Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-08 / 56. (3387.) szám

JdenUUteteH

7d&: heu&auec Ttál

Például az, hogy W. G. Andersen amerikai orvos nagyon kellemes módszert talál fel a fogyásra és ennek a Szernek az az előnye, hogy beváltja a hozzáfűzött reményeket: Ehetsz és mégis lefogysz. Ennél többet ember nem követelhet egy szertől. Az amerikai csodadoktor nagy tanulmányt tett közzé a korszakot jelentő felfedezésről a „Medical Times- ben“, egy komoly amerikai orvosi lapban és a fogyás titka szerinte az, hogy fékeznünk kell az étvágyunkat, lassan kell ennünk. Ha az ember lassan eszik — mondja Anderson doktor — jobban megrágja az ételt és a megrágott ételrészecskék hathatósabban érintkeznek a szájimirigyekkel. így az izlelés nagyon ás elhatalmasodott vágya, amely sok baj okozója, jobban és gyorsabban kielégül és kevesebb ételre van szükség, mintha az ember gyorsan és mohón eszik.

Ez valóban nem mindennapi felfedezés és a jóllakottak minden bizonnyal nagy hasznát fogják venni. Persze, szükség lenne egy kis kiegészítésre és pedig egy másik sokat vitatott kérdés irányában, hogy az éhezők miképpen hízhatnának meg éhezés által. Az ételt ugyanis, ha még oly lassan rágom is és igy sokat takarítok meg, valahonnan meg kell szerezni, ami köztudomás szerint nem kis munka és nem sikerül minden alkalommal mindenkinek. Viszont az éhezést nem kell beszerezni, az éhség éléskamrája mindig szinültig tele van és ha Anderson doktor felfedezésének az ellenkezőjét meg tudná mondani, egyszeriben vége lenne a legaktuálisabb problémának, amely miatt olyan labilissá vált a kulturember élete. Belátom, hogy a fogyás elsőrendű fontosságú társadalmi szükséglet, de a éhség által elért hízás van legalább ilyen fontos és az egyik a másik nélkül nem sokat ér. Vannak elméletek, amelyek ha még olyan gyakorlati eredménnyel is kecsegtetnek, megkövetelik a maguk fordítottját is: ha a fogyás szociális kérdés, amit készséggel elismerünk, mert nem vagyunk barbárok, akik csak a gyomortkérdésből csinálunk világszemléletet és etikát, mint a — sajnos — javíthatatlan tömeg, akkor Popper-Lynkeusz- szal azt kell mondanunk, hogy az „Allgemeine Náhipflnéht", az általános táplálkozási kötelessége a társadalomnak is szociális kérdés. Úgy gondolom, hogy a társadalom azokról, akik oly jól táplálkoznak, hogy fogyás nélkül kellemetlen az életük, már eléggé gondoskodott, de megfeledkezett arról a csoportról, akik éhezéssel nem tudnak zsírt magukra szedni. Úgy gondolom, hogy a társadalom egy kissé hasonlít Anderson amerikai csodadoktorihoz, akii rendelőjében a fogyni akarókat szeretné üdvözölni, egyébként már Shakespeare mondatja Juliius Cézárral: „Jóltáplált kövérek vegyenek körül!“ A társadalom pozitív eleme a jóllakott kövér elem, azok, akik nem idegesek attól, mit fognak enni és ha van is gondjuk, ez arra irányul, hogyan fogyhatnának oly módon, hogy ne kelljen beszüntetni a lak- mározást. Általános fogyási kötelesség nincs, mert a túlzott táplálkozás nem általános érvényű szabály és sok a sovány és éhes eszkiiimó, de kevés a jóltáplált fóka: Grönlandiban és másutt. Hogyan lehet meghízni éhezés által? Nagyon aktuális kérdés, de aktuálitásából azért veszített az évszázadok folyamán, mert változatok nélküli témája az emberiségnek és mert nincs Anderson doktor, aki meg tudna rá felelni. Ha mégolyán amerikai csoda is az ilyen orvos, nem tudja másképpen megfogni a dolgot, csak úgy, hogy a problémához az ellenkező végletről nyúl hozzá. Poppeir-Lyn- keus, a filozófus, a maga személyét illetőleg is egy teljes életen keresztül azzal volt elfoglalva, hol szerzi meg a táplálkozáshoz feltétlenül szükséges anyagokat és mert sokat éhezett, nem gondolt a Golumbus tojására: élni és táplálkozni csak azokból lehet, akiknek egyetlen gondjuk, miképpen fogyjanak. Táplálékot csak az adhat az éhezőnek, akinek feleslege van. Csoda, hogy ezt az egyszerű tézist, amelyhez nem kell filozófia, az éhezők nem tudják belátni. Az ugyanis bizonyos, hogy Anderson nem találja fel saját elmélete ellentétét és nem tudja megmondani, hogyan lehet meghízni éhezés által. Viszont lehet, hogy Anderson ur eddig ha nem is éhezett, de nem volt olyan kövér, hogy fogynia kellett volna és ez bántotta, idegessé tett (lásd Shakespeare elméletét) és rájött, hogy semmiképpen sincs igy jól. Az általános táplálkozási kötelesség problémáját a maga számára hiánytalanul megoldotta. Véleményem szerint Iha minden ember igy tenne, nem lenne szükség holmi

Popper-Lynkeus-féle elméletre és mindenki megélne. A felebarát zsirfeleslegéből. Ezzel

meg lehetnénk elégedve.

Valóban mindig Columbus tojására van-e szükségünk? Anderson doktor ügyes tézis- megforditása ezt látszik bizonyítani és annak, aki kronikőr létére egyszerűen csak regisztrálja az ilyen jelentéktelen újsághírt, bele- >fájdul a feje és megfájdul a szive, ha kénytelen megállapítani, hogy a Természet ugyan úgy rakja ezeket a tojásokat, mint Columbus és nem csinál belőle titkot, nem is akarja kizárólag a maga számára értékesíteni, hanem mindenkinek rendelkezésére bocsátja, de az emberek aránytalanul nagy lésze nem szedi fel őket, hanem holmi erőszakosan természetellenes elmélettel végiggázol rajtuk. Ah, mennyi a zsinfelesleg ezen a szép világon! Milyen jói lehetne belőle táplálkozni,

ha nem lennének embereik, akik pont az ellenkező tételt erőszakolják: Hogyan és miképpen hízhatunk meg éhezés által. Ha töibib logika volna a földön, nem attól híznának az emberek, hogy az embertársnak rosszul megy, hanem attól, hogy egyeseknek olyan túlzottan jól megy, hogy fogyni kénytelenek, ha nem akarnak belepusztulni. Csak az segíthet rajtam, hogy a másiknak jól megy, sokkal Jobban, mint nekem, mondja az okos Anderson csodadoktor, sőt olyan jól, hogy nagyon rosz- szul menne neki, ha nem határozná el, hogy ez igy nem megy tovább és a jóiból másnak ás kell juttatni; Anderson doktornak, nekem és neked, ó éhező felebarátom! Julius Cézár vagyok: Jóltáplált kövérek vegyenek körül! Csak igy lehet jönni, látni és győzni. És úgy táplálkozni, hogy nemsokára fogyásra kell gondolni. Félsz tőle, hogy a fogyás táplálkozási nehézségekkel jár? Ne félj, Anderson doktor már gondoskodott róla, hogy ne kelljen kevesebbet enned, csak jobban fogod megrágni a falatot, ez pedig az áldozat minimuma. Azt pedig, hogyan oldhatod meg másképpen az élet problémáját, ne kérdezd Anderson tói, mert erre csak Popper-Lyukeus tudott válaszolná, de ő is csak úgy, hogy maradt, ami volt: az éhezés.

Almoktól terhes légkörében mennél magányosaV bán irajzolhassa. De minden túlzása ellenére is bd* jós a rajz, amit Erzsébet demokratikus lényéről

ír.

Ferenc József le demokratikus volt a maga módján, mint magánember egyszerűen, sót tol egyszerűen élt, de mindig tudta, hol kezdődik a császár és hol végződik a magánember. Mint császár nem volt demokratikus. Erzsébet király- né azonban a királyi palást alatt Is magánember akart maradni.

„Természetellenes" és igy érvénytelen Németországban a zsidó-árja házasság

A karlsruhei bíróság Ítélete * Az indokolás

Berlin, március 7. A karlsruhei felsőbb tartományi bíróság tegnap kimondta egy árja-zsidó vegyes házasság érvénytelenségét és ítéletét azzal indokol, ta meg, hogy a fajelmélet jelentőségnek nem ismerése miatt ezt a házasságot a keresztény fél csak tévedésből köthette meg.

Az ítélet megindokolása többek között igy szól:

— Ma már tudjuk, hogy a zsidó faj a vér, a jellem, a személyiség és a világnézet terén egészen más, mint az árja faj és igy az árják és a zsidók összekapcsolása nem kívánatos, ártalmas, természetellenes és nem válhat szabályossá. Ma már tudjuk, hogy a fajok közötti ellentét oly mély, hogy a

jövőben szó sem lelhet az árjáik és a nem árják közötti házasságról.

A Frankfurter Zeitung élesen elitéli a bírói ítéletet és megállapítja, hogy az indokolás éles és agresszív mondatai ellentétben állnak azzal, amit illetékes körök hasonló kérdésekről mondottak. A zsidók és a keresztények közötti házasságot bírói utón „természetellenesnek" minősíteni több és merészebb, mint amit eddig Németországban a zsidókérdésről mondottak. A lap szerint a német birodalomban csak azok a vegyes házasságok támadhatók meg, amelyeket 1933 április 15. után kötöttek. Az uj állami faji alapelvei ugyanis ebben az időben váltak ismeretessé.

Egy királyné magánélete

A bajor sör és a tormás virsli konfliktusa a császári sassal - Erzsébet királyné regényes életútja a bajor udvartól a genfi tragédiáig

Bécs, március. A történelmi analógiák kacér szempontjából nézve az eseményeket, megállapíthatjuk:, hogy a világ hangulata ismét a nagy é«s pompás dekorációk felé fordul. S a színház, az irodalom boldogan siet a közönség történelmi éhségét kielégíteni és soha még annyi királydráma nem úszott az irodalmi élet felszínén, miint napjainkban. A mozi és a színház is régi királyok, sőt királynők szerelmeivel kábítja a közönséget.. Még Elisabeth Bergner Is felcserélte Jeanne d’Arc páncélját Nagy Katalin bíborával. Maurois és Ludwig Európa legkeresettebb portré-gyárosai pedig elfordultak a költők és államférfiak életének végzetproblémáitól, és nyakig merülnek abban a színes szószban, amelyben egy-egy régi király életét tálalják fel olvasóinak.

A Habsburgokról megbízható amerikai statisztika szerint az utóbbi évben harmincnyolc eredeti munka jelent meg.

Az amerikaiak valószínűleg nem számították azokat a cikksorozatokat, amelyekkel a-z európai lapok hasábjain találkozhattunk.

A Habs bu rg-regéuy robusztus alakjai közül most előlép egy uj szereplő: finom alakjával, életének csöndes tragikumával élesen különválik azoknak a királydirámáknak alakjai közül, akiket mint. Miksa főherceget vagy Rudolf trónörököst, a súlyos tragikum légköre vesz körül. Erzsébet királyné a Hafcs'burg-regény legújabb szereplője, az irodalom az ő felejthetetlen alakjába lehel most életet. A bécsi színházi szezónnak legnagyobb eseménye volt a róla szóló bájos Kreyisler-operett, amelyet százötvenezer adtak a Johann Strauss-Theaterben. De nemcsak Becs szivén suhan át a boldogtalan királynő alakja, lágy muzsikák szárnyain, de Angliában is egymásután jelennék meg visszaemlékezések Erzsébet királynéról.

Madár a kalitkában

Igen bájos könyv jelent meg most az angol könyvpiacon, amelyben megható sorokat olvashatunk Erzsébet, királynéról, Maureen Fleming könyve, amely a „Madár a kalitkában" (A Caged Bird) címet viseli, inkább regényes, mint megbízható biográfia a boldogtalan királynéról. A szerző felhasználja a. költői szabadság valamennyi eszközét, a regény esség és valóság elemei annyim összekeverednek, az iró gazdag elbeszélő ereje annyira

elmossa a határokat valóság és képzelet között, hogy amilyen éles a háttér, amelyből kinő az alak. annyira ködbe vész — igaz színes és sokszor káprázatos ködbe — maga a főalak. A szerző az olvasóra bízza, hogy ebből a képből kiolvassza magának a valóságot, amennyiben súlyt helyez arra, hogy egy nagy vízió helyett kapjon valamit a történelem szürke anyagából.

A szerző kitünően rajzolja- meg mindig a milliót, amiben a királyné élete folyik. A bajor udvarban tölti gyermekkorát Sissy, vadóe életet él, egész gyermeki életét betölti a póni. .Egyetlen barátja Miksa herceg, akinek sokszor panaszkodik a pánira.

Már ekkor meg nem értett asszonynak érezte magát. Sissy sokszor panaszkodott apjának;

— Mama soha nem értené meg, hogy a póni miatt sírok — szemei még könnyesek, de a köny- nyeken már áttüz a gyermeki mosoly fénye. — Látod papa, az ott szivárvány, gondolod, hogy teljesedni fog, amit szeretnék?

— Hogyne — nevet Miksa herceg — hiszen te láttad meg először. És ez jó jel.

— Te tudod, hogy ez mit jelent papa. Tudod, hogy mióta Münchenben egyszer magaddal vittél a cirkuszba, azóta csak arról álmodok, hogy egyszer cirkuszkirálynő lesz belőlem.

Erzsébet és Ferenc József

szerelmi regénye

Nagyon érdekes, amit a szerzőnő Erzsébet és Ferenc József szerelméről ir. Igaz, ezek * fejezetek tele vannak édes szentimeotali znmuseal, mégis a fcirály-idillek légkörét árasztják ezek a fejezetek.

A szerelem mögött sötéten emelkedik a magányos Miksa herceg alakja, amely csak itt, Erzsébet asszonnyá érésének perceiben válik érdekes regényalakká.

A ezerzőnő kicsit önkényesen .mintázza meg alakjait. Például Ferenc József alakjának megmintázásánál olyan elemeket is igénybe vesz, melyek minden bizonnyal távol álltak a király egyéniségétől s legfeljebb a. történelem egyes mozzanatai adták őket a szerző kezeügvébe. Az írónő kicsit merész, hogy célját mennél tökéletesebben elérje, hogy a „bajor felföld galambját" az osztrák udvar hatalmi

Állandó konfliktusban volt az udvarmesterrel t 'bajor sör miatt., amit az udvarmester nem tartott méltónak a bécsi udvarhoz. Másik szenvedélye volt Erzsébetnek: a „frankfurti, tormával" — amit apjával kalandos kirándulásaikon kis müncheni vendéglőkben oly sokszor fogyasztott. Ezekkel a» apró kuriózumokkal igen élesen rajzolja ki a ezerzőnő azt a vonalat, ami a bajor asszonyt a bécsi udvartól elválasztja. A királynőnek állandóan konfliktusa volt anyósával, Zsófia hercegassz onnyal, aki nem tudott beletörődni abba, hogy menye nem tudja beleélni magát kellő méltósággal a királynői szerepbe.

— Úgy viselkedsz — mondta egyszer Zsófia hercegasszony Erzsébetnek — mintha egy szabó felesége lennél és nem egy császáré.

A könyv szerint erre Erzsébet a következő feleletet adta:

— Százszor inkább lennék egy szabó felesége, ha ez nekem a boldogságot jelentené ..

A boldogtalan asszony

,Aladár a- kalitkában" — mondja a könyv címe, és a rajz. amit a ezerzőnő gyöngéd kézzel rajzolt Erzsébet királynőről, valóban magányos, meg nem értett asszony életét tárja elénk a bécsi udvar hűvös légkörében.

A valamikor édes szerelem ebben a légkörben drámai konfliktussá érlelődik a király és királyné között. Európai botrány fúriái leselkednek a háttérben.

Erzsébet merész elhatározással felszabadítja magát az udvari élet merev szabályai alól és kirepül a kalitkából. Kezdődik Erzsébet menekülésének kora. Utazgatni kezd a boldogtalan királyné, állandóan szerepel az újságokban, híres Írországi vadászatairól egész Európa, beszél, ' Svájc regényes sziklái és fenyvesei között bolyong magányosan ft e magányos séták köré a legendáknak egész füzérét fonja a nyugtalan népképzelet. Az Írónő igen. tapintatos és óvatos kézzel nyúl Erzsébet állítólagos nagy szerelméhez.

A legmegrázóbb rész azonban az, amelyben a

véletlen tradédiát Írja le a szerzőnő,

ebben a részletben emelkedik igazi iroda,Imi rangra a különben inkább bájosnak, mint súlyosnak ■mondható mü. Nagyon érdekesein írja le ismét • genfi miliőt, amelyben a kor kósza forradalmi szél lői lengedeznek, nagyon érdekes a királyné útja: hoigyan halad szinte boldog öntudatlanságbaji a tragédia felé. A svájci hegyekből jön, titokzatos magányos bolyongásainak egyikéről s most egészen távol van a valóságtól... A merénylő élesre fent ráspolya nem is egy királyné, hanem egy boldogtalan, magányos asszony szivét járta át.. S ez te szimbolikus volt ennek az asszonynak sorsában, — aki nem akart és nem tudott királyné lenni, de a sors nem engedte meg neki, hogy csak asszony legyen.

— Orosz püspök az Unió jelenlegi lehetőségeiről.

Rómából jelentik: Az „OsseTvatore Romano" jelenti, hogy Alexandxov Vladimír orosz ortodox püspök, aki Balfcimoreban nemrég a katolikus hitre tért, igen bizakodó hangon nyilatkozott az ortodox oroszoknak a. katolikus hitre való tömeges megtérésének lehetőségeiről. Igen valószínű, — úgymond

— hogy az Egyesült Államokban élő oroszok nagy- része a közeljövőben meg fog hódolni Róma püspöke előtt. Az orosz püspök nemsokára Rómába .utazik, hogy megfigyeléseiről és tapasztalatairól a pápának jelentést tegyen és mindenekelőtt közölje vele, hogy — miként a helyzetet ismeri — a Rómával való Uniónak előfeltételei ma szokatlanul kedvezőek. Az ortodox keresztények tekintélyes száma a katolikus egyházzal való egyesülést kívánja. Áll ez különösen a papságra, amelynek köréből 40-nek ily irányú nyilatkozata már megvan. A visszatérés annál könnyebb, 'mert a Szentszék •az ortodox egyház által eszközölt papszentéléist érvényesnek ismeri el és a bizánci szertartást, mindenekelőtt pedig a két ez in alatti áldozfcatásnak jogosságát a római egyház soha kétségbe nem vonta. A véleménykülönbségek, amelyek a két egyház tanításában ma még fenn állanak, inkább csak látszólagosak. Az orosz egyház különben formailag sohasem szakadt el Rómától, hanem a Konstantinápolyból megindult egyházszakadásba a külső körülmények egész sorozata sodorta. Innen van, hogy a pápaeHeues tanítások, amelyek az orosz ortodox teológiában találhatók, csak később csúsztak bele és idegen, az orosz hitvilágnak meg nem felelő voltuk világosan felismerhető. „Az oroszok

— fejezi be jelentését Alexandrov preldtus — az Isten anyjának buzgó tiszteletében évszázadokon át csodálatraméltó példával járták elől s e tiszteletük végre is kell, hogy jutalmát megtalálja".

MM máwtm g, wttttrtlft.

4