Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-01 / 50. (3381.) szám

xza 2 q^<arMAG^AR-fflRjyg> —H^waBMWBKaM JHIIilB III Hl—reBBMMBgS 19S4 március 1, esffiflrtglk, A koalíció tárgyalás alá vette a viszleszámitolási bank tervét Prága, február 28. Jelentettük, hogy a köz- társasági elnök a nemzetgyűlés őszi üléssza­kát bezártnak jelentette ki és hogy a képvi- selöházat és szenátust a tavaszi ülésszakot nyitó ülésre március 6-ikára hívta össze. A szenátus március 6-iki plenáris ülésének tárgysorozatán két mentelmi ügy szerepel. Március 6-án a plénum után a szenátus kül­ügyi bizottsága is ülést tart. A képviselőház március 6-iki ülésének napi­rendjét az elnökség csütörtökön állítja össze. Holnap, csütörtökön a takarékossági bizott­ság tart ülést, amelyen a belügyminiszterré kinevezett dr. Cerny képviselő helyére uj bi­zottsági elnököt választanak. Jelöltként főleg Beran képviselőt emlegetik. A koalíciós pártok hatos bizottsága ma dél­után kezdte meg a visszleszámitolási inté­zetre vonatkozó tárgyalásokat, ezek azonban egyelőre nem haladták meg a tájékoztatás és a kölcsönös véleménykicserélés méreteit. A koalíciós pártok hatos bizottsága most napon­ként tart értekezletet. Az elmúlt évben 50.000 zsidó vándorolt ki Palesztinába Jeruzsálem, február 28. Az elmúlt 1933. év­ben 39-000 zsidó vándorolt be Palesztinába szabályos bevándorlási bizonylat alapján. Ezen­kívül 20.000 azoknak a bevándorlónak a Szá­ma, akik mint turisták étkeztek Palesztinába és itt huzamos tartózkodásra megtelepedtek. Ezek az úgynevezett illegális bevándorlók utó­lagosan folyamodtak tartózkodási engedélyért. Az elmúlt évben tehát összesen 50.000-rel emel­kedett Palesztina zsidó lakosságának száma és jelenleg már 280.000 zsidó van összesen Pa­lesztinában. Budapesten tanácskozik az Interparlamentáris unió Budapest, február 28. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentés-e.) Az interparlamentáris unió végrehajtó bizottságának januárb*r pári­si ülésén hozott határozata értelmében az unió- nak a munkaidő leszállítása és a különböző de­mográfiái kérdések tanulmányozására kiküldött albizottsága március elsején összeüli Budajpes- ten és tanácskozásait szombat estig folytatja. Miért késik a volt megyei alkalmazottak fizetésének és nyugdijának szabályozása? Keresztury szenátor közbenjárása a belUgyminiszfériu-r.ban — A minisztériumok hatásköri vitája Prága, február 28. Szlovenszkón és Ruszin- szkóban számos volt megyei alkalmazott van, akik hosszú évtizedeket töltöttek megyei szól-: gáláiban e életük alkonyán a megyei igazga­tás megszűntével, illetve átszervezésével el­vesztették állásukat és azóta még mindig nem rendezték teljesen szerzett nyugdíjigé­nyüket. Mintegy 454 ilyen nyugdíjas, vagy annak hátramaradottja, továbbá vagy 100 utbiztos 9 mintegy 200 ufkaparó él hosszú évek so­rán át a legnagyobb bizonytalanságban. A szlovén szkói országos képviselőtestület, mint a volt megyéket, majd zsugákat helyet­tesítő autonóm képviselet inár 1929-ben, majd 1931-ben hozott határozatával rendezte a iveit vármegyei alkalmazottak szolgálati és fize­tési viszonyait s e határozatait mióg 1931 októberében a bel­ügyminisztérium elé terjesztette jóváhagyás céljából. A nyugdíjasok egyenjogúsítására vonatkozólag az országos képviselőtestület ugyancsak niég .1930 októberében hozott határozatot s ezt is még 1931-ben felterjesz­tette jóváhagyás céljából a belügyminiszté­riumnak. E határozatokat azonban a belügyminiszté­rium miodezideig nem hagyta még jóvá. A magyarság pártjainak törvényhozói már több ízben közbenjártak s interpelláltak az illetékes minisztereknél, hogy e szerencsét­len volt köztisztviselők sérelmet orvosollas- sák, s minden alkalommal Ígéretet is nyertek erre. Az orvoslás azonban máig is késik. Keresztury József szenátor ezért legutóbb ismét eljárt ez ügyiben a belügyminisztérium - bam dr. Urbanek főtanácsosnál, akinek aszta­lán az országos képviselőtestületnek ez ügy­ben hozott két határozata fekszik. Dr. Urbanek a szenátornak kijelentette, hogy az ügy végleges rendezése azért ké­sik, mert egyrészt a* országos képviselőtes­tület határozata a volt megyei alkalmazot­tak fizetési viszonyának szabályozására vo- natkozálag annyira eltér a többi állami al­kalmazottak fizetési szabályzatától, hogy azt eddig a belügyminisztérium nem hagy­hatta jóvá. Másrészt a volt megyei nyugdí­jasok nyugi lletméuyeinek szabályozása nemcsak a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, hanem egyúttal a közegészségügyi és a közmunkaügyi minisztériuméba is. A határozatok most ott vannak ezeknél a mi­nisztériumoknál, s ha az általános pénzügyi helyzet csak némileg is javulni fog, akkor ha­marosan elintéződik ez a régen húzódó üigy is, mert a legnagyobb akadály a pénzügyminiszté­rium elutasító álláspontja. Végső fokon ugyanis még ez a minisztérium is kompe­tens ebben az ügyben. Tehát négy minisztérium hatásköri vitájá­tól, illetve megegyezéséiül függ közel ezer önhibáján kívül elszereucséílenedétt volt me­gyei alkalmazott életsorsa. Tudomásunk sze­rint Keresztury szenátor újabb interpellációt készül benyújtani a volt megyei nyugdíjasok ügyében. A minisztériumok hatáskörére vonatkozó törvény hiánya a közélet sók egyéb más terén ■is nagyon káros következményekkel jár. Az unifiikációs minisztérium már csaknem másfél évtized óta Ígéri az állami költség- vetések beterjesztésekor a hatásköri tör- v én y j ava s 1 a t elk és zités ét, de erre az egyes minisztériumok féltékeny­kedése miatt eddig még nem került sor. Benes pártja lapvállalatának estüapja, a Vecerni öeeké Slovo legújabb számában a minisztériumok hatásköri vitájának egyik legutóbbi káros kinövéséről ír, amely na­gyon sok állástalan fiatail mérnök érdekét sérti- A lap szóról-szóra ezeket írja: „A mérnökök szervezete mozgalmat indí­tott, hogy a fiatal állástalan mérnököknek ál­lást szerezzen. Nem is annyira ekziiszténeié­ről van szó, hanem osak arról, hogy az idők múlnak s a kitanult fiatalok, akiknek nincsen alkalmuk gyakorlati foglalkozásra, lassan el­felejtik mindazt, amit tanultak. Ma pedig álláskeresőnél bizonyos gyakorlatot kívánnak meg. Hol vegyék ezt azonban ezek a fiatalok, amikor többévi gyakorlattal bíró tapasztalt mérnökök közül is nagyon sokan állás nélkül vannak. Végüli is a hatóságokkal megegyez­tek abban a tervben, hogy a fiatal mémökő- két beosztják az egyes közhivatalokba, ahol. előkészítenék az országutak, vizszabályozás, közhasznú villanytelepek stb. munkálatait. Miinthogy az ezzel járó kiadások a munkanél­küliek segélyezésére fordított összegekhez] jj viszonyítva nem voltak nagyok, e pénz előte­remtését meg is ígérték. Az akciót azonban ! miindezideig nem lehetett végrehajtani, mert, két minisztérium vitatkozik azon, hogy me­lyiknek hatáskörébe tartozik a döntés. A pénz1 tehát megvolna, de nem intézték még el, hogy kinek kell ez ügyben döntenie. így a fiatalok- ] nak még várniok kell." Hangsúlyozzuk, hogy kormánypárti lap írja ezeket. Annak a kormánypártnak a lapja,; amelynek négy minisztere ül a kormányban, tehát volna módja rá. hogy ez áldatlan álla­poton segítsen, ők azonban következetesen betartják a régi mondást: ne tudja a bal, mit csinál a jobb. Sajtójukban harcolnak ugyan a közigazgatási fonákságok ellen, a kormány­ban ülő képviselőik pedig jóváhagyólag bó­logatnak rájuk. Vagy talán nem olvassák sa­ját lapjaikat? ... maBmsmmmmammmaBBBBsmamBOF — Az országos keresztényszocialista párt \ nagyszabású körzeti értekezletet tartott Privi- $ gyén. Pozsonyból jelentik: Az országos keresz- tényszocialista párt privigyei körzete e napok­ban nagyszabású értekezletet tartott, amelyen megjelent huszonkét helyi szervezet képvisele­tében 51 tag. Brogyányi Gyula körzeti elnök hatásos megnyitó beszéde után Petrásek Ágos­ton tartománygyülési képviselő az országos vá­lasztmány tagja 'hosszú beszédben foglalkozott a mai politikai helyzettel és beszámolt arról a munkáról, amit a párt végez az országos kép­viselőtestületben az őslakosok érdekében. Kitar- | tásra buzdította a jelenlevőket e kérte, hogy a párt eszméit a gyakorlati életben is valósítsák: meg. Utána Truchly Alajos körzeti titkár tájé­koztatta hallgatóságot a körzet fontosabb ese- j ményentől, végül pedig Tarnóczy Antal Intézett lelkes buzdító szavakat a jelenlevőkhöz. A kör­zeti vezetőségbe elnöknek választották meg Brogyányi Gyulát, ügyvezető alelnöknek Tar- * nóczy Antalt, ál-elnöknek StiffeJ Istvánt, titkár­nak Herczeg Péter, jegyzőnek Svitok Józsefet, ellenőröknek Misik Mihályt és Valent Józsefet, ' .! pénztárosnak Ohilo Mihályt. Második stseeeftostrfás Regén# Ida: Taiíh BMwiti 1 — Mary Lou — Mrs. Lorrimer most egy­szerűen igy szólította a leányt — ... ő az/t hi­szi, hogy maga az a lány. Nincs tisztában a dolgokkal •.. úgy látszik nem gondol rá, hogy köziben sok idő telt el... az a lány akkor le­hetett annyi idős, mint most maga. ő azt hi­szi, hogy a lány most visszajött hozzá. És hogy itt marad vele- Valószínűleg rendkívüli ha­sonlóság van közte és maga közt. Legalább is ő úgy látja, szegény, fáradt agyával és elkiin zott szivével, melyet olyan erős próbára tett a sok szörnyű élmény és ez az egy nagy csa­pás 1 Mikor . •. mikor magához tért, borzalmas volt. Alig tudtam megnyugtatni. A lányt hív­ta ... magát hívta ... őrjöngött a félelemtől, hogy elment, látni akarta, hogy megbizonyo­sodjék: nem-e hagyta el megint. Peter és én nagynehezen a szobájába vittük. Áztam meg­jött dr. Mathews, aki hosszú évek óta a házi­orvosunk és jó barátunk. Elmondtam neki mi történt. Altatót adott be neki. Utána leültünk, hogy megbeszéljük ezt a különös helyzetet Az oirvos aztán meggyőzött engem arról... — Elakadt a szava és Mary Lou elszoruló szív­vel látta, hogy a barna szemek fényes kömy- nyekkel telnek meg. A nehéz cseppek a ke­zére hullottak, a lány kezére, melyet még mindig kétségbeesetten szorított az asszony. ... Végre folytatni tudta: — ... Én ... én nem is tudom, kérhetem-e ezt magától... de.. minden ettől függ... a fiaim egészsége, a jö­vője. az egész élete. Ha itt maradna, Mary Lou? ... Ha megtenné... ha megjátszani? ... — Megjátszanám? — kérdezte halkan Mary Lou — Mit? .. — Hogy maga az a másik lány... az igazi Delight? — az asszony könyörgött. Mary Lou dermedten bámult rá. Nem akart hinni saját fülének. — Maga élt külföldön — suttogta Mrs. Lor­rimer, — és. •. — itt mosolyogni próbált a szerencsétlen anya — . •. megfelel a hirde­tésben kívánt követelményeknek. Egészséges, jókedvű, okos, müveit... — De-., megjátszani, hogy valaki imás va­gyok?-.. Valaki, akit ő szeretett?... A fe­lesége? —- Mary Lou bíborvörösre pirult. Mts, Lorrimer arca is piros lett. — Erről a leérd és ről már beszéltem dr. Mathews-szel. Neki kész terve van már erről. Ha maga ... beleegyezik, akkor megtárgyal­juk a doktorral ezt a dolgot, mielőtt maga újra találkozik Travers-szél. — Szelíden, meg- inditó szomorúsággal tette hozzá: — Úgy igye­keznénk, hogy maga jól érezze magát itt... és. természetesen ... meghálálnám ... Mary Lou naigyon oda volt a rémülettől. Gyorsan mondta: — Kérem, ne beszéljünk erről... — Kell beszélnünk róla. — Az asszony érezte, hogy a remény uijra beköltözik a szi­vébe és rámosolygott a lányra. — Utóvégre maga állást keresni jött ide. Én fizetnék ma­gának havi háromszáz dollárt... persze, min-, dene megvolna itt... az otthona, a ruhái. Természetesem erről a megállapodásról raj­tunk kívül nem fog tudni senki. A cselédség csupa régi, odaadó ember, azokban megbíz­hatunk. Mióta Travers... beteg, csak a leg­jobb barátaimmal érintkezem. Azoknak' azt fogjuk mondani .hogy maga a vendégünk. Mary Lou levegő után kapkodott: — De havi háromszáz... az rengeteg ... — Jó üzletember sohasem lesz magáiból — 'simogatta meg Mrs. Lorrimer. — Még nagyon is kevés. Amit én magától kérek, azt semmi­lyen összeggel nem lehet megfizetni. — Én... — Mary Lout elhagyta a bátor­sága. — Hogy tudom ezt megcsinálni, szere­pet játszani, hazugságban élni?... Mit fog ő gondolni', ha megtudja... gyűlölni fog ben­nünket! — Tudom — felelt halkan Mrs. Lorrimer. — Én is gondoltaim erre, de ezt meg kell koc­káztatnunk. Ha vissza tudjuk adni az egész­ségét és az életkedvét, ha világosságot tu­dunk teremteni szegény agyában, akkor . •. akkor talán megérti és nem itél el bennün­ket. Istenem, én értem, ha maga őrültségnek tartja az egészet, nem is volna jogom erre .kérni. Maga még olyan fiatal és én egészen idegen vagyok magának, de... ha tudná, mi­lyen kétségbeesés van bennem! Szörnyű volt ez az utolsó tiz év.., Mary Lou agyában egymást kergették az ál­mok és gondolatok. ... Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy tündérmese. Ez a pomipás kastély, az asz- szony,. akit az első pillanatra megszeretett és akiben vakon megbízott, a. gyönyörű környe­zet... és ez a játék, melyet ő titokban már annyiszor játszott... Szerette azt álmodni, hogy ő nem önmaga, hanem valaki más.. • Most élnie kell ezt az álmot, szerepet kell ját­szania. És ezért — havi háromszáz dollár! ő. hiszen ez valóságos vagyon, ebből félre lőhet tenni, segíteni lehet vele másokon!... Ragyogó szemmel nézett Mrs. Lorrimerre. — Talán csakugyan őrültség és meg se va­lósítható — mondta: — de... megcsinálom! Igyekezni fogok, minden tőlem telhetőt meg­teszek, ha igazéin azt hiszi, hogy segíthetünk vele... rajta... — A végén már nyugodt, határozott volt Mary Lou hangja. Érezte, hogy az asszony karjai átfogják, hal­lotta. hogy remegő ajakkal tördeli a hála sza­vait. az ő arca is nedves leit a könnyektől, melyeik a másik arcon végigfolytak. Tgy aztán Mary Lou egyszerre csak rájött, hogy a legteljesebb mértékben megfelelt azoknak a követelményeknek, amelyeket a ma reggeli hirdetés felsorolt — csak ma reg­gel történt volna?... hihetetlen! — mert ugyan van-e valaki, aki ilyen különös szerep­körhöz alkalmazkodna és „egyéniségét" oly teljesen ..feladná", mint ahogy ezt most ő fog­ja tenni?!. 5. FEJEZET- Az összeesküvők. Néhány pillanat múlva Mary Lou már dr. Mathews előtt állt. Az orvos testes, idősebb úriember volt, mélyenülő szemei bölcs jóin- , dulattal szemlélték a világot. Kellemes hang­ja volt és érdekes oroszlámfeje, ami körül dús, göndör, szürke haj rüpd'ösött. Kezet sző­ri tott- Mary Louval — Miss Tfbunston — mutatta be a lányt Mrs. Lorrimer. — A kisasszony épp most ígérte meg nekem, hogy segíteni fog a kísérletünk­ben és vállalja a neki szánt szerepet. Dr. Mathews hosszan, figyelmesen nézett Mary Laura. Aztán komolyan bólintott, mintha némán mondta volna egy önmagának féltett kérdésre. — Igen, ez a leány alkalmas lesz rá. Szerencse, hogy éppen ez a fajta — gon­dolta az orvos — ha másfajta volna, aligha merné rábízni a dolgot... Leültek. Mary Lou nyugodt volt. Most, hogy imán elszánta magát, bátran akart szembe­nézni minden eshetőséggel. Mrs. Lorrimer szí­véiben a remény és félelem váltogatták egy­mást. Az orvos pedig — az orvos olyan derű­sen és természetesen viselkedett, mint, aki egész életében egyebet sem tett, csak csala­fintaságokat eszelt ki, megtévesztésekben se­gédkezett és összeesküvéseket szőtt. — A fiú elaludt — kezdte. Travers Lorri­merre még ,ma sem tudott, úgy gondolni, mint felnőttre, hiszen csecsemő kora óta ismerte, ő gyógyítótta a fiatalságnak gyermekbetegsé­gekkel, bokaificainodásokkal, fejbe törésekkel gazdag korszakában, ő állt mellette azóta is, hogy összetört lélekkel visszakerült a nagy háborúból. (Folytatjuk.} I

Next

/
Oldalképek
Tartalom