Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-09 / 57. (3388.) szám
tragai-TV^ag^arhirmb ICfM^u^cuJtácoU A Stavitsky botrány kezd izig-vérig francia botránnyá válni: a nőik a premier-plamba kerülnek. Egyre több szépasszony merül föl a bíróság és a rendőrség horizontján, mintha az áldott természet gondoskodni akarna a változatosságról. nehogy a lapok kénytelenek legyenek a hálás anyagot levenni az első oldalról, Legelőször a botrány csalási része toíimbolt, s a franciák kéjjes izgalommal örvendeztek, hogy a világ legnagyobb botrányának kékszalagja, amelyet* kétszer már meghódítottak a harmadik köztársaság alatt: a Panama ás a Dreyflus botrányok idején, most ismét visszajutott hozzájuk. Sőt a Stávieky-sikkasz- tás alaposan rekordot javított ezen a téren. Egy milliárd ellopott frankot eltüntetni a miniszterek, a képviselők, az újságírók, a szép- asszonyok kezén világrekordszerü teljesítmény, Albánia például összevéve nem ér any- nyit, mint ez a pénz. Tehát kezdetben volt a sikkasztási rész. Azután jött a politikai világrekord: a botrány nemcsak minisztereket és kormányokat sodort el (kettőt szám szerint), hanem egy egész rendszert. A francia demokrácia megváltozott a hatása alatt s ma a tekintély elve s nem a parlament ellenőrzése alapján álló kormány intézi teljhatalmú rendeletekkel az ország sorsát, miután a párisi uccán olyan polgár- háborús jelenetek játszódtak le, amilyenekre csak a legrégibb polgárok emlékeznek 1871- ből. — Ez is elviharzott. Uj fordulat következett be: bűnügyi romantika. Prinoet meggyilkolták, másokat elhurcoltak, a bírói kar retteg 3 a tetteseknek nyoma veszett. Magándetektívek ezrei nyomoznak, rémhírek terjednek e a nép fantáziája már félelmetes maffiát lát Franciaország élén, amint titkos és hatalmas kezével 'ől 'és eltávolít, irányit és nyomtalanul eltüntet. Két hétig a Pitaval-fejezet vidította az újságírókat. Most elérkeztek az asz- szonyok. A gyönyörű Staviskyné, a bájos Rita Georg és a kedves Mariann© Kupfer arcképei díszítik az első oldalakat, szebb képek ezek, mint a sikkasztók lombrózó fejei, a korhadt, kiélt, vén bűnös .,belekevert“ politikusok fizimiskái, vagy a meggyilkolt vizsgálóbírók tetemeinek képe. Most jön a botrányban a mosolygós intermezzo, azután talán kitör a gyalázat. * S ha ruár az asszonyoknál tartunk: ne gondoljuk, hogy a francia nép végleg belefeledkezett a Stavisky ügy keresztszórejtvényébe. Az elmúlt napokban egyenesen meghatott, hogy mi mindenre gondolnak a franciák a botrány kellős közepén, ha nem is az újságok első, hát a második oldalán. Néhány finom hölgy összeült és — szerelmes levél versenyt hirdetett. Megalakult a zsűri, kiírták a pályázatot, a lapok felkarolták az eszmét, s amikor elérkezett az eredmény kihirdetésének napja, a Salle Wagramíban sok ezer ember szorongott, közöttük a társadalmi életből vagy a Stavisky botrányból ismert számos előkelőség, hogy meghallja, tud-e még szerelmes levelet Írni a gáláns nemzet, Mert a pályázat abból indult ki, hogy néhány tudós a modern világnézetre hivatkozva bejelentette az epedö szerelmes levelek korszakának a végét. A nők fölháborodtak, s kijelentették, hogy írnak még oly szépen, mint őseik. Pályázatra bízták a döntést. A lapok közölték a győztes levelei. Tényleg szép volt. írójának arcképét láttam vagy húsz újságban. Ragyogó, okosszemü szépasszony. A levélben fölcsendült Mme de Maiidénon dallamos hangja, némi kis Mme de Sévigné, i'tt- ott egy Flaubert-i szó, Rourget lélekrajzának emléke, bizonyos modern velleitások gazdagon, — szép volt, közvetlen, rövid, egyszerű, egységes, meleg és szuggesztiv. Finom, kedves egészséges lélek tükre, a szemérem és a vágy természetesen bájos viaskodása. Nagyon tetszett nekem is. Megpróbáltam, hogy lefordítsam. — Mon chéri! Jgy kezdődött a levél és nekigyürkőztem a két szónak. Fél órás gondolkodás után föladtam. A magyarban nincs adekvát kifejezés 0 megszólításra, s rájöttem, hogy a mi nyelvünkön név nélkül lehetetlen szerelmes levelet írni. „Kedves Mária", vagy „Máriám", vagy „Kedves Bubus" megy valahogy, de minden más helytelen. Példáiul a pályázatiban alulmarad az összes magyar levél, ami esetleg a következőképpen kezdődik: „Prágám" — „Egyetlenem" — „Szerelmem" —■ „Kicsi szivem" — „Kedvesem", s az egyetlen személytelen megszólítás, aminek talán megkegyelpuvr.nA'k^ mint zsűritag, a „Fiacskám" vagy „Édesem" volna. De ez sem a „mon chéri". Ennyire pátosz- mentes, általános és mégis kedves szerelmes megszólitásiunk nem igein van, nálunk esetnöl- eeetre változik a szólam, egyénenkint különbözik, a helyzethez, a nőhöz, a férfi temperám entumához alkalmazkodik. A franciák kiforrott stílussal rendelkeznek itt la, mint mindenben. Csak el kell rebegná a „mon chéri"-t, megropogtatni Maintenon asszony, Sévigné asszony, Flaubert szavait, s kész a szerelmes levél, szép, tökéletes, lefordíthatatlan. A fordítás harcát az első szónál föladtam, mi a szerele miben nem tudunk ily szép és nemes konfekció-árut hordani. Nálunk a szerelmes levél nem illeszkedik az ortográfia, a stílus és az irodalom törvényeihez, s én a legszebb szerelmes levélnek azt tartom, amit egyszer a Marink irt a katonájának: — Gyere hamar vissza egyetlenem mert nem tudok nélküled élni s a gyerek is bőg utánad velem, már számlálom az éjszakákat felédlílPTIIIIIIi II IIIHIIIIII III 111 ■■ Ilii 1 A német extrénörSkös Hitler egyenruhájában Berlin, március 8. A német hírszolgálati iroda jelenti: A Kaiserdamni kiállítási termeiben Hitler kancellár a birodalmi kormány, gazdasági élet, a diplomáciai testület vezetőinek jelenlétében megnyitotta az ezidei nemzetközi autó- és motorkerékpárkiálHtást. Nagy feltűnést keltett, hogy a megjelentek között volt Vilmos volt trónörökös is, aki ez alkalommal a motorizált SA-cSapat egyenruháját viselte. A német extrónörökös eddig még soha sem jelent meg Hitler rohamosztgainak egyenruhájában. EMBER ÉS VILÁG Irta: Kosztolányi Dezső MICIKE A fogorvos várószobájában úgy ülnök a botegek, mint az úti társak. Mindenesetre egy vonatfülke meghittsége lebeg a levegőben. Azok, akik itt vannak, egy irányba utaznak. A rendelő ajtaja felé tekintgetnek, lesik, hogy mikor nyílik. Addig számlálgatják a perceket. Amint közelednek a célhoz, könnyed izgalom fogja el őket, mint az utast az állomás előtt. Olvasni próbálnak, de olvasni ilyen helyen nehéz, akár a vonatban is, mert az olvasmánynak mindenkor hatalmas versenytársa az élet. melyet a maga ősiségébem szinről-szinre szemlélhetünk. Az az álszemérem tehát, mely egyebüit kötelező, a vonatban és a várószobákban menlevelet kap. Nem egészen tilos kíváncsiskodni. A jelenlevők kezéből csakhamar le is bágyad a könyv, összecsukják, ásítanak egyet, aztán a levegőbe bámulnak, idegkezelt fogaikra gondolnak s azon az orvon, hogy önmagukkal foglalkoznak, vagy unatkoznak, tapintatosan — fél tekintettel 'és féllíüllel — figyelik egymást. Ennél úgy sincs érdekesebb, tartalmasabb szórakozás. Egy' szőke törékeny leány ül a várószobában, húsz éves, abból a társadalmi osztályból, melynek mozdulatait, gondolatait, lélekzetvé- telét úgy ismerem, mint önmagamat. Talán vidéki is és csak fölrándult ide pár hétre. Maga ©lé néz, önálló, rokonszenves közönnyel. Igyekszik úgy viselkedni, mintha egyedül volna, lehetőleg személytelenül, de ezt se tüntetőleg. Nem mindig sikerül neki. Miután egy darabig a szőnyegre mered, kistáskáijáiból kiveszi batiszt zsebkendőjét és megtörli ajkait. Erre egyáltalában semmi szüksége nem volt. Ha maga van, nem törli meg ajkait. Csak az ütem kedvéért tette, hogy kitöltse vele a várakozás üres perceit, akár a költő a verssora vázát néhány semmis pótló-szóval. Mindezt a szépérzéke parancsolta. Próbálok én is személytelenül viselkedni, hogy zavarba ne hozzam, de ő már érzi félszegségét s amikor a zsebkendőjét visszateszi kistáskájába, alig hallhatóan fölsóhajt. Ez a sóhaj se jelent sem- j mit. Csak egy rím a sor végén. Most egy szőke, törékeny hölgy lép a várószobába, csinos, jól öltözködő, úgy harmincöt éves, de még fiatalos, láthatólag rokona, nagy nénié ennek a leánynak, akinek találkát adott itt. hogy majd bekíséri a rendelőbe. Valami üde, kellemes szeretettel üdvözli, mint egy gyermeket. Mr Téliek nevezi. Erre a névre ! szín le föl'-iiv >lí k magamba®, mert nem lehetett volna más a neve s 'én előre kitalálhattam volna. Bámulatos, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz. Ez a leány tizenöt év mnlva szakasztott olyan lesz, mint a nagynénje és a nevelésénél, társadalmi hagyományainál fogva éppígy fogja üdvözölni egy nála tizenöt évvel fiatalabb nőrokonát. Jómo-doruak. Halkan társalognak, suttogás nélkül, szinte csak a leheletükkel. A család mindennapi életéről van szó, egy ruháról, az ismerőseikről. A hölgy egy bálról beszél, melyen hajnali ötig mulattak „kitünően", de. valamivel hangosabban beszél, mint ahogy Micike szeretné, aki a fiatalság gőgös elzárkő- zotteágában nem szívesen látja, hogy egy várószoba félnyilvánossága előtt tárgyalják meg ezt. Nemtetszésének azzal ad kifejezést, hogy mind ritkábban érdeklődik. A hölgy ezt észreveszi. Egy percig hallgat. Ekkor rátekint Micikére s szinte hangtalanul azt kérdezi tőle: — Fáj? — Micike rázza a fejét, lassan, illedelmesen és olyan jelentősen, mint egy mozidarabban. — Igaz, — szól a hölgy, hogy folytassa az elakadt beszélgetést, — Mari fekszik. Kihúzatta a bölcsesség fogát. A szakácsáé — teszi hozzá. — Láza is van. Délelőtt elment, hogy nemsokára hazajön, én pedig kettőig vártam. Egy fiatalember kisérte haza, képzeld, az ajtóig. Nehéz és hosszú műtét volt, ki kellett vésni a fogát, kábították is s közben olyan rosszul lett szegény, hogy elálélt. Egy álló óráig élesztgették. Az a fiatalember, aki átadta nekem, a fogorvosa volt. Nem furcsa? — kérdezi a hölgy mosolyogva. — Haza kisérte az orvosa. Egy szakácsnőt. — Egy beteget — javítja ki Micike, egyszerűen, keményen, határozottan. Itt a párbeszéd vógkóp megfeneklik, Ülnek egymás mellett* ők ketten, akik aranyira hason! itanak egymáshoz, két. nemzedék. A. húsz éves és a harmincöt, éves, a zöld bársony székeken. párhuzamosan, de úgy rémlik, hogy mégis ellenkező irányiban haladnak és sohase fognak találkozni. A csönd drámai. Izgatottan várom, hogy mikor ér véget ez a némaság, de ott kell hagynom őket. Az ajtó kinyílt. Rám került a eor. A magyar nyelv I tisztaságáéul Érsekújvár, március elejt, L A Prágai Magyar Hírlap e* évi január 28-üd ni, [ imában a magyar nyelv tisztaságának védelméről | cikk jelent meg. A® ebben felsorolt példák l csak megdöbbentő képét adják annak, hogyan 1*1 bet egy ezeréves nemzetnek még régibb nyelvemül lékeken alapuló nyelvét gondatlansággal és hozz4;, nemértéssel legsajátosabb jellegétől megfosztag. de megmutatják az utat is, miképpen tehetjük « 'tekintetben a múlt bűméit jóvá. Azt hiszem, a magyar újságolvasó-közönséget: | évtizedek óta tartó fásultságából rázta fed e ciktó ( mert nem háhetem, hogy azok között, kik. nyelvük \ tisztaságának megőrzését nemzeti jellegünk ép. | ségbentartáea céljából fontosnak vélik, csak egy ember is akadna, aki n ecsatlakoznék szdvveíj i lélekkel e mozgalomhoz. Az első lépést az újságolvasó-közönség nyilvíífj nossága előtt im megtette dr. Aiiimger László, ft a Prágai Magyar Hírlap február 18-iki számából a lap régebbi cikke nyomán egész sereg oly&ftj magyartalanságra és idegenszerűségre hívta ül j figyelmünket, mely bizony — sajnos — egész könv® nyem átmehetne a köztudatba, ha nem akadnánil^ köztünk olyanok ie, akik lelkil&meiretükre hallgavj va és felelősségérzetük tudatában mindent meg. j tesznek a mindinkább felburjánzó nyelvi idegen?-1 szerűségek és magyartalanságok kigyomlálására!. Nem óhajtok ismét rámutatni arra, mennybe terheli a felelősség nyelvünk leromlásáért a napi sajtót, azt a sajtót, amelynek hivatása tán necat utolsó sorban részben a magyarság kiulturdgényeb i nek kielégítése is. Ezt előttem már sokan megáik* I pitották, bár az igen tisztelt újságíró uralt nem nagyon igyekeztek eddig a hozzászólók érveiből' az egyedül várható tanulságokat levonni. Én ezúttal csupán néhány olyan kirívó esetre kívánok J rámutatni, mely a lapok hasábjain napról napra szemünkbe ötlik és amely világosan bizonyát ja, 1 hogy a magyar sajtó lapjai sokszor csak „magyar 1 nyelven megjelenő újságok", nem pedig magyar!' újságok. Lépten-nyo inon ölve su'k: „a küldöttség tagjai . egyenként járultak a ^ liniszter elé". Minden iéko lásgyenmek tudja, mert a magyar nyelvtan világosan .tanítja, hogy a „ként" hasonlító képző; az Ütött esetben az osztó képzőinek, a ./kint"-nek alkalmazása a helyes. Szomorú, hogy újságírók, kiknek az anyanyelve is magyar, ily lélektelenül írnak. ] Nekem valóságos kin az ilyen „tévedések" olva- j sása. Mit. várhatunk az idegen nemzetektől, ha mi j magunk sem becsüljük meg legféltetőbb káncsün-l két, nyelvünket és mi magunk sem vigyázunk rá? jf Kiedi ák-korómban azt tanultam, hogy mindea eim- és rangjelző-szó a név után és nem előt&W i írandó. Tehát nem dr. Kelemen László, hanem Ka . | lemen László dr. és nem gróf Zichy Jenő, ha®*a$\j Zichy Jenő gróf. A magyarországi nemesi előnér a családnév elé kerül. Ezért is eiőnév (nem praedi- í catum!). Pl. bejezi Németh Antal dr. Azt is tanultuk, hogy a magyar a- rövidítések* jele után csak akkor tesz pontot, na a jelben nincs* 1 benn a rövidített szó utolsó betűje. E szó: dootor* j tehát igy rövidítendő: dr nem pedig: dr. Ezzel* I szemben ifjabb vagy idősebb rövidítését így írjuk:!! | ifj-, id. I Könyvek, cikkek cime után feltétlenül pontot* ; teszünk. Sokak szeméiben mindez tán kicsiségnek tűnik,® ; a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy kis dol-1 goknak sokszor nagy következményei vannak és® bizonyára a-z ilyen kis „hólabda" szeirii gondatlan-! | ságok indították el azt a lavinát, mely — ha nemi 1 leszünk résen — eltemetéssel fenyegeti nyelvünket-! azt a nyelvet, melynek felépítésén, csiszolásán, fej-® lesztésén, zengzetessé tételén Kazinczy. Berzsenyi,* Kisfaludy, Petőfi, Madách, Mikszáth, Ady, Móra ée% még annyi százan a mi épülésünkre, de okulásaink- 3 xa is dolgoztak. Az imént vázolt néhány példát csak szemelvény-1 szerűen mutattam be. Nem is idegenszerűségek. I más nyelvek sajátosságából átvett dolgok, hanem f határozottan mindenféle idegen hatástól mentesen,! csupán a magyar nyelv nemiemeréeéből. vagy gon- é datla-n használatából eredő, nyelvi rendetlenségek I De adhatnék kosárra valót is a mi virágos nyel-® vünk ápolatlan kertjében termő gazokból. Szeret-1 ném, ha Aixinger dr cikke nyomán e fontos és I nemzeti szemszögből tán életbevágó, a magyar | nyelv életébe vágó kérdéshez többen is hozzászól-f1 nának,. nálam hivató ttabbak, képzettebbek. Az! eredmény, ami várható és amit kívánunk, megéri a I fáradtságot: a magyar nyelv megtisztítása az év-® századok folyamán rárakódott salaktól és egyéni j: sajátosságának kidomborítása. Szekeres Imre. — Előadás Losonc ipari múltjáról és Jövőjéről Losonci tudósítónk jelenti: A Losonci Polgári Kör kulturális bizottsága által rendezett kulturális előadások során legutóbb Haáez Lajos tartott figyelemreméltó előadást „Losonc- -város ipari múltja és jelene" óimén. Előadásában felölelte és rendszerbe osztályozta azokat I a történelmi adatokat, amelyek Losonc ipari I múltjáról fennmaradtak, kiegészítve a legotőb- I bi időkre vonatkozó adatokkal. Az értékes és ' ikulturtörténelmi szempontbóil igen becses ada- i tokát tartalmazó előadás nyomtatásiban is mear i fog jelenni 1 I Jt 7cfa: SwatUá ?Ál A k§smü smw&mm tevéi 4
