Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-18 / 65. (3396.) szám

}; gazdasági életét úgyszólván megbénította és í ehetővé teszi, hogy Magyarország ujnJlt erővel dolgozzon középeurópai helyzetének békés ren­dezéséért. A Budapesti Hírlap nagy megelégedéssel fo­gadja a megegyezést, és mind a konzultatív paktumra, mint pedig a gazdasági megállapo­dásra nézve azt a reményét fejezi ki, hogy Magyarországnak ezúttal sikerült a másfél évtized óta fojtogató gazdasági elzárásból ki­szabadulnia. A Pesti Naplóiban Rohan Károly Antal her­ceg irt vezércikket „A nagyhatalmak harca a Duna völgyében'* elmen. Rohan herceg cikkét a békekötésekkel kezdi s megállapítja, hogy már 1919->ben tudták, hogy a Duna-medencében bonyolult gazdasági helyzetet teremtették. Ez rövidesen gyakorlatilag is beigazolódott és a nagyhatalmak egymásután tettek javaslatokat a Duma-probléma megoldására. Németország az osztrák-német vámunió tervét pendítette, meg, Franciaország a Tardieu-tervet hozta, Olasz­rJkrJKSwvx>ÍÍ*i v tAUtAkTliKJUiAVl ország pedig évekig tartó előkészítés után most igyekszik megvalósítani az olasz-osztrák-ma­gyar háromszöget. Mindenütt összekeveredett a politika a gazdasági kérdéseikkel. Francia- ország, mindaddig, mig nem sikerűik megtalál­nia a végleges német-francia megegyezést, min­denütt igyelvezett kiépíteni a németellenes fron­tot. A ikisantant magyarellenes ugyan, de Fran­ciaország számára csaík addig van igazi jelene* tősége, amig a kisantant államai Németország ekem is fellépnek. Olaszország igen nagy diplo­máciai előnyt nyer Franciaországgal, főleg azonban Németországgal szemben, hogy sáifce- rült Bécset és Budapestet az olasz-osztrák-ma­gyar politikai háromszög hasznos voltáról meg­győznie. Franciaország és utóbb már Ausztria is a Magyarország és Olaszország felé való orientációban látják az egyetlen utat, amely némileg nyugvópontra nyugtatná a kényes Du- na-problémát. Ilyenformán a római megállapo­dások nemcsak az érdekelt feleknek, hanem a nyugati nagyhatalmaiknak is teljes ‘'megelége­dését elnyerhetik. MMenli csatlakeztiat a római konzultatív paktumhoz Titulescu rámutatott arra, hogy Jeftics ki­jelentései nem alkalmasak a békés tárgyalá­sok atmoszférájának megteremtésére, ügy* látszik, a kisantant másik két külügyminisz­tere önállóan dolgozik, mert a csehszlovák külügyminiszter —■ Titulescu szerint — elvben már megállapodott Német­országgal a támadást kizáró szerződés tekintetében, ugyanakkor pedig elébe vágott Titulescu moszkvai utjának és előkészítette a Belgrád- ban is szívesem látott szláv összefogásra irá­nyuló csehszlovák-orosz szerződést. Románia mindig annak köszönhette diplomáciai sike­reit, hogy türelmes volt. Megtudta várni a döntés pillanatát és nem vágott az esemé­nyek elé. Romániának most sem szabad el­sietnie a dolgokat, hanem nyugodtan kell várnia, hogy elháríthassa magáról a szövet­ségesek sietségéből származó esetleges ódium­ért való felelősséget. Titulescu beszéde drámai hatást tett mi­nisztertársaira. Románia abban bízik, hogy a helyzet Sándor jugoszláv királynak közeli pá­risi utjával kapcsolatban kissé megváltozik. A. román belpolitikában egyébként egyre erősebbé válik az Avarescu vezetése alatt álló s Olaszország felé való barátságos irány híveinek befolyása Ezek azt vallják, hogy őszintén be kell látni a jugoszláv és román ellentéteket és a szláv hatalmak* összefogására irányuló törekvéssel szemben Olaszország felé beli orientálódni, hogy rajta keresztül létrejöhessen a közeledés Magyarország és Ausztria felé is. Kereskedelmi tárgyalások Magyarország és Csehszlovákia kőzett? Budapest, március 17. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A Mai Nap érte­sülése szerint Magyarország és Csehszlovákia között a közeljövőben tárgyalások indulnak meg rendes jellegű kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozóan, A lap hitelesnek mondott forrásból úgy értesül, hogy a magyar delegáció Ferenczy Izsó helyettes államtitkár vezetésével már a husvét utáni héten Prágába utazik a tárgyalások megkezdésére. Bécs, március 17. A Reichspost a római kon­ferencia eredményéhez a következő kommentárt fűzi: „Valószínű, hogy az olasz kormány meg- hivja valamennyi érdekelt államot a dunai gaz­dasági érdekközösség kialakításának megtárgya­lására. Téves volna azt hinni, hogy akár Német­ország, akár Franciaország, akár Csehszlovákia, akár más államok egyetlen pontot találnak a római szerződésben, amely megakadályozná, hogy a római háromhatalmi szerződés alapjára álljanak-* Alh-rek Gömbös és Nuttolini ellen elülteti bomba- merény&irői Budapest, március 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Pénteken a késő éjjeli órákban a parlament folyosóin előbb bizonytala­nul, majd mindinkább konkrét formát öltő olyan hírek terjedtek el, hogy Rómában Mussolini és Gömbös ellen bomba- merényletet akartak elkövetni. :A hir a képviselők sorában meglehetős meg­döbbenést keltett, de hamarosan hivatalosan is megcáfolták azt. A budapesti lapok azonnal tele­fonon érintkezésbe léptek az osztrák sajtókörök­kel, de onnét csak azt a választ kapták, hogy a merényletről nem tudnak, bár a bukaresti lapok is írtak róla. A hirt az olasz lapok szerint olasz­áé magyarellenes sajtóközpont hozta forga­lomba. A trieszti és a fiumei szabadiükötő J Bécs, március 17. Bécsi lap jelentések sze­rint a római tárgyalásokon egyebek között si­került megoldani a trieszti és fiumei kikötők kérdését is. Úgy hiszik, hogy a megállapodás­na~ ezt a részét a tárgyalások befejezése után hamarosan gyakorlatilag is keresztülviszik. Hir szerint Szóba került az a terv is, hogy az oszt­rák vasutak szállítási kedvezményeket íiyujta- ; nafc majd magyar áruk részére s ezzel szemben 1 ellenszolgáltatásképpen Magyarország nagyobb mennyiségű osztrák iparterméket vesz át. A Reichspost külön tudósítója ma azt jelenti Ró­mából, hogy a megállapodás az általa tegnap ismertetett három pont alapján, — amelyet a Prágai Magyar Hírlap is közölt, — jött létre. Titulescu drámai erejű expozéja Budapest, március 17. (Budapesti szerkesz­tőségünk teleifonjelentése.) Az Uj Nemzedék bukaresti tudósítója érdek részleteket tudott meg arról a minisztertanácsról, amelyet a na­pokban tartottak a beteg Titulescu külügymi­niszter lakásán. A tudósító jelentése szerint Titulescu ezen a minisztertanácsos szenzációs jelentőségű külpolitikai expozét mondott. — Titulescu egyebek között komoly aggodalmai­nak adott kifejezést a kisantant további fel­adatainak megvalósítása tekintetében és ezért a közeljövőben legfontosabb feladatának te­kinti, hogy tisztázza a csehszlovák és jugo­szláv kormányokkal a további diplomáciai tennivalót. A kisantant, mondotta Titulescu, köny- nyen elvesztheti Franciaország támogatását, ha Mussolini terveivel szemben ridegen elutasító magatartást tanúsít. Panaszkodott Titulescu, hogy a jugoszláv kül­ügyminiszter nem méltányolta kellőképpen ezt a szempontot és Titulescu neon helyesli Sándor jugoszláv királynak legutóbbi nyilatkozatát, amelynek éle Mussolini ellen irányul. A magyar miniszterelnök kifejezi megelégedését Róma, március 17. Ma délelőtt Gömbös né­hány külföldi újságírót fogadott a római ma­gyar követségen. A magyar miniszterelnök a külföldi újságírók előtt ismét hangsúlyozta, hogy nagyon meg van elégedve a tárgyalások eredményeivel mind politikai, mint pedig gaz­dasági vonatkozásban. Római dipolmáciai körökben megállapítják, hogy a hármas megegyezés nemcsak, hogy nem irányul egyetlen állam ellen sem, hanem feltét­lenül megadja a lehetőséget további államok csatlakozására is. Az aláírásra kerülő politikai jegyzőkönyv tartalma Szerint Magyarország, Olaszország és Ausztria együttműködése a konzultatív egyez­mény keretében nem jelenti azt, hogy bárme­lyik fél a másikkal szemben feladná önállósá­gát vagy szuverenitását. Az egyezmény tehát nem jelenti egy hármas blokk megalakítását. Arról sincsen Szó, hogy ez a jegyzőkönyv Ausztria függetlenségét külön biztosítaná. A jegyzőkönyv gazdasági része kifejezi az aláírók reményét, hogy más államok is csatla­koznak a megállapodáshoz. A mai olasz lapok is megegyeznek abban, hogy az egyezmény nem tartalmaz olyan része­ket, amely más államok érzékenységét sértené vagy bizalmatlanságukat igazolná. Olaszország­ban remélik, hogy az egyezmény alkalmat ad arra, hogy a kisantanttal való együttműködés létrejöhet. GSmbös vasárnap este • érkezik Budapestre Budapest, március 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ha a római program az utód,só pillanatban meg nem vál­tozik, úgy Gömbös Gyula miniszterelnök va­sárnap este érkezik meg a budapesti déli pá­lyaudvarra. A pályaudvaron Gömbös kifeje- i zett kívánságára nem lesz ünnepélyes fogad- I tatás. Az eddigi tervek szerint Gömbös a ked- l di minisztertanácson számol be római utjának > eredményéről s a jövő hét folyamán összehív­ják a kőpviselőtház, majd a felsőház külügyi bizottságát, athol Gömbös hosszabb beszédben fog beszámolni római tárgyalásairól­Angol vélemény az olasz-magyar konzultatív paktumról London, március 17. Az angol lapok nagy ér­deklődéssel foglalkoznak az olasz-osztrák-ma­gyar konzultatív paktum megkötésével Meg­állapítják, hogy annak a gazdasági jelentősége mellett kétségtelenül politikai jelentősége is van. A Times szerint a szerződő felék mindenkit szívesen meghívnak, hogy csatlakozzék a szerző­déshez, de aligha akad valaki, aki aduhoz hozzá­járul. Angliában nem tartják valószínűnek, hogy Magyarország ée Csehszlovákia a közeljövőből politikai szerződést kötne. Ilyen körülményt! között az osztrák-magyar-olasz konzul tátit paktum nem sokat változtathat a mai helyze­ten. A Daily Tedcgraph főleg a tárgyalások szel­lemét és módszereit dicséri, mert Mussolini ér­tette a módját, hogy minden olyat elkerüljön, ami más államokat megsérthet. Ennek ellenére a szerződés szövege valószínűleg nem fogja a német birodalom és a kisantant valamennyi aggályát eloszlatni. Második SZttepMcdás JUg Ida: faiiU — Az enyém? — kiáltotta Mary Lou és egy pillanatra tökéletesen elfeledkezett a szere­péről. — Az enyém? — Én szerettem magát — mondta sötéten a férfi — és maga is azt mondta, hogy szeret engem. Ennek a hitét vittem magammal a harctérre, ez tartott éleiben a fogság minden megpróbáltatása alatt. A maga szerelmének a hite. Annak a tudata, hogy maga az enyém- És hogy egyszer vége lesz a szenvedésnek és akkor újra együtt leszünk... örökre. Mary gyorsan és megfeszítetten gondolko­zott. Aztán kimondta a saját őszinte és hami­sítatlan meggyőződését, a valódi Mary Lou- féle szakvéleményt a gyerekkori szerelemről — különös tekintettel erre a gyerekkori sze­relemre. Nyilatkozatát ugyan Delight Harford nevében tette; de, hogy az igazi Delightnek is ugyanez lett volna a véleménye, azzal az­tán egy csöppet sem törődött. — Ide hallgasson, Lorry — kezdte nyugod­tan —■ ezt most végre meg fogjuk beszélői. Hány éves is volt maga, mikor találkoztunk? És hány éves voltam én? Két megkótyagoeo- dott gyerek, akiket a háború kidobott a ren­des kerékvágásból, megzavart és megbolon- ditott. Maga veszélyes szolgálatot teljesített, az élete állandóan kockán forgott, percenként szembe nézett a halállal. Én... én a háború (08) őrületében éltem, a kétségbeesés, léhaság, fé­lelem, bánat, lázas vidámság forgatagában. Jöhet háborús járvány vagy légitámadás; és én is szembenézhetek a halállal. Szinte kike­rülhetetlen volt, hogy az ember szer ele mibe essék, majdnem mindenki beleesett. A harc­téri hónapok után maga az első csinos lányba beleszeretett volna és én... az első jóképű fiatalemberbe. A fejünk miég tele volt min­denféle romantikus gondolattal, hogy meg kell ragadni a boldogságot, mert ki tudja, mit hoz a holnap... — Mary Lou megállt, mert lélekzete kifogyott. Meglepetésére Lor- rimer bólintott. — Igen, maga szór ól-szóra ezt mondta — szólt csöndesen. — Nem felejtettem el, De­ligfht. — Akkor igy gondolkoztunk valamennyien, őrültség volt, valami furcsa lidércnyomás, nem valóság. Ha a háború után rögtön meg­talál engem, vájjon mi lett volna? Könnyen lelhet, hogy kiábrándul belőlem, hogy elmúlik a szerelme- És az enyém is! De mert nem talált meg, mert úgy látszott, hogy örökre el­vesztett, vágyódott utánam, álmokat és lég­várakat épített kiöróm. De én nem vagyok azo­nos az álmok, a légvárak hősnőjével. Én ... én vagyok! Nem ugyanaz a lány, akit maga tiz évvel ezelőtt ismert. Ha egyáltalában gondol­I tam magára •.. hiszen gondoltam magára, ter­mészetesen ... az én emlékezetemben is épp ilyen álomszerűén élt. Mennyi ideig is ismer­tük mi egymást? Két hétig, három hétig? Váj­jon elég hosszú idő ez ahhoz, hogy két emiber a boldogságát merje ráépíteni? — Maga nem gondolkozhatott igy... és nem igyekezett eléggé... — kezdte maka­csul a férfi. De az arcába már kezdett visz- ezaférnia szin. — Nem igyekeztem eléggé, hogy megtalál­jam magát? De igyekeztem. Csakhogy köz­ben a saját életemet is kellett élnem, Lorry, a saját harcomat is meg kellett vívnom. Én azt hittem magáról, hogy maga meghalt. De én életben maradtam. És az életet nem lehet abbahagyni, amig az ember él. Aztán... a vé­letlen idehozott. Magának nincs joga hozzá, Lorry, hogy az én bűnömül rója fel a maga egészségi állapotát. Az nagyon szép. ha valaki néhány nap alatt beleszeret egy lányba és istennőt csinál belőle az emlékezetében, de az 'életben más is van, mint... — Mint a hűség? — kérdezte gyorsan Lor- rimer. — Vájjon hozzám volt-e hű, az én emlékem­hez? Azt hiszem, inkább csak a saját hiúsá­gához volt hű! — vágta ki hevesen a lány. — Maga kijátszotta magát a hűség legendás hő­sének . . az a néhány ember, aki a történetet ismeri, meghatottao beszél magáról. Ez sike­rült. De az anyja .. s ez a nagyszerű, ragyogó, csupa-élet asszony, akire még a boldogság évei várhattak volna, odaáldozta az életét a maga híres hűségének. Tegyük föl. tegyük föl, hogy maga akkor nem megy vissza a I harctérre, tegyük föl, hogy akkor, abban a I pillanatban véget ér a háború és mi együtt maradunk. Vájjon boldogok lettünk volna-e? ( . <. Nem tudom. — Ne feledkezzék meg arról, hogy... há­zastársak vágyunk. A lány hirtelen vad kívánságot érzett, hogy rákiáltson... — „De azok vagyunké? Bizo­nyos-^©, hogy feleségűi vetted... őt? Vagy ez is csak része a rögeszmének? Gondolkózzál! . - - Próbálj visszaemlékezni!“ — De nem kiál­tott rá. Csak annyit felelt: — Elfeledkezem róla. El kell feledkeznem róla. Ez az egyetlen mód rá, hogy világosságot | hozzunk ebbe a helyzetbe. Maga a szavát adta, ígéretet tett... — Azt meg is tartom — mondta nehéz lé- telezettel a férfi. — Addig, amig maga nem jön | hozzám és nem mondja: „Elismerem a jo- : gát...“ addig én nem említem ezt a jogot. És, ha ez soha be nem következik, Istenem, akkor elengedem magát. Kérhetjük a házas­ság érvénytelenítését. De, akár őrült vagyok a hűségemben, akár nem: én szeretem magát, Deligfht. A lány szive hirtelen nagyot, fájdalmasat dobbant. A hangját nyugodtabbra fogta és kény szeri tette magát, hogy belenézzen a férfi szemébe. — Bizonyos, hogy szeret? — kérdezte és tisztában volt vele, hogy most nagyon soka* kockáztat. De világosan akart látni. — ügy és annak szeret-e, amilyen é® aki ma vagyok, vagy csak kegyeletből szeret, kegyeletes em­lékezéssel arra a lányra, aki valaha voltam és akinek a képe... vallja csak be. . kicsit már el is mosódott azóta? Mert én megvál­toztam, Lorry, ezt maga is mondta- Én nem vagyok az a lány. Talán — tette hozzá — soha nem is voltam. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom