Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-25 / 71. (3402.) szám
17 ;f ■ . . ^ ..... . %«GH-MAGÍ33lHníMI> ASS1ÚHU6K £APAA bán, kávéháwtfkban, vendéglőkben találkoznak, óráik hosszat sétálnak a Spree-parton —> és Strindiberg minden éjszaka, amikor elválik a kapuban szerelmétől, berohan egy közeli kávéháziba és oldalas leveleket ir barátnőjéhez. Uhl Frida ekkor huszonegy év es volt és Strindiberg nagryvenbárom.., VfMinden magyar otthonban sílegyen egy magyar sarok! A magyar népművészet alkotásai minden lakáskörnyezetben díszítő hatásúak ■ Spolarich László a magyaros ízlésű lakásberendezésről Budapest, március 24. (A P. M. H. mamikatársá- .) A Prágai Magyar Hírlap hasábjain már több ■en beszámoltam arról az örvendetes mozgalom- , amely a magyar népművészeti értékek meg- nfését és ezzel a nemzeti érzést ugv szolgálja, • ?y öltözködésünkben, ruházkodásunkban érvénye- dtsük a magyaros ízlést, használjuk fel a nép. nüvészet kincsesbányájának drága ékköveit ízzel teremtsük meg a magyaros divatot. Beszéltünk a Muskátli című magyar kézimunka ujság- k március elsején a budapesti Városi SzinMz- a rendezett gyönyörűséges divatbemutatójáról, elynek sikere olyan átütő erejű volt, hogy máris 17-én meg kellett ismétel™ s a. mozi heti ma- ar híradója utján diadal útra indult, a vidéken is. A magyaros öltözködés nemcsak szímbo'um. ha. nem gyakorlati értékű tett. őmozditja az iparmű vészetet. uj szánt visz a .ros és falu életébe s ezzel kiihat az idegenforga- mTa is és sokfajtáju foglalkozást szerez a. ma- •ar iparnak. Külső lényegünkhöz azonban nemcsak a ruha., öltözködés tartozik, hanem a közvetlen körnve- •t, az otthon is. amelyben élünk, a lakás berende se, a bútorok, a diszitések. a kert. Csak térin é- etes, hogy az a mozgalom, amely nemzeti megállást hirdet a külsőségekben is, nem állhat meg isztán az öltözködésnél, hanem ki kell terjeszted, e egész napi életünkre. Legyen magyaros az öl- iziködésünk, a beszédünk, a vigasságunk, a dal, it énekelünk, vagy amit hallgatunk, a tánc, mit jaimk járnak, az ott/honunk, mert a magyar nép- üvéezet alkotásai olyan csodálatos remekek, ygy a külföld is ismeri,1 becsüli s el van ragad-1 ntva tőlük. Tegyük magyarossá otthonunkat — ez az a fé- la, amirőil elbeszélgetünk Spolarich Lászlóval, a lagyar állami női ipariskola, igazgatójává]. • i^mr Sajnos, bútoraink kiválasztásában, megtór- ©zésében a magyaros Ízlést nem igen érrényesit- et.jtlk, mert a tervezett' bútorok, olyan. drágák, egy a mai viszonyok között, megfizetni nem tudók. Be kell érmünk a bútoripar gyánszerü termőiéivel, amelyek a legtöbbször sablonosak és nem . magyaros ízlés, hanem a modernség és gyákor- atiafeság 'szempontjainak jegyében születtek. De a gyári bútorokkal berendezett otthont is köny- nyü szerrel magyarossá lehet tenni . mi ezt a. gondolatot propagáljuk. A megoldás •zinte kézen fekvő, csak az kell hozzá, hogy a női cezek tudását használjuk fel, női kézimunkákkal •a,kjük tele otthonunkat. Csupán egy dolog a fon- ois. E diiszitőmunkánk olyan legyen, amely a cél- iák megfelel és művészi becsű. A magyar népművészeti hímzések olyan magas művészi értékűek, hogy minden környezetben díszítő hatást fejtenek ki. A legmodernebb csőbutorobon elhelyezett magyar nép hímzések nemcsak hogy nem bántóak, hanem jól összeválogatva a ceőbutorolk hidegségét s vonalainak merevségét, lágyítják, gazdaggá, meleggé, kedvessé teszik a máskülönben kimért, hideg s gyáriiparszerü esőbuitorzatot. Egyszerű kísérlet 6 mindenki meggyőződhetik, hogy modem festett bútorokhoz a magyar néphimzés kitűnő hatású, mert az egy színben tartott festett bútorokat kellemesen élénkíti. A kemény fatámlákat vagy faüléseket, egy-egy odadobott párnával használhatóvá s széppé varázsoljuk. De az igen kényes fényezett bútorokon elhelyezett magyar népművészeti termékék sem hatnak parasztosan, mert rendkívül művészi beccsel bárnak. — Ha talán valaki azt mondaná, hogy a sajátunkkal szemben érzett elfogultság, nemzeti dicsekvés beszél belőlem, akkor rá kell mutatnom arra, hogy a magyar népművészet termékeit külföldön sokszor jobban értékelik és becsülik, mint mimagunk. Ennek igazolására egy jellemző s talán kevéssé ismert esetet mondok el. Egy Goüld nevű előkelő amerikai selyeangyáros saját yacktján áthajókázott Európába, hogy Ízlésének megfelelő himzési munkákat keressen. Amerikai szemmel nézte végig Európa nemzeteinek gazdag népművészeti kincseit s azt nézte, hogy milyen minták lennének az ő közönsége számára a legmegkapóbbaik. Itt állapodott meg s boldogan merített a színes magyar nóphknzésekbőL Bátor és merész, minden szabály ellenére is művészi hatású a magyar kézimunka, amely szabadabb, nyíltabb formáival s rajzi szépségeivel kiánutatiható hatással volt a szomszédos népekre is. A kun hímzés a kínaival mutat rokonságot, a kalotaszegi írásosnak csak az indus népművészetben van megközelítő mása. — Milyen kimeríthetetlen kincsesbánya áll rendelkezésünkre otthonunk széppé és magyarossá tevésére! A színes hrmzésekire itt találjuk Sárközt, kifinomult s elemekben végtelenül gazdag főkötő hímzéseivel, Kalotaszeget, pompás írásosaival, a Szilágyságot keresztszemes hímzésed vei, a csodálatos színes mezőkövesdi hímzéseket, a szinte feledésbe menő kun hímzést, a pozsonymegyeit, somogyinegyeit s a székely hímzéseket. Ott vannak fehér hímzéseink, amelyek minden környezethez, minden bútorhoz simulnak. A boldogi himzés' tele van a legváltozatosabb szépségekkel.. A fehér alapon likacsos s lapos himzés váltakozásával csodálatos szépséget tud elérni. Van miből meríteni! — Azt a tételünket, hogy a magyar kézimunka minden környezetbe illik s művészivé meg magyarossá teszi a lakást, ■ az állami nőipariskola a múlt. tanév végén tartott kiállításán igazolta be. A Képes Hét rendelkezésére bocsátók néhány felvételt erről a kiállításról, hadd győződjék meg a P. M H. olvasóközönsége is tételünk Igazságáról. Egy egész emeletet foglalt el intézetünkben a kiállítás. amely iránt olyan érdeklődés mutatkozott, hogy 3000-nél több látogatónk volt. A legkitűnőbb iparművészeink elismerték, hogy a. hamisítatlan népművészet minden miliőben kifejti diszitő hatását. — A magyar otthonnak nemcsak esztétikai értéke van. hanem ki kell hangsúlyoznunk rendkívüli nevelő hatását. Prága, március 24. Kerek negyven esztendővel ezelőtt, az egyik meleg márciusi éjszakán Hermann Bahr összetalálkozott az „Unter den Lindenen" Strindberggel. Strindiberg karon ragadta barátiját és ómákhosszat járkált vele Berlin mély éjszakai csőmbe merült uocáin és egy fiatal bécsi lányról áradozott. A fiatal lány Balhr földije volt és a századvégi berlini művészvilág egyik legszebb tagja. A fiatal Frida Utol, Bécs híres kritikusának, Uhl udvari tanácsosnak a lánya. Bahr laptudositó volt Berlinben és másnap táviratot adott fel lapjának, amelyben világgá röpítette Strindiberg és UM Frida eljegyzésének hírét. Bahr vicce azonban egy életre megpecsételte egy asszony életét, a viccből regény, sőt tekintettel arra, hogy Strindbergről van szó, rémregény lett. Ami ebben a házasságiban fájdalom és borzalom volt, azt Strindberg irta meg, ami azonban líra és szerelem volt benne, csak most látott napvilágot. Strindberg felesége még él, a Salzkammergiut hegyei között egy magányos villában tölti éveit, Strindberggel való regényét most irta meg. A könyv, amely először svéd, majd néhány nap előtt francia nyelven is megjelent, arról a négy hónapról szó, amely Strindlbemggel való megismerkedésétől egészen Hermann Bahr viccéig — a hel- golandi esküvőig terjed. Amikor az öreg Uihlnak elmondták, hogy lányát eljegyezte a század költőfejedelme, az öreg szomorúan csak annyit mondott. — Nos, ami engem illett „Az apa" szerzőjének szívesebben adtam volna egy irodalmi dijat, mint a lányomat... EGY HAJNALI BESZÉLGETÉS A regény hősnője hmszonegyéves volt, amikor Strindiberg megpillantotta. Ulhl Frida alig volt négy éves, amikor szülei elváltak, apja villát épitetett Mondseeben és a kis Frida ott nevelkedett egy cselédlány keze alatt. Később zárdába került, volt Németországban, Franciaországiban, Olaszországban, Angliában és végül mikor elhagyta a zárda falait, máról-holnapra lerázta magáról a zárdái nevelés minden emlékét és olyan A magyar társadalom minden rétegének otthonában legyen egy magyaros sarok, ami a növekvő ifjúság szeme előtt áll. Ez a sarok ki fog hatni a kialakuló iparművész nemzedékre, sőt nagy hatással lesz a képzőművészeit kialakulására is. Minden művész művészi egyéniségének kialakulására az otthonában előfordult családi képek, a hazai tájék, az udvar, a szülők s a hozzá kötött fogalmak döntő befolyásnak. Ahogy a magyar népzene megtette hatását és világviszonylatban olyan elsőrendű erőket nevelt, mint Hnbay, Dohnányi, Bartók és Kodály, úgy a magyar népművészet is ki fogja fejteni ilyenmódon nemzet-, egyén- és művészet nevelő hatását. E zenei nagyságok soha sem emelkedtek volna olyan magaslatra, mint amelyen állanak, ha a magyar zene nem csengett volna dajkájuk s édesanyjuk ajkán s ha a magyar dal nem szőtte volna be gyermekkorunkba csodálatos nemzeti muzsikáját. — Az aszfalton szaladgáló, kávéházban ülő iparművész nemzedéktől ily újító munkát nem várhatunk. Uj nemzedéknek kell nevelkednie a magyaros otthonokban, de épen ez a nemzedék helyes nevelése érdekében szükséges, hogy a magyar népművészetet hamisi- tatlanu] vigyük be lakásunkba. pályát választott, amely, legalább is ebben a korban, még jóháziból való fiatal lányok számára meglehetősen szokatlan volt. Elhatározta ugyanis, hogy szimházi kritikus lesz. Mint újságíró kezdte még működését a fiatal lány, Berlinben. A választás nem volt rossz, mert hiszen a múlt század vége felé Berlin volt az európai színpadi forradalmak központja. Minden bemutató forradalmi esemény volt, ezeken a berlini színházi estéken vívta meg nagy csatáját a német naturalizmus. Sudermann „Heimatjának" bemutatóján ismerkedett meg Strindberggel a fiatal kritikus, A bemutató után az egyik berlini irodalmi szalonban — akkoriban tele volt Berlin ilyen irodalmi szalonokkal, amelyekben a kor divatos szellem,] irányai és divatos írói adtak egymásnak találkozót — hajnali háromig ült együtt Strindiberg Fridával a házigazda könyvtárszobájának egyik sarkában. Ez a hosszú és meghitt beszélgetés örök nyomott hagyott a fiatal lány lelkében. Strindberg azonban szokása szerint másnapra elfelejtette uj ismerősét... A NEGYVENÉVES FÉRFI ÉS A HÚSZÉVES LÁNY Egy hónap múlva találkoztak újból össze s akkor Strindberg nem ismerte meg a fiatal lányt. Strindbergre vall, amit erről a különös megismerkedésről egyik későbbi levelében ír. Szerinte első pillanattól kezdve halálosan beleszeretett a fiatal lányiba, akit attól a perctől kezdve nem tudott elfelejteni, mindenütt kereste, félőrülten hajszolta színházakban, kávéházakban irodalmi szalonokban és nem tudta megtalálni... Köziben természetesen többször is összeakadt Fridával és mikor végül a lány elébe állott é-s megszólítótta, akkor sem ismerte meg. Pedig már saját bevallása szerint egy hónapja hajszolta és nem tudott másra gondolni, esak őrá. „ Attól a perctől kezdve, hogy uijból találkoztak, valóiban nagyon élénk barátság fejlődött ki közöttük. Strindberg úgyszólván minden nap együtt van fiatal szerelmével képtárak-. Egy démoni szerelem Strindbergné emlékiratai az „Inferno" Urai élői át ékár ól A KÉRŐ Végre méfláas végén megérkezett Strindberg levele, amelyben megkéri a fiatal lány kezét. A könyviben számos Strindberg levelet közöl a szerzőnő, ez az egy levél azonban hiányzik. Frida Ulhl azonban azt Írja, hogy a legszebb ée a legköltőibb levél volt, amit valaha Strindbergtöl kapott. Annak ellenére, hogy aligha-volt költő, akinek olyan szomorú tapasztalatai ée olyan lesújtó véleménye lett volna a házasságról, mint Sitrindbergnek, ebben a pillanatban mégis azt az elvet, vallotta, hogy a házasság ugyan ide jót múlta és nehézkes intézmény, mégis az egyetlen lehetséges forma, amin belül férfi, nő és gyermek együtt élhetnek. Természetesen még hosszai volt az ut a házasságig, hiszen sok olyan kérdést kellett tisztázniuk, amelyeknek tisztázása nélkül, nem lehetett házasságot kötni. A fiatal pár élete ebben az időben az úgy* nevezett, „fekete malac" asztaltársaság tagjai között játszódott le. Ez az asztaltársaság volt a kilencvenes években Berlin leghíresebb nüivészkompániája. Tarka, nemzetközi társaság volt, amely sokkal inkább illett a századvégi Paris, mint Berlin változatlanul kispol- gárias világéiba. Strindlbergnek azonban ez a kispolgáriasság ebben a pillanatban nagyon jól jött. A költő elég sokat keresett, de mégis rossz anyagi viszonyok között élt, mert nem tudott bánni a pénzzel és állandó jövedelme nem volt. A társaság egyik tagja egy gazdag fakereskedö támogatta havi százötven márkával. Strindiberg mindenesetre nehezen tudott volna arra az obiigát kérdésre, hogy „el tud-e ön tartani egy asszonyt?" — kielégítő feleletet adni. S hozraá Strindberg meglehetősen félszeg volt, úgyhogy vonakodott a lány apja elé állni és csak hosszas rábeszélés után emberelte meg magát annyira, hogy levelet irt Uhl udvari tanácsoshoz és megkérte tőle lánya kezét, Strindberg levelével egyidejűleg futott be a „Wiener Zeitung" szerkesztőségébe Frida nővérének levele is, amelyből Uhl szerkesztő ur tökéletesképet alkothatott magának a kérőről. Ebben a levélben a következő érdekes jellemzés olvasható Strindbergről: „Strindberg alapjában véve rendkívül előkelő természet, jó a gyengeségig. Amit a szive mond, az arany, azonban sajnos az agya tele van zavaros, őrült ideáikkal... Nem tud se a kiadókkal, se a színházigazgatókkal tárgyalni. Ezért eddig úgyszólván semmit sem keresett. Egész sereg kész munkája van otthon az asztalfiában, mert hiszen folyton rendkívül szorgalmasan dolgozik és nem tudja, hogy mihez kezdjen kész dolgaival..Igazán aligha adhatott volna valaki közvetlenebb és mégis hibátlanabb képet a tizenkilencedik század egyik legnagyobb költőjének emberi alakjáról, mint ez a levél. AZ „INFERNÓ" KAPUJÁBAN A házasságnak sok akadálya volt. Többek között az is, hogy Strindberg nem tudta beszerezni a válásáról szóló okiratokat. Végül is elhatározták, hogy Helgolandra mennek megesküdni. A kis sziklasziget, három évvel azelőtt szakadt el Németországtól és angol jog szerint minden különösebb dokumentum nélkül meg lehetett kötni a házasságot. Helgo- land-szigetén keltek egybe Frida Uhl és Strindberg. Az esketési szertartás során a pap a következő szavakat intézte a menyasszonyhoz. Fogadja meg, hogy soha más gyermekét nem fogja szive alatt hordozni! A felszólítás annyira lázba hozta Sírin db erget, hogy komor ünnepélyességgel kinyújtotta kezét, ujjait ráfektette a biblia forlelérc é- a kínos németséggel, fogadalmat tett, hogy soha más gyermekét nem fogja szive alatt hordozni. Frida természetesen nem tudta elfojtani a kacagást s ez volt az első konfliktus közöttük. Innen már csak alig néhány mosoly vezetett Strindiberg „Infernojának" küszöbéig. Itt lezárul ennek a különös szerelemnek regénye. Strindbergné a második kötetben meg fogja imi egy asszony tollával azt a házasságot, amelyből a nagy svéd iró egyik leggyötrelmesebb regényét az „Lmfernot" irta.
