Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-01 / 76. (3407.) szám
2 t^gaiMagíabl-hi^^. 1934 április 1, vasárnap. CsodaerSk a vízben! Az ásványvizek a természet értékes ajándékai. Különösen a „Mattoni-féle Gies6hübler‘‘ tartalmaz természetes kötésiben nagy meny- nyiségü kötött és szabad szénsavat, nátriumot, magnéziumot és káliumot. Hatása nemcsak a megbetegedett szervekre, de az egész szervezetre rendkívül jótékony. MásVélmlllIós hiány a cseh nemzeti szocialista vasutasok egyletében? Az egyesület cáfolja a sikkasztás hírét, de beismeri, hogy „túlkapások" voltak a „gondatlan gazdálkodásban" gyár tömegeiket ott szeretné látni az aktiviz- nms vizein ... A magyarsás önzetlen szolgálatában — Végül még csak egyet arról, hogy minket egyes politikai körök mindig irredentáknak és államelleneseimek mondanak. Van egy latin mondás: calumniare audacter, sem- per aliquid liaeret — lalán erre építenek és talán még meg is akarják riasztani választóinkat, hogy ne merjenek ilyen „sötétszán- déku" párthoz csatlakozni. Én azonban bízom híveink józan ítélőképességében és biztos (vagyok abban, hogy nem fogok csalatkozni. _ Mi nem tekinthetjük egyesek, hanem csak a kisebbségi magyar kollektívám nagy érdekeit. Törvényhozóink ezeknek az érdekeiknek védelmére a magyarság túlnyomó többségétől már több izJben kaptak megbízást. Ez a magyar többség mindezideig vállalta a kisebbségi sorssal járó küzdelmeket, mert bízik vezetői önzetlenségében és abban, hogy egyedül az általuk kijelölt utón érheti el a kisebbségi magyarság boldogulását. Ezeu az utón meg kell maradnunk — tudjuk és érezzük — ha meg akarunk maradni nyelvünkben, szivünkben és egész 'lényünkben is magyaroknakHelyzetűinkről beszéltem. Érzem a visz- s zássá gát annak, hogy még husvébkor sem kerülhettem el azt a kifejezést, hogy — „gyűlölet". A húsvétiban rejlő nagy szimbólum mint élő és éltető hatalmas valóság tartja bennünk a lelket 'és ha meg is kellett említenem a keresztény gondolatvilágból kiküszöbölt szót: „gyűlölet", éppen a húsvéti lélek erősíti meg bennem azt a bizodalmas reménységet, hogy már nem lehet messze az az idő, amikor a ma még az ellentétek káoszában elmerülni látszó világból kiküszöbölődik a gyűlölet, a harag és a bosszú érzése. Prága, március 30. A Poledni List közlése szerint a cseh nemzeti szocialista vasutasok egyletének, a „Jednotárnak" gazdálkodásában máslfél milliós hiányra bukkantak. A hiány földerítése után az egyesület eddigi vezetőjét, Nejedly t elmozdították pozíciójából. _ Az egyesület vezetősége most nyilatkozatot adott ki, amelyben a sikkasztást ugyan tagadásba veszi, de beismeri, hogy a gazdálkodásban szabálytalanságok történtek, mert olyan tételeket helyeztek kiadásba, ame- j lyeket a vezetőség nem szavazott meg. A nyilatkozat egyben kilátásba helyezi, hogy í az egyesület nem fog károsodni és a jövőben hasonló ^túlkapások" nem fognak megtörténni. A Poledni List a cáfolat elemére fontartja közléseit s rámutat arra, hogy a cáfolat is beismeri, hogy „gondatlan gazdálkodás" folyt az egyesületben. A lap ezerint a szabálytalan kiadások úgy történtek, hogy az egyesület helyettes sztaro szitája Nejedly túlsókat költött ,. r ©prezentálásra* *. Mint helyettes sztaroszta reprezentációs költségek cliném egész évre 9600 korona átalányt kapott, azonban Nejedly egyedül az elmúlt esztendőben 50.000 koronát költött ezen a címen az egylet vagyonából. Példája ragadós volt s hasonló módon 260 ezer koronával több kiadása volt az egyesületnek 1932-ben, mint amennyit az előirányzat s m illetékes szervek jóváhagyása alapján költeni lehetett volna. A Poledni List szerint tiz esztendő leforgása alatt a szabálytalanul kifizetett összegek másfél milliót tesztnek ki. A Poledni List ez adatok közlése után rámutat arra a pikantériára, hogy ugyanez a Nejedly egyik tagja volt annak a tizenkéttagu bizottságnak, mely a nemzeti szocialista párt megbízásából az állami alkalmazottak fizetésének leszállítása ügyében a kormánnyal tár- l gyalt. Sdovenszkó országos etaükénak közbelépésé! kéri a pozsonyi magyar egyetemi tanszék érdekében Hitler tsrlraáwiflési képviseld Prága, március 80. Dr. Gilier János, a magyar nemzeti párt tartománygyülósi képviselője Szloveuszkó országos elnökéhez a következő írásbeli kérdést intézte: — A pozsonyi Komemsky-egyetemen legutóbb megszüntetett magyar nyelvi és irodalmi tanszék ügyében vagyok bátor a mélyen tisztelt Országos Elnök Úrhoz az alábbi kérdést intézni: — Szloveuszkó magyar népének nincs magyar főiskolája. — kénytelen tehát egyetemi pályára készülő ifjúit kizárólag szlovák vagy cseh egyetemekre küldeni. Ezzel nem azt mondom, hogy a magyar ifjúságnak nem syűkségps az államnyelv tudása, — sőt ennek az ellenkezőjét állítom, és állítom azt is, hogy a szlovák ifjúságnak is meg kell tanulnia a magyar nyelvet, mert hiszen saükebb hazánkban, Szlovenszkón a társadalmi és gazdasági érintkezésben ennek a két nyelvnek ismerete feltétlenül szükséges, sőt szükséges a német nyelv ismerete is. Legyen szabad egy fontos momentumra, a magyar taA szlavemiszkóí magyar tannyelvű gimnáziumokban a dolog természete szerint kötelező a magyar nyelv és irodalom tanítása. Kérdezem, hogy miiként fog gondoskodni a közoktatásügyi minisztérium a magyar tannyelvű középiskolák részére a megfelelő tanár u tánpótlásról ? — Nem elhanyagolható érték az sem, hogy a szloveneakód szlovák és magyar irodalomnak az együttélés természetéből fakadó kölcsönhatása is szükségessé teszi a magyar, nyelvnek és irodalomnak egyetemi ápolását és oktatását. — Tisztában vagyok azzal is, hogy az országos kép v is elő testületnek a tanügyek terén — sajnos — semmiféle hatásköre nincs, ennek dacára nem hallgathatunk, ha szloven- szkói kulturális érdekről van szó. Mélyen Tisztelt Elnök Ur! Vegye kezébe ezt az ügyet s mint a szlovenszkói magyarok közigazgatásának elnöke, védje meg a magyarok kulturá-1 lis érdekét. A pápa a modern egyh ázmüvészet tévedéseiről Róma, március 80. A pápa legutóbb kihallgatáson fogadta Castellia tanár, isimert olasz műfestőt és ez alkalommal érdekes kijelentéseket tett a modern egyházi művészetről, amelynek fejlődését élénk figyelemmel kíséri. Megjegyezte azonban, hogy nagyon sok és komoly tévedés van, amely be- lejutolt ebbe a művészeti irányba. „A mai idők nem egy egyházi műtárgya — mondotta a pápa — csak annyi vonatkozásban áll a szent dolgokhoz, hogy azokat sokszor szinte karikatúrává torzítják és így bizonyos értelemben profanizálják. Ez az uj művészet nem jelent haladást, hogy ha a szépséget nem valósítja meg legalább olyan tökéletesen, mint ahogy azt a régi művészet tette. Nagyon is gyakran látható éa szinte kínos módon csúnyák az uj művészet munkái; vagy türelmetlenséget vagy általános kultúra és különösen a rajzolásban való kikép- zettség, a lelkiismeretes és kitartó munka hiányát árulják el. Ezt a hiányt olyan művészi kiképzésekkel akarják leplezni, amelyek jóformán torziló jellegűek. A művészi kiképzés keresett újsága ily módon a rövidet húzza, mert az eredmény igen erősem emlékeztet a régi középkor bizonyos figuráira, amikor az antik hagyományok mór elvesztek és a reneszánsz hajnala még nem tűnt fel. Az ilyen modernségre való művészi törekvések alapja az utánzás megvetése és helytelen értékelése, amely azt gondolja, hogy a régi munkákra való tekintet kizár minden újságot és zsenialitást, összetévesztik az utánzást a másolással, ami pedig oktalan dolog". nárktépzésre rámutatnom. Második sz£mftossdds Ida: faitUBMwi* (4o: Jenny feleit a kérdésre és mosolyogva vette tudomásul a szavai nyomán támadt hirtelen élénk közfigyelmet: — Átöltözni a vacsoráihoz és, azt hiszem, itt aiz ideje, hogy mi is kövessük a példáját ... Lawrence, egyetlenem! A hangja csupa csufoilódó huncutság volt. Larry felugrott és megdöbbenve bámult rá. Mrs. Lorrimernek kiszaladt a száján: — Eijiba, Jenny! De Jenny már nem volt a szobában, úgy kisuhant, mint a bíborvörös villám. Mikor átjött Westwoodba, kis kézitáskát is hozott magával, amelyik alig volt nagyobb, mint egy valamire való okmánybélyeg. Ez azt jelentette, hogy estélyi ruhát is hozott és itt marad vacsorára. — Tetszik tudni, nem gondolta komolyan — mondta irtózatos zavarban Larry és nem volt világos, hogy kihez beszél. Olyan piros lett, akár a Jenny ruhája, csak a baja lángolt még pirosabban. — Honnan tudja? — kérdezte dr. Matfhews. — Az ilyesmiben eöha nem lehet bizonyos az ember. 11. FEJEZET Mary Lón szárnyra kel Röviddel újév után Mrs. Lorrimer, Mary r,ou és Travexs kirándultak a Piacid-tóhoz. Előbb azonban íelkísérték Macet abba a nagyszerű szanatóriumba, ahová Lorrimer fölvétette. A főorvos megvizsgálta a fiút és kijelentette, hogy bízik teljes felépülésében. A Macnek előirt gyógymód nagyon egyszerű volt: jó táplálkozás, a hideg, erős éltető hegyi levegő és pihenés — első sóiban rengeteg pihenés. A fiú meginditóan hálás volt: — Igazán, hadnagy ur — hajtogatta egyre — ez már több, mint amit érdemiek. Ugyan mit is bajlódik velem annyit! Mary Lomnak jelentette ki aztán, hogy a legkevesebb, amivel ennek a „nagyszerű legénynek" a jóságát meghálálhatja az, ha szé- didtő gyorsan meggyógyul. Sovány arcából csak nagy, fekete szeme látszott ki és benne ez a kemény elhatározás tündökölt. Mac kitűnő gyógyszer lett Lorrimer számára. Most az egyezer ugyanié kénytelen volt rá, hogy elfeledkezzék magáról és valaki mással is törődjék. Mary Lou kezdeményezte ezt az egyéni gyógymódot a beteg lélek számára és Mac remekül kiegészítette. Travers érthetően nem akarta megváltani ennek a derék kis embernek, aki oly nagyon tisztelte őt, hogy annyi időn át szabad prédája volt beteg idegeinek és szörnyíl emlékeinek. Inkább rá- kényszeritette magát, hogy szerepet játsszon — hogy megjátssza a nyers, egészséges, szinte érzéketlen ember szerepét, aki egyforma nyugalommal fogadja az élet minden változását, még a háborút 'és a velejáró sötét szerencsétlenségeket is. Az már a szerepével járt, hogy békésen végig kellett hallgatnia Mc.- Ewannél tett számos látogatása során ezer közös emlékük felelevenítését, a vidám, mulatságos emlékeket, de azokat is, amelyek kétségbeesést és rémületet okoztak. így ezer dolog, amiről el akart feledkezni, az most ismét napvilágra, a megvitatás, megbeszélés kereszttüzébe kényszerült. Mert Mac, akit bénasága és gáztámadásban megfertőzött tüdeje ennyi időn át tétlenségre kárhoztatott, nagyon jól tudta, hogy nem sokat várhat a jövőtől, beletörődött hát a lassú halál gondolatába és úgy szólván, csak emlékeiben élt. A háború rövid, de tettekben gazdag ideje jelentette neki a múltat, egész fiatalon elvesztett életét. Mac hátrafelé nézett, de tiszta szemmel nézett hátrafelé, józan, derűs szemmel, melyet nem felhőzött be a keserűség. — Rossz dolog volt, de azért nagy dolog volt — mondta a háborúról. így aztán Lorri- inerrel folytatott beszélgetései rendszerint az együtt átélt eseményekkel foglalkoztak. És Lorrimer kénytelen volt meghallgatni, kénytelen volt beszélni maga is és lassan, fokozatosan megszabadult sok tehertől, ami az agyára súlyosodéit, ami szétroncsolt idegeit emésztette — megszabadult a beteg emlékezet kisér tetei tői, melyek eddig be-beoeontak az élet ép gondolatai közé. Nem volt könnyű szerep és Lorrimer eleinte összeszoritott fogakkal, nehezen kiegyenesített gerinccel játszotta. De lassan megtanult mosolyogni az emlékein, szánakozni másokon és elfeledkezni önmagáról. Amint Macet a szanatóriumba elhelyezték, Mary Lou és Lorrimerék tovább utaztak a Piacid tóra, ahol két ceodáe héten át alaposan kivették részüket a téli sportokból. Mairy Lou gyerekkorában töltött ugyan néhány hetet St- Mcritzbain, azóta azonban nem volt alkalma éles, erős, nagyszerű magaslati levegőn síelni, korcsolyázni, ródllizni és szánkózni. Az utolsó hetet Jenny Wymne, a bátyja és bátyjának a felesége is velük töltötték, mire Mrs, Lorrimer, jellemzően asszonyi jóindulattal, meghívta Larryt is, hogy töltse velük a hétvégét. Larry megérkezett, fején minden egyes vörös hajszál küllőn lángolt az elégedettségtől, mert sikerült összekötnie a hasznosat a kellemessel. Sikerült ugyanis rábeszélnie a szerkesztőjét, hogy cikket írasson vele a Pla- cid-tón telelő gazdagok költséges sportéleté* ről, egyikét azoknak a cikkeknek, amelyeket mindennél szives ebben olvasnak irodába menet a földalattin a hidegtől vacogó gépirólá- nyok és a foggantynkba kapaszkodó kis tisztviselők. Mary Lounak elmondta, hogy sikerült megszereznie a sajtófőnöki munkakört az egyik angliai revütársulatnál, mely tavasszal New Yorkban vendégszerepel. Vigyorogva vallotta he, hogy nincs ugyan egészen tisztában azzal, hogy mik a kötelességei a reklámhadjárat reze tőjének, de, mondta, annyi még tőle is kitelik, hogy ellopássá a primadonna ékszereit, vagy közölje a nagyvilággal, hogy a művésznő kedvenc kutyája tüdőgyulladást: kapott. Amennyit eddig az üggyel foglalkozott, úgy látja, nem lesz nehéz reklámot csinálni a dolognak. A társulat egyik színésznője főúri származású — legalább is ezt állítja magáról — a bősszérelmes egy gazdag hajógyáros kitagadott fia, a görlök egyike pedig hárem lordhoz ment feleségül — no nem egyszerre, hanem sorban, egymás után. (Folytatjuk.)