Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-15 / 62. (3393.) szám

2 mai tanácskozások körül felesleges izgalmat tanúsítottak egyes államok, pedig csak arról van szó, hogy két független dunai állam egy erős harmadik partnert keres, aki hajlandó ebből a két országból beszerezni importsziik- ségleteit. Arról van szó, hogy kikeveredjünk abból a mozdulatlanságból, amelybe a gazda­sági krízis vetett — írja Bethlen. _ Vagy ta­lán várjunk addig, amíg belepusztulunk a vá­rakozásba, mert a velünk szomszédos állam­nak öt év óta nem tetszett velünk kereske­delmi szerződést kötnie? a római konferen­cia senki számára nem szolgálhat meglepe­téssel, hiszen ilyen hármas gazdasági össze­fogást három érvel ezelőtt magam kezdemé­nyeztem. Ezt a gazdasági együttműködést akarjuk most kifejleszteni anélkül, hogy ez­zel lehetetlenné tennénk más hasonló meg­állapodások kötését. Minden ezen túlmenő kombináció a fantázia szüleménye. — Beth­len cikk® végén kijelenti, hogy Magyarország mindig a szabadkéz politikáját követte és ki fogja várni azt az időt, amikor jövő politiká­járól véglegesen határozhat. A magyar álláspont A „Magyarság*1 vezércikket ir a római ta­nácskozásokról s kijelenti, hogy Magyaror­szágnak és Ausztriának nincsen más válasz­tása, ha szabadulni akar a mai helyzetből, csak az, hogy Olaszország baráti segítségére támaszkodva megkezdje a gazdasági és poli­tikai bilincseknek a szétfeszítését. Ebből a gyűrűből csak Ausztria felé nyilak, lehetőség a menekülésre, minden más ut járhatatlan. Súlyosan vétkezne a magyar nemzet jövője ellen az, aki nem támogatná Mussolininak Magyarország és Ausztria szorosabb gazda­sági és bensőséges politikai összefogására irányuló nagyszabású elgondolását. A Pester Lloyd ezeket Írja: Pillanatnyilag csak azt lehet tudni, hogy miről nem lesz 6zó Rómában. így nem lesz szó a Habsburg-kérdés- ről sem magyar, sem osztrák részről, nem lesz szó a vámunióról, se katonai konvencióról, mint ahogy azt a német körök hangoztatják. Végül nincsen szó olyan uj középeurópai blokkról, amely mások ellen irányulna, különösen nem olyanról, amely a kisantant ellen volna. A Budapesti Hírlap szerint Gömbö6 az egy­ségbe kovácsol ódott magyar nemzettel a háta mögött tárgyal Rómában. Minden magyar biza­lommal kíséri a római tárgyalásokat. A Nemzeti Újság cikke szerint Franciaország szabadkezet adott Olaszországnak a Duna-kér- dés rendezésére és Páris a jelek szerint fel tudta magát szabadítani a kisantant befolyása alól. Ha az egykori monarchia két vezető állama ösz- szefog, ebből uj duuamedencei alakulás fejlőd­het ki és a két állam közti preferenciái is szer­ződésekhez a kisantant államai ig csatlakozhat­nak. A magyar-csehszlovák gazdasági közeledés lehetősége Róma, március 14. Winchkler István miniszte­ri tanácsos, a magyar külkereskedelmi hivatal kormánybiztosa, — alti még Gömbös előtt Ró­mába érkezett, hogy az előzetes gazdasági tár­gyalásokat vezesse, — a Lavoro cimü fasiszta lapban kijelenti, hogy Csehszlovákiával is kész Magyarország tárgyalásokat kezdeni, de ez az állam eddig nem mutatott komoly hajlandóságot a tárgyalásokhoz. Jugoszláviával és Romániával a körülményekhez képest kielégítő kereskedelmi szerződése van Magyarországnak. A Rekhspost Prága ér Ráma közeledéséről Bécs, március 14. A Reichspost a követke­ző jelentést közli Rómáiból: „Gömbös magyar miniszterelnököt tájékoz­tatták arról, hogy Franciaország és Csehszlo­vákia a római tárgyalásokban az európai bé­ke biztosításának és a Duna-vidék viszonyai meg egészséges edésének egyik alapkövét látja. Hir szerint Prágából értésére adták Olaszor­szágnak hogy Benes Mussolini ismert dunai memorandumára a prágai parlamentben elvi­leg beleegyező választ fog adni. Ilyen körül­mények között Prága és Róma közeledése le­hetővé vált." Do'lfuss első római nyilatkozata Róma, március 14. DoHfuss kancellár Rómá­ba érkezése után nyilatkozott az egyik római l sajtó ügynökség munkatársa előtt: — Emlékezetemben még mindig élénk a ta­valyi római napok emléke — mondotta Dolil- fuss, — amikor a lehető legnagyobb barátság­gal és Szeretettel fogadtak az Örök Városban. Európa mai gazdasági és politikai viszonyai nap-nap után uj feladatok elé állítanak. Rend­kívül örülök annak, hogy ma kezet nyújthatok egy olyan barátnak, aki a legnagyobb meg­értéssel viseltetik Ausztria helyzete iránt és aki támogatni akar országunk ujrafelépitésé- neik munkájában. Olaszország a dunai tér gaz­dasági konszolidálásának munkájánál termé­szetesen saját érdekeire is gondol, örülök, hogy az osztrák és az olasz érdekek azonosak. Olaszország, Ausztria és Magyarország érdeke követeli, hogy együttműködjenek az uj dunai gazdasági tér megteremtésénél. Senkit az együttműködésből nem zárunk ki. Ausztria po­zitív faktort jelent a dunai munkákban és ép­pen ezért meg kell védenie szabadságát, auto­nómiáját és függetlenségét. Eleget akarunk tenni történelmi feladatunknak. Az elmúlt na­pokban amugyis bebizonyítottuk, hogy elég erősek vagyunk ellenségeink megsemmisítésé­re. Kötelességünk az, hogy minden olyan ál­lammal jó viszonyban éljünk, amely tiszteli függetlenségünket. Jó európai politikát aka­runk követni. Gömbös sierdaí tárgyalásai Róma, március 14. Dollfuss osztrák kan­cellár ma délelőtt tizenegy órakor felkereste a magyar követségen Gömbös Gyula magyar miniszterelnököt. A két miniszterei nők ez­után a követség egyik szalonjába vonult visz- sza, ahol hosszabb megbeszélést folytattak. Délben tizenkét órakor von Hasse római né­met követ látogatta meg Gömböst. Hasse há­rom nap előtt még Tripcliszban volt és kor­mányának kifejezett utasítására repülőgépen utazott vissza Rómába, hogy Gömbössel tár­gyaljon. Jól értesült olasz diplomáciai körökből szár­mazó információ szerint N eurath német kül­ügyiminiszter is rövidesen ellátogat Rómába. Az olasz kormánykörök óhaja szerint üdvös lenne, ha Olaszország s Németország kormá­nya is eszmecserét folytatana a DunámoJenre konszolidációja érdekében. Ezért olasz poli­tikai körök jónak látnák, ha a német kormány tagjaival érintkezésbe léphetnének. A magyar minisxterelRŐtt cáfolta a fegyvercsemoé- srések hírét Róma, március 14. A 8 órai Újság kikül­dött tudósítóija megkérdezte Gömbös Gyula miniszterelnököt, hogy mi a véleménye azok­ról a külföldi lapokban elterjedt hírekről, amelyék ujahb Magyarországra irányuló fegy­vercsempészésről szóltak. — Ismerem ezeket a híreket, — válaszol­ta Gömbös. — Nem kívánok velük bőveb­ben foglalkozni, ép úgy. mint a szunyogesi- pést sem veszi komolyan az ember. Olyan álhirek ezek, amelyeket mindig akkor süt­nek el, amikor azt bizonyos körök jónak lát­ják. A lap Írója különbem megjegyzi, hogy Göm­bös miniszterelnök a pápánál való kihallga­ssa alkalmával a közép európai helyzetről és egyházpolitikai kérdésekről tárgyalt a Szent- atyával. A lidové Novfny titkos szövetségről beszél Prága, március 14- A Lidové Noviny a kö­vetkezőket jelenti Budapestről: „A külügyi politika tekintetében Rómában Le akarják tárgyalni a báróim hatalom titkos szövetségé­nek tervét, melyben a három hatalom kölcsö­nösen biztosit ja egymás függetlenségét és érinthetetlenségét. A függetlenség fogalmát rendkívül széles terjedelemben értelmezik és a terv például nemcsak Ausztriának a né­met imperialista támadások elleni védelmét tartalmazza, de Magyarország és Ausztria szabad akaratát abban is korlátozza, hogy Olaszország előzetes hozzájárulása nélkül hozzácsatlakozhassanak bármily más politikai blokkhoz vagy területi egyezményhez. Tehát olyan természetű egyezményről van szó, amely a legmagasabb politikai előnyöket nyújtja 10—15 esztendőre az olasz külpoliti­kának. A külpolitikai szabad mozgás eme részleges korlátozásáért ellenszolgáltatáskép­pen Olaszország mindkét országnak támoga- I tást ígér a békeszerződések katonai megkötő- || seinek megszüntetésére. Olasz részről ezt I úgy nevezik, hogy ez „a függetlenség megőr- I zéséhez szükséges előfeltételek biztosítása". I így szankcionálni akarják a milicia-rendszar- ről a védkötelezettségre való gyakorlati át­menetet, amit Magyarországnak már az olasz | barátsági és szövetségi szerződés biztosított. Ausztria is rövidesen hozzálát az általános | ivédkötelezettség bevezetéséhez és a katonai felszerelés technikai kiépítéséhez. A szerző- ,í dés biztosítaná a három állam vezérkarának | együttműködését s bizonyos közös stratégiai ; szerveket létesítenének. Magyarország és í; Ausztria elismeri, hogy Olaszország, mint földrajzi fekvésénél fogva legközelebbi hala- ■. lom-, természetes joggal bír arra, hogy az ősz- I szes hatalmak között elsőbbséget igényeljen | magának a Rajnától a Fekete-tengerig fölme­rülő kérdésekben. Az olasz kormány a titkos szerződésben kötelezné magát Magyarország m külpolitikai követeléseinek szélesebb és fi kiadósabb támogatására. Rómában megálla- & pitásra kerül az, hogy Olaszország gyakorlati- | lag hogyan támogassa a magyar revíziónÍz- ff mus kisebbségi és területi követeléseit. Bu­dapesten olyan a benyomás, hogy Olaszország a magyar területi követeléseket illetően igen tartózkodó és azt az álláspontot foglalja i el, hogy az igazság elvének a Duna-medencé- I ben úgy lehet eleget tenni, ha az utódálla­mok az eddiginél nagyobb mértékben telje-1 sitik a magyar kisebbségek kívánságait. Ha Mussoliniuek legalább ideiglenesen sikerül a magyar kormányt megnyerni eme nézetének, j ez esetre alkalmas légkört remél a duna- menti gazdasági együttműködéshez s a kis- 1 antanttal való rendes viszony lehetőségé- 1 ______________1934 március 15, csütörtök, he z." mmmmmm Emm s JSuő Sitién expezét mond a parlament külügyi bizottságaiban Prága, március 14. A parlamentben elter­jedt hírek szerint. a képviselőház a csütörtök délelőtt 11 órára . összehívott plenáris ülésen kívül még pén­teken is fog ülést tartani. Ezen az ülésen tárgyalnák le a hatvanöt éves korhatárt elért birák kényszernyugdijazásáról szóló javaslatot. Nincsen kizárva, hogy ez az ülés lesz a kép­viselőház utolsó ülése a húsvéti szünet előtt s azután ismét csak április közepe táján ülne össze a képviselőház. Szó van arról, hogy a képviselőhöz és a szenátus külügyi bi­zottságait a jövő hét elején összehívják és azon Benes külügyminiszter terjedelmes expozét fog mondani. A külügyi bizottságok összehívásának napját j még nem határozták meg. Második szezep&stdás íltyén# Ida: T-aJutU BaídwiH (27) Jenuy és a „bandája" is boldogan segítet­ték, mindenki készséggel szövetkezet a segít­ségre. Lány Mitchel is kijött meglátogatni őket- Miután Mary Lou előzőleg részletesen levelekben oktatta ki a szerepére. Larrynak a jó ismerőst kell játszania, akivel ő New Yorkiba jövet a hajón ismerkedett meg és ide­át az első magányos hónapokban sok szolgá­latot tett neki. Hát Larry meg is tanulta a szerepét és minden mondatban legalább két­szer ,TDeligfht“-nek szólította a lányt, még pe­dig láthatóan élvezettel. Vacsorára jött ki egy este és Mary Lou egyedül ment elébe az ál­lomásra. A rövid autóúton hazafelé gyorsan közölte vele összes eddigi tapasztalatait és beavatta további terveibe. — Becsülettel el kell végeznem a munkát — mondotta Lánynak — neked pedig támo­gatnod kell bennünket. Ha úgy érzed, hogy nem tudod megtenni, mondd meg és már visz­lek is vissza az állomásra. A legkisebb botlás végzetes lehet. A sportkocsin ültek, amelyet Mrs Lommer ajándékozott Mary Lomnak, amint megtudta, hogy a lány jól vezet autót és nagybátyja is sokszor rábízta saját kis kocsiját. Most is olyan biztonsággal kezelte a kormányt, mint egy kupán,yertes autóversenyző. — Ne fenyegetőzzél! — mondta Larry, —• Majd csak elboldogulok valahogy. Titokban majd meghalt a kíváncsiságtól. Eleinte nagyon féltette Mary Lout és az volt csöndes meggyőződése, hogy a lány — őrül­tek házába került. De amint Westwood Hou seba érkezett, minden félelem és rosszallás si­mult belőle. Mrs. Lorrimer azon nyomban be­leszeretett. Lorrimer történetét már ismerte és amint meglátta a férfit, elöntötte a meleg részvét. És most már, hogy az összes körül­ményeket ismerte, Larry is feltette magának a kérdést: mi történik, ha a kikerülhetetlen felismerés bekövetkezik? És mi történik, ha Mary Lou szerelmes lesz a férfibe? De, mert ismerte a lányt, óvakodott megemlíteni ezt az aggodalmát. Lorrimer udvariasan, bár kicsit gyanakod­va fogadta és az anyja észrevette, hogy vacso­ra alatt, sőt egész este folyamán is figyeli a fiatalembert- De azért nem szólt semmit és úgy látszott, kitűnően elszórakoztatják Larry mulatságos elbeszélései, aki szokott élénk és túlzó modorában irta le az újság bennfenfő­seinek mozgalmas életét. Néha még el is ne­vette magát Lorrimer. Most maga Mrs. Lorrimer emlékeztette Ma­ry Lout, hogy Larry azóta se látogatta meg őket. — Miért nem hívja meg karácsonyra? — kérdezte. — Ha jól emlékszem, maga azt mondta, hogy a fiúnak nincsen senkije. Mary Lou ragyogva mondott köszönetét. — Jaj, tudóim, hogy boldog lesz, ha lejöhet- Igazán nincs senkije és karácsonyesti vacso­ráját is egyedül enné valami szomorú kis ven­déglőben­Az orvos, aki jó megfigyelő volt, észrevette, hogy Lorrimer a homlokát ráncolja, de nem tiltakozik. Kicsivel később a férfi és a lány együtt mentek fel az emeletre. Lorrimer most nem búcsúzott tőle el a körfolyosóin, hanem az aj­tajáig kisérte. — Valamit akarok mondani — szólt hir­telen. — Mitchel! nagyon tetszik nekem, de... — De mi? — kérdezte Mary Lou és a szive idegesen dobogott. — Szerelmes magáiba! — mondta ki a férfi­— Nem! — Majy Lou egyenesen Lorrimer szem'ébe nézett és nyugodtan felelte: — Nem szerelmes belém. És én se vagyok szerelmes belé, Lorry. Egyszerűen jó barátok vagyunk és Larry nagyon jó volt hozzám. Ezért hálás vagyok neki. Kedveljük egymást, ennyi az egész. Nagyon kérem, ne képzeljen mást. — Igyekszem hinni magának — mondta halkan a férfi. — Bár nehéz elhinni, hogy akad­jon ember, aki ismeri magát és mégse... — Hirtelen megragadta a lány kezét és kemé­nyen megszorította. - Én türelmes voltam, Deliglit. És igyekszem türelmes lenni tovább­ra is. Ha úgy érzi majd, hogy újra tud sze­retni, hiszem, hogy becsületesen meg fogja nekem mondani. Én sohasem kérdezem meg magát, nem kérek semmit, nem akarom érvé­nyesíteni a jogaimat. Pedig vannak jogaim- Ezt ne felejtse, el, Delight. Ha a -.. próbaidő végén úgy érzi majd, hogy •.. nem tud en­gem többé szeretni, én elengedem magát. De addig... a feleségem. Először fordult elő ennyi idő alatt, hogy erre hivatkozott. A barátságuk eddig látszó­lag a rendes utón haladt, közeli jó barátok, kedves pajtások voltak... De most egyszerre — mi lelte a férfit? — Kérem... — könyörgött Mary Lou -- enged jen el.. ­— Még mindig úgy fél a ... feleség gondo­latától is? Jól van. — Fölegyenesedett és el­eresztette a leány kezét. — Az Ígéretemet megtartom. Most sem szóltam volna, ha ennek a fiatalembernek megérkezése föl nem veti a kérdést-. De a kérdés felvetődött. Egyszerűen csak figyelmeztetni akartam, Delight, -ez az egész. (j Otthagyta a leányt, aki megint döbbenve eszmélt rá, hogy tulajdonképpen tűzhányó fö­lött táncol és rendkívül kényes és bonyolult a helyzete. Mary Lou bement a lakosztályálba, kinyitot­ta a kád csapját és lassan levetette- lo-vagló- rüháiját. Úgy érezte, hogy keze még fáj a férfi kezének a szorításától és hogy a szive is fáij, gyöngén, határozatlanul, de valami csöndes figyelmeztetés van a fájásában, amit rosszal és nem ért. /Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom