Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-22 / 68. (3399.) szám
TMGM-MAG'ksn-HTKMff iotfi űf& MMfe$zciéte 7da>: ketdauec Hál Ha gazdag ember lennék, gyönyörű és célszerű ajándékot küMenék minden agák agájának, a rettenthetetlen Zérónak, aki egyesek szerint most tölti be százötvenedik születésnapját, mások szerint százhatvanöt éves: ajándékot küMenék neki, mert e hónapban nősül meg tizenegyedszer és egy deli negyvennyolcéves szüzet vesz el. Nincs pénzem, húszadika körül járunk és ezért csak ezt a néhány sort küldőm szeretettel Zoronak, akihez különös érzelmek fűznek, amióta úgy Írnak róla az irgalmatlan kezű lapok, mint akár egy skót tavi szörnyről. Százötvenéves, mondják és igazolják számos felülvizsgált okmány- nyál. Úgy hat ez, mint egy Jőkainregény és az álmélkodó nyolcvanas csecsemőknek megered a nyála. Ha ez a török, aki ott volt a „mohácsi csatánál", most nősül tizenegyedszer, mért ne élhetnének ők is még néhány évszázadocskát? Amit egy aga tud, azt tudja más is, annak ellenére, hogy az agák éppen Jókai jóvoltából legendás színben tűnnek fel. Csak nemrég ünnepelték Amerikában, mint hajdan Einsteint és joggal, mert az nem nagy dolog, hogy tér és idő relatív, ha nem vonatkoztatom az emberi életre, hanem csak a kozmikus létre, de nagy dolog az idő relativitását önmagán úgy bizonyítaná, mint ez az aga, aki egyszerűen elvonatkoztatta magát a saját testétől. A televízió és a lochnessi szörny koráiban mór az sem csoda, ha valaki másfélszázadot teljes egészségnek örvendve él le és elmondhatja magáról, hogy már öreg fiú volt, mikor Goethe megszületett. Mi az neki, aki nem veszi komolyan a természeti törvényeket? — Annyira nem, hogy újra nősül és sürgőnyi- leg arra kérte a török kormányt, hogy emelje fel ez alkalomból évi nyugdiját, mert a változott valutáiig viszonyok közepette a régi piaszterekből nem tud eltartani egy fiatal menyecskét és nem tudja úgy kielégíteni az igényeit, hogy hűséges maradjon hozzá. Ezt a török kormánynak be kell látnia és ha én lennek Mustafa Kemal, akit a Ghazi-nak neveznek és bölcseségét csodálják, meghívnám magamhoz ezt a különös agát, aki már a nagy Szolimánt jótanácsokkal látta el és megkérdezném, hogy hát mért is nősül egyre-másra és meddig szándékozik még ebben a mederben folytatni másfél századdal ezelőtt megkezdett rendszertelen életmódját? A jó pap holtig tanul, de egy aga, aki. nem hal meg soha, úgy látszik, soha sem tanulja meg, hogy milyen más az asszony a menyegző előtt és után, és nem törődve háremi tapasztalataival, tizenegyedszer is glatt beszáll. Nagyon bölcs bölcseséget remélnék Zoro agától hallani, aki nem hiszi el és megmosolyogja az utszéli (igazságot, hogy a® asszony mennyei kincs, amely jó, hogy ha van és jobb, hogy ha nincs. Az egyetlen kompetens ember Zoro: ő tudja, hogyan jár a férj ezzel ée azzal a típussal, a szende és a temperamentumos asz- szonnyal, szőkével és feketével, ő túlélt minden asszonyt és nem is kékszakáll, hanem rendes nyugdijáé, ö túlélt minden kormányt és megmaradt csendesen mosolygó hadastván- nak, aki a stambuli rokkant dalárda első baritonistája és akinek egy kis amerikai reklám- turné olyan, mintha átmész Prágából Kolinba a Kék Nyíllal, öt nem izgatják a repülőgépek, az ő egyensúlyát nem bolygatta meg a világháború, ő felkészültén várja, hogy Törökországban és az egész világon hulljon le a fátyol a dolgokról, miután parancsra lehullt a török asszonyok arcáról ée nem dóit össze a világ. De ha nem hűül le és marad minden a régiben, Zoro aga ezt sem bánja, mert tudja, hogy semmi uj nincs a nap alatt és a nagy változások mitsem jelentenek. Talán ez minden bölcsesége és talán ezért nősül tizenegyedszer, nem halált, de életet megvető nyugalommal és nincs válság, amely ebben a szándékában megakadályozná. — Amerikában gyűjtött jó egynéhány piasztert és most uj életet kezd. Igaza van. Ha bírja, igaza van, hiszen csak az írás szavát követi, amely szerint nem jó, ha egymagában él az ember. Persze, azokról, akik százötven évesek, az írás nem nyilatkozik, mert felteszi, hogy ilyen agák már nem nősülnek, ezeknek nem kell tanács, sem pro, sem kontra. Zoro azonban, agák és bégek nagyszerűen kimaUtolsó kívánságához képest, pompa nélkül temették el Sixtus herceget, „a francia béke nagy munkását" A családtagok kézfogással fogadták a nép részvétét Moulins, március 21. Bourbon Panna Sixtus herceg temetése a halót tutolsó kívánságának megfelelően a legnagyobb egyszerűséggel, minden pompa nélkül ment végbe. A herceg koporsóját uralkodók és hercegek jelenlétéiben helyezték el a eouvigny-i kriptában, de a rokonok is tiszteletiben tartották megjelenésükben az elhunyt utolsó akaratát. A kriptában négy sor gyertya ég és ingadozó fényük különös világítást ad az ezüstkoronóval hímzett fekete lepelnek ée a hároan liliommal díszített cimertartónak. Délelőtt tiz óraikor kezdődik a szertartás az orgona hangjai mellett. A kórusban megjelent Mgr. Gonon, a moulinsd érsek, papi kíséretével lassan halad előre a kápolna hajójában és megáll a küszöbön. Kocsikon érkeznek az elhunyt herceg hozzátartozói, mély gyászba öltözve érkezik elsőnek Zita exkirályné Izabella főhercegnő kíséretében, mellettük haladnak a Luxemburgi herceg, Habsburg Ottó, Rémé, Lajos és Kajetán hercegek, a Bourbon család tagjai. Közöttük halad belga tüzérségi egyenruhájában Bourbon Xavér herceg. A kápolna oldalhajójában felhangzik a kórus és megkezdődik a gyászszertartás. A kórus a ,.Dies irae“-t, majd Gounod ,Ego s*um‘-ját énekli. Az érsek gyászbeszédében rövid, lapidáris szavakkal adja meg az utolsó tiszteletet az elhunytnak: — Kiváló francia volt, jobban szerette Franciaországot mindenki másnál. A francia béke nagy munkását gyászoljuk benne. p Mielőtt a herceg holttestét a kriptába sülyesz- tik, a Bourbon-család a régi tradícióhoz híven a koporsó elé szólítja mindazokat, akik részt- vesznek a gyászban. Egymásután járultak a koporsó elé a megjelent ■méltóságok, azután pedig az ismeretlen résztvevők, a köznép jelenlevő tagjai és a gyászoló családtagok valamennyikkel kezel fognak. Pouchard abbé utolsó áldást mond, azután a koporsót lassan leeresztik a kriptába. „Szlovenszhói" kézimunkák — Japánból Prága, március 01. A Vécémi Ceské Slovo jelenti, hogy az utóbbi időben megakadt a szlovemszkói népművészet termékeinek az amerikai piacon való értékesítése. Most sikerült megállapítani ennek a váratlan jelenségnek az okát. Megállapították, hogy bizonyos japán kereskedő egész gyűjteményt vásárolt Csehszlovákiában a legválogatottabb szlo- venezkói kézimunkából, de úgy, hogy minden mintából csak egy-két példányt vett föl gyűjteményébe. Az itteni munkáikat aztán Japánban olcsó japán munkaerőkkel utánoztatták 8 az utánzatokkal elárasztották az amerikai piacot. Az utánzatokat persze eredeti csehszlovákiai kézimunka gyanánt adják el. Ráadásul a szokásos japáni dömpingáron kínálják, úgy hogy az eredetit versenyképtelenné teszik. így ütötte ki a japán verseny a gyetvai és Modor- és Pöstyén-vidéki szlovák asszonyok kezéből azt a kis falat kenyeret, amit kézimunkával az amerikai kereslet folytán szerezhettek. ftegétity Ida: faiiU BaldwU% m — Hát ezeket hová visszük? — A Hadirokkantat Kórházéiba — válaszolt nyugodtan Mire. Lorrimer és megadta a címet a sofőrnek. Lorrimer egy hosszai percig nem tudott szólni. Aztán kínlódva nyögte: — Oda nem... oda nem toidok menni... — Nem kell bejönnie, ha nem akar — mondta Mary Lón. — Megvár bennünket kint Rodgersszel. A hangja barátságos volt, de kicsit hűvös Lorrimer nem felelt. A hosszú autőut alatt némán küzdött magával. Sötét emlékek szállták meg. Nem tudja megtenni. Elviselhetetlen volna. Embertelenség ilyet kívánni tőle! Hiszen ő el akarja felejteni... És mégis, meg kell, hogy tegye, akár képes rá, akár nem. Makacs, sértett önérzete követeli, hogy megtegye, hogy megmutassa ennek a lánynak: mégsem olyan gyönge, mégsem olyan gyáva, mint amilyennek tartja. És bement velük a kórházba, a kopár, vissz- hangos épületbe, ahol fertőtlenítők szaga kóválygott és a fehérre meszelt falak ugy álltak, mint íratlan emléktáblái a türelem és szenvedés néma hősiességének, a halál és a gyógyulás ismeretlen csodálnak. Keresztülment a*, első kórtermen, Mos. Lor-, rimer, Mary Lou és Rodgers nyomaiban. Keresztiül ment rajta és nem nézett se jobbra, se balra. De... emlékezett. Hirtelen env hangot hallott: — Lorrimer hadnagy uir! Fátyolos, megtört, összezúzott hlang. A tü dőbeíegek kórtermében voltak, ahonnan a hegyádéki szanatóriumba szokták szállítani a betegeketLotrrimer összerezzent, megfordult • •, és megállt az egyik ágy mellett. — Mac! — Én vagyok az, saját személyemben! Hol járt, hadnagy ur? Próbáltam Írni önnek, de azt hiszem, rossz óimén kerestem. Remek színben van! Ez aztán a csoda! ördöge van, hogy ilyen ép bőrrel szabadult! Sötétbőrü, elképesztően sovány fiú volt, szinte csak árnyék, nem élő ember. De a szeme maga volt az eleven élet, a mosolya csupa humor, csuipa hősies bátorság. — Anyám... Delight!... — szólt Lorrimer bizonytalanul, mert az előtte haladó kis csoport is megállt és odafordult. Az 6 hangja is megtörtén csengett. Ez volt „Mac", Jimmy McEwan, a legjobb bajtárs és a legjobb monitőr, aki valaha a felhők fölött Járt. Mrs. Lorrimer visszajött az ágyhoz és Mary Lou követte. Kezet fogtak az ijesztően sovány, de kitűnő kedélyű fiúval, akit Lorrimer bemutatott. Aztán tovább mentek, hogy szétosz- szák ajándékaikat. Travers pedig leült Mac ágyára, hogy feleljen, vagy legalább is felelni próbáljon mind a százezer kérdésre, amit Mac egy szuszra hozzá intézett. — De ragyogó színben van — mondta Mac; — emlékszik-e arra, mikor? ... Hát arra, amikor? ... Meg a régi jó masinára, amin annyit jártak a fellegekben • •. arra, amelyiket Mac „Repülő Haragnak" keresztelt el?-.. Mi történt Parkes kapitánnyal? ... Hát Smittyről hal lott-e valaha ? ... És még vagy ezerfélét kérdezett hirtelenében Jimmy McEwan És Lorrimer felelt a kérdéseire, először nagy erőifeszi Lés árán, később egyre természetesebben. Macnak nem szabad látnia, hogy valami nincs nála rendijén. Magáról csak annyit mondott neki, hogy vidéken lakik. Majd egy óra hosszat maradt Mac mellett. Mrs. Lorrimer és Mary Lou elbeszélgettek a többi beteggel és türelemmel vártak, amíg Lorrimer megadja a jelt az indulásira. Végül felállt és lenézett a keskeny, fehér ágyra, belenézett a magányos, bátor férfinek élénk, megindult arcába. Tüdőbeteg — és nyomorék .. • és ... nevet! Bucsuzáskor Lorrimer megígérte, hogy gyakran eljön meglátogatni. De különben is érintkezésiben akar vele maradni és Mac mindig írja meg neki, ha valamire szüksége lesz. A szanatóriumba utalás dolgában is el fog járni Lorrimer, ha pedig nem sikerülne a dolog, majd más megoldást talál. Az autóban az volt az első szava: 10B4 március 22, eatttButftfc gasió egyénisége ugy gondolkozik, mint Bér* nard Shaw, aki nevet Matuzsálemen. Zoro ai amerikai Prentíce Mulforddal vallja, hogy meghalni ostobaság és senki sem hal meg ha igazán nagyon akarja az életet. Irigy nyolcvanasok arra törekedték, hogy tavi szörnnyé és uborkaszezónb éli kacsává dévai válják Zorot, mondván, hogy vagy neon léte zik egy ilyen ember, vagy ha létezik, legfeljebb nyolcvan. Nos hát, Zoro, aki nem engedi, hogy elrontsák a boltját, most maga Jelentkezik éa bizonyít: egy nyolcvan éves nen nősH, annyi biztos, pláne, ha már néhány feleséget konzumált, viszont ebben a korbar csak az nősül könnyű szívvel, aki már túl var a százon és újra kezdte az életet, mint Zoro A pompás baritonista aga egyébként nen szeré®ytélén. Vannak férfiak, akik náiukná ötven évvel fiatalabb lányt vesznek feleségül a mértékletesen bölcs Zoro ezzel szembei csak száz évvel -fiatalabb menyecskét veze áltálhoz. Az ő koráiban kivételes törvénysze rüségek érvényesülnek és ez a száz év kü lönbség meg se kottyan. El keli hallgatni' minden irigységnek: ez a vőlegény ziccer éí treffer minden pesszimistával szemben éí nem marad más hátra, mint szívből jövő sze rencsekivánatokkal elhalmozmi az ifjú párt Ahhoz kétség nem félhet, hogy a török kor mány fel fogja emelni a nyugdijat, de viszont előre bemondom, hogy a fiatalasszon] ne reméljen semmit: ne remélje, hogy Zor< halála után egy valamivel fiatalabb, mond jóik száz éves sihederrel zavartalanul élvezn fogja a felemelt nyugdíj felét, amely a özvegynek kijár, mert Zoro még igen sokáig lesz a stambuli rokkant dalárda első barito nistája és alig történhetik vele más, min hogy az idők folyamán baritonból át fof transzpomálódni a hangja basszussá. Ha v. megtörténne, ami azt jelentené, hogy Zort kezd meg komolyodott férfikorba lépni, letee; mai könnyelműségéről és negyvennyolc éve szűz helyett talán ötvenkét éves liliomot fő* feleségül venni, amely alkalomból újra fel emelik a nyugdiját. Ez a csábító és ígéretes jövő. A jeles mindössze százötven éves és a jelen nősül Tiszta szívből és irigység nélkül azt kivánjul a rendkívüli agának, hogy tizenegyedszer i legyen oly boldog és megelégedett, mint as eddigi tiz esetben, meri hogy boldog volt, bí zonyitja ezzel az uj házassággal. Igaz ugyan hogy öreg ember nem vén ember ée piám nem vén, ha alig pelyhedzik a bajusza, mini Zoro agának, akinek csak azért nem nőtt be a fejelágya, mert nem bolond, csecsemőket- bán meghalni, mint a legtöbb ember, aü meghal, mielőtt megtudhatta volna, mit jeleni tiz feleség, leszámítva a tiz háremet Talár ez a tizenegyedik megtanítja arra, amirí hétköznapi férjek első házasságuk első hété ben rájönnek, de ezt nem kívánom Zoronak mert talán elmenne a kedve az élettől és kái volna, ha egy kis félreértés miatt oly zsengí korban meghalna, mikor arra predesztinált hogy miég eléljen néhány évig. Szeretettel é tisztelettel kívánom neki, hogy ne jöjjön ri erre, hanem legyen boldog uj házassága is — Nem tehetnénk meg azt, hogy kivisszül innen és szanatóriumba szállittat.jrk? Aa ápolónővel már beszéltem a dologiról. De talán visszamennék és beszélnék a főorvossá is. Ha legkisebb lehetősége van is a gyógyít lásnak... akkor talpra kell állítanunk. Áztál munkát kell keresnünk neki... állást, meg élhetést. Mac a legnagyszerüblb ember... Mrs. Lorrimer érezte, hogy könnyek szorongatják a torkát és Mary Lou szeme is fátyold volt. Még sohasem látták ilyen lelkesnek ilyen önfeledtnek — Mrs. Lorrimer azótí nem, hogy hazatért a háborúból, Mary Lou pedig egész ismeretségük alatt soha. Mac kitűnő orvosságnak bizonyult. Arról pedig maga Travers gondoskodott, hogy Macnak bőven jussom a karácsony örömeiből. Mikor hazaérkeztek és egy pillanatra egye dűl maradt Mary Louival, Travers nagyon egyszerűen mondta: — Köszönöm, amiért rávett, hogy magukkal menjek, Delight. Egy millióért el nem mulasztottam volna, hogy Macikéi találkozzam, Pedig milyen közel voltam hozzá, hogy elmulasszam! — Nem én vettem rá — felelt Mary Lou rögtön- — Maga vette rá önmagát. Eljött karácsony napja. Tiszta, hideg, de rült nap volt, olyan mint a fényes, aranyozott képeslapok tökéletes karácsonya. Előző éjijei havazott és a hő lágy, fehér, csillogó hermelinbe öltöztette Westwoodot, A fák kopasz ágain a fagy ezüst páncélja villogott és a Felhőtlen téli égen tompán aranylott a nap. Folytatjuk 4
