimer, Mary r,ou és Travexs kirándultak a Piacid-tóhoz. Előbb azonban íelkísérték Macet abba a nagy­szerű szanatóriumba, ahová Lorrimer fölvé­tette. A főorvos megvizsgálta a fiút és kije­lentette, hogy bízik teljes felépülésében. A Macnek előirt gyógymód nagyon egyszerű volt: jó táplálkozás, a hideg, erős éltető he­gyi levegő és pihenés — első sóiban renge­teg pihenés. A fiú meginditóan hálás volt: — Igazán, hadnagy ur — hajtogatta egyre — ez már több, mint amit érdemiek. Ugyan mit is bajlódik velem annyit! Mary Lomnak jelentette ki aztán, hogy a legkevesebb, amivel ennek a „nagyszerű le­génynek" a jóságát meghálálhatja az, ha szé- didtő gyorsan meggyógyul. Sovány arcából csak nagy, fekete szeme látszott ki és benne ez a kemény elhatározás tündökölt. Mac kitűnő gyógyszer lett Lorrimer számá­ra. Most az egyezer ugyanié kénytelen volt rá, hogy elfeledkezzék magáról és valaki mással is törődjék. Mary Lou kezdeményezte ezt az egyéni gyógymódot a beteg lélek számára és Mac remekül kiegészítette. Travers érthetően nem akarta megváltani ennek a derék kis embernek, aki oly nagyon tisztelte őt, hogy annyi időn át szabad prédája volt beteg ide­geinek és szörnyíl emlékeinek. Inkább rá- kényszeritette magát, hogy szerepet játsszon — hogy megjátssza a nyers, egészséges, szin­te érzéketlen ember szerepét, aki egyforma nyugalommal fogadja az élet minden változá­sát, még a háborút 'és a velejáró sötét szeren­csétlenségeket is. Az már a szerepével járt, hogy békésen végig kellett hallgatnia Mc.- Ewannél tett számos látogatása során ezer kö­zös emlékük felelevenítését, a vidám, mulat­ságos emlékeket, de azokat is, amelyek két­ségbeesést és rémületet okoztak. így ezer dolog, amiről el akart feledkezni, az most ismét napvilágra, a megvitatás, meg­beszélés kereszttüzébe kényszerült. Mert Mac, akit bénasága és gáztámadásban megfertőzött tüdeje ennyi időn át tétlenségre kárhoztatott, nagyon jól tudta, hogy nem sokat várhat a jövőtől, beletörődött hát a lassú halál gondo­latába és úgy szólván, csak emlékeiben élt. A háború rövid, de tettekben gazdag ideje jelentette neki a múltat, egész fiatalon el­vesztett életét. Mac hátrafelé nézett, de tiszta szemmel nézett hátrafelé, józan, derűs szem­mel, melyet nem felhőzött be a keserűség. — Rossz dolog volt, de azért nagy dolog volt — mondta a háborúról. így aztán Lorri- inerrel folytatott beszélgetései rendszerint az együtt átélt eseményekkel foglalkoztak. És Lorrimer kénytelen volt meghallgatni, kény­telen volt beszélni maga is és lassan, fokoza­tosan megszabadult sok tehertől, ami az agyára súlyosodéit, ami szétroncsolt idegeit emésztette — megszabadult a beteg emléke­zet kisér tetei tői, melyek eddig be-beoeontak az élet ép gondolatai közé. Nem volt könnyű szerep és Lorrimer elein­te összeszoritott fogakkal, nehezen kiegyene­sített gerinccel játszotta. De lassan megtanult mosolyogni az emlékein, szánakozni másokon és elfeledkezni önmagáról. Amint Macet a szanatóriumba elhelyezték, Mary Lou és Lorrimerék tovább utaztak a Piacid tóra, ahol két ceodáe héten át alaposan kivették részüket a téli sportokból. Mairy Lou gyerekkorában töltött ugyan néhány hetet St- Mcritzbain, azóta azonban nem volt alkalma éles, erős, nagyszerű magaslati levegőn síel­ni, korcsolyázni, ródllizni és szánkózni. Az utolsó hetet Jenny Wymne, a bátyja és báty­jának a felesége is velük töltötték, mire Mrs, Lorrimer, jellemzően asszonyi jóindulattal, meghívta Larryt is, hogy töltse velük a hét­végét. Larry megérkezett, fején minden egyes vörös hajszál küllőn lángolt az elégedettség­től, mert sikerült összekötnie a hasznosat a kellemessel. Sikerült ugyanis rábeszélnie a szerkesztőjét, hogy cikket írasson vele a Pla- cid-tón telelő gazdagok költséges sportéleté* ről, egyikét azoknak a cikkeknek, amelyeket mindennél szives ebben olvasnak irodába me­net a földalattin a hidegtől vacogó gépirólá- nyok és a foggantynkba kapaszkodó kis tiszt­viselők. Mary Lounak elmondta, hogy sikerült meg­szereznie a sajtófőnöki munkakört az egyik angliai revütársulatnál, mely tavasszal New Yorkban vendégszerepel. Vigyorogva vallotta he, hogy nincs ugyan egészen tisztában azzal, hogy mik a kötelességei a reklámhadjárat re­ze tőjének, de, mondta, annyi még tőle is kite­lik, hogy ellopássá a primadonna ékszereit, vagy közölje a nagyvilággal, hogy a művésznő kedvenc kutyája tüdőgyulladást: kapott. A­mennyit eddig az üggyel foglalkozott, úgy látja, nem lesz nehéz reklámot csinálni a do­lognak. A társulat egyik színésznője főúri származású — legalább is ezt állítja magáról — a bősszérelmes egy gazdag hajógyáros ki­tagadott fia, a görlök egyike pedig hárem lordhoz ment feleségül — no nem egyszerre, hanem sorban, egymás után. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom