Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-29 / 74. (3405.) szám
^rkgai-MaíAarhikla9 1934 március 29, osüt „Amikor fiz éve dörömböl az ajtókon a nyomorúság, az egyház nem alhafi k nyugodtan” A budapesti reformátusok második nagygyűlése a felekezeti béke és a szociális igazságosság jegyében Budapest, március 28. A pesti Vigadó zsúfolásig megtelt termeiben tartották meg a budapesti reformátusok második naggyülésüket. Az emelvényen ott voltak a magyar protestáns étet legjelesebbjei. A naggyiilést a 25-ik zsoltár első versének elén-eklésévdl kezdték meg, majd Bereczky Albert külső li,pót-terézvárosi lelkész m-ondott szárnyaló imát. A naggyülés első szónoka idősebb dr. Némethy Károly v. b. t. t. felsőházi tag, a budapesti egyházmegye gondnoka volt, aki a többi között a kővetkezőket mondotta: — Szükségtelen immár bizonyitgatnnnk, mert aki gyűléseinkre, bármily felekezetre tartozik is, betekint, láthatja, hogy évenkint megismétlődő seregszemlénk nem kihivó lépés, nem támadás és nem a felekezti béke megzavarása. Viselkedésünk nem kisebbségi kötelesség, amit bizonyít az, hogy a türelemnek, felekezeti békének, más vallások tiszteletben tartásának a a hirdetője a reformátueeág ott is, ahol akció- többségben van. Beszédének második részéiben néhány kiemelkedő ujább eseményre mutatott rá a szónok. Élénk lelkesedéstől kisérve jelentette be, hogy megkezdődött a Kálvin-téri monumentális központ megépítésének előkészítése. Ez az egész világon páratlanul álló református alkotás Kafl- vineum néven jött létre. A rendknivül nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Némethy Károly javaslatára a naggyülés hódoló táviratot küldött Horthy Miklós kormányzónak. Az intelligencia kötelessége Majd dr. Vay László báró, a tiszántúli egyházkerület. főgondnoka, Debrecen és Hajdú- vármegye főispánja mondott beszédet. — Mindaddig, — mondotta — mig a legnagyobb ellenséggel, a keresztyén gondolat elleni destruktív aknamunkával kéül számolni, föl kell függeszteni a szenvedélyes hitelvi vitákat, egyes túlbuzgók által megindított harcokat. Föl kell ismernünk, hogy az istentelenség nagy, amely minden egyház közös veszélye. A református tábor irányításának a református intelligencia kezében kell nyugodnia, noha az intelligencia nem egyedüli letéteményese a konstruktív értékeknek, mert mig soraiban káros egyének is felbukkantak, az egyszerűbb emberek páratlanul hűséges gondolkodása nagy ereje volt az egyháznak. Nem értékes fia a református egyháznak az a lelkipásztor, aki a népszerűség olcsó eszközeinek hajszolásában, politikai jelszavak hangoztatásában leli örömét. A lelkipásztor öröme a hitélet nagyobb eredménye. — Az intelligencia tegye úrrá a maga sorai- : 'bán a kálvinista öntudatot. Ha valaki hisz, nem ; lehet olyan szegény, hogy a nála szegényebbe- : ken ne tudjon segíteni. A nagyhatású beszéd után — az Erdélyben tartózkodó Ravasz László püspök helyett — Szabó Imre mondott nagyszabású beszédet. Színvallás a tőke és a munka pőrében j Beszédében arra a kérdésre akart válaszolni, r hogy mit várhat Budapest a maga reformálta- . sáltól. I — Mindenek él ott valami nagy missziót. — 1 mondotta. — Óriási erő- és lélektramszformátor Budapest. Itt áramlik, sustorog a nép lelke. * Az az érzésem, hogy az ezeresztendős magyar < nép a maga nemzeti és lelki öntudatára valójá- ■] han itt ébredt fel. Ifjúságának ellentétes erői í itt tusakodnak. Itt a falu meghal, hogy maga- < sabbrendü formában szülessen újra. Ez az óriá- : si kollektív lélek most kapja meg a keresztény- ■< eégtől a. legszentebb inspirációkat, mint aminő- < két Szent István s a reformáció óta talán soha í sem kapott. A családon., iskolán keresztül a bi- j rósz ékből, a laboratóriumokból, a sajtón kérész- 1 tül is állandóan szükség van erre az ihletésre, f — Járt itt néhány esztendővel ezelőtt egy 1 reverendás püspök — célzott Prohászka Ottó- 1 kárra — és az ő Szavára megrázkódott, alap- 1 jajban ujult fel a magyar, egyben a városi t lélek és Jár itt egyszerű feketepalástos püs- i pök, kinek szavára lelkek kinyílnak és kivi- 1 rágoznak. Az ő szavukra van itt szükség, 1 hogy felfelé és lefelé megfeddjék a bűnt, I mert a nagyváros szakadatlanul elpuhit, káp- j A tőke elfajulásai ellen fel kell lépni, de ugyanakkor Le keli szállni a nyomor csatornáiba és szeméttelepeibe. Amikor tíz éve dörömböl az ajtókon a nyomorúság, a nagyvárosi egyház nem alhatik nyugodtan. Az erősebb szolgáljon a gyengének, ez a legnagyobb lélekmentő program az egész világon. A tekintély igazsága helyett az igazság tek&n- kélyét kéül az egyháznak adni a város népe számára. Percekig tartó taps fogadta a lendületes beszédet, majd Kies Sándor lelkész az Országos Solti deo Glória diákkonferencia nevében köszöntötte a naggyülést. A földműves és iparos ifjúság nevében Dobos Károly számolt 'be a vidék vallási mozgalmáról. Muraközy Gyula, a Református Élet szerkesztője, Kálvin-téri lelkipásztor lendületes zárószavaival ért véget a naggyülés. fi kis szélhámosságok „hálás talaja": Szlooenszkó Utazók, ügynökök, kalandorok még mindig rá tudják szedni a szlovenszkói közönséget Délszlovenszkó, március 28. A pénztelen Szlo- venszkón ugyan bajos lenne annyi milliót összehozni, mint amennyit a szorgalmas bayonnei polgárok takarítottak meg Stavisky számára, a jó szlovenszkói polgárok hiszékenysége azonban, ha kisebb arányokban is, de mégis kellő hasznot hajt a kalandorok s a szélhámosok zsebének. Napról-napra fordulnak elő féljékütések az egyes bíróságokon, amelyek körmönfont s néha igen ötletes szélhámosok tevékenységével foglalkoznak. Számos esetben azonban nem is jut feljelentésig a dolog, mert a rászedett restelli, hogy becsapták, van azonkívül olyan kategória is, amely a jogos és jogtalan üzletkötésnek annyira a határán mozog, hogy nehéz lenne eldönteni, büntető feljelentést érdemel-e az ügynök, vagy jogos üzletet csinált? Itt van elsősorban a könyvügynököknek s az emléklapok, a jubileumi plakettek utazóinak végtelen sora. Mindig olyan müvekben utaznak, amelyek konjunktúra szempontjából a legalkalmasabbaknak látszanak. Minden évben felkeresnek az ügynökök, akik nemlétező 'és soha. ki nem adandó „jubileumi", — szlovák", — csehszlovák", — „szlovák-magyar", „Pribina" - emlékkönyvekben utaznak s a müvekre hirdetéseket, előleget szednek fel. A legtöbb könyv meg sem jelenik, viszont az ügynökök hada a valóban megjelent könyvek hitelét erősen rontja. Jelvényekkel, plakettekkel, sőt némelyek szobor-másolattal is utaznak s előszeretettel keresik fel a magyar nemzetiségű állami hivatalnokokat, a tanítókat, yjl pokat, ajánlóleveleket mutatnak, megféri ütve őket, hogyha nem támogatják a „hivatal, J helyről jött" kezdeményezést, akkor tue% tetősben lesz részük. A megriasztott magyar rendel, fizet, de az soha nem érkezik meg. A bemutatkozó „széf, kesztö" nevével később az újságok bűnügyi r0< vatában találkozik. A politikai áramlatok s a kisebbségi helyig nek kiaknázó! mellett a világgazdasági helyzetnek is meg vámul a maguk ügyes vámszedői. A szlovenszkói vidéket néhány héttel ezelőtt; csehországi textilutazók árasztották el s arra való hivatkozással, hogy drágulás kft, nagy üzleteket kötöttek. A megígért drágulási folyamat ugyan — sze-i rencsére — nem következett be. viszont a textilnemüek rendelői silány árut kaptak, i utánvéttel, vagy ügyvédi felszólítás kiéért, i tőben. A. furfangjuk az volt, hegy a község módosabb ' lakosaihoz autón három férfi érkezett, kettő.kJ.; zülök angolnak adta ki magát, vagy pedig ola*t; nak, a harmadik „tolmácsolt". Az „angol" utazótól megtisztelt vevő nagy j pénzért silány árut kapott, volt eset, amikor; 25 koronás szövet 110 koronáért kelt el. •Ugyanígy sikerült az „olaszoknak" silány a* i lyemingeket, nyakkendőket, hálóruhákat is el* ■ adni. A néhány hét múlva leszállított árut bel-* földön adták föl s azt a vevőnek meg kellett; fizetni. A gazdasági helyzetre hivatkozva szfl. nyegkereskedők, poroellánáru- és üvegáru-ügy ■ bökök is ellepték Szlovenszkót, amelynek egyes i lakosai hiszékenyen s 'következetesen engedték í magukat rászedni. Újabban életbiztosítási álügynökök járják a falvakat s az életbiztosítás megkötése fejében 10—20.000 korona kölcsönt ígérnek. Az igy „biztosított" előlegképen letesz néhány j száz koronát, a kölcsönt soh6em látja, viszont i a kötvény a kialkudott összegnél mindig magasabbra szól és a rászedett kötvénytulajdonos a biróeágnil : keres jogorvoslást. A szlovenszkói fogházakban számos álügynök’ ül jelenleg is. Tanulság: vigyázat az álügynökökre s az em*.- léklap-kereekedőkre Szlovenszkón és Podkar*; patszká Ruszban! Siizwész Gerencséren Irta: Darkó István Még az elmúlt nyarak közül az egyiken történt. E sorok írója ímecklenburgi lovak és nehéz ágyuk társaságában hadi gyakorlaton töltött három hetet, a negyediket pedig éppen megkezdte a nyitrai kaszárnyában. Az országutak pora még a nyeldeklőjében érzett, pórusai még tele voltak az égő nyári nap bőrbetört arany nyilacskáival. A hadi vándorlásból való visszaérkezés napján, végetájt a délutánnak, riadó harsant a zobori baraktábor udvarán. Ég Gerencsér! Hol van ez a Gerencsér? Mi ez a Gerencsér? A. tetőről látni lehetett a füst megtermett oszlopait. A katonákból alakult önkéntes tüizoiltécsapat gyalog vágott neki az utnafk és jó órás gyors talpaié® után megérkezett az égő faluba. E sorok róvója. valamicskét már addig is hallott a nyitra-barsi magyar félszigetről, annak palóc-magyar népéről, jelképes magyar életéről. A hullámok-nyaldosta félsziget népi gyökerek után érdeklődő fantáziáját már megizgatta volt. Csakhogy úgy tervezte, hogy a hadigyakorlatos négy hét letelte után polgári gúnyában fogja megizlelni szeme és tolla számára. Mundéros katonaiként tűzvész idején érkezett a félsziget felülső fokára, a felvert Gerencsérre. Mint egy életszerű olvasmány megrázó sorai, úgy hatott rá az égő gerencsér! ucca képe. Két-két színesre festett, vályogos oszlop állt őrt a zsuptetejü, alacsony házikóik ajtajában. Mint valamikori, erőteljesebb, jobb életjárásra figyelmeztető, elnyomorodott modellek az eltűnt nagy és tehetős eredetijükre, I úgy emlékeztették őt ezek a szalmával fedett apró „kúriák". Vagy két tucatjuk már a vége- felé lángolt és üszkösödött. A fáin egyetlen széles uccájának egyik oldalán vígan kukorékolt a tvörös kakas. Az uccára tekintő s egy halvány árnyalattal módosabb házak között, befelé az udvarokba, kétféléi megint egy-egy sor apró ház állt ezen a Gerencséren. Benyomva oldalt egymás mellé, a folyosószerii hosszú udvaron, mindkét oldalon vagy hathat, vagy nyolc-nyolc is volt talán ezekből a házacskákból s az udvar végében kút, ól, pajta fogadták az égő folyosóba, az udvarba bemerészkedőt. Ilyen zsákuccák képét viselték a ge roncsén udvarok. Ropogtak a fájdalmas putrik falai, apró szamarakat, miniatűr tehénkéket, félholt lábasjószágot tereltek a skatulyányi kezecskékbe a gerencsér! asszonyok. A férfiak kint voltak a mezőn. Az apró szobák kilátszó bordákkal kiáltották égre ennek a népnek olyan- fokú szegénységét, hogy a bámuló tartalékos katona lába a tüzes pernyében és a maró füstben gyökeret eresztett. — Fogd sze, — mondotta a ránduló arccal, hang és könny nélkül síró palóc menyecskék közül az egyik és valami edényt nyújtott a roskadt házból, a bedőlt tető fej m agasságából egy apró legénykiének. A nép erőse 'kint dolgozott a mezőn. Az asszonyok és lányok, kreolos arcú, kerekded, filigrán, piros prasz- likos nagyon szép kis nők tehetetlen szipogás- sal hordták a sajtárokban a mély 'kutakból a vizet az apró kúriáikra, E sorok Írója ilyet csak Erdélyben látott. Mozgását, külsejét a népnek, izét a rászakadt bajnak ilyennek csak ott látta, a székelyek földijén. Ilyen barnábőrü, csinos arcformáju, ügyes nőnemet csak ott tudott és csak ott hallott ilyen szót is, hogy: fogd sze! Ezekben a megindult pillanatokban aprói hajszálerekkel a gerencséri zsákuccák földjébe is belekapaszkodott. Azóta sokszorosan is megerősödtek ezek a gyökerei. A. töméntelen sok katona hamarosan legyűrte és megkopasztotta a tomboló 1 vöröskakast. Egyik részük vizet öntözött, ameny- nyit csak győzött. Még a vékony húsvéti locsolóval versenyző tűzoltóim mpa aötyőgve igyekvő hajtókarja mellé is került belőlük fölösen. Másik részük csáklyákkal kapkodta le a kuriácskák ezalmafedelét. A fantasztikusan szegényes és kevéske belső holmit hordták az égő házakból kifelé mások. Beszorult malacot cipelt pörkölt arccal egy elszánt katona végig a tüze® sikátoron. A kis jószág egymaga elvisitotta azt az egész bánatot, amely a szótalan gerencséri asszonyok barna pillantásából rá tágult a füstölgő, égő romhalmazra. öreg ember régi könyveket vitt az ölében ivalamerre. Két olyan igózetes, szép arcú leányka, mintha álnihás zárdanővetóé kék lettek volna, szövőszék darabjait vitték, csupasz, barna karjukban. Sietni kellett, mert egy-egy kiadősabb vödör víztől, amelyet wi izmos katouakarok rázuhintottak a kuriács* kákra, minduntalan szobába zuhant a me nyezet. így próbáltak megmenteni valamit semmi* vagyonkájukból Szilovenszkó székelyei. Aa akkori tüzérkatona, jelenben e sorok róvója, :■ körülnézett, hogy miben lehetne segiísé* ^ gükre, mit menthetne ő is ebből a tömény: j menthet ellenségből? Akkor látja, hogy társa, - szőkén magas, pápaszemes szudétai német - fiú, brünni tanárjelölt már nagy halom fes- í tett korsót gyűjtött egy megvédett kiskiuia | eresze alá. Ezzel a rokonszenves fiúval már diskurált j néhányszor a népi sajátságokról. Most lelke- ' sen követte őt a hulló pernyébe és elnyelő * füstbe, feltámadó, tárgyára lelt lelkesedés- ; seb Berontottak az izzó zsáknccákba, ingó ? vályogmenye zet alá bújtak s ami szegényes j rokonholmi, festett tányér, szövött terítő, | korsó és ötsó még akadt, együvé gyűjtötték. * Az egyetemes rémületben senki sem törődött velük. Nagy halom mázas cserép volt már együtt egy szép faragott ládafia és szövött holmi tár- j saságában. Akkor egy marcona férfi állt meg j előttük, vödöremelő rúddal a kezében, a me- 5 zőiől hozott meglepődéssel az arcán, a kár- j vallott gerencsériek közül. Felemelte a rudat és lesújtott vele a megmentett edények közé- Csörögve söpörte el a korsókat és tányérokat és elkeseredett hangon gúnyosan bömbölte: ’ — Félre most evvel a szeméttel! Minek ez, aj ha mindenemet hamuvá tette az Isten?! Dühösen csapkodta a gyenge cserépedényt. . ■ a rnázos korsóikat, a színes tányérokat, azzal , : a mozdulattal, azzal a gondolattal, amellyel a jégverte mező magyar gazdája csépeli karóval a lefektetett vetés hírmondóját: — Hadd lássuk Uram, melyikünk győzi I jobban?! A szőke német tudományos bánattal állt a ] iühös ember s a tört cserepek előtt. E sorok ) liadt írója pedig azzal a hangtalansággal, | ímellyel a barnakani gerencséri asszonyok ] ürögtek a rommáégett apró házak közöl ti i :zzó sikátorokban. ráz tat — de Isten nem felejthet. Tartozunk azzal, hogy a kor legnagyobb perében: a töke és munka kérdésében ne várjunk. Kiengesztelő és kibékítő lélekkel éppen az egyháznak kell a kettő közé odaállni 4