Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-18 / 65. (3396.) szám

tőségében még fokozódik, Jha hozzávesszük, hogy taz angol törvények szerint senki sem köteles önmagát .vádolná és a legszigorúbban tilos a terheltet iíly irányba kényszeríteni. A nyomozó közeg nincs jogosítva addig kutató kérdést intézni valakihez annak megállapítása végett, hogy követett-e él valami bűncselekményt, mig kétségtelen bizonyítékkal nem rendelkezik arra nézve, hogy bűncselekményt tényleg elkövetett ■Hapedig kellő bizonyítékkal már rendelkezik, akkor a nyomozórendőrségi titsztviselő jogosítva van ugyan kellő óvatosság mellett a gyanúsítotthoz kérdést intézni acélból, hogy meggyőződjék, miszerint fennforog-e kellő 4 indokolt alap az illető őrizetbevételére (there are fair and nessonable ground fór apprehending him), de a gyanúsítottnak a kérdésre válaszolni nem kell. arra nem kényszeríthető. A rendőrség, mig arra adatai nincsenek, hogy bűncselekmény tényleg el nem követtetett, addig senki ellen fel nem léphet, senkit őrizetbe nem vehet azért, hogy ezúton az illetőtől valamely vallomást kiszerezzen, kicsikarjon. Csak ha már a kellő adatokat és bizonyítékokat összegyűjtötte, a rendőrség csak akkor rendelheti el az őrizetbevételt.

Itt a „kellő" szóra erős hangsúly esik. Mert egy szavahihetőnek nem minősíthető feljelentő tanú egyedülálló vallomása nem kellő adat és nem kellő bizonyíték. Angliában törvényes prae- semptio, hogy egy terhelt vagy gyanúsított, mindaddig, mig jogerősen elítélve nincs, ártatlan, tisztességes ember. Törvényes eljárási szabály, hogy a terhelt ellen kell bizonyítani, vele azonban saját maga allé bizonyítani nemi lehet. Fontos azután az hogy az őrizetbevételnek egyedüli célja annak a biztosítása, hogy a gyanúsított a tárgyaláson meg fog jelenni. Tehát csali a tárgyalás megtartását kívánja az őrizetbevétel bizonyítani, de egyébként személyes szabadságban az őrizetbevett egyén korlátozva nincs, nem lehet semmiféle megaláztatásnak kitéve és azt az őrizetbevett tűrni nem tartozik.

Angiiéban mindjárt az őrizetbevételkor beszélhet a gyanúsított az ügyvédjével, éspedig tanuk nélkül, fogadhatja családját és ismerőseit, dohányozhat, olvashat mindent, hozathat magának ételt, szabadon használhatja a saját ruházatát és ágyneműit, levelezhet és az őrizetbevétel alatt a legkíméletesebb bánásmódon részesül.

így például Altfonso Francis Smitih gyilkossággal volt vádolva, a tárgyalás Kent grófság esküdtei előtt három napig tartott, ezen idő alatt a vádlott az őt meglátogató ismerőseivel esténként a. fogház könyvtárszobájában sakkozott. De még jellemzőbb az az eset. amikor egy őrizetbevett gyanúsított megperelte a fogház- igazgatót és az angol biró £ 5,5 s-re Ítélte a fogházigazgatót, mert az őrizetbevett egyénre hét napig rabruhát és fogiházlábbélit adott. Ezt a biró személyes megaláztatásnak minősítette és mikor a fogházigazgató azzal védekezett, hogy a fogházszabály a vizsgálat és a ruházat tekintetében nagyon elasztikus az angol biró azt mondotta: „A fogházezabályok rugalmasságát az őrizetben lévő szabadsága javára és nem szabadságának korlátozása végett kell magyarázni. A fogházigazgató nem volt jogosítva az őrizetben levőt azzal terheli, hogy engedőimet kérjen saját ruháinak viselésére"

Általában Angliában az őrizetbevéteJ semmiképp nem lehet eszköz arra, hogy az őrizetbevett beismerő vallomást tegyen s az, hogy ez bármiképpen kikényszeríthető, Angliában egyenesen elképzelhetetlen. Az őrizetben levő a hozzáintézett kérdésekre válaszolni nem tartozik! Az előzetes eljárás, vagy az elönyomozás idején, amikor csakis a terhelő tanukat hallgatják ki a bizonyitásfelvétel a gyanúsított és védője jelenlétében történik, akik a tanukhoz és a szakértőkhöz kérdéseket intézhetnek és figyelmeztetve lesz a gyanúsított, hogy bármit mond, a jegyzőkönyvbe lesz véve. Akit Angliában őrizetbe vesznek, annak mindjárt átnyújtanak egy nyomtatott tájékoztatót a jogaira vonatkozólag, ami különben a fogház minden cellájában ki is van függesztve. De az őrizetbevett gyanúsítottra nézve az a legnagyobb biztosíték, ho ■ 'v Angliában még a legbonyolultabb ügyben is három hónapon belül Ítéletre fog kerülni az ügy és az ártatlanul örizetbevettnek a fogság akkor meg is szűnik A személyes szabadság megnyilvánul Angliában abban is, hogy a vádlottat kihallgatni, hozzá kérdéseket intézni, őt szembesíteni, fenyegetésnek és szemrehányásnak kitenni még az esküdtszék előtt sem lehet-. Csak a tárgyalás elején keli nyilatkoznia röviden, hogy bűnösnek árzi-e magát, vagy nem. A vádlottnak joga van mindenre észrevételeket tenni, sőt a vádlottnak megvan a joga arra, hogy az ő igaza mellett önmagát tanúként bejelentheti.

S ekkor kötelező ily minőségben való kihallgatása. Ekkor vallomására esküt kell tennie, és ha vallomása hamisnak bizonyul, hamis eskü miatt is perbefogják és elitélik. Tehát még a. vádlott helyzete is a legszabadabb Angliában.

Angliáitól a személyes szabadság kérdésében tanulni lehet ó<s tanulni kél'h mert demokrácia szabadság nélkül nem létezhetik.

UafaJlocUrfeiUcUHMi

Ida: Vleubauec Pál

szőlő és nincs* de nem is lesz soha a Rockefeller — vagyon birtokában, már el is „ajánr cLékofflta" azt. Az élet egy golfpálya, mondja sokat jelentőén Rockefeller, olyan partnert keresek, aki ismeri a játékszabályokat és jó játékos, önt, uram, aki őszinte egoista, mint jómagam, megfaivom egy partira. Legyen szerencsém és kérem, játszón úgy, mintha Rockefeller lenne.

Ezt a kézenfekvő, de nagyon fogas kérdést nem Rockefeller, hanem egy nagy amerikai napilap intézte olvasói táborához és oly ügyesen szerkesztette meg a fellhivást, hogy mindenki Rockefellert gondolta szerzőjének. Képzelhető, hogy sok ezer válasz érkezett. A lap azt irta, hogy a kérdés pályatételszámba megy, Rockefeller amolyan tudományos áka- démiiabeli eredményt akar elérni és arra óhajtja kényszeríteni a mélyen tisztelt amerikai polgárokat, — akiknek Rockefeller az álmuk, — hogy feleleteikben azt juttassák kifejezésre, amit komoly tudósok nem tudnak: „Mit tenne ön, kedves snorrer, ha Rockefeller lenne és úgy számolhatná a milliókat, mint most a centeket sem számolhatja?" A lap nagy dijakat írt ki, hogy igy buzdítsa az agyakat: az első dij nyertesét bemutatják Rockefellernek és az amerikai Krőzus nagyszerű állashoz juttatja.

Rockefeller és az amerikai szerkesztőség is tudta, hogy az emberek sokkal ostobábbak, semhogy az igazságnak megfelelően vallaná- nak és hogy minden hóbortos polgár, aki milliókról álmodik, jobb színben akar feltűnni, mint amilyen valójában. Nem csalódtak ebben az egyszerű számításban. A beérkezett válaszok mind megegyeztek benne, hogy az emberi hiipokrita természet kiirthatatlan és az agyakat még egy ilyen pompás elhelyezkedési alkalom sem élesíti meg. Reménytelen primitivizmusról tanúskodnak a válaszok ezrei, arról, hogy senki nem érdemli meg Rockefeller vagyonát Rockefelleren kívül. Mert ember, akiben nincs bátorság és nem száll szembe az általánosan elfogadott társadalmi konvenciókkal és tézisekkel, a centek, de nem a dollármilliók világába született. Egyetlen kivétellel a válaszok az „altruizmus" nem őszinte gordonkaszólóját zenélték,, rezgő és mély hangon variálva a témát: „Ha Rockefeller lennék és dollárom ezernyi...“ így kezdődtek a válaszok, de máskép fejeződtek be, mint ahogy remélhető volt a nagyon is érthető forradalmi Auftakt

után: ..........nagy tervet dolgoznék ki a világ

mu

nkanélküliségének megszüntetésére és

ebbe ölném bele a vagyont........“ Vagy:

..........a szegényeken és a betegeken segítenék hathatósan........“ Volt, aki a művészeket

óh

ajtotta pártolni, a filharmónikus zenekart felsegíteni, a leánykereskedelmet megszüntetni, az állatvédelmet kiépíteni. Rockefeller pénzén mindenki segíteni akart, altruista volt, nemes és jó. Rockefeller pénzéért semmi sem volt drága, mindent megvásároltak: a világ egy csapásra átalakult jótékonysági intézménnyé.

Ez az, amit az öreg Krözus nem hitt el nekik. Nem engedte magát becsapni, hiszen a pénz még egyelőre ott van a zsebében. Nehezen szerezte és jól emlékszák rá, hogy nem jótékonysággal jutott ilyen embertelen vagyonhoz. Azt is jól tudja, hogy a snorrer- nek rendszerint igen puha, jó szive van, — teheti, mert nem ő fizeti a jószivét. Az ilyen vajsziv fényűzését csak Rockefeller engedheti meg magának, neki azonban nincs vajszive és ha volna, nemsokára ott tartana, hogy nem engedhetné meg magának ezt a fényűzést, mert snorrer lenne. Rockefeller minden valószínűség szerint nem ismer zsidó anekdotákat, pedig ennek, amit most. elmondok, örülne és helyeselné. Két zsidó halat rendel egy korcsmában. A pincér egy tálcán behoz két halat, egy kisebbet és egy nagyobbat. Az egyik zsidó azonnal átlendíti a nagyobb halat a maga tányérjára, amit társa zokon vesz és figyelmezteti az illemszabályokra. ,Rendben van — mondja a megrótt ember — te melyiket vetted volna ki?“ A másik a jólnevelt férfi önérzetével kivágja: „Természetesen a kisebbet 1" Mire az első nyugodtan hozzálát az étkezéshez: „Miit akarsz? Pontosan megkaptad, amire vágytál...."

Ha az amerikai snorrarek Rockefeller vagyonát nem használnák fel a saját céljaikra, hanem elosztogatnák és továbbra is snor- rerek maradnának, akkor nincs rá szükség, hogy ezt a vagyont megkapják, mert már igy is birtokában vannak annak, amire saját bevallásuk szerint vágynak: snorrexek. így

gondolkozik Rockefeller, aki tudja, hogy az éhes gyomor mindig a nagyobb halat halász- sza ki a tálról. Két eset volt: vagy elhiszi a beérkezett válaszokról, hogy őszinték vagy nem. Az első esetben ,ynem érdemlik meg" a nagy vagyont, mert aki ennyire őszinte és ilyen „könnyelműen" bánik a más pénzével, nem beszámítható és felügyelet alá tartazik. Akii ennyire igazat mond, csak azért, mert ennek az igazságnak az anyagi tartalma a másé, az olyan „arcátlanul" hazudik, hogy majd bolond lesz Rockefeller és szóba áll vele. A másik eset, hogy hazudnak és egoizmust takargatnak. Ezt az esetet pedig Rockefeller tuljól ismeri a maiga életéből, semhogy foglalkozna vele. Ez hétköznapi eset, a tehetségtelen ember áttetsző álarca.

Egyetlen okos ember volt csak azok között, akik reménykedve küldték be válaszaikat a szerkesztőségnek. Akadt egy szókimondó bandita, egy szimpátikus hóbortos, aki nem hazudozott, akinek az agyát nem terhelte a konvenció, egy életrevaló pasas, aki igy gondolkozott: Az egész úgyis blöff. Ha blöff, állok elébe, mint Rockefeller állt az élet elébe, amikor elindult és nem volt egyetlen cent a zsebében. Lehet, hogy neki is ilyen kérdésre kellett akkoriban megfelelni és biztos vagyok benne, hogy azért nyerte el az élet pályadiját, mert nem véleményezte az akkori Rockefellert olyan ostobának, hogy elhiszi neki a hipokrita hazugságot. Mit tenne ön, ha Rockefeller lenne? — kérdezhette akkor egy olyan hóbortos Krőzus tőle, mint amilyen most ő. Mit tett Rockefeller? Azt felelte; „Uram, nagy jó Krőzus uram, szállók az urnák és kijelentem emberi banditabecsületemre, ha én Rockefeller lennék és dollárom milliónyi, fütyülnék én nektek snorremek lenni! Fognám a milliókat, elhelyezném őket és élném gyönyörüszép világomat, amelyet csak az zavar meg, hogy nem én intézhetem hozzátok ezeket a splines kérdéseket, ó snorrerek hada!"

Imigyen szóla az az egyetlen bölcs, aki nem engedte magát az „altruizmus" ingoványába csalni és ime, ez az ember megtetszett Rockefellernek, aki magára lelt benne. Ha van ember, akiben Rockefeller megbízik, úgy ez az ember csak saját maga lehet, — ennyi pénz tuljól ismeri az embereket, semhogy másban bízna meg. Ha akad, aki bátran kimondja, hogy nem bizik másban, csak a pénzben, akkor Rockefeller nem kételkedhetik tovább és megtalálta a maga emberét: önmagát. így is tett. A tengernyi válasz a papírkosárba került, de ezt egy embert felhívták a szerkesztőségbe, átnyújtották neki ünnepélyes formák közt, ami egy őszinte egoistának, mint ritka példánynak kijár: a tekintélyes pályadijat és bemutatták Rockefellernek. Amerikai lapok újságolják, hogy az öreg Krőzus maga mellé vette. „Mit tenne ön, ha Rockefeller lenne?" Ugyanazt, amit Rockefeller tett és tesz: nagy üzleteket kötnék, halmoznám a milliókat, jachtomon bejártam volna a nagyvilágot, közben jótékonysági alapítványokat tennék, hogy ne mondják

........

il

letve, hogy mondják és golfoznék a millio- mosi élet legeslegvégső határáig. Rockefeller nem vehet maga mellé egy embert, aki vele ellentétesen gondolkozik és bár savanyú a

SflTagyar asszony lapja a

Prohászka és a Proháckakörök

Dr. Pfeiffer Miklós

prágai előadása

Csütörtöki számunkban beszámoltunk a prágai magyar katolikus főiskolások Prohászka- emlékestjéről. Az est ünnepi előadója dr. Pfeiffer Miklós kanonok volt. Értékes tanul- mányának gondolatmenetét az alábbiakban közöljük.

Dr. Pfeiffer Miklós a vallásnak általában, fő- : lég pedig a katolikus egyháznak a XIX. század elején tapasztalható helyzete ismertetésével! kezdte előadását. A napóleoni korban a római . katolikus egyház emberileg tekintve szinte hal- ] dokolni látszott: két pápa egymásután Napo- j leon franciaországi fogságában volt. Az egyes | országok püspökei és más egyházi vezetői a gal- I likanizmus, jozefinizmus és más államegyházi I irányok béklyójában a pápával való érintkezés- 1 tői el voltak vágva. Az egyház mindenütt az ál- • lami bürokrácia szűkkeblű, a végtelenségig kicsinyes és többé-kevésbé rosszindulatú gyámsága alatt állott. A XIX. század első felében vil- lágszerte lezajló forradalmak pedig kevé6 kivétellel megint csak rosszindulatot tanúsítottak a katholikus egyház ellen, melyet a forradalmak által megdönteni szándékolt államhatalom függő segédszervének tekintettek csupán.

A katolikus reneszánsz Európában a XIX. század első felében Németországból (Görres) és még inkább Franciaországból (Gbateaubriand, Montalamebert, Ozanam, Lacordaíre) indult ki. Azonban a XIX., sőt a kezdő XX. század iskolázott körei, intelligenciája, általában a vallástól távol álló sőt sokszor kifejezetten is istentaga- J dó állásponton volt. A katolikus ujraeszmélést szociális téren Marx tisztán materialista irányával körülbelül egyidőben a nagy Ketteier, későbbi mainzi püspök kezdte, XIII. Leó pápa folytatta. Ama kor jog- és állambölcseleti, gav dasági és társadalmi tévedéseivel szemben, amilyenek például a gazdasági tevékenység és az állam függetlenitése az erkölcs törvényeitől, az egyén korlátlan szabad érvényesülése tekintet nélkül embertársai jogaira és a köz érdekére, stb. — főleg XIII. Leó elődje, IX. Pius pápa küzdött prófétai erejű, de akkortájt sokak által meg nem értett nyilatkozataiban. A' katolikus gondolat tudományos megújhodása pedig oroszlán- részben megint XIII. Leó pápa kezdeményezésére vezethető vissza.

A századvégi Magyarország katolikus újraéledésének egyik legkiválóbb, sok tekintetben a legkiválóbb vezetője Prohászka Ottokár. Egyike az elsőknek, aki belátta és sokszor teljesen a politikai liberalizmus vizében evező hatalommal szemben szervilis püspökökkel szemben is hangoztatta, hogy a katolicizmusnak a politikai, törvényhozási téren szervezett védelemre van szüksége. Boldog emlékű Fischer-Colbrie kassai püspökhöz hasonlóan hatalmas zsurnalisztikái és általában publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Főhatását azonban Prohászka egyházi beszédeivel, konferenciáival érte el. Mint Pázmány óta senki, tudta a magyar intelligencia férfi- \ világát is a templomi szószékhez vonzani. Be- í szédében a megkapó szónoki formához és az eszmék rendkívül gazdagságához és zseniális beállításához oly gondolatmenet járult, mely elsőrendűen volt alkalmas arra, hogy a hitközönyös, a hittől idegen magyar intelligenciát felrázza. Vezető gondolatait a következőkben lehet ösz- szefoglalni: a katolicizmus nem külső forma csupán, hanem mindenek előtt gazdag belső tartalom. Nem száraz fogalomhalmaz, hanem élet. Nem idejét, múlt, szűk konzervativizmus, hanem saját kora törekvéseivel szemben jó- akaróan megértő. A kor minden értékét elfogadja, felkarolja, de krisztusi értékekkel gyúrja át. Nem fél a modern kortól, modern tudománytól, hanem derekasan hozzálát ahhoz, hogy annak minden értekét kihámozza és beállítsa a krisztusi örök világnézetbe. A vallásos élet pedig nem életidegen áhitatoe hangulat csupán, hanem az egész életnek krisztusi szellemmel való telítése.

Rendelte meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3.50 K

Ezért Prohászka nevét irta zászlajára a mi kisebbségi katholikus magyarságunk ifjú intelligenciájának nagyrésze, amelyet a materializmus sem marxista, sem kapitalista, sem csak ■- faji (''gondoláéban ki nem elégít.

1934 márctMS 18, vasárnap.

6