Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-22 / 44. (3375.) szám

1954 február 22, esStSrtSfc. Emlékezés Drohobeczky Gyula körösi püspökre Akinek az ungvári Dalárda legforróbb sikereit köszönheti Ungvár, február 21. (Ruszinszkói szerkesztő­ségünktől.) Rövid híradás jelezte a minap, hogy Drohobeczky Gyula., a horvadőrezági kö­retei görögkadoliktüs püspök 81 éves korában február 13-án elhunyt. E rövid gyászhir egy kiváló képességű nagy ember életének végét jelenti. Az agg püspök, aki már évek óta el­vonultam élt horvátországi magányában, vala­mikor egyike volt a régi Magyarország legis­mertebb és legünnepeltébb egyéniségeinek. Ez az izig-vérig magyar érzésű főpap, aki a szó legnemesebb értelmében gavallér volt, a maga szükebb hazájában, a mai Ruszinszkóban ép­pen úgy megöröki tette nevét, mint a régi Ma­gyarország dalos köreiben. Drohobeczky Gyu­la ugyanis a nyolcvanas évek legnagyobb kar­mestere is volt. az addig nyugodtan álló papról mintegy el­tűnt a talár, kezéből eltűnt a karnagyi pál­ca ... Ez az ének nem színházi előadás volt... Ez az ének egy vérpiros zuíhatag volt, mely zu­hanás közben lángokká változott. — Az előbbi dalárdák valamennyien a zene- költő instrukcióihoz tartották magukat. Asze­rint vették a pianokat, crescendokat, fortiesi- mokat. Az ungvári Dalárda azonban csak Dro­hobeczky Gyula leikétől vette az instrukciókat és Drohobeczky Gyula nem azt a Petőfi-vereet sugalmazta, amit Huher Károly megirt, hanem ugyanazt, amit a költő életében énekeltek. Az egész Petőfi-kor lefolyt a közönség szeme előtt az alatt a nyolc perc alatt, míg az ének­nek vége volt. Soha ilyen büvöletes és freneti­kus hatást nem éreztem. Grünwald Béla szo­borrá vált (mint később mosolyogva mondá) a hideg borzongástól. A tüztől, melyet ez a lán­goló ének szétárasztott, az inspiráció borzongá­sa futott végig a hátgerinceken. Az egész kö­zönség tombolt, zajongott, kalapot 'lengetett, zsebkendőt lobogtatott, könnyezett, kacagott. A zsűrinek nem volt többé semmi dolga az első dijat illetőleg. Az éneket megismételtették és Drohobeczky Gyulát a színpadra rohanva ölel­ték át a dalárda-ünnepély elnökei és vezérlő tagjai. S ekkor igy szólt Grünwald Béla: ,^Lát­játok, ilyen bolond szerencséje van ennek a magyar fajnak- Aki neki ezt a költeményt megteremti, az egy Petrovics (Petőfi), s aki neki ezt igazán meg tudja magyarázni: az egy Drohobeczky44. * Drohobeczky holttetemét horvát föld fogad­ta be. Messze szülőföldjétől, idegen földben pi­hen, de emléke ma is itt él Kárpátalján. Az ungvári Dalárda ez év szeptemberében fogja ünnepelni 70 év,es fennállását, amelyen meg kell emlékezni a Dalárda egykori legnagyobb karmestere dicső emlékéről is... Rácz Pál. Üármsiteüdis számvevőségi restanciát fiispt! Rimaszombat városára a kormánybiztosi rezsim A bormáaybfetosság hagyatékát rendeli a város közgyűlése — Ellentétek a Mcsnra-párti képviselőtestületi tagok között - Nem tűzték napirendre a szocialisták DoMuss ellenes indítványát * Drohobeczky Gyula ősi ruszin családból származott. 1853 november 5-én született Mára- m áros-megyében, Karácsony falván, ahol atyja, János, görögkatolikus lelkész volt. Drohobecz­ky még gyermekkorában Ungvárra került s középiskoláit az ungvári katolikus főgimná­ziumban végezte, ahol különösen irói tehetsé­gével tűnt ki s ezért a Dayka Gábor irodalmi kör elnökévé választotta. A kis diák élete iger nehéz volt, mert édesatyja korán elhalt s igy nemcsak a maga eltartása, de hat kisebb test­vérének nevelése is az ő gondjai közé tarto­zott. Ez kényszeritette arra, hogy már 14 éves korától tanitóskodjék, majd a Hadik-Barkóczy- csa Iádnál mint nevelő helyezkedjék el. Teológiai tanulmányainak elvégzésére az ungvári szemináriumba vénült, ahol csakhamar az elsők közé küzdötte fel magát. Az 1877— 1880- as években már mint tanulmányi felügye­lő szerepel és az egyházirodalmi iskola igazga­tója, mig a novitián a latin nyelv tanára vo’.t. Nagy kedvelője és nagy ismerője volt a magyar dalnak. 1875-ben már mint a görög­katolikus székesegyház karnagya szerepel. 1881- ben az ungvári katolikus tanítóképző ta­nára, majd 1883-tól püspökké való kinevezése napjáig mint a tanítóképző igazgatója emelte ki az intézetet elhanyagoltságából. Elnöke volt az Ung-vármegyei általános néptanitóegyesü- letnek is, melynek 1892-iki közgyűlésén már püspöki díszben foglalta el az elnöki széket. * Drohobeczky Gyula, a máramarosi ruszin fiú, azonban nemcsak ezzel irta be nevét Kárpátalja művelődéstörténetébe, hanem azzal, hogy ő tette az ungvári Dalárdát — mint annak kar­nagya — országos hírűvé. Az ő vezénylete alatt járta he az akkori Magyarországot az ungvári Dalárda és hozta haza az aranyérme­ket, arany- és ezüstserlegeket, valamint az el­ső dijak és országos kitüntetések egész soro­zatát. Úgy a Dalárdának, mint Drohobeczky Gyula karnagynak legemlékezetesebb sikerét az 1884. évi miskolci országos dalosverseny jelentette. Ezer a dalosversenyen a Dalárda Petőfi Sán­dor „Talpra magya:“-ját adta elő feledhetetle­nül forró siker mellett. * Az ungvári Dalárdának erről a dicsőséges szerepléséről ifj. Ábrányi Kornél a ,Pesti Nap­Rimaszombat, február 21. (Saját tudósitár,k-- tól.) önkormányzatának visszaáll! tása óta Rimaszombat város képviselőtestülete tegnap tartotta meg második ülését dr. E s z e n y i i Gyula városbiró elnökletével. A tárgysorozat túlnyomó részét adminisztratív ügyek képez­ték, melyek letárgyaláea a késő esti óráikig el­húzódott, Napirend előtt a szociáldemokrata és kom­munista képviselőtestületi tagok a 'bécsi ese­ményekkel kapcsolatban indítványt terjesztettek elő a Dollfuss-líor- mány ellen. Úgy az elnöklő városbiró, mint Harsány! jegy­zői főtitkár óvást jelentettek be e politikai cé­lú indítvány ellen s a városbiró nem is enged­te napirendre tűzni. A közgyűlés megszavazta a rimaszombati sportegyesületeknek a tri- bünépitkezéshez kért ingyen építési anyago­kat és Losonc város átirata alapján egyhan­gúlag csatlakoztak a Zólyom—Pelsőc gyors­vonatjárások meghagyása érdekében meg­indított gömör-nógrádi akcióhoz. Nagy meglepetést váltott ki a közgyűlésen a városi számvevőség minden elképzelést fe­lülmúló hatalmas restanciája, amelyet a két kormánybiztosi rezsim hagyott örökül Rima­szombatnak. A három kormánybiztosi év zárszámadásai még a mai napig sincsenek olyan állapotban, hogy azok a tanáé célé ke­rülhessenek és az 1930-as zárszámadásokat i formai hibáik tömkelegé miatt éppen most utasította vissza a járási hivatal. Ennek foly­tán az 1934-es év főkönyvének felfektetése i is lehetetlenné válik. A számvevőség tehetet­lensége dr. Daxner volt kormánybiztos elhi­bázott személyzeti intézkedéseiben leli ma­gyarázatát A kormánybiztosi rezeim romjainak eltaka­rításán dolgozó uj városi számvevőségnek leg­főbb gondja a hatalmas restancia gyors feldol­gozása és ezáltal a város gazdálkodásának rendes mederbe való terelése. Az elöljáróság a számvevőség kibővítésével, illetőleg uj személyzeti beosztással és egy ideiglenesen nyugalmazott tisztviselő visszahívásával óhajt sürgős megoldást találni ebben a kér­désben. Több hozzászólás után a közgyűlés szótöbb­séggel hozzájárult a tanács e terveihez. Nagy meglepetést keltett a közgyűlésen, hogy a MicSura-párt három tagja, akik a biróvá- iaSztáson jelentős szerepet játszottak, több napirendi pontnál ellentétes álláspontot fog­laltak el, sőt egymás ellen is szavaztak. A párt tagjai sorából került ki annakidején az első helyettes városbiró is dr. Bartos Gyu­la vezető-járáebiró személyében. A képviselő­testület másik két cseh néppárti tagja Vágásy BéLa állam ügyész és Vtadár Viktor nyiugalana- i zott csendőrőrmester. Tarrasch Sieqbert. a „praeceptor Germaniae" félszázados sakkmesteri karrierje A német nagymester egyik megteremtője a modern sakkelméletnek — Tiz esztendőn át első volt a nemzetközi sakkarénán ló“-ban többek között a következőket irta: — Az ország legrégibb és legjelesebb dalár­dái szálltak síkra, a pécsi, a debreceni, a ko­lozsvári, a budai, az egri s mindengyik nehéz­zé tette a zsűrire nézve, hogy egyiket a másik fölé emelje. A hallgatóság véleménye is inga­dozott. Az elsőségre evidens-kandidátus nem volt; egyhangúlag az első dijat egyiknek sem ítélték volna oda. Ekkor szerényen, minden elő­legéé nagyobb hírnév nélkül, inkább a becsüle­tért, mint a dicsőségért küzdő bátor csapat módjára felvonult egy tüzes tekintetű, érdekes, sápadt arcú görögkatolikus papnak vezetése mellett az ungvári dalárda. Mi hárman Grün­wald Bélával és Melczer Gyulával az első sor­ban ültünk és Grürwald, a maga szikrázó, de mindig mélyenjáró szellemével még mosolyog­va jegyezte meg. vájjon egy papbél lett karnagy képes-e behatolni oly költeménynek szellemé­be, melyet nem is annyira az értelem, mint in­kább csak a szenvedély van hivatva átérteni. — Eközben Drohobeczky Gyula megadta a pálcával a jelt és megkezdődött az ének. Ab­ban a pillanatban, amint a kórus kiejtette e két szót: „Talpra, magyar44, rjbban a pillanatban Prága, február 21. A sakkvilágnak nagy gyásza van; — amint a P. M- H. már röviden jelentette — Münchenben 72 éves korában meghalt a sakkmesterek nesztora, Tarrasch Siegbert <lr„ akinek a működése a sakk tör­ténetében éppen olyan határkövet állított, mint a Steinitzé és a Laskeré. Ha Tarrasch nem lett volna egyéb, mint férfikorának delén a legjobb aktív német sakkozó, akkor talán túlzás volna hasábos cikkben megemlékezni az emlékéről. De ő nemcsak nagy gyakorlati eredményeket elért sakkjátékos volt, hanem ö teremtette meg a sakk elméletében a me­lodikus gondolkodást, ő állította fel a modern sakkozás alapelvei­nek nagy részét, amelyek a gyakorlat tüapró­báján keresztül a ma már tudománnyá fejlett királyi játéknak pilléreivé váltak. Ma már minden kezdő játékos magától ér­tetődő, természetes adottságoknak veszi azo­kat. az elveket, amelyeket Tarrasch hosszú búvárkodás, beható elemezés és folytonos gyakorlat árán szűrt le. Ilyen egyszerű takti­kai elv, amely szinte Kolumbus-tojásnak lát­szik: „a bástyák a szabadgyalog mögé állitan- dók, tudni illik a saját szabadgyalog mögé44. „A bástya szabad vonalra kerüljön, aztán igyekezzen megszállani az ellenfél második vénáiét.44 ,,A tempóelőny fokozása elégendő a játszma megnyerésére.44 Ma már ín iádon el­méletileg képzett játékosnak kisujjában van­nak ezek az elvek, mint ahogy minden müveit ember tudja, hogy a föld forog tengelye körül s talán nem is gondod Galileire, aki vért és velőt áldozott az igazság felismerésére. A taktikai elveken kívül a stratégiában is maradandót alkotott a cenbrumelmélettel, A. sakk-küzdelem a centrumban dől el, tehát a centrumot kell akár gyalogossal, akár figurával megszállva tartami. Rideg és merev volt az az elv, amellyel a sakk ortodoxiáját alapozta meg s a meoromantikus iskola, amely különösen Rétiben csúcsosodott iki, nagy eredményeket ért el azzal, hogy a szárnygyalogokkal fejlő­dött, a centrumot távolról ható figurákkal csupán ellenőrzés alatt tartotta, ám Tarrasch ortodoxiája egész nemzedéket íenméikenyitett meg s a századiforduló klasszikusai: Lasker, Scbiecbter, Maróczy, Janowsky, ennek az is­kolának jegyében érték el ragyogó sikereidet. Nagy 6zeÚem volt Tarrasch, aki 1890-től a mai napig befolyásolta kortársaii, főleg per­sze a német sakkozókat, úgy hogy praeceptor Germaniae, Németország tanitómestere diszitöjelzövel tüntette ki a német sakkozás. Elméleti munkássága maradandó értékű, azok az elvek, amiket hirdetett s amelyekhez a j gyakorlati játszmákban is következetesen ra­gaszkodott. Mint gyakorlati sakkozónak is nagy ered­ményei voltak s hogy nem lehetett a világ 1 legjobbja, az egyéni tragédiája. Olyan korban élt, amelyben minden idők legnagyobb sak­kozója, dr. Lasker Emánuel ült a sakk tró- i nusán. Kétszer vívott vele nagy páros-mér kő*- zést, mind a két alkalommal Lasker küzdő- sakkja érvényesült az ő melodikus sakkjával szemben. Viszont kérlelhetetlenül gázolta le a többieket, a taktika, fortély és rutin embe­reit, mint például Marshallt. Mint versenyjátékos, igy is a csúcson volt s Lasker fellépte előtt, tehát 1889-től 1895-ig ő volt a világ legjobb ver­senyjátékosa. Erre a periódusra esnek legnagyobb sikered. 1885-ben, a hamburgi versenyen, első nem­zetközi debüjén még csak második (Guns- berg 12, Blackburne, English, Mason, Tarrasch, Weiss 11/^), 1887-ben, Frankfurtban csupán az ötödik-hatodik helyen végez, de 'már az 1888. évi nürnbergi német nemzeti versenyen az élen van, a nyomban utána rendezett lip­csei versenyen az 1. és 2. dijat osztja Barde- lebennel és 1889-ben 18 résztvevő között első nemzet­közi nagy eredményét éri el, 13 ponttal megnyeri az első dijat, maga mögött hagyva másfél ponttal a rettegett Burnt 8 a legjobb nemzetközi gárdát. , í Egymásután következnek a sikerek. A nürn­berginél is jelentősebb manchesteri ered­ménye 1890-ben, ahol 20 játékos között lesz első 15 Yi ponttal, 3 ponttal előzve meg a világ legjobb tornajátékosának tartott Blackburnet. Első díjas következő versenyén, az 1892-ben rendezett drezdai nemzetközi viadalon, ahol 12 ponttal első 18 játékos között, míg a má­sodik dij magyar játékosé, Makowetz Gyuláé. 1895-től kénytelen a hegemóniát átengedni Laskernek, de 1898-ban, a bécsi császárjubi- leumi versenyen, amelyen Lasker nem ját­szott, karrierjének legszebb sikerét aratja. A kétfordulós versenyen 20-tagu gárdából szerzi meg az első dijat. 1900-tól gyakorlati ereje már hanyatlóban van, de másfél évtizeden át még mindig favo­ritnak számít és Monte-Carló, Osztende első dija méltán illeszkedik győzelmi babérkoszo­rújába. Lasker keveset versenyzik, úgyhogy a sakk századeíeji tíz esztendeje Maróczy, Tarrasch és Schleohter rivalizálásának je­gyében áll. A háború és a kor megviseli. Egyetlen fia el­esik s ez a csapás súlyosan megsebzi. A há- boru-utáni nagy versenyek egyikén-másikán, igy például az 1922. évi pöstyéui nagy nem­zetközi viadalon még résztvesz, de ereje csak egyes játszmákban csillan fel. De jó praeceptor mindhalálig, egy pilla­natra sem hagyja el katedráját. Élete három utolsó évében nagyszerű folyóiratot ad ki, amelyben lelkesen képviseli a forradalmi irányzatokkal szemben az ortodoxia elveit s a szép egyedüli jogosultságát a sakkban. Egy sakkóriás dőlt ki halálával, a modern sakknak Sleínitz után másik nagy megala­pozója. tS Albert Hall és Albert Hall. London legelőké-' lőbb hangversenyterme az Albert Hall, amebnsfk élén egy hangversenyrendező részvénytársaság áll. Ez a társaság mc6t pert inditott egy Albert Hall nevű karmester eben, aki zenekart szervezett éa azzal „Albert Hall zenekara4* címen lép fel. Pyea körülmény között a közönség könnyen összeté­veszti a zenekart és a világhírű hangversenyter­met. A bíróság elutasította a keresetet azzal az in-* dokolással, hogy a karmestert valóban Albert Hall*i nak hívják és joga van a nevét viselni. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom