Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-01 / 50. (3381.) szám

T>I^CAlAW^ARHrRLai>

1994 március 1,

EMBER ÉS VILÁG

Irta: Kosztolányi Dezső

Harag

Régóta ismertem ötét.

Amikor meg voltam hozzájuk híva, az asz- szony — szeretetreméltó, kedves lélek — mindig fönn ült az asztalfőn, mint a ház úrnője s a férfi alul, a hosszú asztal legvégén, vele szemközt. Közbül a vendégek és a gyermekek.

Sok kellemes estét töltöttem náluk. Emlékszem zajos, vidám mutatásokra is, amelyek kivilágos-kivirradtig tartottak. A nő meg a

férfi túltett egymáson a szívességben.

Később, nagysokára értesültem, hogy már több mint húsz esztendeje nem beszélnek egymással. Valamikor — ki tudja miért — ■összevesztek. Azóta egyetlenegy szót se váltottak. Egy födél alatt laktak a kastélyban, tettek-vettek, utaztak, éltek, öregedtek, fölnevelték öt gyermeküket, egyet el is temettek, de az élet semmiféle változása se tudta fölolvasztani makacs, kőkeményre fagyott haragjukat.

Régimódi regényekben olvasni ilyesmit.

Ebben a haragban azonban nem volt semmiféle gyűlölet. Valójában alig lehetett észrevenni. A légkör baráti volt. Vendégeikkel mind a ketten kezet fogtak, mosolyogtak, de úgy, hogy ki-ki külön szerepet játszott s végszavuk sohase kapcsolódott. Ha az asszony valamiről beszólni kezdett s a társaság fölvette szavát, a férj elnémult, a tányérjába pillantott. Ez történt akkor is, amikor a férj szólalt meg. Ilyenkor az asszony hallgatott el. Tekintetük, anélkül, hogy kerülték volna egymást, nem találkozott. Valami áramzavar volt itt, a lelkek rövidzárlata.

Olykor egyikük-másikuk .megbetegedett. Az egészséges orvost hivatott, tárgyalt vele, de a betegszobába már nem lépett. Mindez az idők során majdnem természetessé vált. Legjobb barát jaitonak se jutott eszükbe, hogy közvetítőül lépjenek föl. Mindenki érezte, hogy ez a két lélek örökre megnémult, meghalt, megsemmisült egymás számára.

Ha nem láttam volna őket közelről, nem érteném meg azt, amit a minap hallottam. Egy főrangú ur meg egy főrangú hölgy is igy élt egy életen át. Amikor a férj haldoklótt, felesége bement hozzá és ott állt, szótlanul, az ágyánál, az áipolónő mellett. A haldokló az utolsó pillanatában odafordult az ápolónőhöz és ezt mondta neki:

— Kérem, legyen sziives, közölje feleségemmel, hogy szerettem őt.

Aztán meghalt.

II.

Dicsőség 1934-ben

Múltkor vidéken bevittek a színházba, hogy megmutassák nekem az előcsarnokát, az újjáépített nézőterét, az aranyozott márvány-Hpil- léreit s az átfestett, remek menyezetét.

Leültünk egy emeleti páholyba. Alattunk az elsötétített földszint, bibor-derengésében a színpad félé figyelő fejeket láttunk, az izgalom, a kíváncsiság suhogását hallottuk s néha egy-egy hahotát is, mely lassú hömpölygéssel hullámzott ide-oda, majd fölcsapott hozzánk, szinte az arcunkba fröccsent.

Megkésve érkeztünk. A harmadik vagy negyedik fölvonást játszották s a cselekmény sebesen vágtatott a kifejlett felé. Az a pillanat ez, amikor a közönség bizonyos cinkos kacajjal üdvözöl egy színpadra rontó kócos, részeg alakot, aki egy ragyogó hercegnőt fűz a karjára, nekünk pedig, akik az egészből egy kukkot sem értünk, olyanféle érzésünk támad, hogy egy családi jelenetbe csöppentünk, vagy egy kávéházi botrány kellős-közepébe, melynek elejét nem láttuk.

Szerettem volna 'valakitől fölvilágositást kérni, hogy voltaképp ml történik itten. De a darabot barátaim közül egyik sem ismerte. A páholynyitogatónő mindössze a címét tudta. Színia p se volt. Miután a függöny általános tapsviharban legördült, érdeklődtem, hogy ki irta ezt a vígjátékot, mely láthatólag nem csekély sikert aratott.

Leballagtunk páholyunkból. Kisérőiin eh- hez-ahhoz a nézőhöz fordultak, akiknek ajkán még ott látszott az alig elhalványult nevetés aranyfüstje. Ezek a vállukat vonogatták. Megkérdeztem egy tűzoltót, egy gesztenyesütő kofát a sarkon, egy rikkancsot. Ők se tudták. Egy kutyát is megkérdeztem. De még a

kutya se tudta. Hat néző keresett egy szerzőt és nem találta.

Az, hogy valaki egy egész estét betöltő, sorozatosan szinrekerülő müvei szerepel, mostanság magánügy, a tulajdon nézői előtt is s a szerző a legteljesebb nyilvánosság fényszórói előtt rangrejtve vonulhat remete-magányába, ismeretlenebből, mint egy titkos drámai ró, aki csak a fiókjának ir.

Csodálatos idők ezek. Hajdan a név röppent föl először a dicsőség árbocára, miint egy

I lobogó. Az Írót emlegették, xninekelőtte még a darabját látták voílina, pusztán arra a hírre, hogy valamit alkotott. Később pedig micsoda lázas találkozás volt, amikor a bemutató tapsiár más estéjén a nézőtér a szerzőt követelte ... a szerzőt... s mámorosam a szivére ölelte. Úgy látszdk, a dicsőség 1904-ben nem ilyen. Adhatják százszor is a darabját, a neve véka alatt marad.

Amiig eképp elmélkedtem, a téli szélviharban szembe jött velünk egy nő meg egy férfi.

Nyomban fölismertük bennük a ragyogó hercegnőt és azt a kócos, részeg alakot, aki a színpadon az imént annyira mulattatta a nézőket. Csakhogy épp lefestették magukat. Odaléptünk hozzájuk és tudakoltuk, hogy ki a szerző. A színésznő nem tudta. A színész egy darabig ráncotgatta homlokát, majd meg- ivakarintóttá fejét és kiejtett egy nevet- Egye- i dűl ő tudta.

D« hangja fölöttébb határozatlan volt. hét, hogy ő is tévedett.in.

Szókép

A férfi arca olyan, mintha egyszerre Ml

zsemlét tartana a pofazaoskőjáJban.

— Dagadt? — kérdezi a feleségétől?

— Valamit — felel az és hátralép, hogy távlatot vegyen hozzá. — Egy gondolatnyit —&! teszi hozzá vigaszt alól ag.

Nem kétkedem e hitvesien jóhiszemű saó* képben, de meg kell állapítanom, hogy az a gondolat, melyre céloz, csak Kanté, Schopen- ] haueré, vagy valami más, roppant-nagy gon- { dolkozőé lehet.

Stavisky, Oustric et Cie

Kalandorok kiskátéja

Mastre Maurice Garcon, a nagy büntetőügy véd elmondja a Prágai Magyar Hírlap munkatársának a franc::a afférok ti£Jk<a!t

Páris, február végén.

„Les grandcs affaired1 — a nagy botrányok valósággal hozzátartoznak Franciaország természetrajzához. Kezdve Dreyfuson és a Panama-ügyije s végezve Staviskytn, ki halála után még két kormányt buktatott meg és meggyilkoltak hekatom- báját állította magának be ros trafóéi emlékül a forradalmi lángokra gyűlő párisi uceán. minden politikai rázkódást (már a nagy forradalom óta, melynek az „affairé du collier“ volt a bevezetője) egy- egy bűnügyi botrány előzött meg. S ha a régi Páris kapuin azt hirdette a felirat, hogy: „Non orbis gentem, nec gens urbem talem habebat“; a harmadik köztársaság a bibliai verset választhatná jelmondatául: „Oportet ut fiant scandala“. S mintha az újabb években még egyre súlyosodnók ez az állapot. Statisztika mutatja, hogy a háború óta a bűnügyek Franciaországon fokozatosan s állandóan csökkennek, hanem a bankosai ás ok száma még nagyobb amáyban növekedik!

.'.tersek kihalnak, megunják a hercehurcát, eset-] mg lekenyereztetik magukat az elveszett összeg* néhány százalékával... A kimenetel mindig a vádlottnak kedvez.

írók és publicisták egész hada koptatja tollát egy-egy ilyen „affaire“-en, mert meg keli adni, hogy a franciák nem tartják titkon az ilyesmit, damem a latin faj jellemző szabadosságával napfényre hurcolnak minden rejtett csalást és vesztegetést, — csak éppen a hivatott jogászokat nem kérdi meg ilyenkor senki. Ezért fordultam a Stavisky botrányból származott politikai zavarok lezajlása után Mai'tre Maurice G-arcon-hoz, a köztársaság közismerten legelmésebb büntető-ügyvédjéhez, ki a következőket mondotta a témáról:

A modern társadalom csalókat tenyészt

— Hatvan év óta, mint a sütő gesztenyék a kemence szóién, oly gyors egymásutánban pattognak fel a pénzügyi botrányok. Terhüket a szorgalmas és takarékos francia középosztály viseli, hasznukat legfeljebb a röpiratirók és a karrika- turisták látják. Minden botrány után szörnyű lárma tör ki, elterjed a napilapok „manchette“-jeiről a törvényhozás két házába és mindenki „az uj idők általános korrupt voltáról11 beszél. Meg kell állapítani ezzel szemben, hogy a korrupció oly régi, mint az emberiség.

— Világos, hogy a pénzügyi, ipari vállalatok és a hitelélet fejlődésével és a politika fölötti elhatalmasodásukkal a bűnözésnek e fajtája aránytalanul fel kellett, hogy szaporodjék. Manapság a legkisebb vállalat is oly összegeket forgat, aminőkre a régebbi idők tőzsénéi neim is gondolhattak; az óriási zsákmány természeteisen erősebben vonzza a kalandorokat is. A spekuláció elterjedése a széles nép- rétegekben bizonyos erkölcstelenséget teremt. Az emberek, akik tanúi, hogy óriási vagyonok miként keletkeznek szerencséből, ügyességből, ngyszólán minden munka nélkül, nem tesznek többé határozott különbséget a megengedett és meg nem engedett üzletek között és nincsenek meggondolásaik pénzt elfogadni látszólag ellenszolgáltatás nélkül, sőt a maguk pénzét is egyre könnyebb lélekkel bízzák kalandorok kezére. A játékszenvedély egyre terjed, a bankok gombaként nőnek ki a földből, semmi sem biztos többé, magának a pénznek, s az államjpapáro'knafc az értéke sem, s aki munkán szerzett pénzét maga hibája nélkül egy napról a másikra elvesztette, könnyen elhiszi, hogy a maradékot ugyanilyen könnyedén megsokasithatja, ha rábízza a szépszavu ál-bankárra, közvetítőre, ügynökre, politikai kulissza-emberre vagy más ciimü iparlovagra, kiknek száma, és minősége már végtelenre nőtt az utolsó évtizedek alatt.-- A bankcsaláshoz nemcsak jó fellépés és ügyesség kell, hanem éles ész is és hatalmas fantázia. Ezért a bankcsalás az iwtellektuelek speciális bűne, s a bankcsalók kétségkívül a bűnözők arisz t r o kr ác i ájá t je len tik.

Biztos recept rajtakapott bankcsalók használatára

— Mire az ilyen csaló ellen beérkezik a törvényszékhez az első feljelentés, addigra az álbankár ■kezére bízott vagyon már rendesen elúszott. A letartóztatás bizonyos erkölcsi elégtételt- ad a kárvallottaknak. de valójában távolról sem jelenti még a bűnös bünhődését. Most indul meg csak a szakértők bevonásával a vizsgálat, mely fáradságos, bonyodalmas, hónapokiig, sőt évekig huzódhatik. A vádlott mindig ugv állítja be magát, mint ártatlan áldozatát a pénzpiac ingadozásának s a hirtelen dekonjunktúrának. Mind a végzetre hivatkoznak, melyet pedig ők maguk hívtak ki maguk ellen, mikor hazug reklámmal levegővállalatot indítottak meg. s mennél tisztábban kiderült állítólagos üzle- letük abszurd volta, annál hangosabb dobszóval csábítottak uj meg uj tőkét a vállalat továbbvitelére, míg végül semmin ő hamis mérleg és egyéb bűvészkedés nem odázhatta tovább a múlhatatlan katasztrófát. Addig azonban szédítő ügyességgel játszanak tőke-emelést és tőke-leszállítást, szindikátusokat alapítanak és trösztöket a semmiből, uj meg uj fantasztikusnál fantasztikusabb tervekkel szédítik a klienst, aki már a pénze után fut — mig végül minden légvár összeomlik és a páncélkasszában nem marad csak értéktelen papír.

— A legnagyobb baj az, hogy a csaló bünhődése nem áll arányban az okozott kárral. A vád alá helyezett pénzembereknek megvan a sablónos védekezési módjuk, mely legtöbb esetben sikerre vezet. A bankigazgató ur a vizsgálati fogságban eleinte fölöttébb nyugodtan viselkedik, s mennél hosszabbra húzza a vizsgálatot. Kivárja, mig a sajtó lármája és a kárvallottak első felháborodása lecsillapodik. Fénykorában mindegyikük szerzett egy csomó összeköttetést politikai vagy kormánykörökben, de most óvakodik visszaélni ezekkel. Az istenért sem nevez meg senkit, szörnyű diszkrét, hanem kerülő utón keres protekciót régi klienseinél, vagy ismerőseinél hálából hallgatásáért. Mindent elkövet, begy ügyét politikai magaslatokra emelje. Adja az önfeláldozót, senkit nem akar kompromittálni, de egyben alattomos kis hirecs- kéket költ, mik ellen ő maga protestál azután a legnagyobb mé Ita t-lauk oniásea.

— Ez a második fázis. Ha ez nem vezet sikerre, jön a betegség. A bankdirektor ur, ki viruló és egészséges, mint a makk, mig látszatvállalatai virulnak, most a légvárak öss ze omo l tán maga is összeomlik, súlyos betegségek fenyegetik a cella zárt Levegőjében, szakorvos vizsgálatát igényli, ezer gyógyszert szed, ájulási rohamokat kap, megindító emberronccsá válik s gyöngesége hamarosan annyira fokozódik, hogy lehetetlenné teszi a kihallgatások folytatását. Amelyiknek elég pénze van, annak rendesen sikerül is a gyűjtőfogház cellájából valamely drága magánszanatórium betegszobájába kerülni, honnan azután, ég tudja miként, szabadlábra és külföldre jut és többé bárét sem halljuk.

— Másoknak sikerül biztosíték ellenében szabadlábon védekezhetnie. Ezekre a szabadság levegőjének csodatevő gyógy hatása van. Minden betegségük mintegy varázsütésre múlik el: mitsem törődve a váddal tíj, s egyre káprázatosabb vállalatokat terveznek, könnyed hanyagsággal vitáznak a kirendelt könyvszakértőkkel és különös tehetségük van teljesen kágobozlhatatlanná zagyváiul ügyüket. A vizsgálat pénzügyi és jogi vitává fajul, a felek a magasabb bankmatézis tételeit viszik harcba; közben évek múlnak el, közbejött uj botrányok elmossák a réginek hírét is, s az ítélet végül általános érdektelenség közepette nevetségesen kicsiny büntetést állapit meg, vagy éppen felfüggeszti á büntetést. Ha azonban kivételesen kér- phleletlen marad a bíró, a vádlott föliebbez, uj per indul meg, újabb évek telnek kell, az egykori

A Be T. K. a csalót

dédelgeti

— Hozzá kell teamünk, hogy a büntetőtörvény- könyv minden., hiányossága' a. bankosa lót részesíti 1 előnyben. Velük szemben a visszaesést ritkán te-8 kin tik súlyos bitókörülménynek, s a büntetlen elő- • életet mindig enyhítőnek veszik, holott az ón érzésem szerint az úri környezet, melyből a vádlott származik, inkább súlyosbító körülménynek volna tekintendő, mert mennél műveltebb es eszesebb az illető, annál inkább elválhatnék tőle, hogy a ki- ; sértésnek ellenálljon és ne bűnözzön.

— A francia büntetőtörvény kodifikálásakor a maihoz hasonló bonyolult bankcsalások nem voltak elképzelhetők. A mai igazgató urak elődei beérték j a pén'zhamisitással. Ugyanezért a napóleoni kódex j a pénzhamisítót halállal büntette, s még ma ás élet-Jj fogytiglaui deportálás jár ki neki. Ezért ritka a.; pénzhamisítás Franciaországban s annál gyakoribb ] a csalás, melynek maximális büntetése a francia ! B. T. K. 405. §-a szerint 5 év, s a sikkasztás, mely- j re a 408. § mint maximális büntetést 2 évi fogházat szab ki. Mióta a bankbetétek alig hoznak ka- I matot, eleik kasztosuk a törvény érteimében csak;] igen rövid szabadságvesztéssel büntethető. Van! abban valami felháborító, hogy a francia törvényi értelmében, aki ellop egy retákült valamely sétálói nő karjáról, vagy az uccán elhajtat egy idegen! automobálal, ha nyakonüt egy rendőrt, vagy betör í egy kirakatba, súlyosabb büntetést kap, mint a j bankár, aki milliókat sikkaszt el valami ügyes mó-l dón klienseitől.

A Pacquement báró komika-imgédfája

— Hogy maga a báróság, s nevezetesen az esküdtszék mennyire érzi a törvények hiányosságát, annak mulatságos példáját láttuk a Pacquement báró esetében. Paequement-et, ki 3-2 milliót kezelt el, Sajóban tartóztatták le, kiadatási eljárás indult meg, s a francia büntetőbíróság kétévi fogházra ítélte. Véletlen gondatlanságból azonban ez a Pacquement báró a bútorait fondorlatos utón kivonta a csődtömegből. E bútorok összértéke természetesen meg sem közelítette a milliót. Ezért a bűnéért a-zonban az esküdtszék előtt kellett felelnie. A bútorok ez elvonásának a 32 milliós sikkasztásához természetesen semmi köze sem volt, de az esküdtszék, felháborodva az előző enyhe bírói ítélet fölött. Pacquement bárót e visszaéléséért — tiz esztendei kényszermunkára Ítélte Ezúttal valóban a nép szava átélt, s. a drákói verdikt nagy tetszésre talált mindenütt. Ez a példa egymagában elég leibet arra, hogy törvényhozóinkat bűn tetőtörvénykönyvünk 405. és 408. §§-aimak no- vellálására incse. Benedek Károly*

— Alapy Gyula beszámolója Ekeosen. Kch

maromból jelentik: Ekecs nagyközségben aj országos keresztén yszooialista párt helyi szervezete népes tisztújító-gyűlést tartott. A lel-* kés lefolyású gyűlésen ár. Alapy Gyula tar- tománygyülési képviselő főleg az általános gazdasági helyzetről tartott beszámolót. Der«i finyák Gusztáv titkár felszólalása után egyhangú választással megválasztották a tisztikart. Helyi elnök lett Lukovics József, alelnö- j kök Németh Vince és László János, titkát Csáp is József, jegyző Lukovics Béla, pénztáros ifj. Németh Vince, s ellenőrök Köles Gyula és Luikovics László.

4