Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-13 / 60. (3391.) szám
2 1984 mápcfaa 18, kedML 'I>RSGMA'\AGÍ.WiKlRMS A jugoszláv külügyminiszter expozéjában részletesen foglalkozott a Habsburg-restaurálás kérdésével A balkán-paktum tökéletlen - A római hármastalálkozóról még nem nyilatkozhat Belgrád, március 12. Jeftics külügyminiszter ma délelőtt politikán expozét mondott a szkiupEtinában. Beszéde elején foglalkozott a kisfimbamt államok közötti kapcsolatok ezorosabBáté télé vei és utalt arra, hogy ennek célja a három állam közös gazdasági érdekeinek fokozatos kiépítése ée a revíziós mozgalom meghiúsítása. Hangsúlyozta, hogy a kieantamt államainak erőseknek kell lenniük a Középeurópában mutatkozó reviziós kísérletekkel szemben. Ismertette a ballkán--paktumot, amelynek célja a balkáni népek békéjének ée szoros együttműködésének biztosítása. Elismerte, hogy Albánia és Bulgária nélkül a paktum nem teljes, de hangsúlyozta, hogy első kísérletről van csupán sző. Ezután megemlékezett arról, hogy Bulgária és Jugoszlávia között a két állam uralkodóinak látogatásai után javult a viszony ée Jugoszlávia továbbra is azon lesz, hogy végetveseen a véres nyugtalanságnak. A restauráció kérdésével kapcsolatban megálla. pitotta, hogy ez irányban bizonyos aktivizmus tapasztalható az osztrák és magyar legitimisták részéről. A legitizmus tevékenységének hullámait az osztrák véres eseményes és az osztrákmagyar unióról való tárgyalások hozták létre. „Nekünk jogunk és kötelességünk", úgymond, „a restauráció eszméjével kapcsolatban egyetmást elmondani, mert bizonyos tekintetben az osztrákmagyar monarchia utódai vágjunk. Meggyőződésem szerint a Habsburg-monarchiáról már elhangzott a végleges ítélet. Valahányszor a Habs- burg.restauráció gondolata felmerült, mindig vér folyt". Jeftics beszéde végén a római hármas miniszVihar a magyar tengeren terelnöki tancáskozásról is szólt és kijelentette, hogy itt a három állam közötti politikai és gazdasági megegyezésről van szó. „Vájjon Rómában szélesebhkörü akciót fognak-e elhatározni, vagy csupán egyoldalú csoport alakításáról fognak tárgyalni, rövidesen ezt is megtudjuk, ezért ebben a Bern, március 12. A svájci hírszolgálati iroda jelentése szerint a vasárnapi népszavazásnál, amely ben Svájc arról döntött, vájjon e Lfogad jak-c az állam védelméről szóló törvényt, vagy sem, a törvény ellenzői győztek jelentéktelen többséggel. A törvény ellen 486.000-en, a törvény mellett 416.000-en szavaztak. A szavazáson a szavazásra jogosultak 80 százaléka vett részt. A törvényt a szociáldemokraták, a kommunisták, a nemzeti front Gömbös: kérdésben még nem mondhatunk Ítéletet". Ausztria függetlensége kérdésébe® a jugoszláv külpolitika álláspontja az, hogy az osztrák problémát sem egyik, sem másik hatalom érdekében nem szabad megoldani, hanem csakis a béke és a nemzetközi konszolidáció érdekében. és számos más külföldi mintára szervezett jobboldali és baloldali párt buktatta meg. Az állam védelméről szóló törvény egységes ren deresének bukása után a fontos törvény szerepét ismét a huszonöt kanton helyi törvényei kénytelenek betölteni. Ahol a törvény nem elég erős, ott helyi megszigorításokat alkalmaznak. Tessinhen máris szigorúbb lett a meglévő rend védelméről szóló törvény. Számos tessinj fasisztát súlyosan elítéltek. A jivf csak a gerinces magyaré! A magyar miniszterelnök szózata a főiskolásokhoz A svájci népszavazás elvetette az „állam védelméről” szóló törvény tervét EGY USZÁLYHAJÓ ELSÜLYEDT, HÁROM MUNKÁS MEGFULLADT. Szekszárd. március 12. A Sió torkolatánál ma éjszaka egy erősen megterhelt uszályhajó nagy viharba került. A hullámok átcsaptak a túlterhelt hajón, úgyhogy az elsiilyedt. Öt munkás köríti hároip megfulladt, kettőnek sikerült partra jutnia. Budapest, március 12. A magyar egyetemi és főiskolai hallgatók Turul-Szövetsége szombaton este tartotta ünnepélyes keretek között ezévi disztáborát, ^melyen megjelent Gömbös Gyula miniszterelnök .és József királyi herceg is. Gömbös Gyula miniszterelnök az est folyamán nagyszabású szózatot intézett a magyar diáksághoz, amelyben többek között a következőket mondotta: — A magyar nemzet az elmúlt századok során sokszor idegen ösvényekre tévedett. Testétőll-lelkétől elütő eszmékkel mételyezték meg a gondolatvilágát s majdnem kipusztitot- ták belőle az igazi magyar érzést. A vezetésre hivatott tényezők nem ismerték fel, melyik az a helyes ut, amelyen a nemzetnek járnia kell a magyarság nagy és boldog jövőjéért s a „turáni átok" jelszavával — amelyet A reggelije sokkal jobban Ízlik Önnek, ha a száját reggel igazi antiseptikus szájvízzel öblítette ki. Az ODOL-szájviz a maga nemében egyedülálló olyan feriőtle- nitő szert tartalmaz, amely a szájban éjjel keletkező kellemetlen Ízt megszünteti é« egyszersmind pompásan üditőleg hat. ugyancsak idegenből importáltaik — lenyűgözték cselekvésre és alkotásra teremtett energiáit. Mert & huszadik században csak az a nemzett tudja megállni a helyét a történelem porondján, amely még tud önfeláldozó életet élni és amely tud következetes lenni. A magyar ifjúság már másfél évtizeddel ezelőtt ösztönszerüen megérezte azt az utat, amelyen haladnia kell. Megérezte velem együtt, hogy csak a fajálág megerősödött, lelkében életerős nemzet tudja megállni helyét a történelem viharában. A magyar ifjúság vélem együtt tudja jót, hogy mik a múltnak bűnei, tudja, hogy a puhagerincü magyar elveszti a játszmát, — a jövő csak a gerinces magyaré, mert csak a gerinces magyar tud minden körülmények között harcolni jogaiért. A miniszterelnök ezután hangsúlyozta, hogy kiirtja a protekcionizmust és nepotizmust, majd pedig az aktuális ifjúsági kérdésekre ráférve, többek között ezeket mondotta: — Nem szeretem az úgynevezett ifjúsági parlament gondolatát sem. Ha mi már korán hozzászoktatjuk az ifjúságot ahhoz, hogy hiábavaló szócsatákat vívjon és üres szalma- csépléssel töltse idejét, mii tesz később? Mi n«m véna sszonyokát, hanem nagy aka* rássa.1, nagy célokért hallgatagon dolgozni tudó magyar férfiakat akarunk nevelni. Gömbös Gyula beszéde wégén elítélte a ,,nyilaskeresztes‘‘ mozgalmat, amely „lehet az akármilyen tiszteletreméltó is egyébként, nem a magyar lélek sugallata és nem a magyar vér terméke". — „Nem a külsőségekben megnyilatkozó, idegen formákat utánzó szellemre van szüksége a magyar ifjúságnak, de I a szülőföld leheletéből táplálkozó, eredeti magyar elgondolásokra felépülő egységes! | tisztult magyar világnézetre" — fejezte be nagyjelentőségű beszédét Gömbös miniszter- | elnök. Második $ze£€p&$ztá$ Regény. Ida: faLík UaldwUt (25) — Maga megváltozott — szólt felelet helyett a fiú. — Azelőtt nem aggasztotta az ilyesmi. — Nyilván öregebb vagyok — vélte Mary Lou derűsen. — Azt pedig, hogy aggasztana, egy szóval se mondtam. Menjen föl és aludjék kicsit! — Öreg nevelőn©! — panaszkodott a férfi, de feltűnő vidámsággal. — Szó sincs róla. Egyszerűen szabadulni akarok magától. Édesanyja épp most. küldi ki az autót az állomásra... látja, már indul is! Tudja, mit jelent ez? Uj ruhákat. Majd jöjjön le teázni! — azzal betuszkolta a fiút a házba, hiába könyörgött, hadd maradhasson még vele. Amint Lorrimer lefeküdt nappali szobájának pamlagára, minden igyekezete mellett se bírta nyitvatartani a szemét. Sokkal többet sétált és hosszabb ideig volt a friss levegőn, mint rendesen. És kifárasztották saját változó érzelmei is, a gyors egymásutánban következő megrázkódtatások és meglepetések és a temérdek kérdés, ami még mindig válaszo- lattan maradt. Csak egy dolog volt világos. A lány nagyon megváltozott. De ez a változás imádandó volt. A hús-vér valóság mellett úgy érezte, hogy az emlékezetében hordott kép halványodik. Ha Deligfotre gondolt, már a mai alakjára gondolt, nem a régire. Csak egy valami nem változott meg, az ő szerelme. Épp olyan nagy volt, mint valaha. Türelmetlenül fel sóhajtott és elnyujtózott a pamlag párnái között. — Deligíht?... A szeme lecsukódott, mély, ákxmtalan álomba merült. — Fölment a szóbájába — jelentette Maxy Lou Mrs. Lorrimemek. — Már mardinem aludt. Valószínűleg keveset alszik általában, amit nem is csodálok. De azt hiszem, most aludni fog, legalább is a tea idejéig. — Maga csodákat mivel! — dicsérte Mrs. Lorrimer. — Nem is. Már szinte támolygott az álmosságtól, mikor visszakerültünk a házhoz, őszintén szólva alaposan megjárattaim. Königet a kutyáéiban hagytuk, ott jajgat szegény a drótkerítésnél. Azt mondtam, hogy ruhákat kell próbálnom és ezért meg akarok szabadulná tőle... már úgy értem, Mr---- izé, Lorrytól, ne m Königtől — helyesbbitette gyorsan a mondatot. — Miért mond Lorryt? — kérdezte Marga- ref Lorrimer. — így szólította őt a lány, az igazi Delight. Kérdezte, hogy most miért nem szólítom úgy— Értem. És mondom, hogy maga csodát mivel vele. — De igazán nem. Csak neki is uj a helyzet, ezért lehet most oly könnyen kezelni — magyarázta Mary Lou. — És ő is sok mindennél megkönnyíti nekem a feladatot- Hiszen ha... ha fenn tudjuk ezt így tartani és egyre közelebb tudjuk vinni az egészséges állapothoz! Akkor is beleegyeztem volna, hogy megtanítson lovagolni, ha gyűlölném a lovaglást, ami pedig igazán nem áll! Nemsokára megérkezett Newyorkból az üzletvezetőnő az elárusitómővel. Mary Lou szo- bácskája hirtelen megőrült divatáruüzlethez lett hasonló. A holmik gazdag választóikban hevertek szerteszét. Mrs. Lorrimer először is három bájos délelőtti ruhát választott ki, ame-1 lyek vidéki, téleleji sétákra nagyon alkalmasak és egy negyediket, ami akkor kell, ha a városba megy b© az ember délelőtt. Persze, mindenhez a megfelelő fehérnemű, cipő és keztyü járult. Aztán néhány délutáni, vacsorázó és estélyi ruhát választott, amik mind remekül illettek Mary Lomra. Csupa édes-színű, gyönyörű szabású holmi volt. — Jaj! — kiáltotta Mary Lou és megfordult saját tengelye körül, a pompás estélyi ruháiban, melynek felsőrésze keskeny, csipkés, magasdereku, finom halványzöld-színű volt, az alja pedig ezer tüllsziromból formált, remek szabású, földig érő szoknya. Hiszen ez rengeteg! Ennyi ruha! — Soknak nem sok — felelte Mrs. Lorrimer nyugodtan — de egyelőre azért elég lesz. Nagyon szeretném, ha már bemehetnénk New Yorkba vásárolni, dehát ezzel még várni kell- — Rámosolygott Mary Loura és a lány megértőén visszamosolygott. — Majd meglátja, szüksége lesz mindegyikre.- Később majd hívunk vendégeket, talán Jennyt és az ő „bandáját". Travers nem kívánt társaságot, sőt mindenképpen igyekezett elkerülni. De most, hogy maga itt van, ő is be fogja látni, hogy nem foglalhatja le magát egyedül sajátmagá- nak. Ez nem volna méltányos magával szemben. És neki is jót fog tenni, ha embereket lát — tette hozzá kicsit halkabban Mary Lón bólintott. Megértette Mrs. Lorrimer gondolatát. A. lány jelenléte jó ürügy lesz ahhoz, hogy megkísérelje visszatéríteni fiát a vidám fiatalemberek társaságába. Ha sikerülne. ennél szerencsésebb dolog aligha történhetnék Travers-szel. Mikor már a furcsa, de nagyon édes pizsamákat és a hozzájuk tartozó köpenykéket is kiválasztották, Mrs. Lorrimer uzsonnát küldetett fel az üzletveze tő nőnek és társának Mary Lou nappali szobájába és intézkedett, hogy a kocsi kivigye őket a délutáni vonathoz. Aztán lemet a könyvtárszobába Mary Louval, aki már a most vásárolt ruhák egyikét viselte, a hozzáillő finom selyemül ári snyával és kifogástalan cipővel. — Kérdezze meg Travers urat, akar-e velünk teázni? — utasította Pétért Mrs. Lórii-! mer, mikor a teát behozták a tágas könyvtár- < szobába. Különös szoba volt — könyvekkel, jj tele és mégsem komor: kényelmes és vidám és mégsem vonta el a figyelmet tulajdonképpeni céljától: az olvasástól. Már hogyne akart volna Travers velük teázni'! Az alvás felfrissítette. Kicsit csodálkozott rajta, hogy ilyen jól aludt, kicsit szégyen- kezelt is miatta, a tetejébe még alaposain éhes is volt. A könyvtárban tea 'és pirított vajas-zsemlye várta, valamint a szigorú parancs, hogy csodálja meg Mary Lou uj ruháját. — Könnyű ruhát találni neki — mondta Mrs. Lorrimer. — Olyan kitűnő az alakja, akár a próbabaháknak. Lorrimer megdicsérte a ruhát. Ügyelt, hogy elragadtatásának ne adjon túl hangos kifejezést, de a szemei annál beszédesebben szóltak. Margaret Lorrimemek egy pillanatra megállt a szívverése. — Mi lenne, ha Travers beleszeretne Mary Lomba, ha őrá vinné át az érzelmeit?... Persze, ő ezt nem is erezné átvitelnek. De mégis... egyszer csak meg kell tudnia az igazságot. Mi lesz akkor? — És ha Mary Lou is... beleszeret? •.. Elhessegette magától a kérdést és a nyomában támadt késtégeket. Gyorsan, élénken beszélni kezdett — arról, ami éppen az eszébe jutott, csak hogy elűzze zavaró gondolatait. De rájött, hogy a kérdés" nem intézhető el ily könnyen ^Folytatjuk.) Travers anyja érezte, hogy ez volna a beteljesülés, amelynél nagyszerűbbet kívánni se lehetne. Még soha életében nem találkozott lánnyal, akit ennyire megkedvelt volna, akiben igy megbízott, akit a fia számára ilyen kitűnő feleségnek tartott volna. — Dehát a valódi Delight?... Ho] van az a nő? Él-e egyáltalán? Lehetséges-e. hogy a felesége ennek a férfinek, aki most itt ül és lelkes elragadtatással figyeli Mary Lou minden mozdulatát?
