Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-17 / 64. (3395.) szám
™ m — ■ ........ »11■■ ■ m i ——- •■!•■»~ .....wwr ~ 1984 m Airtdae 17, izei £ ^jawMBK^r-asMM Mit keres közepeurópai kőrútján Etherton ezredes, a Himalája hérosza? Prágai beszélgetés a Mount Everest első átrepülő jé vei a repülés mérhetetlen perspektíváiról, Körösi Csorna Sándorról és Sir Stetn Aurélról Két világhatalom titkos küzdelme a töld körüli légi forgatom kiépítéséért Prága, március 16. P. T. Ethert-ou ezredes ■kedden déli tizenkét órakor a londoni repülőtéren beszállít sok vihart látott repülőgépébe, a motor hangos berregéssel indult, a gépmadár a itevegőbe lendült, hogy néhány óra múltán utasa a prágai Eeplanade-ezálLodában fogadja a prágai német és cseh újságíróikat. Azért csak a német és a cseh sajtó embereit, mert a Prágai Magyar Hírlapnak és rajta fcereswtül a magyar közönség számára egészen más közölnivalója volt azon kívül, amit más nemzetek újságíróinak: mondhatott. Etherton ezredes érek hosszú sorát töltötte Ázsiában, Anglia legbátrabb kutatói közé tartozik, nőre azonban csak 1933-ban rált az egész világ előtt ismertté, mikor a Commodore Fellőwe légi expedíciót vezette, melynek elsőiziben sikerült a Mount Everest átrepülése. Ázsiáihoz pedig miniket, magyarokat ősi regék, a turáni"- álmok, a tudományos 'kutatások egész sorozata fűz, hiszen a mi nemzetünk fia volt Körösi Csorna Sándor, a Hímalája-vidéik hőse, aki Ázsiába indult, hogy a magyar faj elszakadt véreit felkutassa, és ehelyett megtalálta a tibeti nyelvet g elkészítette az első tibeti szótárt, magyar vérünk sir Aurél Stein is, aki Sven Hédin mellett a világ legtekintélyesebb Ázsia-kutatója. Ázsia rajongója Az Esplanade halk tónusu társalgójában ülök és Etherton ezredest várom. Várom a daliás, ruganyos angol repülőtisztet, aki mindenben a tökéletes sportember benyomását kelti. Érthető volt tehát meglepetésem, miikor egy kissé görnyedt hátú, rendkívül nyugodt, napbarni- totta angol közeledik felém, akit inkább lehetne a. szigetország egyik békés kereskedőjének, mint a világ egyik legkiválóbb repülőjének ■hinni. A szokott angol üdvözléssel köszönt: — Hogy van? — mondja — majd bemuitat- kózunk egymásnak. Németül kezdek beszélni. — Nem tudok németül, — hangzdk a válasz. ■—■ Csák angolul beszélek. Tehát az az ember, aki a föld legnagyobb részét repülőgépen, vasúton és gyalog megismerte, aki előtt országok, népszokások, emberek színes és páratlan kaleidoszkópja vonult el, csak egyetlen nyelvet, az anyanyelvét beszéli. Ebben azonban semmi különös nincs. Jellegzetes angol szokás ez, a szigetország lakóinak felfogása: aki velünk beszélni alkar, tanuljon meg angolul. — Mindenekelőtt önről szeretnénk valamit megtudni, — kezdem az interjút. — Újságokból, különböző folyóiratokból már ismerjük élet- történetét, most azonban „eredetiben” szeret- nők a szlovenezkói magyar olvasóközönséghez eljuttatni. Mosolyog. Furcsa mosollyal, mert arcának kifejezése ugyanolyan nyugodt marad, arcvonásai alig mozdulnak. Néhány pillanatig hallgat. Aztán belekezd. Mintha gép 'beszélne, csendes, monoton hangon: — A világ minden pontja érdekel, de érthetően leginkább azok a vidékek, melyeik előttünk, fehérek előtt titkosak. És különösen Ázsia érdekelt emiatt. Nemcsak mint repülő, hanem gyalogosan és csónakon is óriási területeket bevándoroltam. 1909-ben és az ezt kővető évben az Északindiáiban lévő Pamir-fennslkon a kínai Turbesztánon és Mongólián keresztül Sanghajba jutottam. Nem sokkal később, ugyancsak csónakkal, azonkívül korcsolyával és a magam két lábán 5400 kilométernyi utat tettem meg, hogy Indiából Oroszországba jussak. Mint az angol hadsereg tisztje résztvettem a délafrikai háborúban, majd a világháború kezdetén Franciaországban, később a Szinai félszigeten és Irakban harcoltam. A világháború után nyugalmas évek következtek. Előbb kínai Turkesztánban neveztek ki helytartónak, majd az angol külügyi hivatal bírónak nevezett ki a kínai konzuli felsőbírósághoz. Ekkor vette a repülés igazi kezdetét. Már kora ifjúságomtól érdeklődtem a repülés iránt, de csak Kínában láttam elérkezettnek az időt, hogy magam is kiképezzem magam és aktív repülő 'egyek. Angliába rendeltek újra és a londoni légi támadó és elhárító dandár parancsnokává neveztek ki. Azonban nem ez volt a célom. Volt egy régi álmom, vagy talán rögeszme. Átrepülni a Himaláját, a világ legmagasabb hegycsúcsát, az „Isten zsámolyát”. Ez, mint azt tudja, sikerült is. De amíg eljutottunk odáig... Az angol repülés „anyja" —■ Addig hosszú, ideget romboló gyakorlatozásokat, a legkülönfélébb kísérleteket és próbákat kellett végigcsinálni. A legkényesebb kérdést azonban az anyagiak képezték. Mintegy 18.000 font sterling kellett a Himalája-ex- pediciónkhoz. Nagy összeg, még nálunk is. És ■ha nem lett volna lady Houston, a „repülés anyja”, a legkedvesebb és legönzetlemiébb nagyasszonya Angliának, ebben az esetben is teljes mértékben az angol repülőügy szolgálatára, ngy igazán nem tudom, miként vihettük volna keresztül tervünket. Talán senkinek nincs fogalma róla, hogy mi mindent áldozott lady Houston az angol repülőtigyneik. ő volt az, aki 100 ezer fontos adományávaJl lehetővé tette, hogy az angol repülők sikeresen szerepeljenek a Scbneider-serlegért való vetélkedésben. Amíg lady Houstonról beszél, a merev, közömbös arc megenyhül, a zöldesszünke szemekből melegség árad. repules jovoie; átformálni a világai — Lady Houston. — folytatja elbeszélését Etherton ezredes, — talán még meg fogja élni velem együtt a nagy világváltozást, melyet a repülés idéz majd elő. A repülés jövőjét, egyszerű, világos képben látom. Ahogy a múlt század éveiben a földön közlekedő géperejű jármű vek egy csapásra meghódították a -maguk számára a föld addig csak nehezen bejárható területeit, nemsokára ugyanolyan biztonsággal veszi át a közlekedés hegemóniáját a repülés. Londonban 1931-ben alapítottuk meg az első egyetemet, melyen az egyedüli tárgy a repülés és annak számtalan kelléke. Célunk rendszeres repülőközJekedést építeni ki az egész világon. Például itt van a K imáiban lévő Jang- kiang-völgye. Mérhetetlen gazdagságával valamikor a világ éléstára lehet, ma azonban még a térképen sincs feltüntetve és a repülés lesz hivatva felfedezni. A repülés egyetlen nagy várossá változtathatja majd át az egész földet. Egyelőre azonban a légi vonal megszervezése a főcél... Mig a világot körülihálózó repülővonal megszervezéséről beszél, önkéntelenül Limdbergh ezredes jut eszembe, hiszen tudvalévő, hogy az amerikaiak repülő-hérosza egy amerikai repülőtársaság szilogálatába állott és a nyáron Északeurópát és Izlandot repülte be féleségével együtt, hogy kiépítse megbízó ttjainak légi vonalait. Lindbergh és Etherton: két ellentétes érdekképviselet?... Tehát Leeihtségee lenne, hogy Etherton ezredes ugyanazon a célon dolgozik, amelyen Lindbergh, csakhogy nem egy amerikai, hanem egy angol titkos megbízó szolgálatában? Mindenesetre megkérdezem, 'ha nem is egyenesen a mellének szegezve a kérdést, hanem közvetve. — Szóval, ezredes ur célja, kiépíteni egy, az ■egész világot behálózó légvonalat? — Nemcsaik az enyém, hanem minden repülő- ügyi szakember sélja. Közös éTdek, — hangzik a kitérő váll asz. • — Voltaképpen mik a tervei a közeljövőben? — Erről nem nyilatkozhatom. Titok. Majd meglátja. — Mosolyog. A Mount-Everest szárnyas istenei" A Mount Everest átrepttlésén© terelem a beszélgetést. —• A Himalája-expedieiónknak volt egy komikus oldala. A Himalája bennszülöttei babonás tisztelettel tekintettek a „szárnyas istenekre”. Ezrek és ezrek keresték fél táborhelyünket, hogy megbámulják & hatalmas repülőgépeket. A müveit világ követei voltunk. Legalábbis félistenek. Meg vagyok győződve arról, hogy Tibetben és a Himalája, tövében, azonkívül Nepálban, mindenütt, ahol a repülőgépeinket látták, sokan titkos szektákba tömörültek és ezt az uj, látható és félelmetes Istent imádják. Természetem csak addig á határig, ameddig vallási felfogásuk megengedi a többi istenük sérelme nélkül. Amikor repülőgépeink levegőbe emelkedtek. ezrek és ezrek vetették magukat a földre, hogy ,^megmeneküljenek a halát- tói”... Hirtelen a karórájára pillant. Azt várom, 'hogy most idegesen felugrik, néhány kapkodó szóval szabadkozik és itthagy a félbeszakított interjúval, mert alig néhány perc és félnyolc van. Mennie kell az előadására. Ezzel szemben nyugodtan feláll helyéről, kezét nyújtja, majd igy szói : — Viszontlátásra este a „Társas-klubban”, ott vacsorázom, ott folytatjuk majd a beszélgetést. Féltizkor. Angol invázió a prágai Grabenen Este félti z. A Priikopy — németül G-raben — Prága egyik főuocája ebben az időben már kihalt, csak mulatságba siető párok lépdelnek lassan a gyalogjárón, néha gépkocsi suhan el. az úttesten, hangos tülköléssel. Most jellegzetes alakok lepték el ebben az időben. Kemény arcvonása testhez szabott kabátokat viselő emberek. az első szempillantásra meg lehetett állapítani róluk, hogy angolok. A „Társas-klub” felől, mások pedig oda mentek. Huszan-harmin- can-öt vénén. Az egyiket megkérdezem, hova megy és mit akar: — Etherton ezredeshez — autogrammért. Nepál Etherton ezredes éppen vacsorázik, amikor belépek a fényűzéssel berendezett helyiségbe. Nepálról ‘beszél: — A Himalája-kutató sorsa két embertől függ. Az egyik a nepáli uralkodó, a másik a dalai Iá ima. Nepál független királyság, de ott van az angol 'királyság képviselője, tanácsokkal szolgál a nepáli uralkodónak. A nepáli uralkodó kedves, igen müveit ember. Tárt karokkal fogadott minket és mindebben a rendelkezésünkre állt. Azonban, amikor felajánlottam neki, hogy üljön a repülőgépbe, kissé riadtan utasította vissza készségemet. Ellenben az ■egyik fiának,. aki mindenáron repülni akaii megengedte. Azonban minden alkalommal!, agg kor repültünk, kötelező ígéretet kelet t#j nűnk. hogy gépeinkkel olyan magasra foguJjj emelkedni, hogy a földön lévők ne láfchasffi náik minket. Bonyodalmak a mindenkori dalai láma körül — A dalai 'lámával azonban már nehezebbé ment & dolog. Semmiáron nem akarta engedi lyezni, hogy átrepüljünk a Mount Everest* mert attól félt, hogy megzavarjuk a hegyi csúcsán lebegő istenek nyugalmát. Végül mégi; beleegyezett. Időközben a dalai láma mégha* Most meglehetősen bonyolult a helyzet. Cs» a dalai láma adhat engedélyt a Himalája átra püléséhez. Az uj dalai láma, mint az tudvalevő alig néhány hónapos csecsemő és amíg felöl várai kell az engedély megadására.. Még ezi rencse, hogy egyelőre egyáltalán nem gond* lünk újabb Himalája-repüléeekre. — Lehetséges-e olyképpen kifogni a dalai mán. hogy máshonnan repülnek fel? — kérd* zem Etherton ezredest. — Lehetetlen. — ‘hangzik a határozott féld* Körösi Csorna Sándort és Stein Aurél — Hallott valamit Körösi Csorna Sándo® ról, arról a magyar kutatóról, aki az első tibe* szótárt készítette? — kérdezem tőle. — Hogyne. Úgy Ázsiában, mint az angM® Ázeia-kutatók között ismert a neve. UttörH volt. Szótárát még most is sokan használják. .$ — És sir Stein Aurélt ismeri-e? — teszem' fel a másik minket, magyarokat érdeklő kért dóst. —■ Most Perzsiáiban van ugy-e? — s még ] mielőtt bevárná a válaszomat, folytatja: - ■ Londonban találkoztam vele utoljára. Jó néhány esztendővel ezelőtt. Az ő érdemei is fel- ii beesiiliheteílenek. Csupán Sven Hedinhez ha* ■ sonlithafcóEgy kis bók Budapestnek Ethertoai búcsúzik. Magyar mivoltomnakl: akar mondani valami szellemeset s igy szól: — Viszontlátásra vasárnap, Budapesten. — j Persze, most, meg kellene magyaráznom, hogy! téved, nem budapesti, hanem prágai magyart lap részére adott interjút. De nem szólható® közibe, ő beszél: — Hat esztendővel ezelőttJ voltam Budapesten. A Hungáriáiban laktamii De annak a tündért városnak az emléke mindig éi bennem. Végtelenül őrülök, hogyl újra magyarok közt leszek. Mégha jl ok. — A viszontlátásra, — ismétli még egyszeri és eltűnik szemem elől. n. i. Az autóbuszgyártás 79 százalékkal, az autógyártás 20 százalékkal csökkent Prága, március 16. A Veéerni ceské Slovo írja a következődet: „A gépkocsiközlekedés az autószállitási és benzin keverési törvény hatása alatt visszafejlődőben van. Az útalap bevétele a múlt évben 46 millió koronával keveflbedett, az automobilgyártás 20, az autóbuszgyártás 79 százalékkal csökkent. Mintegy 500 autóbuszvállalat megszűnt, mert nem bírta el a nagy adóterheket és a benzin'keveré®ből eredő megterhelést. Ha ezeket a veszteségeket össze- i adjuk, akkor ez több mint félmillióra becsülhető. Amennyiben az autók száma növekszik, ez csak a két- és négyszemélyes autókra vo- ■ natdozhatík.“ Elevenen az égő kazánba dobta újszülött gyermekét egy 16 éves prágai leányanya Feltételesen 13 havi fogházra Ítélték Prága, március 16. A prágai fiaJtaJkoruaik bírósága egy tizeuha téves 'leányanya bűnügyét tárgyalta, aki újszülött gyermekéit megölte. A gyilkos leány egy Prága melletti városkából való. Prágában egy orvos házában kapott alkalmazást mint mindenéé. A többi közt reá bízták a központi fűtés kezelését. Időközben megismerkedett egy fiatalemberrel, akivel csakhamar viszonyt kezdett. A viszonynak következménye lett e egy napon, amikor szülééi fájdalmai voltaik, lement a ház pincéjébe, ahol a központi fűtés kazánja volt e ott megszülte gyermekét. Az élő csecsemőt rongyokba csavarta <a a kazánba dobta. A -fiatal nő szörnyű tét,tét a házmester fedezte fel, aki a pincében vérnyomokat vett- észre s mivel a leány volt az egyedüli, aki a pincének azon a részén megfordult, vallatóra fogta. A gyermekanya eleinte tagadott, majd bevallótt-a, •hogy újszülött gyermekét meggy illik olta, A rendőrségi vizsgálat alkalmával a kazánban megtalálták a csecsemő megszenesedett hulláját. A 'bíróság hosszas tanácskozás után a bestiális leányanyát az enyhítő körülmények figyelem- bevételével tizenháromhavi feltételes fogház- büntetésre Ítélte. 4
